A nagy csend és a testvérek küzdelme (Nowa vs. J&Y)

Rugonkai szélén újra meglátogattam a régi farmot, melyet egyszer megvédtem – ha már le tudnám játszani… – Kicsit besegítettem a napi teendőkbe és végre beszélgethettem egy nagyot az ottani direktorral. Jóformán termesztési szakmabeli témával foglalkoztunk az egy pár órában. Azon gondolkodott az igazgató, hogy friss tengeri algákat hozat nedvesen tárolva, hogy a benne levő tápanyagot megkapja a földek is, így egy évben kétszer vetnének, de erről inkább lebeszéltem, hiszen bolondság. A frissítő tea mellett a farm ügyeiről is érdeklődtem, amiket szívesen hallgattam. A jó ízű teát szürcsölve a halál isteni munkámról is szó esett, de annak nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget.
A pár óra ott lét után haza indultam. Nagy szégyenemre el is tévedtem út közben. Kínos, de ez van… A lélek energiámat elrejtettem és a köpenyem alatt megbújva kerestem az ismerős utakat.

//Kezdésnek is nagyon kicsit, de nem ismerek túl sok közös pontot, majd lesz, ha Észak Rugonkai bandái misszió befejeződik Smile

sajna kezdésekre néha nincs túl sok ihletem.//

Az két fivér tesz egy rövid sétát erdejükben, annak érdekében, hogy kicsit kiszabaduljanak a saját szolgáik ostoba és megalázó környezetéből.
-Mit gondolsz Yanzen? Nem kéne ezeket a barmokat lekoppintanunk magunkról? -szólalt meg a fiatalabbik testvér bátyjához szólván, ki ekkor megállt és elmosolyodva érkezett tőle a válasz.
-Jól lehet saját erőnk is jóval nagyobb ezeknél az entellektusban hiányos pitiáner bűnözőkkel szemben, de terveink fontos részét ők alkotják, ezt ne felejtsd! -ekkor Yanzen továbbindult, majd testvére is követte,s így mentek még hosszú időn át, de sétájukat egy megzavarta egy személy jelenléte.
Bár lélekenergiáját nem érezték, mégis tudták, hogy van itt valaki. Az állatok az erdőben mozgásba létek egy bizonyos területen belül, s erről tudták, hogy nincsenek egyedül. Az kizárt volt, hogy valamelyik szolgájuk van ott, ugyanis megmondták, hogy aki utánuk megy vagy elhagyja őrterületét személyesen végzik ki.
-Úgy látom vendégünk akadt.
-Majd megtanulja, hogy mivel is kell számolnia, ha beteszi-e területre a lábát! -tette hozzá Yanzen, majd elindultak a a célszemély felé. Egy Shinigami volt, ez pont megfelelőnek tűnt a két testvér száméra, hogy eddzen egy kicsit. Már így is annyi problémájuk volt azzal, hogy soha nem tudnak harcolni, nosza itt az alkalom!
-Üdvözletem! -lépett a behatoló elé Yanzen.
-És viszlát! -érkezett be ekkor Jirame egy rettenetesen gyors vágással próbálkozva, de a Shinigami ég éppen időben reagált, s így csak egy hajfonatától vált meg, nem pedig a fejétől. -A francba! -ugrott vissza az ifjabbik bátyja mellé, majd bemutatkozva, mindketten fegyvert rántottak.

A városban kujtorogva senkit nem találtam az utcákon, csupán a házukban. Csak egymagam vertem zajt mindenegyes lépésemmel, ahogyan koppant a fa szandálom. Az utam során lassan azt sem figyeltem merre megye. Egy kellemes, vérpezsdítő séta mellett döntöttem. A tűző nap ellen nem volt sok árnyék, ezért a fehér sálammal körbetekertem a fejem, és úgy raktam rá a köpeny csuklyáját. Később egy zöld területre érkeztem. Tele volt fákkal, bokrokkal stb. egyik fától nem láttam a másik fát, nyílván valóvá vált, hogy egy erdőben kutyagolok. Levettem a szandálom, összekötöttem és a vállamra rakva tovább mentem. Egy fa árnyékában leltem menedéket a forró napsugarak elől. Köpenyemet a fa oldalába terítettem. Sálamon engedetem, sőt már majdnem kitekertem teljesen a fejem. Annyira meleg volt, hogy kész lettem volna elaludni, de egy orromra szállt fekete pillangó zavarta meg az idillt. Hessegettem erre-arra, de nem zavarta, egyre jobban idegesített. Hirtelen egy váratlan köszönésre lettem figyelmes. Felálltam, de ajkamon ragadt a jó modor, mert éreztem, hogy valami jelenlétét próbálja elrejteni, de aligha sikerült, ahogyan a támadása is. oldalról megpróbált lefejezni a maga módján, de csak egy tincset sikerült levágni. bal kézzel megfogtam a tarkóját és ellentétes irányba tereltem, s amikor jónak láttam a kardomat hüvelyestől kihúztam jobb kézzel. Jobbra fordulva eltaláltam a kis lopakodó fiú homlokát a markolatom végével. Olyan szép szimmetrikus nyomot hagytam a fején, kész öröm volt nézni.
- Mutatkozzunk be újra, de ahogyan láttam a nyomott fejű inkább a tettek embere. Az én nevem Nowa Shouryou a 13. osztagtól.
Ekkor a vállamra szállt a pillangó, ami valójában halál lepke. Egy jelentést tartalmazott éppen az előttem állókról. De nem avatkoztam bele az illendő dolgokba, viszont a Zanpakutoum hüvelyét és markolatát már fogdostam, hogy felkészüljek bármilyen támadásra. Szemeimmel már pásztáztam a környezetem, hátha van valami csatlósuk a közelben.