Kinezuma-sensei, a tanárom és a társam ^^

Név: Kinezuma
Kor: Pár napos
Kaszt: Módosított lélek
Nem: Férfi
Jellem: Hallgatag típus, tipikus zseni, általában csak a gazdájához szól. Nem szeret harcolni és nem is szokott, tekintve, hogy a képessége nem a harcolásra összpontosít. Gazdájáról soha senkinek nem mond el semmit, csak vele oszt meg információt, hiszen erre lett teremtve.
Felszerelés: nincs
Képesség: Mindenféle tudomány tárháza, tudását képes egy érintéssel átadni, ám az mind számára, mind pedig annak, akinek átadja a tudást fárasztó és fájdalmas. A mellékhatás minimum húsz percig tart, de ez az átvitt információtól is függ. Továbbá képes új információk befogadására is, ráadásul ellenfelem képességeit is elemezni tudja, ezt az infót pedig át tudja adni nekem és a feletteseimnek is. Ám egy nap csak bizonyos mennyiségű tudományt bír átvinni, mert egy idő után „lemerül”. Továbbá, ha túl hatalmas lélekenergiát érez, úgy egy kapitányszintűt, azonnal elájul.
Kinézet: Egy plüss mókusba van zárva, így egy normál mókusnak néz ki. Kék bundával, de hát, hogy lehetne egy átlagos kisállat? Ráadásul csak ilyen plüssöm volt.

Előtörténet:

Miért is kell nekem egy ilyen… izé!?

Miután találkoztam az egyetlen szerelmemmel és felvilágosodtam az emberiség irányába, úgy döntöttem, hogy hasznos leszek az osztagom számára. Tekintve, hogy a 12. osztag a tudósoké, így úgy gondoltam illene nekem is megokosodnom. Éjjel, nappal a tudományos könyveket bújtam és próbáltam okosodni. Mondanom se kell, hogy nem lettem okosabb egy cseppet se.
Hosszú ideig gondolkodtam, hogyan is kéne hamar megokosodnom, de csak nem jutott eszembe semmilyen ötlet. Bánatomban már inkább az osztagom területén járkáltam. Ekkor hallottam beszélgetni két újoncot a módosított lelkekről. Talán nekem is szükségem lenne egy módosított lélekre. Jól jönne egy olyan, amelyik képes könnyedén tanítani. Végül is a mai tudományuknak köszönhetően ez nem lenne olyan nehéz az osztagom embereinek. Amennyi zseni itt egy helyen összegyűlt pár nap alatt simán összedobnak egy ilyen lényt.
Már csak egy dolog hiányzott, még hozzá egy kérelem a hadnagyhoz, hogy készíttessen a számomra egy ilyen lényt. Hosszú ideig győzködtem, mire beleegyezett Kuroi-sama.

Az ismerkedés… vele

Mikor a felettesem beadta a derekát és a lény elkészítését parancsba adta, én ismét visszamentem bújni a könyveket, legalább addig is művelődöm. Majd pár nap múlva kész is lett a csoda. Kicsit meglepődtem, amikor egy cukorkát adott át nekem a főnököm. Elmondta, hogy nekem már csak annyi a dolgom, hogy keresek otthon egy plüssállatot és bele kell rakni, aztán összebarátkozhatok vele.
Mikor hazaértem, rögtön elkezdtem kutatni a szekrényekben, végül megtaláltam, amit kerestem egy kék bundájú mókus plüsst. Nem tudom, miért lett kék a bundája, de hát csak ezt találtam, sőt azt se tudom, hogyan került a szekrényembe. Mindegy, a lényeg, hogy most bele kell raknom ezt a valamit. Miután a zsebemből elővettem a pirulát, azt a kis plüss szájába raktam, majd hirtelen elkezdett kúszni a gyomra felé. A földre letéve a kis játékszert vártam a fejleményeket. Pár másodperc múlva a műmókus megmozdult és felült törökülésbe. Kicsit meglepett a cselekedete, de megpróbáltam ezt nem a tudtára adni az arckifejezésemmel.
- Szóval kedves Kinezuma, tudnál magadról mesélni egy kicsit? – Kérdezem a kicsi méretű lénytől. Ekkor vettem észre, hogy időközben el is neveztem a kis srácot.
- Kinezuma, ha jól gondolom, ez én volnék. Nos, miután megteremtettek, mindenféle tudást beleültettek a fejembe, aminek hála az IQ-m emberfeletti, továbbá bizonyos mennyiségű tudást is át bírok adni annak, akinek akarok. De a készítőim valami Renről beszéltek, azt mondták, ő lesz majd a gazdám. – Mondta el a „társam”. Szóval nagyon okos, na de mi ez a tudás átadás. – Mi ez a szag? – Kérdi a mókuska, miközben a levegőben szaglászik.
- Ó, csak a reggeli kísérleteim, nem vagyok valami jó szakács, így inkább vegyi fegyvereknek hívnám őket. – Mondom neki a fejemet vakargatva, majd a kis mókus hirtelen a fejemre teszi a kezét és a szakácstudományok fortélyai kezdenek el áramlani a fejembe. Mindeközben a fejem elkezdett fájni és elégé szédültem is, nem volt valami kellemes érzés. Majd hirtelen véget ért és azt vettem észre, hogy a társam a földre zuhan fáradtan, én pedig a kezemmel utána kapok, hogy ne zuhanjon a földre. A fejembe elég nagy fájdalom hasított bele, de a kis lényt még óvatosan letettem a földre és a fejemet simogattam, hogy múljon el a fájdalom. Nagyjából fél óra múlva sikerült is megszabadulnom a fájdalomtól.

Tudok főzni? o.O Ezt se mondom el senkinek >_<

Miután már mind a ketten jobban voltunk az újdonsült társam megkért rá, hogy csináljak egy kis Borani Esfanaajt, először azt sem tudtam, hogy miről beszélt, aztán esett le, hogy egy spenótos joghurtot kért. Azt sem tudtam, honnan tudok erről az ételről, minden esetre gyorsan felöltözve elindultam a boltba, mert nem volt meg az összes összetevő. Minden esetre a kis társamat is magammal vittem.
- Na és mond, tetszik a neved és az alakod, vagy szeretnél valami mást? – Kérdem a kis kék mókus barátomtól.
- Nem, nekem megfelel. – Mondta, majd meg is érkeztünk a célállomásra, ahol megvettem a szükséges eszközöket, majd mikor bevásároltam és haza is értünk neki is láttam az étel elkészítésének, annyira nem volt nehéz, mi több szerintem még ehetőre is sikerült. Majd később mind a ketten megbizonyosodtunk a felől, hogy ehető, mi több még finom is volt.
- Amúgy az én nevem Hosijo Ren, én volnék az a férfi, aki a te gazdád lesz. – Árulom el neki, majd hozzáteszem. – Tudod, én a 12. osztaghoz tartozom, ahol a legtöbb ember zseni és én is szeretnék érteni egy-két tudományághoz, remélem nem gond, ha a segítségedet kérem. – Mondom neki, szinte boci szemekkel.
- Rendben, de cserébe elszállásolsz és etetsz itt. – Ajánlja fel, mire a kezét nyújtja. Nyilván az alku hitelesítésének érdekében. Végül is ez egy nagyon fair ajánlat, hiszen mind a kettőnknek jó. Ő élhet úgy, ahogy akar, én pedig talán pár héten belül büszkén nevezhetem magam a 12. osztag tisztjének.

/Ismét várom az építő jellegű kritikát ^^/

A pályázatod rendben van, viszont az elején viszonylag sok volt a szóismétlés, valamint találtam elgépeléseket is. Azonban ettől függetlenül pályázatodat elfogadom.