Mivel Mitsu már mindent leírt, ami fontos volt, és el is intézett, - míg én stresszeltem valamelyik sarokban- ezért nem is írok ide semmit! xD


Kissé idegesen igazítok még egyet a csokornyakkendőmön, kínosan ügyelve arra, hogy tökéletesen álljon, majd miután már nem találok magamon igazítani valót, Hátranézek -immáron az elmúlt órában vagy ötvenedszerre- a falon lévő órára, és megállapítom, hogy még jócskán van idő a nagy eseményig. Végre megházasodom! Álmomban sem gondoltam volna, hogy eljutok idáig, azt meg végképp nem, hogy egy ilyen gyönyörű Asszonykám lesz. Néha bele is gondolok, hogy vajon megérdemlem e, vagy hogy én elég jó vagyok e Neki, de akárhányszor ezen járatom az agyam, megnyugtatom magam, hogy egész ha egész eddig velem maradt, ezután sem fog elhagyni. Egy mély lélegzetvétel után kissé kótyagosan indulok el a közeli fotel felé, hogy addig is üljek, míg várni kell. A tegnapi nap elég zsúfolt volt. Először a Kumo étterembe kellett elmennem lerendezni az utolsó dolgokat a ma estével kapcsolatban, aztán Karakurába is el kellett mennem a ruhámért, majd utam egy ékszerészhez vezetett, ahol átvettem az esküvői gyűrűt. Persze ez nem az az olcsóbbik fajta üzlet volt, mint a plázabeli, ahol az eljegyzési gyűrűt vettem. Mondjuk úgy, hogy itt egy gyűrű árán nyugodt szívvel lehetne venni egy 10 gyermekes család részére bőven elég nagy házat. Dolgom végeztével visszatérhettem Karakurába, de csak annyi időre, hogy lepakoljam a dolgokat, és jól elzárjam őket, mert Mitsutól kitelik, hogy elkezd kutatni a lakásban a gyűrű meg az esküvői ruhám után, mert nem bírja megvárni a holnapot.
Amint ezeket a dolgokat elrendeztem, nem maradt más dolgom, minthogy újfent elkempelni Karakurába, azon belül is egy raktárépület felé, ahol már jópár tucat behűtött saké vár, hiszen legénybúcsú lesz! Jobb helyet nem találtam, és mivel Yuu-chan sem maradhatott ki az IHB buliból, úgy döntöttünk, hogy nála lesz megtartva. Jött sok ismerős is bőven, Zel is ott anyázott már félrészegen, mikor én betoppantam, meg Yuu-chan is eléggé el volt már intézve, na de ez még csak a kezdet volt! Persze nem mindenki díjazta, hogy egy éjszakára diszkót csináltunk az otthonából. Masaki szokásához híven istenesen kezdett el káromkodni, mikor megtudta, hogy mi történik a raktárban. Mivel már én is jó állapotban voltam addigra, elintéztem a dolgot annyival, hogy a kezébe nyomtam egy üveg sakét, és parancsba adtam ,hogy igya meg, aztán menjen "feküdni" az asszonnyal, majd egy széles vigyorral az arcomon otthagytam, és mentem vissza bulizni. Éjfél tájra kezdett elfajulni a dolog, minden úszott már, és persze nem a tejben, vagy vízben, hanem valami egészen másban. Addig emlékszem, hogy megtisztelem Yuu-chan kádját -és kádja szélét- gyomrom tartalmának jó részével, majd onnan teljes blackout.
Már nem emlékszem, hogyan, s miként jutottam vissza Seireiteibe, de valahogy sikerült, mert reggel már a 10. osztag kertjében ébredtem. Mire sikerült felfognom, hogy ma jelenésem van a saját esküvőmön, eltelik egy kis idő, aztán felpattantam, és el is indultam először haza, majd az esküvő helyszínére, az öltözőbe.
Még mindig van jócskán idő, így jobb híján elkezdek azon agyalni, hogy vajon milyen ruhája is lesz Mitsunak. Biztosan valami szép darab, és gyönyörűen fog festeni benne. Szívesen meglesném a ruhát, főleg akkor, mikor veszi fel, de hát ilyenkor nem lehet, főleg azért, mert Ninomiya Papa a násznép előtt herélne ki, ha megtenném, szóval marad az ideges körömrágás egyelőre. Igazából már minden készen áll. Öltönyöm makulátlan, egy gyűrődés sincs rajta, kosz meg végképp. Az esküvői gyűrű a bal belsőzsebemben egy kis dobozkában, a másik belső zsebben pedig két repülőjegy, ami a bahamákra szól. Egyszóval mindent elrendeztem már, még a mézes hetet is. *>*
Már nagyon unom magam ,legszívesebben átugranám az egés esküvői részt és már a tengerparton szürcsölgetném a kókuszlevet Mitsuval kettesben, de hát túl kell ezen is lenni. Kíváncsian kikémlelek a templomba és meglepődve tapasztalom, hogy szinte levegővételnyi hely sincs odabent, csak az oltár és annak közvetlen környéke van szabadon hagyva. Nem emlékszem, hogy ennyi Shinigamit, illetve ismerőst meghívtunk volna, de úgy tűnik, hogy a fél Seireitei eljött, hogy tanúja legyen e nemes eseménynek. Ez mind szép és jó, csak valószínűleg lámpalázas leszek. inkább gyorsan vissza is támolygok az öltözőbe, és még kihasználom azt a kevéske időt, amennyi hátra van még. Az a kevéske idő azonban gyorsabban eltelik, mint vártam, így kissé zöldes árnyalatú arccal indulok az oltár elé, mikor megszólal a harang. Egy futó pillantást vetek Yoruichire is és megengedek magamnak egy kis mosolyt, majd az oltár előtti lépcsők egyikén elfoglalom helyem, majd tekintem a násznép felett elsuhanva a templom ajtójára siklik. Hamarosan meg is jelenik az a két személy, akire vártam, nevezetesen Menyasszonyom és az Apja. Szemem egyből felcsillan, mikor meglátom Mitsut. Elmondhatatlanul gyönyörűen fest esküvői ruhájában, legszívesebben most azonnal felkapnám és mennék vele el innen, egy csendes és romantikus helyre, ám előbb még túl kell esni a formaságokon, szóval elő is kotrom a kis dobozkát belső zsebemből, és mikor odaérnek az oltárhoz, átveszem Menyasszonyom kezét Ninomiya Papától és ragyogó arccal nézek Kedvesem szemébe. Legszívesebben megnyomnám a templomban a "következő jelenet" gombot, és már a lakodalmon ennék-innék, de már nem kell sokáig várnom. Kissé remegő hanggal mondom ki a mágikus "igent", majd kinyitom a kis dobozkát, amiben az esküvői gyűrű epedezve várja már, hogy felapplikáljam Feleségem ujjára. Ez meg is történik, és nincs más hátra, mint a hitvesi csók, ami hosszúan elnyúlik, ameddig csak lehet, kiélvezzük a pillanatot, majd a násznép üdvrivalgásától zengve elindulunk kifele a templomból, hogy a Kumo étterembe tegyük át székhelyünk. Ám ezelőtt még van egy apróság, ami része minden ilyen eseménynek, nevezetesen a menyasszonyi csokor eldobása. Ez meg is történik, és nagy boldogságomra Maya kapja el a csokrot. Nem is kerülhetett volna jobb személy kezébe, biztos vagyok benne, hogy Ő lesz a következő, aki megházasodik. Nyomok egy cuppanós puszit Hugim arcára, majd integetve, boldogan vezetem Kedvesem az étterem felé, ami nincs olyan messze, így nem halálozik el senki sem végelgyengülésben addig, míg elérünk a helyiségig. Ahogy azt illik, először körbementünk a vendégek közt Mitsuval, és beszélgettünk mindenkivel pár mondatot, majd mentünk is tovább. Itt egy ponton majdnem beütött a botrány, ugyanis valaki volt olyan kedves és meghívta Slarint is az esküvőmre. Slarint! Nagyon vissza kellett magam fognom, ha nem akartam neki ugrani, szóval kedvesen mosolyt erőltetek arcomra és vele is beszélgetek egy-két kedves mondatot, majd mikor Mitsu nem figyel, közel hajolok az Espadához, és csendesen megsúgom neki, hogy ha vége ennek az egésznek, megkeresem, és levadászom. Ezután újra felöltöm szívélyes mosolyom, és folytatjuk utunkat Mistuval. Közben itt-ott közbeiktattam egy-egy csókot, csak mert miért ne, aztán jöttek az esküvői torták. Mind nagyon szép és ínycsiklandozó darab, különösen az, amelyik egy nagydarab epret ábrázol. Nem kis erőfeszítésembe telik visszafogni Asszonykámat, hogy majd kaja után támadjon neki az édességnek, de egy csókkal csak sikerül hatástalanítanom végül. Ekkor szemem megakad az egyik tortán, ami nagyon gyanúsan hasonlít egy tangapapucsra. Jót nevetek a viccen, majd magamnak megfogadom, hogy megkeresem azt, aki ezt küldte és feldugom a tortát neki, az biztos. A mulatság nagyon jól telik, innen-onnan mindig kapok egye-egy gratulációt, vagy puszit, miegyébet, de azért csak lassan elkezdenek hazafelé indulni az emberek, méretes alkoholfelhőt húzva maguk után. Mi pedig Mitsuval, ahogy azt a jó friss házaspároknak szokás, megkoronázzuk az esténket kettesben.
A másnap kicsit nyögvenyelősen indul, de hát így van ez, ha az ember megházasodik és kicsit többet iszik a kelleténél. Igazán nincs okom panaszra, minden tökéletesen működött, az egész gyönyörű volt, de a leggyönyörűbb Mitsu volt az egészben. Még most sem hiszem el, hogy megházasodtam, de az ujjamon lévő gyűrű sosem felejt el erről biztosítani. Most pedig nincs más hátra, mint összepakolni, felszállni a gépre, és romantikázni egy teljes hetet a Bahamákon!