Jelszó: Süss fel nap, fényes nap...
Név: Nakano Kanade
Kaszt: quincy
Nem: lány
Kor: 17
Foglalkozás: énekes-gitáros, a Karakura High School másodikos diákja
Család: You Raiden unokahúga
Születési dátum: július 19.

Felszerelések: quincy felszerelés (kereszt, hollow bait, gintouk, Seele Schneiderek), egy piros Fender Mustang elektromos gitár, mobiltelefon, továbbá minden egyéb, amire szüksége van egy hozzá hasonló korú lánynak ^^

Kinézet: 150 cm magas, súlyát minden körülmények között igyekszik 46 kilón tartani. Hosszú, fekete haját két copfban hordja, és bár szeme eredetileg kék, barna kontaktlencsét hord, noha igazából semmi szüksége rá. Öltözködése és külseje gyakorlatilag megegyezik ideáljával, Nakano Azusáéval.

Jellem: Átlagosan idegesítő tinilány, erős érzelmi kilengésekkel. Alapvetően életvidám és tele van energiával, ám valamikor látszólag indokolatlanul elmegy minden életkedve, és hozzá se lehet szólni, különben kicsapja a hisztit. Kissé mocskos a szája, főleg ha megbántva érzi magát.
Bármit képes megtenni azért, amit meg akar szerezni, rajongása már-már beteges az általa választott személyek, tárgyak, vagy akár fiktív alakok iránt és ez a rajongás ki tud alakulni akár egyik pillanatról a másikra is. Elvakult otaku, szobája láttán bármely hozzá hasonló érdeklődésű ember elismerően füttyentene, egy átlagember számára pedig úgy néz ki, mint valami szentély. Ugyan jó feje van, de az iskolában csak közepes jegyei vannak, mivel tanulásra csak minimális időt fordít (de azt legalább nem az utolsó pillanatban teszi). Rendkívül elkényeztetett lány, csak akkor hajlandó saját maga megtenni valamit, ha végképp nincs rá esély, hogy megcsinálják helyette.

Előtörténet:
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy pár Kyotóban, mely 1993-ban életet adott egy kislánynak, aki a Kanade nevet kapta. A család szeme fényének születése egyenlő volt egy kisebb csodával, hiszen édesanyjának az orvosok mindössze 1% esélye volt a teherbeesésre, köszönhetően betegségének. A gyermek kiskorában szokatlanul sokat sírt, ami csak tovább fokozta azt a figyelmet és törődést, amit egyébként is kapott volna. Kanadét egész gyermekkorában elkényeztették, úgy bántak vele mint egy királykisasszonnyal. Lévén szülei jómódúak voltak, ezért bármit megkaphatott amit kért. És ha mindez nem lett volna elég, még nagypapája is különleges helyen kezelte a kislányt: tudta jól, hogy a sok sírás oka babaként az volt, hogy a gyermeknek magas volt a lélekenergiája, és már akkor is látta a szellemeket. Ami azt illeti, ez számára korántsem volt meglepő, hiszen ő quincy volt, és az örökség tovaszállt az összes gyermekére és unokájára , így Kanadéra is. Az már más kérdés, hogy a lányka édesanyja őrültségnek tartotta az egész quincységet, és ha tehette volna, távol tartotta volna gyermekét az általa flúgosnak titulált öregétől, de Kanade kérése szent volt és sérthetetlen - ha látni akarta a papit, akkor útra keltek. A kislány ugyanis nagyon szerette a nagypapáját, mivel ő mindenre magyarázattal tudott szolgálni, különösképpen a furcsa, mellkasuk közepén láncot viselő alakokra, a maszkos szörnyekre vagy a fekete ruhás, kardos árnyakra, amiket csak ő látott, szülei nem.

Kanade 9 éves volt, amikor a nagyapja repülője lezuhant a Csendes-óceán felett, és a balesetet nem élte túl. A végrendeletében egy csomagot hagyott a lányra azzal a feltétellel, hogy csak a 12. születésnapján nyithatja ki, és bár Kanadénak nehezére esett kivárni a három évet, de megtette. A doboz tartalma nem más volt, mint egy quincy-felszerelés és egy részletes útmutató a használatához egy szomorú hangvételű levéllel kísérve. Nagyapja akaratához híven ettől a naptól kezdve quincynek képezte magát, kezdve azzal hogy jelentkezett az iskolája íjászklubjába. Édesanyja továbbra se nézte jó szemmel, hogy a gyerekére ekkora hatással van a nagyapja, de most már Kanade is érezte az ellenszenvet. Kapcsolatuk lassan, de biztosan megromlott, és a gyermeki szeretet inkább az apa felé kezdett el húzni. A család kenyérkereső fele egy animegyártó stúdióban dolgozott animátorként, és a manga és az anime szeretete igen gyorsan átragadt a lányra is. 14 évesen a szobája már tele volt töméntelen mennyiségű mangával, light novelekkel, anime DVD-vel és a hozzájuk tartozó zenei cédékkel, poszterekkel és figurákkal, valamint ha a kedvenc sorozatait adta a tévé, se lát-se hall állapotba került. A Beck című anime hatására még arra is rávette magát, hogy megtanuljon énekelni és gitározni, ami egyébként nem is bizonyult rossz döntésnek, mert szép hangja volt.

Két év múlva azonban váratlanul a legkülönfélébb pillanatokban ájuldozni kezdett, és bár ő makacsul kitartott amellett, hogy semmi baja, végül csak elcipelték a szülei orvoshoz. A dokinak nem esett nehezére megállapítania, hogy túlterhelte magát és hosszas pihenőt, illetve sürgős környezetváltást írt elő a lánynak, lévén úgy gondolta a nagyvárosi élet is szerepet játszott az állapotában. Kanadénak be kellett látnia, hogy a kettős élet ezen a hőfokon nem működik hatékonyan, és mivel quincységére kevésbé volt szüksége, továbbá úgy gondolta, hogy már eléggé ügyessé vált, ezért inkább az edzéseket kezdte el hanyagolni. A család úgy döntött, hogy Karakurába költöznek, ha már egyszer jól ismerték a várost rokonaik révén, éppen elég nyugodtnak találták ahhoz, hogy megfeleljen a "stresszmentesebb környezet" fogalmának. A lány biztos ami biztos alapon inkább nem fejezte be a tanévet és tiszta lappal, elsősként kezdett a Karakura High Schoolban is, a szabadidejét pedig arra fordította, hogy tovább tanuljon gitározni, amihez extra motivációt jelentett új kedvence, a K-ON és a benne szereplő egyik karakter, Nakano Azusa iránti imádata. A 2D-s, vele azonos vezetéknevű, sőt magasságú gitároslány szeretete olyannyira hatalmába kerítette, hogy beszerzett magának egy ugyanolyan gitárt, amilyen neki van, és külsejében is elkezdte kedvenc karakterét utánozni, ami az ő esetében még a kontaktlencse-viselést is belefoglalta a tevékenységei közé. Énekhangját is hamarosan felfedezték, miután az iskolai fesztiválon fellépett egy feldolgozással, és az egyik vendégnek, egy menedzsernek megtetszett a hangja és felkarolta őt. Egyelőre egy minialbumot sikerült kiadnia, de a sikere elég nagy volt ahhoz hogy biztosan folytassa a zenei karrierjét. Quincy karrierjével kapcsolatban azonban már nem ilyen magabiztos, mivel még soha nem találkozott lidérccel éles harchelyzetben és ami azt illeti nem is szeretne, így csak szinten tartó edzéseket végez. Többre nem is lenne ideje, hiszen lassan megint kezdi magát túlhajtani...