Jelszó:"People can possess hope, because our eyes are unable to see death."
Név: Hytari Takeda Kaelina
Kaszt: Shinigami
Rang:6.osztag volt tagja (szpj allat fog kialakulni)
Nem: Nő
Kor: 16 éves kinézetre, de idősebb, mint gondolnád.
Felszerelések:egy Zanpakotu, egy gyűrű, egy mobiltelefon
Születési Dátum: 1950.8.6
Kinézet:
[img]
[/img]
[img]
[/img]
Jellem:
Valaha egy életvidám leány volt, aki szerette azt, ami. Mióta megtörtént vele egy csomó váratlan fordulat, bezárkózott, senkinek nem nyílt meg. Még csak a legjobb barátjának, Yowanak se. Hideg lett a tekintette, fagyos, mint a zord éjszaka csillagos ég nélkül. Közönyös, csak a problémáival próbál megküzdeni. Emiatt a kötelességét elég sűrűn el is felejti.
A legapróbb megjegyzés képes kihozni a sodrából. Elege lett az idő múlásával abból hogy megvetik. Ritkán jó kedvű. Mosoly, legalábbis őszinte nagyon rég volt az arcán. Magát okolja azért ami történt. Képes bármiért magát okolni. Akit lehet megpróbál megvédeni de ahogy tragédiájából tudjuk ez nem mindig sikerül. Szétszórt, szerencsétlen, peches.
Kit a szerencse ritkán talál meg. Az idő, ami volt, ami történt, teljesen átformálta jellemét.
Összegzésben:
Pozitív tulajdonságok:
- Bátor.
Tettre kész.
Vakmerő.
Eltökélt.
Céltudatos.
Barátságos.
Szépségben egy angyal, csoda hogy nincs barátja.
Normál helyzetben tökéletes nyugodt.
Negatív Tulajdonságok:
- Túl sokat agyal.
Általában cselekszik, mint gondolkodik.
Makacs.
Bűntudatos.
Szerencsétlen peches, Fortuna kegye ritkán találja meg.
Mindenért hajlamos magát okolni, ha rossz történik a környezetében.
Hirtelen haragú.
Legjelentéktelenebb beszólás kihozhatja a sodrából.
Saját problémái jobban lekötik, mint másé.
Ha elege van valamiből, hisztérikus rohamban is kitörhet.
Érzéketlen.
Fagyos, mint a leghidegebb jégcsap az északi sarkon.
Ember, azaz Halálisten legyen a talpán aki meghódítja barátnőnek.
Gyanakvó.
Nem túlságosan óvatos típus.
Ahol ö van, a baj hamar megtalálhatja.
Nem fél attól sem hogy meghalhat.
Bárki kikezd vele, az életével játszik.
Sokat sír, főleg a múlt miatt.
Túlzottan optimista.
Képes megfontolt döntések hozására, de csak akkor, ha arra rákényszerül. Önként ritkán dönt helyesen.
Zanpakuto neve: Tendou Jishin ( Angyali Áldás) Zanpakuto fajtája: fény
Zanpakuto parancsszava: Raitingu gouka inai fuguu, Tendou Jishin (Gyújts fényt a sötétségben, Angyali Áldás)
Zanpakuto shikaija:
Zanpkauto támadása:
Fuguu itto chirasu kyasha(Sötétséget oszlató tiszta fény)
A lány fél kézzel meglendíti a kardját. Ekkor az ellenségre a kardból egy fénysugár csap ki, amely sebzést okoz. Ez lényegében a fizikai támadásból mágiává alakult csapás.
Usowotsuku Aishou(Záporozó csapások)
Kaelina jobb kézzel megfogja a kardját, majd egy laza mozdulattal feltekeri a láncot a karjára. Ezután Kaelinát egy kékeszöld árnyalatú aura veszi körbe, megnövelve a támadása sebességét, valamint 7 erőteljes csapást mér az ellenségre a kardjával. A hátránya, hogy a használata után teljesen kimerül.
Előtörténet:
1950.8.6-án megszületett a lelkek világában Serieitben. Anyját Hytari Takeda Sajú-nak, apját Hytari Takeda Reno-nak hívták. A Takedák egy már letűnt nagy klánnak az útólsó tagjait képviselték, ezért nem is volt ennek már szinte semmi jelentősége miután Serieitbe költöztek. Az idő pergett mint homok a homokórában, a lány felett is eljárt az idő.
Amerre járt nyolc évesen, megvetették, megbámulták, sokaknak szúrta szemét hogy a Takeda klánt már felmorzsolta az idő, de ahhoz képest még tartják a Klán nevüket egypáran. Ezt a négy főbb ház sem ismerte el papíron, de nem is szóltak bele.
Egyik nap Reno beszélgetni akart a lányával.
- Kaelina kincsem gyere ide, beszélni szeretnék veled. Nagyon fontos dologról.
*szólt ki a dolgozószobájából, az íróasztala mögül*
Az ajtó kinyílt kaelina meg belépett apja dolgozószobájába, ahol Reno már várt rá. Nem tudta miért hívatta az apja, nem tudta miért kellet odamennie, de nem is bánta meg.
- Igen apám miért hívtál?
*állt az apja ellőt kérdőre vonva azt bájos tekintetével*
- Kaelina gyere velem, mutatok valamit.
*azzal megindult egy másik ajtó felé a szobában*
Kaelina kétségektől küszködve követte apját aki nekiállt elmondani egy történetet, miközben mentek a hosszú folyóson.
- Tudod sok-sok éve már mióta Yun üknagyanyád kezembe adta végrendeletét. Akkoriban annyi idős voltam mint te most, fiatal voltam, ezt sokan is firtatták, hogy halálos ágyán pont engem akart látni, csak engem senki mást. *Kaelina közbe kérdezett*
- Az üknagyanyám? Mit képviselt ő akkoriban hogy, csak téged hivatott magához a halálos ágyán?
*Reno sóhajtott egyet majd folytatta*
- Tudod ő volt a klán vezére, ezt sokan ellenezték a klánon belül de ami rosszabb, sajnos azon kívül is. Én voltam az aki leghűségesebb volt a vezérhez. Sokat mondott a beceneve Az utolsó Szerafin. *Kaelina érdekes arckifejezéssel újra kérdezett*
- Utolsó Szerafin?
- Igen. A klánból már csak ö volt, meg én aki igazán örökölte a vérvonalat. A vérvonalunk több száz évekre nyúlik vissza amikor Rush Herowmond,a Herowmond klán fia dezertált a klánjából, mivel túl barbárnak tartotta a törvényeiket, rendszereiket. Nem volt előkelő ahhoz, hogy esély legyen bejutnia négy nagy nemesi ház mellé ötödiknek.
Ezért Rush új klánt alapított. Maga köré gyűjtött minden kitaszítótat akiket klánjuk megvetett, vagy megtagadott. Megismerkedett egy lánnyal, akit később feleségül is vett, majd megszületett Yun. Elképesztő volt amilyen virágzásnak indult a klán miután ő lett a vezér.
Addig a pillanatig. Addig a napig.*Kaelina közbe vágott mert látta, apja félti mondani amit akar*
-Gyerünk fater bökd már ki! Nagyon kíváncsi vagyok!
-Van egy ember itt Serieitben, nagyon vigyázz vele. Eszed ágába ne jusson megbízni benne, nagy áruló. A Gin-ek. Mindig hatalom függök voltak, és ezért lázítottak. Lődörögtek, egymás torkának ugrasztották klántagokat. Ám akkor Yun rendet tett, ő volt a fény a sötétségben. Ginéket száműzte a klánból. De ezzel nem gondolta azt hogy elindított valamit ami már régebbi idők óta előre látható volt.
*Reno sírni kezdett kaelina meg csak állt, nem értette apja miért sír*
-Mi a baj apám?*kérdezett rá apjára szomorkás arccal*
-Az a mészárlás. Ichimaru Gin bejutott a tizenhárom őrosztagba, abból a harmadiknak lett a kapitánya.
A csapda bezárult. Yammamoto főparancsnoknak elővezette, hogy a Takeda ház száműzöttekből, dezertőrökből ált. Felkel számolni. Jóváhagyták az indítványt, a többi ház se tűrte ha egy másik kitaszítottak sokaságából áll. Megindult a felszámolás. Nagy mészárlás volt. Apámat anyámat megölték a szemem láttára, üknagyanyád mentett meg, aki végzetes sebet kapott mentés közben. Menekülni kellet, ehhez meg el kellet hagyni a szeretett Serieitett. Kint Yun nagyanyád halálos ágyánál vettem át a rendeletét. Majd megismerkedtem anyáddal, aki a menekültek között volt, és megszülettél te.
Reno, és lánya megérkeztek a folyosó végére ahol egy láda állt, aminek vastag tömör falai ezüsttel voltak futtatva, a zárat tizenöt lakat meg két mágikus zárpecsét védte. Reno nekiállt a pecséteket feltörni.
-Magasságok ura kinek ereje a menyben megkoronáztatott, erőddel megkötött pecséted old fel. A feltétel teljesült.
*a jobb oldali pecsét vörösen izzott, majd Reno rátette tenyerét a másik pecsétre.*
-Mennyek Ura kinek ereje a földön megkoronáztatott, erőddel megkötött pecséted old fel. A feltétel teljesült.
*Kaelina csak figyelt hisz sose látott ilyesmit. A bal oldali pecsét kéken kezdett izzani, mikor Reno beillesztette a családi pecsétet a meglevők közé. A mágikus zár kioldott. Reno nekiállt a lakatoknak.
Egy lakathoz három kulcs kellet. Tíz perc elteltével a láda kinyílt, feltárva tartalmát.
-Tessék ez a tiéd mától, nevét nem tudni, ha akarja elárulja neked. Remélem te sikeresebben jársz, mint elődeid akik megőrizték neked. De van itt más is. Egy gyűrű, ami arra szolgál hogy kilökd magad a testedből ha szükség van rá, de nagyon vigyázz, ne hagyd csak úgy a tested felelőtlenül akárhol. Mi van ha megtalál egy ember, és hívja a mentőket , majd azt mondja: Halló Mentők? Találtam egy eszméletlen lányt.
~De vicces kedvében van valaki.*gondolta kaelina apjáról, egy érdekes nem várt arckifejezéssel kísérve*
Kaelina boldog volt, könnyek szöktek a szeméből ,a boldogság könnyei. Ezt életében sose érezte apjának nem győzött hálálkodni, de az öröm véget ért mikkor szóba került az akadémia is.
-Kislányom úgy érzem ezzel itt az ideje, hogy elkezd tanulmányaid az akadémián.
*felállt majd karba font kézzel várta a reakciót*
-Mi hogy én akadémiára?De apa..Muszáj?Nem taníthatnál te ki???
*ellenkezni akart, esze ágába nem akarta ezt elfogadni*
-Ehe, semmi de, mész és kész, vita lezárva.
*Morgott annak biztos tudatában, hogy Kaelina nem ellenkezhet semmikép. Megy, és kész.*
-Holnap már akár el is kezdheted.
*kaján vigyor ült ki Reno arcára*
-Igenis apám.
*leszegett fejel bevonult a szobájába*
Másnap az akadémián sok jó dolog történt. Kiderült kik hova fognak tartozni, kik a csoportvezetők.
Nem is tűnt annyira vészesnek mint ahogy kinézett. Az oktatók elég különleges feladatokkal tanították a fiatal shinigamikat.
Kaelina a gyengébb csoportba került, ahol sok új arcot ismert meg, akikkel együtt tanulta az alapokat. Napról napra egyre többet tanult, ígéretes tanulónak tűnt,az oktatók megvoltak elégedve a teljesítményével, mivel csoportelső lett eredményben. Sokra akarta vinni azt, amin elindult. Egyik nap eljött, mikor kardforgatást tanultak. Harctudománya csapnivaló volt az elején, de finomodott, csak a ritmusváltásban gyengécske maradt. Mivel még nem ismerte kardját, így Shikai formát se tudta felvenni. A slash-nél, avagy a sima vízszintes csapásnál tovább nem jutott. Eljött az idő amikor vizsgáztak kardforgatásból. E téren lemaradt csúnyán a többiektől, mindenki ismerte már a kardját, csak ő nem.
-A nevem Hisagi Shuuhei a vizsgabiztos ,és a Szabályok a következők. Éles fegyverrel csalások nélkül, tilos szúrni szívre, mellkasra, fejre, öv alá, nyakra. Szúrható pontok a vállak, lengöbordák, végtagok. Vágni, ütni, rúgni lehet. Mivel ez nem mágia vizsga, ezért annak használata tilos. A harc addig tart míg egyik fél harcképtelen nem lesz, fel nem adja, ki nem zárom vagy le nem állítom.
Ehhez bármilyen helyzetben jogom van attól függetlenül, hogy hogyan áll a harc. Beleszólás nincs, valami kérdés?
*Haláli csend lett, mint egy temetőben, a vizsgabiztos hiszen maga Hisagi Shuuhei volt aki nem az elnézzük dologról híres. Kegyetlen, könyörtelen szabályok, akár a vizsga felügyelő. A feszültség tapintható volt a téren*
Mivel senki nem kérdezett semmit, így össze lettek állítva a párbajfelek a téren. Kaelina egy sráccal került szembe, akinek már megvolt a shikaija, így hátrányban érezhette magát joggal, de nem volt mit tenni.
Lepörögtek a vizsgapárbajok, haláleset, szabálytalankodás nem történt. Akik megsérültek sérüléseiket helyben ellátták, a kirendelt négyes osztag tagjai. Senki sem bukott meg, mindenki megfelelt ,ez zavarta Kaelinát mert neki még shikai formája sincs, de ez nem bírta akkora dührohamra, mint a nagy arc ellenfele, miután elővették fegyvereiket.
-Nocsak ez a Shikai formájú kardod, komolyan veszed te ezt a harcot egyáltalán csajszi.
*Kaelina mérges lett öklét annyira ökölbe szorította, hogy kardja markolata fel is törte azt. A lányról csorgott a verejték, ám megmondta a magáét, miután kardjával ellenfelére mutatott.*
-Fogd be a pofád!!!!!!Ki vagy te, hogy becsmérelni merészelsz, egyszer én is elérem azt a szintet mint ti, van esélyem!
*a srác vállára emelte fegyverét, majd pökhendin ismét beszólt, nem véletlen ,hisz a csoport bajkeverőjétől mást nem várt az ember.*
-És mihez akarsz kezdeni egy fogpiszkálóval? Gyere cicus mutasd meg mit tudsz!!!!!
Ez durva volt, több se kellet, Kaelina megrohanta ellenfelét aki hárított majd vízszintes csapással támadott, erre a lány átgurult az ellen támadása alatt, és hátulról vágott vissza amit ellenfele ismét kivédet. A harc szoros volt, ellenfele masszívan védekezett, támadott, csattogtak zörrentek a pengék ahogy egymással érintkeztek. A harcnak megvolt az a tipikus, ritmusa, gyors váltású, kemény, szép, csodálatos, volt. Mindenki Kaelina ellen szurkolt, amikor azt nagy huhogás törte meg,amint egy szaltóból az ellenfele arcát megsebezte. De ez mit sem elég, még mutogatott is Kaelina két újjal hogy 'gyere'. A srác bepörgött, ideges lett, megzakant. Letámadta kaelinát aki épen hogy tudott védekezni, két kézzel fogva fegyverét. Ám akkor a srác egy félresöpréssel, Kaelina kardját nagyiívben félrelendítve felkarjánál csúnyán megvágta, még mellkason is szúrta a lányt.
Hisagi kívülről figyelt, ment volna be hogy leállítsa a mecset, mikor egy fehér hajú fazon vissza fogta aki csunyán köhögöt..
-ne tedd Hisagi, ha van valami mit el kell sajátítania, most teheti meg. Ő nem egy átlagos Shinigami...
*utalt a lány származására*
-Ukitake???*nézet hátra meglepetten, de végül úgy tett ahogy azt mondta neki.*
A tizenhármas osztag kapitányának hirtelen látogatása nem kavart nagy port, mivel senki se szólt előre, nem figyelmeztettek, nem jelezték. A kapitány csak csendben figyelte a harcot, mert nagy hóbortja volt szemlélni a generáció fejlődését. A lány a földön volt kardját szorongatta, nem bírt felállni, úgy nézet ki mindenek vége, ám megállt az idő. A lány magához tért egy másik világban, nem fogta fel, mi történik vele, ám akkor valaki megszólította.
-Mit heverészel ott a földön?! Gyerünk, állj fel!
*Szólt az idegen, szárnyas nő egy szikláról, a folyó szelte réten, amely zöld volt, a virágok illatosak a fák meg ritkák, és szépek. A lány felállt majd megszólalt.*
-Ki vagy teee ismerlek, én téged???
-A nevem An... *válaszolt az ismeretlen nő*
-Tessék? *Kaelina egy érdekes pillantással visszakérdezett*
*az ismeretlen nő bólintott kettőt, majd lágy hangon sóhajtva megszólalt*
-Tehát még nem hallod a hangomat, amúgy meg hogyhogy meg tudsz ott maradni?
*Kilencvenfokos szöget vett a világ, a nő szárnyain lebegett a levegőben.*
-MI????? *Nézett hátra Kaelina, majd zuhanni kezdett*
*A lány zuhant lefelé a sötétségben. Ez egy szakadék fájdalmait tükrözte, amiképp az a valóságban is történik vele. Az idegen nő párhuzamosan zuhan mellette.*
-Ha nem hallasz, nem maradhatsz életben, meg kel hogy halld a hangom, de ahhoz magabiztosnak kell lenned, és meg kell bíznod bennem. Van egy sziklaperem útközben, amiben megláthatsz, majd beleállva kapaszkodj meg bennem, és tedd amit, tenned kell. De siess, mert annyi időd van, amíg el nem nyel a sötétség.
Amit az ismeretlen mondott, az a valós világnak a halál tükörképe, mivel Kaelina haldoklott. A seb, amit kapott károsította a szívét, ami még ver, de nem sokáig. A lány meglátta a kardot, pont mielőtt a szakadék sötétsége el nem nyelte volna, így megkapaszkodott benne, mint egy kiálló sziklában, majd ahogy a kardon lógott, megváltozott minden.
-Gyújts fényt a sötétségben, Angyali Áldás !!!
Üvöltése után a kard izzani kezdett, átváltozott, majd erős fénnyel világított, ami egyre csak erősödött, tíz másodperc múlva már vakító fényárt bocsátott magából. Mikor Kaelina úgy érzte, hogy menten megvakul, visszazökkent a valós világba. Átváltozott kardjára támaszkodva állt fel, belőle sugárzó, erős energiával. Egy pillanatra mindenki meglepődött, amikor a vakító fény eloszlott. Azt látták hirtelen, hogy ott áll a lány egy nagyon nagy kétkezes lélekölő kardal harcra készen, szemében lobogó a kék harci tűzzel, ami lelke tükörképe.
*A srác nem hitt tulajdon két szemének*
-Mi a…?*meglepődött, majd megdermed állt védekező állásba* Te még élsz?
- Igyekezz Kaelina, mert nem bírom visszatartani sebed vérzését. *figyelmeztette a már nem idegen nő*
- Még szép! *Felelt Kaelina a srácnak az ellőbb feltett kérdésére*
Mosolygott egyet majd támadt, sebessége elképzelhetetlen volt. Ötszörösen lett gyorsabb, mint előtte, a srác alig bírt védekezni. Kapta a crosslashet, egy vízszintesből merőlegesbe átmenő lefelé csapó támadás, amit egy switchback követett, egy felülről sújtó oldalba vágó harci technika. Az ellenfél megtántorodott és kibillent az egyensúlyából. Mindenki huhogott amint látta, bajban van a tag, majd helyét haláli némaság vette át, amikor Kaelina megszólalt.
-Fejezzük ezt be, itt, és most!
*A lány jobb kézzel fogta meg kardját, majd egy laza mozdulattal feltekerte a láncot a karjára.*
-Záporozó csapások !
Ezután Kaelinát egy kékeszöld árnyalatú aura vette körbe, megnövelve a támadása sebességét. Ellenfelére támadt, aki kietette fegyverét a kezéből, a taglózás meg amit fél-kéztől kap hátrarepítette, így végül ájultan, súlyos sebbel terül el a földön. Ezután Kaelina is összeesett.
-Azt kapta, amit megérdemelt... * bólogatott elégedetten Hisagi, majd hátra fordult* - Igaz, Ukitake kapitány?
-Ez mikor lépett le? *morfondírozott magában, mivel a férfi hűlt helye fogadta, majd fejét vakarva beírta a csoport naplójába Kaelina neve mellé, hogy megfelelt, míg ellenfeléhez hogy megbukott. Törött kardal amúgy sem tudna sokáig mit tenni.*
Ellenfelét meg Kealinát a négyes osztag tagjai vitték el.
A lány súlyos sebeiből felépült, az esetre egy megmaradt heg emlékeztetni élete hátra lévő részében. Három hét kényszerpihenő után visszament folytatni tanulmányait, hiszen hátravolt még a mágia vizsga.
Eljött az a nap is. A vizsga, ami abból állt hogy a tanult technikákat céltáblákon alkalmazták. A vizsgabiztos itt is Hisagi Shuuhei volt, aki alig várta a folytatást. A megmérettetés során nézte a pontosságot, a próbálkozások számát, a mozdulatot, a mágiák erejét és a hatékonyságot. Ezen a vizsgán mindenki átment két kivétellel, akiknek újra kellett teljesíteni az évet.
Az osztály nagy része a tábla közepe mellé lőtt, negyedig vagy félig elpusztítva azt. Egy tanulónak sikerült a táblát teljesen megsemmisíteni, de azt is csak második nekifutásra a háromból. Ő volt hősünk, aki négyest kapott, ezzel megfelelve a szigorú követelményeknek.
Szegény Kaelinát a fegyverforgatás majd mágia vizsgája után kezdték lassan kibeszélni a háta mögött. Mondták, hogy „Hú ez a lány biztos valamelyik nemesi családból származik”, ment a duma szüntelen, így Kaelina elzárkózott a csoport tagjaitól. Ha volt lehetőség edzeni, külön edzet. Gyakorolni külön gyakorolt. Nem volt egyszerű és vidám az a hat év. Egyik nap valami váratlan történt. Két héttel ezelőtt maga Aizen Sousuke, az ötödik osztag kapitánya tett látogatást, most meg egy olyan valaki, akit nem vártak. Nagy felhajtás volt. Mindenki látni akarta.
-Mi folyik itt?
-Te sügér idejön az egyik leghíresebb kapitány..
-Csak nem ........
-De igen csak de.
-Igen, és kuss mindkettőnek, itt jön Kuchiki Byakuya, a hatodik osztag kapitánya! Valamint, ha jól tudom, fel fog venni pár végzőst az osztagába... *Szólt közbe egy harmadik.*
A kapitány elhaladt a sorba állt végzősök előtt. Sálja csak úgy lebbent a szélben, tekintetében jég szilárdság, erő tükröződött, ahogy szemlélte a végzősöket, majd egyszer csak megállt szemügyre véve a választékot.
Kaelina imádkozott, gondolataiban csak ez hangoztatott: ”Engem, engem, engem”
*És a vágya teljesülni látszott, bár nem remélte, hogy esélye is lehet. Számított arra, hogy papírját az akadémián kapja meg, mindenre felkészült, csak arra nem, ami akkor történt.*
-Hé te ott! Hogy hívnak?
*Mutatott a tömegen keresztül érzéstelen fagyos tekintettel pont a lányra, minek hatására a tömeg kettényílt.*
-A nevem Hytari Takeda Kaelina, Kuchiki kapitány.
* Leszegezte fejét, nem mert a kapitány szemébe nézni, de ez így volt helyes. Őt szerénységre, alázatra, engedelmességre, tiszteletre tanították az erősebb iránt szülei. *
- Kellesz a hatodik osztagba, ezért mától oda tartozol. Csomagolj, és gyere. ~Remélem ő lesz az, akiről annyi meg annyi dicséretet hallottam. ~ *Tekintett a lány után, majd vissza a csoport többi tagjára*
-Igenis Kuchiki kapitány.
* Több se kellet Kaelinának, összecsomagolt, és elment a kapitánnyal néhány másik végzőssel együtt, akit még a férfi kiválasztott.*
Telt az idő, a lány fejlesztette magát, gyakorolt bőszen, hevesen, meg akart felelni a szigorú követelményeknek.
A levegő nyomott volt, mindenki érezte azon a napon hogy történni fog valami de senki se tudta, hogy mi, csak tették dolgukat, végezték a teendőiket, Kaelina meg a hatodik osztag dojojában gyakorolt. Megismerkedett egy sráccal, akivel együtt került az osztaghoz. Olyanok voltak mint két jó barát, csak barátok semmi több. Ha kell, egymásért akár tűzbe teszik a kezüket is, ez volt a jelmondatuk. A srácot Yowan-nak hívták, vele szívesen volt a lány, bárhol bármikor, mert elfogadta a lányt annak, ami.
Eközben, mivel anyja, és apja beosztott shinigamik voltak, elküldték őket egy végzetes küldetésre. A lány erről mit sem tudott.
-Igen Yamamoto főparancsnok?
*jelenik meg Kaelina apja ,és anyja a főparancsnok ellőt.*
-Igen-igen, hívattam magukat.
*felállt a székéből majd sétálgatott két pont között miközben beszélt*
-A titkos hadtest hírszerző osztaga jelentést tett Karakurában történő szokatlan lidércmozgásokról. A cél szektort elneveztük HDS2-nek. A feladat odamenni, és likvidálni az összes lidércet. Érthető voltam Reno, és Sajú?
-Igenis Yamamoto főparancsnok.
*egy közös válasszal elindultak teljesíteni a küldetést*
A két shinigami megérkezett a Szektorba.
Ami várta őket, az a nagy csend, az érzékelők semmit nem mutattak. Akkor a másodperc tört része alatt csaptak le a két érkezőre. Reno ádázul hasította őket, ahogy Sajú is. A meglepetés akkor jött, mikor tizenkét lidérc rohanta le őket egyszerre. Sajú-t elkapták, és bár Renó próbálta megvédeni de a végeredmény szörnyű volt. A jelentés hiányos volt, nem említették a Manos Grandet. A semmiből jött elő. Tudták, hogy ez ritka, de ezt nem fogják túlélni. A küldetés célpontjai elpusztultak majdnem egy kivétellel. Renó megpróbált utána menni, de a Manos Grande eltalálta egy lidércvillámmal. A robbanás súlyosan megsebesítette a férfit.
-Á itt a vége, minden amiért küzdöttem, harcoltam, semmivé lesz.
*köhögött vért Reno, majd könyness szemmel nézett a hallott feleségére*
Reno agyában végig futott a teljes élete, az a sok szép idő amit Sajúval meg lányukkal leéltek. Ettől a perctől könny szökött a szemébe, a sírhatnék, a sok szép dolog miatt, amit megélt. Ránézett a Menos Gradére, felállt, s kardjába ölte felgyűlt haragját. Az aura, ami Renot körülvette eszméletlen volt, főleg az amit utolsó rohama előtt mondott.
-Velem döglesz te satnya, alávaló hústorony!!!!!
*súlyos sebeivel megrohamozta a Menos Grandet, aki egy újabb lidércvillámmal próbált támadni, de Renó támadása célba ért. A Menos Grande által beszenvedett csapás, a dragonblight, az erő, amivel a férfi fel volt vértezve és amit felesége halála váltott ki, elég volt, hogy elűzze a rettenetet ami után Renó elvérzett.*
Három órával később shinigamik futkostak Serieitben szanaszét. Valami történt, de nem tudni mi. A hírek gyorsan jöttek..
Fülledt volt a levegő, nyomott, kellemetlen. Az eső is eleredt, dörgött, villámlott. Az arcokról a döbbent rémület volt olvasható. A negyedik osztag tagjai futkostak, próbáltak menteni, de mind hiába.
Másik pillanatban már futárok rohangáltak. Ugyanazzal az üzenettel tizennégy. Tizenhárom tartott az őrosztagokhoz, egy pedig Kaelinát kereste.
-Hytari Takeda Kaelinának hoztam üzenetet. Ön az?
*A tag arcán semmi jó nem volt olvasható, csak annyi, hogy nem hozott jó híreket. Erről árulkodott a be nem mutatkozás, meg ahogy megkérdezte, hogy megtalálta-e akit keresett. Kaelina válaszát várta.*
- Igen én volnék. Mi történt?
*A lány leengedte kardját, abbahagyta a gyakorlást. Már nagyon kíváncsi volt, mi sül ki ebből. Ám szegény lány arcáról minden érzés eltűnt, amikor a küldönc közölte a híreket.*
-Meghalt két halálisten bevetés közben. Az azonosítás szerint az ön szülei.
Kaelinában megállt az ütő, nem tudott megszólalni még a kardját is leejtette. A hír, ami eljutott hozzá, leblokkolta, valósággal letaglózta Kaelinát. Az érzések kavalkádja örvénylett lelkében: szeretett, bánat, harag, bosszúvágy, félelem, könyörtelenség, érzéketlenség. Szívében tudta, hogy igaz a hír, de agyilag nem akarta elfogadni.
~Nem, az kizárt. Nem lehet… *Gondolataiból feleszmélt, majd eltetette kardját aztán elrohant.*
A hírekből sejtette mi történt. Mindenkitől azt kérdezgette: „Mi van a családommal?”
-Állj meg!!!!Nem mehetsz oda!!!
*üvöltözött az egyik tag utána, majd megfogta a vállát*
De Kaelina ezt nem hitte el, nem akarta elfogadni szülei halálát. Áttört a tömegen a senkai kapunál az első sorba, de mikor két holttestet hoztak vissza az emberek világából, az ütő végleg megállt benne. Hisztérikus rohamban tört ki. Keserűség bánat, szomorúság, kín,… Minden kijött rajta.
-NEEEE!!!! Apám!!! Anyám!!!Isteneeeem...NEEEEEEEEE....
*magába roskadt, nagy hisztérikus rohamában oda akart menni, de nem engedték*
Most már kénytelen volt elhinni, hisz akit szeretett, halottak voltak. Haragját és gyűlöletét a lidércek iránt a kardjába fojtotta.
Eltökélt volt, és vak a haragtól. Magát nem kímélve edzet addig a napig.
A lány csak bámult maga elé. Leblokkolt, nem mert semmibe belekezdeni mert félt, hogy balul sül el. Az eddigi vidám létet, gondtalan napokat, felváltotta a gyász, a szomorúság, a félelem és a töprengés. Emiatt nem tudott nyugodtan aludni, hiszen nem maradt senkije, se húga nem volt, se bátyja, így szomorú, keserű sorok töltötték meg naplójának több oldalát.
”Kedves Naplóm,
Az üresség örök, a lelki tűz keserű színben, halványkéken pislákol. Kiveszett belőlem az akarat is azok után, ami velem történt. Szeretnék elfelejteni mindent, a bánatot, a gyászt, de nem megy. Keserű a sors fintora, gonosz, mint egy lidérc, velejéig romlott, mint egy gyilkos.”
A napló oldalai teltek napról napra. Ahol a lányt elkapta a sírhatnék, ott a papíron nyomot hagytak a könnyek. Ez a napló már minden, csak nem egy életvidám halálisten tükörképe, semmiképp.
Az idő belassult, lassan telt, több napja már annak az eseménynek, ami megtörtént.
Sok napja már hogy megtörtént, de Kaelina még mindig nem fogadta el a tragédiát, ezért hogy lenyugodjon elment edzeni.
Az edzés közben megjött Yowan is. Tekintette Kaelinára szegeződött, akin látszott, hogy csúnyán megkínozták az események. Úgy döntött, hogy odamegy a lányhoz és megkérdi mi a baj, de ez rossz döntés volt.
-Mi a baj Kaelina csak nem bánt valami!?
*Arca szomorkás és kétségbeesett volt mikor megkérdezte, de amit kapott, az kihúzta a gyufát.*
-Mi a bajom!!!? Tudod te, hogy milyen érzés egy apát, és egy anyát elveszteni? Kihal a családod, és magadra maradsz a keserű romlott világban. Tudod te milyen pocsék így élni?
*Kaelina szabályosan üvöltözött Yowanal, aki szóhoz se jutott, csak hallgatta, hallgatta a lányt, aki nem az volt, akit megismert. Látszatra az, de mégse. Szó nem hagyta el a száját, csak mikor úgy érezte, hogy a lány picit lenyugodott, szólalt meg.*
- Kaelina, ha hisztizel és bömbölsz, semmi nem változik. Nem tehettél semmit, ne magad okold.
- De tehettem volna!! Ha ott vagyok, megvédhettem volna őket!!!!! *üvöltözött Yowannal, aki szintén üvöltve, gorombán válaszolt*
- És igen, ha ott lettél volna, te is ugyanúgy hallott lennél!! Jó ötleteid vannak gratulálok, most magadra hagylak, szólj ha lenyugodtál..
- Menj is, ne is lássalak!!! *üvöltött utána a lány*
Amint Yowan bosszúsan és mérgesen elment, Kaelina folytatta az edzést, még intenzívebben mint előtte. Nyugtalansága, idegessége, zaklatottsága egy jó óra elteltével megszűnt, amikor
váratlanul megszólította edzés közben valaki, kinek arcán kaján vigyor ült.
- No lám-lám, a magányos, elesett lány talpra áll, haragját gyűlöletét kardjába fojtva. Nem szép látvány.
- I i i.. * dadogott a lány, miután megfordult * … Ichimaru Gin, a harmadik osztag kapitánya...?
~Az az, arc ,az az önelégült mosoly, a két szem.. Sose fogom elfelejteni, mint aki sántikál valamiben..
-Mi az, csak nem meglepődtél kedves? Vagy már saját családod se gyászolod?
*kaján vigyor mindig ott ült az arcán*
*A lány mérges lett, ökölbe szorította a kezét. Csak a nevelésének és önkontrolljának tudható be hogy nem esett neki egy kapitánynak. Majd dühödten megszólalt.*
- Mit is tudd ön az én gyászomról! Bármire is készül, ráfogok jönni, arra vérem adom.!
-Ó igazán..? Na mindegy nekem most dolgom van, viszlát.
*fordult meg a kapitány, majd elment*
Az éjszakák csendesek voltak. Kaelina mindig megtette, amit az osztag megkövetelt. Ahol megfordult, megbámulták, hisz látszott rajta, hogy komor, nem is akármennyire, bánatos magányos.
Este mikor hazaért, az osztag szállásán a szobájába mindig sírásban tört ki, csak ledőlt az ágyra, és zokogott.
Sose érte ekkora veszteség, nem is gondolta volna szegény, hogy ez megtörténik. Tudta, hogy előbb-utóbb mindenki meghal, de ami érte váratlan volt számára, nem volt rá felkészülve, ahogy arra sem, ami korán reggel történt.
Kaelinánál korán reggel kopogtak.
- Ki az? *kérdezi meglepődve reggel hatkor*
-A második osztag kivégző alakulatának megbízott tisztje. Elfogató parancsunk van maga ellen. Bárhogy ellenkezik, kivégzésre is utasításunk van. *érkezett a válasz*
-Milyen vád????
-Dezertálás.........
*A lány ajtót nyitott, majd nyugodt hangon megszólatl.*
-Vezessenek el. Nem ellenkezem.
A csapat feje bólintott, és elvezették Kaelinát egy összeült tanács elé. Ott volt élen a főparancsnok meg a Tizenhárom védelmi őrosztag kapitányai egytől egyig.
Ichimaru Gin, a harmadik osztag kapitánya megvádolta dezertálással, mivel apja meg anyja nem hajtotta végre a küldetést, amit rájuk bíztak.
- Én, Ichimaru Gin, a harmadik osztag kapitánya megvádolom ezt a lányt dezertálással. Mivel anyja, és apja meghalt és nem teljesítették a küldetést, egy ártatlan lélek esett az elmenekült lidérc áldozatául.
~Túl figyelmes vagy kislány...
*a gondolatot egy szúrós pillantás kísérte*
-Hogy mi?? Ezt én nem fogadom el...Mire készül Ichimaru kapitány?
*vágta oda a lány dühében a kérdést*
-Csendet! Kaelina, mivel családod többi tagja nem él, ezért a lelkek világának törvényeinek értelmében, téged teszünk felelősé a történtekért. Ichimaru Gin kapitány indítékát elfogadom. Óhajt-e valamit szólni mentségére a büntetés elhangzása előtt?
* tette fel a kérdést összehúzott szemöldökkel Yammamoto főparancsnok*
- Semmit.. Egy valamit mondok, mégpedig azt, hogy itt nagy dolgok fognak történni. Ez csak a kezdete mindennek.
*A kapitányok közül Gin volt a legelégedettebb, az a kaján vigyor tükrözte hogy nem tiszták a szándékai.*
~ Mondom sokat tudsz kicsi lány. *Nézett csúnyán Ichimaru Gin Kaelinára.*
Nem tehetett róla, be se avatták, semmit nem tudott. Nem szóltak neki róla hogy apját meg az anyját bevetésre küldték. Egy veszélyes küldetésre. Nem tudta mi folyik, mi készül a hátérben. De ez a vád túl komoly volt, a törvény, ami támaszt adott az aljas rágalmazásnak magában kimondta, hogy ellenkezésnek helye nincs. A lány csak állt az összehívott tanács előtt, várta, vajon miféle büntetésről tárgyal Yammato főparancsnok, Kyoraku, Ukitake valamint a többi kapitány. Végül a főparancsnok kimondta az ítéletet, amit a negyvenhatok tanácsa már korábban jóváhagyott.
-A büntetése Hytari Takeda Kaelina, száműzetés póttestben az emberi világba. Sose térhet vissza a Lelkek Világába. Erejét megtarthatja, családi címétől megfosztatik, kardját nem kobozzuk el. Ez a büntetés egyenlő a kivégzéssel. A büntetés azonnal végrehajtatik.
Elvezették a lányt a Senkai kapuhoz, ahol átküldték az emberi világba. Kuchiki kapitány, ha akart volna sem tudott mit tenni, de az igazság az, hogy nem állt szándékában segíteni.
Ezzel a büntetéssel Kaelina nemesi múltja lezáródott.
Telt az idő. Részmunkaidős állásból tengette napjait, majd vett egy kicsi házat Karakurában, két saroknyira Ichigoék házától. Mivel nem volt mit csinálnia, beirtatta magát egy suliba. Ez a döntés kényszer volt, mert sokáig dolgozott részmunkaidős állásban, de az nem volt elég. Így Ichigoék alatt jár, egy egy emelettel lentebbi osztályban, titkolva, hogy egy halálisten. Tagadja a múltját, próbálja felejteni ami történt. Ha emberek között van átlag emberhez illően viselkedik, ezáltal elvegyülve a tömegbe.
Kaelina szerette az új dolgokat amit megtanult, megszerette az emberek világát, nem remélte, hogy valaha is visszajut a lelkek világába.
Ám álmában se gondolta volna Kaelina, hogy amit kimondtak felette Ichimaru Gin, és Aizen Sosuke árulása ellőt, azzal nincs vége. Felfigyelt Ichigoékra is, és közben rájött, hogy az a srác meg a barátai nem egy átlagos emberek, ahogy maga se, de ahogy jöttek a lelkek világából szivárgó hírek a Bountok incidens után rájött, hogy eleget várt.
Szenvedélyes elszántsággal azon van, hogy ha családi nevét már le is írták, róla még tudomást vegyen a lelkek világa. Tisztázni akarja magát valahogy, ezt a becsülete megkívánja, de nem tudja hol kezdje el...
To be continued szpj)
Szerintem már minden hibát sikerült javítanod, így hát az előtörténeted elfogadom.