~Leánykérés~
Épp egy nálam két fejjel nagyobb papírkupac mögött duzzogtam vagyis inkább hisztiztem, amikor "drága egyetlenem" bemászott az ablakon.
-Ej, szija asszonykám!-
-Azért van az ajtó, hogy azon közlekedj...-dörmögtem a fejemet támasztva.
-Ugyan mááár!-ölelt meg hátulról és nyomott egy nagy puszit a homlokomra.
-Ezzel akarsz levenni a lábamról?-
-Meglehet...-vigyorgott igen erőteljesen.-Ráérsz egy picurit?-én egy gyilkos pillantás után a köteg munkámra mutattam jelezve, hogy egy percnyi időm sincs.
-De erre muszáj időt szakítanod...-kezdett el könyörgő szemekkel nézni.
-Oh,te jó ég! Borzasztó vagy...-löktem le a tollat az asztalra.
-Köszönöööm!-ölelgetett meg megint.
-Te megint nem vagy normális...-jegyeztem meg dünnyögve, miközben megint az ablak felé rángatott.-Mi lenne,ha egyszer normális emberek mondjára az ajtón távoznánk?-
-Világvége!-nyújtotta a kezeit, hogy kiemeljen az ablakon. Nagyot sóhajtva engedtem neki.
-Na merre főnök?-vakartam a fejem hulla fáradtan
-Kicsit lelkesebben már!-
-Most nem megy....ne haragudj...-igyekeztem kiengesztelni, mert láttam, hogy nem esik neki valami kellemesen a hiperlustaságom.
-Gyere!-fogott kézen és ráncigált egyre messzebb az irodámtól."Miben sántikálsz, Hisagi?"kapkodtam a fejem, hogy merre is megyünk. Egészen a városig rohantam a párom után, ahol egy éles jobbos után a folyó felé vette az irányt.
-Most egy naplementés vacsorán töröd a fejed?-akartam volna végre megtudni, hogy mi is történik pontosan.
-Majd meglátod...ne legyél már ilyen türelmetlen.-erre egy sértett nyelvnyújtással válaszoltam.
-Csüccs!-szólalt meg hirtelen Hisagi. Nem akartam megint makacskodni, úgyhogy dünnyögve lehuppantam a fűbe.
-Khm...-körszörülte meg a torkát.-Na szóval...-
-Ez eddig nagyon izgalmasan hangzik. A folytatás is ilyen jó lesz?-
-Ha tovább kötöszködsz nem lesz folytatás!-
-Hohóó! Mi ez a fenyegető nézés? Legalább ne vigyorogj közben...Akkor még, talán, hagsúlyozom TALÁN elhittem volna.-
-Csend legyen már...-
-Mint egy hisztis ovodás.-kuncogtam magamnak.
-Gyááá...fél percre komolyodj már el!-sóhajtott nagyot Hisagi.
-Rendben,ha már ennyire szeretnéd...-
-Szóvaaaal...Ugyebár mi már, izé...öhm...majdnem két éve vagyunk tudod.-mutogat hevesen.
-Együtt?-fogtam vissza magam, hogy ne kezdjek el nevetni.
-Pontosan...ééés....most...szóval Én...-
-Ha így folytatod holnapra se nyögöd ki,amit mondani szeretnél...-^^"
-Deee...ki fogom...csak...mindegy.-
-Hisagiii...-szóltam rá,mert láttam enyhén elgondolkozott.
-Hozzám jössz?-nyögte ki hosszú idő után.
-Persze...MIII?-kaptam a fejemhez és néztem rá nagy szemekkel.
-Tudom, hogy vártalan meg minden...csak...na, így jött ki.-rúgdosta az egyik virágot zavarában. A látványon, hogy a nagy Hisagi Shuhei kísfiús zavarban játszadozik itt előtten nevetni kezdtem.
-Attól még, hogy nem akarsz a feleségem lenni, még ne nevess ki!-kapta fel rögtön a vizet. Én tiltakozás helyett inkább felálltam és abbahagyva a vigyorgást ráugrottam.
-Igeeeen, te mamlasz!-
-Pfúúú...-sóhajtott nagyokat.-Már azt hittem kikosarazol.-
-Eszem ágában sem volt...-
-Áááá! A FELESÉGEM LESZEL!-kezdett el ugrándozni.
-Öhm...-^^" néztem, ahogy ugrál jókedvűen, én pedig azért reménykedtem, hogy ne járjon arrafelé ismerős.
-Szeretlek!-ugrott oda hozzám és csókolt meg.
-Én is téged...deee, most vissza kell mennem az irodába.-
-Ne mááár...-
-Muszáj. Visszakísérsz?-
-Még szép!-

~Az emlékezetes esküvő~
-Miért, mond miért kellett nekem belemennem az európai esküvőbe?!-sipítoztam a tükör előtt ácsorogva.
-Mit miért...ezen már kár hisztizni.-igazította meg a fátylat Namie.
-Nem hisztizek.-vágtam rá gyorsan.
-Ááá, dehogy...-legyintett egyet.-De ha ilyen gyilkos fejet fogsz vágni, mindenki meg fog rémülni a mennyasszonytól.-
-Majd felfestek egy műszájat...-körbenézek a szobában.-Hol vannak a koszorúslányok?-
-Megnézem...te meg ülj már le!-lökött bele az egyik székbe.-Szörnyű vagy ma. Egy házi sárkány elbújhat melletted.-
-Akkor siess,mert a végén megpörköllek!-
-Bleee...-nyújtotta ki Namie a nyelvét, majd gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, mielőtt eltalálta volna az egyik párna.
-Egyben vannak és rád várnak a templomban.-mondta Namie az ajtón bekukucskálva.-Készen áll a nap sztárja?-
-Neeeem....-TT-TT
-Ugyan már....majd a lagzin iszunk és rögtön jobb lesz a kedved. Holnap meg nászútra mész, szóval hisztit abbahagyni és kitrappolni a szobából.
-Értettem...-indultam el az uszájjal bajlódva.-Kellett nekem ekkora ruha...-
-Várj! Segítek!-cipeltük ki a ruhámat közös erővel.
A templomba érve azt hittem agybajt kapok. Amaya az egyik koszorúslányom, már nagyban szórta a virágszirmokat, de az ő célpontja inkább az emberek feje volt. Nem is kellett sokáig várni a balhéra. Akiyama kapitány fejbe kólintása után, ott rohángásztak a templomban. Az egész kosárnyi virágszirmot pedig Daisuke főkapitány fejére borította.-
-Il chatastrophy...-fogtam meg a fejem.
-Tessék a csokrod!-adta oda Namie.-Koszorúlányok, ide!-mutogatott kézzel lábbal barátnőm.
-Mindenki itt van?-kérdeztem kissé fáradtan
-Kuro?-
-Jelen!-nyújtotta a kezét vidáman.
-Amaya?-némi hatászszünet-Amaya! Gyere ide!-
-Jövök Szószátjárt néni!-ugrott fel Ikkaku fejére, aki ettől persze rögtön hangos ordibálásba kezdett. Amaya egy nyelvnyújtós táncika után végre odajött hozzánk.
-Na meg is van...-igyekezett nyugtatni mindenkit Namie.-Aztááán...Hanae?-
-Itt vagyok!-
-Jééé,de csinos kapitány!-jegyezte meg Namie elismerően.-Mindenki megvan. Az oltárnál találkozunk!-kacsintott rám Namie és odaszaladt Kaien-hez, aki természetesen a kísérője volt.
Nagy sóhajtás közepette jeleztem, hogy indulhat a bolondokháza, amit persze akkor még nem értettem szó szerint. Amaya némi veszekedés után rászedte a többi koszorúslányt, hogy ő is had vihesse a fátylamat, mivel neki már nincs dolga a szirmok eldobálásán kivül, amik már nem voltak meg...
Az ismerős zene elhangzása után szépen el is indultunk, na de ekkor jött a fekete leves.
-Hol a tesóm?-néztem az oldalam ahol állni kellett volna.-Ide egy telefonnal!-kezdtem nagyon elveszíteni azt a pöttömnyi türelmemet is.
-Tessék!-adott egyet remegő kezekkel Hanae.
-Köszii!-tárcsáztam gyorsan a számot és hosszas csörgés után fel is vette a célszemély.-TE MÉGIS HOL VAGY BYAKUYA?!-
~Ne haragudj! És kérlek ne kiabálj velem...nem várt dolgot kell elintéznem késni fogok.~
-És akkor engem mégis ki fog az oltáshoz kísérni???!!!-
~Nem tudom...légy kreatív!~ezzel le is csapta a telefont.
-Hogy az aaaaa...-szorongattam a pici kütyüt. Nagy robaj közepette beviharzottam a terembe és egy potenciális áldozatot kerestem.
-UKITAKE!-jött az isteni szikra. Odaviharzottam mellé, már amennyire sikerült abban a dögnehéz ruhában.
-Jyuushirou, ments meg!-
-Mégis mi a probléma?-
-Gyere!-rángattam ki a teremből, mindenkinek leesett az álla, hogy én meg mit rohangászok az esküvőmön ráadásul egy másik férfivel.
-Lennél az "apám" egy kicsit?-
-Öhm...-
-Az oltárhoz kísérnél?-
-Mi lett a tesrvéreddel?-
-Nem ér rá...-motyogtam mérgesen.
-Hát persze. Megtiszteltetés számomra,hogy odáig én kísérhetlek.
-Juj, köszii!-öleltem meg a volt kapitányt.
-Indulhatunk most utoljára ezzel a jelzővel kisasszony?-nyújtotta a kezét Ukitake.
-Aham!-
Ami még ezután következett az már csak a hab volt a tortán. Amaya addig táncikált mögöttem, hogy rálépett vagyis inkább ráugrott a ruhámra, hátra rántva a fátylamat. Ettől persze én is dőltem hátrafelé és szépen el is vágódtam. Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet, de az egyik sorból Roku megjegyezte, hogy szép a harisnyakötőm. Paprikavörös fejjel felpattantam és Rokuhoz léptem, majd szépen tönkre vertem a fején a csokromat. Attól, hogy mást is hozzávágjak Hanae és Kuro mentette meg.
-Hana...állj már le!-fogtak le mindketten. Még mindig morogva,de abbahagytam a rúgkapálást és jeleztem, hogy jól vagyok. Megigazítottam magam és folytattuk az utunkat tovább az oltárig. Persze mostmár végképp nem vágtam barátságos fejet. Ezen Renji, aki mellesleg Hisagi tanuja volt jót röhögött. A vőlegényem mellé érve, egy gyilkos pillantással jeleztem Renjinek, hogy abbahadja vagy megölöm.
-Nyugalom!-súgta a fülembe Hisagi.
-Azt hogy kell?-hallatszott még mindig méreg a hangomban.
-Például úgy, hogy most veszel egy nagy levegőt. Így bizony, és jó alaposan kifújod. Most pedig változz vissza azzá a kedves,de kicsit dilis lánnyá,akit el akarok venni.
-Igyekszem...-mosolyodtam el kicsit erőltetve.
-Na, megy ez.-erre már inkább nem válaszoltam,hanem vártam, hogy mit mond a tegnap pappá vált Zaraki kapitány. "Mikre nem jó az internet..."

Zaraki Kago
Miután felcsaptam papnak és kicsíptem magam kellően. Elindultam a templomba és hátulról mentem be épp hogy a megjelenők előtt oda értem. Majd megtelt a templom csupa ismerős arccal. Nem sokkal később ott állt az oldalamon Hisagi és a tanújaként Renji. Hisagi kezdett izgeni mozogni Renji próbálta nyugtatni több kevesebb sikerrel. Mikor megláttam Nemié-t aki bekukucskált a ajtón oda suttogtam Hisaginak.
-Nyugi mindjárt kezdünk. hála istennek én több sikerrel jártam mint Renji. Majd a leghátsó sorban megpillantottam Kenpachit és Yachirut kissé elmosolyodtam. Majd beléptek a várva várt nőszemélyek a terembe. Miután Hana kisebb mutatványával elérkezett az oltárig mikor Hisagi megnyugtatta belekezdtem a mondókámba.
-Üdvözlök minden megjelentet akik azért jöttek hogy meg nézzék ahogy Hisagi és Hana frigyre lépnek. De nem szeretném untatni az embereket és titeket sem Hisagi Hana. Ezek szavak után felhúztam a maszkom. Mikor elértünk a monológ és a vallasos részek végére mindenki örömére jött a lényeg.
-Hisagi mondd utánam.
-Utánam. mondta Hisagi
-Vicces alakhoz mész hozzá Hana na folytassuk.E gyűrűvel eljegyezlek.
-E gyűrűvel eljegyezlek.
-Hana mondd utánam.E gyűrűvel eljegyezlek.
-E gyűrűvel eljegyezlek.
-Hisagi szeretnél az itt megjelent Hana férje lenni jóban rosszban egészségben betegségben amíg a halál el nem választ?
-Igen
-Hana szeretnél az itt megjelent Hisagi felesége lenni enni jóban rosszban egészségben betegségben amíg a halál el nem választ?
-Igen
Odafordultam Hisagihoz és azt mondtam:
-Csókold meg a menyasszonyt.Miután Hisagi megcsókolta Hanát kézen fogva kimentek a templomból azalatt a bizonyos zene alatt és a tömeg ment utánuk én levettem a maszkom és mentem a tömeg után hogy meg mentsem őket Amayatól.

Kenpachi Ivója

Namie Fujishima
-Na akkor menjünk karaokézzunk valamit!- és nehézkesen felálltam, és egymást támogatva mentünk a színpad szerűség felé. Bele is kezdtünk az éneklésbe... akarom mondani a kornyikálásba...
-Sáláláláááá!!! WOOOHOOO!!!! - kiáltoztam bele a mikrofonba, miközben a többiek a röhögés közben rettenet módon tapsoltak, Kenpachi még fütyült is közben, Yachiru meg éljenzett is... De kis idő múlva beleszóltam a mikrofonba:
-Hé Kenpachi! Dobj hozzám egy jó kis koktélt !- már teljesen beleizzadtam ebbe a sok ugra-bugrába és éneklésbe, és úgy láttam, hogy Hana is élvezi ezt az egészet... már amennyire felfogja hogy mi történik. Újra elkezdtünk énekelni:
- Száz fóóóóóórintnak ötven a feleeeee.....!!!!!! Na jó csak... hukk... viecel...vicceltem... höhö. Te barátosném, Hana... mégi... mégis mit énekeljünk még?-kérdeztem, kicsit akadozva...

Hana Akamoto
Mint a nagy művészek hajlontunk vagyis próbáltunk meghajolni a szeretett közönség előtt.
-Nekem is! *huk* Mé egy sör!-csápolta a pultnál elégedetten álló Kenpachinak.
-Mijérr...kérdezel engem? *huk*-próbáltam Namie-re nézni de inkább hétfejű sárkányt láttam helyette...
-Elment a Mari...va a..z Rozi néni volt?-csaptam egyet-Tudom is én! Ho van...huk...má a sör?-körbenéztem, de már láttam is, hogy két Yachiru ugrál felém. -juj,de sokan vagytok!-nevettem mint egy sültbolond.

Namie Fujishima
Amikor Renji bettoppant, rögtön letámadtam.
-SZÍÍÍÍÍAAAAA Renjííííííííííí!!!!!!!!!-és megbotlottam a rajta heverésző Hanaban, és így én is elestem.-Nahát, ez mijjjen..hukk.... cépp üdvözölés volt Renji...gyere te is ígyál valamit! Heheheee.-mondtam neki majd odahúztam a bárpult elé. Rendelt is valamit és elkezdett iszogatni.
Majd egy pillanat múlva ottermedtem a színpadon és a mikrofonba kiálltottam:
-Emberek! Zaraki fizeti a számlát! Vedeljetek annyit amennyit csak akartok!!!!-s majd hatalmas üdvrivalgás közepette egy pillanatra ránéztem Zarakira, aki olyan sápadt lett, hogy azt hittem mindjárt összeesik.
-Nade most látom... Íjjaaa! Ken meg leült... na most aztán... hukk... nyehehe...-és rohantam Ken felé.-Jajj Ken, miért ültél le?? Ttttalán.. nem tetszik a bulíí?? Na gyere majd miggyá felrázlak!!!-kézenfogtam és felhúztam az asztal tetejére.-Na gyerünk! Táncolj! Táncolj!!! Na ha most nem mén bele a boogie a lábadba, akkor morci leszek... Na várjá csak... Renjiiii édeeeees!!!! Gyere te is!!!-ordibáltam neki és mutogattam hogy jöjjön fel ő is az asztalra...Nem is sokáig habozott egy pillanat alatt ott termett mellettem.-Na látod Ken így kel mulatnííí!!! Renji nagyon tudjaaa!! Hihihiiii-és elkeztük ropni, Renji úgy látom táncolt, de Ken nem nagyon akart.
-Naa lécccikee Ken csak egy picit táncolj már! Az én kedvemééért!-és bevetettem a szomorú arckifejezést, hátha ezzel meglágyul a szíve. Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy Hana röhög rajtunk..
-Hé, Hana ha te is szeretnél gyere fel!-mondtam neki és nyújtottam a kezem, épp hogy le nem estem...

Hana Akamoto
A jó kis Ken szám után szépen kiterültem az asztalon a sok pogózástól.
-Hasznos...huk..hihi...dolog volt ezt eltanulni az emberektől...hihihi-
-Meleged van?- kérdeztem a ruháit magáról ledobáló Renjitől.-Vájjááá! Segíííítek! Ééén vaok Teréz anya!!!!- ezzel neki is láttam a maradék ruhadarabok lecibálásához.Persze addig csáppoltam össze-vissza, hogy könyökkel szépen fejbe vágtam Kent.
-Jééé! Te is itt vagy?-néztem rá.-Tudom ám, hogy neked is meleg van!!-a hevesen ellenkező kapitányról leráncigáltam a köpenyt, majd a kimono felsőt is. Miután kapkodni kezdett utána, hogy adjam vissza leugrottam (majdnem arcra estem) az asztalról és elkezdtem körbe rohangászni...
-Kapjá...hoppá...hihi...ha tudssssz!-ordibáltam miközben a levegőben lóbáltam a szerzett ereklyémet. Ahogy rohantam megláttam Namie-t amint Zaraki hátán ülve csápol a köpennyel.
-NINI!!-mutattam Namie felé-Cowboyosdit játszotok NAmie?!- addig figyeltem és nevettem a látott dolgon, hogy Kenpachi nyugodtan pihenő lábában orra buktam.
-Hupszi...ka!-vihogtam. Kenpachi csak mérgesen morgott, majd tovább vakarászta unottan a fülét.
-Na már csak fel kéne kelni...hihi...huk...hö...hö...-megfordultam a hátamra és ott fetrengtem amíg Renji fel nem szedett.
-Jáj mennyi paca van rajtad! Hol fetrengtél, hogy ilyen piszkos vagy?-bögdöstem a tetoválásait.-Na majd én leszedem!-
-Ez nem lemosható...-röhögött Renji.-ülj le te baka!- pakolt le az egyik székre.
-Baka vagy te!- böktem fejbe a mutatóujjammal és ráfeküdtem az asztalra röhögve.
-Jó napot hadnagy!- hallottam egy hangot.
-Heee?-ugrottam hátra a széken meglepetten.-Ááá! Kamitora!!-a nyakába ugrottam és megölegettem.-Hello itt!- majd feltápászkodtam és elindultam megkeresni a felsőt, amit az előbb még fogdostam. Nem jártam sikerrel, Ken előbb megtalálta. Durcásan álltam pár percig a bár kellős közepén, majd elkezdtem ordibálni.
-Én úúúúgy...de úúúúgy...hihi...szeretek mindenkit!! Peace barátaim!- mutogattam a béke jelét és elindultam, hogy mindenkinek adjak egy puszit. Kenpachi morcosan, Yachiru boldogan fogadta. Zaraki azt se tudta mi van, Renji rámtehénkedett, és annyira magához rántott, hogy azt hittem megfulladok. Ken menekült előlem egy darabig, de aztán feladta. Kamitora vigyorogva fogadta, amikor pedig Namie-hez értem volna elviharzott mellettem.
-Há te meg mere mész!- botorkálva utána fordultam.-Héjje! Ro..huk..ku!- mutattam az ajtónál álló alakra. Roku a fejéhez kapott, hogy "a fenébe észrevettek".

Namie a nyakába ugrott...- Még egy pasi!!!- kiabált.-Ééés van...huk..rajtaaaa ruuuha!-ezzel már el is kezdte lerángatni a döbbenten álló Rokuról a ruhát. Én csak térdeimre támaszkodva röhögtem mint a fakutya.
-Valami szriptíz számot Yachiru!- ordibált a pult felé Namie.
-Kiváncsi vagyok milyen alsógatya van rajta...-vigyorogtam a háttérben, de gyorsan igyekeztem elkomolyodni Roku szúrós tekintete után.
Miután sikerült lehámozni magáról Namiet, aki boldogan szaladt el az újabban szerzett ruhadarabbal elindult a pult felé.
Yachiru a kezembe nyomott egy korsó sört, bár nem tudtam igazán mi is az...Ahogy ácsorogtam láttam, hogy Roku mintha felé jönne.
-Na ácsi!- próbáltam fókuszálni.-Elkaplak!- kétszer mellé nyúltam harmadjára már megfogtam valamit.-Megvagy!-felkiáltottam és szegény Roku nyakába ugrottam.
-Hellllooooooooooooo A Föld nevű bolygón!!!- szegény letámadott áldozatom, alig bírta megtartani az egyensúlyát, de azért vigyorogva tűrte, hogy rajta csüngök.
-Békével jöttél?-kérdeztem gyanakvóan.-Ha igen igyál!!- az egyik kezemet hátranyújtottam gondolva biztos megfogja...csak arra nem gondoltam, hogy ő mindkét kezével fog, hogy hátra ne dőljünk...

Kawazoe Hanae
Csak még bizalomgejesztőbb volt ahogy Ken kapitány a hátam mögött korántsem derűs képpel osont ki az ajtón. Mivel egyenlőre még senki nem vett észre, de lehet hogy jobban jártam vele, megkerestem a legcsendesebb sarkot, lehuppantam egy olyan helyre ahonnan mindent belátok, és rendeltem magamnak egy mentolos zöldteát. miután megkaptam az isteni nedüt szürcsölgetve figyeltem az ivóban dúló áldatlan állapotokat. Nem mondom hogy rossz ilyet látni a sok harc után, valahogy ki kell engedni a gőzt. Habár ez nálam kimerül egy jó adag mentolos zöldteában és egy forró fürdőben, úgy látom mások eléggé a pohár, vagy jelen esetben inkább hordó fenekére néznek. Talán még Namiének is megbocsátok, és csak az elmaradt papírmunkát kell elvégeznie,de nem kap büntetőfeladatot. -gondolkodtam el a sarokban rejtőzve.

Hana Akamoto
A könnyem is kicsordult úgy röhögtem a fenekére huppant és még ráadásul részeg Roku láttán. Namie ölében fetrengtem és képtelen voltam abbahagyni a röhögést!
-Mingyá jövök és...höhö...be...hihi...feje...hihi.-hosszú szünet-zük!-ezzel kitántorogtam a raktárból.
-Héjje Renji!- kiabáltam az asztalnál ülő barátomnak.
-Heee?-nézett rám vissza-Te csak egyre részegebb leszel!-vigyorgott.
-Nem is!-legyintettem egyet és belecsücsültem az ölébe.-Hmm..ez mi?-szaglásztam a poharát,de fintorogva fordítottam el a fejem.-Pffúú...ez még egy elelele...höhö...ele...nem tudom kimondani!-nevettem az asztalra dőlve.
-Elefánt?-
-Az!- emeltem fel a kezem,de a kobakomat még mindig az asztalon tartottam. -Te túl józannak tünsz nekem!-kandikáltam fel Renjire.
-Éééén? Dehogy!- vigyorgott tovább.
-Mióta van neked ennyi firkád?-
-Szálj már le a tetoválásaimról!-lökte hátra fejét, hiszen már megint ott tartottam.
-De ebben mi a pláne? Úgy néz ki mint a..az....az az izé, ami az emberek világában az úttestre van festve...-
-Zebra?-fogta igen erőteljesen fejét az áldozatom.
-Igen! Zebra!- letettem a kezem és elgondolkodtam-Nem! Az egy állat!
-Hana!!!-csapott tenyerével finoman a homlokomra
-Ne ütögess!-oldalba böktem és visszadőltem az asztalra. Pár pillanatnyi csend következett, majd:
-Ej! Ez jó szám!!!- felpattantam és magammal rángattam Renjit a bár közepére. Jól eltáncikáltunk egészen addig, amíg meg nem láttam Kawazoe és Saitou kapitányt ahogy majd elájulva néznek rám.
-Jézusom!- elbújtam Renji hátamögé.-El kéne iszkolni...-sutyorogtam inkább magamnak, és amíg Renji zavarodottan nézett a szúros tekintettel figyelő két kapitányra én elkezdtem visszaosonni a raktár felé. Majd mikor már úgy éreztem elég messze vagyok, indiánszödécselésekkel beestem újra a raktárba.
Felugrottam ezzel megint beverve a fejem, de nem nagyon érdekelt. Terpeszbe álltam és széttártam a kezeim:
-Megjöttem híveim!!-majd térdeimre támaszkodva röhögtem magamnak két sort, aztán észbe kaptam és a falhoz lapultam.-Csss! Itt van két kapitány!! Csak csendesen igyunk! Ez lesz a mission...impossible!!-ezzel a falon végigcsúszva odalópózott a sarokban ülő Roku és Namie mellé, majd egy laza mozdulattal lehuppant közzéjük.