Forró a lábam alatt a talaj, mostanság sok dolog történt. Jobb most nem szem előtt lennem. S bár a laborban senki nem vette észre a változásokat, hála a szokásos maximalizmusomnak. Viszont az utóbbi idők időszakos eltűnéseim, az elővakart archívumok, a könyvtári lista amivel lógtam, ez mind mind még elrendezetlen ügy. Hagynom kell hogy ez mind mind leülepedjen, mielőtt valaki kérdezősködni kezdjen. Mondjuk drága hadnagyunk. Most nagy mázli, hogy híján vagyunk kapitánynak, különben ezt a játékot biztos nem tudtam volna végig vinni. Visszavittem az összes könyvet, a jegyzeteimet pedig egy jelkódos aktatáskába az ágyam alá rejtettem. Megígértem, hogy semmit sem hagyok azoknak akik esetleg túl kíváncsiak lennének. Sok sok lélek-energikus kutatás, ez pedig nem megszokott tőlem, de jobb nem lebecsülni mások munkáját. S akadt is valami érdekes, az ikrek lelki kapcsolatában ami esetleg megoldást jelenthetett. Most viszont, ajánlatos ha inkább meglapulok, igazán nem hiányozott, hogy egy vőlegény vagy akárki palacsintát csináljon belőlem, vagy rosszabbat. Távozásomat pedig ügyesen és mindenre kiterjedően elő kellet készítenem. Most pedig pont kapóra jött a küldetés. Az első voltam az osztagban, aki hanyatt homlok beadtam a jelentkezési szándékomat. Ráadásul ez valóban nekem való. Idő anomália, rejtély, titkok pont jó lesz egy kis kikapcsolódásként. Még előző nap összeszedegettem az erről szóló dokumentumokat, s feltápláltam egy kézi apró adattárolóra. Túlságosan szembetűnő lenne azt a sok száz oldalt magammal vinni, benyalni meg már kevés az idő. Kész megkönnyebbülés volt reggel arra gondolnom miközben borotválkoztam, hogy ma végre nem kell ködösítenem a többiek előtt, nem kell a szemükbe néznem egy olyan titokkal a gondolataim mögött, amit soha nem tudhat meg senki és végre azt csinálhatom amit szeretek. Az utóbbi egy- két hét akár egy kompresszor úgy kezdett egyre nagyobb súllyal rám nehezedni, de most minden rendben volt. Üdén, fitten és kisugárzóan energikus hangulatban voltam, bár ez némileg lehetséges, hogy a koffein hatása. Na igen biztos >.<. A fésűvel megint összevesztem, egyszerűen a statikus elektromossággal képtelen vagyok mit csinálni, akárhogyan is szenvedek vele. Sebaj, kit izgat most ez kutatni megyek! Előzetes helyfelmérést is tartottam már, szóval tudom, hogy a pót testek ruhája rendben lesz, bár mindegy, mert én így is úgy is ki fogok lógni a sorból, ezt már megszoktam. Széles gyerekes mosollyal battyogtam a gyülekező hely felé. Gondolataim már az emberi világban kalandoztak. Én már voltam ott egy párszor a hobbim miatt, de most még is gyerekes kalandvágy öntött el. Egészen könnyűnek érzem magam, lelkem pedig visszafiatalodott egy ifjú titán szellemiségéig. Tök jó lesz korabeli cuccokban díszelegni. Ezek a kis elmézgetések, egészen felvillanyoztak, és ezt nálam lehet kissé szó szerint érteni. Lassan elérkeztem a helyszínre, s mosolyom azonnal egy kényszeredett maszkká dermedt. Matetsaku taicho, Suwun taicho, nyááá hát erre nem számítottam. Meg is torpantam, éreztem, ahogy kiráz a lúdbőr, egy hideg zuhany képében. * Igen, ez a te szerencséd* Mormogtam magamban, s meg is torpantam egy pillanat erejéig. Átfutott az agyamon, hogy talán visszavonulót kéne fújni, de immár késő volt. Most már végig kell csinálni. Megadó és megsemmisült hangulatom csak egy kis sóhajjal engedtem ki, s karjaim lelógtak magam mellet. majd tovább indultam a többiek felé.

A kapitányok és az ő ismeretségi körül külön világ, akárki nem csatlakozhat oda, s tiszteletemet ki is fejeztem a számukra megelőlegezett távolságtartással, s egy komoly visszafogott de alázatos meghajlással. A többiek viszont egészen barátságosnak tűntek ^^. Jó alkalom másokkal is kapcsolatot teremteni. Gyakorlatilag mindenki ismeretlen volt a számomra, s akit ismertem, nos hát felé sem mutattam ki. Viszont Katsuo kun, és Sakada kun olyannak tűnik aki talán nem utál ki az első pillanatban ^^. Ők váltak hát, ismerkedésem célszemélyévé.
- Nagyon örvendek ^^... Masamune Raiden vagyok a 12.-esektől.- Mutatkozom be nekik illendően, csak úgy betoppanva a beszélgetésbe. Szerencsére még el sem késtem, úgy hogy príma vagyok.
- Jó sokan jöttünk... nem gondoltam, hogy ilyen komoly a helyzet.- jegyeztem meg, egy lopott gyors pillantást vetve a társaság díszesebbik felének. Viszont amit én sem értek, az a két apróság mi a frászt keres itt? Nekem a hajam égnek állna, ha ilyen kis tündérkék az emberek világában császkálnának, főleg a középkorban. Észreveszem köztük Miyoko chan-t is. Akár az anya, de ezt az akaratos kiállást biztos nem a kapitányasszonytól örökölte az száz. Egy kicsit mintha el is lenne kényeztetve , de hát így van ez a lányokkal. A másik kicsit viszont nem tudom kicsoda, majd minden szép sorjában kiderül. Csak egy kis türelem kérdése az egész. Most már többet nem tanakodtam ezen a dolgon, mert nyílt a kapu, s szépen átsétáltunk rajta. A társaság ezen részével lépést tartva én is átértem, s felvettem a póttestem. Meglepő könnyedséggel tettem túl magam a megszokott protokoll egyen ruha nélkülözésén. S figyelmes tekintettel megindultam a célterület felé. A tábla kinn volt, fura, régen nem írták ki, ez még ebbe az időbe tartozott, de pár lépéssel arrébb egy egészen másik idősík köszöntött ránk. Káprázatos jelenség. Mosolyogva néztem, ahogy a régi idők nyugalma, lassú körforgása és zaja felcsendült fülemben.
- Remélem mindenki gyakorolta az óangolt ^^...én hoztam szótárat - Vigyorgok, hisz alig vártam, hogy saját fülemmel halhassam a klasszikus régi beszéd egyszerű s még is tartalmas szólamait. A kor jellemzője a vallásosság, és ezzel számoltam is, s úgy gondoltam, hogy nagyon könnyű dolgunk lesz ha ezt ki is használjuk. Úgy hogy én a korabeli stílus jellegzetes szerzetesi csuháját választottam, szép velúr barna színben, oldalamon lógó fa gyöngyökből álló füzérrel, a rakoncátlan tincseket pedig összefogtam és már kész is volt Raiden atya . Háh... zseni vagyok >.< ! Így betekintést nyerhetek esetlegesen a nemesség életébe is... és egyéb helyekre ahova átlagos halandót a középkorban nem engedtek be.

Gondterhelt arccal rakom le a papírost az asztalomra, majd veszek kezembe egy másikat. Mostanában egyre több a gond az osztag körül, pontosabban igazából körülöttem. Sajnos Vera távozása óta nincs, ki megcsinálja helyettem azokat a dolgokat, amiket eddig rábízhattam, és emellett egyre többször jönnek be olyan dolgok, amikre nem számítok, mint például egy gyermek, és hasonlók. Nem mintha baj lenne, örülök neki, sőt nagyon boldog vagyok, hogy Mitsu áldásos állapotban van, és hogy hamarosan kibővül kicsiny kis családunk, de ezt még meg kell normálisan emésztenem. Hisz nemrég még egyedülálló voltam, most pedig már a közös gyermekünket várjuk a Feleségemmel. Kétség sem fér hozzá, hogy jó apa leszek, hiszen ha másnak sikerült, akkor nekem is fog, nem is ezzel van baj, csak bele kell szokni. Na de ha Veráéknak gond nélkül megy, akkor nekünk miért ne menne? Persze nem ezen kéne járatnom most sem az agyam, hanem például a kezem ügyébe kerülő jelentésekkel, illetve jelen esetben a küldetés információival teleírt papírral, amit nemrég kaptam kézhez. Minél többet megtudok erről a küldetésről, annál hosszabb és mélyebb ráncok keletkeznek a homlokomon, ami arra utal, hogy nagyon nem tetszik, amit olvasok. Sajnos nem tudok mit csinálni, ki lettem jelölve a küldetésre, és mennem kell, ha tetszik, ha nem, csak nem szívesen hagyom itt az osztagot, most meg, hogy nincs hadnagy, főleg nem. Nem nagyon tudom kire bízni a dolgok kézben tartását addig, míg távol vagyok, de néhány percnyi agyjáratás után végül úgy döntök, hogy a Sierashi ikreknél nem fogok jobb helyettest találni addig, míg nem lesz egy új hadnagy. Úgyis gyakorolniuk kell az irányítást. Bár nem tudom, hogy Yuu-chan mit tervez velük, de ha a Vaizard "életpályájából" indulok ki, világos lesz számomra, hogy az ikreknek valamiféle vezető pozíciót szán majd a jövőben. Egy ilyen alkalom pedig tökéletes gyakorlásnak fog bizonyulni a számukra. Némiképp jobb kedvvel kreálok hát egy pokollepkét, és küldöm el a szóban forgó személyekért, de csak Masa-chan kerül elő, Katsuo nem. Fogalmam sincs hol lehet, de tény, hogy kettőjük közül Katsuo-chan az úgymond "kicsapongóbb". Nem mintha baj lenne, de nem ártana, ha néhanapján elérhető állapotban lenne. Ennek ellenére Masa-channak is menni fog az osztag addigi vezetése, míg távol vagyok. Miután ezt elintézem, itt az ideje, hogy elinduljak a gyülekező pont felé. Útközben van időm egy szál cigire, plusz egy kis sétára, hisz nem sietek sehova, normál tempóban is bőven időben odaérek ahova kell. Gondolataimba minduntalan beférkőznek a közeljövő képei, és látom magam, amint a Lányommal, vagy Fiammal edzek, vagy épp játszunk valamit. Mostanában egyre többször kapom magam ilyen képzelgéseken, és be kell valljam, cseppet sincs ellenemre a dolog, csak félek tőle kicsit, de menni fog, ennyi.
Észre sem veszem, hogy időközben elértem a találkozópontot, ráadásul jó vezetőhöz illően elsőként jelenek meg. Cigarettám utolsó részét még elszívom, aztán egy jól irányított pöcköléssel a közeli bokorba hajítom. Időközben kezdenek gyűlni a tisztek is. Van akit csak látásból ismerek, van akit egyeltalán nem láttam még, illetve van olyan is, akivel már régóta közelebbi kapcsolatban állok. Ilyen például Aiko-chan, aki nagy meglepődésemre szintén betoppan a gyülekező pontra. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy Mitsuko húga küldetésre megy, de hát itt van, nekem pedig kötelességem rá vigyázni, szóval mosolyogva üdvözlöm, majd rakom el a hátamra lógni egyet. Néha, mikor látom "érvényesülni" a kislányt, azt imádkozom, hogy születendő gyermekünk ne Mitsu génjeit örökölje ilyen tekintetben. O.o xD
Időközben a Matetsaku család is megérkezik teljes létszámban, akiket szintén régi ismerősként üdvözlök. Ha csak rájuk nézek, örül a szívem, hogy Verának is végre jó irányba terelődött az élete. Már el is felejtettem a kis affért, ami köztünk volt nem rég, és remélem, hogy Ő is.
- Üdvözlet! Aha, megvagyunk, csak sok a munka és viszonylag ritkán látjuk egymást. Bár most majd talán több idő jut egymásra, hiszen Mitsu várandós! - jelentem be örömteljesen, miközben kezet fogok a férfival, majd Miyo-chant is üdvözlöm egy kedves mosoly kíséretében. Így elnézve Aiko-channal virágzó barátságot ápolhatnának...sok a közös bennük..úgymond.
Vera mondatán kissé meghökkent képet vágok, majd udvariasan közlöm vele, hogy a vörös hajú kislány nem a lányom, hanem Mitsuko kishúga, de hamarosan csatlakozom én is a szülők közé, hisz a Feleségem várandós.
Időközben Katuso is feltűnik, mint kiderül azzal a céllal, hogy csatlakozzon a küldetéshez. Nem vagyok annyira oda az ötletéért, de már nem tudok mit csinálni vele, emellett be is beszélem magamnak, hogy jól jön neki is a gyakorlás, meg egy kis terepszemle, szóval végül aztán megadom magam, és hagyom, hogy jöjjön, ne mintha más lehetőségem lenne. További csevejre azonban nem marad idő, hisz megnyílik a senkai kapu, amin át a küldetésben leírt falucska közelében lyukadunk ki. Első pillantásra semmi szokatlan nincs a környéken, ám mikor jobban szemügyre veszem a környezetet, egyből kitűnik az autópálya megszakadása, és a vele járó furcsaságok. Bármennyire is tiltakozik az agyam az ellen, hogy belépjünk ebbe a térbe, sajnos muszáj megtennünk, hisz azért vagyunk itt, hogy fényt derítsünk az itteni helyzetre. Az erőtéren átérve magánál a falunál találjuk magunkat, amivel még igazából semmi gond nem lenne, ha nem lenne totálisan középkori a hangulat, és az élet. Elképedve figyelem a középkori viseletbe öltözött lakókat, és a nőt, aki a tyúkokat hajtja felénk. Szinte észre sem veszem, hogy nekem jön, annyira a dolog hatása alatt vagyok még, de néhány másodpercnyi hatásszünet után magamhoz térek, és odakiáltok Aiko-channak, hogy jöjjön vissza mellém, ne a tyúkokat kergesse, mert nem tudhatjuk, hogy mi a helyzet itt, és legjobb, ha a közelemben marad. Mint általában, magamhoz ragadom az irányítást, és egyből zakatolni kezd agyam a lehetséges opciókon. Először információt kéne szerezni, ahhoz pedig szét kell válnunk.
- Szét kéne válnunk, hogy információt szerezhessünk az itteni helyzetről. - fordulok Veráékhoz és tudatom a többiekkel az álláspontom. - Én, Katsuo és Aiko-chan és Hiroki kapitány megyünk a kocsmába körülnézni. - csapok le egyből a kínálkozó lehetőségre, hisz hova máshova mehetnék én, mint oda? Szinte már második otthonomként kezelem a szórakozóhelyiségeket, szóval ne lesz probléma kiszedni ezt-azt a környékbeliekből. Ennek megfelelően elindulok társaimmal a kocsma felé, közben Aiko-chant felkapom a vállamra, hogy biztos helyen legyen.
Katsuo-chan már elég idős, szóval a kocsmába belépve ki is kérek egy-egy korsó sört kettőnknek, Aiko-channak meg igazából fogalmam sincs, hogy mi kéne, szóval inkább rákérdezek nála. Közben tekintetemmel a helyiséget fürkészem, hogy ki lehet alkalmas az interjúvolásra, és szemem megállapodik az erre legalkalmasabb személyen, vagyis a csaposon.
- Üdv! Mi a helyzet errefelé? - kezdek bele egy óvatos kérdéssel, hisz jobb óvatosan kezdeni a dolgokat. Nem nagyon vagyok otthon a középkori dolgokban, de remélem valami kis infót sikerül kihúznom a fazonból.