Név: Surodoi Shuu
Jelszó: "Kurosaki-kun, Kurosaki-kun... NE HALJ MEEEEG!"
Kor: 125(18-nak néz ki)
Születési dátum: május 25
Nem: Nő
Kaszt: arrancar
Rang: 25. Arrancar
Fölszerelés: A ruhája ,Lélekölő kard, és egy csengő,
Külseje: Vörös ( az a narancssárga vörös XD)hajában fekete csíkok vannak, és feje tetején virítanak maszkja megmaradt darabjai ,két darab fül. Ezen kívül a farka is megmaradt ami így még inkább egy nagymacskára(tigrisre) emlékeztet. Nyakában egy kicsike csengő van amivel menosokat,vagy társakat tud hívni akik segítik. (pl már a halál szélén áll, egy arrancar társa ki jóban van vele odamegy segíteni neki)Rendes Arrancar egyenruhát hord ami néhol narancssárga vonalakkal van kiegészítve mondjuk a csizmájánál.
Fegyvere: Zanpakuto:
Megszólítás: Destrozar, ( szaggasd szét) Tigre ( Tigris)
Az előhívásnál a földbe döfi a kardot majd lassan végigkarmol rajta a két kezével.

Ressurection alakjában a maszkja kiegészül csak a szeme látszódik ki, a maszk nagy és éles fogakat ábrázol. Nyaka és vállai köré narancsára bunda kerül illetve narancsára a fölsője és a szoknyája, illetve lábain tigris csíkokhoz hasonlatos motívum jelenik meg és mindkét lába narancsára lesz. Karjain megjelenik a csontszerű fehér pajzs és kezeire pedig hatalmas éles karmok kerülnek, igazából ezzel harcol. Korlátja hogy a kaján lévő pajzs nem olyan erős mint a többi arrancaré viszont gyorsasága sokkal jobb mint másoké.
Különleges képesség: Karmaiból egyenként lőhet ki nagy sebességgel cerokat, de ehhez nagy koncentráció szükséges.( egyszerre 10 cerot is kilő)
Jelleme: Harcos jellem. Minden gyengébb arrancarban és hollowban a védtelen prédát látja. Nincs nagy szája de a véleményét nyíltan kimondja bárkiről is legyen szó. Hűséges típus, ha egyszer megállapodik valakinél szívét lelkét kiteszi azért a személyért.
Célja: Újra szeretné látni a nővérét, de ha ez nem lehet akkor szeretne találni egy olyan espadat aki hasonlít a nővérére , akit teljes szívéből szolgálhat.



Megváltás

Az emberi énemből nem sok mindenre emlékszem. Hogy valójában milyen is voltam. Csak egy valakire emlékszem a családomból...a testvéremre.
Olyan világban éltünk én és a családom mikor minden olyan ember mint mi számkivetett volt. Másnak mondtak minket pedig nem hiszem hogy máshogy néztünk volna ki, vagy máshogy gondolkodtunk, vagy mást csináltunk volna. Éltünk, egyszerűen éltünk. Szabályosan üldöztek minket. Hogy miért és hova azt nem tudom. A szüleink hamar meghaltak azt hiszem egy támadásban ez elég homályos, de én és a testvérem túléltük, és együtt maradtunk. Sokáig menekültünk házról házra. Ő volt az idősebb a nővérem. Fölnéztem rá, őt tartottam a bálványomnak, nekem ő volt az istennőm mivel mást nem ismertem. Úgy szerettem mint senki mást. Aztán.... fegyveres emberek ránk akadtak, rám céloztak és tüzeltek de a nővérem elém állt és őt érték a golyók. A megdöbbenéstől a vér is megfagyott az ereimben, annyira fájt a látvány hogy nem tudtam elmenekülni ...engem is megöltek. Aztán amikor magamhoz tértem a nővérem térdelve nézett egy fekete ruhás alakot aki egy kardot tartott a homlokának. A markolat végét odanyomta a fejéhez majd kéken fényleni kezdett és a nővérem hirtelen eltűnt. Egyből a fekete ruhás fickónak estem!!
Mit csinál maga! Mit tett a nővéremmel maga nyomorult!!??-kérdeztem zokogva. A férfi hidegen nézett rám, majd már elfordulva csak ennyit mondott.
-Elküldtem a lelkek világába ahol boldog lesz.-mondta.
-Engem is vigyen oda!!.-kértem. Megfordult majd szigorúan mondta.-te nem vagy arra érdemes hogy oda kerülj, maradj csak itt, odaát nincs szükség rád!!-mondta majd eltűnt. Egyedül maradtam a nagyvilágban, egyes egyedül. Senki nem látott. Halottak voltak mindenütt az utcán, betegek. Mind teljesen elnyomva tengették a napjaikat, én meg csak sírtam...sírtam és sírtam. Annyira fájt hogy egyedül vagyok.

Egyik nap nagyon fájó érzést éreztem a mellkasomon lévő lyuk, körül égett és szúrt, majd ellepett valami fehér anyag. Innentől nem emlékszem semmire.

Hueco mundoban ébredtem abban a hatalmas sivatagban , a semmi közepén egymagam. A testemet fehér csontszerű anyag fedte csak a szemem volt szabadom amin kiláttam. A fehér csonton kívül még narancssárga fekete csíkos bunda is befedte a testem, mint valami állat úgy néztem ki. Már nem két lábon jártam hanem négyen. Nagy mancsaimból hatalmas éles karmok meredeztek. Biztosan nagyon hideg volt, mert nagyon sokáig nem láttam a Napot az égen, mindig csak sütéség vett körül, csak a hold meg a csillagok fénye világította utamat. Nem éreztem a hideget mert a bunda melegített, meg az a fehér páncél. Menetelni kezdtem. Ahogy mentem előrébb úgy vettem észre mintha hallásom szaglásom és k
látásom sokkal élesebb lenne. A távolba láttam, minden kis neszt, még a szél zúgását is hallottam. De nagyon egyedül voltam ezen a sivár területen. Nagyon sok ideig meneteltem, és egyszercsak megláttam egy nagy csapat fekete valamit. Hatalmasak voltak nálam sokkal nagyobbak. Nagy fehér fejük volt és hosszú orruk. Eléggé félelmetesek voltak. De ahogy megszimatoltam őket, valami érdekes érzés fogott el. Éhséggel párosult vágy, vágy valami...erőre. Magam sem tudom hogyan és miért, de rávetettem magam egy menosra és fölfaltam, a többi menos elmenekült. Ízletes volt nagyon, és éreztem hogy az erő árad belém. Csodálatos volt. Sok-sok hónapon keresztül ettem az erősebbnél erősebb hollowokat. Észre sem vettem az idő múlását körülöttem, és azt hogy a testem is változik egy kicsit, lassan már nem négy lábon mentem hanem újra két lábra álltam. Addig meneteltem míg kilyukadtam egy hatalmas szürke épületnél, olyan volt mint egy palota, valami királyi kastély. Nagyon kifáradtam és elterülve a földön aludtam el.
A következő amire emlékszek hogy két fickó befelé vonszol, rögtön észbe kaptam és tiltakozni kezdtem hangos kiáltozásokkal meg ficánkolással. De az előttünk menő barna hajú férfi odajött hozzám a fejemre tette a kezét, és.....valahogy olyan nyugodtság öntött el mint amit nem tapasztaltam születésem óta. Mindig menekültünk, soha nem nyugodtunk meg egy percre sem . Most életemben először, tiszta szívemből éreztem a nyugodtságot.

Puha ágyban feküdtem egy szobában betakarva, és egy ezüst hajú ember vigyorgott rám, meg a barna hajú, és csak kedvesen nézett. Lassan fölültem az ágyon, és halkan megkérdeztem.
Hol vagyok, és ti kik vagytok?
Las Nochesben, én Aizen Sosuke vagyok.-mutatkozott be a barna hajú.- ő pedig Ichimaru Gin. Örvendünk köreinkben, te pedig egy arrancar vagy. Megtudhatnám a neved?
Suro.... Surodoi Suu . -dadogtam értetlenül. Megrémültem hogy hova kerültem, és hogy hova tűnt a testemről a fehér pajzs. Csak a bunda maradt rajtam helyenként. A két fickó igazán kedves volt hozzám. Adott ruhát és rendes ennivalót is. Teljesen elnyerték a bizalmamat. Hálás voltam nekik hogy befogadtak. Végre...végre valahára...nem vagyok egyedül!!

kijavítottam. Megvan a jelszó, odabiggyesztettem a fölszerelést mert ahogy láttam másoknál, csak az hiányzott. Remélem tetszeni fog ^^