Jelszó: People can posess hope, because our eyes are unable to see death
Név: Rajin Loraine
Kaszt: Bukott Shinigami
Rang: Kidou osztag harmadik tisztje volt.
Nem: Férfi
Kor: Húsz éves külső, valódi kora ismeretlen
Felszerelések: Átlagos Shinigami egyenruha. Bal fülben egy fekete fülbevaló.
Születési dátum: ismeretlen
Kinézet: Átlagos húszéves emberi fiúnak tűnik, azzal a kivétellel, hogy a szemében furcsa bölcsesség, és bosszúvágy csillog. A barna haja kócos kissé, de ez őt sohasem zavarta. A bal fülében ismeretlen fülbevaló. Fekete fémből készült, és ismeretlen mintát véstek bele. Mióta az eszét tudja, megvolt neki, ahogy a jobb vállán lévő fekete tetoválás is. Külseje miatt sok gondja volt korábban a hölgyekkel, hiszen sohasem hagyták békén.
Jellem: Bármilyen őrültségbe képes beszállni, bár sosem vallaná be, imádja a furcsa helyzeteket. Mindenkivel próbál kedves lenni. Még a hollowok iránt sem érez gyűlöletet. Ez is sok gondot okozott neki, mert a többi Shinigami megvetette. Sosem vág fel, de a körülötte lévőket sűrűn dicséri. A dicséretei miatt is idegesítő alaknak tartották, bár ő ezt bóknak vette. A harcban rendkívül megfontolt. A haragja sosem az ellenfeleire sújt le, inkább elfolytja és elfeledi.

Zanpakuto neve: Kuromeru Shikon (Fekete Karom)
Parancsszava: Kyouran, Kuromeru Shikon(Dühöngés, Fekete Karom)

Kinézete: Kuromeru Shikon igazi formája kesztyű. Azzal az eltéréssel, hogy az ujjaknál a penge nem lapos, hanem öt ízelt részből áll. A végén persze ott a hegyes penge. A hüvelyk ujja mögött egy plusz penge helyezkedik el. Minden ujj egy ostorként működhet, ha Loraine úgy kívánja. Ezeket húsz méteres távolságig nyújthatja ki maximum. A kesztyű, Loraine alkarja felét is befedi. Fehér az egész kesztyű, kivéve a mintázata.

Képesség: Kyouran, Kuromeru Shikon (Dühöngés, Fekete Karom): Ekkor az ujjaknál az ízek kattannak egyet, és szétválnak. Így Loraine mint ostort használhatja. Minden csapás után, muszáj az ujjaknak az eredeti állapotukba visszatérni, hogy ismét lehessen velük támadni.

Otoshiana, Kuromeru Shikon (Csapda, Fekete Karom): Ekkor Loraine mindkét kezét a földbe vágja, és az ellenfél talpa alatt hirtelen kilövi a karmait. Egy gyors Shinigami még képes eltűnni a tüskeként kicsapódó karmok elől, de egy lassabb teremtmény nem. Ilyenkor Loraine nem képes elmozdulni, amíg a karmait vissza nem húzza, ami akár három másodpercbe is beletelhet. Egy magas szintű csatánál már komoly hátrányt jelenthet.



A bukott Shinigami:
Egy tíz éves fiú császkál a városban. Senki se figyel rá. Nincsenek rokonai, vagy barátai. A magányossága és a hirtelen megjelenő szörnyű éhsége elviselhetetlenné tette az életét. Látott néha Shinigamikat, de azok mindig elkerülték. Egészen addig, míg egy nap furcsa ösztön ébredt benne. Ösztönösen beszélt, végül egy lángförgeteg jelent meg, és elpusztította a házat, ahol élt. Csak később tudta meg, hogy egy Kidou volt az, méghozzá magas szintű. A fiú emlékei homályosak voltak, de tudta, hogy valakitől tanult Kidout használni. Az emlékei ugyan sohasem tértek vissza, de jelentkezett az Akadémiára. A mágia remekül ment neki. Az órai anyagot előre betanulta, sőt ellopta egy kapitány vizsgakönyvét. Megtanult belőle néhány veszélyes Kidout. Boldog volt, amíg a kardjáról nem kérdezték. Loraine akárhogy próbálta, nem hallotta a lelkének kardját… Szörnyen szenvedett emiatt. Mivel a Kidou technikák mesterévé vált, úgy érezte nincs szüksége kardra. Mikor közölték vele, hogy a kard megidézése vizsgakövetelmény, egy világ omlott össze benne. Minden elképzelése a fényes jövőjéről eltűnt. A vágyai megsemmisültek. Erőszakosan képezte magát továbbra is, bár tudta, hogy értelmetlen. A kapitányi vizsgának megfelelően használta a Kidout, de a kardja néma maradt előtte. Heti rendszerességgel egy rejtett barlangba járt, és meditált. Semmi sem változott. A kard, nem akart megszólalni. Loraine végül feladta. Felkészülés nélkül, késve érkezett a vizsgájára. Egy fekete hajú lány, és egy szőke fiú volt a csoportjából, aki felkeltette a figyelmét. A gyakorló katana átvételekor a fiú, csak sóhajtozott. A szőke nem fogadta el. Előhúzta a saját Zanpakutoját. Néhányan a teremben lévők közül felsóhajtottak. A fiú több helyről hallotta a zseni kifejezést, ez dühítette a legjobban. A gyakorló kardot a lány sem fogadta el. Már neki is megvolt a kardja. Loraine tudta, hogy ő el fog bukni. Ha nem is a Hollow legyőzésekor, de megbukik. Nemsokára el is indították őket. A kísérőjük hosszasan magyarázott, de Loraine oda sem figyelt. A lány, megfogta a fiú kezét.
-Nem lesz semmi baj… Megússzuk!
-Tudom… De…- Loraine nem akarta bevallani, hogy lemondott a reményről.- Miért fogod a kezem?
-Meg akarlak nyugtatni-, mondta a lány. Loraine elmosolyodott. Mikor elérték az emberi világot, a levegő feszülté vált. A kísérő érzékelte a Hollow jelenlétét, és bemérte a helyét. Elindultak a jel forrása felé. Minél közelebb értek, a szerkezet annál zavarosabb, és furcsább jeleket küldött. Végül teljesen tönkrement. Nem volt már rá szükség. Mindannyian érezték a förtelmes aurát. A kísérő azonnal megszakította a tesztet, már csak menekülniük kellett. Ugyanis a Hollow nem volt hétköznapi. Abban az időben még nem ismerték őket, de később az Adjuchas nevet kapták. A menekülés hiábavaló volt. A kísérőt szinte azonnal széttépte. Loraine érezte a halál markát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Kidout használt. Bezárta a Hollowot. De nem vette észre, hogy a szörnyeteg magával rántja az egyik társát. Minden véres lett. Loraine megrémült. Sokkot kapott. Nem bírt mozdulni, még akkor sem, amikor a Hollow kitört. Az szőke használta a kardját. Kiszúrta a Hollow szemét. Szörnyű üvöltés hallatszott. A lány lesújtott a kardjával, a Hollow megütötte. Loraine magához tért. Előre ugrott, és a Hollow maszkjába vágta a kardját. A Hollow meglepődött. Az utolsó mozdulatával, feltépte a fiú mellkasát, aztán elpusztult. Loraine már biztos volt benne, hogy elbukik. Zuhanni kezdett, de aztán érezte, hogy valaki elkapja. Felnézett. A nyolcas osztag kapitánya volt az. Loraine elmosolyodott, és végül elájult.
Egy kórteremben tért magához. A lány ült mellette. Gyönyörű mosolya volt.
-Végre felébredtél- szólt halkan a lány.- Képzeld átmentünk!
-Mármint ti… Én megsérültem- válaszolta fáradtan, és halkan a fiú.
-Nem, te is átmentél…
Loraine elmosolyodott. Még rengeteget beszélgettek a lánnyal, de végül el kellett mennie. Loraine egyedül feküdt. De nem bírta tovább. Felkelt, és kimászott az ablakon. Tántorogva elindult a barlang felé, betántorgott, és elesett.
-Miért nem hallak? Miért?- az ordítása visszhangot vert. Semmi válasz nem érkezett. Lassan tántorogva megindulta barlang belseje felé. Már nem látott semmit, már nem hallott semmit, de nem bírta rávenni magát, hogy megálljon. Már a saját gondolatait sem hallotta, már nem érezte a barlang hidegét. A sebe sem fájt többé. Csak ment tovább. Valami hörgést hallott. Megtorpant. De a hang el is tűnt. Érezte, hogy a sebe ismét felszakad, de a fájdalom nem tért vissza. A fiú nem akart megállni, csak ment. Morgás megismétlődött. A fiú már meg sem állt, csak ment tovább.
-Shi…
-Tessék?
A morgás eltűnt. Loraine megrázta a fejét, felsóhajtva lépdelt tovább.
-… kon.
Loraine érezte, hogy valami a fejére csöppen. Ott megállt. Két szempár gyúlt előtte.
-Shikon…
Loraine meglepődött.
-Hadou 73: Souren Soukatsui!- Mondta a fiú, és a föld felé lőtt. A lábai mellett két hatalmas kék tűz gyúlt. Előtte állt egy Hollow.
-Shikon…
Loraine meglepődött. Nem támadtak egymásra. Csak álltak és egymást figyelték.
-Shikon…
-Ez a neved?
A Hollow bólintott.
-Shikon…- Mondta ki Loraine. Hirtelen a barlang bejáratában találta magát. A táj teljesen más volt, mint az, ahol bement. És egy sziklán ott ült egy férfi. A nyolcadik osztag kapitánya volt.
-Rátaláltál a titkos barlangomra? Ezen a helyen egy kard, és a mestere szemtől szemben találkozhatnak! De veszélyes hely. A legtöbb áthaladóval végez a saját kardja, mert ekkor a Shinigami Hollownak tűnik a kard szemében. De te átmentél!
Loraine érezte, hogy egy hosszú vékony kard van a hátára kötve. Elmosolyodott. Felnézett a kapitányra.
-Ó, és ez a tiéd! Gondoltam, érdekelhet. Valami bizonylat- mondta a férfi. Loraine szétnyitotta. Elolvasta.
-Felvettek a Kidou osztaghoz- mondta halkan a fiú.- Sikerült!
Boldogan rohant haza. A már várta a két korábbi társa. A szőke hosszú hajú fiú, és a fekete lány.
-Shinji, ne tiltakozz! Itt fogsz maradni! Eltűnt Ha meghalt…
-Hé, már kire vártok?- kérdezte Loraine. A lány elmosolyodott.- Megvan a kardom. Meg, felvettek a Kidou osztagba.
-Téged is?- kérdezte a lány mosolyogva. Loraine elmosolyodott.
Múltak az évek. A fiú elérte a shikait, de az számára csak egy B terv volt. Szinte csak Kidou technikákat használt. De abból is a legjavát. Erre a kapitánya is felfigyelt. Megtette harmadik tiszté. Az egyik küldetésén megint egy magas szintű Hollow volt az ellenfele. Bármilyen Kidout használt, a Hollow elnyelte a Reiatsut. Loraine előhúzta a kardját.
-Tsunzaku Shikon!- Mondta. A kezein megjelentek a kesztyűk, és rajtuk a pengék. Előre ugrott, és felhasította a Hollow oldalát. De kapott egy hatalmas ütést. Loraine felmordult, a Hollow mögé ugrott. Szúrt. A Hollow maszkja megrepedt, de nem tört el. A Hollow lesújtott.
-Túl gyors…- Nyögte Loraine a föld felé zuhanva. Sosem volt elég gyors, ezért gyűlölte a kardja shikai formáját.- El fogom érni a Bankai formát! Ebben biztos vagyok!
Ezennel esküt tett, és új erőre kapva indult a Hollow ellen…
Bármilyen csatában vett részt, akár győzött, akár vesztett, mindig benne volt az a furcsa érzés. Sem a kardja, sem ő nem akart Hollowokat ölni. A kardja néha makacsul eltompította a pengéjét, nehogy végezhessen az ellenfeleivel. Ekkor ő erőszakosabban sújtott le. Néha Shinigamik támadtak rá. Ő ezt csak viccnek gondolta. Sosem harcolt komolyan. Egyre többet gyakorolt, de a Bankai nem akarta felfedni magát. Ő viszont nyugodt maradt. Már szinte semmi sem dühíthette fel. Sajnos a sebessége még mindig nem volt megfelelő. Átlagos volt, és ez zavarta. Az osztagából már több lány tett neki ajánlatott, de a fiú mindet visszautasította. Csak egy lány iránt érzett valamit, de a lány csak barátként gondolt rá… Ayako Soutarou. A fekete hajú lány, akivel először járt az emberi világban. Gyakran találkoztak az osztag épületében, de a fiú mindig ideges lett, ha meglátta.
Hónapok kemény munkája, és szenvedése meghozta a várt eredményt. Loraine hadnagy lett. Rengeteg dolga volt. Az ötödik osztag kapitánya lett a másik barátja Hirako Shinji. Azóta alig beszéltek. Bár ég mindig összejártak, túl sok munkájuk volt.
Loraine egy Hollow elleni harcban alig maradt életben. A kardja teljesen csődöt mondott a kritikus pillanatban Végül Loraine gondolt egyet, és elindult a barlang felé. Tudta, hogy nem lehet akkora mázlija, hogy megint túlélje, de bement. Most, egészségesen gyorsabban jutott el a néma sötét folyosóhoz. Megint hallotta a hörgést. Megállt.
-Hadou 73: Souren Soukatsui!- Kiáltotta. A tűk két oldalt meggyújtotta a falakat. Megismételte a technikát. A kis teremben már elég fény volt.- Shikon!
A Zanpakuto megjelent.
-Mit akar te?- kérdezte a Hollow külsejű kard.
-Ma nem tudtalak használni… Miért nem engeded?- kérdezte Loraine.
-Mert nem szeret Shinigami. Nekem nem öröm te gyilkolás! Ha te kapnád én erő, te több ént ölnél!
-Nem vagy Hollow! Te egy Zanpakuto vagy!- Válaszolt halkan Loraine.- Együtt is működhetnénk.
-Nem lenni jó! Te rossz lenni! Bántani én, és én testvér!
-Én sem akarom! De ők is károkat okoznak! Egyezünk meg! Ha egy Hollow nem támad emberre, nem ölöm meg! Ha nem tud tovább küzdeni, elengedem!
A Zanpakuto bólintott. Loraine küldetésre indult. Most ugyan a kardját használni tudta, ám rettenetesen megsérült. Mikor magához tért, meglátta Ayakot az ágya mellett.
Loraine a lányra nézett. Elmosolyodott. Nem bírt ellenállni a kísértésnek. A lány puha hamvas ajkaihoz nyomta a sajátját. A lány szemei hirtelen felpattantak. Loraine hátraugrott.
-Jó reggelt…
-Loraine, te…
-Igen, már jól vagyok, kösz, hogy itt maradtál-, mondta a fiú hadarva.
-Loraine, te megcsókoltál?- kérdezte a lány elpirulva. Loraine felsóhajtott.
-Meg… Olyan aranyos voltál, amikor aludtál… Nem bírtam visszafogni magam. Bocsáss meg!
-Szerelmes vagy belém?- kérdezte a lány. Loraine elmosolyodott.
-Igen… Szeretlek Ayako…
A lány hirtelen átkarolta a nyakát. Loraine elmosolyodott, és megölelte a lányt…
Hosszú évek múltak el. Nemrég kapitányok, és hadnagyok tűntek el. Urahara volt a bűnös állítólag. Loraine nem foglalkozott az egésszel, sietnie kellett az emberek világába. Az egyik új kapitány, és Ayako voltak csak vele. A jelentésben Gillianok voltak, de Loraine nem jutott odáig… Félúton járhattak a föld felé, mikor az Aizen nevű kapitány megállította őket.
-Rajin, a te Zanpakutod egy Hollow ugye?- kérdezte a frissen kinevezett kapitány.
-Kisuke átvizsgálta. A kardom a lelkem egy darabja, Hollownak képzeli magát, de nem…- Válaszolt Loraine.
-Akkor te Hollow vagy?
-Nem…
-Még…- Mondta Aizen, és elmosolyodott. Loraine nem látta a támadást, csak a vér fröccsent az arcára. Aizen leszúrta Ayakot. A lány Loraine elé ugrott…
-Ne! Ayako…
A lány összeroskadt. Loraine szemében düh gyúlt.
-Tsunzaku Shikon!- A kezein megjelentek a kesztyűk. Felnyújtotta a jobb karját.- Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou!
A sugár eltalálta Aizen ball vállát. De a férfi újra támadásba lendült.
-Már amikor először láttalak, tudtam ki vagy!- Mondta Aizen halkan.
-Nem emlékszem semmire a múltamból!- Válaszolt Loraine, és kilőtt még egy sugarat. Aizen elkerülte.
A fiú dühös lett, de mielőtt bármit tehetett volna Aizen leszúrta. Loraine megragadta az ellenfele vállait:

A két kék lánggömb felperzselte Aizen testét. Aizen elmosolyodott.
-Valóban erős vagy, de meg sem közelíted az én erőmet!- Kiáltotta, és szúrt… Loraine összegörnyedt. Már nem tudott védekezni. Megint lesújtott a kard. Vér borított mindent. Aizen elfordult, és visszaindult. Loraine véresen a kedveséhez húzta magát. Megfogta a kezét.
-Egy nap… Aizen Sousuke! Végzek veled…- Nyögte halkan Rajin Loraine, és elájult…
Mikor magához tért, érezte, hogy a reiatsu a testében zavarossá vált. A legtöbb Kidou technikát még nem tudta használni. Attól a naptól fogva, az erőt kereste. Az emberi világba, később Hueco Mundoba költözött. A Hollowok közt, És várja a napot, mikor lesújthat Aizen Sousuke fejére…