Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques

Tárgy: Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques Kedd Május 05, 2009 2:54 am

Már megint sikerült jól felbasznia az agyamat a kapitányomnak. Folyton csak a papírmunkával cseszeget, bár egy hónapja nem is írtam egyetlen jelentést sem. Leültem a székembe, majd elkezdtem körmölni, de a harmadik lap után már úgy éreztem kirobbantom a falat egyetlen ütéssel, tehát inkább föl is álltam, majd elindultam Karakura Townba. Megnyitottam egy Gargantanát, majd már közbe nyúltam a cigis dobozomért. Átérve már jóízűen pöfékeltem, majd körbenéztem hátha látok valami érdekeset, ami talán leköti a figyelmem egy időre.
Benéztem különböző butikokba és azok öltözőibe is, kihasználva, hogy senki sem lát engem. Utána Uraharához is beugrottam, hátha van valamije a számomra, de csupán egy-két üveg bort tudott adni, meg egy doboz cigarettát. Elfogadtam tőle, majd tovább ballagtam az utcákon, de sehol semmi. Leültem a parkba, hogy ott eliszogassak, de alighogy kibontottam az egyik üveg bort, azonnal egy erős lélekenergiára lettem figyelmes. Fölnéztem az égre, hogy megállapítsam jól gondoltam-e ki az illető...és igazam is lett.
-*heh* Cande...te meg mit keresel itt?-kérdeztem halkan. Ő még éppen körül néett, de engem nem látott meg mivel mögötte voltam, ráadásul pont alatta feküdtem. Fölmentem hozzá, hogy kiélhessem a megrögzött baromságaimat. Elrejtett lélekenergiával még csak meg sem érezte, hogy közeledem felé. Már pont a háta mögött voltam és csoda volt, hogy nem vette észre, hogy egy fél hegy beárnyékolja a hátát. Már majdnem elröhögtem magam azon, hogy mit fog mondani miután a fogdosást. //OFF: Bocsi XDXD^^" // Ismertem már Candet annyira, hogy tudjam mire számítsak, így az sem lepett meg, hogy miután hátulról megfogtam a mellét, a lehető legerősebben képen baszott az öklével, amitől én egy jó tíz métert repültem és az ütéstől kiakadt és el is törött az állkapcsom. De miután fölkeltem és megláttam a lány értől feszülő fejét, még mindig nevettem, bár elég hülyén nézhettem ki félig leszakadt állal. Kiegyenesedve nyújtózkodtam egyet, majd visszanéztem az idegbajtól szenvedő lányra, aki bár még mindig idegesen, de kicsit furcsán bámult rám, mivel nem gondolta volna, hogy pont én leszek az a perverz tag, aki fogdosta.
-Mi a szart keresel te itt, te köcsög?!-kérdezte, feleszmélve.
-...-nem tudtam még felelni mivel még mindig ki volt akadva az állam. Ekkor elkezdtem még mozgatni a meglévő darabot, majd visszahelyeztem a kiesett részt a helyére és a törés is pillanatokon belül beforrt.-Neked is szia Cande!*hehehe*-villogtattam éles fogamat.-Csak lézengek itt...hát te?-majd csak vártam a kérdésre a választ.

Ha nem lett volna elég, hogy egész álló nap a kibaszott "ügyintézés" miatt rohangáltam mint azok a szájbakúrt mérgezett egerek vagy mi a rákok, az a szutykos Nap is kurvára sütött. Szinte belefőttem abba a tetves szoknyámba és topomba, már azon gondolkoztam, hogy egy szál bugyiba meg melltartóba fogok majd lófrálni, de azzal sem sokat érnék, csak annyit hogy a hímek Dunát eresztenének, annyira nyáladzanának. A perverz disznókról meg ne is beszéljünk...
Volt vagy délután 6, mikor az egyik pöcs kitalálta, hogy libbenjek át a keleti szárnyba, ami vagy egy 10 perces séta, hogy heréljem ki a tervezőt, s hozzak át neki egy kupac papírt, amit egész álló éjszaka körmölgetni fog. Hát rohadjak meg, már én érzem magam szánalomnak, hogy ENGEM, érted, ENGEM (!!!) csicskáztatnak! Hát faszom, hova süllyed ez a szájbaszekszuált világ?! Még, hogy egy Espadat használnak ki, mint egy komornyik, egyszerűen mondom, hogy ez borzasztó! Mégis hova tűnt a rangunk?!
Egy hosszas (és szokásos) morgás után, csak rászántam magam, hogy átsétálok azokért a szaros papírokért (én és aza ku*va jó szívem -.-"). Ahogy szeltem vagy 5 perce a végeláthatatlan folyosókat, kezdtem rohadtul unni, így sonidoval haladtam tovább, mikor egy csörömpölést hallottam magam mögött. Azt hittem már valamit én törtem össze a nagy igyekezet közben, de ahogy megálltam, és hátralestem, semmit sem találtam. Az ilyen esetekben szokott kirajzolódni aza hiper-szuper értelmes arckifejezésem, amit még szentem az állatkertben összepunnyadt orángután is megirigyelne. Már épp indulni készültem, mikor valami furcsa energiát kezdtem el érezni a hátam mögött, ami egyre közelebb haladt felém.
Már épp fordulni akartam hátra, mikor két kéz hátulról átkarolt és megtapasztalt mellesleg. Az elképedés és a "megfordulokésszázfelévágomaperverzdisznóját" arckifejezés megjelenése után, reflexként előtört egy jól irányzott ütés, amitől az ipse repült, mint a sasmadár. Tőlem jó messze landolt, s mivel így is kurvára idegsokkos állapotban voltam, ezért úgy haladtam felé mint TankAranka, aki mindjárt lemészárolja azt a valakit. Ám meglepetésemre, kit látnak szemeim? Ó, igeeeen, egy Zelt, akinek a látványa még dobott egyet rajta a hangulaton. Kár, hogy ameddigre odaértem hozzá, mondjuk úgy, hogy kissé lenyugodtam.
-Mi a szart keresel te itt, te köcsög?!-kezdtem el ordítozni a szerencsétlennel, aki még mindig valamit gecizett magával.
-Neked is szia Cande! Csak lézengek itt...hát te?
-Ó hogy a jó ku*va ég verjen halomra!-robbant az atombomba -ÉS NEKED AZ A LÉZENGÉS, HOGY A KÖZELEDBEN LEVŐKET LETAPEROLOD?! MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, KISFIAM??!!!-ragadtam meg a gallérjánál, és rántottam fel a földről egy szempillantás alatt, vérben forgó szemekkel. -A picsába is, nem elég hogy döglök megfele még te is itt szapulsz?!-engedem el, és toporzékoltam párat, majd egy jó erőset belevertem a falba, ami lassacskán megrepedezett.
-Zelcsó életem, drága szívem, most kurvára nincs jó kedvem, szóval ne merj beszólni... -pillantottam rá "kinyírlak" szemekkel.

Tárgy: Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques Pént. Május 22, 2009 7:25 am

-Ó hogy a jó ku*va ég verjen halomra!-kezdte el a szónoklatát Cande.-ÉS NEKED AZ A LÉZENGÉS, HOGY A KÖZELEDBEN LEVŐKET LETAPEROLOD?! MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, KISFIAM??!!!-üvöltözött velem, majd megragadta a ruhám gallérját és fölrángatott a földről.-A picsába is, nem elég hogy döglök megfele még te is itt szapulsz?! Zelcsó életem, drága szívem, most kurvára nincs jó kedvem, szóval ne merj beszólni...
-Ehh...Már megszokhattad volna, hogy csak a szép nőkre gerjedek.*hehe*
Miután Cande levezette rajtam az idegeit, én továbbra is csak vigyorogtam, szinte örömömet leltem abban, hogy idegesíthettem őt.
-Nekem sem volt ma jó napom...De te kicsit földobtad.*hehehe*-röhögtem nagyokat, de azért nem sokáig, mert még is csak Candeval beszéltem.-Mond csak... Mit keresel te itt? Gondolom Aizen vagy valamelyik faszkalap parancsolgat...*Heh* Csodálom, hogy nekik bezzeg nem törted el az állát. Én meg egy ilyen kis semmiségért kaptam?!-még egy ideig elbeszélgettem a Hueco Mundoi ügyekről, de kezdtem megunni a sok mellébeszélést.-Na legalább, ha már itt vagy, akkor segíthetsz levezetni a feszültséget.*hehe*-előkaptam a Zanpakutomat, de még nem vettem ki a tokjából, csak egy kézben tartottam.-Most majd legalább lesz kin tombolnod...csak úgy, mint a régi szép időkben...ugye Cande?-ekkor már a nyelvemet is kiöltöttem.-Kíváncsi vagyok fejlődtél-e valamit azóta, hogy utoljára láttalak...mert ahogy elnézem az ütésed ugyan olyan gyenge, mint volt.-tetem meg a gúnyos megjegyzést. A lány majd fölrobbant és abban a pillanatban nekem rontott.
-NA? MAJD MINDJÁRT MEGLÁTJUK MILYEN GYENGE IS AZ ÜTÉSEM, TE FASZOPÓ g*ci!-üvöltötte felém, de én továbbra is azzal az ijesztően nyugodt vigyorral álltam ott. Csupán a mutató ujjamat használva megállítottam a felém érkező jobb egyenest, majd megragadtam a csuklójánál és fölemeltem a fejem elé.
-Na, de Cande...Igazán adhatnál bele többet is...Vagy a következő ilyen próbálkozásnál kajak a torkodon fogom lenyomni a nyelvem...mind az öt métert.-ez kicsit azért túlzás volt, de csak azt akartam elérni, hogy még jobban feltüzeljem. Kicsit még tartottam a lányt, de egy pillanat alatt állon rúgott egy hátra szaltó közben és kiszabadította magát a szorításom alól.
-Menny a kúrva anyádba!
-*Cöh*...-ekkor már én is kezdtem megelégelni a folyamatos káromkodást. Kicsit megfeszítettem a kezemet, majd lerohantam és a körmömmel megpróbáltam a hasán megvágni. Általában nem bántok lányokat...De Cande kihozza belőlem a rosszabbik énemet. Meg aztán ő nem szokott gyorsan kidőlni.

~Ha ez a kis pöcs tovább sérteget, tényleg darabokra szedem...-morgolódtam magamban, miközben csak egyre jobban húzta az agyamat, s már úgy voltam vele, hogy tényleg szétvágom a buráját.
-Na, de Cande...Igazán adhatnál bele többet is...Vagy a következő ilyen próbálkozásnál kajak a torkodon fogom lenyomni a nyelvem...mind az öt métert.-na ez volt az a mondat, amitől végleg kiborult az a szaros bili! Belegondolva is undorító, nemhogy átélve! A hideg is kirázott egy percre, majd egy jól irányzott rúgással sikerült kiszabadulnom, s egy hátra szaltóval elrugaszkodtam.
-Menj a ku*va anyádba!-intettem be neki szépen, amit úgy látszik ő sem bírt tovább, s nekem rontott. Még szerencse, hogy a reflexemmel még mindig nincsenek gondjaim, így seperc alatt előrántottam a kardomat, s hárítottam a támadását. Igyekeztem egy kisebb erőt belevinni, s próbáltam hátrébb lökni magamtól, majd pár sonidoval a háta mögött termettem. Egy elegáns mozdulattal, a térdhajlatát megcélozva, erősebben belerúgtam, így megrogyott, s fél lábbal földet ért.
-Na mivan, kiscsíra? Erre verted magad? Ugyan már, simán kiütlek, és még megerőltetni sem kell magamat!-röhögtem ki jóízűen, hogy ezzel is csak tovább húzzam, hátha elszakad nála az a bizonyos cérna. Mondjuk, lehet nem a legjobb ötlet, pont a palotában harcolni, mert ha elszabadulnak az indulatok, mert biztos hogy elszabadulnak, elég sok kért fogunk okozni. Az a segg Aizen pedig csak karattyolna nekem naphosszat, hogy neked kellett volna több eszednek lenni meg etc. etc... De most mi a rákot tegyek? Hagyjam hagy fogdosson egy ilyen kis takony?! Hát még mit nem! Ha kell elföldelem élve!
Miközben tovább folytatom Zel basztatását, közben a srác feltápászkodik, s egy újabb támadáson agyal. Kardomat megpörgetve, védekező pozícióba állok, s várom az újabb akcióját.

Tárgy: Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques Pént. Jún. 05, 2009 8:08 pm

Még időben sikerült Candenak előkapnia a kardját és sikeresen hárította a támadásom. Éreztem, amint a lány ráfeszül a kardjára és hátratol engem, majd csak azt vettem észre, hogy elsonidozik előlem, majd valaki a hátam mögött, feltehetően Cande, a térdhajlatomba rúg, amitől én megrogytam.
-Na mivan, kiscsíra? Erre verted magad? Ugyan már, simán kiütlek, és még megerőltetni sem kell magamat! -kezdett el hangosan röhögni rajtam. Eléggé fölbaszta az agyam, de továbbra is rideg arccal tűrtem. Szép lassan kiegyenesedtem, háttal Candenak, majd éreztem, amint védekező pozícióba áll.
-Ugyan már...Gondolod, hogy ilyen szánalmasan gyenge lennék?! Talán elfelejtetted a volt rangom?...Vagy netán azt, hogy még csak föl sem oldoztam az erőmet?! -fordultam meg, immár ismét villogtatva gyönyörű, penge éles fogaimat, majd letéptem három szíjat a lábamról. A reiatsum érezhetően növekedett, egyre jobban, várva, hogy kirobbanhasson, de ahhoz előbb el kell szavaljam a megfelelő föloldó kulcsot. -A helyedben hátrébb állnék! -szóltam még gyorsan oda a lánynak, aki habár nem sokat, de kicsit hátrébb ugrott. Össze raktam a kezem és egy jelet formáltam vele. -Erőfeloldás a 3. szintre...Az engedélyt megadom...NAGEKI! -kiáltottam el magam, de végül már sikításba torkollott, ami megrepesztett minden közelben lévő üveget, valamint néhány a közelben lévő oszlopok közül is összedőlt. Az alattam lévő padlóban is kisebb-nagyobb kráter keletkezett, amiben én benne álltam, kicsit meghajolva és lihegve vettem a levegőt is, mivel kicsit régen harcoltam már és vissza kellett állnia a testemnek a megfelelő működéshez.
Ekkor éreztem, amint Cande megáll a kráter szélén, nem tudom melyik érte jobban, a robbanás, vagy a sikításom, de ez szinte lényegtelen volt, hiszen csak kibírja, ha nem hall körülbelül egy hétig.
-NA!? Ennyi lett volna? Hát szerintem ugyanolyan kis szar maradtál! -röhögött ismét nagyokat, de ezt most megelégeltem. Végre éreztem, hogy már kontrollálom a testem. Magam elé nyújtottam a kezem, kicsit feszengettem és tördeltem, majd egyetlen sonidot használva Cande mellett termettem és míg gyorsan a levegőben voltam bele rúgtam a hasába, amitől jó pár métert elrepült és fölszedte a padlót.
-Ne haragudj Cande...Mondtál valamit? -sodortam ki a hajamat az arcomból, majd kinyitottam végre a jobb szememet is, ezúttal nem a számmal akartam villogni rajta, mivel úgy is tudta a lány, csak már zavart engem az a sok haj. Lehet el kéne mennem levágatni, talán ha szépen megkérem Chiyo-chant akkor levág belőle egy keveset. De előbb ezen kell túl esnem.
Szép lassan én is előhúztam a kardomat.
~Remélem készen állsz, mert ez egy nem mindennapi ellenfél.
~Én mindig.
~*Hehe* -ismét egy fülig érő mosoly jelent meg az arcomon, majd kiengedtem a nyelvemet és csak figyeltem, amint Cande kiszedi a seggét a kőtömbök és egyéb törmelékek közül. Még gyorsan kinyújtottam a karjaimat, majd villám gyorsan neki rohantam, hogy kicsit meg metszem a drágát.

Tárgy: Re: Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques Kedd Jún. 23, 2009 3:56 am

Istenkém, látszik mennyire kezdő ez a Zelcsi fiúka... attól még, hogy feloldja az erejét százszor erősebb vagyok nála... Azt gondolja csak ennyit tudok, hogy belerúgtam az cső? Hm, kis hiszékeny... sosem kéne alábecsülni az ellenfelét...
Annyira beleélte magát a szerepébe, hogy egy szép nagy krátert sikeredett megalkotnia maga körül, s a berendezést is ügyesen átvariálta az ő stílusára. Ahogy ott ácsingóztam a mélyedés peremén, nagy szemekkel koslattam, s annyira bele voltam merülve a terem új dizájnjába, hogy fel sem fogtam, hogy Zelcsi már rég nem az alján jajjog. Egy sonidot alkalmazva mellettem termett, s egy jól irányzott rúgással a hasamon sikeresen landoltam az egyik törmelékkupacban. Ez egy pindurit meglepett, így nem számíthattam rá.
-Ne haragudj Cande...Mondtál valamit?
~Pf, nyomorult fajtád...
Egy pillanatnyi adásszünet után, elkezdtem magam kikanalazni a törmelékek közül. Lábammal rugdostam arrébb a hatalmas kődarabokat amik körülbelül félig beterítettek. Mikor sikerül elhordanom magamról a cuccost, lassacskán felálltam, és kiroppantottam a csontjaimat. Ilyenkor hálát adok az égnek a kemény bőrömért.
-Igen... azt mondtam, hogy az undorító nyelveddel foglak felakasztani az egyik toronyra!
Néztem fel, s üvöltöttem el magam, ahogy kardot rántva sonidoval rontottam neki. A kardok pengéjének sercegésétől volt hangos a hatalmas terem.
-Most legszívesebben leköpnélek, te mocsok!-néztem mélyen a szemébe, teljes utálattal. Tudtam pontosan, hogy a szavaimmal csak még jobban felidegesítem Zelcsit, de épp ez volt a célom. Szinte vérben forgott a szeme, amit nagyon élveztem, s többször is démoni vigyor ült arcomra. Ezért imádok én harcolni.
Mivel egyik fél sem engedett a másiknak, ezért igyekeztem ismét elrugaszkodni tőle, s egy cerot indítottam meg felé. Ha szerencsém van, eltalálom az előtte felgyülemlett por-és kőtörmelék kupacot, s míg a felkavarodott homokkal foglalkozik, addig egy ismételt sonidoval a közelébe kerülve sebet ejthetek kardommal.

Tárgy: Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques Csüt. Jún. 25, 2009 3:57 pm

-Igen... azt mondtam, hogy az undorító nyelveddel foglak felakasztani az egyik toronyra! -szólt még vissza miután sikeresen fölkászálódott a helyéről, majd mindketten megindultunk egymásnak. A lány egy soniso segítségével elém ugrott én pedig azonnal reagáltam is rá, mivel semmi kedvem nem lett volna, hogy megkockáztassam, hogy esetleg lemetszik valamimet. A kardok jókora sikongással verődtek egymáshoz és mindketten próbáltuk visszanyomni a másikat. -Most legszívesebben leköpnélek, te mocsok! -mondta szinte vicsorogva. Nem nagyon reagáltam erre...ugyan úgy vigyorogtam tovább viszont a nyelvemet már kicsit följebb húztam, hogy érintse Cande hasát.
~Imádom mikor ideges... -hangzott el magamban a sátáni kacaj, amiért neki nem igazán sikerült meghatnia engem és én meg ismét sikert tudhatok magammá. Azonban mielőtt erre még akár reagált volna valami idegbeteg káromkodást, elrugaszkodott tőlem, amitől én jókorát előre is buktam, de szerencsére sikerült megtartanom az egyensúlyomat, bár megint az arcomba lógott a sok haj, a lány eközben pedig egy cerot sütött el, de ahogy elnéztem nem felém, hanem pont elém. Nem voltam nagyon megszeppenve tőle.
-Ugyan... -mondtam miközben a vészjósló vigyoromat vettem föl az arcomra. Körülbelül most legalább száz féle képpen végezhetnék vele, ha akarnék, de soha nem állna nekem ilyen a szándékomban, amúgy is csak szórakozok. Annak ellenére, hogy tudtam mire készül, csak álltam egy helyben, várva, hogy megpróbáljon lecsapni valahonnan. Amint a cero fölkavarta a törmeléket és a port tudtam, hogy rögtön támadni fog, ezért már előre becsuktam a szememet és a lány szívverésére, légzésére és test melegére koncentráltam. A támadás a hátam mögül a bal oldalamról érkezett, de azonnal ki is védtem, mégpedig a pengét elkapva. Gondoltam ezt ő is érezte, így azonnal elsonidozott ezúttal a bal oldalamra, de ez is hasztalan volt.
Megpróbált ledöfni, de azonnal fölugrottam és egyenest a penge tompa részére érkeztem. Volt bennem annyi egyensúly érzék, hogy még ezt is véghez vigyem. A lány is elég nagyot bámult mikor a saját kardján talál engem és hatalmas vigyorral nézek le rá. Azonnal meg is próbálta kihúzni alólam és levágni, de ez sem aratott hangszórót, ugyanis félre ugrottam, körülbelül húsz méterre tőle.
-Elfelejtetted volna, hogy mikre is vagyok pontosan képes? -tettem föl a kérdést neki, ami gondolom nem nagyon érdekelte, de ez csak egyfajta elterelés volt. Mivel azonnal rá is startoltam egy újabb támadással. De nem a kardomat, hanem a karmaimat használva.
~Ezt most nem úszod meg *hehe* !
Amint a lány elé értem művészi precizitással elvágtam a fölsőjén lévő kötéseket, ezáltal kicsit szellősebbé téve az öltözékét. Mikor már a lány mögött voltam még egy utolsó röhögést kiengedtem magamból, majd csak vártam a reakciót.
-Nem tudom mi a faszom volt ez, de ahogy elnézem eléggé elkúrtad a támadásod! -kiáltott rám miközben megfordul, mivel még mindig egyben volt a fölsője.
-Ezt mégis miből veszed? -fordultam meg én is, majd abban a pillanatban szétesett a fölső ruházata.
Hát, ha még erre sem borul ki akkor semmire sem. De már annak ellenére, hogy csak a lányt bámultam perverz szemekkel, már készültem, hogy ismét támadásba lendüljek, ugyanis ezért biztos, hogy jókorát kapok, majd a fejemre.

Najó ilyen már kibaszottul nem létezhet, hogy ez a kis légypiszok minden egyes támadásomat kikerülje! Már köbö tövig felment bennem az a szájbakúrt pumpa, így ezért most simán kinyiffantottam volna, a rohadék dögét.
Há hogy ne legyen nekem olyan kevés dolgom, és ne unjam magam baszottul, ezért a nyavalyás, föl alá ugrált, mint a tetves bakkecske... szinte úgy nézett ki a jelenet mint egy szaros mesefilm, mikor a szürke göthös állatja kergeti a kis barna patkányt, és mindig a szardarab kerül ki győztesen. Nem vágtam sosem ezeket a gedvás meséket.
-Elfelejtetted volna, hogy mikre is vagyok pontosan képes?
~Ó hogy felejthetném el te agycsökevény... de csak várj, közelembe kerülsz egyből úgy szétkaplak, mint hülye gyerek a pudvás mesekönyvet! -csikorgattam fogaimat, s ha tudtam volna menten felrobbanok, mint egy szaros atombomba. Eddig sem szerettem ezt a csicskát, most már végleg betett nekem... az utálat szinte a Kilimandzsáró baszott havas csúcsait verte, s már azon fantáziáltam, hogy a véres hullájának darabjait vajon hova és miként fogom elszórni a világ minden táján, hogy okuljanak a söpredék népsége az idióták hibáiból.
Igyekeztem egy újabb támadásba fogni, ám Zelcsó gyorsabb volt. Mivel számomra, egy ku*va szar akcióval rukkolt elő ezért lesajnálóan tekintettem felé, és próbáltam olyan eszmefuttatást folytatni, mint ahogy ez a kikúrt okos ürge csinálná, de sajnálatos módon, nem jutottam egyről a kettőre. Nem fejtettem meg a muki támadásának lényegét, de pillanatokon belül kibaszott szemkiverős fény derült technika lényegére, ami annyira szánalmasnak tűnt, hogy rohadtul...
Mivel a felsőm ku*va szempillantásnyi időn belül már a földön hevert az idegállapotom extragyorsasággal összeroppant... Ennyire beégős harchoz még kikúrtúl nem volt szerencsém...
Kezdett olyan szájbabaszósan vörösleni a pofám, hogy akár jöhettek volna kertipartit rendezni, vagy akár pattogatott kukoricát készíteni a búrámon... szégyenlős sosem voltam, nade pont így következzen be ez a dolog?! Ráadásul pont egy ilyen ficsúr lásson meg? Pont ilyen légtérben? Na ez volt már a fejetlenség netovábbja... Kínomban nem tehettem mást mint hogy igyekezzek magamon összehúzni a megmaradt retkes mellényemet. Majdnem szerencsésen fejbebasztam magamat Tigrevel, ahogy ott szenvedtem, és próbáltam baszott gyorsan elfordulni. Há nehogy már pont ő bámulja a bögyeimet, az ég szakadjon le!
-Te perverz disznó! Így megalázni, te szánalmas kis buzeráns! Nálam most olyan szájbabaszósan elástad magad, hogy egy életre megutáltalak! Na megéllj csak, legközelebb kicsinállak, te surmó! -fordítottam a tekintetemet a gyíkra, szinte villámokat szóró szemeimmel, majd egy erőmből kitelő sonidoval elrepesztettem a baszott helyszínről. Két okból is kifolyólag... egy, nem akarom hogy egy ocsmányság folyassa rám a nyálát, és kettő pedig... nem én akarok kitakarítani és a hátamat tartani Aizennél...

/És ezennel elhúztam a belem... kösszentyű a játékot!\

Az a bizonyos ,,támadás" sikerrel zárult számomra, amit elégedett mosollyal tudtam le az arcomon. Sajna a melleit nem láttam, mivel szinte azonnal összehúzta a dzsekijét, de legalább jót nevethettem. De nem gondoltam volna, hogy ennyire megérint, hogy még ott is hagy a színhelyen.
-Te perverz disznó! Így megalázni, te szánalmas kis buzeráns! Nálam most olyan szájbabaszósan elástad magad, hogy egy életre megutáltalak! Na megállj csak, legközelebb kicsinállak, te surmó! -ordibált rám, majd pár gyors sonidoval eltűnt. Én meg kurvára nem tudtam, hogy mit kezdjek most ott. Hamarosan megjönnek az őrök így nem lenne szerencsés, ha itt látnának. Bármikor szívesen lezúztam volna Aizen hátranyalt buráját, de most valahogy nem kívántam a további konfliktusokat. Inkább összeszedtem gyorsan az elhagyott szíjakat, amiket levetettem magamról. Eközben Kuro Hebi beszélt hozzám.
-Ennyi lett volna az a nagy ellenfél?
-Én sem hittem, hogy tényleg ilyen gyorsan eltudom majd intézni.
-De hát akkor is. Ha látnál most, akkor látnád most, hogyan toporzékolok emiatt!
-Nyugi már! Maximum, hazamegyünk pihenünk egyet és keresünk valaki mást.
-Pihenni? Minek?! Hiszen szinte semmit sem csináltunk!
-Igaz, de akkor is álmos vagyok. Akár még itt is eltudnék aludni helyben.
-Gonosz vagy!
-Ugyan... Csak a farkam is kivan már!
-Nem kell neked meg állandóan káromkodni! Nem illik hozzád!
-Rendben na... Megpróbálom visszafogni magamat. Jó?
-Rendben, de akkor eredményét is lássam majd!
-Meglesz ne aggódj már annyit! -hajoltam le az utolsó szíjért, majd hallottam, amint az őrök benyitnak a terembe, amire én gyorsan beugrottam a Gargantanámba, hogy vissza menjek a Soul Societybe. HAzaérve ledobtam magamat és Kuro Hebit az ágyamra és pillanatok alatt bemondtam az unalmast. Elég érdekes nap volt ez, hiszen alig gyújtottam ma rá!

\\VÉGE!//

Tárgy: Re: Zel Syneza Kaabel Vs. Cande Jaegerjaques Vas. Dec. 20, 2009 7:27 am

Uff!

Ha csak kicsi szemecskéim nem romlottak tovább, akkor úgy látom, hogy befejeztétek a harcot. ^^

Ajándékotok 1500 ryou.

Gratulálok!