Újabb tökéletesen eseménytelen napnak nézünk elébe. Lassan már kezdem megszokni a semmittevést, pedig nagyon nem kéne elpuhulnom. A hadnagy pedig ezer orommel jelentené, hogy én vagyok az osztag leglustább tagja, ami persze nem igaz, ha esélye adodna rá. Szoval találnom kell megint egy ellenfelet, lehetoleg olyat, aki nem éppen a legujabb pletykák miatt akar megmérkozni velem. Szoval irány a város, hátha siekrul egy kis zurt kavarnom.
Már vagy 15 perce erre járok, de egyenlore semmi. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, arra tippelnék direkt kerulnek. Ekkor ismeros lélekenergia csap meg. Nem is lesz olyan unalmas ez a nap, ha ahhoz tartozik, akire gondolok. Probálom beazonosítani a kezdopontját és megkeresni. A kovezketo utcában van. Jol gondoltam, mivel ott csak egy shinigami áldogál. Biztonság kedvéért rákérdezek a nevére is:
-Yuri Tsushoki? - mikor erre megfordul, már tudom, hogy eltaláltam. Egy szokkenéssel elotte termek és a nyakába ugrok. Kicsit sikerult meglepnem, de szerintem ebbol a reakciobol már rájott kivel is van dolga. Mindenesetre most engem leállítani nem lehet, ugyhogy még kap ajándékba egy kérdésozont is. Mondjuk nem tudom miért, már kapásbol a legelején megtudtam a válaszokat.
-Jaj de orulok, hogy látlak! Mi van most veled? Melyik osztagban vagy? Sikerult már elérned a zanpakutod lelkét? Milyen rangban szolgálsz? És egyáltalán miért kerultél eddig? De régen nem beszéltunk! - zárom le a dolgot majd a biztonság kedvéért lemászom rola, hogy levegot is kapjon és végre siekruljon beazonosítania engem...


//bocsi a retinavakíto színért a címben, de így konyebben megtalálom //

Egy újabb eseménytelen nap. Sose fogom megérteni, hogy ugyan Shinigaminak álltam, de miért telnek eseménytelenül a napjaim. Nem szeretem a Zanpakutomat, de nem is szeretném, ha berozsdásodna. Egy pillanatra állok csak meg, hogy felmérjem a környezetet, hol is járok pontosan. Ekkor egy lélekenergiát érzek, ami ismerősnek tűnik, de nem tudom beazonosítani. Aztán hirtelen egy kérdést kapok.
-Yuri Tsushoki? - és a kérdező személy már a nyakamban landol. Hirtelen belém szorul minden lélegzet és azt sem tudom, hogy hol vagyok pontosan. Amikor észhez tér és leszáll rólam már be tudom azonosítani az arca alapján.
-Én is örülök neked Misti. - mondom és mosolyra húzódik a szám.
-Jelenleg az 1. osztagban szolgálok és ott 3. tiszt vagyok. Jó helyem van és meg vagyok elégedve mindennel. És ne érts félre nem kerültelek, csak sok a dolog a Főkapitány alatt. És veled mi a helyzet? Milyen életpályát jártál be eddig? - kérdeztem én is, majd jött a számomra legkínosabb:
-Sikerult már elérned a Zanpakutod lelkét? - erre most fogalmam nincs, hogy mit is feleljek.
-Hát mondjuk úgy, hogy igen, de nem vagyunk puszi pajtások. Ne kérdezz róla többet, majd meg tudod miért. Vagyis megtudod, hogyha megmutatod hova fejlődtél az Akadémia óta. - ajánlottam fel neki, de ezt kihívásnak szántam.

Szerencsére o is orult nekem, és még meg tudta orizni az eszét a hirtelen táadás után. Sikeresen válaszolgatott a kérdéseimre, ami el kell ismerni komoly teljesítmény volt, foleg ha azt vesszuk, hogy majdnem megfolytottam oromomben. Az elején kicsit bosszusan hallgattam, a vége felé már egy elfolytott mosoly bujkált a szám szélén. Mikor rám kerult a sor kicsit szomorkás képet vágtam, majd megszolaltam:
-Sikerult beeloznod. A 10. osztagban vagyok jelenleg, de még csak a 4. tiszti rangig jutottam. - majd ismét egy mosoly mikor magyarázni kezd a kardjárol. Mikor befejezi már nem tudom megállni nevetés nélkul. Kicsit konnyezve végul kinyogom mi is volt olyan hihetetlenul vicces:
-Valojában ebben hasonlítunk. Az enyém sem éppen egy kezesbárány, ráadásul a makacsságomat is átvette, hogy véletlenul se legyen konnyebb dolgom. - mondom neki majd eljut a tudatomig az utolso mondata is. Az eddiginél is szélesebben kezdek mosolyogni erre: - Tudod éppen azért jottem a városba, hogy ellenfelet találjak magamnak. Hihetetlen, hogy pont beléd botlottam. Orommel elfogadom a kihívást, kíváncsi vagyok mennyit fejlodtél az akadémia ota... - mondom a magamét, mikozben elindulunk kifelé az utcábol, mielott még azt hiszik, valami támadás tortént odabenn. Egyszer csak megunom a csiga tempot és felnézek:
-Bemelegítésnek versenyfutás az 1. osztag edzotermeiig? - természetesen shunpoban értem, ami neki is azonnal leesik. Inkább az ottani termeket használjuk, mivel így a hadnagyom nem tudja nyomon kovetni, hogy pontosan kivel és mikor harcoltam. Ugy látom neki is tetszik az otlet, ezért egy gyors oldalrapillantás után mindketten elindulunk. Szerencsére én minden osztagnál kiismerem tobbé-kevésbé magam így ezt elsore megtaláltam. Enyhe fékcsíkkal lassítottam az ajto elott majd korbe pillantottam Yurit keresve...

Misti kicsit félre értett. Hagytam, hogy ezt elkönyvelje magának, de mikor megérkeztünk az 1. osztag edzőterméhez akkor felvilágosítottam.
-Nem Misti, félre értettél. Én valóban nem vagyok megelégedve a Zanpakutommal. Ha lehetne, inkább lecserélném, de ezt dobta a gép. Yo-yova, nos, nem vagyunk épp egy hullámhosszon, ezért nem is nagyon szeretem használni az igazi alakját. - pontosítottam, nehogy félre értés legyen belőle. Még álltam kint egy pillanatig, majd kitártam az edzőterem ajtaját és félre álltam.
-Hölgyeké az elsőbbség. - udvariaskodtam, majd mikor belépett én is utána mentem. Meg sem vártam, hogy legyen helyünk bele is vágtam a közepébe.
-Hadou 4. Byakuray. - motyogtam, és a kidou már el is hagyta az ujjamat Misti felé száguldva.

Nos hát ez tényleg vicces. Ha a zanpakuto neve az alakját takarja akkor én kénytelen leszek feladni a kuldelmet egy nevetogorcs miatt, elore érzem. Mondjuk az akkor még viccesebb képet adna. Mindenesetre jelenleg ez a legkevésbé sem érdekelhet, a harcra koncentrálnom kell, vagy elég szépen felnyársalnak. Yurinak elonye, hogy nem kímél csak azért, mert lány vagyok.
-Érdekes neve van mindenesetre. Mondjuk a sors nagyon ironikus tud lenni. Ezt saját magamon is kitapasztaltam, szoval ha nem is tudom magamat beleképzelni a helyedbe, de megértelek. - mondom mikozben befelé megyek a terembe. A kovetkezo pillanatban érzem, hogy támadni fog, ezért amint elhagzik az általa használt kidou neve fél métert oldalra lépek.
-Huu ez kozel volt. Szép probálkozás, csak a legtobb kidou-val az a baj, nem lehet oket irányváltásra bírni, ezért konnyuszerrel kicselezi az ember... - mondom szinte magamnak, mikozben kicsit beljebb lépek, hogy azért legyen kozottunk valamennyi hely is. Egy ujabb kozelrol érkezo támadást, vagy két egymás utánit hirtelen nem tudnák kivédeni. Na lássuk mire megy Yuri, ha kicsit megtornáztatom:
-Bakkudou 01:Sai -célzok felé. De amint a kezemet elhagyja a technika kicsit odébb fordulok majd magam felé fordítom és ugy, hogy o is hallja nayg eséllyel mit mondok johet az ujabb: - Bakkudou 26: Kyakko! - mire szemmel láthatoan halványodok majd pár pillanat mulva meg nem tudnák mondani hol is vagyok...

Misti kitér a Byakuray előle és egy Saival próbálkozik, amit elkerülök, így nem leszek odaragasztva. Aztán egy újabb kidou, de Misti maga felé fordítja, majd miután ki mondja elkezd halványulni, végül teljesen eltűnik.
-Na ne már. Ez csalás Misti! - kiáltom, majd shunpozni kezdek, nehogy eltaláljon valamival. És akkor eszembe jut egy ötlet, amivel kideríthetem hol van.
-Bakoudo 1. Geki! - mondom ki a Kidou nevét és valahol remélhetőleg egy piros körvonalnak kellene megjelennie.

Az arckifejezése láttán majdnem belehalok a nevetésbe. De egy hangot sem hallatok egyenlore, mert félek, elárul. A shunpo és minden más egyéb mozgást a leheto legcsendesebbre veszem. Yuri kozben méltatlankodik egy sort, majd elore kiszámíthatatlan helyekre shunponozva probál velem kapcsolatba kerulni. Erre kb. esélye is lenne, ha figyelembe vesszuk a terem méretét, egy ora alatt meg is találna. De mivel kozben én is mozgok, és elore tudom mi a kovetkezo célpontja, kizárt, hogy megtalál.
A kovetkezo tippje, hogy vaktában ello egy kidou-t, de az sem lehet tul sikeres. Én éppen a másik oldalon állok, mikozben az a dog visszapattan a falakrol és cikázik egy sort. Messze elkerul, mikozben megint nem vagyok messze a nevetéstol. Utána csak azért is konnyítek a helyzetén és mogé osonok:
-A hatás elérésért azt is tudnod kéne hol vagyok... - suttogom a fulébe, majd mielott ujabb dogot lone felém ujra eltunok. Kozben megeresztek egy nevetést ami visszhangozni kezd a teremben ezzel még jobban felhergelve amugy sem éppen nyugodt ellenfelemet. A kovetkezo csapás viszont talán váratlanul éri:
-Bakkudou 26: Kyakko! - kiáltom majd amint a kidou elhagyja a kezemet uj helyre ugrok. Kozben elore tudom, hogy nem fogja eltalálni, de nem is ara számítok. Valojában ugy céloztam, hogy nagy eséllyel a kidou visszapattanjon a falrol és hátulrol találja el...

Halvány lila fogalmam sincs, hogy Misti merre lehet. A Geki persze nem talál, majd hirtelen egy halk suttogás töri meg a csendet. Ez Misti hangja, de ő sem hülye, rögtön helyet változtat. Nincs más ötletem, a terem hatalmas, így aligha találom meg. Egyetlen lehetőségem van. Vagyis három, de ez már részlet kérdés.
-Hadou 4. Byakuray! Hadou 33. Sokatsui. Hadou 4. Byakuray. - minden egyes kidout más irányba lövök el, hátha az egyik eltalálja Mistit. Reméletőleg.
-Remélem nem akarsz örökké bujkálni. Ez így nem harc. - ordítom a terembe.

Yuri sikeresen elkezdett minden irányba kidou-kat lovoldozni, aminek eredményeként a falak kozott ropkodott az osszes, amíg volt elég ereje. Így a terem nagyrészt ugy nézett ki, mint egy tuzijáték elszabadulásakor. Szinte lehetetlen volt kikerulni oket, de végul csak sikerult. Az enyém is vélt tévesztett. Az ellenfelem egyre idegesebb lett, szemmel láthatoan nem szokott hozzá a láthatatlan ellenfelekhez. Na jo, kíváncsi vagyok akkor milyen képet fog vágni a kovetkezo kidou adag után. Ezuttal is kiabálni kezdett, de most shunpoval ugrálva válaszoltam neki:
Tudom...Ne...aggodj...még...két...perc...és megszunik...a hatása... - mondom mikozben folyamatosan irányt váltok. Láttam ahogy kapkodja fejét, kozben én probáltam a leheto legcsendesebben elohuzni a kardomat, hogy amint ujra láthatová fogok válni, azonnal támadhassak...

Misti még mindig sehol sem volt. Ez nem lesz így jó a számomra, mert ebből nem lesz semmilyen harc sem, hogyha csak rejtőzködik. Nem tudom miért szereti mindenki annyira ezt a Kidout. De hirtelen eszembe jutott valami. Hisz Mistinek is kell legyen szellemi energiája. Hát persze, csaptam a homlokomra. Elkezdtem koncentrálni és fókuszálni, majd végül megtaláltam. Elkezdtem shunpozni össze-vissza, majd előhúztam a Zanpakutomat és lecsaptam. De a Zanpakutom meg állt a levegőben.
-Helló Misti. - mosolyogtam a lányra.
-Azt ugye tudod, hogy neked is van Reiatsud? Az alapján találtalak meg. - mondtam neki a taktikám, majd, hogy ne legyen semmi probléma, elshunpoztam a közeléből, de a lélek energiájára még figyeltem.

Mikozben lassabbra vettem a mozoghatnékomat figyeltem amint szinte szo szerint fény gyulik az agyában. Lassan ugy tunik o is kezd ráébredni, hogy a látás nem az egyetlen képesség. Megprobál ezuttal a lélekenergiám alapján megtalálni, ami minden csak nem éppen nehéz. Bár most is a minimumra van visszaszorítva, azért ritka bénának kell lenni, hogy az ember ne szurja ki. Egyszer csak elindult felém, én pedig nem tértem ki elole. A kardok osszeakadtak, bár ezt o nem láthatta, és valojában én sem nagyon. Mikor elárulta hogyan talált meg, még kicsit kuncogtam magamban.
-Orulok, hogy rájottél erre az aprocska trukkre. De azért nem kell annyira sietni. - tettem hozzá és máris indultam kivont karddal utána. Még kozben is éreztem, hogy megszunik a kidou hatása és mintha leontottem volna egy adag festékkel hirtelen visszakapom a színemet. Yuri felém fordul, de ezuttal nem adok neki idot kidou használatra, azonnal támadok. Valojában a kidou-kat soha nem kedveltem, a puszta harcot annál inkább. Ezt nyilván o is tudja, vagy megérezte, mert nem kuldott rám semmit. Élvezettel hallgattam az állandoan osszecsattano kardokat, hiszen az akadémián alaposan volt idonk kiismerni a másik modszerét, és azonnal reagálni...

Misti Kidoujának hatása megszűnt és végre láthatóvá vált.
-Na végre. Gyerünk Misti innen már nincs visszaút. - be sem tudtam fejezni a mondatot Misti már támadt. Ügyesen hárítok, majd ellököm magamtól.
-Ha azt várod, hogy rögtön shikai-t hívok elő, nagyon tévedsz. - mondom Mistinek és már indultam is. Zanpakutomat előre szegeztem és Misti mellére céloztam. Természetesen ügyesen hárított, de nem vártam sokáig már húztam is vissza. A szabad kezemmel ellöktem magamtól és ismét nem tétováztam.
-Hadou 33. Sokatsui. - a kék energia gömb már Mistit vette célba.

Hát valojában nem is nagyon számítottam Yuritol másra. Egy pillanat alatt kivédte a támadásomat és máris ellentámadásba lendult. A kardja egyenesen a bordáimat célozta meg, és csunya sebre készulhettem, ha ezt bekapom. Egy kisebb fordulással és a kardommal kivédtem, de nem orulhettem ennek. Ellenfelem a kovetkezo pillanatban ellokte magát és távolabbrol egy kidouval célzott be. Na ne már, ennyire nem bízik a képességeimben? Inkább nem is fárasztom magamat az odébb ugrálással, elég ha elhajolok. Mivel azonban bármelyik pillanatban várhato egy ujabb támadás, inkább nem hagytam rá idot neki. Megint elé ugrottam és ujra karddal probálkoztam, mikozben a bal kezemet hátra huztam. Mikor hárítani probált egyenesen, kozvetlen kozelrol céloztam meg egy kidouval:
-Hakufuku! - a hangom nagyon csendes volt mikor kimondtam ezt, és kozben egy keveset hátráltam is, hátha mégis kivédi a neki szánt ujabb nem tul kellemes csapást...

Misti ügyesen reagált minden egyes támadásomra, majd ismét bevetett egy kidout.
-Remek. - sóhajtottam, majd becsuktam a szemem és eltávolodtam Mistitől. Remélem ennek is meg fog szűnni a hatása, hisz nem csinálhatom végig vakon ezt a harcot. ÉS akkor ismét alkalmaztam azt amit az előbb. Misti Reiatsujára koncentráltam és már be tudtam azonosítani, hogy hol van. Nem volt tiszta a jel, de megvolt.
-Jól van Misti est csinálhatjuk még egy darabig. Bakoudo 9. Geki. - mondtam és csak remélhettem, hogy Mistit eltaláltam. Akár igen akár nem a következő lépésem is megvolt már.
-Hadou 31. Shakkahou. - a piros energiagömb Misti felé indult el. Direkt nem mondtam el a ráolvasást, hisz akkor sokkal erősebb lett volna.

Hihetetlen nagy csodálatomra ez a kidou is betálált, ráadásul nem is akármilyen hatással. Yuri-t már szemmel láthatoan kapkodta az ideg, legalábbis a szemoldokébol ítélve nagyon nem lehet oda a szemet célzo kidou-imért. Na jo, ha eddig nem sikerult felbosszantanom, az utolso huzásom egyértelmuen megtette a hatását. Eddig ot percig az volt a baja, hogy engem nem látott, most ugyanannyi ideig az lesz, hogy egyáltalán nem láthat meg. Oké, lassan és biztosan, sot ráadásul akaratomon kívul, kezdek steptáncot járni az amugy sem tul jo állapotnak orvendo idegein. Ezt vagy befejezem, vagy a nem tul nagy számu baráti társaságom fog még egy taggal csokkenni. Sajnos jelenleg nem a legjobb otlet tovább idegelni, ezért inkább irányt váltok. Mivel a lélekenergiám alapján most végre kovetni tud, ezuttal jobban kell figyelnem. Az egyik felém kuldott kidou-ját csak az utolso pillanatban vettem észre és egy félresikerult tánclépéssel tudtam csak elkerulni. Ennek hatására azonban a másikat már végképp nem tudtam kivédeni, ezért felemeltem a bal kezemet és a kardom tokját, majd azzal hárítottam. Egyhe égo érzés adta tudtomra, hogy sikerult telibe találnia, de amint alig érezhetoen emeltem a lélekenergia szintemet a fájdalom csillapodott, ahogy máskor is. Mindenesetre egy hangot sem adtam ki, azt az illuziot keltve, hogy megint elment mellettem. Visszafordultam Yuri felé, majd kicsit fájo kezemet felemelve egy ujabb kidou-t kezdtem el mondani:
-Na jo, akkor johet a bekeményítés! Shimoku! - kuldom felé az egyik cseppet sem kedves kidou-mat. Majd amint látohatáron kívulre kerul undozobe is veszem a kardomat magam elott tartva. Ha ez nem találja el, vele még mindig tudom támadni...

Fogalmam nincs, hogy a kidouimra Misti hogyan reagált, de nem sokára éreztem, hogy elmozdul, majd hallottam, amint egy újabb kidou-t küld felém. Nem elég, hogy megvakít, még meg is mérgez, remek. Ezt minél hamarabb le kell tudnom, mert nem sok mindenre fogok ezzel menni. Főleg, ha elkezdek gyengülni. Valamit nagyon ki kell találnom, de már hallottam Misti hangját.
-Na jo, akkor johet a bekeményítés! Shimoku! - a kidou-t érzékeltem, de elég nehéz kikerülni, ha nem látom mekkora a hatótávolsága. Nem volt mit tenni, eltalált. Sajnos. És már kezdtem is érezni a hatását, úgyhogy valamit tényleg tennem kellett.
~A francba, nincs más választásom. Muszáj használnom különben a végén Misti kinyír. - gondoltam magamban, de nem is tétováztam. Nincs más megoldás.
-Hinekuru, Yo-yo! - a Zanpakutom pengéje meghajlott és elkezdett összetekeredni, míg a keresztvas egybeolvadt a markolattal és vékonyodni kezdett. Amint a Zanpakutom felvette az igazi alakját szabadon engedtem egy kis Reiatsut bemutatva Mistinek a tudományom. Elshunpoztam, majd résnyire nyitottam a szemem. A kidou hatása lejárt, így végre teljes erőbedobással harcolhattam Misti ellen.
-Nem volt más választásom Misti. De ha jól tudom, most látod először a Zanpakutom igazi alakját. Nem nagyon szoktam mutogatni. Nem szeretem. - mondtam Mistinek, majd meg sem várva a választ elhajítottam Yo-yo-t Misti felé. Az első két ütés betalált ugyanarra a pontra, így hamarosan bizonyos fokú bénulást kellene éreznie.

Oké, az eros fellépés megtette a magáét. Az utolso pillanatban meg kellett álnom, mert kozben a lélekmérgezés is sikeresen eltalálta Yurit. Huu ezért nagyon nem lesz oda, de én szoltam elore neki, hogy valodi harcot akarok. Inkább nem támadtam tovább mert megszunt a Hakufuku ereje is, ráadásul ez bármelyik pillanatban neki is feltunhet. Bizonyára rájott, hogy nem szándékozom vele finomkodni, mivel rogton fogta magát és shikai-ra váltott. Hála az égnek legalább nem kellett érte konyorognom. Viszont mikor kardja felvette igazi alakját, láttam milyen fancsali képet vág. Hát nem hiába nem kedveli, érdekes egy cucc. Majdnem felkacagtam, de utána ellenfelem utáni tisztelenbol inkább nem tettem. Egy terebélyes mosolyt azonban így sem tudtam elfolytani. kozben éreztem, ahogy novekedni kezd a lélekenergiája majd egy része szabadon lett eresztve. Hát nem is tudom, így elsore azt mondanám egy sulycsoportban vagyunk. Talán kicsit kulonbozik, de ebben a harcban inkább a rutin fog donteni. Bár most van egy kis elonye, mivel Yurei Kouji még nem szabadult ki. Ezt a kardom mint mindig most is sikeresen szová tette kozben:
~Engedj ki, harcolni akarok!
~Na azt várhatod, elobb tudni akarom mire képes! - jegyeztem meg neki, mire nem tul kedves szavakkal kifejezte nem tetszését. Persze ezuttal is figyelmen kivul hagytam a véleményét, és végre elkezdtem komolyan a harcra oszpontosítani. Shikai-ra váltott, lássuk mire megy vele.
Tul lassu voltam, a yo-yo szinte azonnal eltalálta a már sérult kezemet. Arra számítottam ujabb fájdalmas sérulést okoz, vagy rátekeredik az a vacak zsinor, de semmi ilyesmi nem tortént. A yo-yo azonban másodszor is eltalálta, és ezuttal miután távolabb ért enyhe zsibbadás adta tudtomra, hogy béníto hatásu. Na jo, akkor elo a valodi eromet, mielott még elaludna az unalmában:
-Hát el kell ismernem érdekes alakja van a kardodnak. Akkor bemutatom az enyémet: Youzai Yurei Kouji! - kiáltottam mire kardom megremegett és sikeresen felvette igazi alakját. Nos a kulso szinte semmit nem változott az orarajzolaton kívul, de a belsejébol energia áramlott felém. Most már én is készen állok a komoly harcra.
A kovetkezo pillanatban ujra támadásba lendultem, mivel le akartam tesztelni mire is képes a kardjával. Ha jol gondolom a fonala sem egyszeru pamut, inkább a színe alapján valami nagyon vékony acélnak mondanám. Ha rá tekeredik a kardomra, azt nem koszonom meg. Ráadásul most már igazán kezd vacakolni a kezem is. nem kell sok hozzá, és tényleg használhatatlanná válik. Addig azonban tokéletes lesz védekezésre, mert ennél nagyobb kárt már nem tud benne tenni...

Hamarosan Misti összes kidoujának hatása megszűnt. Végre. Ott álltam előtte kiengedett Zanpakutoval és vártam, hogy mit fog lépni. Nem kellett sok már ő is Shikai-ba lépett.
-Remek Misti. Egész jó. De meglátjuk mennyit érsz vele. - mondtam neki gúnyosan és láttam, hogy egyre nehezebben használja a kezét. Ez számomra még jót jelenthet. Támadásba lendült, egy shunpoval kitértem előle, majd ismét csapást mértem a rossz kezére. Visszahúztam Yo-yot és meg sem vártam, hogy sikeres volt-e az előző támadásom vagy sem, már indítottam is a következőt. Elhajítottam a kis kör alakú részét Misti lába felé, majd ott leírt másfél kört és a kezemben landolt. Remélhetőleg sikerült a manőver. Ha igen, akkor a folytatás.
-Ez a helyzet, most nem kedvez neked Misti. - mondtam gúnyosan, majd megrántom a zsinórt.
-Yo-yo elektromos és erő keverék. Az rázás, amit az ütéskor érzel azt jelenti, hogy áramot vezet beléd, de nem halálos. Csak elkezdi megbénítani az izmaidat. Végül meg nem fogod tudni használni a karod. Ha vigasztal a dolog, ilyen még nem történt.

Ha nem sikerül a támadásom, akkor megvárom amíg Misti támad és elshunpozok előle.

Yuri mint mondig most sem kímél, bár továbbra is csak a sérult kezemet találja el, amiben már nem tud nagyobb kárt tenni, így szinte meg sem érzem a hatását. A fájdalom kuszobom is feljebb kerult, vagyis ha nem rak be nekem valami nem tul kellemes vérzo sérulést, tokéletes pajzsom lesz. A kovetkezo csapása nem éppen kicsit, ráadásul egész konnyen kivitelezheto, így jobban járok, ha nem kapom be. Amikor a zsinorjai elkapták az egyik lábamat, már tudtam, hogy ellépni nem fogok tudni. O azonban elkovette azt a hibát, hogy miben is rejlik a támadásának valodi ereje. Itt van vége a mokázásnak:
-Ne olyan hevesen. Elfelejtetted, hogy én még nem mutattam meg mire is képes a zanpakutou-m. - jelntettem ki teljes lelki nyugalommal, majd amikor már csak pár méterre volt a villám, a kardomat hozzá érintettem a yoyo tartoszálához és hangosan mondtam ki - Houshoku! - a kovetkezo pillanatban a támadás már sehol sem volt, és a cérna is gyengulni kezdett, minek hatására a lábamrol lehullott. Kiugrottam a hatotávolságátol és felé fordultam ujra, készen arra, hogy ha tul gyorsan mozdul még bevessem a lassítást is...

Misty egy kicsit meglepett. Elszívta a támadás erejét.
-Megleptél. Ez egy kicsit erős volt. - mondtam Mistynek, majd visszarántottam Yo-Yot és pillanatok alatt terveztem meg a következő támadássorozatom. Misty mellé suhnpoztam, és Yo-Yo-t az ép karjának csaptam. Előnyömre vált, hogy Yo-Yo zsinórja elég rugalmas volt ahhoz, hogy köré tekeredjen és így bármit el lehetett találni vele. Amint a két karja megvan, és a Zanpakutoját is alig bírja már tartani, majd a lábait veszem célba. Nem hagyhatom, hogy Bankait használjon.
-Zsinór, tudod? Képes köréd tekeredni. - hátra ugrottam.
-Hadou 4. Byakuray. - Misty vállát céloztam, ott nem okoz olyan nagy sérülést. Aztán kapcsoltam, mi van ha kitér. Kiszámoltam a lehetséges útvonalakat, ahová kiléphet, és megvártam mit tesz, majd Yo-Yo-t oda írányítottam, ahova Misty kitért.

Az elszívásra nem számított, nyilván már régen elfelejtette, mire is képes a kardom. Pedig éppen azok között volt, akik előtt felfedeztem a képességét és sikeresen használtam is őket. Ez a támadás mindenesetre nem sokat tudott rontani az amúgy sem rózsás helyzetemen, elvégre a kezem csúnya sérülést szedett össze, és ha nem fejezem be a harcot tíz percen belül, még ráadásul alaposan el is kezd hasogatni.
Megint kicsit elkalandoztam, későn vettem észre, hogy éppen a használható kezemet célozta meg, és kötötte le a yo-yoval. A fene esne bele, kell nekem mindig megtalálnom a leglehetetlenebb helyzeteket is. Egy pillanatra behunytam a szemem, majd a bal karomat válból odébb rántottam, ezzel elérve, hogy a yoyo ne tudja azt is elkapni. Mozgatni már nem nagyon tudtam, ami nem jött jól ebben a helyzetben. Talán még van egy kis esélyem. A jobb kezem nem mozdul rendesen, de attól még a mozgásomat nem akadályozza meg. A felém küldött kidou elől e levegőbe ugrottam, így az szépen elsuhant alattam. Viszont a feladója hamarosan támadni fog, ezért azonnal ki kell magamat szabadítanom. Lássuk csak, milyen erős ez a kötél. Ahogy eznézem nem túl szoros, Yuri a vérkeringésemet nem akarta elszorítani vele. Elvágni nem hiszem, hogy lehetne, inkább valahogy le kéne húzni a karomról. Attól félek ez pedig csak a ruhával együtt fog megtörténni. Sosem hittem volna, hogy egyszer még duplán hálás leszek a harci "ötözetemnek". Egyszerü mozdulattal kioldottam az övet, majd a támadás elől egy kézen állással menekültem el, aminek hála az egyenruha is lehullott rólam azzal a zsineggel együtt. Remek, alakul a helyzet. Ha nincs rajtam az az idegesítő cucc, gyorsabban mozgok, így biztosan nem fog egykönnyen telibe találni azzal a kis játékkal. Shunpoval hatótávolságon kívülre kerülök, majd kicsit megállok, hogy ellenőrizzem a sérült kezemet. Nagyon használni már nem tudom, eléggé a testem mellett fog lógni, mintha teljesen el lenne halva. Így egyhamar nem fogok kidou-kkal lövöldözni.
-Ja igen, zsinór. Köszi, hogy szólsz róla! - vetettem oda mosolyogva, a legkisebb jelét sem adva, hogy fáj a kezem. Ami igaz is, az más dolog, hogy nem is érzem. Közben Yuri mintha kicsiz kezdett volna elpirulni. - Te még nem is láttad ezt a ruhámat, igaz? Általában csak harcokkor mutatom meg, gratulálok! Nem kell ennyire vörösödni, annyira azért nem kihívó! - szúrom még oda, majd shunpoval mellette termek és támadok. A yoyo-t nem közelharcra találták ki, így asszem a vágásom be is talált. Mielőtt még a hurok zárulhatna, kiugrom és megint távolabb vonulok. Épp elég sérülést szereztem be, nem engedhetem meg magamnak, hogy még pár helyen tönkre tegyenek...

-Már semmin sem lepődöm meg veled kapcsolatban. - mondtam Mistynek mikor [i]randomf/i] ruhát váltott. Elég kihívó volt az új cucca és nem tudtam hirtelen merre nézzek. Aztán felhagytam a dologgal és a harcra koncentráltam ismét. Ahogy láttam kiismerte a taktikámat, így viszont nem tudok mit csinálni, váltanom kell. Mistynek sikerült közel férkőznie hozzám és egy vágást ejteni a karomon, ami elég csúnya volt. Erősen vérzett, majd mielőtt cselekedhettem volna ismét hátra ugrott. Valamit nagyon sürgősen ki kell találnom különben elvesztem ezt a csatát. Ekkor úgy láttam, mintha megállt volna az idő. Minden szürkévé vált és hamarosan léptek neszét hallottam.
-Ez meg mi? - kérdeztem, majd megláttam Yo-Yo-t. A griff lassan lépkedett felém, majd két méterre tőlem megállt.
-Meg akarsz halni? - kérdezte.
-Dehogyis. De kiismerte a technikámat. Valamit ki kell találnom, hogy le tudjam győzni.
-A Végső Tánc. Vesd be. Ígérem segíteni fogok. - mondta Yo-yo de én kérdőn néztem rá. Tudtam, hogy azt a technikát egy harcban csak egyszer tudom bevetni. Ha nem sikerül, végleg kimerülök és Misty nyert. Muszáj megpróbálnom.
-Rendben, benne vagyok. - válaszoltam, mert nem volt más választásom. A színek visszatértek, és az idő is újra mozogni kezdett, ezt Misty ruhájából gondoltam. Hátrébb léptem egy lépést és felkészültem a támadásra.
-Lássuk milyen gyors vagy. - mondtam, majd a szellemi energiámat a maximumra engedtem. Az szememben az íriszem is sárgára váltott. Mindent kiadtam magamból, ez volt a maximumom. És elkezdtem a mozdulatsort. Szépen lassan indult, megtalálva az egyensúlyt és az összhangot a Zanpakutommal. Ahogy a mozdulatsor haladt előre, úgy gyorsultam fel én is, remélve, hogy minél több találat éri Mistyt.

~Hát kamuzásból éppen most kaptál egy karót Yuri. ~ szögezem le megamban, mivel ahhoz képest, hogy nem tudom állítólag meglepni semmivel sem, a feje egészen a főtt rák színéig eljutott. Ennyire azért nem feltünő ez a ruha, legalábbis szerintem. Oké, a hosszúsága hagy némi kívánnivalót maga után, de akkor sem kell rajta ennyire kiakadni. Vagy várjunk csak, mennyi idős is Yuri? Azt tudom, hogy fiatalabb nálam, de nem emlékszem a többire. Azt hiszem lassan lesz 200. Így már érthető a dolog, az ő korában sem volt divat a rövid ruha. De engem nem érdekel, sőt egy vihogást sem tudok elnyomni, főleg ha az arcára nézek.
-Azért azt elég jól titkolod! - szúrok még oda, majd én is a kezére pillantok. Szépen megvágtam el kell ismerni, és mit ne mondjak, ezt még bánni fogja, de nagyon. Remélem azért vagyunk annyira jóban, hogy azt a kis harci sérülést nem fogja kiakasztónak találni. Főleg mivel nagy eséllyel megint sikerült eltüntethetetlenre csinálnom.
Hirtelen hátra lépett és a gyorsaságomra volt kíváncsi. Remélem most végre hajlandó lesz olyan technikát mutatni, ami másra is képes egy enyhe áramütésen kívül. Kíváncsian várom mit fog tenni, de még így is alaposan meglepődök, mikor tánc szerű mozdulatokkal kezd közeledni felém. Közben szabadjára engedi a lélekenergiáját, amivel majdnem fel is ken a falra. Hm, igaza volt, tényleg erősebb lett. De a sebességemet akkor sem tudja megkerülni. Nem hiába útálom néha az egyenruhát, abban rendesen nem tudok mozogni. Most, hogy megszabadultam tőle, gyorsan vagyok, mint hiszi, ezért az első pár támadást minden különösebb megerőltetés nélkül kivédem. A yoyo azonban folyamatosan gyorsul, és lassan kezd is beérni. A fene, ez nagyon nem lesz így jó. Valamivel le kéne fogni. Megvan! A bal kezem még mindig nem mozdul, ezért kicsit nehézkes módon kell megoldanom a dolgot. Mikor Yuri a közelembe ért, egy olyan cselhez folyamodtam, amit egyébként nem szívesen használom. A kardom, bármennyire is próbált ellene tiltakozni, leszúrtam pár centire a földbe, majd úgy álltam, hogy pontosan elé kerüljek. A tőr még mindig ott volt a ruhámra szíjazva, azt kaptam ki, és állítottam meg vele a yoyo fonalát. Kis csavarással egy csomó is került rá, majd az egészet a fölre ejtettem, és a jobb lábammal ráléptem. Rögtön utána sikerült visszaszereznem a kardomat és magam elé tartanom támadólag, hogy esetleges újabb próbálkozását ki tudjam védeni. Arra bezeg nem számítottam, hogy neki a "fegyvere" kell. Mikor megrántotta sikeresen elcsúsztam vele együtt és szó szerint kiütöttem láb alól őt. Ráadásként rajta landoltam, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy a kardommal majdnem le is fejeztem. Pontosabban a vége a földbe fúródott, a markolat pedig a kezemben volt, ezzel őt is leszorítva a nyakánál. A helyzet elég abszurd volt ahhoz, hogy ne tudjam megállni a nevetést. Ezzel nem voltam egyedül, Yuri is csatlakozott.
-Oké, a befejezést nem pont így terveztem, de a célnak megfelel. Szerintem ideje abbahagyni a harcot, éppen elég kárt tettünk egymásban. - jegyzem meg, majd megpróbálom magamat feltornázni. Ez újabb vidulást fog még itt okozni, mivel a bal kezem használhatatlan, a másik pedig éppen tele van. Azt azért őszintén remélem, hogy nem jön ide senki. Ez a helyzet eléggé félre érthető lenne...

Misy tökéletesen kerülgette a Yo-Yo-t amíg felvette eredeti gyorsaságát. Egy darabig bírta is a tempót, de végül sok lett neki. Néhányszor eltaláltam, de sikeült közel kerülnie, lefognia a zsinórt és kibillentenie az egyensúlyomból. A mozdulatsort nem csináltam végig, de remekül sikerült eddig. Aztán valahogy érdekes helyzetbe kerültünk. Gyorsan történt minden, fel sem fogtam, majd felajánlotta, hogy hagyjuk abba. Igaza volt, innen már nem sok mindent lehet kezdeni.
-Te nyertél. Feladom. - mondtam és miután leszállt rólam nevetve elmentünk a dolgunkra.