Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!-

Én nem tom, honnan a rákból van ilyen ku*va sok pénze HM-nak, de ha már a többi nyálgép megengedhette magának a kikúrt nagy kégliket, akkor én is megtehetem, hogy csillogjon villogjon a kuckóm! Ahogy belépsz, remélem a levegőt is félreszívod a bámulattól a fuxos kis kecómtól!!

Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!- 6

Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!- 6

Ez lenne az a látvány, ami legelőször kibassza a szemedet, ha belépsz. Nappali -és konyharész. Ne csorgasd a pudvás nyáladat a szőnyegemre, mert elkaparlak, gyökér!
Az csakis az enyém! -elkezd hemperegni rajta és dorombol ezerrel-

Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!- 7

Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!- 7

Konyha rész közelebbről. Takarodsz a frigótól, te éhenkórász nyomorult! Megengedtem, baszod?!
-vérben forgó szemekkel ver... hisz félti a tonhalát és a behűtött tejét-

Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!- 4

Cande Kecója -Baszottul kiváglak, ha bemered tolni a pofádat engedély nélkül!- 4

A háló -és a fürdőrész. Az ágyam nálad kibaszott nagy betűkkel TABU! Vágod, csicska?! Kocc a témáról, vagy agyonváglak és kicerozlak a zárt ablakon keresztül, utána kifizettetem veled az ablakos munkáját! Vetted az adást Idegen?!
A fürdőt lehetőleg ne bombázd szét a retkes salakanyagoddal, vagy odakötözlek a klozethoz és szagold egész nap helyettem, míg ki nem szellőzik!!

Na ennyit az én kis csodalakosztályomról... ha nem tetszik mi a rákért vagy itt?! Egyáltalán hívott valaki?! Jobban belegondolva, nem akarom hogy itt legyél, so tűzz el de kibaszott gyorsan, senkiházi!!
-becsapja az ajtót, úgy hogy majdnem kiszakad-

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

40 fok... 40 fok... HOGY MI A SZÁJBAKÚRT BÁNAT VAN?! 40 FOK??!! HOGY A RETKES KIBASZOTT ÉLETBE VAN ILYEN ORBITÁLISAN KISZÁRÍTÓ HŐMÉRSÉKLET??!! HÁT MINDJÁRT ELÁSOM MAGAM, ÚGY, HOGY KÍNÁBAN LYUKADOK KI, ABBA A FONNYASZTÓ RETKES HŐSÉGBE!
Szinte egész álló nap ezen kattogott a bánatos agyam, és már kínomban nem tudtam mit kezdeni magammal. Minden ablakot kinyitottam, de ezzel csak azt értem el, hogy egy kibaszott nagy hőhullám úgy pofán csapott, hogy szinte a fal adta a másikat. Hangosan áldottam a jó eget, ahogy igyekeztem extra gyorsasággal bezárni minden fellelhető ablakomat.
Egyfolytában köröztem a nappaliban, mint valami dögkeselyű és igyekeztem valami ötlettel előrukkolni, ami rohadtul nem sikeredett. Annyira melegem volt, hogy rák vörösen izzott a pofám... most át tudtam érezni a grillcsirke minden kínját...
Itt még az a szaros ketyere sem segített, az is csak a meleg levegőt fújatta ezerrel. Már a hajamat sem tudtam hova felkötni, hogy ne melegítse a tarkómat, s már ez is nagyon idegesített. Minden szirszar, bizbasz csatot beletűzdeltem, meg a legerősebb hajgumival fogattam össze, de mintha direkt ez a gyökérség is ellenem lázadt volna fel, mindig egy egy tincs kurvára nem akart a többihez helyezkedni. Legszívesebben most tőből kitéptem volna az egészet, vagy nekimentem volna nullással, mint az a félőrült szőke ribanc a tévéből...
Ahogy ott járkáltam körbe-körbe, egyszerre satuféket nyomtam s bevillant egy szuper ötlet. Mi lenne, ha újítanék a frizkómon? Csettintettem egyet az űberfasza ötletem miatt, s már sprinteltem is, hogy összeszedjem a cuccost hozzá.
Először is kellett egy hajnyeső olló... egyszerű volt. Feltörtem annak a gyík Gin szobáját, s a fiókjában - a sok bizarr cucc között - megtaláltam a vágóeszközt. Jól emlékeztem, hogy nála láttam ilyet. Mivel olyan hajat választottam, ami zselét is igényel, ezért kitől lophattam volna... természetesen egyből Aizen villant be. Najó vágom én, hogy azzal fleshezik, hogy zselé nélkül nyalta hátra a haját, de tuti van valami megbuherálás a dologban! Ahogy bekommandóztam a a "palotájába" egyből kutakodni kezdtem. Ilyen ötösöm lenne a lottón, már milliárdos lennék! Egy extra erőst elkobozva shunpoztam el a helyszínről... remélem nem fog nagyon berágni, hogy örökre kölcsönvettem a százféle zseléje és vaxa közül egyet...
Ahogy összelopkodtam... izé összekérincseltem minden cuccot, már csak egy ember kellett, aki megcsinálja a burámat. A folyosót szelve elértem áldozatom szobájához és betörtem az ajtót.
-CIELOOOO! Remélem nincs semmi dolgod, mert baszott nagy kérésem lenne!
Léptem elé, és felráncigáltam a székéből, majd magam után vonszoltam, s a szobám bezárása után engedtem el csak. Mivel egyfolytában valamit karattyolt ezért sokat kellett fújtatnom, hogy ne ugassak be neki, mert még a végén nem csinálná meg a hajam. Ahogy befejezte, mit sem törődve vele, elkezdtem regélni, hogy s mint szeretném, ha megalkotná csodálatos loboncomat.
Baszott lassan előkészültünk, majd egy székre letéve a seggemet leengedtem az idegesítő szénakazalomat.
-Remélem nem baszod el... Mert ha igen, Tigrével tuti én is rövidebbre szablak!
Fenyegettem meg majd folytattam
-Tudom, hogy van ebben tapasztalatod... de... hát... khm... annyira megbízom benned... hogy... Gáh, elkezded még ma, basszus?!
Tereltem másfelé ezt a ku*va kínos mondókámat... még a végén elszállna ez a Jégkirálynő magától, hogy Cande Jaegerjaques bízik benne... Holott NEM IS IGAZ!!!

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

-Különös ez a nyugalom....vajon Elmira már megint merre lopja a napot? Bár ha őszinte akarok lenni, nem is vagyok rá kíváncsi, míg nem az én nyakamban lóg. -néztek körbe Las Noches egyik étkezőhelyiségében. Általában igyekeztem minél kevesebb időt eltölteni ezeken az úgymond szociális gócpontokon. Egyszerűen borsózott attól a hátam, hogy evés közben valakivel nekiálljak trécselni, és utána is órákat itt ülni.
*Az ember azért jár ide hogy egyen....* -néztem végig hűvösen az asztalokon miközben kivonultam a folyosóra. Itt sem volt sokkal kevesebb ember, hiszen mindenki begubózott a fehér falak közé az odakinti szokásosnál is forróbb sivatagi időjárástól.
*Mondjuk néhányért tényleg nem lenne kár, ha összeaszalódna a napon...* -sétáltam emelt fővel a folyosón, és megpróbáltam észre sem venni a többi arrancart.
-Cielo-sama, Cielo-sama, elnézést, de nem tudja merre van Elmira? -hallottam a hátam mögül, és hátrafordulva egy csapat erősen nyálcsorgató férfit pillantottam meg.
-Nem. -vágtam hozzájuk foghegyről, majd bevonultam a szobámba és erélyesen magamracsuktam az ajtót.
*Elegem van ezekeből...mégis mi vagyok én? Valami szmeélyi titkár? Legszívesebben az összesnek egy egy ceroval rendezném át az arcát, hogy máson is tudják járatni azt a csökevényes agyukat, mint az én túlságosan is kelletős fracciónom...* -vettem egy mély levegőt, hogy ne kapjak megint idegrohamot. Azonban nem tudhattam, hogy sötét rémálmaimannál is sötétebb tárgya éppen az én szobám felé tart. Csak akkor szereztem erről tudomást, mikor minden tapnitatot mellőzve rámtörte az ajtót.
-CIELOOOO! Remélem nincs semmi dolgod, mert baszott nagy kérésem lenne!
-Mégis mi a fenét képzelsz magadról, hogy csak így berontasz a szobámba?! -kezdtem éktelen ordítozásba. Azonban mikor megragadott és elkezdett vonszolni kifelé a szobámból annyira ideges lettem, hogy csak tátogni tudtam. Aztán a némber végre kibökte mit akar tőlem. Nem mondom halvány lila fogalmam sincs, hogy miért pont engem kért meg erre, de ha már rám zárta az ajtót, talán előbb szabadulok, ha megcsinálom amit kér.
*Semmi kedvem nekiállni vele harcolni, mert a végén megint tönkremegy egy ruhám...aztán kénytelen lennék elmenni Elmirával újat venni.* -a gondolattól is a hideg futott végig a hátamon, hogy a butikokat járom a fracciónommal. Tehát kiverve a fejemből ezt a rémképet vettem el Cande-től az ollót, amivel legszívesebben a torkát vágtam volna keresztül, és felmértem hogy mit tudnék kezdeni a hajnak nevezett izével a fején. Nem tudom honnan vette, hogy én értek ehhez, hiszen senkinek sem csináltam még ilyet...de hát lelke rajta, ő kért meg....arról meg nem kell tudni, hogy kicsit tényleg értek is hozzá, még az emberi életemből, amit viszont szívből gyűlölök.
-És milyen rövidre akarod, mert semmi kedvem ahhoz, hogy utána meg nyígj a nyakamon, hogy túlságosan levágtam... -fintorogtam egy sort, miközben azon gondolkodtam, hogy mit lehetne ebből kihozni. Sajnálatos módon a fejemben egész tűrhető elképzelések fogalmazódtak meg. Bár akármennyire is szerettem volna nem cseszhettem el a fejét, mert azt a végén nagyon megjárhattam volna.
Így tehát kénytelen-kelletlen nekiláttam az alkalmilag rámerőltetett fodrász szerepének.

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

Öregem, amennyi baja van ennek a nőszemélynek... Mégis mi a rákot kell ennyit ezen vergődnie...
-És milyen rövidre akarod, mert semmi kedvem ahhoz, hogy utána meg nyígj a nyakamon, hogy túlságosan levágtam...
-Mint azt már az előbb is el akartam ugatni, csak te basztál csöndben maradni, vágd jó rövidre, de úgy, hogy még tudjam zselézni... ennyi... remélem megbirkózol a feladattal...
Löktem oda, ugyan olyan flegmán, aztán végre valahára hozzá is kezdhettünk. Kissé volt bennem félsz... nem nem rosszul mondom... kibaszott nagy félsz volt bennem, hogy ez a hibbant tyúk itt megvadul nekem és egy igen egyedi frizkót dob össze... de akkor garantálom ceroval alkotok neki olyan sérót, hogy azt még a párizsi stylelistok is megirigylik. A frizura szerintem tök egyszerű volt... jó oké egy kurvára kétbalkezes, szépen vért izzadna, és úgy is gyatra munkát végezne, de akik kicsit ügyesebbek megtudják úgy csinálni, hogy tűrhetően álljon. Ahogy Cielo a kezébe vette az ollót, és kifésülte a hajam, egy nagyot sóhajtottam. Mondjuk nem tudom mi a rákért siránkozom, hiszen nem kell sok idő, hogy újra megnőjön. Miközben próbáltam nem túlságosan feszengeni a pudvás széken, már hallottam, az olló sercegését, ahogy a hajamat vágja. Elég lassan haladt. Bár mondjuk Cielo pár ügyes mozdulattal igen rövidre tudta szabni hajkoronámat. Kissé beszartam, hogy mennyi tincs hullik a földre. És milyen tömérdek sok... ku*va szar, hogy mégis mennyi ideig kell növeszteni, hogy ilyen hosszúságú legyen, és mégis milyen gyorsan véget lehet ennek is vetni... Bár ez szinte minden esetben így szokott lenni...
Elég nagy kuss volt a szobában... szinte frusztráló... Már épp azon voltam, hogy valamit elkezdek nyöszörögni, csak úgy, mikor Cielo megelőzött.
-Mégis miért pont nekem szóltál? Ennyire jóban lennénk? Bár mondjuk nagyon hidegen hagy...
-Cöh... ha leszarod, minek kérdezed? Egyébként azért, mert a többi szarrágó fosik tőlem... milyen meglepő... Te meg vagy olyan nagyszájú, hogy ne rettegj tőlem... ennyi az egész.
Ez a beszélgetés úgy abba is maradt, bár nem igazán sajnálom. Kurvára nem kívánta egyik porcikám sem Cielo folytonos fikázását... úgy beszél, mintha ő lenne a Valaki, és minket szarba sem vesz... beképzelt egy nő... Még én is különb vagyok...
Már a tarkómon éreztem, a hideg ollót, s itt kezdtem parázni, nehogy valami bevonulós sérót szabjon nekem. De szerencsére nem, valami olyat zagyvált, hogy kissé megritkítja, hogy jobban tudjam zselézni. Hát, én ebben nem voltam valami nagyon jártas, úgyhogy ráhagytam a dolgot... Úgy éreztem lassacskán a végefelé járunk a hajam kialakításához...

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

Miután megkaptam az utasításokat, nagy ímmel-ámmal a kezembe vettem az ollót, is álltam neki lenyisszantgatni a tincseket.
-Remélem takarítani nem nekem kell... -morogtam magamban szinte alig érthetően, ahogy a földön egyre növekvő kék kupacot néztem.
*Most mégis mit kezdjek vele? Kiszúrja a szemem azzal, hogy legyen rövid... Szerintem egyáltalán nem fog olyan jól állni neki mint a mostani....de hát ha ő akarja... én aztán egy árva szót sem fogok szólni neki, mert a végén még keresztben lenyel a libája* -dühöngtem egy sort gondolatban, és mély levegőket véve igyekeztem lenyugodni, hogy ne remegjen az idegtől a kezem, mert a végén még cikcakkos lesz aminek egyenesnek kellene lenni.
-És miért pont engem szemeltél ki? Bár nem mintha nagyon érdekelne, de hamár itt kell güriznem neked.... -böktem oda foghegyről.
-Cöh... ha leszarod, minek kérdezed? Egyébként azért, mert a többi szarrágó fosik tőlem... milyen meglepő... Te meg vagy olyan nagyszájú, hogy ne rettegj tőlem... ennyi az egész. -tátogott, folyton akkora hangerővel nyervákolt, hogy még a szoba másik végéből is hallottam volna. Most meg itt állhattam közvetlen mellette. Egyszer komolyan meg fogok süketülni tőle....
-Még szép, hogy nem félek, hiszen csak a szád ilyen marha nagy. -morogtam megint magamban.
Nem igazán érdekelt, hogy olyan csend volt, hogy még a légyzümmögést is lehetett volna hallani az olló sercgésé mellett, de semmi kedvem sem volt bájcsevegni. Sosem voltam az a fajta. Megcsinálom amire rákényszerített, de azt viszont ne várja el hogy még jó képet is vágjak hozzá. Csendben vagdaltam a haját, hol elöl, hol hátul, közeledve afelé amit elképzeltem. Legutóbb az emberek világában láttam valami hasonlót, mint amit most meg akartam csinálni neki.
Mikor hátul már nagyjából végeztem, nekiestem a frufrujának. Próbáltam minél tovább húzni, de nem kerülhettem el hogy szembekerüljek vele. Most nézegethetem a képét míg el nem készülök vele.
-Most viszont jobb lenne ha kicsit takarékra tennéd magad, mert ha folyton szövegelsz a végén még elrontom a frufrud.... -bámultam a képébe úgy mint aki épp ölni készül. Láttam rajta hogy alig bírja befogni míg ott foglalatoskodom, ezért direktből is annyira lassan csináltam, amennyire csak atudtam, hogy addig se kelljen hallgatnom.
*Szenvedj csak egy kicsit te is... * -vettem fel egy kárörvendő vigyort

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

Olyan zavaró egy idő múlva ez a baszott csend. Ráadásul itt ízi rájderezik körülöttem egy ku*va légy! Mondjuk ez a szar sem fér a fejembe... Hogy a gatyarohasztó jó bágyadt faszba kerül Hueco Mundo egyik legszárazabb és legforróbb térségébe egy ilyen kis bizbasz? Tán csak nem a dögszagra jött? Nade akkor mé engem szemelt ki?! Há a ku*va anyját!! Ahogy próbálom a szememmel ebbe a fosba sugározni az öngyilkosság gondolatát, a hátam mögött szorgosan babráló Cielo néha-néha idemordul, hogy ne mozgolódjak, amire csak vállat vonok. Mondjuk én vagyok a hülye, ha nem fejezem be ezt a mozgolódást, tényleg elkúrja a hajam... és akkor nem okolhatok majd mást, mint őt!
A jól betanult relax szavakat kántálva magam előtt, baszott gyorsaságban fújtatva igyekszek tudomást sem venni a légyről, bár ha a jógaoktatót is picsán rúgtam, miért is hagynám hogy egy döglégy szórakozzon az amúgy is hajszálvékonyságú idegeimen?!
-Az anyádat... te köcsög...
Igyekszem nemcsak szavakkal elhessegetni a baszott orrom hegyéről, hanem ügyesen artikulálva szájammal próbálok levegőt fújni felé, hátha ettől elszáll. Száll a faszt, tovább cseszeget! Már épp azon vagyok, hogy mindent és mindenkit agyonüssek, mikor Cielo irányt vált és beáll elém. Ennek köszönhető, hogy a büdös mocsok elszáll másfelé. Talán ez az első és utolsó alkalom, hogy ennek a tyúknak örülni fogok.
Mondjuk nem tudom melyik mellett döntöttem volna szívesebben... egy idegesítő légy zavargászása vagy Cielo hűvös ábrázatának bambulása... hát, két szar közül egyiket sem választanám, de egy idő után visszasírtam a bögöly idegesítő zümmögését.
A lobonc csak szép lassan fogyott. Már kissé tűkön ültem, mert el sem tudtam képzelni, ez a sok haj miért nem akar fogyni. Ja és persze az eredményre is kíváncsi voltam. Úgy látszik a frufrummal is végzett.
-Kész?
-Igen.
-Adj egy tükröt!

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

Irtó türelmetlen volt a libája, de én élveztem ahogy szenved. De sajnos nem kerülhettem el azt a szörnyű tényt, hogy lassan a munkám végéhez közeledek. Felfordul a gyomrom bevallani magamnak, de maga a munka része egész jólesett. Bár nem tudom miért lelek még mindig örömöt ebben a foglakozásban, ami sok más mellett, csak a nyomorult emberi életemre emlékeztet. Szörnyen sok lábon kellett állnom, és mégis mindig kicsúszott alólam a talaj, akármennyire küzdöttem. Ha egyszer elcsesztél valamit az életedben, akkor hiába próbálsz visszamászni, sosem sikerülhet.
-Kész? -fészkelődött úgy mintha valamit feldugtak volna a seggébe.
-Igen... -mondtam egy fájdalmasat sóhajtva, majd letettem a mellettem lévő kis asztalkára az ollót, és már épp indultam volna kifelé, mikor rámkiabál.
-Adj egy tükröt!
-Mi vagyok én? Csicska? -rivalltam rá, aztán felkaptam az asztalról egy kistükröt, és olyan lendülettel vágtam az ölébe hogy kishíján darabokra tört. Na az hiányzott volna még nekem...hét év balszerencse...bár mi az ahhoz képest amiben most itt részem van.
-Tetszik, nem tetszik ez van. Nem fogadok el reklamációt... -morogtam.
*Még csak az kéne, hogy állhatnék neki elölről valami teljesen más frizurán gondolkodni. Így is marha sok időbe telt kitalálni, hogy mi tenné kevésbé undorítóbbá a képét.* -álltam előtte karbatett kézzel és figyeltem a reakcióját.
Mihamarabb távozni akartam, mert ez megint annyira előhozta bennem az emlékeket, hogy percek kérdése volt, hogy mikor borulok ki és kezdek el bőgni szokásomhoz híven. És őszintén nem akartam hogy ez mások előtt történjen, főleg nem ez előtt a nagyszájú liba előtt aki biztos hogy pillanatokon belül telekürtölné vele egész Las Nochest.
-Nah? Nem érek rá egész nap itt szobrozni, és bámulni a képed... Lenne dolgom bőven, ami elől szíves odafigyeléssel elrángattál az imént... -mondtam szemrehányóan.

[ Ezt a ku*va meleget! Cielo, nyesd már le a loboncom!! ]

-Mi vagyok én? Csicska?
Baszta hozzám olyan erővel a tükröt, hogy azt hittem meg kell, hogy üssem.
-Jó hogy le nem törik a leprás kezed...
Morogtam magamban, ahogy a kezembe vettem azt a szaros tükröt és bambulni kezdtem benne magam.
-Tetszik, nem tetszik ez van. Nem fogadok el reklamációt...
~Érzem hamarosan le fogom ütni ezt a ribancot....
Kezdett felmenni bennem az a szájbakúrt pumpa. Már minden egyes szava Cielonak olyan hatást keltett, hogy szívem szerint apró darabokra tépném szét. Jó macska módra már-már a körmeimet éleztem és fújtattam rendesen. Viszont annyi nyugtatott, hogy legalább a hajamat nem baszta el. Volt valami formája. És úgy láttam ez a tépett beütés még megy is hozzám. Persze soha a kurva életbe nem fogom neki ezt bevallani, még magamnak is baszottul nehezen ment.
-Nah? Nem érek rá egész nap itt szobrozni, és bámulni a képed... Lenne dolgom bőven, ami elől szíves odafigyeléssel elrángattál az imént...
-Hát akkor meg? Ki tart vissza, bazdmeg? Na mire vársz? Fizessek adjak seggrepacsit, vagy mi a tököm?
Álltam fel a helyemről szinte villámokat szórva szemeimmel. Csípőre tett kezekkel vártam hogy ez az idióta nőszemély végre sarkon forduljon és eltépje a beleit a rákba.
-Cöh...
Fordított nekem hátat és kiviharzott a szobámból, és bebaszta az ajtót.
-Hogy dobnád fel a gombás lábadat, te beképzelt picsa! Nyaljanak ki!!
Morogtam utána erőteljesen.

°°oO Páratlan Gyöngyszem Oo°°

Sokszor említettem már, hogy kifinomult ízlésem páratlan és ez egyben igaz a szépség felismerésében is. Az egyik ilyen gyöngyszem például az a hölgyemény, ki hozzám hasonlóan a kiváló Espadák egyike, Cande Jeagerjaques, a hölgy ki számtalan férfi szívet felcsigáz, de mindegyik csak vágyakozhat róla, el soha nem érheti, mivel e hölgy igen ingerlékeny, s kiismerhetetlen, épp ezért vettem figyelembe jómagam. Egy ilyen ritka és értékes ,,drágakőre" különösen nehéz rábukkanni, e dolog talán hasonlít a szén és a gyémánt kapcsolatához, rengeteg szén létezik, de igen ritka, hogy gyémánté váljék és íme lám megtaláltam egyet ebből a gyönyörűségből. Habár szerénységem ritkán elegyedett szóba eme hölgyeménnyel, kinek neve is már önmagában felemelő, s varázslatos, Cande Jeagerjagues, mégis úgy határoztam, hogy bár nem igen fogad vendégeket hajlékában, ma mégis megajándékozom társaságommal.
Szépítő alvásomból felkelvén a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy megmossam szépségtől túláradó arcomat, s sminkemet felilleszthessem rá.
Azonban még az arcdíszem felillesztése előtt, testem egy gyógyfürdőre vágyott, hogy 100%-osan kezdhessem ezt a, majdhogynem olyan tökéletes napot, mint amilyen én magam is.
Miután erre sor került, máris jöhetett arcfestésem elkezdése, mely szintúgy kápráztató, mint Candeé, ugyanis észrevettem, hogy neki is csodálatra méltó ízlése van a sminkje elkészítéséhez, valamint az öltözködéshez, s akárhányszor csak megemlítem eme dolgot, egyre jobban elbűvöl-e leányzó.
-Perfecto! -nyilvánultam meg, mikor kész lettem arcom festésével. Ezután utam a ruhás szekrényemhez vetődött, melyben gondosan összeválogatott ízléses ruhaneműim csak úgy ragyogtak a szépségtől. Fel is kaptam magamra legelbűvölőbb smaragdzöld kabátomat, s éj fekete nadrágomat, felsőt pedig nem vettem fel hiszen gyönyörűen kidolgozott felsőtestemet érdemtelen lenne takarnom, hiszen nincs felső, mi avval felérne. Cipőmet alapos megfontolás után kiválasztottam a sok közül, majd úgy döntöttem készen állok az indulásra.
Még sejtésem sem volt Cande miként fogja tolerálni látogatásom, ily dolog még egész életem során nem esett meg. Ember, Hollow, Shinigami, s még Vaizard sem akadt, kit nem tudtam volna behatárolni, s tessék e lány most még entellektusom felett is hatalmasabb. Még nem is beszéltem vele, mégis egyre lenyűgözőbb személyiség.
Az ajtajához érve kihúztam magam, majd feltekintettem a márvány ajtóra, s elegáns kézmozdulattal bekopogtattam. Persze a kívánt reakció nem maradt el. Hirtelen az ajtót szó szerint kitépték előrendeltetett helyéről, s Cande tűnt fel előttem.
-KI A KIKÚRT SZAROS ....! Hát te meg ki a rák vagy? -tette fel a meglepő kérdést, hisz ki ne ismerné a megtestesült nagyúrt, ki páratlan adottságaival kitűnik mind közül!?
-Én kérlek elbűvölő drágaságom a minden szempontból tökéletes Midoriiro Hikage, de ha e információ felerősíti emlékezeted, akkor úgy ismersz, mint a 9. Espadát. Elvagyok ragadtatva, s ha szépséged nem csalja meg arcmemóriám, te biztosan Cande Jeagerjagues vagy! Nagyon örvendek a találkozásnak! -egy illendő kézcsókkal fejeztem alázatomat felé, bár mondhatni furcsán reagált eme lépésemre. -Nyugalom, kedves! Én csak azért látogattam meg kegyed, mivel úgy gondoltam nem igen ismerlek még, s hát ez tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak, hogy ezen változtassak. -ily kedves szavakat arcátlanság lenne visszautasítani, de eme gyöngyszem kiismerhetetlensége miatt, még azt is eltudom képzelni, hogy nem lesz velem hajlandó szóba elegyedni, bár erre remélem nem kerül sor.

„Páratlan Gyöngyszem”... WTF?!

Szerencsére ma nem volt semmi fontos dolgom. Baszottul nem tett volna jót a jelenlegi állapotomnak. Az idegrendszerem egyre többször rúgott pofán, ami azt eredményezte, hogy még jobban elöntött a méreg. Lassacskán már sütni-főzni lehetett az agyvizemben, akár egy frankó családi vacsorát is összeüthettek volna. Általában mindig volt valami ok, ami ezt a kurva reakciót váltotta ki. Most például az egyik nyomoronc nyálgépen sikerült kibaszottul kiakadnom! Melyik rákot érdekli az, hogy most ábécé sorrendbe vagy szín szerint rendezze össze a könyveket a könyvtárban?! Há’ szarom le, bassza meg! Azt még én is segítsek neki. Hát basztam le neki olyan fülest, hogy a fal adta a másikat! Velem ne szórakozzon! Minek néz engem, csicskának?! Nem úgy volt, hogy ő az ÉN alárendeltem? Ráadásul bevágta azt a rasnya kutya fejet. Legszívesebben szívlapáttal adtam volna a testének!
Mihelyst sikeresen le tudtam lépni a tett kurva színhelyéről, egyenest a szobámba húztam a belem. Megfogadtam, hogy a mai nap ki sem mozdulok a vackomból. Legyen bármi, még a fontos dolgok miatt sem mászok elő, még ha Aizen az ajtóm előtt fog hemperegni, akkor sem! Háromszor is rázárva az ajtómat vágódtam le a kanapémba. A fölösnek talált párnákat egy egyszerű mozdulattal lehajítottam a földre. Nem is értem, mi a fasznak kellett ez a sok cicoma. Belesüllyesztve fejemet a kanapéba fetrengtem kínlódva. Unatkoztam. De nem kicsit. Sőt. Igen feltűnően. Fél óra vergődés után nagy nyávogások közepette legurultam a puha szőnyegemre. Szar vagy nem, de mikor ott kötöttem ki, mindig feltámadt a macska-énem. Legszívesebben egész nap ott hempergőztem volna, egy bögre tej társaságában. Mindig úgy voltam vele, ha már ez az én lakosztályom, hát hadd csináljak már olyat, amit én akarok! A szőnyeget karmolásztam, amivel tök sok ideig elvoltam. Már már kezdtem bealudni, amikor egy kopogásra lettem figyelmes. Hegyeztem is az ajtó felé a fülemet, hogy vajon melyik büdös nyomorult mer zaklatni. Első körben először nem akartam még az ajtóig sem elmászni, ám az a baszott jó szívem azt diktálta, hogy nyissam ki az ajtót, és jól ordítsam le az illető fejét.
Vonszolva magamat nyitottam ki az ajtómat. Az előbbi bamba nézésemet hamar felváltotta a kigülledt szemeimet beterítő pofa. Magam előtt láttam egy még az életben nem látott fazont, akinek már a kisugárzása is hányingerkeltő volt. Ahogy gyorsba végigkukkoltam, szinte ájulás közeli helyzetbe kerültem. Az arcán, ha nem volt 10kiló vakolat, akkor megeszem a nem létező kurva kalapomat! Egy kis pöccintés kellett volna, és atomjaira hullott volna a csórikám egész pofázmánya. Aztán amikor meg is szólalt, az adta meg nekem a kegyelemdöfést. Valami olyan szöveget nyomott le, hogy már azt vártam, megered a Nílus a sok csöpögéstől. Magamban szorgosan osztottam az igét és az áldást ennek a szerencsétlennek, s mikor végre én is szóhoz tudtam jutni, röviden és tömören reagáltam.
- Aha...
Vágtam továbbra is traumát átélő fejet. Szerencsémre nem volt több rizsája, így már bele is kezdhettem a lekoptató-dumába.
- Tessék, láttál, hallottál, megtapasztalhattad kurva nagy kedvességemet... még valami?
Löktem oda flegmán.