Mintha egy kicsit megborultam volna azóta, hogy ebbe a nyirkos szeretetotthonba kerültem. Talán azért, mert többet vártam a dologtól, nem csak tolakodó seggfejeket, hanem némi eseményt, de ehhez képest antiszociálisabbá tett az eddig letöltött nyomorúságos két hetem, mint valaha. Már a túlélőkészletemért is csak vonakodva, sűrű "afaszomkivanmáááár"ozással kísérve vonszolom ki magam, pedig az a rekesz sör meg cigihalom lett mára a létezésem értelme, lévén az a zsírosképű gringó nem igen akar ellátni valami henteléses prodzsekttel. Már abba a kibaszottul megalázó helyzetbe kényszerített a dögrovás, hogy vagy hetente el kell mennem hozzá falatrugdosni és asztaltborogatni, hogy ugyan legyen már olyan kurva kedves és kezdjen velem valamit, ha már iderángatott a kényelmes kis ugaromból. A sivatagtól legalább nem vár sokat az ember, de az még kiszámítható is, ebben a kócerájban viszont csak faszkodással találkozom, ha néha kidugom a lábam a kvártélyomból. Unatkozom basszameg! De nem kicsit, nagyon, és ez már biztos egy mentálisan levívott csata, aminek az a velejárója, hogy még el se kezdtem semmit, már szétszarrásfossá untam magam. Nem elégítenek ki a játékaim, nem elégít ki, ha széttrancsírozom a patkánylyukam, nem elégít ki már semmi ezen a rohadt világon, még az unalmas gettókurvák sem. Mindig kezdtem magammal valamit, de ezen a getvás helyen még az élettől is elmegy a kedvem. Aizen persze minden dühkitörésem közben úgy vigyorog, mint egy rongyos pszichológus, csak ő zsíros órabér helyett kapja az ingyenműsort az ötórai teája mellé. Egyik ilyen alkalommal volt kedves bejelenteni, hogy ő, páratlan vezetői képességeinek hála átlátja a problémát és teljeskörű megoldást kínál egy espada személyében... hogy erőszakítaná meg egy terebélyes péklapáttal valami ótvaros wysconsini vénasszony! Csodálatos, eddig volt egy droid főnököm, most már lesz kettő!
Azon melegében el is határoztam, hogy tökéletesen leszarom a történetet, mintha mi se történt volna, tengettem tyúkszaros kis életem még további négy napig, anélkül, hogy bármi történt volna. Én ugyan megkaptam az illető elérhetőségét, de hát a tököm fog önként egy újabb góré után rohangálni, az a bizonyos pedig nem akart előkerülni, hogy behajtson a többi rabszolgája közé. Hurrá.
Végül kénytelen voltam bevallanom magamnak, hogy ez igenis faszául bassza a szolga lelkemet. Hiába ragaszkodok a feltétlen szabadságomhoz, ha már rohadtul nem tudok vele mit kezdeni, viszont a felettem álló ne csak egy kurva név legyen egy papírfecnin. Szánalmas, születtem volna a tököm se tudja.. kanadainak, akkor biztos nem nevelik belém ezt a csicskaszellemet.
Kellemes ingerültséggel nekiindultam a keresősdinek; elképesztően felcseszett a saját szerencsétlenségem, amit az út közben benyomott pár sörrel próbáltam elfeledni nem valami sok sikerrel. Mivel imádom minden figyelmemet átadni a tömény szenvedésnek, bemagyaráztam magamnak némi fog és fejfájást is, hogy tényleg igazán legyen okom magam szarul érezni, de végül mégse sikerült nem megtalálni a keresett szobát a fülesemen áthallatszó orbitális hangorkánnak köszönhetően. Nem volt időm a jelenségen elmélkedni, már lendületből rúgtam is be az ajtót, hülye szokás.
A köszöntő artikulátlan üvöltésre készültem épp reagálni, miután beljebb invitáltam magam, de hirtelen a hugy megfagyott bennem, amikor megláttam annak angyali kibocsátóját. Elképesztő méretekkel megáldott, jókorára nőtt nőszemély irgalmatlan combokkal, fogkrémmel keveredett hányásszagú lehellettel, mindez egy falatka törülközőbe csomagolva... Egy igazi velociraptor nőstény állat!!! **3** Hát valami zseniális jelenség, nem is nagyon lepődtem meg, hogy egy random előkerülő kiskölök orrából úgy szakadt fel a vér, mintha festékszóróval akarna szerelmes vallomást fújni a falra.
- Üdv hölgyem! Tui Giobbe Zulgo alás szolgája, megköszönném ha kisegítene! - Nyomtam a kezébe a papírost, meg se próbálva kiolvasni azt a rettenet névszörnyeteget, majd egy frissen megbontott ser és levakarhatatlan átszellemült vigyorom társaságában levágtam magam a szombrérós ergya mellé. Egy fél pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy talán rosszkor jöttem, de hát ugye az esélytelen, hogy egy ilyen ősasszony ezzel a kisállatszerű tökkerrel bármit is kezdeni akarjon, úgyhogy teljes lelki nyugalommal borítgattam az arcomba a doboz tartalmát.
- Mintha elég rendesen dobolnának a majmok, egy sört? - Kínáltam fel az utolsó példányomat igen-igen előzékenyen, miközben próbáltam kicsit visszafogni magam a stírölés tekintetében, elvégre egy ilyen vadmacska ebben az állapotban simán letépi a fejem. Iiimádommm!! **3**