Tamachi Nazo Shinigami
Hozzászólások száma : 39 Age : 31 Registration date : 2009. Sep. 16. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Ex-Shinigami Hovatartozás: Lélekenergia: (6500/15000)
| Tárgy: Tamachi Nazo Szer. Szept. 23, 2009 7:00 am | |
| Jelszó: Macska kaját mindenkinek
Név: Tamachi Nazo //az engedély megvan Yukétól //
Kaszt: Ex-Shinigami, de visszatérőben
Rang: mivel elhagytam SS-t ezért nincs
Nem: férfi
Kor: 277 (26 évesnek látszik)
Felszerelések: Zanpaktoja, és két dobókés.
Születési dátum: május 9.
Kinézet: Fehér hátrazselézett haj, piros páncél, nemesi köpeny és zanpaktoja a hátára kötve.
Jellem: Nazo egy igen izgága és harckedvű shinigami, aki mindig tettre kész, de szeret beszélgetni és elmélkedni is. Nagyon izgatja a titkos és sötét dolgok amikről nem kéne tudnia. Nem egyszer került már emiatt bajba. Mindig kiáll barátaiért és szeret az igazság oldalán állni.
Zanpakuto neve: Hitotoki Bakko-> Idő uralom
Zanpakuto fajtája: Föld
Zanpakuto shikaia: Nagyon hasonlít egy sima katanához csak, a pengéje végig fogas. A nyele és a pengéje között található egy homokóra, ami a képességéhez fontos Nazonak.
http://kepfeltoltes.hu/090923/Levi-zanpakuto_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Zanpakuto utasítása: Lassabban Hitotoki!!-> Okurasu Hitotoki Bakko!!
Zanpakuto támadása: Miután elkiáltja magát, hogy Lassabban Hitotoki Bakko!!! Kardja felveszi a shikai alakját, és a homokórában elkezd peregni a homok. Képessége pedig a következő: Használója körül lelassítja az időt. Ettől még a shinigami nem lesz gyorsabb csak a reakció ideje nő. Például, ha harcban az ellenfele meg akarja támadni egy gyors, kábé 0.05 másodperces vágással, a használó ezt kb. 3-4 másodpercig tartó vágásnak, látja így van ideje ezt lereagálni és időben kivédeni vagy kitérni a támadás elől. Hátránya hogy ettől még a Nazo nem lesz gyorsabb és csak a saját eredeti sebességével, tud mozogni, ráadásul rá is hatással van az időlassítás. Addig lehet időt lassítani, amíg a homok le nem pereg, ami rendes időbe nézve 5 perc, és ha lassítva is van az idő ugyan úgy 5 perc alatt lepereg, Nazó akkor tudja megállítani a homokórát, amikor csak akarja, de ha a homok nem pereg az idő újra normális tempójú.
1. támadás: Ne kíméld Bakko Funinjou Hitotoki Bakko
A katanát Nazo maga elé kitartja mire egy a penge csúcsából egy vékony homok sáv, tör ki a célpont felé, amit Nazo képes irányítani. Ha ez eltalálta a célpontra ragad a homok és beleszívódik annak testébe. Ezek után a testbe az idő felpörög és meg sem áll addig, amíg Bakko nem akarja. Tudni kell, hogy ez nem működik úgy, hogy mondjuk, eltalál egy embert akkor az másodpercek alatt 200 éves lesz és meghal. Mivel élőlényekre nem hat, de növényekre és egyéb tárgyakra igen.
2. támadás: Mutasd a múltat Bakko-> Shimesue na rasotu Hitotoki Bakko
Ezt a támadást emberekre, zanpakutókra, vagy növényekre lehet alkalmazni. Mikor kiejti ezeket, a szavakat, akkor a homokóra tartalma kirepül, és egy karikát formál, ami forog. A „tányérban” egy krémszerű anyag keletkezik, ami olyan, mint ha valami folyadék lenne. Amikor Nazo belenéz, akkor megtekintheti a múltat, de csak addig, amíg az adott célpont, emlékszik rá, értelemszerűen egy fa az nem emlékezhet, de ennek a magkorától kezdve a jelen ideig végig pörgetheti a múltját. Nazo a múlt azon részét fogja látni, amelyiket szeretné.
Előtörténet:
A Hold az égen ragyogott. Rokungaion kívüli sivatagban állok, és onnan nézem a Seireitei fényeit. Kezemben egy képet szorongatok unokatestvéremről, Yukezoról. Összegyűrtem a képet, majd megragadtam a zanpakutom. Egy őrjárat közelített felém.
Flashback
A Tamachi-ház két ágra oszlott még. A jelenlegi vezetőnek van egy iker párja, aki fiatalabb, így nem ő kapta meg a nemesi birtokot, meg a vagyont. Az ikertestvért Tamachi Izeraijinak hívták. Ő az apám. Sosem volt rokonszenves testvérével, mert hiába kérlelte a vagyon testvéries részét, de a miatt a 2 perc miatt sosem kaphatott belőle. Bátyja megtagadta előle. Végül teljesen összevesztek a dolgon. Hiszen egy nemes mindig csak a pénzt, és a hatalmat szeretné. A józanész azt diktálná, hogy fogadják el egymást, és így mégis nagyobb hatalmat szereznek, de ezt az egyszerű gondolatmenetet egyikük sem fogadta el. Mikor megszülettem, nagybátyám kitagadta öccsét azzal, hogy hamarabb lett utódja. Én erről nem tudhattam még. Kezdtem felcseperedni, és a bennem folyó Tamachi vér értéke kezdett a feledésbe merülni. Apám sosem mesélt a nagymamámról, anyám meg csak megnyugtatott, hogy nem szívesen beszél szülei haláláról. Pedig a nagymamám még nagyon is élt. Ez most nem számít. A gyerekkorom boldog volt, attól eltekintve, hogy az apám sosem volt az. Születésem pillanatában is korgott a gyomrom, nem és amint érdemes voltam rá, beírattak a lélek továbbképzőbe. Közepes tanulmányi átlagom bizonyította, hogy nem nagyon érdekelt a tanulás. Sokkal inkább a harc, a kardművészet érdekelt. Úgy 12-13 éves lehettem, amikor egy edzés folyamán elájultam, és kapcsolatba kerültem a kardom szellemével. Akkor persze még nem tudtam, hogy ő kicsoda, még a nevét sem értettem. Azt mondta nekem mély hangján: - Utadon kísérlek, nevezz meg, és én ahogy tudok segítek neked- nem értettem miért mondja, de a kép szertefoszlott, és én az ágyamban feküdtem az összeizzadt ágyamon. A gyakorló kardom mellettem hevert. Menten felkaptam, és egy apró kisülés csapott meg. Fájt. Mikor kirántottam, a pengéjének a tükröződésén magam helyett azt a palit láttam, akivel beszéltem álmomban. - Ne feledd el a nevem-, mondta… Pedig még a nevét sem hallottam. Nem érdekelt egyelőre, de amire még felfigyeltem, az a markolata volt. Megváltozott a mintája. Két háromszög egymás felé nézett, mint egy homokóra, vagy két pizza szelet. Gyorsan elmeséltem az apámnak a történteket, és ismét bebizonyosodott, hogy nem figyelek az órákon… Ez az én zanpakutóm. Mikor ezeket, a szavakat kiejtette, mentem izgalomba estem. A többire őőő most nem emlékszem a gyerekkoromból. Legközelebbi emlékem az első hollowom. Valami nagy böhöm hernyó volt, két hosszú karral. Csépelte az embereket. 31 éves voltam. A harc hosszúra sikeredett, végül úgy nézett ki, hogy győzedelmeskedni fog felettem, és én meg fogok halni. Ekkor egy fehér köpenyes alak sisakkal a fején elénk ugrott, és a föld végig repedt egyetlen csapásától. Végül csapott egy nagyot, és a hollow maszkja eltört, és meghalt. A hátán egy hetes volt. Még soha nem láttam élőben egy kapitányt. - Szerencséd volt- mondta nekem, majd felsegített, és visszavitt Seireiteibe. Megtudtam a nevét, és azt, hogy ő egy kapitány volt. Otthon nagyon dühös voltam a kardomra. Kiabáltam vele, aztán megjelent előttem. - Miért nem szólítottál… Hiszen tudod a nevem vagy nem? Hitotoki Bakko. Miért nem szólítottál-, magyarázta nekem. Én csak elkerekedett szemmel néztem rá. Csatlakoztam a hetedik osztaghoz. Egy szép napon találkoztam az apámmal, az osztagon belül. Köszöntem neki, de csak hülyének nézett. - Te ki vagy?- kérdezte. - A fiad- mondtam, mire neki elkerekedett a szeme. Azonnal elsietett, majd mikor haza értem, apám vitatkozott valakivel… Köszöntem, és akkor megláttam. Apámból kettő volt O.O Nem értettem mi akart ez lenni, de tényleg ketten voltak. Az egyik végül kirohant dühösen, és a másik meg rám nézett. - Tudod, ő… az én testvérem- mondta, amin én most már tényleg meglepődtem. Eddig azt mondta, hogy egyke, de így? Legközelebbi emlékem arról szól, hogy megtudtam azt, hogy nemesnek kéne, hogy legyek. Aztán jött egy információ, unokatestvérem született. Meg akartam nézni őt, de az apám nem engedte, azt mondta, nem a mi dolgunk. Ekkor vitába szálltam vele. Végül nem jutottam semmire, és én az éjjel megszöktem. Információkat szereztem a családomról a könyvtárakban. Megtudtam, hogy az igazi nevem Tamachi Nazo. Gyűlöletet éreztem azért, mert nem tudhattam ezekről. A család megsegítette a Rokungait, de a nemesek végül elzárták tőlünk a jótetteteket. Eljutottam a Tamachi Palotába, és megtámadtam az őröket. Gyorsan lekaptam őket, nagyon bénák voltak. Felvettem a páncéljukat, majd tovább haladtam befelé. A főkaput elkerülve találtam egy hátsó bejáratot. Talán valamiféle cseléd bejáró. Beléptem rajta, és az emberek őrnek néztek. Végül találtam egy feljárót. Azonnal felmentem, és benyitottam. - Héj segíts már újonc!- kiáltott rám valaki. Odanéztem, és az apámat vonszolták. Egy kard állt ki belőle. Halott volt. Nem akartam elhinni. Először csak azzal nyugtattam meg magam, hogy ez a ház feje. - Ti megöltétek a ház fejét?- kérdeztem rá. - Nem ez egy másik- mondta ki az egyik az utolsó szavait. Ugyanis én azonnal a nevén szólítottam a kardom. Akkor először. Megdöbbenve figyeltem, hogy lelassultak a dolgok. Megnéztem a markolatot, mert valami üvegeset éreztem, és egy homokórát láttam. Fantasztikus érzés volt. Futottam az ellenfeleim után, de alig tudtam mozogni. Másodpercek teltek el, mire odaértem. Az őrök a kardjukért kaptak, és elő is rántották… úgy 7 másodperc alatt, aztán mikor csaptak, tovább lassult az idő. Én hárítottam könnyedén, hisz láttam a mozdulatokat. Az összest. Legyőztem őket, és hirtelen az idő is felgyorsult. Apám halott volt. Sokkolt az esemény, és nem hallottam azt, hogy őrök özönlöttek be az ajtókon, majd leütöttek. Egy börtönben ébredtem. Órák telhettek el, mire lejött valaki. - Apa?- szólítottam meg, de azonnal rájöttem, hogy nem ő volt az, csak a testvére- Te mondtad, hogy öljék meg, te szemét. Apám tudta, hogy megöleted, ezért nem akarta, hogy eljöjjek. - Kössünk alkut-, mondta halk hangon. - Hogy mi?- méltatlankodtam. - Elmehetsz, ha cserébe eltűnsz Soul Societyből. Azt akarom, hogy elmenj, vagy itt fogsz meghalni éhen. Megkapod a zanpakutod is- ezekben, a percekben csak a bosszúra gondoltam. Ekkor elszöktem a lelkek világából, és a sivatagban folytattam tovább az életem. Hollowokat öltem. Sok mindent megtudtam a kül világról. Éltek lelkek Soul Society fennhatóságán kívül is. Sőt. Tudtak senkai kaput is nyitni. Beköltöztem a csoportjukba. Ez a kis falu megkedvelt engem, és befogadtak. Segítettem nekik, és ők infókat adtak a Seireiteiről. Volt egy pillanat, amikor nagyon meglepődtem, és éreztem, hogy változás történt egész SS-ben. A kapitányok. Az összes kicserélődött. Még az öreg Yama is. Eltelt így az életem, végül megtudtam, hogy az unokatestvérem végül is kinőtte magát, és nem rokonszenvez a nemesekkel. Elhatároztam, hogy megkeresem. Egy képet is kaptam róla, meg a hitveséről.
A Hold az égen ragyogott. Rokungaion kívüli sivatagban állok, és onnan nézem a Seireitei fényeit. Kezemben egy képet szorongatok unokatestvéremről, Yukezoról. Összegyűrtem a képet, majd megragadtam a zanpakutom. Egy őrjárat közelített felém.
Kirántottam a kardom, és elkiáltottam magam. - Lassabban, Hitotoki Bakko!-
Vége! *meghajol*
A hozzászólást Tamachi Nazo összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 08, 2009 5:01 am-kor. |
|
Ootoribashi Roujuurou Admin
Hozzászólások száma : 277 Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 20
| Tárgy: Re: Tamachi Nazo Szomb. Szept. 26, 2009 1:50 am | |
| Üdv!
Remélem, nem gond, hogy az egyik képnél kiszedtem előtörténetedből az image taget, de nagyon széthúzta a fórumot.
Hm, dilemmában vagyok. Tetszik az előtörténeted, és a zanpakutód is érdekes, viszont sok helyesírási- és gépelési hiba van benne. Néhány helyen pedig a ragozást is összekeverted, például "Nagyon izgatja a titkos és sötét dolgok" helyett "Nagyon izgatják a titkos és sötét dolgok"-at kellett volna írnod, hiszen többes számban van az alany. Ezen kívül a zanpakutód magyar megnevezését is mellékeld, valamint a japán parancsszavakat (segédletet találsz hozzájuk az oldalon).
Viszont mivel most engedékeny kedvemben vagyok, mégis ELFOGADOM az előtörténetet - amennyiben néhány napon belül javítod a fentebb említett hiányosságokat.
Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou és első szintű vagy. Ennek megfelelően választhatsz öt kidou-t ingyenesen az eredeti történetben szereplők közül, és készítsd el adatlapodat is.
Jó játékot!^^ |
|