Annabelle Kemp

Tárgy: Annabelle Kemp Pént. Szept. 25, 2009 5:53 am

Jelszó: \"macskakaját mindenkinek!\"

Név: Annabelle Kemp
Nem: Nő
Kor: 115 (25 évesnek tűnik)
Faj: Shinigami
Kaszt: 6. osztag; 4. tiszt

Kinézet: Magas; vékony; barna szemek; hosszú sötétbarna haj
Felszerelés: Zanpakuto

Zanpakuto:
Neve: Balerina
Parancsszava: Odoriko Hime (Tánc Hercegnő)
A parancsszó elhangzása után is megmarad a kard eredeti alakja. A pengét felváltja egy igen erős fénynyaláb.

Shikai:
-Hana Rigu (Hercegnő(i) Ruha)
Shunpo segítségével az égbe szökkenve a kardot maga fölé tartva, egy széles fénysávot húz. Ahogy a földre érkezik a háta mögött hagyott sáv összetörik, így szilárd „nyilakként” leszúrják az ellenfelet.
-Baree (Táncjáték)
Lélekenergiát koncentrálva a kardba egymás után háromszor képes „fénypengéket” táncoltatni az ellenfélhez.

Annabelle Kemp Katana_by_RabidxBunneh_www.kepfeltoltes.hu_

Annabelle Kemp Katana_by_RabidxBunneh_www.kepfeltoltes.hu_

Előtörténet:
Emberi élet:

1904. július 07.-én született, Angliában. Londonban élt és tanult. Édesapja gróf család fia, édesanyja jómódú földbirtokos lánya volt. Apját érdekelte a tudományok sokszínűsége, legfőképp a földrajz. Fiatal korában rengeteget utazott, több nyelven is beszélt. A szülők házassága után, nem sok idő maradt hobbijára, ugyanis nem sokkal később megszületett lányuk, Annabelle.
Talán a kor legnagyszerűbb oktatásának örvendhetett. 8 évesen olvasott és számolt. 12 évesen már folyamatosan beszélt latinul –anyanyelvén, az angolon kívül-. Tanult zongorázni és hegedülni. Szülei mindig is nagy büszkeséggel figyelték cseperedését. 14 éves korában apja hatására egyre több időt szentelt a földrajz tanulmányozására. Mivel az apa is járta a világot, úgy határozott a lány, hogy követni fogja példáját. Kb. 15-16 éves korában a város legnagyobb –és talán egyetlen- könyvtárában felfedezett egy érdekes olvasmányt. A latintanulásnak akkor igen nagy hasznát vehette, ugyanis az a könyv azon a nyelven íródott. Népi hiedelmeket, legendákat dolgozott fel. Érdekes történetek, furcsa szellemjárások, megmagyarázhatatlan lidércnyomások álltak benne. A lánynak annyira megtetszett az a könyv, hogy tovább kutatott abban reménykedve, hogy ahhoz hasonlóakat még találhat. Teljesen magával ragadta ez a „műfaj”, majd rá egy évvel szelleműzőként tevékenykedett. Kitanulta a szakmáját, szinte tökéletesre fejlesztette tudását. A városban is többször akadt felkérése, de a kor emberének nagy része boszorkának kiáltotta, és ki akarták végezni. Hamarosan úgy döntött, menekülőre fogja. 17 és fél évesen belépett szülei hatalmas otthonába, elbúcsúzott, majd némi kis pénzzel és pár szükségesnek vélt holmival elhagyta családja birtokát, végleg. A legelső hajóra felszállva, egyenesen Németországig jutott. Itt csak pár hónapot töltött el. Ekkor támadt az ötlete, hogy a két szenvedélyét összeköti, így hátralevő életében körbejárja a világot, és továbbra is űzni fogja különös munkáját. Talpraesettségének köszönhetően, mindig kimászott a slamasztikából. Megjárta Németországot, Oroszországot és Keletre is kijutott. 20 évesen egy mongol törzshöz csapódott. A hegyekben időzve, szorgalmasan írta naplóját, amiben feljegyezte kalandjait, és persze az egyes népek hitvallását és szertartásait. Mongoli ideiglenes letelepedésekor már elmondhatta, hogy több nyelven képes volt megértetni magát. Egy év eltelte után, már érezte, hogy tovább kell állnia, ezért még keletebbre vette az irányt. Vándorlásai közben fejlesztette ugyan szelleműző képességeit, de az utazgatás jobban előtérbe helyeződött. A majdnem 25. életévét betöltő fiatal nő, eljutott az óceánig, ahol egy kereskedő hajóra –potyautasként- felszállhatott. A raktárhelyiségben meghúzva magát, várta kíváncsian hol kötnek ki. Az uticél nem más volt, mint Japán. Az utazás beletelt jó pár napba, aminek súlyos következményei lettek. A hajón ismeretlen kór ütött ki, amit a nő is elkaphatott. Utazásai közben ugyan rengeteg trükköt tanult, hogyan lehet átvészelni a szörnyű nyavalyákat, de ez kifogott rajta. Hamarosan a kór egyre több áldozatot követelt, így nem tehettek mást, mint hogy a megmaradt legénység a mély óceánba temeti az elhullottakat. Ennek következtében Annabell kezdett egyre jobban megrémülni. Napok múlva kikötött a hajó Japán partjain, ami végzetes hiba volt. A terjengő kór híre eljutott valahogyan, így a fogadóbizottság kézrázás helyett fegyverekkel üdvözölte a megmaradt legénységet. Próbáltak ugyan néhányan elmenekülni, de hasztalan volt. A nő már tudta, mi vár rá, és a vég elől sem menekült. Azon a napon, különös és izgalmas életének vége szakadt. Egy fülledt nyári napon, július 7.-én, Japán partjain kivégezték. Talán a sors iróniája volt, de úgy látszott, hogy hihetetlen életének a Túlvilágon sem szakadt vége...

Túlvilági élet (Rukongai élet):

Élete véget ért. Vagy kivégzése napján, azaz 25. életévét betöltve kezdődött el?
Nem érzett semmi különöset, de még ő sem gondolhatta, hogy a halál után is van élet. Ugyan úgy találta magát. Ugyan az a ruha, ugyan az a táska a hátán, ami a naplóját rejtette, csak a környezet volt más. Bár itt is égette a homok, mégsem olyan emberekkel találta szemben magát, mint akik a parton fogadták. Egyelőre csak sejtései voltak a történettel kapcsolatban, de a „vándorösztöne” nem hagyott alább, így rögtön neki is vágott a hely felderítéséhez.
Pár napi vándorlás után, mivel nem lett okosabb, ezért egy családhoz fordult segítségért. Kedvesen bántak vele, pedig tapasztalatainak teljesen ellent mondott. A japánok furcsállták és igen csúnya megjegyzéseket tettek a kinézetére. Nem tehetett róla, hogy európai volt. Viszont ez a család más volt a többivel ellentétben. Néhány napra még meghívást is kapott. Lassacskán kezdte megérteni a helyzetet, és különösebben nem volt meglepve. Talán az életében tapasztalt sok furcsaság miatt.
Egyik nap valami különös dolog érte. Hatalmas éhségre ébredt. Aggódva kérte ki a család véleményét. Az akkor otthon tartózkodó férfi elmesélte pontosan mi is megy végbe rajta. A tökéletes beszámolót csak azért tudta biztosítani, mert vele is megtörtént egyszer. Ugyanis a férfi shinigamiként szolgált. A shinigami életről is részletes tudósítást kaphatott a nő. Ezeknek az információknak a birtokában úgy határozott, hogy shinigaminak áll.

Túlvilági élet (Shinigami élet):

Mivel már volt ismeretségre, ezért az akadémiára könnyebben kerülhetett be, de visszaütött, hogy többet kellett letennie az asztalra és alaposabban figyelték. Habár életében is foglalkozott egyfajta mágiával, mégsem ment egykönnyen a shinigami sötét mágiáinak elsajátítása. Különös módon a vívások és a harcok meglepően jól mentek neki. Talán évfolyamának második legjobbja volt a női shinigami jelöltek közül. Lehet közrejátszott a férfi rengeteg segítsége is. A kínkeserves edzések egyre magasabb szintre emelték harctudását.
A záróvizsga egyre közeledett, de akárhogy is igyekezett, kardját megidézni sehogy se tudta. Igaz el volt keseredve, de bizakodott, hogy a vizsga napján sikerrel jár. Így is lett. A vizsgát sikeresen zárta, ezért shinigamivá válhatott. Az első küldetésén –mint újonc- szembekerült élete legelső hús-vér hollow-ával. Már sok szellemmel találkozott, de azt a monstrumot semmihez sem tudta hasonlítani. Társaival összefogva sikeresen bekerítették a szörnyet, majd eltörölték a föld felszínéről.
Ezekben a napokban a 6. osztagban szolgál, mint 4. tiszt és várja a megfelelő alkalmat, hogy végre megmutathassa igazi erejét.

Tárgy: Re: Annabelle Kemp Pént. Szept. 25, 2009 11:23 pm

Szép előtörténet, természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou és első szintű vagy, ennek megfelelően pedig választhatsz öt kidou-t ingyenesen a technikák közül. Készítsd el adatlapodat is.

Jó játékot!^^