Éppen a legjobbat aludtam amikor valamiért meg szólalt az az istenverte vekker.
-Ezt még megbánod te mocsok.- fordulok egyet és felülök az ágyon, totál kómásan ásítok egyet és rámutatok az egyik ujjammal.
-Hadou 04: Byakuray- A villám kitört, az idegesítő vekker maradványai pedig kirepültek az ablakon a villámmal együtt. Nos ezzel nincs több gond, de mért volt bekapcsolva gondolkodtam, bár nem sokáig mert hamar elkapott a fejfájás, a másnaposság egyik legfőbb tünete.
-Anyám talán egy kicsit túlságosan is sokat ittunk este, na mindegy most viszont ezt a fejfájást kéne kezeli valamivel.- Mondom magamnak és elindulok a fürdőbe, bemászok a zuhany alá és magamra engedem a hideg vizet. Nos ez egy igencsak nagy józanító erejű húzásvolt miután kimásztam a fürdőszobából átmentem a konyhába és nekiálltam valami ehetőt kreálni, közben főztem egy kávét. Mikor végeztem a reggelivel kimentem a szobába felöltözni menetközben megakart a szeme a naptáron amin a mai nap volt bekarikázva és aláírva az áldott szó: szabadnap. Mikor megláttam egyből eszembe jutott, hogy miért piáltunk tegnap annyit. Ezen emlékek közt merengve mentem a szekrény felé amikor nem figyeltem és beleakadtam a földre lógó takarómba. Az esést arccal tompítottam, ami nem volt kellemes, de legalább magamhoz tértem. Elkezdtem turkálni a szekrényben valami értelme gönc után a végére találtam azért egy-két normális ruhát. Felvettem őket, zanpakutomat felkötöttem a hátamra ha esetleg szükség lenne rá. Majd elindultam a városba, hogy elintézzem a bevásárlást meg az egyéb teendőimet amiket már igencsak rég beterveztem. Amíg az utcákat róttam azon gondolkodtam, hogy mit kéne csinálni de nem jutott eszembe semmi érdekes. Miközben ezen gondolkodtam véletlenül nekimentem az utcán velem szembejövő lánynak aki kis híján el is esett ettől.

A lány majdnem elvágódik amikor ütközünk, valami pedig kirepül a kezéből és az utca kövén hangosan csörömpölve széttörik.
-Nem!- Hallom kétségbeesett kiáltását.
Lenézek rá hát elég idegesnek néz ki a kezei ökölbe szorulnak.
- Mi a...- Ez így nem lesz túl jó.
- Bocs, nem volt szándékos.- Mondom neki hátha ezzel egy kicsit letudom nyugtatni az idegtől már így is paprikavörös lányt.
- Az idióta.... A parfümöm...- Milyen parfüm micsoda? Nézek körbe aztán megérzem az illatot és kiszúrom a törött üvegcsét a földön. Ó te szent szar ez most komoly. Reggel pofára esek, most meg ez. Közben a lány arca még vörösebb lett az öklét pedig még jobban összeszorította.
- Fizesd ki! Vagy... Neked annyi...- Mondja miközben felnéz rám, most esik csak le, hogy ő is a 11.osztag tagja.
-Ha jól sejtem akkor nem volt valami olcsó az a parfüm de sajna nálam nincs annyi pénz, hogy megtérítsem az árát.- Itt tartok egy kis hatásszünetet, majd fojtatom.
-De a fennmaradó második lehetőség nem hangzik olyan rosszul. Ráadásul az sem árt, ha levezeted a feszültséget valakin, én pedig legalább hasznosan tölthetném a délelőttöm. Mit szólsz?- Kérdezem tőle aztán várom hogy erre vajon mit reagál majd.

-De a fennmaradó második lehetőség nem hangzik olyan rosszul. Ráadásul az sem árt, ha levezeted a feszültséget valakin, én pedig legalább hasznosan tölthetném a délelőttöm. Mit szólsz? - Ezeket mondja a fickó, és ahogy elnézem még komolyan is gondolja.
- Hasznosan... Már hasznossá tetted magad.
Ujjaim lassan ellazulnak, majd egy lépéssel hátrébbról nézek föl Takeshi-ra. Kissé kábán, és lehet, hogy eléggé bambán nézek rá még az előző sokkhatás miatt, amit parfümöm megpurcanása váltott ki belőlem, de a szavai valami jót is ígérnek végre. Ha már Matsukin nem vezethetem le a mérgemet... Mert ugye miért ne szívódna föl az ilyen helyzetben? Hiszen mindig ezt csinálja. Kikészít engem, aztán úgy ügyeskedik, hogy valaki mással kelljen összeakaszkodnom.
~ De, ha már a kedves 6. tisztünk is ilyen lelkes támogatója a második verziónak... ~
- Mit kap a győztes?
Eközben úgy néz rám, mintha valami elképzelhetetlen dologról faggatnám.
- Ne nézz így rám! Csak a győztes díja érdekel. A vesztes itt nem én leszek...
De a válasz érkezése előtt már elő is rántom zanpakutomat, és villámlépéssel eltűnök a fiú elől, hogy aztán fölötte megjelenve támadjak.
Már ettől jobban érzem magam, s ez látható is kárörvendő vigyoromon.
Közben csapásomat hárítja Takeshi, s én gyorsan kámforrá válok, hogy most hátulról próbálhassam meg becserkészni. De azért a számat még nem létfontosságú csukva tartanom. Elvégre nem vagyunk víz alatt.
- Hadou 04: Byakuray!
És már sercegett is a levegő a meginduló fehér villámtól. Nem várom meg míg célba ér, már ha célba ér, inkább villámlépéssel más irányba távozom, és Zanpakutommal ismét lecsapok.

- Hasznosan... Már hasznossá tetted magad.- Mondja miközben kiengedi ökölbe szorult ujjait és hátrál egy lépést, hogy jobban megnézzen magának szemeiben némi kábultságot látok.
- Mit kap a győztes?- Teszi fel a kérdést amire én csak felhúzom a szemöldököm.
-Ehh...mi?- Nyögöm ki egy igazi WTF? kifejezéssel az arcomon.
- Ne nézz így rám! Csak a győztes díja érdekel. A vesztes itt nem én leszek...- De nemigazán várja meg, hogy kitaláljak valamit, inkább előrántja zanpakutoját a tokjából és egy shunpoval fölém kerül.
- Kis heves...- Megropogtatom a nyakam, az egyik kezemmel megmarkolom a hátamon lévő zanpakutom markolatát, a másik kezemmel pedig egy rántással eloldom a zsineget amely eddig a helyén tartotta.
-...akkor kezdjük.- Mondom jókedvűen és ki sem húzva kardomat a tokból hárítom a csapást. Nem volt benne sok erő, inkább amolyan bemelegítésfélének szánhatta. Közben megint eltűnt és ezúttal mögöttem került elő.
- Hadou 04: Byakuray!- mondta ki a kidou nevét aminek következtében egy kellemetlen villám indult meg egyenesen felém.
Mielőtt még eltalálhatott volna egy egy gyors mozdulattal elálltam az útjából. Mindeközben a lány egy újabb shunpoval közel került és megint lesújtott zanpakutojával rám. Ebben a csapásban azért már lényegesen több erő volt mint az előzőben, de ezt is könnyedén hárítottam a tokkal.
-Mit szolnál mondjuk ahhoz, hogyha te nyersz akkor veszek neked egy olyan parfümöt amilyet csak szeretnél, de ha én nyerek akkor...-
Elléptem tőle és kirántottam kardomat hüvelyéből.
-...tudod mit ezt rád bízom.- És ezzel támadásba lendültem, az első csapásom a bal vállát célozta meg.

A lány teljesen nyugodtan várja támadásom, majd egy mosoly jelenik meg arcán és megszólal.
- Bakudou 39: Enkosen!- Aminek következtében egy pajzs jelenik meg előttem és megállítja csapásom. Ő csak rázza a fejét becsmérlően.Miután megszüntette a pajzsot kardjával félrelökte az enyémet.
- Ejnye! Hát illik egy tiszttel ilyen visszafogottan bánni, kedves Himura Takeshi uram?!- A vigyor helyét egy kis sértődöttség veszi át. Majd egy shunpoval felugrott az egyik közeli hát tetejére és onnan szól újra.
- Miért nem engeded ki az erődet? Látni akarom, mire is képes az osztagom 6. tisztje!- Hirtelen egy halk vihogásra leszünk figyelmesek, ami az egyik szomszédos ház tetejéről jött.
- Mutasd meg neki, törpi! - Hallottam a nevetés irányából.
- Te csak fogd be! Utána úgyis te jössz! - Kiabál vissza a hangnak az idegtől teljesen elvörösödve. Mikor láttam, hogy nem figyel azonnal mögé kerültem egy shunpoval.
- A fene...- Másra már nem jutott ideje mert lesújtottam kardommal és neki védekeznie kellet. A csapás közben volt egy kis időm megnézni, hogy ki az aki ennyire jól szórakozik. Egy másik shinigami aki ez egyik szomszédos ház tetején feküdt féloldalasan a kémény tövében.
- Nocsak... Ez már igen!- Mondja egy elismerő vigyorral miután leugrott az utcára.
- Ha egy pillanattal korábban jössz, még szorongatva is érezhettem volna magam.- Egy újabb shunpoval eltűnt, majd egy villámot indított meg felém, amit egy ügyes mozdulattal kikerültem, aminek következtében a villámcsapás lebontotta a fél tetőről a cserepeket.
- Nos... Mi lenne, ha a vesztes fizetné a károkat?- Veti fel az ötletet és belekezd egy shunpo villámcsapás kombináció sorozatba. Ami alapvetően nem rossz, csak ellenem édes kevés. Még csak nem is volt szükségem a shunpomra, hogy elkerüljem a csapásokat, egyszerűen elugrottam előlük. Egy shunpo segítségével átugrom annak a háznak a tetejére ahol az a másik shinigami fetreng.
-Szóval azt mondod szeretnéd látni, hogy mit tudok.Hümm... és ugye a vesztes kell megtérítse a károkat is, igaz? Nos... nekem ez teljesen megfelel.- Mondom Ayuminak és megindulok a fekvő fickó felé akinek először csak az idétlen vigyor fagy le az arcáról majd szépen elfehéredik és elkezd szabályosan visítani ahogy közeledek felé. Minél jobban látom rajta, hogy fél én annál inkább húzom a számat egy kissé őrült vérszomjas mosolyra.
-M-mi...mit akarsz tőlem?- Nyögi ki nagy nehezen mire én elkapom a gallérjánál, félkézzel felemelem magam elé a levegőbe.
-Rohadtul útban vagy ugye tudod.- Mondom neki amitől még fehérebb lett a színe. Ezután feldobom a levegőbe és csinálok egy nagy körívest, amivel egyenesen gyomron rúgom és a srác vagy jó három háztömbbel arrébb ér földet valami kis utcában, Már ha jól láttam. Bár az is könnyen elképzelhető, hogy bement valamelyik ház falán, kitudja megrántom a vállam és nézem Ayumit aki még mindig a leesett állát keresi a rúgás miatt.
-Most már nincs senki a környéken aki miatt vissza kéne fognom magam.- Mondom neki egy eléggé pszihó nevetés kíséretében, az eddig igencsak visszavet lélekenergiámat hagyom egy kicsit jobban szabadjára garázdálkodni aminek az lett a következménye, hogy egy páran összerogynak a nyomásától, mindenki más pedig sürgősen a távozást választja a környékről.

Ayumi leugrik a tetőről egyenesen annak a háznak a tövéhez ahol én is állok.
- Baró...- Mondja amikor megérzi a belőlem áramló lélekenergiát. Aztán ő is szabadon engedi erejét, amitől a környéken maradt emberek maradéka is elhúzza a csíkot.
- Bírom a stílusod Takeshi! - Mondja egy fanyar mosollyal az arcán. Épp farkasszemet nézünk egymással amikor valamit halkan elsuttog maga elé, ezt is csak azért vettem ész re mert mozgott a szája. Aztán rájöttem, hogy mit csinált amikor megláttam a zanpakutoját.
- Szóval már most kiengedi... kezd érdekesen alakulni a dolgok állása, nem gondoljátok?- Kezd bele Hoshi.
- Jah... eléggé úgy néz ki a dolog.- Mondja a szokásos stílusában Ryuu. Közben a lány arcán egy nagy mosoly alakul ki.
- Tarolj, Tsumetai Sendo!- A parancs hatására a kard meg sokszorozódik és Ayumi rám néz majd megszólal.
- Kezdődjön a móka!- majd eltűnik a kardok pedig szétrepülnek mindenfelé. A következő pillanatban pont előttem jelenik meg egy pár kard kíséretében amik egyenesem felém száguldanak. Én egy arcrezzenés nélkül kiugrom közülük. De a lány megint elém shunpozik egy pár kard kíséretében majd megragad egyet közülük és mit sem veszítve lendületéből lesújt vele, a penge egyre csak közeledik felém amikor kissé lehajtom a fejem annyira, hogy ellenfelem a hajam miatt nem látja szemeimet csak azt a széles vigyort amire éppen számat húzom és egy shunpoval mögé kerülök.
-Hadou 33: Soukatsui- Mondom ki az igét aminek következtében egy kék tűzlabda hagyja el tenyerem nagy sebességgel egyenesen a lány hátát célozva. Mihelyst a kidout kilőttem egy nagy ugrással eltávolodok tőle.

A kardjai egészen jól megvédték ettől a kidoutól.
- Szép próbálkozás Takeshi. Ha nem lenne zanpakutom, akkor most jókora lyuk díszelegne a ruhámon...- Mondja, majd nevetve elillan.
- Égi csapás Tsumetai Sendo!- adja a parancsot amitől az össze kard felülről kezd el bombázni, amikor eltalálták a földet befagyasztották azt. Nem sok kellet hozzá és az egész utcát jégpáncél borította.
- Remélem, nincs kifogásod egy kis korcsolyázás ellen... Hadou 04: Byakuray!-
Mondja és megindít egy villámot felém. Én ismét elvigyorodok majd megszólalok.
-Nincs, én is szeretek korcsolyázni.- Mondom és fogást váltok a kardon ami abból áll, hogy kissé feldobom és a markolat végén lévő lánc utolsó szembe dugom az ujjam és elkezdem pörgetni magam felet, így minden olyan kardot blokkoltam ami eltalálhatott volna. A kard eső egy kis helyen megritkult és a villám besüvített rajta én villámgyorsan félreütöttem a tokkal amit egész ideáig bal kezemben tartottam. Hirtelen a másik oldalra shunpozott, pont mögém és egy újabb villámmal áldott meg.
- Érdekes... Ismerős valahonnan ez a felállás... hmmm... Ja megvan! Te próbálkoztál hátbatámadással az előbb.- Mondja egy nagyon durva vigyorral az arcán. Mikor meglátom rávigyorgok.
- mutatok valami vicceset jó Kuokanteny!- amint kimondtam a technika nevét a villám megfordult és nem sok híján leszedte a fejét, de még időben kapcsolt és egy shunpoval kereket oldott.
- Vashomok-fal, a papi alak pagodája, a vas csillámló szentjánosbogarai, megtelnek csöndes végig.- hallom ahogy kántálja az idézést.
- Ez most komolyan gondoltad?- Kérdezem miután sikeresen elrejtette a lélekenergiáját.
-Na jó ez így kicsit unalmas lesz.- morgok magamban.
-Akkor mi lenne, ha feldobnánk a hangulatot egy kicsit?-
-Végül is mért is ne, már amúgy is uncsi ezalatt a jégkocka automata alatt maradni. Takerikurue! Hoshiryuu- És ezzel egy időben a kezemben lévő tok eltűnik, jobb kezemmel visszafogok a markolatra és bal kezemmel is megfogom azt majd egy egyszerű mozdulattal szétrántom a markolatnál fogva két karddá amit a markolat végén lánc köt össze, majd egy shunpoval könnyedén kikorcsolyázok a kardzápor alól és felugrok az egyik ház tetejére. Megállok a kémény tetején, becsukom a szemem egy rövid időre majd olyan hangosan megszólalok, hogy Ayumi is hallja.
-Nos addig jó, hogy rejtőzködsz csak az a gáz, hogy nem ér sokat.- A többit nem mondom el neki nehogy lelőjem a poént, helyette inkább a jobb kezemben lévő támadó kardot kissé feldobom és elkapom a láncot ,majd elkezdem pörgetni magam mellet. Aztán hirtelen abba az irányba fordulok ahol Ayumi rejtőzik és oda hajítom a pörgő kardomat, ami reptében kissé olyan hangot ad mint egy rotorlapát. Majd becsapódik a kéménybe ami mögött eddig ott rejtőzött a lány, aki igencsak gyorsan kapcsolt és félrevetődőt a kéményt félbehasító húsdaráló elől.

Ayumi átugrott a szomszédos ház tetejére. onnan pedig nem sokra rá egy shunpoval lejött hozzám és hátratett kézzel kezdett el felém csúszkálni miközben kardja körülötte repkedett. Mit ne mondjak eléggé érdekes látvány volt. Eléggé bámulta Hoshiryuut amit én is észrevettem.
- Már sokat hallottam az erő típusú kardokról... De muszáj volt a saját szememmel is látnom egyet harc közben.- Mondja miközben már csak egy- két méterre volt tőlem ekkor hirtelen megállt és folytatta.
- Megjegyzem a parfümömön kívül már egy üveg Jim Beam Whiskey-vel is jössz...- Hogy mi van? Nézek rá értelmesen, mire Ayumi fejével az előbbi kémény felé bök.
- Csak nem azt hitted, hogy annyira berezeltem tőled, hogy elbújok? Szó sincs ilyenről... Csak gondoltam, ha már ilyen szépen bemutatkoztunk, nem árt valamivel meg is ünnepelni...- Mondja majd az eddig a kezében háta mögött tartott üvegnyakat felém dobja mint bizonyítékot.
-Szívás.- Mondom magam elé egy nagy sóhaj kíséretében.
- Nos Himura Takeshi... elég a mókából, vagy folytassuk? Esetleg kiegyezünk döntetlenben?- Közben elkezd körülöttem csúszkálni mintha csak valami jégpályán lenne. Bár most már inkább hasonlít a környék egy nagy korcsolyapályára, mint egy utcára. Egyik kezével elkapja a körülötte repkedő kardot, majd megszólal.
- Még várjunk Tsumetai Sendo... Még várjunk, mit mond a kedves tiszt úr.- Mondta és zsebre dugott kézzel korcsolyázik egy darabig, aztán megáll és egy számomra igencsak érdekes mosolya az arcán folytatja a beszédet, én meg gondolataimba mélyedve figyelem.
- Ha mégsem akarnád félbe hagyni... akkor csak szólj! - És közben látom rajta, hogy eléggé feszülten figyeli minden mozdulatom. Erre az utolsó mondatra kibillenek gondolataimból és egy nagy sóhajjal válaszolok.
-Hát látom nincs más választásom.- Mondom és a jobb kezemben lévő kardot megfordítom és a földbe szúrom és elkezdek kotorászni a ruhám belső zsebében, majd ránézek és elvigyorodok.
-Mind-járt.. meg is.. lesz...áhh meg is van!- Mondom kissé szórakozottan, Ayumi meg csak néz rám, hogy most meg vajon mi a francot szerencsétlenkedhetek.
- Amúgy, ha lehet hanyagoljuk ezt a Himurázást, meg a tiszturazást. Jobban kedvelem, ha tegeznek.- És szinte azzal egy időben, hogy befejezem mondatomat kezemet is kihúzom ruhám belsejéből és a lánynak most kicsit elkerekednek a szemei attól amit kezemben tartok. Egy nagy kulacs szakét és két poharat.
-Nos ezt eredetileg nem mostanra szántam, de ha már nálam volt és te ünnepelni szerettél volna akkor nekem nincs ellenemre, hogy most elfogyjon.- mondom egy szórakozott vigyorral az arcomon és már nyújtom is neki az egyik poharat.

- Te pohárral ugráltál itt, meg szakéval?- Kérdezi tőlem teljesen elképedve.
-Mért vagy úgy meglepődve, nem úgy jöttem el otthonról, hogy ma harcolni fogok veled.- Mondom magamban mintha ez nem teljesen egyértelmű lenne.
- Mondtam én, hogy bírom a stílusod Takeshi!- Közben elveszi az egyik poharat és kardját vissza tuszkolja a helyére. Közben a másik kezét kiveszi a zsebéből, egy kunai-késsel együtt. Mikor megpillantom kapok egy bocsánatkérő tekintetet és bedugja a háta mögött az övébe.
- Ez csak vésztartalék volt arra az esetre, ha még harcias kedvedben volnál...- Zavarodottan kuncog és vakargatja a tarkóját.
- Azért Matsukit jól megküldted. Talán estére se kapja össze magát. Hmmm... Ha jól belegondolok, akkor ezért én tartozok hálával, hiszen ma estére biztonságban lesz a hűtőszekrényem Karakura Townban.-
-Szóval így hívták azt a röhögő idiótát. Ami azt illeti elég idegesítő volt azt a vihogást hallgatni még örülhet is hogy visszafogtam magam.- Mondom miközben töltök mindkettőnknek egy pohárral az italból.
- Voltál mostanában küldetésen? - Kérdezi érdeklődve. Mielőtt még válaszolnék lekapom a vállamról az eddig ott lógó védekező pengét és halkan megszólalok.
-Bocs Hoshi. Higo!- Mondom mire kardom pengéje ezernyi kis pikkelyekre hasonlító felhővé válik és egy mellettünk lévő padon végigsöpörve teljesen lejégteleníti azt, majd visszatér eredeti alakjába. A két kard kissé fehéren felizzik és visszaalakul elzárt formájába amit egy ügyes mozdulattal félkézzel visszadugok a tokjába.
-Nem ülünk le?-Kérdezem és mutatok a frissen pucolt padra. Mikor mindketten helyet foglaltunk folytatom.
-Hát engem annyira nem szeretnek az emberek világába küldeni, mert a fejesek szerint túl sok kárt okozok ott, ezért általában ha megyek is akkor sem nagyon nézik jó szemmel, ha használom a shikai szintet.- Itt tartok egy kis szünetet, hogy igyak egy kortyot.
-Ha jól értettem akkor neked van egy házad Karakurában is. Nem is olyan régen még amikor én is élő voltam ott laktam abban a városban én is. Azért elgondolkodtam rajta, mi lenne ha most így három év után benéznék a családomhoz biztosan néznének egy nagyot.- Mondom kicsit nosztalgikus hangulatban és egy újabb kortyot húzok italomból.

Egy darabig csak néz aztán visszakérdez.
- Három év? - A mutató ujjával ajkait kezdi ütögetni majd folytatja.
- Tuti szívroham... Már a családodnak, ha eléjük állsz.- Majd elneveti magát.
- Hát megérne egy misét... vagy valami ilyesmi...- Majd kissé szórakozottan engem néz.
- Meg kell hagyni, nem vacakoltál az előrejutással itt a Tiszta lelkek Városában. Három év... hmmm... kit kell lenyomni azért, hogy ilyen tempóban lépjek előrébb? Kérdezi.
-Hát a háromból kettőt az akadémián töltöttem el és utána egyből ide a 11.osztagba kerültem. De szerintem ha egy Zaraki Kenpachi kaliberű shinigamit letudsz nyomni akkor jelentkezhetnél akár kapitánynak is.- Az utóbbi mondatot már kissé nevetve mondom neki.
- Csak viccelek... De ez a három év alatti előrejutásod nem semmi... Én itt leledzek már... - Itt egy kicsit elgondolkodik.
- Nos... Frankón gőzöm sincs, mióta dekkolok Soul Society-ben. De tuti, hogy megvan már vagy tíz éve.- Böki ki végül.
- Kíváncsi volnék viszont valamire. Mennyire emlékszel az életedből? Csak azért kérdem, mert én, már csak halványan emlékszem rá... - Kérdezi Ayumi érdeklődve.
- Az életem részleteire igazából már nem is emlékszem. Ami viszont tisztán megmaradt az az, hogy jön az a rohadt hollow, na meg egy féleszű halálisten... Aztán a hollow kipurcan... Velem együtt.- Közben szemem sarkából látom amint kezei ökölbe szorulnak egy pillanatig.
-Nos... Ami azt illeti mivel még nemrég óta vagyok csak itt ezért még mindenre emlékszem az életemből.- Mondom a választ.
- Az a balfék engem is kisegített az élők sorából, aztán még volt pofája átküldeni a leglepukkantabb részére a lelkek világában. De, ez már régi história...- Miután ezt mondja mind a ketten figyelmesek leszünk egy furcsa zörgésre amiről igencsak hamar kiderült, hogy az a Matsuki nevezetű shinigami mászik ki a romok alól és iszonyatosan hangosan káromkodik is mellé.
- Ha lehet, akkor most ne kísérletezz azon, hogy milyen messzire tudod megküldeni... Az az én privilégiumom. Azt a marhát, csak én agyalhatom meg. hehe...- Mondja egy félreérthetetlen vigyorral.
- A fenébe is... Matsukiról jut eszembe. Nekem jelenésem van a kapitány előtt...- Majd egy kicsit gondolkodóra fogja.
- A francba!!!- Kiáltja el magát hirtelen, amitől kis híján félrenyelem a piát. Miközben majd megfulladtam láttam, hogy leugrik a padról, illetve ugrana csak beleakad a lába a padba. Az eredmény nem marad el, a lány orra esik majd egy gyors mozdulattal felpattan és belerúg a fűcsomóba amire imént esett. Közben a shinigami kolléga eszetlenül vihogni kezd, amit a lány csak egy gyilkos pillantással díjaz. Ezen már nekem is nevetnem kellene de inkább visszatartom és így csak egy nagyon hülyén kinéző vigyor jelenik meg képemen, erre nekem is odavág egy pillantást. Ha ilyen szemekkel tényleg ölni lehetne, akkor már vinném is Aizen ellen a csajt.
- Na, majd legközelebb dumálgatunk... és talán kicsit edzhetünk is újra... De most lépnem kell, mert már érzem ahogy a kapitány kitekeri a nyakam. Hehehe...- Mondja majd még mond egy "szevát" Már ha jól értettem és már rohant is.
- Takeshi! Ha harcias kedvedben volnál, akkor az osztagnál megtalálsz!- Mondja nekem, majd egy újabb gyilkos tekintet a másik shinigami felé.
- Matsuki! Várj meg a lakásomon! Ja, ha kibelezed a hűtőmet... kitépem a gerincedet!- Mondja az idiótának aki csak egy vihogással jelezte, hogy érti csak nem érdekli. Mindeközben A lány már el is rohant.
-Na ez jól lelépett még csak a pia sem fogyott el és a harcot sem rendeztük le még.- Morgok az orrom alatt és lehúzom a maradékot a poharamból. Majd hirtelen eszembe jut, hogy ezt itt valakinek össze kéne takarítania.
-Nos látom nincs mit tenni...- Mondom némi kis sajnálattal a hangomban miközben ránézek Matsukira akit ettől kiráz a hideg. Mutató ujjammal mutatom, hogy jöjjön közelebb, közben felállok a padról és odamegyek hozzá. Mikor elég közel kerülök átkarolom a vállát a bal kezemmel és rávigyorgok sunyi képpel.
-Hát van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?- Mondom neki amitől kissé meglepődik, majd mivel másra számított valamennyire megnyugszik és válaszol.
- Inkább a rosszal.- Mondja félénken.
-Nos a rossz hír az, hogy ezt itt össze kéne takarítani valakinek.- Mondom majd tartok egy kis szünetet, hogy lássam a megkönnyebbült reakcióját, amint megpillantottam egy gonosz vigyor kíséretében folytattam.
-Viszont a jó hír az, hogy ez a valaki nem én leszek.- Mondom és még mielőtt az az agyalágyult kapcsolt volna gyomron vágtam és elengedtem. A shinigami engedelmesen elájult és össze esett. Egy ilyen balek pont kapóra jön a ruhája a házal való kapcsolatából kifolyólak eléggé tropára ment és van egy pár sérülése is. Ha valaki megtalálja akkor azt fogják hinni, hogy ő volt a ki az előbb még harcolt, ezáltal ő is fog rendet rakni. És ezzel ott is hagyom a csata helyszínét.