Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA

Tárgy: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Vas. Márc. 28, 2010 8:46 am

Egyszerű feladat ígérkezik! Ismeretlen jelzés érkezik Karakura városából. A tizenkettedik osztag kutatói rögtön helyszínre küldenek egy felderítő csoportot. Nem számítanak nagy problémára, hiszen a monitorok egyetlen villanás óta némán végzik rutin feladataikat. Ennek fényében, csak öt tisztet (Sesshou Heikichi, Sakata Yaken, Okashii Izumi*, Yaridama Toshi*) eresztenek Fushou körzetébe. A cél egyértelmű! Megcáfolni vagy igazolni a műszerek jelzését, illetve ha zavart találnak információt gyűjteni róla. Részletek tulajdonában léptek átjáróba, viszont közel sem az a látvány fogadta őket, amire számítottak...
A shinigami-k sötét, kihalt, koszos körzetben találják magukat. Az eget sűrű felhő borítja. Halmokban áll szemét, elkorhadt járművek vázai és kiégett boltok terei. Egyetlen épületben sem látni lámpa fényét, vagy utcákon kóborló élőlényeket. Minden halott, csendes. Egy lakatlan terület képét adja. A helyzeten, pedig kicsit sem segít éjszakai sötétben kell bolyongnotok. Bár kivételesen örülhettek a cikázó villámok szolgáltatta fénynek. Miközben barátkoztok kísérteties helyszínetekkel hollow-k üvöltésére lesztek figyelmesek. Nincs bennük egyedi vonás. Átlagos szörnyek torz hanghulláma. Így készültök támadásra, azonban megpillantva ellenfeletek kissé bizonytalanná válik a könnyed győzelem. Ellenfeletek, ugyanis egy óriásra nőtt imádkozó sáska, körülötte méretes repülő bogarak hadával. Sejthetik adódhat különleges képessége a kicsi lényeknek.

*NJK karakterek az én irányításommal! A kérésnek megfelelően néhány adat róluk:
Okashii Izumi - nő, 7. osztag 10. tisztje, zanpakuto-ja föld típusú
Yaridama Toshi - férfi, 3. osztag 11. tisztje, zanpakuto-ja köd típusú

Átléptünk a kapun és egy nem mindennapi látvány tárult elénk. Lassan körülnéztem és rápillantottam a többiekre, majd vissza a kietlen tájra.
- Mi a franc folyik itt? - Tettem fel a kérdést, majd megmarkoltam katanámat és védekező pozícióba álltam. Pár villám csapott egy közeli helyre, amely nagyobb látótávolságot biztosított, még csak ha egy pillanatra is.
- Vigyázzatok...váratlanul is támadhatnak. - Mondtam nyugodt, higgad hangon és egy villám kíséretében ismételten körülnéztem. Ekkor hollow üvöltés halatszott, amely átlagosnak tűnt.
~ Szóval hollowok, ilyen pusztítást tudnának előiddézni... - Merengtem, hogyan is történhetett ez, majd arra kaptam fel a feje, hogy pár hollow áll nem messze tőlünk. Egy imádkozó sáska alakú lény és jó sok darab kisebb hollow körülötte.
- A francba...vigyázzatok velük, én valaki segítségével megpróbálom elintézni a sáskát...ki válalja? addig a többi lefoglalja a ''kicsiket''. - Tettem fel a kérdést és elmosolyodtam, miközben a társaimra néztem.

Meglepődtem, de örültem, amikor megtudtam, hogy egy küldetésre fogok menni, ahol a 7.Osztagból is csatakozik hozzánk pár Shinigami, s Sesshou-san is köztük lesz. A feladat csupán ellenőrzésnek ígérkezett, ezért négy embernél többet nem is kívánkoztak indítani a fejesek. A mi bandánkból is lesz ott egy fickó, név szerint Yaridama Toshi, Őt még nem ismertem, ezért a missziót jó alkalomnak láttam az ismerkedésre, valamint a "hírnevem növelésére" is. Üdvözöltem a csapatunk többi tagját is, ezt követően átléptünk az átjárón.
~ Minden a legnagyobb rendben fog menni.~ gondoltam magamban pozitívan.

Ezt az elméletet sikerült hamar elvetnem, amint megérkeztünk a kapu túlsó részére, azaz Karakura városának Fushou körzetébe. A vér is megfagyott bennem, és tátott szájjal néztem végig a teljesen lepusztított területet. Nem sokkal később a rangidős barátom feltett egy kérdést.
- Ne-nem tudom...- feleltem, miközben a jobb kezem végig a fegyverem markolatán hevert. Szinte már belefájdult a végtagom, annyira erősen szorítottam azt. Tiszta látásviszonyokat is csupán néhány óriási villám biztosított. Az eget ocsmány felhők takarták el, amiktől szintén kirázott a hideg.
- Egy bizonyos. Valami nagyon nem természetes itt... De miért nem tudta ezt a 12.Osztag észlelni?- érdeklődtem, érthető módon kissé meg voltam zavarodva. Pár pillanatra rá egy Hollow ordítását lehetett hallani. Éreztem, ahogyan a félelmet keltő zaj hatása átjárja minden porcikámat, majd reflexből rántottam ki tokjából Zanpakutomat. Magam elé helyezve a pengét, Sesshou-san hátának vetettem a sajátomat.
- Ez rossz jel.- jelentettem ki, bár erre valószínűleg a felszólalásom nélkül is rájött volna minden egyes tagja a jelenlegi osztagunknak. Pár perc múlva egy hatalmas sáska formájú lidércre lettünk figyelmesek, mely mellé még szintúgy társult néhány csekélyebb méretekkel rendelkező segítő. Fejemet hátra fordítva, kérdő arccal tekintettem rá a 7.Osztag 3.Tisztjére, mivel vártam tőle egy ötletet, amivel kikerülhetünk a bajból. Hamarosan meg is formálódott fejében egy terv, aminek részleteit megosztotta velünk.
- Azt hiszem, én és Yaridama-san elintézzük a kisebbeket, és fedezzük az önök támadását.- bólintottam egyet Sesshou Heikichi irányába, miközben eme szavak a lehető legkomolyabb hangvételben távoztak felőlem.
~ Ideje lesz bepótolni a lemaradást.~ merengtem, azután Toshi felé fordultam.
- Számítok magára Yaridama-san! Kérem kövessen!- szólítottam fel, majd egy nagy lendülettel az egyik villanyoszlopra pattantam. Arról egyenesen átíveltem a legközelebb lévő ház falára, amin felfelé kezdtem futni. Ám még mielőtt a tetejére érkeztem volna, egy lángcsóva csapott ki előttem. Így kénytelen voltam egy nagy ugrással szemben lévő építményre manőverezni, s azon haladni tovább a tető irányába. Ahogy elértem a magas társasház tetejét, ott megálltam, eztán jobban szemügyre vettem ellenfeleinket.
- Rendben, akkor kezdődjön!- suttogtam magamnak.
- Sesshou-san! Itt minden kész!- ordítottam le a társamnak, azután a fegyveremet a tokjába helyeztem. Jobb kezemet kinyújtottam, a másikkal pedig annak hajlatához nyúltam.
-

Ó, Nagyúr a hús és csont burka,
Minden teremtmény, szárnyak suhogása,
Te, ki az Ember nevét hordozod,
Az Igazság és Mértékletesség nevében.
Az álmok ezen bűntelen falán
Engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából.

Amint az idézést végigmondtam, elkiáltottam magamat:
- Hadou 33: Soukatsui!!!
Amennyiben az első támadásom sikerül, le fogom lőni a hozzám legközelebb elhelyezkedő, rovarszerű Hollowot.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Kedd Ápr. 06, 2010 4:11 am

Mindannyian értetlenül álltatok váratlan helyzetetek előtt. Egyszerű szájtátásra, azonban nem maradt időtök. Rövidesen felbukkant küzdőfeletek! Rögvest terv kidolgozása jött számba, aminek alapját Sesshou Hekichi szolgáltatta. Az eddig némán ácsorgó harmadik és hetedik osztagos helyeslően bólintott, illetve a szólított fél odasétált küldetésetek vezető személyiségéhez.
-Igenis, uram!-
Válaszol tiszteletteljesen, majd minden további fecsegés nélkül, némán követi a háztetőkön manőverező shinigami-t. Persze, nem frissen végzett akadémista, így tudja körbe kéne fogniuk ellenfeleiket. Ezért szemközti póznákon és romos épületeken keresztül ugrálva halad társával párhuzamosan. Némileg összeráncolja szemöldökét a felrobbanó roncshalmaz meglepetésén, de látva Sakata nagyobb gond nélkül tovább jutott, ő is gyorsított léptein.
Első támadásuk mindössze a rovarok figyelmének megnyerésére szolgált. Egy kidőltével a többi lidérc érdeklődve fordult a kidou elsütőjéhez. Mindeközben Toshi néhány percet nyerve eszelhetett ki mentő ötletet. Túl korai és veszélyes volt bevetnie shikai képességét, viszont úgy gondolta társa van annyira dörzsölt feltalálná magát. Ha más nem kihozza a ködből és kettős erővel elpusztítják a csapdába esett rovarokat.
-Kakeru, Sinju no Kumo! (Szállj, Felhő gyöngye!)
Ereszkedett le sűrű tejfölköd, amiben fél méterre sem lehetett ellátni.

A két várakozó fél, kissé meglepődhetett a történteken. Elvégre nem az egész rovarhad lefedése és elszigetelése volt a cél. Lehet még nézték megfejtésre várva mi lehet, de óriási ellenfeletek végre védtelen! Ideje lenne indulnotok. Ennek érdekében egyetlen női tagotok némileg zavart pillantással fordul feléd. Arca vörös árnyalatából, kicsit kínosan érzi magát.
-Sesshou-kun! Lehet egy tervem? Meg-meg...megkérnélek tartsd a földön! Mert...mert...ez annyira kínos! Szóval! Mert a zanpakutou-m képességével fo...fogságba ejthetem!-
Tördeli ujjait, végig a talajt kémlelve és remélve használható tervvel állt elő.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Kedd Ápr. 06, 2010 9:12 am

Sakata és az újjonan megismert Yaridama Toshi teljesítették a rá bízott feladatukat és elvonták a többi hollow figyelmét, majd egy köd keletkezett körülöttük.
~ Remélem boldogulni fognak, bár nem gyenge fickóknak néznek ki. - Mosolyodtam el majd a mellettem álló nő dadogva elmondott egy tényt, hogy ő csapdába bírná ejteni. Ránéztem, de a kardomat a lény felé tartva így szóltam:
- Köszönöm...a földön fogom tartani, de közben megkerülöm, mivel ha szemből támadok rá, lehet elhibázom. - Néztem biztatóan felé és egy kisebb kört megtéve a szörny körül elkezdem futni.
~ Remélem beválik és a szörny figyelmét magamra vonom.
Elkezdem futni körülötte, és mikor mögé értem egy kardcsapással próbáltam a földön tartani, valamint magamra vonni a figyelmét, hogy Izumi-nak legyen elég ideje csapdába ejteni.
- Most! - Kiáltottam és vártam, hogy mi fog belőle kisülni.

Sikerült eltalálnom azt a Hollowot, amelyikre pályáztam. Amikor észrevettem, hogy próbálkozásom sikeres volt, egy halvány mosoly tűnt fel az arcomon.
- Egy lent van...- jelentettem ki csöndesen, s ezt csupán saját magamnak mondtam. Bár a boldogságból sürgősen ki kellett kavarodnom, elvégre még koránt sem végeztünk az ellenfeleinkkel. Lepillantottam a másik két társunkra is, akik látszólag már elkezdték kieszelni a tervet. Már éppen a következő lidércet próbáltam meg egy újabb kidouval eltávolítani, mire egy Zanpakuto parancsszavának zaja ütötte meg a fülemet. Kissé meglepődött arccal pillantottam lassan oldalra, majd láttam, hogy Toshi aktiválta a shikai képességét.
~ Ostoba! Ez még túl korai volt!~ gondoltam magamban, de alig eszméltem fel, már sűrű ködben találtam magamat. Azonnal sejtettem, hogy így nem sokra fogok menni a mágiákkal, ezért kirántottam a fegyveremet a tokjából. Minden neszre megrándultam, sejtelmesen figyeltem a körülöttem lévő környezetet. Csak reménykedni tudtam benne, hogy Sesshou-sannak és Okashii-sannak sikerült már kieszelnie valami használható tervet, aminek segítségével meg tudják majd állítani az óriási sáska szerű teremtményt. Minden esetre a saját dolgomra kellett koncentrálnom.
~ Valamit tennem kell. Nem ácsoroghatok itt egész nap!~ merengtem, miközben egy elhatározást hoztam magamban, amit nagyobb jóindulattal még egyfajta tervnek is lehetett volna nevezni.
~ Ha ez beválik, akkor az esélyeink jók lesznek.~ töprengtem, s próbáltam mércét teremteni magamban a siker és kudarc arányairól. Ekkor kardomat magam elé nyújtottam, utána elengedtem a levegőben. Az fennmaradt előttem, majd a jobb kezemmel megbillentettem a markolatának végét, ami miatt elkezdett forogni. Mikor már elég nagy sebességgel csinálta ezt, ismételten a kezembe vettem, a hegye pedig függőlegesen lefelé mutatott.
- Hadou 58: Tenran!- kiáltottam, azután vártam a forgószelet, amelynek a Zanpakutom elől kellett volna elindulnia. Ezzel azt akartam elérni, hogy ha nem is sokáig, de legalább egy csöppnyi ideig eloszlassam magam előtt a ködöt. Egy Shunpo segítségével előbbre mentem, aztán a levegőben megálltam. Azokat a Hollowokat, akik a közelemben voltak, valamint nem pusztultak el a támadó varázslat erejétől, megpróbáltam felszeletelni. Tudtam, túl sok idővel nem rendelkeztem, hiszen a köd bizonyára regenerálni fogja magát.
- Yaridama-san! Van egy ötletem! Gondolom, ön tud tájékozódni ebben a fejetlenségben, szóval kérem hallgasson meg figyelmesen!- mondtam felemelt hangon, hogy akkor is hallja az illető, amennyiben nincs a közelemben.
- Ezek az idióta lidércek talán nem látnak, viszont észlelik a reiatsut. Én felszabadítok a magaméból éppen annyit, amennyivel magamra tudom terelni a figyelmüket. Ez esetben megindulnak majd az én irányomba, ön pedig a ködben rejtőzve levághatná őket, mire elérnének hozzám. Ezáltal csökkentenénk a számukat, valamint még alaposabban elterelnénk a figyelmet a 7.Osztagosokról.- hagyták el a szavak a számat, mialatt egy izzadságcsepp csordult le az arcomon. Az adrenalin felment bennem, a szívem szinte már a torkomban dobogott. Nagyon jól tudtam, ezzel a saját testi épségemet fogom kockára tenni, ám néha áldozatokat kellett hozni. Kezeim erősen szorították Assei Kazokut, tenyereim szinte már vöröslöttek tőle. Felvettem egy védekező pozíciót, azután elkezdtem felszabadítani a lélekenergiám egy részét, ami miatt kék színű aura vette körül a testemet. Ha ezek a Hollowok is fajtájuk egyszerű logikájával rendelkeztek, akkor rám kellett volna támadniuk, mivel én jelenthettem számukra a "legfinomabb falatot".
~ Kérem siessenek... Sesshou-san!~ gondoltam magamban egy nagy nyeléssel párhuzamosan, aztán reménykedtem a sikerben.

Mindenki a maga oldaláról támadásba lendült. Viszont az elterelő csoport némi akadályba keveredett, hála az elhamarkodott shikai bevetésének. Ennek ellenére Yaken nem esett kétségbe. Némi tájékozódás és gondolkodást követően használható taktikát kiáltott várakozó társának. Jelére megkönnyebbülten sóhajtott fel a harmadik osztagos. Látta előbbi kidou kísérletedet, de csak sejthette miért vetette be.
Az érkező beszéd kristálytisztán jut el hozzá. Elszánt tekintetéből, pedig egyértelműen következik, megvalósítható. Bólintva, fordult társa irányába. Tüzetesebben szemügyre vette a lények elhelyezkedését, végül használható mozdulatokat futtatott le agyában. Tudta jól, pontosnak kell lennie.
-Kezdhetjük, uram! Illetve megjegyezném, hogy a legtöbb rovar jobbján helyezkedik el.-
Adott némi segítséget, ha nem sikerülne maradéktalanul teljesíteni a feladatot. Ezt követően némán figyelt. Várta a reiatsu magasba szökését, hogy megindíthassa támadását. Katana-ja híján kénytelen lesz a köd segítségével pusztítani. Úgy gondolta, a gomolygó képződmény apró szeletéből hegyes végű lándzsát formál. Könnyű lépés volna számára és garantálná a középen lévő shinigami testi épségét. Ellenkező esetben rákényszerül komolyabb támadásra. Főként, ha rovar szörnyek mégis képesek tájékozódni.

Nyögvenyelős felvezetés sikeresen eljut a sáskát rohamozó páros vezetőjéhez és úgy határoz ad egy esélyt Izumi képességének. Ennek roppant örült a lány, bár vörös arcához immáron remegő lábak és bukdácsoló léptek is csatlakoztak. Révületéből a Tenran szele ébreszti fel. Épp időben, hogy rájöjjön van másik út is a bénításhoz. Késő bánat, mivel nem teheti jóvá parancsoló társa felesleges törekvéseit. Emiatt habozva emeli maga elé jobb karját. Meglepetésetekre, eddigi bizonytalansága eltűnik. Szigorú hangon ejti ki a technika nevét. Ha pedig még nem lenne elég ezt a kidou-t kevesen ismerik és nem tartozik a könnyű kategóriába.
-Bakudou 63: Sajou Sabaku!-
Ennek ellenére a fényes lánc körbetekeredik a sáskán, aki magatehetetlenül vergődik rabságában. Már csak végeznetek kellene vele. Azért, hogy ne unatkozz a munka elsimítása közben, hallgathatod a lány hisztérikus igyekezetét.
-Bo-bo-bocsánat, Sesshou-kun! Ne-ne-nem aka...akartlak becsapni!-

Izumi nem a kardjának képességével terítette le a szörnyet, hanem egy igen magas Bakudou-val. Ott hevert a szörny, majd lassan odasétállva forgattam a kardomat, majd hirtelen ledöftem és Sakata irányába néztem.
- Szép volt Izumi, légy bátrabb és kicsit rámenősebb, mert amit itt mutattál, ez az igazi éned. - Néztem rá a gyenge teremtésre, aki az előbb egy nagy technikát mutatott be.
~ Nem semmi... - Tettem hozzá a gondolataim között.
- A füstfelhő...és a helyzetük, Izumi menjünk a ködhöz közel, de semmiképp sem bele. Valószínűleg már megvan a tervük, hogy keveredjenek ki onnan, és mi csak akadályoznánk ebben benne. Odaértünk és kiáltva ezt mondtam:
- Gyerünk, ne hagyjatok egy férget sem, mi már végeztünk, de csa hátráltatnánk benneteket, végezzetek velük!. - Kiáltottam hangosan, amelyez jó messzire el lehetett hallani.
~ Habár nem avatkozunk közbe...amint eloszlik a füst, segítek nekik. - Hazátoztam el magam és katanámat magam elé tartva figyeltem minden apró neszre a füstön belül és próbáltam pusztán hangokból kivenni a történéseket.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Vas. Ápr. 11, 2010 2:59 am

Társam reagálása után rájöttem, szerencsére sikerrel eljutott hozzá a hangom, és tudomásul vette a dolgokat, amiket közöltem vele az imént. Ráadásul még segítséget is nyújtott számomra a kijelentése.
- Ó, köszönöm!- mosolyodtam el halványan, ezt követően a jobb oldal felé helyezkedtem el. Egyik lábamat kicsivel hátrébb tettem a másiknál, fegyverem pengéjét pedig valamennyire megdöntöttem, nagyjából 45°-kal. Ez biztosította számomra a nagyobb védelmet, hiszen így nem csupán a nyíl egyenesen érkező rohamokra tudtam volna reagálni, de könnyebben háríthattam volna a más irányból közelítő támadásokat is. Odalentről egy hangot hallottam, ami bizonyára Sesshou-sané volt. A szavai azt tükrözték, miszerint ők ketten már végeztem ellenfelükkel.
- Igenis!- szóltam le kissé felemelt hangon. Sajnos nekünk nem volt ennyire könnyű dolgunk, főleg nekem, aki jelenleg egy céltáblaként használja fel saját magát.
~ Könnyű azt mondani...~ gondoltam magamban, mialatt sóhajtottam egyet. A szívem a torkomban vert, egyre jobban szorítottam a Zanpakutom markolatát. Tudtam, nem húzhattam tovább az időt, ezért hát lehunytam szemeimet, majd koncentrálni kezdtem. Hirtelen az aurán kék színűvé változott, majd egy oszlopszerű térségben elkezdett izzani a levegő körülöttem.
~ Gyertek csak rohadékok!~ biztattam a hollowokat az elmémben, aztán még erősebben kezdtem kibocsátani magamból a reiatsut. Eközben kivillantottam a fogsoromat is. A karomon az egyenruhám ujjai a levegőbe emelkedtek a felszabaduló energiától. Egy ordítást hallottam a távolból, nem sokkal később pedig egy bogár csapódott a kardomnak.
- Yaridama-san!!!- kiáltottam a 11.Tiszt után.
- De ronda vagy.- közöltem ellenfelemmel, miközben kirántottam a pengémet a lidérc rágói közül, majd a fejébe mélyesztettem a Zanpakutom hegyét. Az egy nagy visításban tört ki.
- Dögölj meg!- adtam egy tanácsot a rovarszerű lénynek, azután egy határozott, felfelé irányított mozdulattal széthasítottam a koponyáját. Pár pillanat múlva már a másvilágon járt, eltávozását meg egy elporladással jelezte.
- Azt hiszem, ideje akcióba lendülnie, mert szerintem már tudják, hogy itt vagyok.- javasoltam a saját osztagomból való férfinak. Nem tehettem mást, csak vártam a további fejleményeket. Szemeimet ide-oda mozgattam, ezáltal megkíséreltem odafigyelni, nehogy az egyik hollow kellemesen letámadjon lesből.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Szer. Ápr. 14, 2010 1:03 am

A csali nagyon úgy tűnt beválik. Rusnya rovar ellenfeleik, ugyanis hatalmas lelkesedéssel támadtak Yaken-re. Természetesen újabb probléma keletkezett lépésével, megszűnt a köd jótékony védelme. Kiszolgáltatottá vált, és harcra kényszerült segítség érkeztéig, minek idejét szóban próbálta siettetni. Erényes felszólítása ellenére nem érzett változást. Nem fogyatkozott a támadók száma és Toshi lélekenergiáját sem érezte. Ezek után senki sem hibáztatná, ha megfordulna fejében a cserbenhagyás, vagy társa gyors halála. Miközben efféle gondolatok cikáztak agyában, addig a valóság síkján, szép lassan kavarogni kezdett az időjárási jelenség. Toshi karjával irányítva teremtett belőle tekergőző kígyót, melyet egyenesen rovarok felé navigált.
Támadó "lénye" villámgyorsan halad egyre kisebb körökben, több és több lidércet kettéhasítva. Majd végezve feladatával, eloszlik a köd és egyszerű katana ér földet. Büszkén hasítja fel a talajt, mégis tompa fénye kisebb bajról árulkodik. Toshi helyzetére pillantva pedig érvényét vehető az előbbi jelzés. Arcán verejték gyöngyöződék, még a levegőt is zihálva veszi. Egyértelműen kimerítette a magas koncentráció (elvégre úgy kellett mindent irányítani, semmi esetre se essen baja a másik shinigami-nak).
-Úgy...vélem, végeztünk, uram!-
Teszi hozzá nehézkesen kihúzva magát. Egyenlőre nem hajlandó feladni küldetését. Inkább kitartására hagyatkozva szökken le fegyveréért. Hüvelyébe csúsztatja a pengét, majd oldalra tekint. Úgy látszótt a kettős feladatával végezve közelített feléjük.
-Uram! Javaslom teremtsünk kapcsolatot Seiretei-el a további lépések ügyében!-

Az erős kötést követően Heikichi egyszerű mozdulattal végzett a magatehetetlenül vergődő sáskával. A lény apró elemekre porladása közben, pedig nem felejtette el biztatni háta mögött siránkozó segítőjét. Izumi megdermedve meresztette szemeit a kedves szavakon. Hirtelen nem tudta mit reagáljon. Végül magához tért révületéből és mélyen meghajolva köszönte meg a kedvességet.
-Kö...kö....köszö...nöm, Sesshou-kun!-
Jelenetét követően kétségbe esetten siet társaihoz. A köd hevesen mozgott, de ennél többet nem láttatok. Vagyis közbelépni nem tudtok. Helyette Heikichi biztat, mellette ácsorgó hölgy, pedig aggódva kap szája elé kezeit. Feszült várakozásuk megnyugtató eredménnyel zárul. Mindkét shinigami élve kerül elő.

Újra egyesülésetek nem telhet el váratlan helyzetek nélkül. Yaken-en múlik mit reagál a rádiós ajánlatra és megosztja e befutó párosukkal. Viszont hezitálásra nincs idő. A távolból még több hollow üvöltése zengi be a környéket és százával bukkannak fel az utakon. Közöttük jó néhány farkasra hasonlító lény is rohangászik, kik levegőbe szimatolva kutakodnak. Valószínűleg ti lehettek célpontjaik. Ideje lenne fedezékbe húzódnotok, mielőtt rátok bukkannak.

Tehát sikerült egyaránt Sakata és társának, valamint nekünk legyőzni a ránk kiszabott ellenfelünket. Végignéztem a tásaimon, és egy kivételével mindenki harcképes volt még. Toshi igen rossz állapotban volt és nem tudni, hogy még egy összecsapást kibír-e.
~Egyre rosszabbul állunk, és Toshi is igen rossz állapotban van...Hívni kell segítséget. - Futott át a gondolat az agyamon. Hirtelen rengeteg hollow üvöltése csapta meg a fülünket, majd fel is tűntek az út, mentén.
- Francba...bújjunk el, ott van az a közeli épület, onnnan hívunk majd segítséget. - Mondtam siettetve, hisz ha észrevesznek máris fújhatjuk a küldetésünket.

//Bocsi, hogy keveset írtam, de egy másik gépről írtam, ami igen lassú//

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Kedd Ápr. 20, 2010 1:55 am

A hollowok egyre jobban kezdetek felfedezni, majd hamarosan erősen rohamozni kezdtek. Az egyik a nyakamat akarta szétcincálni, ám ekkor a fegyverem pengéjét oldalazva tartva kifeszítettem a száját. Egy shunpoval nagyjából két méterrel odébb kerültem, de mielőtt ellentámadást indítottam volna, már alulról száguldott felém az egyik lidérc. Egy ugrással vízszintesbe helyeztem testem, majd egyik karomat a hátához illesztettem, ahonnan ellöktem magamat. A jobbomról érkező következő illető elől egy gyors elhajolással tértem ki.
~ Túl sokan vannak. Hiába hárítom az egyiket, nem jut időm a visszavágásra, hiszen ekkor azonnal közbelép egy újabb páciens.~ gondoltam magamban, s eléggé kétségbeesett arccal pattogtam.
~ Hol van már Yaridama-san? Talán... Nem, erre még csak gondolnom sem szabad.~ merengtem el, mialatt megráztam a fejemet. Természetesen apró kételyek merültek fel bennem, csakhogy ezeket megpróbáltam azonnal elfojtani. Hirtelen a ködből egy kígyó szerű forma alakult ki, mely folyamatosan ragadta magával a gonosz teremtményeket. Egy halvány mosoly tűnt fel az arcomon, megnyugtatva éreztem magamat, mivel társam nem hagyott cserben. Képessége megszüntetése után egy csöppet kimerülve jelentette ki, elvégezte a rá bízott feladatot. Egy shunpo segítségével előtte tűntem fel, utána a vállára helyeztem a tenyerem.
- Köszönöm! Szép munka, 3.Osztagos!- szólítom fel a fiatalembert, azután egy javaslatot tett, amire eltöprengő mimika után nem válaszoltam. Úgy véltem jobb lesz, ha ezzel megvárjuk Sesshou-sanékat, akik pár pillanat múlva be is futottak. Szerencsére egyikük sem szenvedett semmiféle károsodást. Vezetőnk a visszavonulást támogatta, valamint a segítségkérést, hiszen ezelőtt nem sokkal rengeteg hollow tűnt fel a távolban.
- Egyetértek. Ha itt maradunk bizonyára meg fogunk halni.- szólaltam meg, mialatt Assei Kazokut a tokjába helyeztem, majd pár karkörzést végeztem a jobb karommal, mivel a szörnyetegek tolóerejétől majdnem megrándultak az ízületeim. Természetesen innentől megkíséreltem a lehető legjobban elfojtani a reiatsumat, hiszen kissé balul ütött volna ki, amennyiben úgy akartunk volna elmenekülni, hogy árasztom magamból a lélekenergiát. Elkezdtünk rohanni az utcákon afelé a bizonyos létesítmény felé, amit az imént a 7.Osztag 3.Tisztje javasolt. Egy csöppet előrébb rohantam, majd a távolból valami farkas szerű lidérc tűnt fel. Azonnal az egyik házsaroknak lapultam, ahonnan félig kidugva fejemet szemléltem a vendégünket. Közben jeleztem a többieknek egy intéssel, húzódjanak odébb, ha nem akarják a lebukásunkat!
- Gyerünk már!... Tűnj el innen!- suttogtam, miközben vicsorítani kezdtem összeráncolt homlokkal. Úgy tűnt ellenfelünk tovább állt, emiatt haladhattunk, majd behatoltunk abba az építménybe. Villám gyorsan forgattam körbe a tekintetemet, hátha egy megfelelő helyiséget találok a nem túl jó állapotban heverő betonrengetegben.
- Ott!- szólaltam meg felemelt hangon, majd egy vas ajtóra mutattam. Ha a szerencsénk nem hagy cserben, és reményeim beigazolódnak akkor a részleg egyfajta pince lesz, ahová bezárkózhatunk és hívhatunk segítséget.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Vas. Ápr. 25, 2010 4:13 am

Kisebb problémák révén, de sikerül fedezékbe húzódnia a shinigami különítménynek. Azonban nem szabad elfelejtkezniük a környéket pásztázó lidércekről. Elvégre ha testközelből láthatta Yaken egyiküket, talán feltűnik számára, hogy a kutyaszerű lény orrát használva keres és valószínűleg nem állatkereskedést.
A négyes terve nem áll a legszilárdabb talpakon, elvégre a pince köztudottan leárnyékoló képességgel bír. Tehát, rádió használata felesleges próbálkozásnak fog minősülni. Egyszerűen nem kaptok vételi jelet, csak a hangos recsegés érkezik felétek. Shinigami-k révén másik lehetőségetek a kidou. Ezzel viszont biztosra vehető elárulják rejtekhelyük. Egy pincéből, pedig nem sok kiút létezik...Sürgősen új stratégiával kell előállniuk:
A: Elindulnak felderítő körútra, hiszen magukra utalva ez a legkevesebb, amit tehetnek. Remélik találnak nyomot, vagy helybeli lakost és teljesíthetnek egy eredeti elképzelésnél nagyobb volumenű feladatot. Ezt választva azonban nagy kockázatot vállalnak. Nehezítő körülmény Toshi állapota. Természetesen támogatja csapatát az ötlettel kapcsolatban, de könnyen észrevehető fáradtsága. Menekülés vagy krízishelyzet alkalmával megeshet hátráltathat.
B:Új helyszínt kell találniuk, ahonnan elérhetik Seiretei-t! Ehhez részletes terv szükséges, hiszen az ellenség figyelte körzetben kell keresniük. A cél egyértelműen magas épület vagy rádió központja lesz, ahová mehettek együttesen, egyedül vagy kétfős csapatokban. Ha az utolsó két felosztás közül választotok, nem árt, ha eldöntitek a pincében találkozzatok egy megbeszélt időben.
C:Odalent maradtok abban reménykedve rövidesen észreveszik eltűnésetek. Elvégre nem adtok semmiféle életjelet, így könnyen megeshet, rövidesen utánatok küldenek egy csoportot. Eldönthetitek visszamentek az érkezési területre, hogy védjétek az érkezőket, vagy egyenesen kaput nyitva menekült a Tiszta lelek városába.

Felálltam és körülnéztem a pincébe, majd ránéztem a társaimra, és láttam, hogy máris egyikünk megsebesült.
~ Ez egyre csak roszabb, elfuthatnánk, de akkor lehet, hogy menekülés közben halnánk meg, vagy sokkal kevesebb embert tunánk megmenteni, mintha most rögtön cselekednénk, és elérnénk a tiszta lelkek városát.
- Ezek a gondolatok futottak át az agyamon, majd Sakata barátomra néztem és így szóltam:
- Tehát...szeretnék felelőségteljes döntést hozni, és ezért kérem a ti véleményeteket is. - Néztem végig a halálisteneken és elkezdtem mondani a terv részletes menetét. Szóval Sakata és én egy közeli épület tetejébe osonunk, ahonna elérjük a kapitányságot, viszont ti ketten itt maradtok, így nem fogtok megsérülni, valamint egy közeli épületből látjuk, ha a pincét megkörnyékezi egy hollow és akkor akcióba lép az egyikünk, így a másik nyugodtan felveheti a kapcsolatot. - Mondtam végig, és reméltem, hogy mindenki megértette, bár ebben a helyzetbe talán még egy-két választási lehetőség lett volna, bár még ez sem biztos, hogy beválik.
- Kérném a ti véleményeteket is a helyzettel kapcsolatosan...- Kértem meg rá őket, és izgatottan vártam, hogyan is vélekednek a tervemről.

Beérve a fedezékbe kifújtam magamat, és nekidőltem a falnak. Talán már a szörnyetegek megérezték a szagunkat, ám ennek még nem adtak jelet. Kétségekkel teli tekintettel pillantottam rá Yaridama-sanra, mivel nem volt éppen a legjobb állapotban. Szerencsére Okashii-sannak, valamint Sesshou-sannak látszólag semmi baja nem volt. Mégis, az a rossz érzésem volt, hogy még nem utoljára csaptunk össze a lidércekkel. Elbambulva magam elé futották át ezen gondolatok agyamon, viszont a 7. osztag 3. tisztje kibillentett a merengéseimből. Komolyra változott mimikám, mialatt hallgattam a vezetőnk tervének részleteit. Örömmel hallottam, miszerint a magasabb rangon álló egyén nekem is nagyobb szerepet tulajdonított elhatározásában.
- Természetesen támogatom önt, uram!- bólintottam egy mélyet.
- Ha csak ketten megyünk, több az esélye annak, hogy valamilyen sérülést szerezzünk, esetleg meg is haljunk, viszont ebben az esetben Okashii-san, s Yaridama-san kap még egy lehetőséget a következő ötlet kieszelésére. Tehát nem teszünk mindent kockára elsőre.- magyaráztam el bővebben a kis csapatunk vezérének kigondolását, csak úgy magamnak. Bár, amennyiben a többiek közül nem is értette volna valaki, talán segítettem neki egy kicsit.
~ Kockára teszi a saját életét csak azért, mert így a többieknek nagyobb biztonságot nyújt. Semmi kétség. Ő egy igazi 7. osztagos.~ töprengtem el, miközben egy halvány mosoly tűnt fel az arcomon, mialatt Sesshou Heikichire szegeződött a tekintetem. Hogy féltem-e? Rettegtem... Ki ne tette volna ebben a helyzetben? Talán a 11. osztagosok. Viszont én az a fajta ember voltam, aki féltette az életét, sosem szeretett harcolni, viszont meg kellett tennie, mivel ez hozzátartozott a kötelessége teljesítéséhez. Lassan ballagtam oda a 11. tiszthez, azután leguggoltam hozzá.
- Ne aggódjon! Minden rendben lesz!- jelent meg egy apró, de talán biztatónak tűnő vigyor a képemen, miközben elvettem a rádiót a férfitól, majd a saját hátamra rögzítettem.
- Itt minden kész.- jelentettem ki halkan, azután odaballagtam a társam mellé. Mikor ő is úgy érezte, miszerint kezdődhet a produkció, kirohantam az épületből, majd kirántottam a katanámat a tokjából. Hátrapillantottam a férfira, ezt követően vártam az utasításait az iránnyal szemben. Valószínűleg az lett volna a legjobb megoldás eme helyzetben, amennyiben én mentem volna hátul, ő pedig előttem megtisztította volna a terepet az esetleges látogatóktól. Közben gyanakvóan kapkodtam szemeimet a sötét utcák minden irányába. Már szó szerint vártam, mikor támad ránk valamelyik azokból az undorító és elvetemült hollowokból.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Vas. Május 02, 2010 1:25 am

Választásotok a "B" lehetőségre esett, vagyis kétfős csapatot alkotva indultok rádiókapcsolat teremtésére, míg két társatokat a viszonylag biztonságos pincében hagyjátok.

Természetesen a két hátra hagyott tiszt egyöntetűen bólint Sesshou ötletére, bár az erejéből átmenetileg kifogyott férfin látszik bosszantja gyengesége. Szívesen segített volna továbbra is, de kénytelen volt belátnia ez a helyes választás. Izumi egyetlen szó nélkül tűri kiosztott szerepét. Amúgy sem egy számított magabiztos jelenségnek, így számára tökéletesen megfelel a hátvéd szerepe. Azonban annyit megjegyez mikor találkozzatok:
-Ha...sza-sza-szabad me-mee-meg-megjegyeznem! Jö-jö...jöjjenek vissza po-po-pontosan ké-ké-két óra múlva!-

Elhagyva a rejteket viszonylag csendes az eddig hollow-tól hemzsegő utca. Igaz a túl nagy csend, mindig a vihar előhírnöke. Lehet ebből indul ki Yaken is, aki hátul haladva figyeli a környéket. Vezetője látszólag szilárd elképzeléssel halad valamerre, majd egy négysávos útra érve látható is mi célja. Egy felhőkarcoló, mely a többi épülethez képest viszonylag ép és teljes valójában mered az ég felé. Azonban távolságra nincs közel, vagyis messzire kerülhetnek a pincétől, illetve komoly ellenállásba ütközhetnek útjuk során. Emiatt újabb lehetőségek fordulnak meg fejükben, amik közül kénytelenek lesznek választani:
A: Megállnak, hiszen eleve matthelyzetben sínylődnek. A kisebb épületek nem biztosíthatnak teljes sikert és a lebukás veszélye ugyanúgy fennmaradna. Vagyis, megtörténhet, hogy kommunikációs vonal teremtése előtt észlelik jelenlétüket, így körbe véve a romot próbálják becserkészni őket ellenfeleik. Viszont látóhatáron belül maradnak hátra hagyott társaikhoz képest, teljesítik a Heikichi által tett ígéretet.
Ebben az esetben szemben találják magukat az előbb látott kutyaszerű lidércekkel, akik vicsorogva és csorgó nyállal igyekeznének őket egymás mellé terelve, lehetőleg sarokba szorítani. Nincs választásuk. Harcba bonyolódnak az indulás előtt lefolytatott megbeszélésnek megfelelve.

B: Eleve kilátástalan helyzetük, így kockáztatnak. Úgy vélik Izumi képes lesz védeni sérült társát és fontosabb, hogy kapcsolat révén kikerülési esélyhez jussanak. Úgy tervezik, ha elérik Seiretei-t és meglesznek a kívánt adatok visszamennek két társukért.
Lehetőségük növeli, továbbra is zavartalanul közeledhetnek a felhőkarcolóhoz. Azonban egyre jobban megközelítve erősödő dögszag és felhalmozott tetemek fekszenek egy fal előtt, szabályos sorban. A falon rászáradt vér és küzdő karok lenyomata látszik. Az egész látkép egy borzalmas kivégzés, illetve mészárlás képére emlékeztet. Viszont szöget üt fejükben az egyszerű hollow-k elfogyasztják áldozataikat és nem halmozzák fel testüket.
Nyomozás helyett tovább kell indulniuk, de a harcok nyomait mutató terület egyre inkább azt mutatja, két tábor küzdött egymással. A szemben bunkerként szolgáló mélyedések és hullák. Mi lehetett ott? És miért nincs még mindig ellenállás?

Tehát a ,,B'' tevet választottuk és mindenki meg volt elégedve a tervel. A sérült csapat tagon látszott az elkeseredés, hogy ő is segítene nekünk, viszont képtelen volt abban a helyzetbe a segítségünkre lenni. Izumi ott maradt a pincébe vigyázni rá. Amikor kiléptem az ajtót megfogtam és a fejemet oldalra fordítottam:
- Izumi, ha csak fele olyan erős technikát vetsz be mint amilyent a harcunk során, akkor nem lesz gond. - Biztattam a félénk shinigamit és kicsit elmosolyodtam, majd az ajtót becsukta, de még így is elég fény jutott be, hogy képesek legyenek tájékozódni és ha harca kerülne a sor a menekülésre is elég lesz.
Elindultunk egy úton és viszonylag voltak elképzeléseink, így biztos léptekkel haladtam, valamint nem szerettem volna, ha a társaim, barátaim gyengének, és hasztalannak vélnének felfedezni ebben az elkeserítő helyzetben.
- Túl nagy a csend... - Tettem hozzá halkan Yaken-nek és a kardomat még jobban szorítottam a tokjában.
Hirtelen felsóhajtottam, hisz egy magasabb épületet vettem észre, majd ránéztem a társamra és bólintottam.
- Úgy gondolom nincs más esély, igaz messze kerülünk Izumiéktól, de meg kell tennünk, valamint láttam Izumit, hogy harcol és rendkívül erős varázslatokat tud. - Nyugodt tekintettel bámultam a toronyra, miközben megosztottam ezt a tényt Sakata-val, hogy mindenféleképpen ennél a tervnél maradjunk, de persze, ha nem megy bele, akkor kitalálunk más ötletet.

Odakint megvártam, amíg Sesshou-san is kiérkezik, ezt követően elkezdtem utána rohanni. Fegyveremet már kivontam a tokjából, mikor elhagytuk az épületet, rohanás közben pedig oldalra tartottam ki a katanát, így esetleges támadás esetén gyorsabban tudtam volna reagálni. Mialatt a férfi mögött loholtam, tekintetem egy cseppet sem lankadt, néha hátrapillantottam, nem-e követ bennünket valamiféle ellenséges erő, például egy azok közül a farkas szerű hollowokból. Látszólag vezetőnk magabiztos volt, s ez nekem teljes mértékben elegendőnek bizonyult arra, hogy bármilyen típusú kétely nélkül teljesítsem az utasításait és elvárásait. A 3. tiszt hangtalanságra való megállapítására egy mélyet bólintottam. Valóban. Minden annyira kihalt, félelmetes volt.
- Vajon mi történhetett ezelőtt eme helyen?- kérdeztem alacsony hangfrekvencián, nem szerettem volna a beszédemmel magunkra vonni a figyelmet. Olyan érzés kerített hatalmába, ami azt sugallta, érdeklődésemre a választ hamarosan meg fogjuk kapni. Pár pillanat elteltével megpillantottunk egy nagy létesítményt. Amennyiben annak a tetejére fel tudtunk volna jutni, a segítséghívás lehetőségének aránya valószínűleg megnőtt volna. Társam bólintásából arra a következtetésre jutottam, hogy ő is hasonlóképp vélekedett, mint jó magam.
- Értem. Nos, akkor azt hiszem indulnunk kellene. Különben pedig a társaink nagyon jól tudják mire vállalkoztak, amikor shinigamik lettek. Egy küldetés végrehajtásakor sajnos történnek tragikus események. Mi is kockáztatjuk most a saját életeinket, szerintem nem nagy elvárás tőlük, hogy tartsanak ki, amíg nem végzünk. Biztos vagyok benne, vész esetén mindketten utolsó csepp vérükig harcolnának. Mert ez a dolguk... Akárcsak a mienk is.- fogalmaztam meg kissé érzéketlenül a véleményemet. Sokakat láttam már meghalni a missziók során, és jól tudtam, nem lehet minden egyes személyt megmenteni. Persze az lett volna a legjobb, ha mindannyian egészben tértünk volna haza, de sajnos a való élet nem a happy end- ről híres. Elindultunk az épület bejárata felé, csakhogy ekkor rémes szag csapta meg az orromat, ami miatt sanyarú arcot vágtam.
~ Mi a fene?... Ez rohadó hús.~ töprengtem el, ezt követően tovább haladtunk. Minél közelebb kerültünk, annál jobban ki lehetett venni a halomra gyilkolást magába foglaló látványt. Összeráncoltam a homlokomat, s végignéztem a tetemeken.
- Egek...- nyögtem végül ki, feleszmélve az undorból.
- Mintha... Háborúztak volna...- állapítottam meg, azután a másik halálisten irányába fordultam.
- Sesshou-san! Javaslom, menjünk be az épület belsejébe, és onnan haladjunk a tető irányába. Talán több időt vesz igénybe, viszont úgy hiszem ezáltal könnyebben megőrizhetjük az inkognitónkat.- osztottam meg társammal az ötletemet, majd az ajtóhoz ballagtam, s megkíséreltem kinyitni azt.
~ Furcsa... Biztos voltam benne, rengeteg lidércet láttam, mielőtt biztonságos helyre vonultunk. Hová lett mind? Talán csak illúzió volt...~ merengtem, egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat. Képtelenségnek tartottam, hogy hirtelen mindegyikük felszívódjon, valamint arra jutottam, amúgy sem hagytak volna minket ott, amíg el nem pusztítanak. Az egész helyszín, a rengeteg semmiből előpottyant hollow, a különös halálesetek, mind természetellenesnek tűntek számomra.

Rendíthetetlenül haladnak, majd érik el a hatalmas épületet. Továbbra sincs akadály és követve Yaken felvetését, bementek a különös üzletházba. Odabent még nagyobb cseng és sötétség fogad. A neoncsövek néha-néha felizzanak, de a látvány nélkül is sejthető minden egyes terem romokban hever és megeshet nem csak egy-egy bútorra léptek. Ha elég figyelmesek megpillanthatnak néhány farkas lidérc holtestét is, melyek szét vannak tépve. Úgy tűnhet ragadozók vagy dögevők végezhettek velük. Nem meglepő, mivel a hollow-k szívesen fogyasztották egymást, viszont az emberi fogsorra hasonlító nyomok már kevésbé biztatóak.
A látottak után még inkább felkészülnek esetleges támadásra. A sötét, elhagyatott épületek, mindig valamilyen veszélyt hordoztak magukban. Ezzel szemben, emeletről emeletre haladva nem történik semmi. Csöpögő csapok és lehulló kavicsok visszhangzásán kívül semmi sem állja útjukat. Még a tetőt is sikeresen elérik és kapcsolatot is tudnak teremteni. Seiretei közli, tíz perc múlva a körzet déli sarkában fog átjárót nyitni és kísérőket küldeni, hogy biztosíthassák a hazautat. Megkönnyebbülnek? Előfordulhat, de az óvatosabbak számíthatnak meglepetésre. Túl egyszerűen ment minden. Ellenállás sehol. Mindenhol csak a közelmúlt nyomai.
Nem árt, ha biztosra mennek, ezért mindketten visszatérnek és a hátra hagyott shinigami-k vezényletével döntik el, hova és kit állítanak őrségbe. A legbiztosabb az lenne, ha a toronyhoz és a senkai kapu nyitási pontjára is küldenek valakit, de a végleges döntés rajtatok áll.
Ennek fényében visszatérnek a pincébe, ahol a teljes csend és űr fogadja őket. A két shinigami sehol, de a hely egyetlen jelét sem mutatja támadásnak. Egyszerűen eltűntek! Az ajtó és ablakok zárva. A falakon vagy padlón semmilyen mélyedés. Azonban, ha valaki jobban szemügyre vette a talajt vagy rálépett, éreznie kellett, hogy besüpped. Sejthető egy betemetett járat pihen ott.
A: Becsületből úgy határoznak előkerítik az eltűnteket, így eldönthetik hogyan próbálják kideríteni az alagút irányát. Kiássák a tetejét és azon keresztül mennek, vagy a talajt tapogatva próbálják megtalálni irányát.
B: Remélik még élnek és úgy határoznak, ha visszatértek erősítéssel együtt indulnak keresésükre. Úgy vélik túl nagy ellenállásnak kell jelen lennie, hogy ketten elbírnának vele. Tehát, kockáztatva az elraboltak életét indulnak el dél felé.

Elnézést, a várakoztatásért! Megpróbálok sokkal kevesebb üresjáratot hagyni!

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Kedd Jún. 01, 2010 10:12 am

Tovább haladva semmi különöset nem véltünk felfedezni, miközben már az épület lábánál voltunk, csupán a nyomasztó csend és a halál szaga járta át az egész környéket, amitől verítékeztem. Yaken ötletét követve a ház belsejéből kívántunk felmenni a tetőre, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni Seireti városával, valamint segítséget hívni. A neoncsövek és a hullák, csak jobban nyomasztották az embert, valamint észrevettünk egy furcsaságot is, mivel a holttesteken emberi fognyomokat is találtunk.
- Mi a franc ez?... - Tettem fel a kérdést és leguggoltam az egyik hollowhoz, persze a jobb kezem a katanám tokján pihent:...- Emberi fogsor, ez igen szokatlan, Sakata amilyen gyorsan csak tudunk vegyük fel a kapcsolatot és térjünk vissza a többiekhez...rossz előérzetem van. - Tettem hozzá és ismételten tovább haladtunk a tető felé, és végül elértük ellenállás nélkül. Kapcsolatot teremtve Seireti közli az információkat, amire egy hatalmas sóhaj volt a válasz.
- Rendben ez így rendben lesz...hozzuk ki a többieket a pincéből. - Mondtam töviden. Benyitva a pincébe a szívem hevesen kezdett verni és a szemem a szoba egyik oldalából a másikba kapkodott.
~ A francba. - Tettem hozzá a gondolataim között, hisz meg kellett őriznem a hidegvéremet. Sakata észrevette, hogy a padló egyhén besüpped ezért azonnal döntést kellett hozni.
- Sakata tudom, hogy nemsokára itt az erősítés és ésszerű döntés lenne, hogy velük kerítsük elő őket, viszont mivel én gondoskodom róluk ezért kötelességemnek érzem, hogyha egyedül is, de utánnuk menjek, valamint az emberi fognyomok nem hagynaj nyugodni...valami itt nincs rendben...és ha időben meglesznek talán rájövünk mi a fene folyik itt. - Határoztam el és a társamra néztem, aki választásra kényszerítettem, persze nem szándékos módon.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Szer. Jún. 02, 2010 1:34 am

Sesshou-san elfogadta az ajánlatomat, behatoltunk az épület belsejébe. Összehúzott szemhéjakkal kémleltem a helyet, a hideg rázott ki az egész területtől. Néha felvillant egy-két pislákoló fény, amik pillanatok erejére megvilágították a kétségbeesett arcú, olykor hiányos állapotban lévő holttesteket. Recsegő, zörgő hangot adtak ki a tönkrement bútorok, az egyikben majdnem sikerült is felbuknom, ám szerencsére idejében észrevettem. Egy verejtékcseppet éreztem lecsordulni a karomon, mely kellemetlen érzést váltott ki maga után. A csöndben a saját szívdobbanásaimat is hallottam. Némán baktattam a vezetőm után, katanámat egy pillanatra sem kívántam leengedni. Markom szorosan ráfeszült a fegyver tartó részére, szinte már majdnem görcsben állt a kezem tőle. Nem sokkal később döglött hollowokra leltünk, viszont emberi foglenyomatokat véltünk rajtuk felfedezni. A 7. osztag 3. tisztje is eléggé meglepődött a dolgon. Leguggoltam mellé, mialatt kezemmel hozzáértem a farkas szerű szörnyeteg élettelen maradványaihoz.
- Lehetetlen...- suttogtam, elvégre alig akartam hinni a szemeimnek, muszáj volt végigtapintanom a lény sérülését.
~ Mégis mi képes ilyenre?~ kérdeztem magamtól, azután egy nagyot nyeltem. Sesshou-san javaslatára egy mélyet bólintottam.
- Igenis!- feleltem vakon engedelmeskedve a férfinak, azután nagyobb tempóval iramodtunk a tető irányába. Már szinte biztos voltam abban, hogy volt ott valami, mérget mertem volna rá venni, meg fog minket támadni. Szerencsére ez nem történt meg, sikeresen jutottunk ki az épületből. A magasból lepillantottam a városra, a hűvös szellő átjárta testemet. Szó nélkül guggoltam le, majd hátamról levéve felállítottam a rádiót, próbáltam adást teremteni Soul Societyvel.
~ Gyerünk már, működj!~ futottak végig a gondolatok az agyamon, mialatt megkíséreltem befogni a jó frekvenciákat. Amikor válasz érkezett a hívásra túloldalról, egy óriási kő esett le a szívemről, behunyt szemekkel emeltem fejemet az ég felé, s kifújtam magamat.
- Vétel, itt Sakata Yaken, a 3. osztag 5. tisztje.- szóltam bele hangosan a készülékbe, miután a fülemhez emeltem a kagylót. A környezeti viszonyok miatt, még így is nehezen tudtam kivenni amit a shinigamik mondtak.
- Erős ellenállásba ütköztünk Karakura városának Fushou körzetében. Az akció nem követelt halálos áldozatot, de van egy komoly sérültünk. Azonnali erősítésre van szükségünk a további tevékenységekhez! Furcsa dolgok történnek itt, kérem siessenek! Vége.- fejeztem be a szövegemet. Legbelül csak reménykedni tudtam abban, hogy pozitív válasszal fognak reagálni a hívásomra. Ez meg is történt, 10 perc volt a várakozási idő, amit még ki kellett bírnunk.
~ Egy örökkévalóság lesz...~ merengtem, mégis valamennyire nyugodalommal töltött el a tény. Visszaindultunk a többiekért, ám nem találtuk sehol sem a két illetőt.
- Okashii-san! Yaridama-san!- kiáltoztam, hátha csak másik menedéket kerestek az objektumban, viszont sehonnan nem érkezett válasz. Sesshou-san úgy döntött, nekünk kell majd megtalálnunk őket.
- Értem. Akkor ideje lesz indulni, bár... Nem érzem egyikőjük jelenlétét sem.- gördítettem szemeimet a talaj felé szomorkásan. Én is azt szerettem volna hinni, miszerint mind a ketten jól voltak, csakhogy realista látásom miatt nem zárhattam ki a lehetőséget, ami szerint már meghaltak...
- Lehet, még az erősítés ideérte előtt rájuk lelünk, akkor pedig tudjuk fogadni a többieket is.- próbáltam egy optimista nézettel előállni, azután segíteni kezdtem a járat kutatásában a jelenlegi parancsnokomnak.

A "páros", könnyen kiegyezett. Mindkettőjüket foglalkoztatni kezdte a rejtélyes fognyomok eredete és főként, társaik rejtélyes eltűnése. Ennek fényében, sietősen kezdték kitapogatni lábaikkal merre lehet a járat.
Törekvésük hosszas, fáradtságos és nem kizárt csapdába vezet. Ugyanis, ellenfeleik közlekedési ürege egyre mélyebbre süllyed és kétségkívül több van belőle. Sajnálatos módon újabb választás elé kerülnek: szétválnak, vagy elindulnak valamelyik vakond lyukban.

Bármelyikre is szavazzanak, kénytelenek lesznek föld alá ereszkedni és végighaladni a kusza járatban. Haladás közben megeshet rábukkannak egy-egy emberi testrészre, sőt a szemfüles találhat halmokba dobált, kopottas kártyákat is. A lap vékonyságú, műanyag és műholdas követővel felszerelt személyi igazolvány régi példány lehet. Viszont a furcsa oldalt az egyneműség jelképezi. Belemarkolva az irathalomba, csak is egynemű adatokkal lehet találkozni. Rövidesen pedig kiderül; férfi, nő, gyerek és idős, precíz gondossággal van szétválogatva. A kérdés, jelenleg lényegtelen információnak tűnhet, de a későbbiek során nem fog ártani elgondolkozni azon, mi szüksége néhány lidércnek efféle kategorizálásra...

Három örökké való óra lepergését követően, természetes fényre kerülnek. Egy cseppkőbarlang bejáratánál mászhatnak felszínre, mely sötétjéből árad a nyüzsgő hollow-k veszekedése. Hallhatóan nem jutnak egyezségre, bár a "min" kérdésköre homályba vész. Azonban útjuk/útja a barlangba vezet, vagyis kihasználva, civakodás és meglepetés erejét, nagyobb eséllyel juthat/juthatnak túl alkalmi ellenfeleiken.
Elhatározásuknak eleget téve rontanak be, ahol undorító viadal tárul szemei/k elé. Néhány megkínzott ember ádáz harcot folytatott, kisebb méretű lidérccel. A padlót friss-, száraz vér, sár és törmelékek borították, míg az egész helységben dög szag terjengett. Az ellenfelek egymással szemben, körülöttük beazonosíthatatlan lények, egyszerű és farkas szerű lidércek. Megrendezett viadal lenne? Ezzel ráérsz/ráértek később foglalkozni, ugyanis a reiatsu-t érzékelő "állatok", rövidesen morogva pattannak fel helyeikről.

Ált. jellemzők:

I. Menos Nuevo
Ahogy azt sejthető mutat némi rokonságot a Menos-okkal, viszont sokkal emberibb küllemi és agyi vonásokkal rendelkezik. Ennek ellenére mozgása lomha és bár képes gondolkozni, túlságosan lassan kivitelezi. Ereje egy 5. tisztével egyezik és gyorsasággal könnyen kivégezhető.
Jelen lévő darabszám: 6

II. Desecho
Valahol az adjuchas és arrancar közötti szakadék teremtményei. Nem tökéletesek, amit már nevük is mutat. Jobban hasonlítanak a vérszomjas gyilkológépekre, mint értelmesen eszüket használó emberekre. Veszélyfaktorukat, pont ez a különbség fokozza. Erejüket maximálisan kijátsszák áldozatuk becserkészésére. Erejük a 3. tiszt és hadnagy közzé tehető.
Jelen lévő darabszám: 2

III. Depredador
Némi információ az eddig emlegetett farkasokról. Nos, ezek a lények, szinte mindegyik lidérc fejlődési szakaszába besorolhatóak. Örökölték az arrancar-ok tökéletes lélekenergia detektorait, adjuchas-ok valamelyest átalakult alakját és a menos-ok együgyü gondolkodását. Tehát, legnagyobb problémájuk a felderítésre specializálódás. Akár, ötszáz méteres hatótávolságban is pontosan beazonosítani a közeledő személy kaszti tartozását. Emiatt erejük a hadnagy és kapitány szinttel vetélkedik, de harcbeli hátrányai miatt, csupán hadnagy fokozatra minősíthető.
Jelen lévő darabszám: 2

Képességek:

I. Menos Nuevo
- tépőfogak;
-brutális izomerő;
- Cuerpo cero: hatalmas mennyiségű levegő kifújásával, test elé koncentrálódó gömb alakítása, melyet megfoghat és eldobhat, rúghat, leejthet. Az eredeti cero-val ellentétben nem sugár formájában semmisít meg adott területet, hanem szilárd felülettel érintkezve robbanást idéz elő.

II. Desecho
-képes sárrá szétesni (1 körben max 2x)
-gyomra mozgásra képes, olyan akár egy második száj
- Dalle cero: kézben, cero-ból materializáló kasza. Mérete és ereje függ a befektetett erőtől, de általános képességében mindent átvág.
- Fulminante dalle cero: a meglévő kasza túltöltése energiával, aminek következtében hatalmas robbanás megy végbe.

III. Depredador
-ütések farkával
-agyar szerű füleivel bikaként öklelhet fel valakit
-Cacho cero: a fején található agyarok növesztése, tetszés szerinti méretre. Ha sikerül vele felsérteni áldozata bőrét, vagy megszúrnia, akkor az energia belülről kezdi szétmarni a sebet.

Helyzetük reménytelennek látszik, mivel a Depredador-ok és Menos Nuevo-k kerülnek ki ajtónállónak. Egyenlőre a harmadik kaszt csendesen üldögél tovább. Kivárják a harc kezdeti kimenetelét, bár láthatóan biztosra veszik a shinigami-k fognak veszíteni. Erre válasz a szervezett támadás. Míg a farkasok gyors rohamokkal igyekeznek lekötni titeket, addig hatalmas, lomha társaik kivárják a megfelelő alkalmat egy-egy kőkemény ütéshez. Láthatóan tökéletesen ismerik egymás előnyeit és hátrányait, amik bőven elegendőek az összeszokott társaság győzelméhez...

Könnyedén eldöntöttük, hogy társaink segítségére indulunk, majd letérdeltem és valami titkos járatnak, alagútnak az ajtaját próbáltam kitapogatni. Majd amikor megelégeltem felálltam és a lábammal próbáltam meg keresgélni. Hirtelen egy csapóajtó szerűségre bukkantam és felnyitottam, de elég szűkös volt.
- Nézd meglett a járat....de elég szűkös szóval csak óvatosan... - Lassan belemásztam és kiszóltam a járatból:... - Tiszta, megyek előre... - Tettem hozzá és elindultunk guggolva a járatba. Egyre lefelé süllyedt a
járat, és néhol, majd egyre gyakrabban több ösvény vezetett szét.
- Francba, hogy ennyi járat van, bárki csinálta remélem most örül... - Mosolyodtam el, a társam ezt nem láthatta hisz sötét volt, és valószínűleg csak a hátamat láthatta. Ismét két járat volt előttünk, és választani kellett, hogy szétválunk, vagy egyyütt maradunk. Yaken szemébe néztem, és így szóltam:
- Szerintem ebben a helyzetbe felesleges és veszélyes a szétválás. - Jelentettem ki elég komoly arcal, majd eég nehezen, de visszafordultam a járat irányába és tovább haladtunk a bal oldali szűk ''folyosón''. A lassú menés közben egy emberi kezet kellett átmászni, ami nem éppen volt a legfrissebb állapotba.
- Vigyázz... - Szóltam, nehogy ő is hozzáérjen a netán már el is fertőződött kézhez. Emberi testrészekből lassan elég sok volt, és kezdett a bűz kicsit aggasztó lenni. Elég sok furcsa azonosító kártya volt a földön, de különösebb figyelmet nem szenteltem neki, ha lényeges információt tartalmaznak Yaken biztos észreveszi. Három óra után kis fényt pillantottam meg.
- Nézd...végre...el sem hiszem... - Mondtam sóvárogva, majd gyorsan elindultam a vény felé és felegyenesedtem. Megvártam amíg a társam is kimászik, ezután körülnéztem. Egy cseppkőbarlang volt, ami szép is lett volna, ha a hollowok hangja nem halatszott volna. Nekilapulva egy sziklának, észrevehető volt, hogy valamin civakodnak, ami talán ebben a helyzetben kapóra jöhet.
- Elég sokan vannak, ami nem túl jó, de ha harcolunk, próbáljunk meg kommunikálni és menni fog...csapatmunkával. - Jelentettem ki és a katanámra tettem a kezem.
- Akkor hajrá. - Tettem hozzá mosoly keretében, de ez nem a szokványos vigyorom volt, hanem inkább valami ördögi vigyor. Berontva pár megtépázott ember harcot folytatott kisebb lidércekkel a többiek pedig szinte csak nézték.
- Na ne... - Mondtam még jobban arra gondolva, hogy meg kell ölni az összeset. Elég furcsa hely volt, de amint a többi hollow érzékelte a lélekenergiát azonnal felálltak a helyükről.
- Itt jönnek... - Mondtam.
Amint mozgólodtak próbáltam azonosítani őket, erejük, kinézetük alapján, és sikerült őket nagyjábl elhelyezni, de ez sajnos nem jelentette közel sem a győzelmünket.
~ Remélem Yaken is elemzi őket, bár teljesen bízok a harci tudásában és tapasztalatában. - Jelentettem ki magamba ami miatt kicsit megnyugodtam és erősen kezdtem szorítani a kardomat.
A farkasok gyors rohamokkal kezdték el a harcot amíg a többi ellenfél aki most részt vesz a harcba arra várt, hogy mikor hagyunk egy rést és egy kökemény ütéssel porrá zúzzanak.
- Yaken, maradjunk egymáshoz közel és kerülgessük a farkasokat, így ha találnak egy rész tudjuk egymást fedezni, de vigyázzunk ne tegyünk felesleges mozdulatot egymás érdekében. - Adtam az öltet, bár örültem volna neki, ha jobb ötletem születik.

Nem tanúsítottam ellenvetést a vezetőmnek, ezért azon nyomban a rés kutatására indultam én is. Igaz, volt egy eléggé rossz előérzetem a dologgal kapcsolatban, viszont Sesshou-san semmiképpen nem kívánta hátrahagyni a másik két shinigamit, név szerint Okashii-sant és Yaridama-sant.
~ Remélem nem hiába kutatunk utánuk, s minden rendben lesz velük. Fenébe is! Ne merészeljenek meghalni! Az erősítés már nemsokára ideér.~ gondoltam magamban, miközben kimutattam a fogam fehérjét, azután nagyobb lendületet fektettem bele a keresésbe. Nekem nem sikerült ugyan használható eredménnyel előállnom, ám a társaságomban lévő 3. tiszt rövid időn belül fölfedezte, a föld alá levezető járatot.
- Sesshou-san zseniális!- mosolyodtam el halványan, ezt követően a 7. osztag tagja kijelentette, ő fog előre menni. Én csupán egy engedelmes bólintással jeleztem neki, megértettem a parancsát. Ő tétovázás nélkül merült el az üregben, nem sokkal később pedig tájékoztatott a hely biztonságos állapotáról.
- Rendben van. Azonnal megyek ön után.- jelentettem ki. Egyáltalán nem volt ínyemre betenni abba mocskos nyílásba a lábamat, viszont egyéb választásom nem igen akadt, ezért tettem a kötelességemet.
- Igazán kényelmetlen... Azoknak a szörnyeknek lehetne egy csöppet jobb ízlésük.- próbáltam egy gyenge poént elsütni, miközben az előttem lévő halálisten felé beszéltem, suttogva. Nyilván valóan lefelé haladtunk, ezalatt egy izzadságcsepp csordult le a homlokomról. Zavaró érzetet keltettek a körülmények.
~ Ilyen nincs... Mennyi ideje lehetünk már lent?~ kérdeztem elmélkedéseim közepette, ám a választ nem tudtam megítélni.
~ Ha ennek egyszer vége lesz, szerzek egy órát.~ hoztam meg határozatomat, noha eme helyzetben ez nem rendelkezett jelentőséggel. Rengeteg másik üreg is megmutatta magát.
- Igen, valószínűleg az összes egy helyre vezet.- szólaltam meg, s ezen kijelentésemmel alátámasztottam, az előttem haladó férfivel való egyetértésemet. Ő különben is nagyobb tapasztalattal rendelkezett, nyilván nálam több veszélyes helyzeten esett már túl, ezt a rangja is tükrözte. Pillanatokon belül, rémes hullabűz csapta meg az orromat, s ha nem lettem volna már tapasztaltabb, akkor bizonyára elhánytam volna magamat. Egy-egy emberi testrészre is fel lehetett figyelni, Sesshou-san is szólt, hogy kerüljek ki egy kezet. Amint jobbra fordítottam szemeimet, rám egy félig lerohadt koponya tekintett vissza. Összébb húztam szemhéjaimat, csakhogy egy efféle látvány csapásától nem igazán tudott könnyen megszabadulni az ember.
- Alig várom már a találkozást azokkal a hollowokkal.- közöltem reményeimet, de hangomban érezhető volt a düh, a bosszúvágy, amiért ilyen dolgokat tettek a civilekkel. Látszólag felettesem nem figyelt rá fel, ám nekem feltűntek furcsaságok azokon kártyákon, melyek alaposabban szemügyre véve, el voltak rendezve. Egyfajta igazolványnak tudtam kivenni az iratokat, de ez azért mégiscsak meglepő volt.
- Nézze csak, uram! Ez intelligenciára vall. Bár, még így sem tudom megérteni, miért is tehette ezt az, aki tette. Mi célja van ezekkel egy lidércnek?- érdeklődtem. Nyugtalanított a tudatlanságom ez üggyel kapcsolatban, hiszen felmerült a lehetősége annak, hogy valami okosabb ellenféllel is találkozni fogunk a közel jövőben, ami nem egészen dobná meg az esélyeinket. A 3. tiszt, egy idő múlva fényt vélt felfedezni, s én is derülten emeltem fel arcomat. A sugarak vakítóak voltak, mégis boldogsággal töltöttek el. Kiérve, egy olyan barlangrészlegbe lyukadtunk ki, mely cseppkőbarlangnak tűnt. A természet csodáján való álmélkodásra nem jutott idő, mert a belsőbb tárnákból ijesztő hangokat hozott a levegő.
- Itt vannak...- suttogtam, ezt követően kezemet azonnal katanám markolatára helyeztem. A neszekből azt lehetett kivenni, miszerint a szörnyek vitába elegyedtek egymással. Egy halvány mosoly tűnt fel arcomon ennek hatására, mivel ez kölcsönözhetett nekünk egy csöppnyi előnyt. Ennek ellenére, még mindig többszörös túlerőben voltak. Én is nekidőltem az egyik magas kőképződménynek, ahonnan végighallgattam Sesshou-san ösztönző beszédjét.
- Sok sikert!- bólintottam felé, majd belerohantunk a sűrűjébe. Ott feltűnt, amint embereket kényszerítettek küzdelemre, egy látszólag alacsony szintű hollow ellen. A külső hatások egyre jobban fokozták bennem az adrenalint, így hamar döntésre jutottam.
- Sasayake wo ikko no shinri, Asshita Kazoku!- hagyták el a szavak a számat. A kardomat egy kék színű aura vette körül, amely teljesen hozzáigazodott a fegyver pengéjéhez. A Zanpakuto parancsszavának kimondása közben egy félkört rajzoltam a lábaim elé a pengémmel, amely ugyan olyan színű volt, mint a katanát körbefogó aura. Ennek köszönhetően ütőképességem, plusz sebességem az eredeti többszörösére nőtt. Reméltem, vezetőm sem fogja sokáig pazarolni az időt, mert én úgy véltem, elkerülhetetlen volt a shikai használata. Két farkas, valamint hat darab, ocsmány, emberszerű lény próbált rajtunk ütni. Amit fel tudtam fedezni, hogy a humanoidok lényegesen lassabbak voltak állatszerű társaiknál.
- Sesshou-san! Szerintem először iktassuk ki azt a hatot! A farkasokat pedig közös erőbedobással legyőzhetjük, amennyiben végeztünk azokkal a ronda bestiákkal.- jutott eszembe egy viszonylag egyszerű terv. Sajnálatos módon beszélni könnyebb volt, mint a tettek mezejére lépni, elvégre időközben ellenfeleink kombinált támadásokat vittek végbe, amiket shunpoval kívántam elkerülni. Megpróbáltam feltartani fegyveremmel az egyik farkast, majd kivártam, ahogyan a másik lomha lény megpróbált lecsapni. Ekkor ismételten villámtáncot kívántam véghez vinni, plusz megjelenni az emberszerű lidérc mögött.
- Dögölj meg! Hachihenkei Sasshi!- ordítottam, ezzel elindítva egy nyolcszögletű energianyalábot a prédám felé. Szerencsére eme technikám gyors, valamint a támadást még hátulról is indítottam, ezért láttam valamennyi esélyt a sikerességre.

Tárgy: Re: Fushiki - Magánküldetés! // LEZÁRVA Kedd Júl. 27, 2010 4:05 am

Berohanva a csarnok sűrűjébe, rögvest farkasszemet kell nézniük "szórakozásukban" megzavart ellenfeleikkel, akik nem tűnnek képzett harcosoknak, ennek ellenére csapatban támadnak rátok. A farkasok gyors támadás kombinációit shunpo-val és karddal igyekeznek hárítani, lehetőleg úgy, ne keveredjenek el egymástól. Sőt, Yaken felveti, majd igyekszik is megvalósítani azon tervét, várják ki a megfelelő pillanatot és akkor támadjanak a háttérben lapuló Desecho-kra. Hátba támadása sikerrel kecsegtet, hiszen váratlan mozdulat, s mint maga említette a shikai támadása elég gyors súlyos sérülés okozásához.
Valamiről, azonban elfelejtkeznek. Megállapításaik helyesek voltak, ugyanis a lények intelligenciája magasan az átlagos hollow-k felett vannak. Yaken lépésére egyetlen társ sem reagál, mintha tudnák a furcsa lény képes önmaga megoldani a helyzetet. Ráadásul a különleges lidérc végig tekintetét a shinigami pároson tartotta. Igazi ragadozó mintájára figyelte mikor kerül becserkészhető közelségbe egyikőtök...

Sakata Yaken

A támadás hatalmas energiával szeli keresztül a távot és találja telibe a kívánt pontot. Megsemmisült? Legnagyobb sajnálatodra nyomát sem látod bizarr kinézetű ellenségednek. Viszont az szöget üt fejedben a kék szempár, mintha közvetlenül rád figyelt volna és esze ágában sem lenne védekezni. Gúnyolódik veled? Mire készülne? Elnyelte volna a föld?
Átvitt értelemben, mindenre igen. Ugyanis, ha nem figyelsz eléggé a lábaidnál kikötő sárból pillanatok alatt nyakadba kapod lidérced. Természetesen most is aljasságon töri fejét. Elképzelése szerint bokádat megragadva vágja ketté törzsed. Mindezt nesztelenül és pillanatok alatt materializálódó kaszája segédletével.
Ha sikertelen lenne próbálkozása sem esik kétségbe. Ebben az esetben közelharcra helyezi a hangsúlyt. Folyamatos ütések és rúgások közben, nem árt, ha távol tartod végtagjaid vagy katana-d pengéjét gyomrától, különben búcsút inthetsz neki(k).

Sesshou Heikichi

Társad eltávolodásával magadra maradsz három ellenfeleddel, akiket továbbra sem foglalkoztat mi történik körülöttük, csak szerény személyed kiiktatása. Egyértelmű megoldásnak látszik, ha kijátszod a bizonyos idő teltével ismétlődő támadásokat produkáló farkasokat és végzel a behemóttal. Ebben az szab gátat, hogy az eddig rohamozó farkasok elugranak és szemtől szembe kerülsz a Menos Nuevo-val, aki időközben kezébe "varázsolt" egy színben pompázó gömböt. Jobban teszed, ha nem várod meg, amíg fejedre pottyan.
Vagyis gyorsan találj ki valamit, mivel a hármas bekerített. A hatalmas lidérc meg óhajt dobni és a két oldaladra került Depredador-ok is támadóan szegezik feléd agyaraikat. Sőt, ha elég időd marad nézelődni, láthatód a továbbra is nyugodtan álldogaló Desecho is boldogan várja karjaiba érkezz, méghozzá kaszáját bőszen forgatva. Hogy sikerül kilábalnod szorult helyzetedből? Ugyanis arról sem szabad elfelejtkezned, még öt Menos Nuevo húzza meg magát a sötétben...