-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A sötét oldal béklyója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 35
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptyVas. Jún. 12, 2011 11:49 pm

Résztvevők:

Sakamoto Karin
Tsukatani Aoi
Shihuru Touma

Karin, Aoi: Nyugodtan nevezhetitek magatokat barátoknak, s talán a Sors akarata volt, hogy összeismerkedjetek. Még ennek ellenére is igen nagy kockázatot vállaltatok azzal, hogy a quincyk birtokára léptetek – együtt. Nem volt még példa arra, hogy egyszerű embert beengedtek volna, s Karin is jól tudta, hogy megeshet, a Quincy Tanács – vagy az, ami mára megmaradt belőle – kicsit pikkelni fog rád, amiért egy nem quincynek megengedted a belépést. A biztonság mindenekelőtt. Védjétek a családot, védjétek egymást, védjétek meg az egész világot. Legalábbis valami ilyesmi, ami a quincyk eszméjét jellemzi...
Még ha Aoi nem is sokat tud a quincykről, s tán csak egy jó mesének gondolta mindeddig azt, amit a zöld hajú lány mondott neki, mostanra már izgatottan várja a fejleményeket, hiszen ha nem is száz százalékosan, de valamennyire hozzá hasonlóak között lehet végre. Szerencsétekre azonban egyetlen éppen arra járó quincy sem tagadja meg tőletek a belépés jogát, valamint senki sem csíp fülön titeket, hogy mégis mit keres itt egy „idegen”. Bár tudjátok, egy ejnye-bejnyével megúsznátok a dolgot, mindazonáltal az ártalmatlan kis kirándulásotokat jobban szeretnétek titokban tartani. Amire olybá tűnik, minden esélyetek megvan, hiszen még a céltáblák előtt sem gyakorol senki. Végül is a quincyk is csak emberek, és ugyan a kapu nyitva volt, nem lehet mindenki mindig itt, hiszen fényes nappal van, és attól, mert a ti óráitoknak már vége van, másoknak azért még eltarthatnak egy darabig a munkaköri kötelességek.
A Napot egyetlen felhő sem takarja, a tikkasztó meleg elől pedig éppen ideje az épületbe menekülnötök. Az egyik padlólap hangos nyikorgással üdvözöl titeket, s miközben cipőiteket erőszakoljátok le lábatokról – ugyanis azt mindenki köteles a hallban levenni - , mégis észrevesztek néhány pár idegen lábbelit. Valahonnan a távolból érzékeltek egy neszt, mintha valaki megbotlott volna, a keserves, ám alig hallható nyöszörgés éri el füleiteket. Sós szag csípi meg egy pillanatra orrotokat, majd úgy döntvén, meglesitek, kik vannak itt és mit csinálnak, a gyülekezőterem ajtajához osontok, hogy résnyire elhúzva a tolóajtót belessetek rajta. A látvány mégis arra késztet benneteket, hogy azonnal tágra húzzátok az ajtót. Mintha egy rituális gyilkosságsorozat eredményét látnátok; négyt quincy – Karin látásból felismerheti őket - , köztük egy öreg fekszik saját vérébe belefulladva, a bíborszínű folyadék pedig érdekes mintázatot rajzol a földre, mely tökéletesen megegyezik a quincyk keresztjének alakjával. A rémült arckifejezések egy másodperc töredéknyi ideje alatt beleég memóriátokba. S az ötödik alak, egy csapzott, félhosszú, szőke hajú, vértől mocskos férfi ül remegve az egyik holttest lőtt sebéhez tapasztva kezét – melyből még mindig ömlik a vér. Lőtt sebek, melyeket nyilvánvalóan egy quincy okozott. Karin pedig jól tudja, ki az egyetlen élő quincy a házban rajta kívül.
Vissza az elejére Go down
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
A sötét oldal béklyója Cl0te7500/15000A sötét oldal béklyója 29y5sib  (7500/15000)

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptyHétf. Jún. 13, 2011 1:15 am

*Ha szabad ilyet elsőre kijelentenem, akkor bőven kimondhatom, hogy első napom az iskolában olyan sehr gut volt, hogy egy csapásra a kedvenc sulimmá vált a Karakurai. Pedig én aztán rengeteg iskolában fordultam meg, még is eddig az összes közül ebben volt a leges legjobb nap, amit magaménak tudhatok. Először kissé meg voltam szeppenve, de hála Aoi-channak minden nyílegyenesbe kezdett el vágtatni. *.* Nem is tudtam, hogy Japánban az elsősök ilyen közvetlenek. Rolling Eyes Európában kicsit máshogy mennek a dolgok. Legalább is ha a klikkeket nézném...mindegy, szokatlan volt, hogy csak így oda jöttek hozzám és illedelmesen köszöntöttek. Habár a meghajlás még mindig oly' szokatlan a számomra, hogy majd ki kell találnom valamit rá. Feltehetőleg oldalra fogom fordítani a fejemet, amint valaki előállít nekem ezzel. Bunkóság lesz, de most kajak nézzem végig, ahogy valaki totál hülyét csinál magából? >.> Én nem vagyok ilyen és nem is szeretnék mást kellemetlen szituációkba sodorni. Maradjunk csak meg a kézrázásnál, mert ez a meghajlás engem emlékeztet a rég korok grófi szokásaira, amikor még a viselkedés olyan elvárt volt, hogy egy kanalat sem ejthettél le az asztalról. Mekkora hülyeség -.-' Én biztos elhúznám a számat, ha nem ejthetném le a dolgaimat kedvemre és kényemre. :/ Szó mi szó, jó volt ez a néhány órácska, amit az suliba töltöttem. Olyan storykat is megtudtam, hogy ihaj csuhaj.Persze én sem állhatom meg, hogy ne meséljek.*
- Nagyjából ennyit jelentene quincynek lenni...de tudod mit, megmutatom hol lakok, hogy lásd miről is beszélek! *.*
*Nagy beszélgetésünk közepette vágom be eme briliánsan meg nem gondolt ötletemet. De hát ha már egyszer elmondtam neki, hogy mi is vagyok valójában, akkor nem az lenne evidens, hogy ezt valamilyen módon alá is támasszam? Még mindig nem akarom, hogy teljesen bolondnak nézzenek vagy esetlegesen diliházba dobjanak. O.o Tudom én, hogy néha kicsit elvontan rajzolok, de annyira azért még sem, hogy azt feltételezze a doki rólam, hogy megőrültem. Nem- nem, ez teljesen kizárt. Azért egy kicsit bennem van, hogy nem volt olyan bölcs dolog elmondani, nyilván nem heccből mondták anyuék, hogy nem szabad, de talán ha most már kerekké teszem Aoi-chanba a képet, akkor lesz olyan szíves és befogja. :/ Odáig még mindig nem süllyedtem le, hogy embert öljek és valószínűleg nem is fogok. Ígérem szépen fogom kérni, hogy ezúttal a "racionális" mellettem álljon. Még hogy racionalitás...még is mi racionális abban, hogy quincynek születtem és hollowokat ölök? A shinigamik legalább megtisztítják a lelküket, csak, hogy ez ugye egy teljesen más téma. Most én fogom csuklón a lányt és döntök úgy, hogy szárnyaló képzeletem segítségével vonszolom át a sivatagos pályán. Sajnos baromi meleg nyárias nap van ma. A levegő kissé füllesztő, szerencsére hideg inni van nálam, de most nem ez az elsődleges. Be vagyok zsongva attól, hogy az újdonsült barátnőmet bemutassam minden egyes rokonomnak. Noha nem fognak repdesni a boldogságtól, ahogyan abban az energia pia reklámban van, de azért legalább Aoi majd hisz nekem.*
- Aoi-chan...ezután volna kedved fagyizni egyet? nagy a hőség...
*Lihegek kettőt és letörlöm homlokomról az első verejték cseppeket. Nem hiszem el, hogy ilyen melegnek kell lennie, pedig ma jó időhöz öltöztem. Remélhetőleg idővel majd átszokok az itteni időjáráshoz, mert különben halál. Ha már pedig a halálról van szó per pillanat éppenséggel megérkezünk a birtokra, ahol síri csend (és hulla szag) terjeng. A kapuban senki, de még a nagy tölgyfán se károg az a veréb, akit minden egyes reggel leakarok lőni a helyéről. (Természetesen sikertelenül) Senki sincs itt.*
- Hahó...valaki...haohoooo!
*Rá pillantok társamra, aki szerintem éppen ugyanúgy meg van szeppenve a helyzettől, mint én. Azért kissé groteszk, hogy szabályt szegni készülök és tudva, hogy ezért mi járna most lehetőségem nyílik a bliccelésre. Mi, ha nem a fortuna ontotta rám áldott karjait? Mindkét szemöldököm kétszer rángat fel, majd feltolom napszemüvegem és benyitok. Szép nagy tér és messzebb a ház. Körbe- körbe pillantok, hogy hátha még is valaki felbukkan. Fél szerencsénkre még is akad valaki.*
- Guten Tag! Ich besuche... *S nagyjából ketté is állnak szemeim, mert a látásból talán kicsit ismerős alak hozzánk se szól, hanem egyszerűen csak kikerülve minket távozik. >.> Oké, hogy nem vagyok valami hatalmas quincy és, hogy nem érdemlem meg azt a tiszteletet, amit anyum a csodálatos nyilai miatt (*.*), de azért egy "hello, szia" -ra még is telhetett volna. Mindegy, kezd nagy lenni a hőség így hát intek egyet nagy mosollyal az arcomon Aoi-channak, hogy kövessen. Nem engedem meg az elbizonytalanodottságot. Szépen, újult erővel tárom ki magunk előtt a ház bejárati ajtaját miután felléptünk a peronra.*
- A cipőnket vegyük le itt...a többiek biztos a Hallban vannak...ha szerencsénk van a hűtőbe lesz fagyi is *.*
*Halkan oda suttogom neki s én már neki is látok a tornacsukám kiöltögetésének. Rövid történet ez is és hamar meg is leszek vele. A táskámat most nem teszem le...azért bármi lehet. Nem ismerem annyira rokonaimat, hogy biztonságosan azt mondjam, ezért nem fognak kitenni a házból. :/ * ~ csak okosan...csak nem harapják le a fejemet ~
- Lehetőleg legyél illedelmes...nem szokásom ilyet kérni csak ehh, jelenleg itt lakik a családom... >.<
*Szólok kicsit idegesen és félig meddig elpirultan s majd miután észre veszem az ismeretlen lábbeliket egy furcsa nyösszenést hallok meg a gyülekező terem felől. Sóhajtok egyet. Elsőre még szép, hogy az jut eszembe, hogy az egyik gyökszi akar megijeszteni, de miután megcsapja orromat egy jellegzetesen csípős szag elbizonytalanodva súgom oda Aoi-nak, hogy: *
- Nézzük már meg mi van...még a végén ránk zúdul a ház és nyekkenünk kettőt...
*Illene is ebbe a rémtörténetekkel felspékelt napba. >.> Elindulva a terem felé még nyekken kettő hármat a padló, mintha muszáj volna neki. Mindössze résnyire nyitom ki az ajtót és kukkantok be ügynök státuszba vágva magamat. Noha hozzá szokhattam a hollowos bigyuszok után, ez a látvány...azon nyomban két oldalra rántom az ajtót és ügyetlenségem segítségével (?) beesek a terembe. Ha azt hittem, hogy nincs számomra olyan dolog, amit ne lehetne megmagyarázni akkor most tévedtem. Egy holttest mellé zuhantam egyenesen bele a vérbe. Az adrenalin szintem ugrás szerűen kimagasodik és elkerekedt szemekkel bámulok néhány pillanat erejéig a rokonaimat. Rémült tekintetek, vér és a kínokkal telt levegő bűze. Feltápászkodásom következtében az általam kissé elmosódott vérben még mindig meglátom azt jellegzetes mintát, amelyet soha nem lehetne összetéveszteni mással.* ~Még is mi történt itt?~ *Egy könnycsepp kezd gyöngyöződni szemem sarkában és hull le, amint észre veszem az egyetlen és látásból ismert élő quincyt. Nem tehetek mást, ösztöneim arra sarkallnak, hogy oda fussak hozzá és ruháját elkapva számon kérjem az itt történteket.* - Te tetted? És még is miért? Mi történt itt? Felelj quincy! *Üvöltve förmedek rá, de szavaim bizonyos szótagoknál még a német akcentusom ellenére is meg-meg szakadnak. A sírás legmerészebb peremén állok jelen pillanat, még is csak a rokonaimról van szó...*
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 26
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A sötét oldal béklyója Cl0te15000/26000A sötét oldal béklyója 29y5sib  (15000/26000)

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptyHétf. Jún. 13, 2011 7:03 am

Életem első olyan ismerőse, aki külföldről jött és ráadásul még a Nippon nyelvet sem beszéli tisztán, no meg végre valahára valaki, aki tud mesélni. *.* AAA~ Rengeteg izgalmas, érdekes dolgokat osztott meg velem valami Queen Sikről meg, meg világmegvédésről. Tökre cool már. *.* Pu-chan és Nagyapi vajon miért nem meséltek róluk? Csak furcsa maszkos szörnyeket emlegettek anno, de olyannal még életemben nem találkoztam, szerintem csak összehordott halandzsa. Neutral És most lehetőséget kaptam egy kakkoi hero faj közelebbi megismerésére. *_* De jó!
- Okey! *.* I benne vagyok! Rettsugo~! Rettsugo~! *>* - felelem lelkesen ugrándozva, igaz hihetetlen volt a storyja, de ha rengeteg ilyen meghökkentő mesét hallok már az életben, miért pont neki ne hinnék? Annak Én meg csak örülök, hogyha még láthatom is. Új dolgokból tanul az ember vagy, hogy mondják? scratch Nyugodt szívvel hagyom, hogy ezúttal Ő csukló vezessen a házukhoz, közben azért igyekeztem lépést tartani vele még a forró idő ellenére is, hisz döglesztő idő van a mai nap. De a sebesség okozta szél minden egyes percét kiélvezem. Miyavi-nyan is biztosan élvezi ezt a száguldást. *3*
- Fagyi? *.* Yes! I… I, majd sutoroberi~ ízűt szeretnék! – osztom meg vele a legfőbb vágyamat, hogyha az ötletét tényleg komolyan gondolja, mely szerint ehetünk, majd jégkrémet, amivel csillapíthatjuk a döglesztő meleg miatti sült halasodás menetét. Ahhoz képest, hogy már jó két hónapja elrendelték a forróság miatt a nyári iskolai uniformist, szinte olyan, mintha a téliben flangálnék most is. O__o
Ahogy megérkeztünk Kaa-nee-chanékhez, legalábbis ezt onnan gondolom, hogy egy biiig~ kapun mentünk át, mely a mi family házunknál is van odahaza, bár az a szentély miatt elsősorban, viszont ezek az átjárok mindig valami nagy családos házhoz való érkezést bizonyítják. Én már csak tudom! *.*
Kíváncsian szemlélek körül nagy lelkesedéssel, ahogy a területre lépek, s már felkészülök egy udvarias köszönésre, de szembesülnöm kellett azzal, hogy egy árva lélek sincs erre. Meglepetten pislogva nézek Kaa-nee-chan felé hátha ad valami magyarázatot, de csak egy aprócska hahózásba kezdett még Ő maga is. Melyből megtudom, hogy valószínűleg nem tudja, Ő se merre lehetnek a többiek. Surprised Némán követem kíváncsi nézelődés közepette, mikor Kaa-nee-chan német sprechelésére figyelek fel, melyre kérdőn emelem fejemet felé és nézem kinek is szolhatott a számomra kínai hangzású szavak. O.o Látva, hogy az illető, kit gondolom megszólított, csak spontán tovább megy, szúrós szemekkel vizslatok utána és kapom le hátamról Miyavi-nyant, majd készülőm vele bevetni csúcs, szuper, íves, extra Miyavi-nyan biimu~ támadást, de Kaa-nee-chan megakadályoz benne. Ártatlan fogvillogtató vigyorral az arcomon rejtem magam mögé a plüssmacskát, amikor kis beszéddel, feltárta előttünk az ajtót, miközben megejtette azt az apró információt miszerint cipellőket itt le kell venni. De jómagam az ismerős emelvényt látva már rutinból is kapom le shu-zu~t lábamról és teszem szépen a fal tövébe a többi mellé.
- Jee’ sutoroberi aisukuri-mu~ *3* és Kaa-nee-chan Queen Si fuamiri-jának megismerése! *_* - hangoztatom jó kis angolos – japán szövegemet vidám reagálásként szövegére, kicsit hangosabban hozzá képest, mivel Ő nem tudom miért, de suttogott. Lehet, hogy itt még a falnak is füle van? *.* Vagy… vagy vajon miért? o.O Szóra emelve a számat tenném fel a kérdésemet, de sajnos elmarad, amiért megkért, hogy illedelmesen viselkedjek. Bambán pislogok párat rá, mire leesik a szó pontos jelentése és ezt követően katonásan vigyázz állásba vágom magamat.
- Yes, Sir~! *3* - felelem neki engedelmesen. Kaa-nee-chan fuamiriája előtt természetes, hogy goodol kell viselkedni, ezt most szem előtt is fogom tartani. Nagyot szippantva, ejtem vissza magam lazább állásba, s ekkor érzem meg a levegőben terjengő furcsa szagot. Ezt pedig még egy apró nesz is követte. Felvont szemöldökkel döntöm értetlen arccal oldalra fejemet, a furcsaságok érzése és hallatán.
- Okey! *>* De ne aggódj, Miyavi-nyan szuper hero, majd megment minket, hogyha a hausu~ teteje ránk szakadna! Wink – kacsintok egyet tudtára hozva a nagy védelmező szentünket, hogy ne féljen annyira, majd követtem. Tiszta olya, mintha egy horror storyba csöppentünk volna, ahogy az előbbi furcsaságok mellett belenyikorgott még a talaj is lábunk alatt. Legalábbis remélem, hogy nem Én vagyok az oka… hisz, nem tagadom a napokban kicsit eltúloztam a fagyi evést, de azért nem ennyire O.O… és.. és most nem is gyömöszöltem annyi holmit sem Miyavi-nyanba, mely okozhatna padlótörést… azt hiszem. Rolling Eyes
Odaérve a szobához, melyek e hangok forrása kezdek el Kaa-nee-chan mögött pattogni, hogy lássam, mi bent történik azon a résen, de nem járok sikerrel.
- I is látni szeretném… - fűzöm hozzá az ugrándozásom közben, amikor váratlanul felrántja Kaa-nee-chan az ajtót és tenné is meg befelé az első lépést, mikor hirtelen eltűnik előlem. Oo Döbbenten nézek végig az elém tárult látvány miatt, a sok vérben ázott halottak miatt először kicsit lesokkolok, de azon nyomban rájövök a jó oldalára.
- WOW! *_* Filmforgatás közepére csöppentünk a Queen Si tanyán! *.* - hangoztattam csodás megállapításomat észre se véve a helyzet komolyságát. Furcsa események veszik kezdetét számomra, mint például az, ahogy Kaa-nee-chan hirtelen viselkedni kezd.
- Kaa-nee-chan… ez egy… elszúrt… horror film, ugye? – teszem fel kérdésemet bizonytalanul, miközben magam elé tartom Miyavi-nyant és tekintetemet ide-oda vezetem a helyiségben, majd bátorkodom megközelíteni Kaa-nee-chant és az idegent, ügyelve arra, hogy a filmkellékeket kikerüljem közben, erősen reménykedve a helyeslő válaszért.
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A sötét oldal béklyója Cl0te3000/12000A sötét oldal béklyója 29y5sib  (3000/12000)

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptyHétf. Jún. 13, 2011 9:33 am

Mit ér a kötelék, ha nem érzed magadhoz közelinek? Igen, talán én voltam, aki hagyta eltávolodni a másikat, talán arroganciám valóban vesztemet okozta, ám belefáradtam abba, hogy minden sérelem engem érjen. Bármit is tettem volna, úgy se lett volna jó vége. Élénken emlékszem az elrontott nyaralásra, mely teljesen természetesen az én hibámból romlott el. Ahogyan minden más is, még ha ebben nem is értek egyet Natsukival. Hiszen minden bajom forrása! Mennyire más volt, amikor még New Yorkban éltem boldog életemet? Mennyire könnyebb volt csupán és egyedül azt a felelősséget elvállalni, amiben nem csak az érdekem, hanem az érdeklődésem is benne volt? S mára elhalmoztak azon kötelességek is, amiket hátam közepére sem kívánnék. A munkám szenvedélyemmé, a nyilak pedig szükséges rosszá váltak, s már az edzések is mindennaposak – igaz, továbbra is olyan kedvvel állok neki, mint amikor a lepattogott flittereket kell megtalálnom a szőnyeg alatt. Minden pedig egy személyhez eredeztethető vissza. Miatta nem család többé a család, nem válik nyaralássá a nyaralás, a szülinapok sem telnek el üdítő, alkoholtól és örömtől mámoros boldogságban, s még az igazi, velejéig romlott és tiszta szívből gyűlölt ellenséget sem utálhatom kedvemre. Pedig a fél szemem adtam érte, megpecsételve ezzel a köztünk lévő viszonyt, s szerezve egy gyűlölhető személyt önsajnálatom kiteljesítéséhez… S még sem lehettem szabad, még sem utálhattam kedvemre, még az érzések jogát is elvette tőlem… Megfosztott minden vigaszomtól, s érthető, ám gyerekes féltékenységével pedig kis híján Kamill-chant is elkergette mellőlem. Azonban a sarkamra állok, hisz ha már arra vagyok kárhoztatva, hogy a vámpírok elfeledett, legendák és éji sötétség mögé burkolózó népét vezessem ki a fénybe óvva őket az elkövetkezendő rossztól, akkor személyes kis problémáimat is félre tudom tenni, talán csak egy kis időre, talán örökre, de minden esetre el, messzire, ne is lássam. Hadd meneküljek bele a munkába problémáimtól, hadd legyek kicsit magányos, ám végre szabad! Nem löktem el magamtól a család béklyóit, azok el nem szakadnak, csupán a lánc nyúlt meg néhány szemmel, ekképpen keltve illúzióját annak, hogy nagyobb a látó;-és mozgóterem. Csak a cövek, melyhez a másik vége hozzáerősít, az vezethető vissza mindig ugyanoda, ugyanarra. Ám a kutya így is boldog… Az étket így is megkapja, s ha szépen, csendben, lázadás nélkül várja, még a jól megérdemelt buksisimit is megkapja, hogy boldogan csaholva fogadja vissza azt, aki a cövekhez erősítette. Az én esetemben azonban idő kérdése, mikor szökök meg végleg. Az érzelmek még mindig odafűznek, ugyanis a mindennapi, friss ételről csak a hülyék mondanak le. Ám lehet, én épp elég őrült vagyok és vakmerő ahhoz, hogy megkockáztassam az új életet. Igaz, étel és simogatás, de egyben láncok nélkül is.
Így történt, végül megtettem, amit tennem kellett. Másfél év alatt sikerült elrontanom a testvéri viszonyt, s szereztem inkább unszimpatizánsokat, akár magánéletről, akár munkáról, vagy éppen a médiáról van szó. Új, végre kultuszomhoz illő otthon, még ha nem is érzem magam benne kifejezetten otthonosan. Hisz engem mindenhol csak megtűrtek, a szüleim is, Natsuki is, Zed is, még New York, sőt, a Quincy Tanács is… Igaz, sosem tagadtam, milyen az attitűdöm a hagyományokat illetően. Nem csak egyenesen nem szeretem, de szégyellem is származásom, hisz sosem adott nekem semmit, amire valaha is büszke lehettem volna. Inkább csak kínokat hozott, rettegett gyermekkort, fóbiát és gyávaságot. Meg persze tömény depressziót s önsajnálatot.
Mégis, bármennyire megvetem magam gyávaságomért, s bármennyire is önt el tömény szégyenérzettel, bármikor quincy keresztemre vagy az állandóan magamnál hordott gintoukra pillantok, ellátogatok a birtokra, szembenézni saját magammal. Azzal, akit mások akarnak látni bennem, akit akarnak, hogy legyek, válljak azzá. Még ha sem fizikailag, sem lelkileg nem vagyok képes rá.
Csupán gintou táramat szerettem volna felfrissíteni… Alig egy tucattal maradt nálam, s tapasztalatból tudom, hogy jobb felkészülni minden eshetőségre. Nem mintha olyan tapasztalt lennék, de ha a múltkori rémálmot valami csoda folytán – bizonyára a puszta szerencse okozta megmenekülésemet – gyakorlatilag csupán fél szemem elvesztésével megúsztam, azt hiszem, valamiféle tapasztalatról erős túlzással ugyan, de csak beszélhetünk.
Stílusos bőrcipőmet, melyet a legmenőbb férfidivatáruházból szereztem a napokban, amit csak Karakura plázájában megtaláltam, a többi mellé teszem le, hisz a szabály az szabály, valamint a hagyomány is hagyomány marad. Ennyivel megtisztelem a háztartást, hisz az én bejárónőm – nálam most már az is dukál – is biztosan kiakadna, ha valaki összesarazná a padlót. Na nem mintha akár egy porszem képes lenne megfogni azt a cipőt, amit én viselek…
A jó kedélyű nevetés régebben talán csalt volna egy őszinte mosolyt a számra, most azonban csak az illem és a tiszteletadás kedvéért erőltetek magamra egy hamis mosolyt. Rossz szemem gödrét takaró szemkötőm megigazítom az egyik ablak tükröződő felületébe, majd a forró napsugarat egy pillanatra beszívva magamba, mintha tőle várnám az energiát, felegyenesedett tartással indulok el a szobába, hogy ismét találkozzak azokkal, akiket akkor kerülök, amikor csak tehetem. Tisztában vagyok, mi a véleményük rólam… De a segítséget még egy magamfajtától sem tagadhatják meg.
Minden bátorságomat összeszedve osonok az ajtóhoz, felkészülve a nem feltétlenül szíves vendéglátásra, amivel majd megörvendeztetnek. Mégis mozdulatlanná dermednek ezüst gyűrűktől nem mentes kezeim a tolóajtó szélét fogva. Amit az imént még nevetésnek hittem, inkább hangzik most épp halálhörgésnek. S csupán szerencsémnek köszönhetem, hogy árnyékom a figyelmetlen elkövető nem vette észre. Míg én láttam valamit… Egy körvonalat, pontosan egyenesen hátrafeszülő, fél kart, majd pendíti húrját, hogy végül az utolsó test is hangosan puffanjon a gyülekező terem kényelmes padlóján.
Magam sem értem, mi játszódott le a fejemben akkor. Ahogyan azt sem, mennyi időbe telt egyáltalán észhez térni, felfogni a dolgot, hogy itt valami baj történt. Egy baj, amit ha gyors vagyok és elég jó, könnyedén megelőzhettem volna. Vagy én is holtan végzem, mint a többiek. S ugyan visszatartott lélegzetemnek hála az idegen, ki talán nem is annyira idegen, nem fedezi fel hollétem, a kéztartáson s a lobogó hajon kívül jómagam sem fedezek fel róla semmi többet. A percek, bármennyi is legyen, pedig egy pillanat alatt eltelnek anélkül, hogy észrevenném. Szoborrá dermedve neszelem meg az idegen eltávozását köreinkből, ki minden bizonnyal annyira nem is idegen, mint amilyennek mutatja magát. Hisz a mi vérünk, a mi felelősségünk. Mégis olyat tett, amire a quincyk történelmében ezelőtt sohasem volt példa. S ugyan neveznek engem gyávának, a quincy nép szégyenének, Raident pedig egyszerűen elvakultnak és túlzottan agresszívnek, felelőtlennek, meggondolatlannak, ehhez hasonló tettre még senki sem folyamodott közülünk. Bár nem tagadom, volt egy pillanat, mikor én is azt hittem, meg fogom őt ölni.
Végül megtörik a jég, és kinyitom az ajtót, hogy a vér és a friss holttestek látványa próbálja magát örök életemre befészkelni tudatom legborzasztóbb emlékeivel telített kis vackába, melyeket kedvemre előszedegethetek, hogy a nyomottság felszabadító érzését élhessem át újra és újra.
Néhány gintout körberakok a tüdőn lőtt quincy felé, akit első pillantásra – mivel mozog a szeme – még menthetőnek találok. A gyógyítási folyamat elindítása azonban már túl késő; csak ruhám lesz mocskos, ahogyan a vérhez tapad, a padlón kirajzolódó szimbólummal pedig nem is foglalkozok.
Hiába a precíz technika – hisz a gyógyítás afféle specialitásom, mármint a futás mellett - , a sebet már esélyem sincs begyógyítani. Csak annyit tudok megtenni, hogy halálát fájdalommentessé varázsolom. Én, minden quincyk szégyene. Ki fél a harctól, fél a vérontástól, fél önmagától, s az erőtől, melyet képvisel.
Túlzás lenne azt állítani, hogy megtettem volna minden telhetőt. Gondolkozni az eseten úgy teljes egészében elfelejtek, jobban mondva inkább képtelen vagyok rá. Maga a sokkélmény, melyet nem tudok feldolgozni, a vér s a hullák párolgása pedig hamarosan elhomályosítja tudatom, hogy elájulva hulljak bele a vörös nedvtől mocskos és ragadós padlóra.
Végül mégis felkelek; hangos neszt hallok, valaki érkezett. Valakik. Valakik, akik most ide fognak jönni. Lehet, értem jöttek, hogy engem is kivégezzenek. Vagy az is lehet, hogy nem. Lehet, Natsuki az, aki szépen be fog lépni az ajtón és meglát itt, a sok holttest között, melyekhez nekem semmi közöm! Igen, igen, biztos, hogy Natsuki az… Ő hinni fog nekem, hinnie kell nekem, biztosan hisz majd nekem! Hiszen én vagyok a bátyja, az ő öntörvényű, pökhendi, arrogáns és szeretni képtelen bátyja! Biztosan hisz majd nekem!
A legrosszabbtól tartva engedem el az egyik gyógyításra felhasznált gintout, mely éppen a kezembe akadt, hogy megpróbáljam összeszedni magam. Akár Natsuki az, akár nem, nem hagyhatom, hogy olyan állapotban lássanak. S bár a zöld hajú tinédzsert látásról, de ismertem – mostanában gyakran megfordult itt gyakorolni és nevetgélni a többiekkel, miközben én a kötelező gyakorlatokkal bizonyítottam be ismét magamnak, milyen tehetségtelen is vagyok - , a másik kilétéről semmit sem mondhatok, hiszen egész valója ismeretlen. Az pedig cseppet sem meglepő, sőt, kifejezetten logikus, hogy én vagyok az első, akin számon kérik a történteket. Azt azonban még sem fogom hagyni, hogy egy nálam jóval fiatalabb kis tinédzser fogja meg a grabancom és beszéljen így velem. Különben sem szeretem, ha quincynek neveznek… Világhírre szert tett divattervező és stylist vagyok, az én nevemet az egész világon ismerik.
- A feltételezést is kikérem magamnak. Éppen ellenkezőleg… Én megmenteni akartam őket, kisasszony. – ragadom meg rendkívül finoman, de azért határozottan kezét, és szedem le azt grabancomról jelezve ezzel, hogy már így is eléggé tönkretette a sok vér a ruhámat, nincs szükségem arra, hogy még össze is gyűrődjön.
- Nem tu-tudom, mi történt… A-amint felfogtam, mi történik, b-bejöttem, de már késő volt. Ne-nem bírom nagyon a v-vért. – próbálok parancsolni ízületeimnek, hisz ugyan lassan a huszonhatodik életévemet is betöltöm, még mindig képtelen vagyok arra, hogy a trauma hatására bekövetkező remegést leállítsam.
- Azt h-hiszem, a legjobb le-lesz, ha ti inkább hazamentek… Majd én szo-szólok Natsukinak, ő úgyis olyan o-okosnak hiszi magát, ő bi-biztosan tudja, mit kell ilyen he-helyzetben cs-csinálni. – próbálok feltápászkodni, hogy kitereljem őket a nem korabeli lányoknak való helyről, bár a lábaim még mindig nem engedelmeskednek. Tulajdonképpen fogalmam sincs, mit tegyek, hisz nem volt még példa erre, amióta élek, bár sajnos tapasztaltam már olyan dolgokat, amihez átlag embernek nincs szerencséje, jobb esetben, persze. Azt viszont biztosra tudom, hogy a két lány jobb, ha most hazamegy és elfelejt mindent (már amennyire ezt el lehet felejteni), akkor nem kerülnek veszélybe, hisz az ilyen esetekből mindig valami nagyon rossz sül ki a végén. Igen, igen, Natsuki… Na majd ő megmondja nekem, mit kell tenni.
Vissza az elejére Go down
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
A sötét oldal béklyója Cl0te7500/15000A sötét oldal béklyója 29y5sib  (7500/15000)

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptySzer. Jún. 15, 2011 4:46 am

*Átlagos, de számomra meglehetősen különleges napnak indult a mai. A mai nap volt az első napom, hogy az emberek között is kivegyem a részem, nem csak a rokonaim körében. Igaz, nem ment ez olyan zökkenőmentesen azért, hiszen abban a fránya küszöbben elbuktam már az első kilépésemkor, de azért annyira nem volt vészes. Még mindig jobb, mint hogy ha ezt a suliban játszom el. >.> Azt hiszem akkor nem lett volna olyan kakkoi felállni és összeszedni a cuccaimat. Az a sok rajz és egyéb személyes tárgyam, amely most is a táskámban kuksol. *.* De nem is ez a lényeg, hanem, hogy egyszerűen az a sok nevetés, ami arra irányul, hogy engem küldjön a föld alá. >.> Neeeem, csak azt ne. Ennek a napnak, azonban nem csak ez a funkciója volt s talán ki tudja mi még. Én csak jót akartam, tényleg azt akartam, hogy az újdonsült barátnőmet mindenki megismerje, erre minek lettem szemtanúja? Egy fatális gyilkosságnak. Vagy is nem magának a gyilkosságnak, csupán az áldozatok látványa ugyebár vérbe fagyva. T_T Nem hittem volna, hogy valaha még ilyesmit is láthatok. Voltaképpen soha életemben még nem éltem át olyasmit, hogy a családommal történt volna valami. (Még szerencse) Mindig abban a hitben voltam, hogy mi egy olyan família vagyunk, akiket nem lehet csak úgy bántani és hogy a dolgok mindig a lehető legnagyobb rendben mennek. Egyáltalán nem volt bennem olyasmi, hogy azt higgyem, ez egyszer megtörténhet. Szemeim azonban nem csalnak. Azok halottak, akik oly' kedvesen fogadtak engem érkezésemkor, és akikkel egész jól éreztem magamat ebben a pár napban mióta itt vagyok. Leírhatatlan az- az elkeseredettség, amely lelkemet lassacskán meg-megfertőzi. Úgy érzem a sokkom ellenére, hogy egy darabkát szakítottak ki belőlem. Habár nem ismertem őket annyira, még is a családomról van szó. Ki tudja? Ha lett volna esélyem jobban megismerni őket még az is meglehet, hogy igazán megszerettem volna őket. Pozitív oldalát nézve a dolognak igazából még jobb is, hogy nem ismertem meg őket annyira. Most feltehetőleg nem így viselkednék, tán sokkal rosszabbul.*
- Nem látok rajtad sérüléseket...honnan tudhatom, hogy nem vágsz át...az igazat mi történt itt!
*Némiképp már csillapodott hanggal kérem ki én is a dolgot Toumától. Ugyan azért a szemeiből igazán kivehetném, hogy egyáltalán nem ő volt a tettes, de itt már lehet semmin se kéne meglepődnöm. T_T Ehhez foghatót még sohasem tapasztaltam. Tudom, hogy anyuéknak rengeteg elfoglaltságuk van, de mindig mondogatták nekem, hogy a quincy tanács nagyon jól szervezett dolog és, hogy balesetek nem fordulhatnak elő és még arra nem volt példa, hogy belső lázadás tört volna ki. Kicsit kezdek megszeppenni a dolgoktól ezért is emelem el kezemet kicsit megszégyellve tettem. Jó, na, bunkó voltam, hogy csak így rá rontottam, de akkor is gyanús volt nekem. Más nem így cselekedett volna? Szerintem senki sem bírná ki, ilyen furcsa, kemény és fájdalmas esemény miatt. Arrébb állok is inkább még mielőtt valami kelletlen dolgot tennék. Nem ismerem annyira a tanácsot, hogy tudjam, hogy ilyenkor mi lenne a helyes és mi nem.*
- Ez természetes...inkább oda se nézz...
*Na most ez egészen hülyén jött ki, de na...Elég kegyetlen dolog kibírni, ha éppen egy családtagod fekszik tőled pár méterre vérben úszva. Meg is lennék lepődve nem kicsit, ha komoly ábrázattal kibírná. Én most is azon vagyok, hogy a könnyeimet visszanyomorgassam a szemeimbe. Nem szeretném, ha egy pityergős libának néznének. Nem vagyok én olyan, legalább is azt akarom, hogy ne higgyék, hogy olyan vagyok. Anyura akarok hasonlítani, ő olyan csodálatos quincy (*.*), a nyomába sem érek. Önző dolog ezt gondolni, de most legalább esélyem nyílik megmutatni, hogy igen is tehetséges vagyok. szemöldökrángatás Ugye az vagyok?
Sóhajtok egyet, hogy enyhíthessek terheimen majd Toumának kihalászok a táskámból pár zsepit, amit felé is nyújtok.*
- Tessék, vedd el..töröld meg az arcod,kicsit maszatos vagy...tisztán jobban gondolkodik az ember!
*Kacsintok rá egyet és arcomra egy félmosolyt próbálok ennek ellenére kényszeríteni.* ~Erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok.. kibírom bőgés nélkül...na látod, hogy tudsz te mosolyogni is~ *S tényleg sikerült egy apró mosolyt az arcomra csalni, hogy ezzel bíztassam a körülöttem lévőket. Pozitívan kell gondolkodni vagy különben senki semerre nem fog haladni. Sajnos az a helyzet, hogy ha sírunk és engedünk gyengeségeink eluralkodásának, akkor nem fogunk egyről a kettőre jutni. Remélem ezt társaim is felismerik. Nem szeretném, ha csak én állnék itt úgy, mint egy energiával telt harci csirke, aki arra vár, hogy kilője a Holdra a rókát. >.> Aoira pillantok. Szegény, azt se tudja mi van itt, bár én se, ha jobban belegondolok. scratch*
- Őőő látsz te itt kamerákat és stábot? A helyzet az, hogy ugrott a fagyinknak! T_T
*Jelentem ki mély letargiába zuhanva, pedig én igazán szerettem volna ebben a hőségben elfogyasztani egyet, viszont elment tőle mindenféle ihletem. Csak nem fogom a vendégem desszerttel kínálni, amikor a családom sorsát valaki vagy valakik próbára teszik. Noha finom lenne tudom, de inkább a fagyinkat együk meg, ha ennek vége és eltűnik az általam nem igazán kedvelt szomorúság. Oldalazva elaraszolok a holttestek mellé, hogy jól megnézhessem magamnak azt a keresztet, közben kihúzom a táskámból a sajátom hátha észre veszek a mintán valami eltérést mi segít rájönni valamire.*
- De miért nem mi járunk utána? Te itt voltál..mi láttuk meg elsőre...te jobban ismered a tanácsot...ezt nekünk kell megoldani, mert a végén még azt hiszik mi tettük és akkor aztán slamasztikában leszünk...no mit szóltok?
*Azért észre vehető rajtam, hogy hála Aoi-chan optimizmusának én is megnyugodtam. Mérföldekkel vagyok már attól a kín keserves állapotomból. Nem akarok egy sarokba hunyászkodó emo lenni, nincs is jó stílusuk. >.> Erről jut eszembe...*
- Tényleg Touma-san...neked nem a fontos munkáddal kellett volna foglalkoznod? Hogy hogy a birtokra jöttél? *Hallottam ám ezt azt a többiektől. Egyszer szívesen leülnék rajzolgatni Touma-sannal, szeretnék tőle megtanulni rendesen ruhát rajzolni, mert a jövőben, ha képregényeket fogok rajzolni főállásban, akkor szükségem lenne arra, hogy kakkoi rucikat gyártsak a figuráimra. *.* Kicsit szét cincáló gondolatokkal még mindig vizsgálgatom, de nem igazán veszek észre változást, ezért inkább csak Aoi-chan mellé beállok és lassan le is esik azért, (pont időben) hogy nem is mutattam be őket egymásnak.*
- Touma-san..ő Aoi-chan egy barátnőm.. *Közben hátulról óvatosan meglököm Aoi-chant, hogy mutatkozzon be rendesen..*
Vissza az elejére Go down
Hayashi Aoi
Ember
Ember
Hayashi Aoi

nő
Aries Tiger
Hozzászólások száma : 77
Age : 26
Tartózkodási hely : Karakura Raizer Team főhadiszállásán, Midori~onee-channél, Karakura Highschool ESUO-ESU clubjában, betámadva Souru Society valamely pontját, helpelni Holmes-mesuta~nak the detectiv feladatokban *3*
Registration date : 2011. May. 15.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Karakura Highschool harmadik évfolyamos diákja, Seitokai - Junior alelnöke, Karakura Raizer Team al'vezetője, Raion tag, Michiwonka szerelmgyár alkalmazottja
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A sötét oldal béklyója Cl0te15000/26000A sötét oldal béklyója 29y5sib  (15000/26000)

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptySzer. Jún. 15, 2011 7:12 pm

Hopp… egy filmkellék, hopp… még egy és hopp’ még egy. Surprised Araszolok nagyban a véres halottak között, s meg se fordul bennem, hogy ezek igaziak lehetnek. Kaa-nee-chan mellé érve hallgatom fél füllel az érdekes beszélgetést, hisz hallgatózni nem illik. De nem értem, hogy mire fel ez a vádaskodás kettőjük között, vagy… Ő lenne a film főszereplője? *.* És, és, amiket csinálnak… wuhhu… isteni szemem van ahhoz, hogy ezt felfedezzem, nem rejtegethettek ám’ előttem semmiféle titkos érzelmeket… nyeheheTwisted Evil
- Húúszerrrretitek egymást…? szemöldökrángatás - kérdezem jobb kezemet az arcomhoz tartva, hogy a mindentudó vigyoromat elrejtsem, s kicsit oldalasan fordulva megfűszerezzem előadásomat sunyi tekintetemmel, melyet gonoszul feléjük villóztatok. Persze csodálatos jósképességeimet nem csillogtathatom nekik túl sokáig, mert… mert szörnyűséges dolgot közölt velem Kaa-nee-chan. Melynek sikerült mély depresszióba sújtania… Engem! Elsötétedett tekintettel nézem a földet pár pillanatig a hallottak miatt, mire végre sikerül megszólalnom, hogy kiadhassam levert önmagamból ezt a fránya bánatot.
- Nem lesz sutoroberi aisukuri-mu~! TTT___TTT – dülöngélek, egy keveset szipogva is mellé, zombi módón lépdelve, mint aki túl sok olyan furcsa italt ivott, melytől részegek vagy mik lesznek az emberek. Nem is törődök azzal, hogy nincs kamera, se stáb… csak a fagyi rémhíre kavarog a fejemben. De az ismeretlen alak dadogó beszédét nem hagyhattam figyelmen kívül. Egyszerűen felhívta magára ezzel az Én figyelmemet is, igaz csak félig meddig, de így is apró részleteket sikerült kivennem szövegeléséből. Milyen bloodról beszél? T>T Ráadásul miért akar elküldeni minket? Főleg ócska horror sztorikkal, hiszen mindenki látja, hogy ez nem igazi! T-T Teljesen alaptalan... a… a fagyiiim! TT_TT
- This is KETCHUUP!!! >_> - vágom a fejéhez a lélekenergiával felturbózott super doctor Miyavi-nyant, hagy kongjon a fején a serpenyő, ami benne van. Hisz mégis, hogy félhet már egy férfi a művértől? Neutral Gondoltam kikúrálom ebből a betegségből a waarudo(world) legjobb doctorával, az pedig mellékes, hogy még a fagyi elvesztése is rám nehezedett pluszba. Mooo~ ez elfogathatatlan! T-T Valakin le kellett vezetni és Ő volt a legközelebb, ezért Ő lett az áldozati bárány. Ez van. T.T Na, jó... minden okés, rendben vagyok. *>*
Ahogy sikerült összeszednem magam fél pillanatig tartó depressziómból, fölényesen kihúzom magam, hogy a magasságom ellenére is nagyobbnak látszódjak és kiemelkedjek az iménti szövegemmel, majd Kaa-nee-chan fantasztikus ötletére figyelek fel. De nem értem miért kell túlhajszolnia magát, hogyha ezek csak holmi filmkellékek… sutantoman~Surprised De ki vagyok I, hogy egy ilyen jó munkát visszautasítsak? *.*
- Okay! *.* I'll be Detective Connan! *.* - helyeselek, miközben előkapok egy nagyítót iskolatáskámból, hogy bemutassam nekik a híres nyomozót az Animék világából, akire gondoltam – a nagyító iskolatáskai elővétele, azért volt, mert Miyavi-nyant hagytam kicsúszni markaimból a fejbecélzásomnál, véletlenül Rolling Eyes -. Hatalmas vigyorral az arcomon nézek bele a nagyító lencséjébe Kaa-nee-chan felé, majd ahogy feltette kérdését az idegenre vezetem azt, jól végigmérve, hogy szemügyrevehessem.
~ Touma… scratch... Touma... Tomato... olyan ismerős ez a név. Neutral ~ gondolkodok el, amint Kaa-nee-chan nevén nevezte az idegent. De mivel csak nem ötlik az eszembe, hogy mégis honnan, ezért csak némán megvonom a vállamat letudva ezzel apró gondolatmenetemet. Ekkor lép elő Kaa-nee-chan és ejt meg egy röpke bemutatkozást, s a gai~(guy) mivoltja leesik, hogy mitől is ennyire ismerős. Kaa-nee-chan mi lenne velem nélküled! Surprised
Végül is mondhatni elég gyakran „találkozok” vele. Sokszor láttam Mido~onee-chan poszterein vagy min, miközben áradozott róla. Mondjuk nem zavar mivel hasonlókat szoktam csinálni I is anime, meg manga esetében és nekem olyan képekkel is van kipingálva szobácskám fala. (*.*) Visszaterelve magam a fantasztikus felfedezésről, miszerint látásból, vagyis hallásból ismerem már az előttem állót, így nem habozok neki bemutatkozni.
- Áhá. Hi, Paradaisu~san! *>* I Tsukatani Aoi desu! Naisu to mi~to yu- (Nice to meet you)! *-* - ragadom meg a kezét és rázom meg jó európai szokáshoz híven. Mivel Kaa-nee-chan is ezt alkalmazta a schoolban így bátorkodtam ezt az üdvözlési formát bevetni itt és hanyagolni azt az unalmas hajoldozást, amitől bele fájdul az ember vén dereka. T-T De szembesülnöm kellett azzal, hogy a kézfogás nem is volt annyira jó ötlet, mivel most az Én praclim is ketchupos lett.
- Pffuuuj… ketchuuuup~ - rázom meg a kezemet, kicsit undorodva miatta, mert még is csak a tenyeremen van, ez olyan, mintha a fincsi spagettis tálba tenyereltem volna bele. Így nem szabad nyomozni! T>T
Vissza az elejére Go down
Amewa Ruriko
Ember
Ember
Amewa Ruriko

nő
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A sötét oldal béklyója Cl0te3000/12000A sötét oldal béklyója 29y5sib  (3000/12000)

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptyCsüt. Jún. 23, 2011 11:16 am

Ugyan korántsem rendelkezem megfelelő mértékű önismerettel, még így is vannak bizonyos tájékozottságaim negatív jellemvonásaimat illetően. Tisztában vagyok önnön szadista mivoltomról, valamint tudom, gyakori drámakirályi mivoltom csupán szimpátiát kicsikarni akaró önsajnálat valamint figyelem,-és szeretetéhség hiánya végett történő kilengés. Tele vagyok hibákkal, s már-már igazán nemes jellemvonásokat sem fedezek fel magamban, hisz hiába a gálánsság és az udvariasság, ha a mézes máz mögött egy rothadt lélek lakozik. Hiszen én is csak ember vagyok. Gyarló, s tökéletlen, gyakran hibázok, túl sokat, túl nagyokat, s egyre hatalmasabbakat. De a feltételezést továbbra is kikérem magamnak, hiszen mindezek ellenére gyilkos még nem vagyok. Az is nehézséget okoz, hogy egy egyszerű hollowra emeljem nyilam, s ugyan New Yorkban túléltem egy-két bajos éjszakát, elsősorban a manhattani klubok látogatása által, jómagam sosem emeltem kezet másra, hisz a gyávaság már ilyen szinten fészkelte belém magát: visszaszólni ugyan merek, de ütni, bántani sosem. Legalábbis sohasem tettekkel. S az, hogy rokonaimnak csupán szavaimmal fájdalmat okozok, valamiért minden viszontagság ellenére képtelen izgalomba hozni. Számomra teljesen lényegtelen, épp miféle érzelmeket viseltetnek irányomban, hiszen egyikük sem különbözik a másiktól. Igaz, talán nem mutatják, de a sajnálat és a lenézés mindannyiukban ott lappang, ahogyan a szánalom és a megvetés, a fellengzősség is. A tudat, hogy jobbak nálam, jobban mondva azt hiszik, hogy jobbak nálam, még ha mindez teljesen hamis is, nem törölhető ki senkiből sem. Akkor hát én miért ne élhetnék az arrogancia jogával? Még ha csak általam egyéninek kikiáltott látásmódommal és gondolkodásmódommal a figyelmet szeretném is megkapni, s elérni, hogy szeressenek, hallgassanak, ez nem változtat azon, hogy viselkedésemen a jövendőben sem szándékozom változtatni.
Jelzésem a hölgy irányába – kit hajszíne miatt ugyanarra a sorsra kárhoztatnék, mint amit Kouta unokatestvéremnek is szánok egy doboz barna színű hajfesték segédletével – sikeresnek bizonyul. Ezeket az amúgy cseppet sem olcsó göncöket már így is dobhatom ki a szemetesbe, hisz ezek a vérfoltok úgy sem tudnak eltűnni belőle, pedig igazán szerettem őket annak ellenére, hogy legtöbb ruhámat csupán egyszeri használatra vásárlom. Ugyan kivételt képeznek saját kollekcióm darabjai, azonban azok becses kincsek és emlékek, verejtékes munkám és szenvedélyem gyümölcse. További gyűrődés általi alázását azonban nem viselem el. Így is túl sok volt a mai nap, még ha nem is fogtam fel teljes mértékben, mi is történik körülöttem.
- Én tényleg nem tudom… – motyogom orrom alatt, fél szememmel kerülve a hölgyemény tekintetét, mintha attól félnék, a vesémbe lát, hogy megtapasztalja azt a belső ürességet, melyet kitölteni nem lehet.
- Tény, hogy nem voltam jóban a tanáccsal, mivel nem vagyok elkötelezett híve ennek a degeneráltságnak, amit Ti világmegmentés néven folytattok. – próbálok feltápászkodni, s ha szerencsém van, nem pillantják meg remegő kezem. S talán nekem sem kell szembenéznem azokkal a mozdulatlan, vérbe fagyott testekkel sem…
- I’d be glad if it was only ketchup, milady, but I’m afraid you have to face the truth. Altought it would be better if you just forgot everything that happened here, I can’t confirm to you that everything you just saw is a huge lie. By the way, glad to see a fellow English-speaker. I’m Touma Shihuru. How do you do. ^^ – ejtem meg a bemutatkozást, bár eltérve a megszokott formalitásoktól. Az idegen lány láthatóan jól beszéli az angolt, és kifejezetten jól esik második kedvenc nyelvemet használni a bemutatkozásra. Más körülmények között bizonyára egy kézcsókkal üdvözöltem volna, hiszen mindig is rajongtam a gáláns angolok modoráért, azonban jelen helyzet miatt nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, kénytelen vagyok hát egy egyszerű bemutatkozással – foglalkozásom és második otthonom megnevezése nélkül – beérni. Igazán puritán jellegű volt tőlem, holott kifejezetten szeretek elkérkedni azzal, honnan is származom, és miféle munkakörökben dolgozok, igaz, aki rendszeresen olvassa a magazinokat, úgyis megtalálja a nevem. Arról persze fogalmam sincs, miféle Connanról beszél, hiszen én leragadtam Sherlock Holmes-nál és Colombonál, mint az utóbbi évtizedek két legnépszerűbb nyomozóalakja, de nem követek nyomon minden franchise-t, amúgy sem szerettem soha a krimiket, nem az én világom.
- Nem hiszem, hogy neked kéne kötelezned arra, hogy mondjam el az igazat – eddig sem hazudtam. És… Mit mondtál? Koszos az arcom? o.O – fogadom el a zsebkendőt, majd megkeresve a szoba egyik hátsó végében lévő tükröt kezdem el mániákuam dörzsölni arcom. Belepillantva a tükörbe kénytelen vagyok elkönyvelni magamban, hogy tényleg úgy festek, mint aki a vágóhídról érkezett, mindez pedig jelentősen ront külső megjelenésem állapotán, ezt pedig nem hagyhatom!
- Néhanapján még én is ellátogatok ide, hogy feltöltsem gintou készletem. Ha pedig edzek, azt bizonyos megnevezhetetlen indokok miatt mindig éjjel teszem, Karin-chan. A munkaidőmet pedig én magam osztom be. Ha a fiúknak nincs klipforgatásuk vagy turnéjuk, nincs kötött időpontom azzal kapcsolatban, mikor szeretnék bemenni dolgozni. – foglalom el magam azzal, hogy a lehető legtisztábbra sikáljam frissen borotvált arcomat. Így is elég, hogy a ruhám mocskos lett, na meg ez a felfordulás… Talán ma se kellett volna felkelnem.
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 35
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója EmptyPént. Nov. 11, 2011 11:48 am

A küldetést több indokból kifolyólag (mesélői vénám elszállása, az egyik karakter leadása) LEZÁROM. Mivel elég szép és hosszú postokat írtatok, ezért 500 lp és 1000 ryou jutalomban részesültök.[/color]
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A sötét oldal béklyója _
TémanyitásTárgy: Re: A sötét oldal béklyója   A sötét oldal béklyója Empty

Vissza az elejére Go down
 

A sötét oldal béklyója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-