Sakai Hitomi
Daitenshi
 
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17
Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
    (33500/40000)
 |  Tárgy: Sakai Hitomi Kedd Márc. 02, 2010 12:34 pm | |
| Jelszó: People can possess hope, because our eyes are unable to see death.
Név: Sakai Hitomi
Kaszt: ember
Nem: lány
Kor: 20
Felszerelések: dobókések, egy-két csomag Pocky, jegyzetfüzet
Születési dátum: szeptember 1.
Kinézet:
Hitomi egy tündéri, bájos és fiatal lány. 160 cm-es magasságához vékony, arányos testalkat tartozik, azonban súlyát a legnagyobb titokban tartja. Hosszú, derékig érő fekete haja van, melyet kibontva hord, de két tincset a vállán átvetve elöl tart. Frufruja középen hellyel-közzel ketté van választva, de relatíve magasnak számító homlokát így is eltakarja, egészen a szeme vonaláig ér. Csillogó, szürkéskék szeme felett vékony szemöldök húzódik. Orra keskeny, álla hegyes, arcbőre hibátlan. Kifejezetten szép, tipikusn olyan lány, aki után megfordulnak a fiúk az utcán. Szereti a kényelmes, ugyanakkor elegáns ruhákat. Igaz otthon megelégszik az egyszerű póló-nadrág kombinációval, de ha kimozdul akkor mindig szoknyát és inget vesz fel, kivéve ha edzeni megy. Mindig magánál hord még egy barna szíjat, melybe nyolc dobókés van fűzve és egy kis csomag vaspor van ráerősítve. Szintén szériafelszerelés a jegyzetfüzete, és egy-két csomag Pocky.
Jellem:
Mosolygós, kedves, szerény és legfőképpen ártatlan, mint a ma született bárány. Egyszeri ismeretség alapján valami ilyesmi kép alakulhat ki az emberben Hitomiról. Azonban a külső megtévesztő, ez az álca csupán a lány kiváló színészi képességeinek terméke. Belül egy megkeseredett, bosszúvágytól fűtött személyiség lakozik, egy végtelen fájdalommal küzdő egyén jelleme.
A súlyos érzelmi sokk, ami középiskolás korában érte, erős hatással volt az idegeire. Könnyen kiborul és elveszti a fejét, ha olyasmivel találkozik ami emlékezteti az átélt borzalmakra. A reakciója a hisztérikus sírástól az elvakult tombolásig szinte bármi lehet, csak egy közös jellemzője van ezeknek az állapotoknak: az egyébként higgadtan és logikusan viselkedő lány ilyenkor képtelen a racionális gondolkodásra. Ugyan képességéből ebben az állapotban tudja a legtöbbet kihozni nyers erő tekintetében, az igazi ereje mégis a gyorsan pörgő gondolkodásában és a stratégiája helyes megválasztásában rejlik.
Hitomi roppant közvetlen és segítőkész embertársaival, de ő maga nehéz szívvel köt csak szorosabb barátságot, lévén fél attól, hogy szeretteit ismét elveszti. Ugyanakkor súlyos szerethiánnyal küzd és emiatt boldogtalan. Kénytelen a munkájába menekülni ahhoz, hogy ne őrüljön meg. Lakásában, ahol egyedül él, kialakított egy szobát, ahol felhalmozta életének összes emlékét. Ha úgy érzi, nem képes továbblépni az élet rögös útján, órákat is képes eltölteni ebben a helyiségben, így merítve erőt.
A lány szeret és tud is főzni, nagyon otthonosan mozog a konyhában és ügyesen bánik az ott található eszközökkel. Ha ki akarja kapcsolni az agyát, akkor általában tévénézéssel üti el az időt. Bármilyen műsort kedvel ami meg tudja nevettetni, legyen az egy élőszereplős vígjáték vagy egy anime. Utóbbit azért is nézi szívesen, mert úgy érzi, segít kiszakadnia a hétköznapi valóságból. Noha alakjára kényes, az édességeknek nem tud és nem is akar ellenállni, szerencséjére gyors az anyagcseréje, így nem hízik könnyen.
Képesség:
Hitomi képes elektromágneses erőteret létrehozni maga körül, melyet rendkívül változatos módon használ fel. Fénysugarak manipulálása, villámok létrehozása, vasrészecskék és fémtárgyak mozgatása, teleportálás, stb. A lehetőségeknek csak a lány kreativitása szab határt.
A képesség használata komplex számításokat és magas koncentrációt igényel, ezért relatíve hamar elfáradhat fejben, és ami azt illeti még az ő teste számára is megerőltető a megszokottnál magasabb elektromosság és mágnesesség jelenléte.
Előtörténet:
Hitomi 20 esztendeje született Kobe városában, családja második gyermekeként. Édesanyja, Aisawa Kana háztartásbeli, édesapja, Sakai Satoshi pedig egy multinacionális cég vezérigazgató-helyettese volt, így rengeteg időt töltött otthonától távol különböző üzleti utakon, és csak ritkán jött haza. Kana mindent megtett azért hogy a két gyermek ne érezze apjuk hiányát, rengeteget foglalkozott velük és kiváló nevelést kaptak. Az 1995-ös földrengésben ugyan egyikük sem sérült meg, de a család háza lakhatatlanná vált, így végül a költözés mellett döntöttek, és Tokyóban kötöttek ki.
Hitomi intelligenciája hamar megmutatkozott, sokkal gyorsabban tanult, mint a többi hasonló korú gyermek. Bár meg lett volna a lehetősége a gyorsabb haladásra is, végül csak egyetlen osztályt ugrott és azt is csak azért, hogy egy évfolyamon lehessen nővérével, Kotomival. A két lány kiváló kapcsolatot ápolt egymással, nem csupán testvérek, de legjobb barátnők is voltak, egy hangyányi féltékenység vagy irigység sem volt köztük. Nem is volt rá okuk, hiszen bár eltérő területen, de mindketten nagyon tehetségesek voltak. Míg Kotomi atletikus alkatának köszönhetően a sportban jeleskedett, addig Hitomi a tanulmányi eredményekben volt verhetetlen, valósággal szórta a 100 pontos teszteket. A két lány ettől függetlenül mindent együtt akart csinálni, így amikor klubtevékenységet kellett választani, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Hitomi is sportolni fog. Kotomi rendkívüli képességű softball-játékosnak bizonyult, legalább akkora zseninek mint amilyen Hitomi volt fejben. A fiatalabbik lány bár nem volt akkora tehetség, mint nővére, de kemény munkával és sok-sok edzéssel ő is a csapata legjobbjai közé ért. A Sakai-testvéreket önzetlenség és hihetetlen szorgalom jellemezte, mindketten tevékenyen részt vettek a diákönkormányzat munkájában és a softballon kívül más klubokba is jártak, így például egy jó darabig kendóztak is. Megbecsült tagjai voltak az iskolaközösségnek, a tanárok és a diáktársak is egyaránt kedvelték és tisztelték őket, valódi mintadiákok voltak.
A középiskolai életük még ennél is tartalmasabb volt. A két lány nagy lelkesedéssel kezdett neki a minél jobb közösség kialakításához, amiben számos partnerre leltek. Az 1-1 hetek leforgása alatt az egyik legtevékenyebb és legösszetartóbb osztály lett az iskolában, a nagy hagyománynak örvendő tavaszi fesztiválon osztatlan sikert arattak műsorukkal és Hitomi révén a diákönkormányzat legaktívabb tagja is onnan került ki. A lány tenni akarása, szorgalma, jó szervezőképessége és kreativitása az első év végére az elnöki székbe repítette őt és nem is bizonyult rossz választásnak. A Sakai-lányok természetesen nem hagytak fel a klubtevékenységekkel sem. Az iskola softball-csapata sosem tartozott a legjobbak közé, azonban a véletlen, vagy talán a sors folytán egy rendkívül tehetséges játékosokból álló alakulat jött össze az elsőévesekből. A vezéregyéniség természetesen a bámulatos ütőátlaggal rendelkező Kotomi volt, Hitomi pedig a dobók között számított átlagon felülinek. A csapat meggyőző fölénnyel verte végig ellenfeleit a bajnokságban és könnyedén hódította el a bajnoki címet. Nem egyszer, hanem rögtön egymás után kétszer. A harmadik és egyben a csapat utolsó éve valamelyest másképp alakult, mivel megjelent a színen egy komoly rivális középiskola csapata, akik hasonlóan megalázó módon győzték le az összes ellenfelüket. A sorozat különösen izgalmasan alakult, mivel a döntőbe vezető úton Hitominak, aki időközben a csapat első számú dobójává vált, súlyosan megsérült a válla és kétségessé vált, hogy az olyannyira fontos döntőben pályára léphet-e. Az nem volt kétséges, hogy nélküle is el tud jutni a nagy meccsig az együttes, de a fináléban már mindenképp megérezték volna a hiányát. Az a feszültség, ami a játékosokat jellemezte az utolsó orvosi vizsgálat ideje alatt, leírhatatlan volt. Az ajtó kinyílt, és Hitomi mérhetetlenül csalódott arccal lépett ki rajta... hogy aztán széles vigyorba forduljon az arckifejezése és feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy minden oké és játszhat. Talán ennek az apró mentális plusznak is volt köszönhető, hogy bár a döntő nagyon szorosan alakult, de végül harmadszor is sikerült megnyerni a bajnokságot.
Hazafelé a buszon szokás szerint a kimeríthetetlen Hitomi vezényelte az ünneplést. Estére különösen nagy bulit terveztek, hiszen ez volt az utolsó olyan alkalom, amikor a csapat együtt játszott. Azonban a nagy tervből végül nem lett semmi... Az eső miatt vizes úton fékezés közben a busz megcsúszott egy vízátfolyáson, mikor egy felelőtlen autós hirtelen eléjük vágott. A jármű leszaladt az útról és felborult, Hitomi pedig, aki a menetiránnyal szemben állt kirepült a buszból és a lendület egy útszéli fának csapta. Mindenki más megúszta könnyebb sérülésekkel, azonban a lány összetört testét kritikus állapotban szállították kórházba. Két percre még a klinikai halál állapota is beállt nála, de az orvosok visszahozták. Fejsérülése miatt két hétig feküdt kómában, szerencsére a felépülése teljes volt, noha hónapokig tartott mire tudata normális állapotba került. A szervezete már nem volt ilyen szerencsés, a csigolyatörése miatt deréktól lefelé megbénult, de a hosszú fekvés miatt a még mozgásképes végtagjai is meggyengültek.
A lány életét teljesen megváltoztatta a baleset. Mozgásképtelensége miatt súlyos depresszióba zuhant, csendessé és zárkózottá vált. Nem volt képes többé nővérét követni, és emiatt teljesen összezuhant. Családja mindent megtett, hogy ismét a régi, életvidám lányt lássa, ezért édesapja is egyre több időt töltött otthon, Kotomi pedig felhagyott a softball-lal és magántanulói státuszt vett fel, csak hogy minél többet lehessen húga mellett. A lelki támogatás sokat segített Hitominak, ám régi önmagát nem nyerte vissza, hiszen rosszul érezte magát amiatt, hogy hozzátartozóinak ennyi áldozatot kell érte hoznia. Egy év kihagyás után visszatért az iskolapadok közé Kotomival együtt, ám ez csak újabb keserűséget jelentett számára, hiszen tolószékben a tenni akarása ellenére sem tudott olyan feladatokat ellátni, amilyeneket szeretett volna. Szülei időközben pénzt és időt nem kímélve próbáltak találni valamiféle gyógymódot a lány gerincsérülésére, de csak tehetetlen gerincspecialistákkal és hamis ígéretekkel hitegető pénzéhes csalókkal találkoztak. Végül jó másfél évvel a baleset után kaptak egy e-mailt egy neves orvos-genetikustól, aki azt állította, hogy tud gyógymódot, noha a módszere még erősen kísérleti stádiumban van. A család eleinte szkeptikus volt, de a professzor hírneve elég volt ahhoz, hogy elég hitelesnek tartsák. A doktor néhány évvel korábban egy olyan kislány DNS-térképét készítette el, aki képes volt elektromos áramot létrehozni maga körül. Az ő örökítőanyagának tanulmányozásával dolgozott ki egy kezeléssorozatot a Hitomihoz hasonló problémákkal küzdő emberek gyógyítására. Három hónapos terápia kezdődött, melynek végén a lány lába csodával határos módon tényleg megmozdult. Azonban a kezelések nem várt mellékhatást is hoztak, Hitomiban ugyanis felébredt ugyanaz az esper képesség, mint amellyel a genetikus által tanulmányozott lány is rendelkezett...
Ugyan még újra meg kellett tanulnia járni, de ez már igencsak csekély megpróbáltatás volt számára. Lassan visszatért az életkedve is, és már alig várta hogy azt a gondoskodást, amit családjától kapott, valahogy visszaadhassa. De hiába várta, az élet egy még sokkal súlyosabb csapással sújtotta. Egy éjjel arra ébredt, hogy furcsa zajokat hall a házban. Lévén azt hitte, hogy betörő (nem ez lett volna az első eset, hiszen módos családról volt szó), felkapta a mankóját és miután tárcsázta a rendőrséget, elindult megkeresni a zaj forrását. Új képességét már valamelyest tudta irányítani, egy tolvajt legalábbis biztosan tudott volna vele hatástalanítani. Azonban mikor kibotorkált a nappaliba, a 16 éves lány olyan szörnyűséget látott, amire egyáltalán nem számított. Egy fekete ruhába öltözött férfi véres karddal az oldalán éppen kiugrott az ablakon, a szobában pedig három élettelen test feküdt: a szülei és a nővére. Ő nem tudhatta, de a családját három testrabló hollow szállta meg, a shinigaminak, aki szembekerült velük nem volt más választása, mint a konténerként szolgáló emberek megölése. A kiérkező rendőrök egy sokkos állapotba került Hitomit találtak. A keservesen síró és családját hiábavalóan élesztgető lányt alig lehetett a holttestektől elválasztani. Az eset után hetekig szóra se lehetett bírni, és hamarosan ismét kórházba került, mert nem volt hajlandó se enni, se inni.
Nagyon nehezen dolgozta fel a traumát, rengetegszer fordult meg a fejében az öngyilkosság gondolata is. Azonban lassan kialakult benne a kép, miszerint az erejét azért kapta a Sorstól, hogy bosszút állhasson az őt ért igazságtalanságokért. Hamarosan meglátogatta az őt meggyógyító professzort, és felajánlotta neki a segítségét abban a reményben, hogy erejét növelni tudja. Új célt talált, mindent elsöprő lendülettel vetette bele magát a tanulásba, szó szerint éjjel-nappal a könyveket bújta illetve képességét edzette a professzor módszereivel. Mindössze két év alatt szerzett két diplomát a Toudaion, Japán legrangosabb egyetemén, és 18 éves korára belőle is genetikus vált, miközben egyre több aspektusát ismerte meg saját erejének és lassan beszippantotta a természetfeletti képességek kutatása. Azonban továbbra is csak az lebegett a szeme előtt, hogy meg akarja bosszulni családja halálát azon a számára ismeretlen, de nyilvánvalóan nem evilági csoporton, amelynek a tagja volt az a férfi is. Tudta, hogy miért nem volt sikeres a rendőrség nyomozása, hiába adott rendkívül részletes fantomképet a gyilkosról. A buszbalesete óta látta a túlvilági lényeket, és az a fekete ruhás férfi biztosan az volt. Végül a vakszerencse indította el a vadászat útján, midőn egy átlagosnak számító nap végén tanúja volt annak, ahogy egy ilyen fekete ruhás alak libbent el szemei előtt. A látványtól meglehetősen zaklatott állapotba került, gombóccal a torkában és könnyekkel a szemében kezdte el üldözni a mit sem sejtő shinigamit, akit teljesen meglepett és telibe is talált a hátulról érkező erőteljes villámgömb, amit a lány küldött feléje miután megfelelő közelségbe ért. A halálisten nem akart hinni a szemének, amikor meglátta hogy egy emberi lény támadta meg, eleinte nem is volt biztos benne hogy tényleg Hitomitól származott-e a támadás. Próbált barátságosan közelíteni a lányhoz, először is megválaszolva a kilétére vonatkozó kérdést, és úgy tűnt a shinigami szó valóban el is ért valamilyen hatást, mert Hitomi abbahagyta a sírást. A szomorú arckifejezést azonban egy sötét, rémisztő tekintet váltotta fel, majd egy kékes villanás kíséretében a lány eltűnt, hogy egy pillanattal később pontosan a shinigami mögött tűnjön fel, és átvezessen egy az ujjából kilépő villámot a férfi szívén, akinek semmi esélye sem volt arra, hogy megvédhesse magát. Ugyan megviselte, amit tett, mégis úgy érezte, hogy csupán ezzel tudja csillapítani bosszúszomját, és azóta folytatja egyoldalú harcát a mit sem sejtő shiniamik és a Gotei 13 ellen. Az élet végül Karakurába sodorta, hiszen itt található a világon a legtöbb különleges képességű ember, tökéletes táptalajt nyújtva kutatásának illetve magának a vadászatnak is.
A hozzászólást Sakai Hitomi összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 26, 2011 2:59 am-kor. |
|
