Jelszó: People can possess hope, because our eye are unable to see death.
Név: Kudo Akira
Kaszt: Shinigami
Rang: 5. osztag 8. tisztje
Nem: Férfi
Kor: 80-90 év (16-17 évesnek látszik)
Felszerelések: Zanpakuto
Születési dátum: 8. 28.

Kinézet: Hosszabbacska ezüstfehér haja van, hófehér a bőre, és hófehér szeme ám, bal szeme színe vöröss, ezt többnyire hajával próbálja elrejteni. Egy széles mosoly jellemző rá. Szeme szintén ezüstfehér. Mivel nem igazán szereti a szokásos Shinigami kimonot ezért egy egyszerű hófehér ruhát visel, aminek a nyakán aranysárga díszítés van, illetve egy érdekes ékszer is található a bal vállán. Körülbelül 180cm magas, jól karbantartott teste van. Zanpakutóját a balján hordja révén, hogy jobb kezes.

Jellem: Akira egy eléggé szétszórt személyiség. Lusta és gyakran elfelejt dolgokat, de ha valami felkelti a figyelmét, vagy csak először lát valamit akkor azt tudásához mérten elemzi. Ugyanakkor folyton mosolyog. Amit nem szeret csinálni azzal csak nagy nehezen végez, de amit szeret azt nagy odaadással végzi. Sajnálatos módon a tanulás nem tartozik a kegyeltjei közé ezért az nehezen megy neki. Ugyanakkor roppant kedves és udvarias és akármikor képest feláldozni az életét másokért. Ugyanakkor nála sem jó ötlet felébreszteni az alvó oroszlánt.

Zanpakuto:

Neve: Gekkou (Holdfény)

Fajtája: Fény

Zanpakuto kinézete:
Markolata fekete a keresztvasnál egy kis lelógó vörös fonállal. A penge is ugyan olyan fekete, egy vékony szürke csíkkal a közepe táján.

Zanpakuto lelkének kinézete és jelleme:
A zanpakutó lelke egy nő. Hosszú fehér haja és fehér ruhája van, valamint cián színű szeme. A jelleme a lehető legtöbb szélsőséget éri el, mert érzelmei irányítják leginkább, ezért is esik nehezére Akirának kiismernie a zanpakutója személyiségét.

Shikai: "Kurayami no naka kara kyukei wo, Gekkou!" (A sötétségből törj elő, Gekkou!) parancsszóval lehet előhívni. Shikai alakban a penge és a markolat is megnyúlik majd hófehér színű lesz. A markolat végéből két szalag lóg ki egy fehér és egy fekete. A penge shikai formában elég éles ahhoz, hogy egy nagyobbacska ködarabot könnyedén kettészeljen.

Támadása:

- " Hanbun ni wa , shingetsu no kosa! " (Metszd az újholdat ketté!) parancsszóra a kard pengéjén 5 apró gömb jelenik meg, amit Akira a kezével tud irányítani bármerre. Amit egy ilyen gömb elér abba a gömb behatol és kettészakítja.

Előtörténet:

Akira Rukongai egyik legveszélyesebb részéről a dél fele található 75. kerületből származik. Kisgyerekként született itt. Lassan cseperedett. Míg gyerek volt, folyton a közeli erdőben akart játszani, de szülei eltiltották mivel féltek, hogy gyermekük egy Hollow gyomrában végzi majd. Akirát mindenfélére a nagyapja nevelte. Ő tanította neki a régi mende-mondákat, és egy kevés kardforgatást is tanított neki. Azon a térségen ahol lakott elég gyakoriak voltak a Hollow támadások. Mikor elérte azt a kort amikor egy hatévesre hasonlított, egy Hollowtámadásban elvesztette a szüleit. A nagyapja, hogy megóvja unokáját, Akirával együtt egy másik kerületbe költözött át. Ez a kerület nyugodtabb volt és gyakrabban jártak arra fele Shinigamik is. Akira mindig csodálkozva nézte őket, mindig is olyan akart lenni mint ők. Akkor határozta el magát, hogy Shinigami lesz. Bár azt sehogy sem értette jó pár ideig, hogy miért éhes, és hogy miért kezd szédülni a Shinigamik jelenlétében. Szerencséjére, az emberek beszédesek ezért mindenfélét hallott erről a jelenségről. Többek közt arról a bizonyos akadémiáról, a Lélektovábbképző Akadémiáról.

- Nagyapa! Shinigami szeretnék lenni.-jelentette ki az egyik nap Akira. Már korban ott járt, hogy a Lélektovábbképző Akadémiára beiratkozhatott. A nagyapja arcán látszott a meglepettség és a szomorúság.
- Olyan akarsz lenni?....Mint ők?-kérdezte gúnnyal a hangjában.
- Igen, hisz ők fantasztikusak, és erössek, megtudják védeni a gyengébbeket.-áradozott Akira.
- Még, hogy megtudják védeni?-nevetett ugyanazzal a gúnnyal a nagyapja.- Hol voltak a Shinigamik amikor a falunkat napról napra megtámadták a lidércek? Hol voltak a Shinigamik amikor megölték a szüleidet?
- Lehet, hogy nem voltak ott amikor megtámadták a falunkat. Lehet, hogy nem voltak ott mikor a szüleim meghaltak. De én akkor is Shinigami leszek ha törik ha szakad.-rohant ki a házból Akira. A nagyapja összekulcsolta a kezeit.
- Add uram, hogy neki legyen igaza.-mondta könnyek közepette.

Ezután Akira jelentkezett tanulónak a Lélektovábbképző Akadémiára. Bár nem volt buta gyerek, de a tanulás elég nehézkesen ment neki. Javarészt a napjait mind azzal töltötte, hogy tanuljon, bár így is elég kevés információ maradt meg az agyában. Az egyik legnehezebb dolog számára a kidouk megtanulása és használata volt. Több sérülést is okozott magának azzal, hogy helytelenül használta őket. Évekig húzta és nyúzta a tanulást. Mindig a többiek mögött volt, mint sereghajtó és csak kevés választotta el sokszor attól, hogy megbukjon. Hamarosan eljött a negyedik év vége. Jöttek a vizsgák. Reggeltől estig ezekre készült, aztán eljött a vizsga napja. Az első nap a szóbeli vizsgák voltak. Rengeteget hibázott és tévedett, vagy csak egyszerűen eltért a tárgytól. A következő napi gyakorlati vizsgáról már nem is beszélve. A kidouk használata közben több kárt okozott mint más 4 éven keresztül. Fegyveres harcban pedig csak hosszú küzdelem után sikerült kivívja a döntetlent az iskola egyik leggyengébb diákjával szemben. A pusztakezes harcban egyből vesztett, ebben sosem volt jó. A két nap végeztével hullafáradtan, ment a szálláshelyére és még az ágyon fekve is azon gondolkodott, hogy mennyit hibázott, és hogy még mennyi áll előtte a másnapi éles bevetésnél, ahol a magasabb rangú tisztek fogják figyelni ahogy elbénáz mindent.

~ Elbénáztam mindent... Még egy ilyen szerencsétlen alakot mint én. Kevés választott el attól, hogy fegyveres harcban is alul maradjak. Aztán meg az a puszta kezes harc... Miért kell ilyesmit tanuljunk abszolút nulla vagyok belőle. És még ott vannak a kidou-k is. Olyan nap még nemvolt, hogy legalább egyszer sikeresen használni tudtam volna. A mai nap pedig... bajba kevertem jó pár embert az ügyetlenkedésemmel. Tiszta szerencse, hogy csak pár karcolás lett rajtuk. Sosem leszek így shinigami. ~ morfondírozott magában, majd behunyta a szemét.
- Hát így sosem. Ha ilyen hamar feladod akkor tegyél le arról, hogy shinigami lehess és tegyél le rólam is.-hallott egy lágy női hangot maga mellett. A szemei egyből kinyíltak. Egy tó vizének a tetején feküdt.
- Ho...hol vagyok? Mi ez a hely? És az előbb ki szólt hozzám?-ugrott fel és ijedten nézett szerteszét.
- A lelkedben vagyunk. És én szóltam hozzád.-jelent meg egy hosszú fehér hajú nő. Akárcsak a haja a ruhája is hófehér volt. A víz csillogott körülötte.
- Te....te meg ki vagy?-lépett hátra pár lépést.
- Az én nevem Gekkou. Én a lelked része vagyok és a zanpakutod is egyben.-válaszolta kedvesen a nő.
- Rendben. És miért vagyok itt?
- Azért vagy itt, mert végre elért hozzád a hangom. Évekig próbálkoztam de soha nem válaszoltál, észre sem vettél. De most, most végre sikerült.-csillogott a szeme.
- És mit kell csináljak, hogy használhassalak? Mondjuk, biztos, hogy azt is elrontanám.-szomorodott el Akira.
- Ne törődj vele.-tette a nő a kezét Akira vállára.- Én bízom benned, de neked is bíznod kell bennem.
- Rendben. Mond mit kell tennem!-emelte fel a fejét.
- Na erről van szó. Csak annyit kell mondj, hogy Kurayami no naka kara kyukei wo, Gekkou!.-mondta a nő, majd a tóval együtt eltűnt. Akia újra az ágyában feküdt. Felállt, majd szóról szóra elismételte azt amit a nő mondott. Egy hosszú fehér katana jelent meg a kezében. Csodálkozva nézte és simította végig rajta a kezét.

A következő nap reggelén kipihenten kelt ki az ágyból, bár amikor rájött, hogy aznap van az éles küldetés napja, egyből elfogta a fáradtság. Nagy nehezen összeszedte magát, majd mikor készen állt, nagy levegőt vett és elindult az akadémia felé. Az akadémia parkjában már álldogáltak a diákok. Mindenki kisebb csapatokra osztottak, majd egy kapun keresztül egy síkságba vitték őket. Hollowokat kellett legyőzniük felügyelt környezet alatt és magas rangú tisztek szeme láttára. A jó tanulók könnyedén "táncoltak" végig a küzdelmeken. A közepes tanulóknál már voltak veszteségek, de javarészt ők is átjutottak. Aztán jött a mi csapatunk. A kijelölt rész közepén álltunk, és vártunk. Hamarosan megjelentek az alacsonyabb rendű hollowok. Mindenkire legalább 2 jutott. Akira sokat bénázott, hol mellé ütött, hol pedig a saját lábában botlott el. A csapatának egyik tagja hamar végzett és miután leütötte a két hollowot aik őt támadták széles mosollyal örömtáncot kezdett járni, azonban az egyik hollow nem adta könnyedén az életét és fellökte a táncoló fiút. Akirának nem volt ideje gondolkodni. Ellökte az őt földön tartó hollowot, majd a társa segítségére sietett. Mikor odaért hangosan elkiáltotta magát: "Kurayami no naka kara kyukei wo, Gekkou!". A katana átalakult a kezében, így könnyedén háríthatta a támadást. A megnövekedett lélekenergiára a többi hollow is odagyűlt.
~Most mi a fenét csináljak? Ennyivel nembirok el...~gondolta magában. A nő hangja újra megszólalt. Akira pontosan utánozta amit neki mondott a nő.
- Hanbun ni wa , shingetsu no kosa! - miután kimondta a szavakat a kard pengéjét öt kis hófehér gömb hagyta el és körbevette őt és a társait, ám mielőtt még támadhatott volna, vagy a hollowok támadhattak volna gyengeséget érzett magában és lassan elájult. Utolsó emléke az volt, hogy látta amint egy shinigami elé lép. Mikor magához tért egy ágyon ült.
- Szóval nem sikerült...-hajtotta le a fejét.
- Dehogynem. Átmentél.-mondta egy ismeretlen shinigami, vagyis nemvolt ismeretlen hisz látta őt még aznap mielőtt elhagyták volna Seireitei területét.
- De... elrontottam...
- Nem rontottál el semmit. Amikor kellett a csapattársad segítségére siettél.-mosolygott.

Akirát hamar kiengedték. Már csak egy dolog állt előtte, hogy csatlakozzon az egyik osztaghoz. Sok morfondírozás és gondolkodás után úgy döntött, hogy az ötödik osztaghoz szeretne csatlakozni. Igaz eltartott neki míg megtalálta az ötödik osztag épületét hisz a tájékozódásban is ugyan olyan rossz volt mint a tanulásban. Ezért lehetett, hogy többször is ugyan arra a helyre ért ahonnan elindult. Mikor sikerült elérnie az 5. osztag épületét nagy levegőt vett és belépett. Benn nagy megpróbáltatás várt rá. Gyenge képességei ellenére sikeresen vette a megpróbáltatást és végül az osztag nyolcadik tisztje lett...