A szoba melyet a barlangban kaptam eléggé csendes, hideg, valamint kellően berendezett a legnagyobb mértékű minőségi berendezésekkel, hála Sawaonak, aki tudta, hogy milyenek nálam az elvárások. Mégis minden egyes nap, mikor beléptem, úgy éreztem valami hiányzik. Sokat agyaltam, hogy vajon mi is lehet ez, mely annyira keresett volt számomra. Egyik reggel azonban mindenre rájöttem.
-Ez nem igaz! Hogy hagyhattam ott?! -kiáltok fel, majd elkezdtem összepakolni az útra, amilyen gyorsan csak tudtam. Kicsit még a fejem is fájt, amiért ilyen fontos dolgokat képes vagyok feledésben hagyni. Ráadásul pont a Seireiteiben. Nem igazán örültem a felállásnak, de nem volt mit tennem, úgy éreztem muszáj, hogy visszaszerezzem azt, ami az én tulajdonom. Az ajtón kilépve Sawao már várt rám. Egyből tudtam, hogy ez nem jelent semmi jót.
-Már megint ellógsz az edzés elől? -teszi fel a kérdést csukott szemmel, miközben a barlangfalának nyomja hátát.
-Tudom, de ez most fontos! -próbálom nyomatékosítani arról, hogy most nem a kötelességem alól húzom ki magam, hanem azt teszem, ami nekem abban a pillanatban jelentős volt. Nem izgatott, hogy mit mond, nem állíthatott meg, csak gondoltam inkább megpróbálom meggyőzni, bár ez az ő esetében eléggé egy lehetetlen kísérlet. Ekkor Sawao kinyitotta szemét, majd oda lépett hozzám.
-De fogd rövidre. -szólt, majd eltávozott feltehetőleg a könyveit bújni. Ez elég meglepő fordulat volt a számomra, de nem mutattam ki ezt, csupán egy kis fintort lehetett látni arcomon, majd ismét komoly formát öltött. Kaszámat a vállamnak döntöttem, majd a lehető leggyorsabb megoldást választva megnyitottam egy Gargantát a Seireitei egy kietlenebbik részére, mely közel volt a szobámhoz, mivel az volt a célterület, ahol is az értékes tárgyat óhajtottam felkutatni. Útközben számos Shinigami került az utamba, de igyekeztem mindet kikerülni, vagy csak hatástalanítani, hogy úgy mondjam, ugyanis hála a harci tudásaimnak és a speciális képességemnek, képes vagyok megtalálni azokat a pontokat az emberi testen, melyekkel ideiglenesen kikapcsolhatom azt, vagy más szóval ártalmatlanná tehetem. Gyerek játék. Ám mikor a szobámhoz értem eléggé váratlan dolog történt. Az egész üres volt, mindent elvitek. Ez baj volt. Ráadásul nem is tudtam hova szállították őket. Ám mikor már kezdtem feladni, egy beszélgetést folytató Shinigami csoportot hallottam, akik a rámolást intézték valószínűleg.
-Minden személyes holmit elszállítottunk a 12 osztagba, ami pedig a 13. osztag tulajdonának tűnt, azt a hadnagyi irodába vittük.
-Akkor végeztünk is. -ez nem volt épp a legjobb információ, de jobb tudni, hogy még feltehetőleg megvan a tárgy, amit keresek és több, mint valószínű volt, hogy a hadnagyi irodában találom meg. Ám tudtam, ha odamegyek nem úszom meg harc nélkül, igaz, egy kis potya harc sosem árt, szóval még örültem is neki kicsit!
Sietve felkutattam az említett helyet, majd bemásztam az ablakon. A papírkupacokon kívül a cuccaimat is megtaláltam, s pont az asztalon volt a kereset tárgy, egy kis fekete lepelbe tekerve. Gyorsan felkaptam, majd távozni készültem, ám ekkor egy nyikorgó hangot hallottam. Belépett a hadnagy. Sajnos meg is látott, épp ezért menekülőre fogtam, mert itt mégsem volt túl nagy esélyem vele szemben, tekintve, hogy idecsődülne mindenki. Valószínű volt, hogy követett, mivel éreztem a szagát, reiatsuját testhőjét és szívverését mögöttem, de nem mehetett ez így tovább, mert nem hittem, hogy jelentősen letudom hagyni és nem vezethettem el a rejtekhelyre. A harc így elkerülhetetlen volt. Egy nagyobb tisztáson álltam meg a Seireiteien kívül, hogy bevárjam.