Az én életem főpontjai ott kezdődtek hogy nagyon szerettem a kalandot, és minden verekedésbe, és balhéba benne voltam. Nagy szarba keveredtem a Zuro banda 7 embere üldözött, az utcán órákon át futottam mindent megtettem, hogy lerázzam őket fákra másztam, kerítéseket ugráltam át de ők jobbak voltak nálam. Már annyira elmerültem a gondolataimban, hogy egy erdőbe értem, és nem vettem észre milyen fáradt voltam. Sikerült leráznom őket. Miután ráeszméltem ezekre hatalmas fájdalom járta át a testemet de úgy éreztem ez a fájdalom nem csak a futás miatt van. Mikor hirtelen elmúltak a fájdalmaim hihetetlen erő borított el, majd iszonyú tempóban elfutottam egy hatalmas sziklához, és a hátamra feküdtem majd elgondolkodtam hogyan tovább. Aztán felmásztam egy fára majd alaposan körülnéztem, hogy hogy juthatnék ki ebből az erdőből, a legkönnyebben. Futottam mint a gép majd elestem, és hihetetlenül elfáradtam, meg se tudtam mozdulni elzsibbadt mindenem, azután jöttem rá hogy a futás szörnyen kifárasztott. hiszen akkor még csak ember voltam... A zsibbadás után elsötétült minden. Szívrohamot kaptam és meghaltam. Amíg éltem mindenkibe belekötöttem aki nem volt szimpatikus, egy nagydarab embernél nőttem fel akit már egyszer letartóztattak emberölésért, miután kiengedték, és a háza felé tartott meglátott engem, amint 2 emberrel verekedtem, hatalmas előnyben voltam mivel kisebbek és gyengébbek is voltak nálam, az ember azonnal észrevette, hogy hatalmas örömömet lelem a verekedésben és, hogy csak játszom velük. Olyan gyengék voltak a harc után miután elfutottak, az ember odajött hozzám, és megkérdezte hogy hívnak. A modoromhoz illően nem válaszoltam. Megkérdezte hol vannak a szüleim.
Azt mondtam meghaltak.
A férfi felajánlotta hogy felnevel. Bérgyilkos lettem. Sok embert megöltem.
Az egyik gyilkosságom alkalmával megmérgeztem egy embert. A Zuro banda főnökét. A banda bosszút esküdött és megfogadták hogy addig nem nyugszanak amíg el nem tesznek láb alól, és meg nem bosszulják főnökük halálát.