Anno, amikor ez a bazinagy palota mágnesként vonzott magához, úgy gondoltam hogy itt majd viszem valamire, de már fene se tudja mióta vagyok 60. arrancar és nem látom az előlépés lehetőségét sem. A shinigamiknál legalább van egy system, ami biztosítja a létrafokokon mászkálás lehetőségét, de itt? Vagy espada vagy, vagy egy mezei arrancar. Bármennyire is jár a respect Aizen-samának amiért megnövelte az erőmet azzal a kacattal, mostanra le kellett vonnom a tanulságot: this place sucks! Big time! Már csak azoknak nagyobb szívás, akik valamelyik espada alá vannak rendelve, echte rabszolgaként. Nekem legalább a szabadság és a függetlenség megmaradt, legalábbis itt a palotán belül. Hozzácsapnám a nyugalmat is, de abban nincs részem. Átlagos mindennapjaim rettegésben telnek, és ehhez elég kettő azaz kettő pszip... piszcho... pszipa... szóval zakkant egyén. I have no friggin' idea mi bajuk van velem, de ez az Eras Vanthor meg ez a Carl Heller szünet nélkül vadásznak rám, mióta csak megláttak. A szobáikból konstans sikolyokat meg kiáltásokat hallani, nagyon nem akarom megtudni hogy mi a bré van ott, de nem akarnak letenni róla, hogy becipeljenek engem oda. Így szinte minden napom azzal telik mostanában, hogy őket kell kerülgetnem T_T Persze, szembe is szállhatnék velük, de egyrészt kettő az egy ellen az totally unfair, másrészt ha vesztek, akkor ki tudja mit csinálnak velem? Régen tök magabiztos voltam meg minden, de életem első találkozása egy arrancarral megcsapolta az önbizalmam. A vereség íze olyasmi, amit nem komálok, így inkább meghúzom magam, amikor csak lehet.
Az a bizonyos napom, amiről most vakerolni fogok, a lehető legpocsékabbul kezdődött, mivel utam átvezetett azon a korridoron ahol az a fél... nem, egészőrült weirdo lakott. Elefántokat megszégyenítő csendben lopakodtam el az ajtaja előtt, amely mögül most éppen egy Darth Vadert is kenterbe verő szörcsögős hörcsögés hallatszott, amitől szabályosan libabőrös lettem. Már-már azt hittem, hogy megúszom amikor is ajtónyikorgás ütötte meg a fülemet. Shit, I'm screwed! Megdermedve fordítottam hátra a fejemet, és félelmeim táptalaját pillantottam meg: egy véres szikét élvezettel nyalogató Erast! A ruhacafat, ami a karjára ragadt a vértől minden bizonnyal egy hírnöké lehetett, legalábbis hasonlított a rajta lévő mintázat. Tétován felemeltem a mancsom, ujjaimmal egy V-jelet formáltam, és egy kényszeredett vigyort magamra erőltetve megszólaltam.
- Yo! - Majd mintha mi sem történt volna, indultam is tovább, de a szike pontosan az arcom előtt elrepülve a falba fúródott.
- Ugye nem sietsz sehová? - Szólt a negédes kérdés.
- Hátööö... az a szitu hooogy... de! - Kosaraztam ki a lehető leggyorsabban a lányt, majd villámrajtot véve távoztam a helyszínről, szemem sarkából csak annyit láttam, hogy ő is mozgásba lendült...
Lihegve fékeztem le néhány száz méterrel odébb és térdeimre támaszkodva próbáltam légszomjamból kitörni. Azt hiszem sikerült leráznom. Cool! Sonidóban nehéz engem megverni.
Még egy hatalmas fújás, és fejemet hátradobva felegyenesedtem, hogy hajamat kisöpörjem a szememből. Még a biztonság kedvéért hátra is simítottam sörényemet, így már biztos jól be van lőve a frizurám. Ochitsuite, már semmi veszély nem fenyeget...
- Ronny...A hátam mögül érkező hirtelen megszólítástól akkorát ugrottam, hogy lefejeltem az öt méter magasan lévő plafont. Szívem össze-vissza kalapált egy darabon, míg rájöttem hogy nem Eras, nem Carl, hanem csak az egyik spanom.
- Öcsém, halálra ijesztettél... what's up, bro?Fordultam meg és nyújtottam az öklömet feléje a szokásos üdvözléshez. Fúú, mire ezt megtanítottam minden haveromnak... nem mintha olyan sok lenne mondjuk.
- Neked nem Aizen-samánál kéne lenned most?Szólalt meg, én meg értetlenül bambultam rája, mint borjúsült a tepsi falára. Miről hadovál ez az istenadta? Semmi dolgom nála ma.
- Nem érkezett meg hozzád a hírnök? Már vagy fél órája a trónteremben kéne lenned!Bután csillogó szemeimbe lassan beköltözött a megértés szikrája. Nem jutott el hozzám a futár... Erős Vándor szobája... azanyádat, te köcsög! o.O Szó nélkül hagytam faképnél a gyereket és teljes erőmből rohantam a trónterembe, átgázolva mindenen és mindenkin aki szembejött velem, legyen szó joystickon vitatkozó ikrekről, vagy hallal és tejjel teli edényekről, ami egy békésen szundikáló arrancar mellett hevert. Levegőért kapkodva estem be Aizen-sama színe elé és vetettem magam térdre.
- MoushiwakearimasenAizen-samafeltartottakdekérésénekelegettéveittvagyok.Hadartam el egy szuszra, mint John Scatman és vártam hogy guillotine alá helyezzék a fejemet, de ez végül nem történt meg. Phew, what a relief! Mint kiderült Kozsó urunk fellengzős szózatából, ami egyébként csupa közhely, önfényezés és rizsa volt, küldetésre kellett mennem. Egyedül T_T Magányos leszek T_T Senki mögé nem bújhatok T_T Kaptam tíz percet hogy felkészüljek, aztán már dobott is be a gargantába a rókafejű lámpás Dzsinn, csak tőle nem lehet kívánni.
Az ég megrepedése a sivatag közepén dobott ki, de itt rohadt meleg volt és nem az örökké sarlóalakú Hold volt az egyetlen fényforrás, hanem a kurva melegen sütő a Nap. Hol a rákba vagyok? Elvileg itt valami szökevényt kéne felaprítanom, de sehol egy lélek. Tétován léptem egyet előre, de a talpam nem talált támaszt. WTF? o.O Egyensúlyomat elvesztve kapálóztam teljesen feleslegesen, hogy aztán legurulhassak a lépcsőn, ami az orrom előtt volt, csak én hülye, nem néztem a lábam elé. Kemény érkezésem volt a lépcső alján, a szám is telement porral. Köpködve tápászkodtam fel álló helyzetbe, majd gyorsan leporoltam a ruhámat is. Egy homályba burkolózó folyosó látványa tárult a szemem elé, a belsejéből kellemes cool áradt felém. Mindjárt jobban tetszik a hely!
Dúdolgatva lódultam meg előre, mivel másfelé nem lehetett menni. Bár éppenséggel átrobbanthattam volna a falat, de nem díjaztam volna ha rám omlik a járat. Hát nem mondom, ráfért volna pár dolog a erre a lyukra. Takarítás minimum, de a falat is fel lehetne dobni pár cuccal, mert így unalmas. Lámpa is kéne, mert a fáklya már régen kiment a divatból. Itt biztos nem vágják mi az az elektromosság. Na mindegy, I don't mind. Többet úgyse jövök ide. A folyosó, minő meglepetés, egy ajtóban végződött. Ez annyira meglepett, hogy gyorsan ki is nyitottam. Tucatnyi szempár meredt a fejemre, ilyen dárdás, félmeztelen, sötétbőrű csávók agyonfestett arccal.
- Bocsesz, félretárcsáztam.Hátráltam ki a teremből és kurva gyorsan becsuktam az ajtót, melyen a túloldalról fémes koppanásokat hallottam. Ezek képesek voltak megdobni azokkal a girhes botokkal? Na én ugyan be nem lépek oda még egyszer, ha ilyen a fogadtatás! Oké, akkor innen el és próbáljunk máshonnan bejutni. Megfordultam, de valamilyen oknál fogva az előbbihez kísértetiesen hasonló alakokkal találtam szembe magam. Affene. Előttem is bennszülöttek, mögöttem is, dou shiyo, dou shiyo... inkább az ajtón túliakkal kéne próbálkozni, mégiscsak azzal jutok beljebb. Újabb hátraarc, ismét ajtónyitás, kardmegragadás és attaaaaaack!!! Ezek csak nem tudnak engem megsebezni. És igazam volt! A dárdák hegye szépen lepattogott a hierrómról! Mekkora király vagyok!
Régi, jóleső érzés fogott el, amikor pengémet ismét húsba vájhattam. Nem gyakran bonyolódom harcba a már korábban említett okok miatt, így a zanpum is ritkán lát vért. De most bepótolhatta a hiányt, yo! Rövid idő alatt egy tucat hullával díszítettem fel a szobát, én pedig végre továbbnyomulhattam. Újabb folyosóra jutottam, ez is ugyanolyan uncsi volt, mint az előző. Viszont legalább hosszabb is volt, meg sötétebb is. Dark feeling, that's all I want!
Na, ennek a végén is ajtó volt. Annyira belejöttem az aprításba, hogy úgy döntöttem, ezt most berúgom *.*
- Áááááucs!!!Reagáltam a lábamba nyilalló fájdalomba, ami abból származott, hogy ezt most nagyon benéztem. Szitkozódva, fél lábon ugrálva téptem fel azt a rohadt ajtót, nagy kedvem lett valakit felnyársalni. És íme, meg is van az önjelölt páciensem
Nálam vagy három-négy fejjel magasabb, nagy benga állat, sőt, még hollow-maszkja is van, de ezen a ponton már semmi sem érdekelt. Mániákus fejjel és magam elé tartott karddal bambultam előre.
- Nocsak-nocsak, mi szél hozott szerény kis hajlékomba, kertitörpe? Ezek a kapuőrök annyira használhatatlanok... Aizen küldött, mi? Mit akar? Hogy menjek vissza, vagy hogy dögöljek meg? Neked is felajánlom hogy visszamehetsz és megmondhatod neki, hogy egyikből sem kérek. Javaslom, ne a társaid példáját kövesd, ők nem jártak jól.Szólt hozzám a kétajtós szekrény egykedvűen. Szóval nem csak önjelölt áldozat, de még tiszta véletlenül őt is keresem. Mennyei! Engem mégis jobban foglalkoztatott most a jelző, amit kaptam tőle.
- Kertitörpe, mi??? Na majd én megmutatom neked ki a kicsi! Jó... te nem vagy az, de ez most mindegy. Ronny Mellont senki se hívhatja törpnek büntetlenül! Kaere ni kono sekai, Naraku no Hana!Kardomat a padlóba vágtam, körülöttem pedig lazacszínű lélekenergia szökött az égbe... szal a plafonig. Átalakulásom végén jólesően fogtam az egyik kezembe a kamát, a másikban pedig kényelmesen pörgettem kusarigamám láncát. Innentől sansza nincs ennek a majomnak, háh! Karomat meglendítve hajítottam el a láncot az arrancar felé, a végén lévő súly gyönyörű íves pályát írt le a levegőben tökéletes dobásom nyomán... hogy aztán ártalmatlanul a falba csapódhasson. Ellenfelem, az a nyomorék egy sonidóval mögém zizzent, és kardjával megkísérelte felhasítani a vállam, de abból nem evett! A kamát azonnal a pengéje útjába állítottam, így feszültünk egymásnak.
- Oh, a nevemmel még tartozom, ne haragudj, mütyür. Apolinar Guardado vagyok, az egykori 13. arrancar. Ám hallj még egy nevet! Despertarse, Sillita!*Szólalt meg ez az Apó, vagy ki, holott franc se kérte, hogy mutatkozzon be. Elvagyok én anélkül is, hogy tudnám a nevét. Ráadásul milyen pózőr módon vezette át a resuja aktiválására, cöh >.> A fehér füsttől egy darabig nem láttam semmit, aztán amikor az eloszlott, na akkor se. Mármint az ellenfelemet nem találtam sehol o.O Ha meglógott, felrobbantom ezt az egész kócerájt, komolyan mondom! Mondjuk ha nem, akkor is. Váratlanul ilyen apró, de annál fájdalmasabb szúrásokat éreztem a lábamban, ami össze is csuklott azon nyomban. Lepillantva né' már, hát ott van Apó és a csülkömet vagdossa. Eddig kétszer akkora volt mint én, most meg harmadakkora sincs. Wtf, are you kidding me? És még te törpézel le engem??? Anyukáddal szórakozzál!
- Hanabira!Sziszegtem fájdalmasan, mire a virágszerű súlyom végéről leváltak a szirmok és azonnal megattakolták az arrancart, de a kis köcsög amilyen apró volt, olyan gyors is, könnyedén kerülgette a felrobbanó szirmokat, akárhányszor indítottam őket útjára. Ráadásul minden egyes alkalommal amikor a közelembe került menekülés közben elhelyezett rajtam egy vágást is! Újra, és újra, és újra. Őrjítő macska-egér harcot folytattunk sok percen keresztül, de minden kísérletem eredménytelen maradt. Oh, go to hell now!
- Temeee, fejezd már be az ugrálást, hadd találjalak el!Hajítottam el feléje ezúttal a fegyverem, hátha sikerül eltalálni és megkötözni. Megkötözni... ez az! I'm a genius! Ajkaimat gyorsan a Gesshoku szóra formáltam, kezemben pedig megjelent a sarlóalakú energia, amely ennek a technikának a jellegzetessége volt. Na ezzel, tuti eltalállak! Here I go! A robbanások nyomán lassan romokban heverő termen átszálló sarló tökéletes időzítéssel oldalba kapta a kis vakarcsot és a falhoz szögezte.
- Owari da!!! Hanabira!!!Kiáltottam el magam. Már tiszta ideg voltam meg mindenhonnan vér folyt belőlem, a talpamon is már csak nehezen tudtam megmaradni a sok fájdalmas sebtől. A robbanó szirmok ismét Apó felé száguldottak, pupillám lassan kitágult az elkerülhetetlennek tűnő találatok láttán, éééééés... BUMMM!!! *.* Izgatottan vártam a füst és a por eloszlását, és egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy az áruló arrancart mozgásra képtelen állapotban pillantottam meg, immár eredeti méretében.
- Take that! Chibi!Köptem a test felé, majd kusarigamámat megpörgettem a fejem felett. Túlságosan egyben maradt a hely, azért az legalapabb technikám nem tud elég széleskörű pusztítást létrehozni a precíziós találataival. Ide valami erősebb kell, hogy kiélvezhessem a győzelmemet.
- Hanano...Suttogtam magam elé, és szavaim hatására a pörgő lánc végén lévő súlyról lassan szirmok váltak le és indultak meg lassan a gravitációnak és a szélnek engedelmeskedve mindenfelé. Mikor már annyi piros volt a levegőben, mint ahány pollen szokott lenni tavasszal, kezemet felemeltem és egy ultracool mozdulattal csettintettem. Extázisban gyönyörködtem a kinyíló tűzvirágokban, melyek beborították a teret, szétszaggatva minden egyes négyzetcentiméterét a helyiségnek, szétvetve a falakat és beszakítva a plafont. A fentről beömlő homokot sonidót használva kerültem el, és a napsütéses sivatag legfrissebben nyílt üregének szélén bukkantam fel ismét. Kusarigamám visszaalakult katanává és ezzel én is visszanyertem gyengébbik alakomat. Mint aki jól végezte dolgát, tenyereimet összeütve néztem végig magamon. Siralmas látványt nyújtottam, ruhám csupa vér volt, bőröm tiszta seb T_T Bah, nem éri meg fájtolni. Ezért? És még jutalmat se fogok kapni T_T Morcosan nyitottam gargantát és húztam vissza a jó hűvös éjjeli homoktengerbe. Egyenesen Aizen-sama színe elé járultam, hadd lássa hogy mit elszenvedtem őérte. Őfelsége hűvösen végigmért, majd megszólalt.
- Bebizonyítottad, hogy alkalmas vagy komolyabb feladatok végrehajtására is. Bizonyára Apolinartól hallottál azokról, akiket korábban elküldtem erre az útra. Úgy határoztam, hogy az az arrancarom, aki képes lesz legyőzni őt, megkapja a noveno espada pozícióját. Így a mai naptól te viseled ezt a címet.Értetlenül pislogtam egy darabon, míg eljutott a tudatomig az információ és értelmezni is tudtam. Megpiszkáltam a fülem, hogy biztos jól hallottam-e amit hallottam, de szerintem jó a hallásom.
- Domo arigatou... gozaimasu.Feleltem tétován, majd távoztam a trónteremből. Jó humora van Aizen-samának, az biztos. Vagy tényleg komolyan gondolta? o.O
Ebből szerintem ki is derült számodra, hogy a pályázatod elfogadom. Jót nevettem rajta... xD