Egy nap egy pokollepke érkezett a 6. osztag irodájába,és egy üzenetet adott át nekem Yoruichitől:
"Kedves Kaname!Sajnálom,hogy nem köszönhettem el tőled,de nem volt időm.Szeretném elmondani,hogy már nem vagyok a kapitányod,otthagytam a 6.osztagot.Kérlek ne bánkódj!Ne kérdezd miért,nem tudnék válaszolni!Áthelyeztelek a 8.osztagba,itt biztos jövő vár rád.Itt új rangot,új megbecsülést szerezhetsz.Viszont most sietek,vigyázz magadra!Üdv:Yoruichi"
Miután letettem a levelet egy tiszt odasietett hozzám a 8.osztagtól és levitt a kapitányuk irodájába.A kapitányt Hachiru-nak hívták.Gyönyörű,bár hiú nő volt.Hallottam már felőle egys-mást.Sokan féltek tőle nyers modora miatt.Nem volt hadnagya,mert ezt nem merte senki bevállalni.Hosszú,vörös haja volt,zöld szemével rám meredt,és így szólított meg:
-Ön Kaname kisasszony?
-Igen-feleltem.
-Értem.Mától a 8. osztag tisztje.-mondta,majd beleolvasott abba a kiskártyába,amit rólam írt Yoruichi.Utána így szólt:
-Hmmm...figyelemre méltó tehetség....a 8.osztag tárt karokkal várja önt..
-Köszönöm.Nyugodtan tegezhet hölgyem.
-Te csak ne szólj bele,hogy hívjalak.Viszont előre is szólok,engem tisztességesen szólíts meg,mindig magázva.-mondta idegesen,majd így folytatta:
-Pár szabály,amiről még tudnod kell:ez az osztag nem vadgesztenyeszelídítésből él meg.Szigorú szabályokból áll a napirendjük,és én csak a legjobbakra figyelek fel.Tessék!Ezt olvasd el,én nem fogok a részedre kiselőadást tartani.Ebben benne van minden fontos.Most pedig foglald el a hálószobád.Ha bármi kérdésed lenne megtalálsz az irodában.-azzal elment.Észre sem vettem,de eltelt egy év.Nagyon megerősödtem a kapitányom kezei alatt.Valamelyik nap összehívta az osztagot,mondván valami fontosat akar közölni:
-Kedves mindenki!Fontos közleményt hirdetek ki:mától magam mellé választok egy hadnagyot.A halálisten neve pedig.......Kaname Kiochi!
Miután kimondta a nevemet,köpni-nyelni nem tudtam.A kapitány talán kedvel engem?Hachiru így folytatta:
-Nem bírom már ezt az iszonyú hajtást..kell egy ember aki kisegít....és Kaname az elmúlt egy év alatt nagyon megerősödött....
Hát persze-gondoltam magamban-ezt is csak saját érdekében teszi,nincs ebben semmi kedvelés vagy nem kedvelés.
-Kérlek Kaname,fáradj az irodámba.-fejezte be végül majd sakon fordult.Nagyon meglepődtem.Most tegezett először.
Az irodában további szabályok sorát hallgattam végig.
Hadnagyként nagyon fárasztók voltak a napjaim.Hachiru csak kihasznált:például ha elfelejtett valamit megcsinálni,azt rámfogta.Iszonyatos nőszemély volt,nagyon utáltam.Elterveztem:ha jön egy adadndó alkalom legyőzöm,és a helyére lépek.Átveszem a 8.osztag felett az irányítást.Viszont igaz ami igaz,ha nincs Hachiru nem erősödök meg így.De azt szeretném,ha jobb napjai lennének a 8.osztagnak,és nem ilyen viharvertek.
Valamelyik nap riasztás volt az Emberek Világában.4 hollowot kellet megölnünk.Visszatérve a Seireitei-be hazafelé ballagtunk Hachiruval.Én a hátamögött kullogtam,majd egy váratlan pillanatban hátulról megtámadva lenyomtam a földre,a nyakához tartva a kardom élét.
-Kezdettől fogva gyűlöltem magát.Igaz,magának köszönhetem ezt a nagy erőt,de megszeretném menteni a 8.osztagot magától.Legszívesebben most leszúrnám,de tisztességesen akarom legyőzni.Holnap délelőtt 10 órára legyen a nagy edzőteremben,és hívja össze a 8.osztag minden tisztjét.Ha nem teszi meg,nagyon megbánja.
Mielőtt a kapitány válaszolhatott volna eltűntem.
Másnap pontban 10 órakor minden osztagbeli tiszt megjelent az edzőteremben.Hachiru már ott volt,én is hamarosan megérkeztem.A kapitány elmondott mindent az osztagnak,akik lélegzetük visszafojtva ültek le a helyükre.
-Ma valamelyikünk meghal!-kiáltottam majd megtámadtam a kapitányt.Átugrottam a feje fölött majd elkiáltottam magam:
-Tsume AkaTora!
A leszálló szirmok megsebezték a hátát,ami elkezdett vérezni.A tarkóját sikerült kivédenie.Hachiru ezután A 4-es hadouval próbált rámtámadni,de sikerült ügyesen kivédenem.Láttam,hogy az erőnk egyenlő,ezért cselhez kellett folyamondom.Már ki is találtam.Elkezdtem szaladni feléje,azt az érzést keltve benne,hogy szemből fogom megtámadni és csapást mérni rá.A legváratlanabb pillanatban átugrottam a feje fölött és-mivel azt hitte,újra a tarkóját támadom meg- a tarkóját kezdte védeni,majd ezt mondta:
-A már használt trükködet még1-szer felhasználod?Milyen ostoba vagy!
Én azonban leguggoltam és kibuktattam a kardom éles részével,így a lábát megsebzetten,megijedve esett a földre Hachiru.Fölétérdelve,a kardom élét a nyakához tartva megszólaltam:
-Hachiru,én sokat köszönhetek Önnek,de most meg kell ölnöm.Ön is tudja,hogy ez a sorsa.-majd lendületet vettem és vágást ejtettem a nyakán.
A kapitány utolsó szavakként ezt mondta:
-Kana-khö-me...én örökösömként néztem rá-khö-d.A legügyesebb tanítványom voltál.Legalább boldogan hunyok el...hiszen ilyen jó halálisten lép a nyomomba...Köszöntelek,Kan-köh-ame kapit-köh-köh-ány!
Ezeket tudta még elmondani,majd nem szólt többet hozzám.Hirtelen könnyek potyogtak a szememből.Hachirut a tisztekkel békében eltemettük.
A temetés után 1 hétre-a többi kapitány beleegyezésével-megválasztottak kapitánynak a 8.osztaghoz.
Így lettem a 8.osztag kapitánya.Célom:jobbá tenni a 8.osztag mindennapjait,erős tisztekként nevelni őket,és jó kapitánynak lenni.
