-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Lány öltöző

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tanaka Hitoshi
6. Osztag
6. Osztag
Tanaka Hitoshi

Férfi
Scorpio Pig
Hozzászólások száma : 116
Age : 28
Tartózkodási hely : A világ végén
Registration date : 2009. Aug. 07.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya ; a Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te10500/25000Lány öltöző 29y5sib  (10500/25000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzomb. Okt. 03, 2009 2:36 am

Ez egy átlagos tanterem méretű helyiség, ahol a testnevelés óra előtt a lányok átöltöznek. Nagyjából így nézhet ki:
Lány öltöző Momo083
Vissza az elejére Go down
Tanaka Hitoshi
6. Osztag
6. Osztag
Tanaka Hitoshi

Férfi
Scorpio Pig
Hozzászólások száma : 116
Age : 28
Tartózkodási hely : A világ végén
Registration date : 2009. Aug. 07.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya ; a Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te10500/25000Lány öltöző 29y5sib  (10500/25000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzomb. Okt. 03, 2009 3:05 am

Meghiúsult kukkolási terv

Karakura Város utcáit járva azon töprengtem, hogy én mennyire szerencsés vagyok, hiszen a sok papírmunka helyett szabadnapom van. Az elmúlt hetekben eléggé sokat dolgoztam, és mára nem maradt munkám, így hát pihenő napot vettem ki.
Mivel eléggé régen jártam már az emberek világában, úgy éreztem itt az ideje meglátogatni Karakura Városát.
*Nos, most hova is menjek?*
Töprengtem magamban, amikor hirtelen bevillant két kép, amitől olyan képet vágtam, mint egy kisgyerek aki éppen nyalókát kapott. Szép nyugodtan körbenéztem, és megállapítottam, hogy Karakura déli részében vagyok. Kicsit törtem a fejem, aztán pedig teljes sebeséggel elkezdtem futni a felé a hely felé, amit már oly régóta szerettem volna látni. Ez a hely az volt, ahol a fiatalság, és a fehérneműben lévő lányok egyszerre voltak megtalálhatóak. Ezt a helyet pedig úgy hívták, hogy Karakura High School. Amikor eszembe jutott, hogy mi vár rám, úgy éreztem, hogy a mennyekben járok. Pár perc múlva már ott is álltam a kapu előtt. Éppen szünet volt, mivel nagyon sokan járkáltak az épület körül. Bementem az épületbe, és megkerestem az öltözőt, aminek a bejárata előtt, ki volt írva, hogy melyik osztály, hanyadik órában fog itt lenni. Mint láttam éppen most jönnek ide az éppen 16 éves lányok. Gyorsan bementem az öltözőbe, ami még üresen állt, de pár perc múlva már szállingóztak be a lányok. Mivel nem láthattak, ezért direkt jó közel ültem az öltöző szekrényekhez. Mikor megszólalt a csengő, már minden lány bentvolt. Amikor elkezdtek vetkőzni, annyira néztem őket, hogy már szinte a nyálam is kicsordult, és azt éreztem magamban, hogy bárcsak minden napom így telhetne. Szerencsére ebben az osztályban, úgy tünt, hogy mindenki nagy dekoltázzsal van megáldva. Ezért többször is hálát adtam az égnek. Sajna fehérneműt nem cseréltek, de azért ez is megtette. Úgy döntöttem megvárom amíg visszajönnek, hátha lesz valaki, aki azt is lecseréli. Mivel még jó ideig nem látom őket, ezért ledőltem a padra, és elbóbiskoltam.


A hozzászólást Tanaka Hitoshi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 03, 2009 4:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Komoki Daniel Hiroto
Módosított lélek
Módosított lélek
Komoki Daniel Hiroto

Férfi
Sagittarius Goat
Hozzászólások száma : 75
Age : 32
Tartózkodási hely : Otthon, NTV
Registration date : 2009. Apr. 18.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Díszlettervező
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te4000/12000Lány öltöző 29y5sib  (4000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzomb. Okt. 03, 2009 4:12 am

[ Meghiúsult kukkolási terv ]

Fájó szívvel, de tele bizonyítási vággyal hagyta maga mögött a Tiszta lelkek városát. Az átjáróba lépve máris vérzett a szíve, hogy rajongásig imádott kapitánya nélkül kell kerek két hetet eltöltenie, ráadásul esélye sem lesz látni. El is sírta magát, de naplóját szorongatva tudta tele fogja írni keserű emlékeivel és vágyképeivel, ahogy boldogan vetődik Aki-sama karjaiba, ha visszatér. Ilyesmiről a valóságban szó sem lesz, viszont elképzelni ezt a jelenetet maga volt a mennyország. Egy fanatikus nőnek mámoros élmény, ha képzelődhet a vágyálmairól. Ugyanis a valóságban inkább szeretett húgként vagy kisgyerekként szerették csak, semmibe véve az ő túláradó szerelmét. Már ha ezt annak lehet venni. Ebbe nagyrészt bele se gondolt, inkább megmaradt az ábrándozásnál.
Szerencsére munkája annyi kínnal járt, hogy nagyrészt esténként tudott csak hódolni Aki-sama hódolásának. Feladata csupán felderítés volt. A középiskola környékén ugyanis az utóbbi egy hónapban feltűnően megszaporodtak a hollow-k feltűnései, így fogták az első kezükbe eső hadnagyot, hogy átlökjék iskolást játszani és információt gyűjteni. Valójában balek volt. Ő jelentkezett egyedül önkéntesen, mert addig bámult, amíg kimaradt neki az egész megbeszélés tartalma.
A mai csodálatosan magányos napon, hiszen nem volt vele a kapitánya épp a tesiórával járó gondokat vette számba. Az első probléma azonnal megoldódott. Külön teremben voltak a hím neműektől. Beérve a helységbe érdeklődve foglalt helyet az ajtóhoz közel. Ezután valamilyen okból mindenki elkezdett vetkőzni. Fülig pirulva érdeklődött a téma után. Szerencsére akadt valaki, aki kölcsönzött neki váltóruhát, mert semmi kedve sem volt tornázni. Miután végzett elindult a tömeg után, de legnagyobb döbbenetére neszt hallott maga mögött. Némileg rémülten kukucskált vissza az ajtóból. Határozottan ültek az egyik sarokban és férfi volt. Kővé dermedve ácsorgott egy ideig, aztán eljutott az agyáig vajon mióta tartózkodhat bent. Ez már bosszantani kezdte. Aki sama-n kívül jelenleg senkinek sem óhajtott megmutatni az bájait. Közelebb is merészkedett azonnal, már csak azt nem értette miért nem vették hamarabb észre. Végül is mindegy volt. Épp elég vérlázító, hogy itt kukkolta a szinte teljesen meztelen, tudatlan lányokat. Őt pedig senki se nézegesse kedvtelésből. Elérve a békésen horkolót keletkezett sötét aura.
-PERVEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEERZ!-ordította el magát és rúgta arcon áldozatát.
Vissza az elejére Go down
Tanaka Hitoshi
6. Osztag
6. Osztag
Tanaka Hitoshi

Férfi
Scorpio Pig
Hozzászólások száma : 116
Age : 28
Tartózkodási hely : A világ végén
Registration date : 2009. Aug. 07.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya ; a Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te10500/25000Lány öltöző 29y5sib  (10500/25000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzomb. Okt. 03, 2009 4:48 am

Meghiúsult kukkolási terv

Amikor éppen félálomban voltam, egy furcsa erős nyomást éreztem az arcomon. Mintha hallottam volna egy olyan kiáltást, hogy perverz. Hirtelen felugró szívveréssel, kinyottam a szemem, majd azt motyogtam:
-Mi... ki.. hol?-
Ekkor láttam, hogy egy lány áll előttem, és engem néz. Álmosan pislogva ránéztem, majd hirtelen elkerekedő szemmel felpattantam.
-Te látsz engem?!-
Ez kicsit megdöbbentette a lányt, de aztán kitisztult a szemem, és magamhoz is tértem, így leesett, hogy ennek a lánynak hadnagy méretű lélekenergiája van. Viszont láttam, hogy az ajtónál, mintha megálltak volna és jönnének vissza a lányok.
-Nem tudom, hogy ki vagy, de ha a többiek azt látják, hogy a semmivel üvöltözöl, kicsit őrültnek fognak hinni!-
Azzal megfogtam a lányt, és az ablakhoz ráncigáltam. Éppen ekkor jött be az első lány.
-Mi történt Yume? Mintha hallottunk volna valamit.-
Amikor meghallottam a nevet, hirtelen rádöbbentem, hogy ez a lány a 4.osztag hadnagya. Viszont, hogy mit kereshet itt, és hogy miért nem tűnt fel neki, hogy én is shinigami vagyok,.... hát az rejtély. Gyorsan kiugrottam az ablakon, és a lehető leggyorsabban elrohantam. Nem volt kedvem ott maradni, hogy később leszedjék a fejem. Viszont kíváncsi lettem, így elmentem a szállásomhoz, és elővettem a póttestemet.

Következő nap: Becsengetés előtt 10 perc

Beiratkoztam még tegnap délután az iskolába, mivel nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy miért lehet itt egy hadnagy. Szintúgy tegnap megüzentem a feletteseimnek, hogy lehet később érek vissza az osztaghoz, így emiatt nem fájt a fejem. Mivel szerencsére megjegyeztem, hogy melyik osztályt kukkoltam tegnap, így abba iratkoztam be cserediákként. Megkerestem az osztályfőnököt, aki furcsa mód, egy felettéb nagy bájokkal megáldott nő volt. Azt mondta 1. óra előtt be fog mutatni az osztálynak, szóval gyorsan átgondoltam miket is kell mondanom. Amikor bevezetett, szinte mindenki csoportokba tömörült. Nem láttam meg Yum hadnagyot, pedig volt egy olyan érzésem, hogy látni fogom még ma.
-Gyerekek, csendet és mindenki üljön le a helyére! Ma érkezett egy új diák, szóval legyetek vele rendesek!-
Kicsit meglepett a tanárnő szigorú hangja. Ezután felszólított, hogy mutatkozzam be.
-Sziasztok! A nevem Tanaka Hitoshi! Mától én leszek az....-
A mondatot már nem tudtam befejezni, mivel épp ekkor nyitott be az ajtón a 4.osztag hadnagya. Rámnézett, és már látszott is rajta, hogy mindjárt elkezd kiabálni, de szerencsére a tanárnő gyorsabb volt nála.
-Iyasino kisasszony, máskor legyen pontosabb! Most pedig üljön le a helyére.-
Amikor elment mellettem, annyit súgtam neki, hogy tanítás után a lány öltözőbe jöjjön.

Ugyanazon nap tanítás után: Lány öltöző

Csendben ültem a padon, amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta Yume hadnagy. zavart mosolyt villantottam felé, majd elkezdtem magyarázkodni:
-Jónapot! A nevem Tanaka Hitoshi a 8.osztag 5.tisztje vagyok! Bocsánat amiért tegnap csak úgy el kellett tünnöm, de úgy láttam, hogy az a legbölcsebb dolog amit tehetek. Valamint nem tudtam, hogy hadnagy is tartózkodik itt!-
Eközben lehajtottam a fejem, hogy ne lássam hogyan néz rám. Előre is féltem a válaszától.
Vissza az elejére Go down
Komoki Daniel Hiroto
Módosított lélek
Módosított lélek
Komoki Daniel Hiroto

Férfi
Sagittarius Goat
Hozzászólások száma : 75
Age : 32
Tartózkodási hely : Otthon, NTV
Registration date : 2009. Apr. 18.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Díszlettervező
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te4000/12000Lány öltöző 29y5sib  (4000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzomb. Okt. 03, 2009 9:34 pm

[ Meghiúsult kukkolási terv ]

Kissé furán pislog a felébredő hívatlan vendég reakcióján. Az pedig egyenesen lefagyasztja, hogy rövidesen már az ablak előtt ácsorog. Sok volt neki a beszéd és tologatás együttese. Már épp ordítozna az idegennel, hogy adjon normális magyarázatot, amikor befutnak osztálytársai. Zavartan fordul meg és kezd szorgos mentegetőzésbe, mi szerint egy fiú kezdett neki mutogatni. Persze időközben erősen terelgeti maga előtt a kíváncsi lányokat. Ezek szerint tényleg szellemet látott. Igaz, magas lélekenergiával volt megáldva, de úgy határozott suli után megpróbálja előkeríteni. Reménykedett benne Urahara kisegíti, ha rápillant kérlelő, szomorú kiskutya szemeivel.
Az elhatározása szerint azonnal keresésbe fogott a délutáni hazamenetel után. Semmit sem talált. Alkalmi fedéladójának pedig eszében sem volt segédkezet nyújtani. Mindenesetre kitartóan szobrozott az iskola területe körül. Egészen annyira, hogy hajnalodni kezdett. Rémülten visszaiszkolt a boltba, de mivel sikerült felvernie a lakosokat büntető feladatot kapott. Ki kellett takarítani, ami jócskán elhúzódott. Jöhetett újabb kör futás.
-Neeeeee! Megint le fog szidni az ofőőő!-
Vágtatott be az épületbe kétségbe esett fejjel. A terembe kopogtatva azonnal esett is be a terembe. Természetesen tüdejét kiköpve. Mély hajlongások mellett kért bocsánatot, aztán jöhetett a sokk. Falfehéren dermedt kővé a tegnapi kukkoló szellemet meglátva.
-Talán ismeritek egymást?-
-MI?!- húzódott még arrébb Yume nem tetszését kinyilvánítva. Aztán kergette is a helyére terminátor asszonyság. Így már nem volt miről beszélgetni.
A tanítás végét türelmetlenül várta. Nagyon fúrta az oldalát ki lehet a fiú. Egész nap szemmel tartotta,de nem tett semmi különöset. Tudta, hogy shinigami- helyettes shinigami -ex-shinigami felhozatalból kerülhet ki a győztes kategória, csak éppen azt nem értette mit keres itt. Neki senki sem szólt erősítésről. Mindegy! Szörnyen ideges volt. Az utolsó óra végét már ellógta, annyira elege lett. Utálta, ha várnia kellett egy meglepetésre. A kétes lehetőségek pedig egyenesen kikészítették. Gondolatban minimum sikítozva tépte a haját és rohangászott eszelős fejjel fel-alá. A valóságban csak rohamléptekkel az öltözőhöz sietett és lendületesen kivágta a női részleg ajtaját.
A rövid monológon hatalmasat sóhajtott. Legalább egy rejtéllyel kevesebb és nyugodtan aludhat. Viszont az osztagot illetően rövid megjegyzése támadt. "Ezek szerint hagyomány a nyolcadikosoknál a perverzség..." Rángatózott hevesen a szemöldöke maga előtt látva a nőket üldöző, rózsaszín mámoros, bodri hajú őrültet. Elhessegetve a rémképet visszatért az előtte ücsörgőre. Mellkasán összefonva karjait csattant fel, villámokat szórva zsugorodó áldozatára.
-Áh!- emelte égnek sértődötten fejét. - Gondolom sejti, egy küldetés kellős közepén állok, amibe nyakig belenyúlt!- hadonászott követhetetlen tempóban, teljes sértődöttséggel. Előadása viszont inkább emlékeztetett egy hisztis kislány követelőzésére. Kitörése után kisebb szünetet tartott, hogy lenyugtassa saját magát, aztán folytatta mondókáját.
-Iyasino Yume lennék, a negyedik osztag hadnagya. Szóval? Mit keres itt ingyenes sztriptíz kémlelésén kívül?- váratlanul átvált démoni hangnemre és sötét aurával megáldott őrültre. Szigorúan vette a senki sem nézegetheti hiányos öltözetben kijelentését, így ez a szerencsétlen tiszt olyan pszichopata mészárlási kísérlet báránya lesz legközelebb, hogy kétszer is meggondolja a vip jegymentes távcső meresztést! Semmi sem menti meg Yume haragjától! Még halálosan szeretett kapitánya sem biztos, hogy pozitív hatást bírna rá gyakorolni.
-Ha még egyszer itt találom szemet mereszteni...impotens vénembert gyártok magából!- arrébb lép és bájos mosollyal befejezi a színházi alakítását. -Mit szeretne tudni?-
Vissza az elejére Go down
Tanaka Hitoshi
6. Osztag
6. Osztag
Tanaka Hitoshi

Férfi
Scorpio Pig
Hozzászólások száma : 116
Age : 28
Tartózkodási hely : A világ végén
Registration date : 2009. Aug. 07.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya ; a Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te10500/25000Lány öltöző 29y5sib  (10500/25000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzer. Okt. 07, 2009 11:57 pm

Meghiúsult kukkolási terv

-Öhm.... Hát azt szeretném tudni, hogy mi az a küldetés, ami miatt egy hadnagyot az emberek világába küldenek?-
Érdeklődtem, rettegve, hogy egy rossz szó, és isten tudja mi fog történni velem.
-Mindenesetre több ilyen nem fog előfordulni.-
Utaltam a kukkolásra. Éreztem, hogy ez a nap valahogy nem fejeződhet be jól, de megpróbáltam a lehető legjobb rosszat kihozni az eseményekből.
-Gondolom sok gondot okoztam magának ezzel a kis "magán akciómmal", így felajánlom a segítségemet a küldetésében, persze csak ha nem vagyok teher.-
Hajtottam le fejem, a hadnagy előtt. Reményeim szerint engedélyezi a segítséget, mivel úgyis még jó darabig szabadságom van, hát ne teljen el fölöslegesen. Felsandítottam és láttam, hogy a hadnagy töprengve néz 10 centivel a fejem fölé. Sejtettem, hogy most hányja-veti meg magában a dolgot. Ám amikor válaszra nyitotta a száját, egy sikoltás hangzott nem túl messziről. Hirtelen felpattantam, ami meglepte a hadnagyot ( akinek mellékesen nem tűnt fel a sikoltás), viszont most nem volt idő erre, mert mi van ha valaki nagy bajban van? Elkezdtem futni a hang forrása felé. Amikor odaértem, kicsit meglepett, hogy mit láttam, mert őszintén megvallva egy hollowra számítottam. Döbbenten pislogva láttam, hogy egy maszkos, zubbonykabátot viselő férfi, a kezében egy késsel, egy lányra ( az egyik osztálytársam, mint később kiderült) próbált rámászni. Ezt attól függetlenül, hogy hollow teszi, avagy ember, nem engedhettem meg. Gyorsan az illető mögött teremtem, és kirúgtam a kezéből a kést ( megjegyzés: a póttestben nem akkora az erőm, mint shinigamiként, de még így is meghaladja egy átlagos ember erejét.).
- Mi a....?-
Szólalt meg a kabátos férfi, de többet nem tudott mondani, mivel egy határozott bal egyenessel kiütöttem. Az ütés erejétől, az ember elájult, és szerencsésen úgy esett le, hogy a lány fel tudjon állni. Éppen a kezemet nyújtottam a lány felé, amikor Yume hadnagy megérkezett. Már éppen rá akartam mosolyogni, amikor a szemében megláttam, azt a vészjósló fényt, ami semmi jót sem jelenthet. Gyorsan körülnéztem, és végülis rádöbbentem, hogy az ő szemével mit láthat. Egy kiütött idős férfit, egy rettegő lányt, és egy perverzként megismert shinigami póttestben, aki éppen a kezét nyújtja a lány felé. Nos remélem a lány megszólal, mielőtt a hadnagy betartaná a szavát....

/Ha nem lenne nagy gond akár a következő post mehetne az udvarra, vagy a tantermekhez, és bocsi a késői posztért./
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te4000/12000Lány öltöző 29y5sib  (4000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptyCsüt. Jan. 26, 2012 3:49 am

A béke katonái


A kastély vaskos kapuja nyikorogva engedett a mögötte álló lány szándékának, és kegyesen megengedte, hogy a semleges tekintetű tinédzser kilépjen rajta. A lágy, ám felettébb hűvös szellő finoman cirógatta a bőrét, haját pedig unos-untalan az arcába fújta. Nem győzte kisöpörni a szeméből a tincseket, melyek akadályozták a látását és az orrát is csiklandozták. Gyanakodva nézett körbe, hogy miféle átkozott kreatúra próbálja megkeseríteni a napját, de nem utalt arra semmi, hogy a környéken ártó lény lenne. Csupán Fuujin, a szélisten volt kissé haragos az emberekre. Elegáns kabátkáját kissé összehúzta magán, hiszen a csípős levegő bele-belekapott a nyitott blúzába, melyet, mint általában, most is csak félig gombolt be, mielőtt megunta volna a hosszadalmas és szükségtelen cselekedetet. Meg-megborzongott ahogy a hideg libabőrössé tette, de tűrte, mert tűrnie kellett. Ez is egyfajta kiképzés, ellen kellett állnia az időjárás viszontagságainak.
Még egyszer utoljára felpillantott a szürke, felhők által betakart égre, majd tekintetét az előtte fekvő útra szegezte, és némán, lehajtott fejjel indult el az iskola felé. Ez volt az első napja, így izgatott volt... legalábbis valami hasonlót érzett. Tudta, hogy nagyjából mi vár rá, mégis volt valami megmagyarázhatatlan érzése, ami nyugtalanította, idegessé tette. Lépés lépést követett és egyre több szürke ruhás fiatalt vélt felfedezni maga körül, ahogy közeledett célja felé. Furcsállta az egyenöltözéket viselő embereket, ám igyekezett nem törődni velük. Azonban ez az ignoráns viselkedés ott vált lehetetlenné, amikor felfigyelt rá, hogy az iskola kapuján sorolnak be mindannyian. Egy pillanatra megtorpant a jelenség láttán, hiszen rajta a szokásos ruhája volt, és emlékeiben felszínre úszott valami olyasmi, hogy mintha tegnap kapott volna egy hasonló uniformist. Léptei elbizonytalanodtak, ahogy besorolt a diákok sorába, de végül belépett az intézmény területére. Gyanakodva mérte fel a környezetet, és mindezt teljes joggal tette, hiszen alig telt bele fél perc, és máris támadást érzékelt. Tekintetében gyilkos ösztön villant, és villámgyors mozdulattal elkapta a felé közelítő kezet, megcsavarta és térdre kényszerítette a gazdáját, egy jajveszékelő fiút. Kellett hozzá legalább két perc, hogy az őt hirtelen körbevevő karszalagos diákok megértessék a lánnyal, hogy arra kíváncsiak, ki ő és mit akar az iskolában, hiszen csak úgy nem lehet bemenni. A félreértés azonban lassacskán tisztázódott, és egyben Yui azon sejtése is beigazolódott, hogy azt a ruhát neki ma viselnie kellett volna. Végül a seitokai egyik tagja kisegítette az egyenruha-problémájából és hamarosan ő is azt az öltözéket viselte, amit a többiek, noha persze semmi logikát nem látott ebben az egész hajcihőben.
- Aoyama Tsubakimine Yui to moushimasu. Legyetek óvatosak a közelemben.
Hangzott a bemutatkozása immár az osztály előtt, mikor bemutatkozhatott. Kissé feszült volt, hiszen ennyi embert még talán soha nem látott egy helyen, zavarták az őt méregető pillantások, és a tanító felől is furcsa aurát érzékelt, amit nem tudott hová tenni. Ahhoz volt szokva, hogy a sensei egyedül vele foglalkozik, így valóságos túlélő túrává vált számára a napja, főleg mivel a szünetekben hirtelen azon találta magát, hogy legalább tízen veszik körbe s kérdezgetik. Nem tudta, mire és hogy válaszoljon, nagyon gyorsan összezavarodott. Inkább kiment a folyosóra, de még így is borzongott a rémisztő élményektől.
Hatalmas megkönnyebbülést jelentett számára hát a testnevelésóra, bár számára kifejezetten alacsonynak bizonyult a követelmény, amit az osztályfőnöknek titulált tanító rájuk hárított. Csupán ketten voltak képesek felvenni vele a tempót futásban, magasugrásban pedig valódi gazellaként szökkent át a rúd felett. Hiába látta most először ezt a mozdulatot, rugói segítségével gond nélkül teljesítette az akadályt mozdulatainak nyilvánvaló rendezetlensége ellenére is. Az óra rövidsége ellenére boldog volt, hogy valamiben végre otthonosan mozgott, és ami azt illeti, kifejezetten élvezte, hogy nem egyedül kellett "edzenie." Csakhogy a ruhából, amit az órára kapott, vissza kellett öltöznie az egyenruhába, és a meleg öltözékből már kifejezetten elege volt mára. Így amikor kilépett az öltözőből, félig nyitott blúzzal és az uniformishoz tartozó kabát nélkül találta szembe magát a tanítóval, aki a Keisuke névre hallgatott és mozdulataiból ítélve rá várt. Szenvtelen tekintettel pillantott fel a férfire, és magában öt másodpercet adott neki, hogy megszólaljon. Ha addig nem közli a szándékát, úgy veszi, mintha nem is találkoztak volna össze, és megy a dolgára: táplálkozni.
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te23400/30000Lány öltöző 29y5sib  (23400/30000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzer. Feb. 08, 2012 11:13 am

Lány öltöző Bkekekatonai

Egyre jobban élvezem a tanári melót, de komolyan! Surprised Már a kezdetektől fogva tudtam jól, hogy remek döntés lesz tőlem, hogy elvállalom ezt a küldetést, csupán az otthoniak hiányoznak nagyon. Azonban a kötelesség mégis csak kötelesség marad, ráadásként még egy levelet is sikerült elküldetnem odahaza.
A téli szünetig még egy hónap van hátra, de már most mindenki be van zsongva miatta. Többek között én is, de ezt igyekszem jól titkolni, mert hát senkinek semmi köze hozzá. Ami azonban a leginkább aggaszt, hogy még csupán a nyomait találtam meg annak, hogy ebből a helyből talán valóban hollow csemege lesz. Több diák reiatsuja sokkal magasabb, mint amilyennek kéne lennie, amit igazán nem értek, sőt, megesküszöm, hogy a múltkor Kana-nyan köszönt nekem az utcán, amikor épp a shinigami testemben róttam a szokásos köröket meg futkostam lidércek után. Neutral Meg aztán mintha kigúnyolt volna a cuccom miatt, de sikerült bemagyaráznom neki azzal, hogy kendo edzésről jövök, ahol ez az egyenruha. Neutral
Ma azonban a shinigamik kötelességei helyett osztályfőnöki Cool dolgaimat kell intéznem, mert hát új diákot kaptunk az osztályba. Surprised Kicsit csendesnek bizonyult ugyan, mindez bizonyára azért lehet, mert még új itt, és mert még nehezen bontakozik ki. Természetesen a beilleszkedés dolgát ráhagyom a csajokra, hiszen nekik kell befogadniuk őt igazán, s örömmel látom, amikor a megbeszélő óra végén máris körbeveszik az új lányt, hogy megismerjék.
Nagyjából ezzel vége is volt a reggeli rutinnak, hiszen nekem ezután a tornaóra megtartásával kellett foglalkoznom. A nap újabb meglepetését pedig ennek kapcsán szintén Yui-chan okozta. Nem gondoltam volna a pöttöm kislányról – nekem az Neutral - , hogy ilyen magasat tud ugrani, s sikerült megdöntenie az iskolai magasugrás rekordot is! Surprised Úgy vettem észre, hogy élvezte az órát, így mindenképpen fel kell őt keresnem, hogy megpróbáljam elcsábítani valamelyik iskolai sportcsapatba. Első sorban a tornacsapatra gondoltam, hiszen akrobatikussága lenyűgöző, és akár jövője is lehetne benne. Meg persze ott a röpi meg a többi is, ahol szintén szükség van a kellő akrobatikus képességekre, valamint a fürgeségre is, tehát választék bőven van, már csak az a kérdés, hogy Yui-channak melyik tetszik majd.
Egy aktával a kezemben – elvileg ebben jegyzem fel, hogy ki melyik iskolai sportcsapatba tartozik, de igazából az iskolatitkárra sózom ezt is – várakozok a női öltöző előtt, mert azért még se menjek be hozzájuk, hiába az én osztályom. Kicsit meglepődök azon, hogy milyen gyorsan öltözött fel, bár elnézve a végeredményt – mintha kicsit kapkodott volna – talán annyira nem is csoda. Én csak akkor nézek ki így, ha reggel kávé nélkül maradok. Vagyis… nem, akkor sem. Neutral Kellemes vigyorral lépek oda hozzá, hogy érdeklődjek a dolgok felől.
- Nagyon jó voltál az órán, Yui-chan! Sportolsz valahol? Surprised – szólítom meg a lányt; szerencsére nincs gond a névmemóriámmal, alig két-három hét alatt hozzászoktam az arcokhoz és a nevekhez, ami állítólag a legtöbb tanárnak nem megy olyan könnyen, ami érthető is, hiszen elég sokan vagyunk.
- Ha esetleg lenne kedved, csatlakozhatnál az egyik sportklubhoz, Yui.chan! Surprised – térek rá egyből a lényegre. Ekkor elég sokan jönnek ki az öltözőből, akik befejezték az öltözést, valamiért úgy tűnik, a csajoknak szokásuk csapatokat alkotva bevárni egymást, amit nem igazán értek, meg azt sem, hogy miért csoportosan mennek vécére, de eh, nők. :/ Megvárom, míg a folyosó egy kicsit elcsendesedik, és jelzek nekik, hogy Yui-chan majd csak később csatlakozik hozzájuk, hiszen nekem épp dolgom van vele. Miután pedig már eltűnik a hangzavar, végre én magam is folytathatom a reklámot.
- Az iskolai csapatoknak mindig szükségük van újakra, ráadásul már elkezdődtek az iskolák közötti bajnokságok is, és ha csatlakoznál mondjuk az atlétika, esetleg a röplabda csapathoz, biztosan mi nyerünk. Tudsz röpizni, ugye? Surprised – folytatom a győzködést, hiszen szükségünk van a lány képességeire, ha nyerni akarunk, márpedig mi nyerni akarunk. Cool Az egyik terem irányába kezdek el sétálni, és jelzek Yui-channak, hogy tartson velem. Még van hátra néhány perc a szünetből, ha meg elkésik a következő órájáról, akkor maximum igazolom neki, nem nagy ügy.
- Hogy érzed magad az osztályban? Surprised Rika-channal legyél óvatos, mert biztosan le akarja majd másolni a háziját a tiédről, másokkal is ezt csinálja. Wink – kacsintok rá menet közben, és állok meg az egyik ital automatánál, hiszen jó lenne inni egy kávét. Nem azért, mert álmos vagyok, hanem azért, mert finom. Neutral Nem értem, a többi tanár miért szidja, szerintem akkor is jó. Surprised
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te4000/12000Lány öltöző 29y5sib  (4000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptyPént. Márc. 09, 2012 4:14 am

A béke katonái


Egy... kettő... három... Magában számolt, de a négyre már nem került sor, hiszen a tanító végül odalépett hozzá és megszólította. Érdeklődve emelte fel a fejét, hogy a másik arcára tudjon nézni, de végül a nyaka nyújtogatása helyett egyet hátralépett. A feje nagyot koppant, ahogy beleütközött a közvetlenül mögötte lévő falba, de ő egy pisszenés nélkül vette tudomásul, hogy megsajdult a kobakja. Csupán megsimogatta a fájó pontot, és ennyivel el is volt intézve. Voltak már neki nagyobb kínjai is ennél az apróságnál.
- Nem tudtam kihozni magamból a maximumot. Más időpontban edzek - közölte nyersen a dicséret hallatán az igazságot, mintha a fallal való konfliktusa meg se történt volna. A kellően alapos, koordinált bemelegítés és a megfelelő terhelés hiánya, valamint a szokatlan időpont mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy csúcsteljesítményét ne tudja elérni, bár volt egy olyan érzése, hogy nem csak ő volt visszafogott, de más lányok is.
- Sportklub? - kérdése mellé apró kis kérdőjelek jelentek meg a feje felett, mivel nem igazán tudta, hogy pontosan miről is van szó. Mikor olyan rémisztően körbevették a tanulótársai, egyikük-másikuk mintha kérdezősködött volna arról, hogy milyen klubba is szeretne belépni. Ám erre persze nem tudott választ adni, ahogy annyi másik rázúduló kérdésre sem. Talán ha most igent mond, legyen bármiről is szó, akkor legalább erre tudna válaszolni és nem kellene csalódást okoznia a többieknek azzal, hogy jobb híján, kétségbeesésében elmenekül. Az öltözőből kilépő osztálytársai által keltett hangzavar pontosan ugyanazt az érzést keltette benne, mint akkor, amikor körbevették, így fülét befogva, nyakát behúzva védekezett az ártalmasnak ítélt zajoktól. Csak akkor szüntette be ezt a tevékenységét, mikor a folyosó elcsendesedett, és ismét csak ketten maradtak: ő és a tanító.
- Nem tudok... - vallotta be hiányosságát a fejét ingatva, de érdeklődését felpiszkálta a bajnokság. Ha megmutatná, hogy jó valamiben, hogy jobb, mint a többiek, akkor könnyebb lenne a beilleszkedés is, hiszen a testnevelés óra alatt is kapott elismerő, hüledező pillantásokat, az egyik lánnyal még néhány szót is tudott váltani. Igen, talán ez lenne a legjobb metódus arra, hogy el tudjon vegyülni és hétköznapi legyen.
- ...de szeretnék csatlakozni. Ártó szellemekre vadászó sportklub van? - fejezte be némi hezitálás után a gondolatát, miközben ártatlanul oldalra döntötte a fejét. Neki ez ment a legjobban, így a kérdése magától értetődő volt, legalábbis számára, noha elő-előfordult hogyha youkaiokat emlegetett valahol idegenek között, akkor furcsa mosolyokat, nevetést kapott válaszul, vagy még furcsább, idegenkedő tekinteteket. Soha nem kérdezett vissza, pedig érdekelte, hogy mi volt olyan vicces abban, amit mondott.
A sensei aztán elindult a folyosón, így arra gondolt, hogy ezzel a beszélgetésnek vége szakadt, ám mire megfordult volna, hogy a dolgára menjen, felfigyelt az intésére. Néhány pillanatig lemeredve bámult a férfire, de végül egy bólintással jelezte, hogy megértette az invitálást, és lépteit a tanító felé irányította.
- Örülök, hogy sok újat tanulhatok, de a szünetek ijesztőek - válaszolt a kérdésre, a jó tanácsra pedig ismét csak biccentett, mutatva hogy tudomásul vette. - A sensei mindig ilyen semmire sem jó edzéseket tart? Így soha nem fog jó harcost faragni senkiből.
Vette a bátorságot, hogy érdeklődjön, viszont hangjából nem hallatszott semmi neheztelés. Halvány, semleges hangszíne sosem jelzett sok érzelmet, sokszor úgy tűnt, hogy érdektelen. Azonban pont ez a tulajdonsága ad olykor-olykor baljós, nyugtalanító érzetet mondanivalójának, máskor viszont emiatt tűnik kifejezetten aranyosnak a lány, függően attól, hogy éppen milyen szavak hagyják el a száját.
Az üdítőautomata láttán a kezében csüngő kabátkájában kezdett el kutatni, és kevés szenvedés után előbányászta tárcáját. Ez az ördögi szerkezet azon kevesek közé tartozott, amelyet hibátlanul tudott kezelni, de ez a darab most úgy tűnt, kifog rajta. Nem ehhez a típushoz szokott, így kissé kétségbeesetten kereste az érméknek való rést, de nem várt segítséget kapott a tanártól, aki megelőzte őt a vásárlásával. Erősen összpontosítva figyelte a sensei mozdulatait, majd mihelyst végzett, ő is megpróbálkozott a művelet végrehajtásával. Kezét a magasba nyújtva csúsztatta be az érméket, majd teljesen véletlenszerűen nyomott rá az egyik gombra. Egy piros üdítős doboz esett le, ő pedig gyanútlanul bontotta fel azt, és kóstolta meg a tartalmát. Mozdulatai különösen szofisztikáltak voltak egy ilyen jellegű italhoz képest, azonban mihelyst megízlelte az innivalót, minden kifinomultság eltűnt mind a gesztusaiból, mind a mimikájából. Szemei kikerekedtek, arca pedig először elsápadt, aztán a kék és a zöld különféle árnyalatait vette fel, s miután lenyelte, erősen köhögni kezdett.
- Édes Lány öltöző 4079864673 - nyögte ki nagy nehezen, és egy pillanatnyi habozás nélkül igazította útba a tömény almás üdítőt, és küldte a dobozát a szemetes irányába. Szomja nem csillapodott, így újra hozzákezdett az italautomatás művelethez, de mielőtt az első érmét céljába juttathatta volna, gyomra hangosan megkordult. Karja ezzel egyetemben visszahanyatlott teste mellé, Yui pedig remegve elpirult. Nem azért, mert kínosnak érezte a helyzetet, hanem mert ha éhes volt, izmai rettentően elgyengültek.
- Éhes vagyok... - közölte a tanítóval és saját magával is, és hogy ezt a kínzó állapotot megszüntesse, fejét forgatva kezdett el keresni egy alkalmas helyet, ahol elfogyaszthatja ebédjét, mely a táskájában rejlett.
Vissza az elejére Go down
Abby Robbins
Quincy
Quincy
Abby Robbins

nő
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2011. Dec. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te8500/12000Lány öltöző 29y5sib  (8500/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzer. Ápr. 11, 2012 11:36 pm

Iskolába szökevény


Késésben voltam, de nem zavart igazán. Úgy értem, lényegtelen volt, hogy beérek-e időben, úgysem szerettem iskolába járni. A nyelvet is nehezen értettem, a tananyagot is marhaságnak tartottam. Beismerem, nem vagyok az tanulás hőse, de évekig iskolába sem jártam. Csoda, hogy azt tudom, hogy kell leírni a nevem. Erre apám elhozott Japánba, és rögtön bedugott idegen nyelven karattyoló ismeretlen emberek közé. Anyám nem sokat beszélt velem japánul, azt is csak kisebb koromban, ahogy nőttem, úgy felejtettem el beszélni az állítólagos anyanyelvem. Az USA-ban nőttem fel, ott tanultam beszélni a környezetemnek megfelelően.
Felhúztam a tornacipőim, felkaptam a kabátom és „bedrótoztam” magam. Erre sosem sajnáltam az időt, rendszerint zene nélkül el sem indultam otthonról. az Oppával töltött este óta az mp4-em felmondta a szolgálatot, de szerencsére volt telefonom. Tudom, nem kellett volna elhajítanom, de akkor este… minden fenekestül felfordult. Már épp kiléptem volna az ajtón, mikor eszembe jutott a táskám. Nem tudtam, hová tettem, de nem siettem. Igyekeztem minél lassabban a nyomára bukkanni, hátha lekésem az első órám. Nem mintha megengedhettem volna magamnak a hiányzást, a családi forródrót tökéletesen működött ezen a téren. De persze ezt is onnan tudom, hogy cseppet sem érdekelt, szabad-e lógnom, vagy sem.
Végül a konyhában bukkantam rá a cuccomra. A pulton hagytam. Azon agyaltam, egyek-e valamit, de aztán nem kajáltam. Valószínűleg, ha Oppa tudta volna, hogy nem szándékozom enni, már rég a fejemet a nyomná a hűtőbe, hogy keressek magamnak valamit. De… az is lehet, hogy nem tenné. Lehet, nem is érdekelné, hogy mi van velem. Mióta velem aludt, ami nem is volt igazán alvás, még nehezebb őt kivernem a fejemből. Ugyanakkor az őrült rajongásom csillapodott. Nem tudtam eltekinteni a tény mellett, hogy a világ legjobb dobosistene, de elsősorban úgy gondoltam rá, mint a férfire. Egyáltalán nem akartam így gondolni rá.
Felvettem a táskám, és indulásra kész voltam. Elindítottam a zenét, bezártam a házat, és mentem iskolába. Utáltam oda járni. Ebben a tekintetben pont olyan voltam, mint a többi diák. Bár, a többiek legalább a tanárok miatt szerettek bejárni. Én nem tartoztam azok közé, akik nyálcsorgatva ücsörögtek a padban, és itták bishi professzorok érthetetlen szavait. Sőt, általában oda sem figyeltem, miről fecsegnek. A legtöbb szavukat nem értettem. Ezért sem szerettem apámat. Nem kérdezett, csak elhozott ide, egy teljesen más környezetbe.
Sosem értettem, mit akart tőlem igazán. Már az elejétől látnia kellett volna, hogy sosem lesz belőle Quincy, sem él tanuló. Ezek elérhetetlen célok számomra, és eszemben sincs teperni értük. Nem tudom, mit akarok csinálni, mi leszek, ha nagy leszek. De azt tudom, mit nem akarok. Nem akarok elveszni. Nem azt akarom, hogy figyeljenek rám, csak nem akarom, hogy egy legyek a sokból. Nem akarok egy tömeggyártott baba lenni, akivel azt játszatnak el, amit csak szeretnének. Ez a szerep sehogy sem passzol hozzám. A magam ura vagyok, amióta csak az eszemet tudom. Nem tudok, és nem akarok más szabályaihoz alkalmazkodni.
A busz megállt, és én lekászálódtam róla. Nagy volt a tömeg, utáltam így utazni. De ennek köszönhetően már többször sikerült elbliccelnem egy-két órát. A tömeg azért jó, mert nem lehet tőlük se felszállni, se leszállni. Én egyiket sem szerettem igazán, főleg, ha az iskoláról volt szó. Erre tessék, most mégis lelkiismeretes kisdiákként araszolok az iskolába. Egészen jól haladtam, nem sokat késtem eddig, pedig nem bántam volna, ha nem kell átöltöznöm.
Végül mégis beléptem az iskola kapuján. Annyi ötletem lett volna pedig, merre mehetnék. Leemeltem fejemről a nehéz füleseket, de csupán a nyakamra csúsztattam. A folyosók üresek voltak, és csendesek. Csak a fülhallgatómból bömbölő zene visszhangzott, és lépteim kopogtak. Az öltöző is üres volt, mintha nem is tartanánk órát. Reméltem, hogy csak elnéztem a napot, de hiába vártam csodára, az udvarról felhallatszódó sípszó gyorsan véget vetett álmodozásomnak. Pedig örültem volna, ha tévedek, és nincs ma tanítás. Csak haza akartam menni.
Leraktam táskám a padra, majd óvatosan letettem mellé a fülhallgatót és a telefont is. Mióta meggyilkoltam az mp4-emet, nem vagánykodtam olyan nagy lendülettel. Szándékomban állt minél előbb biztonságba helyezni kincstári értékű holmimat, épp ezért cipzáraztam ki a táskám. A meglepetésre, ami fogadott, cseppet sem voltam felkészülve. Bár tényleg kicsit nehezebb volt a táskám, mint szokott, nem hittem volna, hogy Tou dumagép szőrpamacsát cipelem magammal. Annyira meglepődtem, hogy még az arcomra is kiült csodálkozásom, hatalmas, kerek szemekkel bámultam a csimotára.
- Hibiki, te meg hogy kerülsz ide? – kérdeztem visszafojtott hangon, a táska fölé hajolva. Bár nem volt senki az öltözőben rajtam, és a fekete dilibogyón kívül, nem akartam, hogy lássanak egy szőrgombóccal társalogni. Bármit gondolhatnak rólam, de nem vagyok őrült… vagyis… már magam sem tudom igazán.
Vissza az elejére Go down
Hibiki
Módosított lélek
Módosított lélek
Hibiki

Férfi
Hozzászólások száma : 28
Tartózkodási hely : Tou! Öt perc múlva fotózás! :o ~ ahol Touma *^* ~
Registration date : 2011. Aug. 08.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Rei jobbkeze; másodállásba Touma személyi titkára *3*
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te9000/12000Lány öltöző 29y5sib  (9000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzomb. Ápr. 14, 2012 11:33 am

Hibiki praktika #2 – Avagy, hogyan is surranjunk be az iskolába part one Cool

Pufogva pattantam a konyhapultra még akkor is, hogy Tou ezerszer elmondta már, hogy ne sétálgassak rajta, most csak azért is megteszem, amiért nem adott reggelinek tamagoyakit és szakét! ˇ^ˇ Sőt semmit nem adott! Pedig, ha nincs tamagoyaki és szaké az még helyettesíthető sok – sok más finomsággal, ami a hűtőben van. ~ Mert Hibiki bármit megeszik, nem válogatós! ˇ_ˇ Vagyis nem mindig… Embarassed ~ Nagyban keresgélek a konyhában valami ínycsiklandozó harapnivaló után, hogy nehogy korgó gyomorral kelljen elmennem Touval arra a fotózásra. Bár várjunk… ma nincs is fotózása! °o° ~ Neee, így Hibiki hogyan válhatna híressé? T3T ~ Kétségbeesve pattogom körül a konyhát. Nem akarom elereszteni legnagyobb álmaimat, hogy egyszer majd a jövőben híresebbé válok Tounál. Persze Tou ezt nem érti meg, még mindig vonakodik attól, hogy elnevezzen rólam egy ruhakollekciót, pedig biztos nem bánná meg! ~ Sőt, Hibiki szívesen elviszi köszönetképpen ebédelni majd abba az étterembe, ahova annyira szeret bejárni! :3 Persze miután Hibiki meggazdagszik. Surprised ~ Kérdőn torpanok meg az ismeretlen táska előtt. Tanácstalanul járom körbe és szimatolom, böködöm meg, hogy rájöjjek, kié lehet ez. Tou vett volna magának egy új táskát? O.o És ezt vinné magával?! ~ Tou itthon akarja hagyni Hibikit?!?!?! >o> Na azt már nem! Hibiki nem fogja hagyni! Hibiki Touval akar menni! ~ Arcomat is felfújom mérgemben, ahogy belegondolok, hogy Tou egymaga indult volna el, ki tudja, hogy hova. Nem is értem, hogy nem szólhatott, hiszen ráérek, nincs semmi dolgom! Különben is, nagyon szívesen utazok Touval! Hiszen ki tudja, mikor bukkan fel az én csillagom és nyitja ki az ajtót a vörös szőnyeggel kirakott úthoz, a híressé válás felé? szemöldökrángatás
További gondolkodás nélkül másztam bele a táskába nagy nehezen, mert a sok könyv és tollak meg innivaló és… és a többi tartalma miatt, amivel tele van tömve. Alig tudom belepréselni magamat, ilyen harcot utoljára álmomban vívtam a tamagoyaki és szaké tolvaj ellen! De mégis miért van ebben ennyi kacat? O_o” Ráadásul könyv?! Surprised ~ Hibiki nem is tudta, hogy Tou tud olvasni! °o° ~ Nem törődök vele túl sokat, figyelmemet jobban vonzza az üdítős palack, ami miatt igen nehezen tudok elférni ezen a szűkös helyen. Meg… meg, úgy könyörög is azért, hogy igya meg valaki… ~ Hibiki pedig van olyan jószívű, hogy teljesíti a kívánságát! T^T ~ Lelkiismeret teljesen teszem meg azt, amit az üdítő kér és kezdem el inni azt, mikor egyszer csak azt érzem, hogy valaki felemeli a táskát és visz magával. Juhú, indulunk! *o* ~ Hupsz… :/ Tou ezért biztosan haragudni fog… ~ Nézek a kilottyantott italra, mely szép lassan kezdi elláztatni a könyveket, amik majdnem szétnyomnak a menetelés közben, így meg is érdemlik a galádak! >o> De azért kár az üdítőért, ami mellékesen megjegyezve nagyon is finom volt, pedig még nem ittam ilyet! Bár a szakénál nem jobb, so… Surprised
Már alig vártam, hogy megérkezzünk oda, ahova tartunk, mert már kezdett kavarogni a hasacskám… lehet, hogy az előbb ivott ital miatt vagy nem tudom, de párszor megesett, hogy illetlenül ideböffentettem, pedig aztán valóban nem volt szándékos! T-T ~ Hibiki igenis megjegyezte Toutól, hogy ez illetlenség! ˇ3ˇ ~ Nagyon megörültem, amikor végre megálltunk, ezt pedig onnan tudtam, hogy kintről zörejt is hallottam, szóval minden bizonnyal Tou most pakol le. Várjunk csak! ~ Hiszen Tou nem is tudja, hogy Hibiki itt van! Hibiki meglepi úgy, mint legelső találkozásukkor! *3* ~ Hatalmas vigyor terült el arcomon a gondolatra, majd rajt készen álltam a meglepetés mozzanat bevetésére. Lehunytam szememet és elkezdtem szép lassan visszaszámolni… három, kettő, egy… vigyázz, kész, rajt…
- HIBIKI! *o* - pattannék is ki a táskából, amint feltárta azt, azonban nem Tou, hanem Ab-chan fogad, melyet nagy hitetlenkedve fogadok eleinte, de cseppet sem bánom a félreértést. ~ Hibiki már amúgy is régóta meg szerette volna ismerni jobban Ab-chant! *_* ~ Kérdésére vidáman mászok ki a táskából és kezdem lelkesen mozgatni füleimet.
- Hogy hogyan? Hát természetesen Hibiki belemászott Ab-chan táskájába! – kíváncsian tekintek körül a helységben, amit nem tudok hova tenni. Vagyis hasonlít az öltözőkhöz, amik Tou munkahelyén is vannak, csak ez kicsit már régi, mert semmi lámpával kirakott tükör, meg elegáns fogasok, székek meg ilyenek. Szóval minden hiányzik belőle, ami egy menő öltözőhöz kell. - Amúgy Ab-chan mit fog itt csinálni? Ugye Hibiki is jöhet?*3* – pattanok buksijára, hogy még véletlenül se tudjon nemet mondani, ha pedig mégis megteszi, akkor örökre itt maradok a fején. ._. Na, jó, azért nem, de egy jó ideig igen. Surprised
- Tényleg, Ab-chan! Hibikinek nagyon ízlett az italod, majd még szeretne olyat inni! És, Ab-chan, Ab-chaaan, Hibiki éhes! – mászok át a vállára és kezdek csimpaszkodni rajta, hogy így nyomatékosítsam korgó gyomrom kívánságát. ~ Hibiki már nem bírja sokáig, így reméli, van valami ötlete Ab-channak arra, hogy Hibiki elmulaszthassa az éhségét! *3* ~ Kérésem során azonban felötlik bennem a kár, amit a könyveiben okoztam, amikről csak most tudatosul bennem, hogy nem is Tou, hanem Ab-chan biztosan fontos könyvecskéi. Kétségbeesetten ugrok vissza a táska mellé, majd lekonyult fülekkel kezdek bele bocsánatkérésembe.
- ÖhmAb-chan… igaz, Hibiki nem szándékosan tette, csak… csak véletlen volt, de… Hibiki véletlenül eláztatta Ab-chan könyvecskéit! T-T – bökök egyik mancsommal táskájának irányába, miközben bűnbánóan adom tudtára szörnyű tettemet, amit elkövettem, még ha nem is ártó szándékkal történt, hanem egy véletlen balesett következménye. ~ Ab-chan olyan kedvesnek tűnik, így megérdemli, hogy Hibiki is az legyen vele! >w< ~


Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te23400/30000Lány öltöző 29y5sib  (23400/30000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptyCsüt. Ápr. 26, 2012 12:29 am

Lány öltöző Bkekekatonai

Biztosra vettem, hogy edz valamit, amiről meg is győződök állítására, s tulajdonképpen együtt tudok érezni vele, már ami a maximumot és az időpontot illeti. Itt azonban nem az a célom, hogy kellően képzett tiszteket faragjak a diákokból, akik bármikor napra,- valamint harcképesek, hanem hogy megadjam nekik a kellő mozgást, amire szükségük van, hisz ezek a mai fiatalok egyáltalán nem mozognak eleget. Surprised Bár azt hiszem, legfeljebb Yui-chanból és Aoi-chanból faraghatok olimpikont, és Kou-chan is egészen ügyes kosárból, csak ne lenne olyan lusta futni. Lévén azonban megláttam a tehetséget Yui-chanban, nem hagyhatom futni, hiszen könnyedén élsportolóvá is válhat, s megnyerheti nekünk a különböző bajnokságokat, hogy ezzel is öregbítse iskolánk hírnevét. Surprised Meg aztán azt hiszem, kifejezetten jót is tehetne neki, ha olyanok között van, akik szintén szeretnek mozogni, rossz ránézni, hogy ilyen nehezen illeszkedik be, legalábbis erre utal az, ahogyan nyakát behúzva próbált elbújni az öltözőből kizúduló lány osztálytársai elől. :/ Bár valahol meg tudom érteni, ez olyan dolog, mint a lányok csoportos vécére járása, abszurd, groteszk és értelmetlen. El nem tudom képzelni, hogy miért teszik ezt és mit csinálnak odabent olyan sokáig.
Arcomon azonnal végigfut egy vigyor, amikor kijelenti, hogy szeretne csatlakozni, s még csak az sem töri meg lelkesedésem, hogy kijelentette szépen, nem tud röplabdázni. Ha az alapokat megtanulja és a szabályokat, szerintem remek játékos lehetne, és még élvezné is, hogy más korabeli csajok közt lehet. Ártó szellemekre vadászó sportklub azonban nincs, el kell keserítenem, azt a nem sportoló lusták szeretik inkább csinálni.
- A videojátékosok klubja nem neked való. Próbáld csak meg valamelyiket ezek közül. – sétálok oda az automata mellett lévő faliújsághoz és szedek le róla egy általam kitűzött lapot, mely listázza az összes sporttevékenységet, melyekre lehetőség van az iskolán belül. A labdajátékok a legnépszerűbbek, meg a shogi-klub, aminek szerintem amúgy semmi köze a sportokhoz, de valaki kitalálta, hogy mégis, így csak-csak ott figyel a nyomtatott lapon, azonban a monotonabb sportklubok, például az atlétika és a futócsapat már alig rendelkezik néhány taggal, s rendszerint ők is tagjai ezek mellett más csapatoknak is, de legalábbis beszállnak a játékokba.
Nem igazán értem, mi olyan ijesztő a szünetekben, hiszen én annak idején azokat szerettem a leginkább, amíg iskolába jártam. Belső önképem azonban csörömpölve hullik apró szilánkokra, mint amikor egy labda célt téveszt és kitör egy ablakot, ahogyan megkapom a kritikát Yui-chantól. Pedig én tényleg, de tényleg azt hittem, hogy jól csinálom. >_> Azért most már emellett elkezdek gondolkozni azon, hogy mégis miféle élete lehet szegénynek, hogy harcosokat említ, a szüleit pedig biztosan behívom majd szülői értekezletre, mert itt valami nem stimmel. Biztosan teletömik szegény fejét mindenféle militarista őrültséggel, aztán majd csodálkoznak, hogy boldogtalan, frigid, ijesztő némber lesz belőle, ha felnő. Rolling Eyes
- Nem harcosok vagytok, hanem diákok. >.> – érzem, ahogyan a fülem elvörösödik zavaromban, bevallom, nem esett jól, amit mondott. Neutral Kikérem magamnak az osztagom nevében, hogy nem tartok jó edzéseket! Mindenki élvezi, és mindenki mozog, tehát hol itt a gond?
- Mármint… khmm… nos… ¬_¬ – köszörülöm a torkom, miközben a megfelelő szavakat keresem, hogyan védjem ki magam ebből. - A testnevelés órák célja, hogy megszeressétek a mozgást, és hogy egészséges életmódra neveljetek titeket. >_> – magyarázom a dolgot, bár fogalmam sincs, honnan tudok ilyeneket. Ennek örömére a magammal hozott táskába túrok, hogy kivegyek belőle egy sajtbureszt és odanyújtsam szegény éhező lánynak is, mert a büfé messze van, meg mert ott nem kapni ilyet sem. Még egészen meleg, így hát nyugalommal felé nyújtom, na meg nem is olyan édes, mint z almás üdítője, amiről úgy láttam, nem ízlett neki. Ez azonban cseppet sem édes, és van benne minden, ami az egészséges életmódhoz kell, változatos az étrendem ugyanis, hiszen szénhidrát, protein, de még zöldségek és vitamin is kell, hogy legyen benne. Mindemellett viszont finom, és ez a legfontosabb, így magam is előkapok egyet, igaz, nekem egy sosem elég. Elég sok kaját meg bírok enni egyszerre, van, hogy egy családi méretű pizzát megeszek egyedül, és azt hiszem, ez nem rossz teljesítmény. Látom ugyan, hogy a saját táskájában matat, de azért nyugodtan megkínálom eggyel. Jobb, ha megszokja, az egyik verseny győzelme után például meghívtam a full csapatot a mekibe. Cool Ugyanakkor – lévén a pénzét bedobta – kiválasztok neki egy ásványvizes, szénsavmentes palackot az automatából, azt hiszem legalábbis, hogy ez volt a célja vele. Yui-chan már a folyosó egyik padján ül, mire visszaérek, és a kezébe nyomom a palackot, majd én magam is betolok egy sajtburgert.
- Edd csak meg, nagyon fino~ – harapok bele a sajátomba, és két-három falattal el is tüntetem azt, a csomagolását pedig jó alaposan gombócba gyűrve rejtem el táskám mélyén. Eközben csak-csak kikandikál a cigarettás dobozom is a táskámból, bár igyekszem ezt nem a diákok előtt mutogatni, mert azért mégis csak. A legtöbben már úgyis tudják, hogy dohányzom, de nem nyíltan, az orruk előtt teszem legalább.
- Mit szoktál edzeni? Talán abból kiindulhatunk valamerre, Yui-chan. – matatok a következő burgerért, mert én még éhes vagyok. Megjegyeztem azt, hogy említett valamilyen edzést és időpontot, és azt hiszem, nem árt tudnom róla, mi is lehet az. Azt meg már csak igazán remélem, hogy a buresz majd ízlik neki. Aki sokat sportol, annak sokat kell ennie is, kell a kalória. S mi más is lenne erre a legalkalmasabb, ha nem ez?
Vissza az elejére Go down
Abby Robbins
Quincy
Quincy
Abby Robbins

nő
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2011. Dec. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te8500/12000Lány öltöző 29y5sib  (8500/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptyPént. Jún. 01, 2012 11:04 pm

Iskolába szökevény


Nem probléma… nem probléma. De hiába akartam meggyőzni magam, hogy nem lesz gond abból, ha Hibiki továbbra is a suliban marad, valahogy csak nem akartam elhinni. Főleg, hogy egy hiperaktív plüss. Alig kérdeztem rá, miféle vicces kedvű madár pottyantotta a csőréből a táskámba, máris kipattant belőle, mint aki jól végezte dolgát. Jobban örültem volna neki, ha a táskában marad. Ugyanakkor igazából mindegy volt, mit csinál. Ha a táskámban, vagy akár a szekrényemben áll neki karattyolni, nem leszek előrébb, mint ha az öltözőben ugrálna körbe. Ráfoghattam volna, hogy csak a mobilom csörög ilyen hozzám nem illő módon, de amilyen sokáig bírja egy szusszal a dumálást, úgysem hinné el senki a gyenge mentséget.
- Készültem átöltözni. – feleltem Hibiki kérdésére, majd hozzátettem. – De jobb, ha elhalasztom a mai órát.
Nem is bántam, hogy a plüss jószág eljött. Legalább nem kellett órára mennem, és ez egy jelentős pozitívum volt. Nem volt bajom a tárggyal, se a tanárral, csak annyi, hogy az iskolába kellett miatta jönni. Szóval ahelyett, hogy lementem volna ugrándozni, leültem a táskám mellé a padra, és onnan néztem a beszédes plüssre.
- Hibiki is jöhet. – kaptam el a fejemen parádézó kis játékszert, nehogy nekem leessen. Nem hiszem, hogy fájna neki, de nehogy már a lelkemen száradjon mindenféle szörnyű sérülése. A végén nekem kellene megvarrnom, csakhogy nem értek hozzá. Az ujjaimat összeszurkálni persze nagyon jól tudom. – Úgy is itt maradunk.
Körbenéztem, mi lenne alkalmas elbarikádozni az ajtót, vagy valahogy elrejtőzni a beérkezők elől, ha netalán csendesen osonnának be. Akárhogy is gondolkodtam rajta, nem igen akartam, hogy Hibikit meglássák. Nem akartam magyarázkodni, miért is hoztam plüssállatkát az iskolába, és hogy miért beszélgetünk. Egyszerűen vannak olyan dolgok, amikbe az egyszerű embereknek nem kell beleütni az orrát. És vannak olyan dolgok, amiket a büszkeségem bánna. Ez a helyzet mindkét kategóriába beletartozott, és nem tudtam, mi a teendő.
- Ital? – néztem a vállamon lézengő bogyóra. – Megvámoltad a kólám? – nyomtam az ujjam a hasának. – Mindegy, egészségedre! De nem tudom, milyen kajával szolgálhatnék…
Elgondolkoztam, miféle automaták lehetnek a folyosókon, és mi a frászt adhatnék enni egy plüssnek. De nem igazán vásároltam még az automatákból. Nem is igazán néztem feléjük. Ha nem hoztam kaját, általában nem ettem, míg haza nem értem. Csak az innivalóra figyeltem. Ha azt nem hoztam magammal, akkor útközben szereztem. Az automaták többségéből egyébként is csak cukros, ragacsos löttyket lehetett kapni, azokat meg csak ritkán ittam meg.
- Tessék? – kérdeztem vissza a ragadós löttyös gondolataimból. Nem figyeltem, mint is bán annyira Hibiki. Aztán lassan eljutott a tudatomig, miről morzézik a kis gombóc, de nem zaklatott fel különösebben. Úgy kell nekik, egyébként is csak azért vannak, hogy húzzák a vállam. Majd megszáradnak. Talán kicsit ragadnak majd, de mindenféle balesetnek megvan a következménye. Ugyanúgy ennek is, mint egy közúti szerencsétlenségnek, vagy egy pohártörésnek. Még egy gyenge kis mosolyra is húztam a szám, és megsimogattam Hibiki buksiját, tudja csak, hogy jó munkát végzett. – Azok csak papírok. Majd megszáradnak. – Nem értettem pontosan, miért, de egészen megkedveltem a kis szószátyárt.
Ebben a helyzetben, úgy tűnt, a legjobb lenne hazamenni. Még Tounak sem lehetne egy szava sem. Eláztak a könyveim, Hibiki a táskámban partizott, és a suliban hangoskodott. De nem akartam rákenni a dolgot. Feltűnhetett volna, hogy nagyobb és nehezebb lett a pakkom. Meg hát, miért keverném bajba a kis szerencsecsomagot, mikor épp most dobta fel a napom. Cseppet sem érdekelt, hogy összeragacsozta a holmikat a táskámban, nem szándékoztam őket használni, ezek csak úgy vannak.
- Szerinted mit csináljunk most? – kérdeztem meg őt is, hogyan tovább. Aztán hirtelen eszembe is jutott, hogy enni akart. – Még mindig éhes vagy? – Reméltem, hogy igen, és eggyel több okom lesz itt hagyni a sulit. Mármint, csak a mai napra. Nem valószínű, hogy bárki is büszke lesz rám, ha megtudják, hogy megint lógtam, de ez természetesen iszonyatos vészhelyzet volt. Egy krízis, amit meg kellett oldani. Csak nem akarhatja senki sem, hogy egy beszélő plüss éhen vesszen!
Nagyon fájtak a gondolataim, azon agyaltam, mikor verhettem be a fejem. És ha eddig nem tettem meg, akkor minél hamarabb be kell pótolnom, mert nincs jó mentségem erre a viselkedésre. Nagy levegőt vettem, és kifújtam. Megsimogattam Hibiki buksiját, és erősen agyaltam, mégis mit csináljak vele, vagy magammal. Ha most ellógok, apa megfojt, de ha maradok, és Hibikiről kell magyarázkodnom, akkor is.
- Menjünk, vagy maradjunk? – ez a nagy kérdés. Reméltem, hogy Hibiki nem csak tökéletes testnevelés gyakorlatokat tud bemutatni, hanem valami okossal is meg tud lepni. Ha kitalálja, mi a legjobb ebben a helyzetben, megígérem neki, hogy máskor is eljöhet a suliba… Talán neki nem nagy tét, de nekem az lesz, ha egész nap rejtegetnem kell.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Hibiki
Módosított lélek
Módosított lélek
Hibiki

Férfi
Hozzászólások száma : 28
Tartózkodási hely : Tou! Öt perc múlva fotózás! :o ~ ahol Touma *^* ~
Registration date : 2011. Aug. 08.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Rei jobbkeze; másodállásba Touma személyi titkára *3*
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te9000/12000Lány öltöző 29y5sib  (9000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptyPént. Aug. 03, 2012 9:14 am

Hibiki praktika #2 – Avagy, hogyan is surranjunk be az iskolába part one Cool

Nagy szemeket meresztgetve figyeli Ab-chant, miközben megsorakoztatta rengeteg kérdésével. Fel se fogja, hogy micsoda illetlenség átöltözni készülő hölgyekre rányitni. Eddig csak Touval volt egy légtérben ilyen helyzetben és ott nem volt semmi szégyellni való, így nem tudja milyen faragatlanul cselekedett most. Ezért is kezeli továbbra is vidáman a helyzetet, pedig lányokkal mindig udvariasan bán, mert a lányok kedvesek. Sokkal, de sokkal, mint a férfiak, persze itt is sok kivétel van, mint például Tou, de akkor is a nőknek adja meg kellő tiszteletet, mert Hibiki azt tudja, hogy ez elvárt. ~ Hibiki igazi lovag! *o* ~
- Hibiki nem érti, hogy érti azt Ab-chan, hogy elhalasztani? – kérdezi, miközben kíváncsian dönti oldalra buksiját. Azon agyal közben, hogy vajon Ab-channak nem lesz e ebből problémája, nem akar gondot okozni neki, mert nagyon szereti Ab-chant, még ha alig is ismeri és nem akarja, hogy haragudjon rá. Így inkább megkérdezi, mert nem ért ehhez. De nyomban el is hessegeti erről gondolatait, amint Ab-chan kijelenti, hogy vele tarthat.
- Hibiki nagyon boldog, hogy Ab-channal lehet! *o* De Hibiki nem igazán érti, miért maradunk itt. Amúgy hol is van azaz itt Ab-chan? Hibiki nem tudja, hogy hol van most. – csap párat hosszú fülével, miközben értetlenül pislog Ab-chanra. Miért ne mehetnének bárhova? Vagy olyan nagyon fontos dolga van itt Ab-channak, hogy itt kell maradniuk? Nem érti, ezért reméli, hogy meg lesz neki magyarázva és nem fog haragudni rá, mert megkóstolta a finom italt a táskában, ami azért annyira nem ízlett neki, mint a saké, de azért finomnak tartott.
- HeheheEmbarassed Hibiki csak kíváncsi volt az ízére. – felelte nevetve, amiért pocakja meg lett böködve. Érzékeny, hogyha így érnek a hasához, ezért sem tudta visszafogni kacaját, miközben kínos fél mosollyal az arcán próbálta leszögezni tettének pontosított okát. Nagyon örül annak, hogy Ab-chan nem haragudott meg érte. Erre a súlyos tettre, amiért Tou már biztosan rosszul kezelt volna, ha elárasztotta volna. Nem is érti, hogy Ab-chan és Tou, hogy lehetnek rokonok, annyira ellentéteknek tartja őket, nem tudja elképzelni, pedig ez az igazság.
- Hibiki nem tudja. – tette le magát Ab-chan mellé a padra, közben a földet kémlelve, lehorgasztott füllel, mint aki éppen azon agyal, hogy most hogyan is tovább? A kérdés alapján, ami elhangzódott közöttük. S igenis bőszen agyalt ezen, hiába volt fogósnak tűnő kérdés. - De igen. Hibiki még mindig éhes! – heves bólogatásba kezd, amint feltette Ab-chan a kérdést. Szinte hallani vélte pocakját korogni, hangosan méltatlankodni, amiért elfeledkezett róla. Pedig már nagyon is kívánta a tamagoyakit és sakét.
Azonban az evés gondolata mellett felötlött benne egy régebbi Ab-chan és Tou féle beszélgetés elcsípett részlete, ami arra késztette, hogy azt válaszolja a kérdésre, hogy maradjanak, még ha menni is akar, mert nagyon, de nagyon éhes is. ~ Lehet Hibiki dolga megóvni Ab-chant a rossztól? ~
Tette fel magában a kérdést, majd hol Ab-chanra, hol pedig a padlóra tekintett a nagy gondolkodása során. Végül elhatározva magát húzta ki magát és nézett Ab-chan szemeibe, minden erejére szüksége van, hogy hatásos legyen válasza.
- Hibiki szerint Ab-channak fontos itt maradnia. Hibiki nagyon éhes, de kibírja Ab-chanért. Hibiki nagyon ~ nagyon boldog, hogy itt maradhat Ab-channal és ezért Hibiki igyekszik rendesen is viselkedni. Szóval… Ab-chan nem haragudna Hibikire, ha azt válaszolja, hogy maradjanak? – teszi fel tétovázva a kérdést, mivel pocakja közben belekontárkodott szónoklatába. Hangos korgással jelezte éhségét, melyre picikét el is szégyellte magát, mivel most igyekezett Ab-chan érdekeit nézni és nem a sajátjait. Nem akarja Ab-chant bajba keverni. Ha Ab-chan lenne Tou az más lenne neki, de Ab-chan nem Tou, szóval Ab-chanra vigyáznia kell, meg Toura is, de… ~ Hibikinek ez nagyon bonyolult és már nem tudja, mit tegyen… @.@ ~
Gondolataiba szinte beleszédül, úgy kavarognak buksijában a dolgok, melyeket képtelen helyre inteni, csak össze – vissza zagyvaság jön le neki belőle és már elveszti az értelmét is a dolgoknak.
- Vagy Ab-chan jobb szeretne elmenni valahova? Hibiki igaz nem tartja jó ötletnek, de ha Ab-chan így dönt, Hibiki vele tart! – húzza ki magát, amint összeszedte magát és bátran néz Ab-chanra. Ha kell magára vállalja, ha Tounak nem tetszik valami ezzel kapcsolatban. Végül is neki mindegy merre mennek, hiszen egy jó napot tölthet el Ab-channal úgy is, ha maradnak és úgy is, ha mennek, nem?


Lány öltöző Th_kon1
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te4000/12000Lány öltöző 29y5sib  (4000/12000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptyPént. Szept. 21, 2012 7:23 am

A béka katonái


Kissé bizonytalanul vette el a tanító által feléje nyújtott, már egy picit megviselt papírlapot, legalábbis ezt jelezte a hosszú másodpercekig a másikra meredő tekintete, mielőtt rápillantott a hirdetésre. A férfi válaszát nemlegesnek értelmezte, bár meghaladta tudását a videó és a játék szó összeillesztése azon egyszerű oknál fogva, hogy a videó részével még nem találkozott. Hol is találkozhatott volna vele? Már az is kész csoda volt, hogy a tévét ismerte, bár azt is csak a birtokról való kiköltözése óta. Persze nem arról van szó, hogy a technológiai vívmányokat teljes egészében száműzte volna az otthonából a Tsubakimine-família, csupán a szórakoztató eszközökkel bántak csínján. Amúgy sem lett volna senkinek sem ideje ezekkel eltölteni a szabadidejét, ráadásul ha Yuit efféle ketyerék közelébe engedik, nos annak nem lett volna jó vége.
- Labda... miért olyan fontos? - nézett fel a tanítóra, miután néhány percig tanulmányozta a papírlapon szereplő feliratokat. Bár arcáról nem lehetett érzelmet leolvasni, szemében mégis kíváncsiság bujkált. Röplabda, labdarúgás, kosárlabda, bázislabda, tollaslabda... sok klub valamilyen labdára alapuló sportágat képviselt, ő azonban nem hallott még róla, hogy létszükséglet lenne a kerek, pattogó tárggyal foglalkozni. Egyébként is kevés dologról tudta volna pontosan megmondani, micsoda, így jobb híján nevekből indult ki. Lelki szemei előtt máris megjelentek a közértes kosarakkal labdázó gyerekek, illetve a szárnyas, repdeső golyóbisok is, melyeket végül egy fejrázással vert ki a buksijából. Ennyire értelmetlen dolgokat talán nem találnak ki a felnőttek.
A sensei ingerülten hangzó válaszára megrezzent, és kissé összehúzta magát. Nem szokott hozzá, hogy a tanítók ilyen hangot üssenek meg vele szemben, legalábbis mikor nem éppen oktatták, hiszen mikor harcművészeteket tanult, akkor elő-előfordult, hogy keményebb hangot ütöttek meg vele, hovatovább korholták is az ügyetlenségéért. Pedig nem mondott semmi olyasmit, csupán a véleményét fejezte ki.
- ... Nem egészséges az életmódom? - kérdezett vissza némi szünet után, majd aga elé meredt, hogy átgondolhassa a hallottakat. Ő harcos, ráadásul a mozgást is szereti, tehát Isami-dono cáfolatában nem talált sok igazságtartalmat. Ezeknek az úgynevezett testnevelés óráknak akkor is az lenne a feladata, hogy felkészítsék őket egy lidérctámadásra például, ám ehhez nem nyújtottak elegendő mozgást, legalábbis abból kiindulva, amit ő tapasztalt. Gondolatmenetéből az orra alá dugott fényes papírral becsomagolt szendvics zökkentette ki. Értetlenül pillantott fel, nem várt efféle ajándékot. Neki is volt ebédje, nem azért mondta, hogy éhes, mert azt várta volna, hogy segítsenek rajta. Eltelt néhány pillanat, míg az ételért nyúlt. Még meleg volt, ez az apróság pedig csempészett némi örömet a lelkébe. Jól esett neki tapogatnia a szendvicset, de aztán végül megunva ezt a cselekedetét, kicsomagolta az étket. A zsemle két fele között először nem is látta a tölteléket, csak azután érezte meg, miután bizonytalanul beleharapott. Az íze enyhén édeskés volt, de nem annyira, hogy támadásnak vélje az ízlelőbimbói ellen, sőt, kifejezetten finomnak találta. Étkezésén még akkor is látszott, hogy alaposan belé van nevelve az illem, ha csak egy sajtburgert evett, a tanítóval ellentétben apró harapásokkal és türelmes, alapos rágással fogyasztotta az előételét.
- Köszönöm... Mi ez? - próbálta megtudakolni oldalra billentett fejjel, miután az utolsó falatot is lenyelte, megtörölte a száját és nekifogott az ásványvíz felbontásának műveletéhez. Kétszer egy rövid korty után tette le maga mellé a palackot, majd ismét a táskájában kezdett matatni, és végül elő is húzta a kifejezetten bőséges ebédet tartalmazó bentós dobozokat. Fél fogára sem volt elég a szendvics. A dobozok és az evőpálcikák is rendkívül díszesek voltak, a bennük leledző fogások pedig több, mint ínycsiklandónak tűnhettek, egyszerű tanári fizetésből biztosan nem telt volna néhány elemére ennek az ebédnek. Legalábbis napi szinten nem, azonban a lány minden nap ilyesmit ehetett köszönhetően hátterének, és hozzá is fogott némán, egy szó nélkül az étkezésnek. Ugyanolyan eleganciával, ahogy azt az előbb is tette.
- Naginatajutsu, kendo, judo, lélekenergia-kezelés - válaszolt az újabb tanári kérdésre, majd a papírra vetette pillantását. Kendót és cselgáncsot lehetett ebben az iskolában is tanulni, bár tekintve, hogy az előbbi óra milyen színvonalú volt, nem volt elegendő a szórólapra vetett írás jelenléte a lány érdeklődésének felcsigázásához. Még egy darabig folytatta az evést, azonban körülbelül csupán ebédjének a harmadát fogyasztotta el, mikor váratlanul megállt a kezében a pálcika és elnézett a folyosó egyik irányába. Jó egy percig meresztette arra a szemét feszülten, ám végül megnyugodva fordult vissza. Az ételt azonban így is elpakolta.
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Lány öltöző Cl0te23400/30000Lány öltöző 29y5sib  (23400/30000)

Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző EmptySzer. Okt. 31, 2012 10:15 am

Lány öltöző Bkekekatonai

Ritkán adódik ilyen tehetség egy gimnáziumban, különösen a lányok közül, de abból, amit láttam, ez a kislány teljesen megszégyenítette a fiúkat, sőt, még némelyik lusta shinigamit is. Megmondtam én a srácoknak, hogy ne kockuljanak annyit, mert az nem jön be a csajoknak, vagy ha kockulnak is, csináljanak maguknak kockahasat, de mintha a falnak beszélnék. Bár mintha lenne egy kosaras tehetség az egyik osztályban. Mindegy is, a legjobb része a tesitanárkodásmicsodában akkor is a versenyek, ehhez pedig a legjobbakat kell megkeresnem. Na meg, az új tanulónak is sokkal könnyebb lesz beilleszkednie az osztályába, ha segít közösséget építeni. Bár nekem sosem volt ilyen gondom, egyrészt, mert király vagyok, másrészt meg más világ volt, hiszen vagy ötven éve már, hogy gimibe jártam. Mondjuk így se tanulni mentem, csupán volt akkora szigor, hogy azt mégis csak kellett.
Mindez azonban a múlté, tanultam, főleg a hibáimból, vagyis abból a legtöbbet, így most már tökéletes vagyok egy tökéletes munkával, ami nem, sajnos nem a tesitanárkodás, pedig el tudnám viselni hosszú távon. Nem mintha bárki is képes lenne kötelezni rá, hogy az irataim felett gubbasszak az irodámban... Rolling Eyes
- Mert labdázni jó. - röviden, tömören válaszolom meg Yui-chan kérdését. Ezen nem is kellett sokat gondolkoznom. Hmm, talán odahaza is rendezhetnénk valami labdás sport eseményt, csak úgy, a magunk szórakoztatására. De lehet, megnéznék egy vízilabda meccset is a csajok között... Rolling Eyes
Az egészséges életmódra csak megvonom a vállam. Mondhatnák rám, hogy én sem vagyok az, de ennyi mozgásért nincs az az isten, amiért én képes lennék elhízni. Pedig igazán próbálkozom. Ami meg a dohányzást illeti, mindenkinek kijut egy káros szenvedély, az enyém pedig ez. Egyszer már feldobtam a talpam, shinigamiként meg csak nem leszek olyan szerencsétlen, hogy ne egy lidérc, hanem a bagó vigyen a sírba.
Inkább érdekel, hogy milyen edzéseket kapott ezelőtt a lány, hiszen le sem tagadhatná, hogy rendszeresen sportol. Szemeim mégis döbbenten merednek a folyosó csempézett padlójára, amikor azt mondja, hogy lélekenergia-kezelés. Lehet, agyamra kezd menni a túl sok és folyamatos munka? Talán már annyira kifáradtam, hogy félrehallok és mindenfélét beképzelek? Igen, biztosan ez a nyitja. Mégis hogyan lenne képes egy ember reiatsut kezelni? Még nekem se megy, pedig vagy negyven éve űzöm a shini-ipart. ._. Igen, igen, a legjobb, ha mára offolom magam. Úgy se lenne többé órám a mai napon.
- Szóval harcművészetek. A kendot én is szeretem, és az aikidot is. - nyújtok egyet karjaimon, a csontjaim pedig halkan ropognak ettől. Ezután újra a kezembe fogom a naplót és a megfelelő mappát. Amit kellett, azt hiszem, elmondtam.
- Egy olyan sportot ajánlok, amiben fontos a játékos küzdelem. Akár a kosarat is megpróbálhatod. Amilyen apró vagy, úgy se tudnának eléggé lehajolni, hogy elvegyék tőled a labdát. Meg az a kedvencem is. - ajánlom neki a megfelelőt. A kosárcsapatban biztosan jó helye lesz, és a termete is megvan hozzá. Talán azzal kéne próbálkoznia.
- A jelentkezésed hét végéig add le a seitokainál, az edzésekre persze bármikor benézhetsz, Yui-chan. Egyébként... nem kéne már órán lenned? Rolling Eyes - állok fel a padról, s indulok el a tanári felé. Ha leadtam, amit le kell, nem lesz több dolgom itt, és végre mehetek "haza". Bár nem bánnám, ha végre tényleg haza érkezhetnék.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Lány öltöző _
TémanyitásTárgy: Re: Lány öltöző   Lány öltöző Empty

Vissza az elejére Go down
 

Lány öltöző

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Diáknegyed :: Karakura High School-