Ányus megérkezett!


Miután az egyetlen, megismételhetetlen, és utánozhatatlan Anyus betette a papucskás lábát a Gross-gyerekekhez, máris annyi inger érte jobbról-balról, hogy még talán neki, az Anyusnak is sok volt. Először Keit részesítette csontropogtató ölelésben, és hegyibeszédben, merthát mégiscsak az ő unokája, neki a tisztje, hogy a gyermek viselkedjen.
- Eides, drága kisunokám, há' még mindég nem tanútá' mög felöltözni??? Pedig mikor elhagytátok az Anyust, bús magányra ítélve, már sikerült egyedül bekötnöd a cipőfűződet! - bólogat nagy bölcsen. - De na jau van, szíp szál legíny vagyol, mégse vesztek teljesen kárba az Anyusod mellett tőtött évek, he? - szerencsétlen Kei még mindig egy szót sem tud kibökni tőle, be nem áll a szája - Na, azé díjaznám, ha nem nyálfolyammal tisztítnyád a parkettyát, gyermekem... - csóválja a fejét - felmos itten az Anyus, ha addig él is! Meg aztán mi ez a dög itten-e??? - rikolt fel, és kikapja Kei kezéből a Predátor plüsst - Há' mijeza fílelmetesen autvar, élijennel keresztezett patkány???? Mi ez a kis mutáns prokarijjóta? Nem kaptá' az Anyustul elíg plüssállatot? - félredobja a Predátort, és az beleáll fenékkel egy virágvázába.
Már folytatná a prédikálást, mikor a sajátjához hasonló frekvenciát produkál valaki a közelben, és vadra leső tigrisként vetődik felé, de mielőtt elérné az Anyus védelmező karjait, elfogy a lendülete, és úgy terül el a földön, mint egy lepény.
Anyus formás kis konytja körül kérdőjelek ficánkolnak, nem igazán érti a szituációt, de mikor a hatalmas vigyor mögött az ő Keiko kisunokáját véli fölfedezni, már adja is a gerinctörő ölelést a lánynak.
- Ín szíp gyermekem!!!! Látom, hiányzott az Anyus! Jáj, de jau lejány vagy te, ilyen hevesen írkezni az Anyus köszöntésire!
Keiko - ahogy az Anyustól tanulta - információáradatot zúdított az Anyusra, és ezzel együtt Anyus is újabb témát kapott, amiről már legalább 10 percet végigbeszélhetett, legfeljebb meg 10 napot!
- Én is örülök neked, drága kisunokám! Há' szótam vóna én, de számítottam erre, ni! - bök a botjával a levélláda felé, amiből három hónappal ezelőtti levelek kandikálnak ki - gondútam, úccse óvasnyátok el, meghát a meglepi mégiscsak meglepi, nem?
De abban igazad van, lejányom, hogy nagy a rendetlensíg itten! Ejnye, ejnye gyermekem - böködi jól oldalba Keit a botja végével - há' te vagyol itten a ház ura, nemde, osztat rendet aztat nem tartunk? Nem leszünk így jauba...
Még végig sem mondta, Kei már nagyban takarított. Úgyis kell, gondolta az Anyus, bár ugyan nem kéne kivenni az Anyus kezéből a munkát, mégiscsak vendég ő itt, vagy a mi a szösz...
- Na, de drága gyerekeim, ne maradjatok az Anyus szeretete nélkül, hoztam nektek ajándékokat - tűnik el derékig az egyik nagyobb szatyrában - remílem, hasznát veszitek, eidesejim, ne mondjátok az Anyusra, hogy hozza ide ja porfogókot!
Előkap egy CD-t a szatyorból, és csillám röpköd körülötte: - Ezt ketten együtt kapjátok, hogy legyetek jau testvérek, Anyus egyik CD-je, amit még valamikor az 1900-as évek elejin vették fel bakelitre, megmentettem nektek Mp3-ba! Rock, úgyhogy biztosan élvezni fogjátok, aranyoskáim!
Leteszi a CD-t az egyik asztalra majd folytatja.
- Kötöttem nektek egy sálat! A rózsaszín Keikoé, a kék Keié. Össze ne tévesszétek! Osztán vannak még itt csokik, cukrok, mellé meg egy-egy fogkrém, hogy ne vádolhassátok nagyanyátokat fogrontással! Ez a sapka a tiéd, fijacskám! - ezzel a lendülettel rá is húzza az épp odaérkező Kei fejére a krumplihordó-fazonú sapkát, olyan hévvel, hogy az kiszakad, és lecsusszan egészen Kei válláig, a bojt pedig beleakad szegény srác hajába - Ez a fülvédő meg a tiéd, kislyányom! - nyom Keiko fejére egy, két katicabogarat mintázó, szőrös fülmelegítőt.
- Manga az én kicsi Kei-emnek! Szerelmetes lejányregíny az én kicsi Keikomnak!
Ezzel a lendülettel felemeli a szemöldökét és vele párhuzamosan a mutatóujját is, aztán a szemüvege fölött szigorúan rápillant a két meglepett jómadárra - Hogy művelődjetek is, ne csak hízzatok, amig az Anyus itten van! [center]

Megjött Anyus!!


Még alig egy órája volt ott, már mesedélutánba kellett kezdenie kedves kisunokáinak. De a mese nem akármilyen volt ám, nem a csodaszép hajú, ám de kancsal Aranyhaj, és nem a furfangos, de büdös lábú csizmás kandúr volt a főszereplője, hanem a hírös nevezetes ANYUS!
- Tuggyátok, gyermekejjim, az úgy vót *megköszörüli a torkát* - Hogy elmentem válogatásra, mert hát Medveczky Ilonka még túl fiatal vót, mondtam hogy íííín nem vetkőzök tiszturak, én tisztössíges asszon’ vagyok, én csak énekölni akarok!!! Hinnye, de le jis énekeltöm rúluk a nyakkendűt! Csak tátották a szájukot, mint Kriszten Sztyújárt. Le es szerződtettek mingyá, még azt is ígértík, hogy föllíphetek a pápa elűtt, szóval mán éppen kezdtem volna a víg Hallelujah – kórus szoprán szólamát ínekölni, de hát… *elhallgat és a távolba réved * - Jáj, de fiatal vótam még, megkopnak az emlíkek. Olyan fiatal és bohó vótam, mint tík! Ez a CD, kisunokájim, ez nemzeti kincs. Anyusotok danol rajta, és gitározik is. És hát ín írtam, pörsze! Elég a címeket megnézni!

Rá is bök a tartalomra: I’m sexy and YOU know it…. Magdi Granny in the house tonight….
- Szúval ~hatáááászüneeeeet~ - Le se tagadhatnám, gyerekejjim!

Míg az unokák kiélik magukat a CD-n és az ajándékokon, már el is dönti, hogy holnap bográcsgulyással indítja a napot, és felhízlalja ezt sovány kölköt.
Osztán nem úgy van az, hogy csak úgy békórincálunk Mordorba, de nem ám. Szauron, azaz Anyus szeme mindent lát. Már épp odaröffinteni Keikonak, hogy látja ám, hogy nincs kajájuk, és ha ő nem jött volna, akkor 3 napon belül éhenhalnak, de Kei, mint akit puskából lőttek ki, nekirugaszkodik, és lökhajtással tolja kifelé őket a folyosóra. Csapódik az ajtó, kattan az ár, visít az Anyus.
- Micsoda dolog ez mán, ejnye no…. Hát kinek a nevelése ez a gyermök?!
Keikot - csak a változatosság kedvéért – nem hagyja szóhoz jutni, hanem már halássza is elő a bugyellárisát, hogy meghívja a kisleányt valami gyorskajára.
-- Hová szeretné mennyi, csillagom? – érdeklődik – Láttam errefelí Mekit, Börgit, Kéjefszít, csak válassz. Nagyanyád meghív. Aztán majd hozzunk ennek a szígyentelen gyermöknek es valami finit – bök az ajtó felé.
Miközben mennek lefelé a lépcsőn, folyamatosan károg, de észreveszi a szeme sarkából az ajtóhoz gyűlt huligánokat, akik röhögnek, köpködnek, és Keikot stírölik. Heh, rossz Anyussal kezdenek a gyermökök….
- Höjjazannya… - büfög oda az egyik – há’micsoda szíp kis bige jön lefelé a lép…
- HOGY BESZÍSZ GYERMEKEM, ARTIKULÁJJÁ MÁN, BARLANGBA NŐTTÉ FÖL???
Anyus hangereje megüti a 400 decibelt, és eltöri az üvegpoharat a hangmagassága. Ne kössön senki Anyusba, se az ő kislejányába, mert nem lesz annak jó vége.
- Höh? Mi a hézag, Mama? Odaégett a süti? Mitől olyan felpaprikázott? – röfögi oda a másik.
- A tiszteletlen gyermöke… - dörmögi maga elé az Anyus, és már ropogtatja is az öklét.

Megjött Ányus!

 Ferrarit megszégyenítő sebességgel robognak le a lépcsőn, szinte lobogtatja maga után szegény Keikot, akinek a frissen belőtt copfocskái bájos kis csigákba rendeződnek, mikor megállnak. Ő maga, az Anyus a feje tetején lévő kontyot pöckölgeti, elég jól tart-e, de bízik a jó öreg szovjet hullámcsattokban, azok még sosem hagyták cserben. Majd, ha öreg lesz ~dehát hol van még az...~ talán némi szovjet pelenkát is beszerezhet, ha már csődöt mondanak a záróizmai, legfeljebb majd intimtornát végez, amivel ámulatba ejtheti a fiatal embereket. Keiko úgyis gyakorta mesélt neki handsome guy-okról, hát nehogy már ő maradjon ki a buliból, és apácaéletre pazarolja a második fiatalságát is.
 - Miféle banda, édes gyermekem? Csak nem az Anyus nyomdokaiba léptetek? *örömkönnyeket hullat a hírre, és csillámfüllámaként csalapál* - Persze, hogy megyek kisunokám! Anyus még a garázszenekarokat is teljes gőzerővel füleli, hát még az ő szíp kisunokái kreálmányait. Annyi lehetőségetek van, hogy kibontakoztassátok a tehetségeteket, bezzeg annak idejin! Anyus megszenvedett ám, hogy bekerüljön a Zikszfaktorba! *hevesen bólogat, a hullámcsattok pedig párhuzamos rajzolnak a Föld forgási tengelyével.* - Meg együtt kellett laknom a Bögyös Bertával, aki ronda vót, hangja sincs, mozgása sincs! *úgy belemerül a nagy magyarázkodásba, hogy mikor beléjük kötnek, már eléggé felpaprikázta magát a dupla BB emlékén. N
 Nem kell neki energiaital, hiszen Anyus maga az F erő, hát nehogy már őt néhány hormontúltengésben szenvedő torreádorfuttató gyalázni kezdje. Majd ad ő a borostás pofájukra, olyat, hogy onnantól kezdve csak befelé nő rajtuk a szakáll.
 Nekigyűri a kockás inge ujjait, és már forgatja is a botját, egyenlőre még csak a jó Anyusoknak kijáró sétapálca formájában, hogy ő ezzel biza síkálást mutat be az ifjúriember hátán, ettül aztán lepereg róluk a kosz.... na meg a veséjük is! Keiko próbálja elcibálni onnan, elvégre ha az Anyus támad, az már nem 8, de 80 napon túl gyógyuló sérülésnek számít! Csak arra kell vigyáznia, hogy a nagy harcban benne ne felejtse valamelyik tesztoszteronkölök ütőerében a műfogsorát, és akkor már indulhatnak is majmot tömni!
- Eresszé, gyermekem, nem tart öt percig se!!! *kapálózik, kézzel-lábbal a levegőben. Az egyik kisiskolás betyár már ütésre is emeli az ökleit, de őt és a botját ezt nem tűrő fából faragták. Míg egyetlen kisunokája halált megvető bátorsággal emeli Anyust a grabancánál fogva a magasba, hogy neki ne induljon, ő már a levegőből csépelni kezdi a gyereket, mire Keiko ugrik egyet, ő pedig kihasználva a meleg légáramlatot, és a lendülést, hintázva kezdi el ütni a bajszost, ahol éri. Jól megtáncoltatja, mikor valamelyik díszökör pedig a segítségére sietne, akkor ő is kap egy kongatót.
 Az egyiknek megszólal a telefonja - Oppan Gangnam Style, ő pedig ritmusra alácsépeli a gyereket, ne nemzzen atyjára ütő gyermeket egy darabot se!!!
 Mikor a fiúk fülüket, és megmaradt farkukat a lábuk közé húzva kereket oldanak, Anyus szusszan egyet, és sajnálja, hogy nem hozta magával a kis laposüvegét, amiből ihatna egyet a maga és Keiko győzelmére. Leporolja magát, és a hóna alá csapja a botot. Boldog vigyorgással fordul Keiko felé, akin láthatóak a Kinder Meglepetés első nyomai.
- Na, szóval Börgi, Meki vagy Kéjefszí? *kérdezi, és roppant megfontolt választ vár.

Megjött Ányus!   

 Miként az anyusságot nem lehet megmásítani, elferdíteni és meg nem éltté tenni, úgy Anyus a lehető leganyusosabban fogadta az ötletet, hogy menjenek degeszre tömni magukat édességgel. Mikor fiatal volt és bohó, még úgysem lógott minden Tante Emma Laden polcán cukorka és csoki, aztán miért is maradna ki a jóból, második ifjúsága csúcsán. Indiánszökellésben követte Keikot, míg be nem állt a dereka egy  mozdulatnál.
- Höjjazannya! Várjá' má egy kicsit, gyermekem... * dereka mögé téve a botját párszor olyan mozdulatot tett, mintha le akarna menni hídba, majd, mikor a harmadik hátrahajlásnál kiroppant a dereka és ki is tört ekkora zajtól a mellettük lévő butik kirakata, vígan egyenesedett fel, kirázta a hajából az üvegtörmeléket, és vígan táncikált tovább a kisunokája után, Bangó Margitot is megszégyenítő ugrabugrával.
 - Nagyo sájni helyre megyünk, gyermekem? *kérdezi* - Tán ki köllött vóna csípni magamot... nem röstellsz szakadtan öltözött nagyanyáddal megjelenni ilyen verifani helyen?
 Azonban ahogy megpillantotta a cégtáblát cukormázzal és kandírozott gyümölcsökkel, már forgótárrá is alakította kisunokáját, amint beviharzott mellette, apró forgószelet támasztva a boltban, egyszemélyes légkondiként. Odabent pedig ő kezdett veszett forgásba, azt sem tudta, merre forduljon, melyik finomságot vegye előbb szemügyre, és már fejben össze is adta, hogy itt most elkölti egyhavi nyugdíját, ha nem kéthavit, enélkül ő nem élhet tovább e silány bolygón.
- Dráááága gyermekem! Enné szebb helyen az Anyus még akkor se járt, mikor Sz*rközimiki meghívta Párizsba. ott biza vót minden, éndzsölikpriti, vizsujálkej, minden, amit el tudó' képzőni, de...
Sokkal jobban foglalkoztatta a nosztalgiánál azonban a beülős rész. Vígan lehelyezkedett a nyalóka mintás puffon, és ő is beledugta az orrát az étlapba.
- Na gyermekem... * mondta, miután háromszor végiglapozta a kínálatot* - én mán tudom, mit rendelek, eztet a jó francijanevűt-e!
 *Vígan mutogatta szemüvege szárával a hatalmas csokis-habos-cukros rakatot, amiből rolettik meredtek az ég felé.
- A mosdóbaaaa? Há' mé' nem ezzel kezdted, kislejányom? Gyerink nosza be, amig várunk a sütire!! * és már csaplat is be a mosdóba, hogy ott is leessen az álla.* - Húúúúúú, ha nálad van ilye kütyü, amivel magunkot szokás fényképezni... * Keikora pillant, aki már lóbálja is előtte az iphont, ami leginkább minikarácsonyfához hasonlít a ráaggatott fityegőktől* - Jááááj, de jó ^^ Csináljunk akkor sztárpikcset! Hogy is szoktátok ti fiatalok mondani: letmítéköszelfi??? Osztan majd rakjuk fő a fészbukra, jó?
 * Két perc múlva már vigyorognak és puccsítanak a tükörben, még a conos felkonferáló kisasszonyok is megirigyelhetnék, mit működnek. Közben vihognak, mintha mindketten tizenévesen lennének, és hát Anyus is csak egy nullával több, a nulla pedig, mint tudjuk, semmi....
 Benyit az egyik budiba is, mert nem akarja elhinni, hogy kolbászból van a tömítés, bár a hellokitty-alakú wc-csésze csodálkozásra készteti ahogyan az aktuális, párttagok arcával ellátott wc-papír is, de mindnek particsákót photoshoppoltak a fejére, hogy ne rontsa a hely arculatát.
 Később, mikor már a sütiket falják, diszkréten meg is jegyzi, hogy ilyen tünci lolitaruhában ő is szívesen dolgozna, mint itt a pincérkisasszonyok.
- Meggyőződésem, hogy jól állna rajtam ^^ *bólint, majd kérdezősködni kezd* - Na de gyerekem, mesélj mán valamit magatokrú'... iskola? Munka? Fiúk? Keinek lyányok? Bár tőlem akár fordítva is lehet, Anyusotok szabadszellemű...
 * És csillagokat szórva szúr bele egy rolettit Keiko fagyijának a tetejébe és már hallgatja is, mi minden történt az ő kisunokáival, amig az egyetlen és hamisíthatatlan Anyus távol volt, szárnyára engedve az ő kis szeme fényeit.*

Megjött Ányus!


Gyakorlatilag degeszre zabálta magát a kis kör alakú, tejszínes-epres sütivel, amit előtte sájnolt... ilyen cuki sütivel még nem volt dolga, de mivel ő Anyus, győzedelmeskedni fog, és legyűri az egészet, mert még a végén meglóg előle. Közben körülnézett az étteremben, és megállapította, Japán sokkal kellemesebb hely Dojcslandnál, és Öszterrájhnál, ahol gyakorlatilag Mozartból van a kerítés, itt pedig semmi sem az, amire vársz, vagyis minden csupa meglepetés. Még az ő kicsiny szeretett unokái is.
- Gyermekem... * lengette meg a mutatóujját, és beleszívott a csavaros szívószálba, amit Keiko tolt elé, valami gyümis innivalóval, majd nagyot nyelve folytatta.* - Úgy van az, hogy a fijúk nem szeretik az olyan lyányokat, akiknek aszonygák h űjjé le, osztan lefekszik. Ezzel nincsen is gond veled, mert te Anyus nevelése vagy. Azonban vannak olyan fiúk, akik, ha mán elég komoly a kapcsolat, hirtelen bepánikolnak, és nagyobb szabadságra vágynak, tudod, kislejányom? Osztan ha engedel neki egy kis szabadidőt, amit lehetőség szerint a haverjaival tőt el, nem holmi fehírmájú-fehírnéppel, akkor biza meglesz az eredménye és mihamarabb vissza es tér hozzád. Szíp lyány vagy, okos vagy, minden fijú olyan lejányrú álmodik, mint te, és ha egy kis esze van, eztet tudni fogja ja gyermök is, amennyiben nem.... * bekapja az utolsó epret a tányérról, és sóhajt egyet* - akkor meghutyurozom a mogyorófavesszővel a szégyentelenjét. De tudnod köll, gyermök, legínyér' nem rívunk, mert aki miatt rínod kell, az nem ér annyit, hogy ríjjá érte, úgye?
Kár, hogy nem ismerem a lovagodat, mert biztosan több okosat tudnék mondani. Apropó lovag... Páááárizs.... * messzibe révedő tekintet és nagy mosoly* - szívesen tartok neked mesedélutánt, olyan igazi, régimódi, jóvágású francia lovagom volt.... nagyapátok ^^ Sajnos, a háború elszólította, de még mindig kedvem lenne egy forró francia randevúra vele, ha itt teremne, mégha meg is öregedett... ^^ Rózsák gyermekem, meg bajszos csókok az Eiffel lábánál... *egészen belelovallja magát a mesélésbe.*
A Trú loli ötlet nagyon tetszik neki, egész gyermekkorában szeretett volna habos és babos lenni, és hát ő most éli a sokadik gyerekkorát, legfrissebb számításai szerint a nyolcvanhatodikat, így ő most bizony csajos délutánt rendez a kislejányával.
Miután leléptek a cukortoronyból, kisunokája már meg is ragadta a kezét, és a legklafább üzletek felé lobogtatta. Mindenütt hab, bab, és felhőtornyok fogadták őket a legelső kis butikban, ahol megálltak, Anyus rögtön fel is kapott hármat és.... belökte vele Keikot az egyik próbafülkébe!
Az eladónő már rég ájultan hevert a padlón, mikor az örök Anyus, még mindig az egyik tünci kis loliban parádézott a tükör előtt, ősz hajában kis masnival. Nagyon tetszett magának, biztosan megpödörintette volna a bajszát a francia úriembere is, ha meglátja.
- Na gyermek... * nyitotta ki a tárcáját, majd belenézve elismerően bólintott* - Most veszek neked valami rucit, amiben tudunk menni ropni jaz este. Nem maradunk kint, ha nem marad pénz belépőre, akkor majd bebájologjuk magunkat, értünk ehhez mi, nők ^^ Válassz nyugodtan magadnak valamit, az árcédulára pillantást se vess! Én már ki is választottam a megfelelő darabot magamnak, ni!
* Emelt magasra egy Pirate-lolita ruhát, amihez kalózkapitány-sapka is járt. Már csak Keikonak kell dönteni, és mehetnek este a buliba.*