Név:
Jin Demonche
Kaszt:
Arrancar
Rang:
11. Arrancar
Nem:
Férfi
Kor:
22 éves
Felszerelések:
Arrancar ruha, Zanpakuto
Kinézet:
Magas, rövid fekete hajú, izmos férfi, a hollow lyuk a hasán van, a maszkja egy alsó állkapocs az álla jobb oldalán.

Jellem:
Eléggé hangulatember, ha felidegesítik akkor az nem jó senkinek, de amúgy sem egy nyugodt természet. Ha valaki beleköt az nem szokta megköszönni amit kap. A saját életét nem félti, ezért talán ő az egyik legrosszabb ellenfél.
Zanpakuto neve:
Diablo (ördög)
Zanpakuto parancsszava:
Despertarse Diablo (Ébredj ördög)
Zanpakuto kinézete:
Egyszerű katana, fekete tokkal és markolattal, nincs keresztvasa
Resurrection:
Jinnek átalakul a maszkja szarvakká amik a feje oldalán nőnek. A hátán szárnyak jelennek meg, a kezein karmok nőnek. A ruhája megváltozik

Képességek:
-Képes lélekenergiával feltölteni a kezeit és lábait ezáltal súlyos sérüléseket okozni ütéseivel, rúgásaival. Ezt a képességét mind két alakjában tudja használni.
-Képes a lélekenergiáját használva távolról kárt okozni dolgokban. Ezt csak az ereje feloldása után képes használni. Valahogy így:
https://www.youtube.com/watch?v=JlGRYXGKzWg
Egyéb infók:
A Barat és a Cerot a kezéből indítja valahogy így (kép) amíg nem oldja fel az erejét addig ez a két támadás kék színű, de amikor felveszi az igazi alakját akkor a homlokán lévő harmadik szeméből indítja el őket és a színük sötétvörös lesz (mint Ichigo Getsuga Tenshou-ja bankaiban)

Előtörténet:
-Emberként:
Egészen kisgyerek korom óta harcosnak neveltek, szinte mindennap keményen edzettem. Emiatt nemigazán volt időm barátokat szerezni, de nem is érdekelt. A család ahova születtem egy harcos klán volt, ahol ha nem voltál elég erős neméltél sokáig. Telt az idő és én egyre idősebbé, erősebbé váltam és ez idő alatt szert tettem egy furcsa képességre amivel képes lettem látni a holtak szellemeit és egy kis koncentrálás ráfordításával képes lettem emberi ésszel felfoghatatlan erejű ütéseket és rúgásokat végrehajtani. Miután képessé váltam arra, hogy ezt a képességet folyamatosan tudjam használni igencsak sokszor kerültem szembe egy új fajta ellenséggel, olyannal amivel még egyszer sem találkoztam. Egy hatalmas szörnnyel, amin egy furcsa kinézetű fehér maszk volt és folyton üvöltött. A környezetemben élőket nem látták, de én igen és ahogy észrevettem én voltam a célpontja. Mivel mindig engem követett mindenhova és kereste a legjobb alkalmat arra, hogy lecsapjon inkább otthagytam a családot. A lény valószínűleg egy ilyen alkalomra várt, mert amint elég messze kerültem a várostól azonnal lecsapott. Alig maradt időm védekezni, de sikerül arrébb ugranom előle, legalábbis azt hittem, de a szörny egy gyors mozdulattal utánam nyúlt és elkapott. Mielőtt bármit is tudtam volna kezdeni a másik kezéből hatalmas karmokat növesztett és belém szúra. Én felüvöltöttem fájdalmamban. Egy kicsit később észrevettem, hogy nem fáj az ahol ledöfött de még mindig a kezében szorongatott. Észrevettem a földön a testemet rajta a méretes sebekkel, ekkor döbbentem rá, hogy már halott vagyok, a testemből lógó lánc is ezt bizonyította.
-Most pedig szépen felzabálom a lelked és hollowá teszlek, hogy engem szolgálj.- Mondta és a következő pillanatban rávetette magát. Ekkor olyan mértékű fájdalmat éreztem, amit már nem voltam képes elviselni és elájultam. Mikor magamhoz tértem egy hatalmas kopár sivatagban találtam magam és éreztem, hogy most valami megváltozott bennem.
-Hollowként:

-Arrancarként:
Magamhoz térve kinyitottam a szemem és egy nem túl nagy fehér szobában találtam magam ágyon fekve gyakorlatilag mindenem be volt kötözve és fájt még a lélegzés is. Amikor körbenéztem a szobában egy alakot vettem észre az árnyékban ülni egy széken velem szemben, amikor észrevette hogy magamhoz tértem megszólaltam.
-Ki vagy te?-
-Engem Aizen Sousukenek hívnak és én vagyok Las Noches ura és az arrancarok vezetője.- Mondta teljesen érzelem mentes hangon.
~Arrancar ez a szó olyan ismerősen hangzik már mintha hallottam volna valakitől~ Aztán magamra néztem, most jutott eszembe, hogy megint emberi alakom van, újra Aizenre néztem.
-Maga csinálta ezt velem?-
- Igen én mentettem meg az életed azzal, hogy arrancará változtattalak és idehozattalak, hogy ellássák a sebeidet.-
-Értem és akkor most ha jól gondolom, akkor magát kell szolgálnom cserébe azért, hogy megmentették az életem igaz?- Vontam le a következtetésemet.
-Nos ez nem teljesen igaz, de ha akarod akkor szolgálsz és cserébe itt kapsz szálast, élelmet és lesz értelme annak, hogy élsz nem csak úgy létezel a világban.- ...Hát végül is ez nem egy olyan rossz ajánlat, tető a fejem fölé, kaja és lesz hova tartoznom...
-Nos, hogy döntesz elfogadod az ajánlatom?- Mondta nyugodtan, de érződött a hangjában, hogy nem tűri az ellentmondást.
-Rendben elfogadom.- Válaszoltam neki ezután fellát a székről és elindult az ajtó felé, majd megállt az ajtóban és vissza fordult.
-Majdnem el is felejtettem, mától te vagy a 11. az arrancarok között és ez lesz a szobád, a felszerelésed abban a szekrényben van. Ha jobban érzed magad, majd küldök érted valakit aki körbevezet Las Nochesben és elmondja, itt hogyan zajlik az élet.- Ezután kilépett a szobából és becsukta az ajtót maga után. Majdnem egy hétig voltam a szobámba mire felépültem sérüléseimből, közben minden nap jött egy-két arrancar, hogy megnézzék jól vagyok-e, kicseréljék a kötéseimet vagy, hogy élelmet hozzanak nekem. Ilyenkor mindig megpróbáltam információkhoz jutni a kinti dolgokról, de nemigazán tudtam meg mást csakhogy itt szinte mindenki istenként tiszteli Aizent. Aki meg nem, nos az nem húzza sokáig itt Las Nochesben. Mikor elégé felépültem, hogy mozoghassak bejártam az egész helyet és kerestem egy jó helyet ahol nem zavart senki új erőm és zanpakutom megismerésében, egy helyet ahol gyakorolhattam és gondolkodhattam. Nem tudom talán a viselkedésem miatt, talán másért de mindig akadtak olyanok akik nagy keményen belém kötöttek és nemigazán bírtak de ez soha nem érdekelt, mindet kicsináltam egytől-egyig. Emiatt aztán igencsak gyorsan tettem szert hírnévre, de nem a jobbik fajtából.