Gwendolyn Wildbloom

Tárgy: Gwendolyn Wildbloom Szomb. Dec. 12, 2009 9:58 am

Gwendolyn Wildbloom

Jelszó: "I am merely practicing/saying goodbye to you."
Név: Gwendolyn Scarlet Wildbloom
Becenév: Gwen, Gwennie
Kaszt: ember
Foglalkozás: énekesnő
Nem: nő
Kor: 17
Felszerelések: van egy naplója, melybe gyakran feljegyzi a történéseket, emellett mindig nála van táskája, melyben különböző csecsebecsék rejtőznek ( sminkkészlet, notesz, napló, toll stb. )
Születési dátum: 03. 07.
Kinézet: Hosszú szőke haj, mely majdnem derékig ér, nagy kék szemek és hibátlan arc. Hajában általában egy műmargarétákkal díszített hajpántot hord, ez lehet egy különleges ismertetőjel is. Vékony, törékeny alkatú lány, de nem az a kifejezett porcelánbaba típus. Haját általában kibontva hordja, ritkán köti össze.
Jellem: Vidám, cserfes leányzó. Kevés ember van, akikkel nem tudna beszélni akármiről, ha mégis akad ilyen, akkor azzal vagy ő nem akar beszélni, vagy az illető nem akar vele. Néha ez a szószátyárság idegesítő lehet, sokszor eltér a témától, van mikor elbeszél a másik mellett, gyorsan témát vált, ezek rossz szokások is egyben. Egyébként segítőkész és jóindulatú, nincs benne sosem rossz szándék, a légynek sem tudna ártani. Egy valamivel lehet kihozni sodrából: ha hülyének nézik. Bár sokszor elkalandozik, attól még tökéletesen tudja, hol a helye. Rendkívül okos és találékony, gyorsan képes felfogni és megoldani a bajos helyzeteket, tehát semmiképp sem mondható idiótának. Aki mégis ezt gondolja róla, esetleg szóvá is teszi, az jobb ha bekészít egy futócipőt is magának. Tájékozott, naprakész, szereti a pletykákat. Barátkozó típus, nem érzi kellemetlenül magát a társaságban, szeret a középpontban lenni, ez talán annak is köszönhető, hogy megszokta a szereplést, hisz énekesnő.

Különleges képesség neve: precognición
Képesség: Gwendolyn a jövőbelátás képességét kapta adományul, a látomások a jövővel kapcsolatban olykor tárggyal/emberrel való érintkezés során, álmokban jelentkeznek, van mikor sikerül őket akarattal is előhozni ( pl.: ha látomást szeretne kapni, megfogja a tárgyat/embert és erősen koncentrál ), de legtöbbször nem
Támadása: nincs parancsszó

Előtörténet
San Francisco, 1992. 03. 07.
Hogy miért érdekes ez a nap? Egyszerű... Megszülettem! Bizony, Gwendolyn Scarlet Wildbloom világra jött. Talán nektek kevésbé fontos nap, nekem viszont annál inkább. Ekkora kezdődött földi pályafutásom, melynek során sok érdekes dologgal találkoztam. Na, de maradjunk még csak a születésnél.
Ha lehet ilyet mondani, jól időzítettem. Délután jöttem világra, négy óra tíz perckor. A nap kint sütött, csodás idő volt, anya bezzeg a szülőszobában szenvedett. Igaz, neki nem lehetett olyan kellemes, de hát valahogy mégis ki kellett bújnom! Miután felsírtam, mindenki egy sóhajjal nyugtázta, hogy egészséges vagyok ( szellemileg is! ). Talán érthető, hogy erről az időszakról nincs sok emlékem, amiket most elmondtam, azokat is csak onnan tudom, hogy egykor nekem is elmondták. Az első igazi emlékeim az óvodából maradtak meg.

San Francisco, 1995. 04. 12.
Az óvodában töltött első évem. Ah, a boldog békeidők! Itt még semmire sem volt gondom. Mindig kaptam enni és cserébe mit kellett adnom? Semmit. Etettek, itattak, kikísértek oda, ahova még a király is egyedül jár... Aranyélet! Emlékszem, sok barátom volt, ezzel sosem volt bajom, de voltak olyanok is, akik nem szerettek. Nem értettem miért, de mára rájöttem. A legtöbb ilyen oka: az irigység. Bizony, az irigység sok mindenre veheti rá az embert, még arra is, hogy ok nélkül utálja a másikat. Hogy miért mondom ezt? Mert ezzel kapcsolatban szeretnék elmesélni egy óvodás történetet...
Tehát, a fent említett áprilisi napon vígan játszadoztam a homokozóban másik két pajtásommal, mikor odalépett Coral. Eddig semmi bajom nem volt vele, ám akkor hirtelen kitúrt a helyemről és elkezdett játszani azokkal, akikkel előtte én építettem várat. Visszamásztam, de ő megint kilökött. Nem tudom milyen megfontolásból, nyilván nem voltam szimpi neki. Legalábbis akkor ezt gondoltam. Még kicsi voltam, nem fogtam fel mi is történik igazából és Coral sem tudta, miért cselekedett úgy, ahogy. Pusztán egy érzés lobogott benne, aminek következtében cselekedett. Így kapcsolódik ide az irigység, mivel amint az később kiderült, ő ezt érezte. Ennek forrása pedig egy baba volt. Olyan babát szeretett volna, mint az enyém. Azt tudni kell, hogy mindenféle babája volt, de az enyém kellett neki, amit a nagyim csinált, így egyedi darab volt. Jómódú családból származott, akárcsak én, ám én nem voltam követelőző és hisztis sem, ellentétben vele, aki rettentően rossz jellemmel bírt.
Az utolsó évben aztán mikor nem figyeltem, egy nap eldugta a babámat az ő batyujába. Később azonban keresni kezdtem a játékom és mikor nem találtam, az óvónénik is beszálltak a küldetésbe. Sehol sem találtuk, ekkor merült fel a lopás gyanúja. Mindenki táskáját átvizsgálták, mikor megtalálták a babámat Coral cuccai közt. Nagyon mérges lettem és rávetettem magam. Sokáig hemperegtünk, majd végül kitéptem egy tincset a hajából. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy verekedést kezdeményeztem, de már ezt is nagyon megbántam. Később megpróbáltam bocsánatot kérni a lánytól, ő azonban látni sem akart. Hát, ezzel a nem túl vicces történettel búcsúzunk az óvodától! Most jöjjön az általános iskola!

San Francisco, 2000. 12. 23.
Szenteste előtt egy nappal járunk. Nemsokára jön a Jézuska, nekünk azonban az iskolában kell lennünk, mivel karácsonyi műsor van. Ennek aztán semmi értelme nincs, én tudom, de hát muszáj végigcsinálnom. Éppen a műsor közepébe csöppentünk, mikor is én, mint Mária fogadom a kisfiamhoz, Jézushoz, jövő látogatókat, a három királyt. Tudni kell, hogy a Menyhértet alakító kisfiú izgulós volt, és mindig bizonyos galambokat engedett el, ha nem bírta a feszültséget. Mikor aztán ő következett, és nem jutott eszébe a szövege, akkor aztán volt feszültség, így olyat rottyantott, hogy csak na! A mellette álló "Boldizsár" odébb támolygott, hisz nem bírta azt a rettenetes szagot, ekkor a szülők már hahotáztak, ám mikor a támolygó király kiütötte a akol tetejét tartó rudat és a puha karton ránk zúdult, elszabadult a pokol. A meghitt kis történetből, paródia lett, amit akkor nagyon sajnáltam, hisz sokat készültem rá, ám most már én is szakadok az eseményen. Végül is, elmondhatjuk, hogy a műsor nagy sikert aratott, még akkor is, ha nem a terv szerint ment.

San Francisco, 2007. 09. 22.
Bizony, ez már a középiskola és én 15 éves vagyok. Ekkor történt egy olyan sorsfordító esemény az életemben, ami nélkül most nem tartanék ott, ahol. A kulcsszó pedig: tehetségkutató.
Már 9 évesen is szerettem énekelgetni, azonban akkor még nem voltam elég érett ahhoz, hogy ezt komolyan is vegyem. 3 évvel ezelőtt azonban elkezdtem egyedül gyakorolgatni, és rájöttem, hogy gyakorlással szépen alakíthatom a még kicsit esetlen hangom. Most azonban itt volt a lehetőség, egy tehetségkutató, ahol megmutathatom mit tudok! Mivel a jelentkezési korhatár 12 év volt, ezért én már nevezhettem.
A válogatásra izgatottan mentem, ám amint kiálltam a zsűritagok elé, minden kétségem elszállt, éreztem, hogy menni fog. Bemutatkoztam, majd elmondtam mit szeretnék énekelni. Miután szabad utat kaptam, megköszörültem torkom, majd kinyitottam szám és énekelni kezdtem. A még kissé nyers, ám ártatlan hang elnyerte a bírák tetszését, így továbbjuttattak. Az elődöntőkön sikeresen meneteltem végig, rengeteg levelet kaptam. Voltak pozitív és negatív tartalmúak is, ám szerencsére az előbbiek voltak fölényben és csak elenyésző számú rosszakaróm volt. A döntőig nem jutottam el, ugyanis az az előtti elődöntőben kiestem, ám ezek után rengetegen megkerestek.
A műsor során énektanárral is volt dolgom, akivel rengeteget gyakoroltunk, így hangomat már teljesen ki tudtam használni. Ez a tehetségkutató volt a pályám megindítója...

San Francisco, 2008. 05. 09.
Egy fontos dátum életemben. Itt már betöltöttem a 16. életévem és ekkor történt az, amikor is meghívást kaptam egy bandába énekesnőnek. Egy televíziós beszélgetés után érkezett a hívás. Egy újonnan induló banda, a Midnight menedzsere tárgyalt velem, majd mivel telefonon nem tudtunk megegyezni, megbeszéltünk egy személyes találkozót is, amikor is megköttetett a szerződés. Kölcsönösen előnyös kompromisszumot kötöttünk, ettől a naptól fogva vagyok a banda tagja. Mivel nem tudok rendesen iskolába járni a próbák és kisebb turnék miatt, magántanuló lettem. A szüleim pedig próbálják segíteni az utunkat, mind anyagi, mint lelki támogatással.

San Francisco, 2008. 11. 18.
Egy fellépés után tartottunk az öltözőnkbe, mikor is egy lelkes rajongó átugrott a kordonon és odaszáguldott elénk. Látszott rajta, hogy nem az a bajkeverő típus, csak autogramot szeretett volna, így előástam a tollam - mivel neki nem volt -, majd a többiek után én is ráfirkantottam a nevem a cetlijére. Ahogy emeltem el a kezem, véletlen hozzáértem a kézfejéhez, ekkora hirtelen bevillant egy kép. Megrázkódtam, hisz a kép olyan élethű volt, mintha ott lennék. A saját szemszögemből láttam, amint a srác kimegy az utcára és egy, a járdára felfutó autó elüti. Fogalmam sem volt, mi történt, a bandatagok értetlenül néztek rám, nem tudták mi bajom.
- Hol a fiú? - kérdeztem, mivel mikor kinyitottam a szemem nem láttam sehol.
- Elment - válaszolta Dave, a billentyűsünk.
Nem tudtam ugyan, mi volt ez az egész, de ösztönösen elkezdtem futni a kijárat felé. Épp akkor értem a kanyarba, mikor a srác a folyosó végén lévő kijárati ajtón lépett ki.
- Várj! - kiáltottam utána.
A srác megrezzent, és körbenézett, vajon neki kiabálok-e. Visszalépett, becsukta az ajtót, és a következő pillanatban a járdán lévő telefonfülkét elvitte egy oda felhajtó autó. Ha a fiú kilépett volna, biztos, hogy nem a telefonfülke szenvedett volna sérülést.
Ez után az eset után, még sok ilyen volt, lassan rájöttem, ezek látomások. Képes voltam a dolgokkal, illetve emberekkel való érintkezés során meglátni azok jövőjét. Nyilván a dolgoknál a birtokos jövőjét láttam. Az eltelt egy év alatt sikerült annyira fejlesztenem a képességem, hogy a kontaktus során, erős koncentrációval képes vagyok előidézni a látomásokat. Ám, ez még csak ritkán jön össze, legtöbbször teljesen véletlenszerű megérzéseket kapok.

Karakura Town, 2009. 02. 27.
A fent jelölt városban tartott turnénk során, nagyon megkedveltem a helyet, így, mivel a többi tagnak is bejött a hely, itt rendeztük be "főhadiszállásunkat". Kicsit furcsa volt megszokni Amerika után Japánt, de nagyon kellemes ország, kedves emberekkel. A beilleszkedés könnyű volt, talán ezt segíti az is, hogy immáron világhírű banda vagyunk. A szüleimmel folyamatosan fenntartom a kapcsolatom, a barátaimmal is gyakran beszélek, néha repülőjegyeket küldök nekik és rendezünk egy bulis hétvégét. Hátközben ez elképzelhetetlen, hisz akkor megy a próbálás ezerrel, ha nem, akkor pedig a bandatagokkal lógok. Persze ugyanúgy veszek magánórákat, hisz nemsokára le kell tennem az érettségit. A képességem pedig egyelőre titkolom a környezetemben lévők elől, bár a srácok már sejthetnek valamit, hisz elég sokszor vannak látomásaim és ezekkel kapcsolatban fura cselekedeteim.

Tárgy: Re: Gwendolyn Wildbloom Szomb. Dec. 12, 2009 11:38 pm

Üdvözöllek a fórumon!
Szép kis előtörténet, nem találtam benne számottevő hibát. Úgy tűnik mostanában a zenészek elözönlik Karakurát! o.O xD

Előtörténetedet ELFOGADOM! Lélekenergiád 3000, szinted 1., valamint 4000 ryou kezdőtőkéd van. Kérlek készítsd el az adatlapod, ami után belevetheted magad KT forgatagába.

További jó játékot!