Ronny Mellon

Tárgy: Ronny Mellon Szer. Jún. 09, 2010 8:21 am

Jelszó: Süss fel nap, fényes nap...
Név: Ronny Mellon
Kaszt: arrancar
Rang: 60. arrancar
Nem: férfi
Kor: 90 körül
Születési dátum: november 19.
Kinézet: Dús, ezüstfehér haja, és zöld szeme van, arca bal felén egy piros mintázat figyelhető meg. Bőre hófehér, kifejezetten sápadt színezetű. Alacsony, vékony testalkatú, kisfiús külseje cseppet sem félelmet keltő. Testtartása és mozdulatai hanyagok, kezeit szinte állandóan a zsebében tartja. Egyenruhája felsője egy ujjatlan, kapucnis póló, nadrágja kissé bő. Hollow lyuka a bal kézfején van, maszkjának maradéka pedig a bal füle felett lévő virágszerű képződményben testesül meg.

Jellem: Nemtörődöm, flegma srác, aki semmit sem vesz túl komolyan, sajátos lazaságával és könnyedségével reagál környezetére. Nem kicsit öntörvényű, utálja ha ugráltatják, parancsot és utasítást pedig csak és kizárólag Aizenéktől fogad el, nevezett shinigamit ugyanis rajongásig tiszteli, amiért erőt és célt adott neki. Ugyan nem idegen tőle a lekezelő hangnem, ő már nem tűri, ha kigúnyolják, ha pedig magasságára vagy virágos resurrecciónjára tesz valaki megjegyzést, azonnal elszakad nála a cérna és vörös köd borul az agyára. Más esetben azonban igyekszik kerülni a konfrontálódást más arrancarokkal, saját erejét illetően ugyanis nincs sok önbizalma, retteg a vereségtől és a rangja elvesztésétől, így fordulhat elő, hogy akár akkor is megfutamodik, ha egy nála jóval gyengébb arrancar köt belé.
Nem valami briliáns elme, ha finoman akarnánk fogalmazni, úgy is mondhatnánk, hogy sötét, mint az éjszaka. Imád robbantgatni és pusztítani, bár ügyetlensége és szerencsétlensége miatt előfordul, hogy a saját képessége, vagy a körülmények áldozata lesz, szóval gyakran alázza magát porig. Próbál különcködni, leginkább azzal, hogy zanpakutouját és annak képességeit nem spanyol, hanem japán nevekkel illeti, beszédébe pedig angol szavakat, kifejezéseket tűzdel.

Zanpakuto neve: Las Flores del Infierno [Naraku no Hana]
Zanpakuto parancsszava: Kaere ni kono sekai
Resurrección: Az aktiválás a katana földbe szúrásával történik. Ronny maga nem sokat változik, csupán a bal szeme válik pirossá, és a hollow maszkja egy egész fejpántnyi virágfüzérré bővül. Ruházata egy sötétszürke csuklyás köpennyé változik át. Fegyvere egy kusarigama, nagyjából négy méter hosszú lánccal, aminek a végén van egy hat pengeéles szirommal rendelkező, virágszerű csontsúly.

Technikák:
1. Pétalos [Hanabira]
A technika nevének kimondására a kusarigama súlyán lévő szirmok leválnak és a hat csontpenge nagy sebességgel a célpont felé indul. Becsapódáskor a szirmok felrobbannak. Amíg más technikát nem használ, addig ennek a képességnek az újbóli használatához nem kell még egyszer kimondania a nevét.

2. Flor Silvestre [Hanano]
A kusarigama megpörgetésével 50 méteres körzetben apró, piros virágok hullanak alá az égből. Ronny csettintésének hangja detonálja a virágokat, lényegében felrobbant maga körül mindent 50 méteren belül. Ezt a képességet jelenlegi szintjén csak egyszer tudja használni.

3. Zarcillo [Tsuru]
A súlyon lévő „virág” szirmai között megbújik egy inda, mely ha a bőr alá fecskendezi a mérgét, égető fájdalmat okoz az áldozat tenyerében, alaposan megnehezítve egy kard megragadását.

Megjegyzés: a spanyol neveket Ronny nem használja, helyette a zárójeles japán kifejezéseket erőlteti.

Előtöri:
Valamikor a 1920-as években született Japánban, Tachibana Hiro néven. Édesanyja belehalt a szülésbe így apja egyedül próbálta felnevelni, noha ez munka mellett komoly nehézségeket okozott neki. A kisfiú rendszerint egyedül volt otthon, vagy ha nem, akkor az egyik nem különösebben kedves szomszéd vigyázott rá, a munka után hullafáradtan hazaeső apuka pedig nem igazán tudta a család komfortos érzetét nyújtani neki. Az apja mindent megtett azért hogy normális körülmények között élhessenek, igaz Hiro a magány miatt ezt nem érezte és ahogy nőtt, úgy idegenedett el tőle. Tiniként a legtöbb idejét barátaival töltötte, igyekezett minél kevesebbet otthon lenni, minél kevesebb időt együtt tölteni az utált férfivel. Tanulmányi eredményei viszonylag jók voltak, hiszen ha mégis otthon volt, akkor tanulásba menekült, de a szeretethiány okozta feltűnési viszketegsége és agresszív viselkedése nagyon gyakran sodorta őt balhékba, és emiatt delikvensként volt elkönyvelve. A tanárok nem kedvelték, és Hiro se kedvelte a pedagógusokat, így mindenki boldog volt, amikor befejezte a középiskolát. Lévén nem volt igazán mi otthonához kösse, 18 évesen kapott az alkalmon, és tanulmányi eredményeit felhasználva kiment külföldre tanulni. Az USA-ban, egészen pontosan Chicagóban kötött ki, és az életmódváltás nagyban segített neki hogy benőjön a feje lágya. Bajkeverő énjét maga mögött hagyta, megtanult angolul és megismerkedett az amerikai kultúrával, sportélettel, többek között próbálkozott kosárlabdával is. Nagyon tetszett neki amit tapasztalt, szeretett volna hosszabb távon is maradni, de az események szerencsétlen fordulatot vettek. A második világháború Amerikában érte, és tekintve az USA és Japán ellenséges viszonyát kénytelen volt meghúzni magát. Miután lediplomázott, rájött hogy japánként nem fog munkát kapni, így haza kellett hajóznia. Frissen szerzett tudását és végzettségét felhasználva közlekedésmérnökként helyezkedett el, és miután véget ért a megszállás 1952-ben, tevékeny résztvevője lett a lassan újjáéledő shinkansen-programnak. Az 1964-re elkészülő nagysebességű vasútvonal létrehozása pedig meghozta számára az elismertséget. Ez alatt a cirka egy évtizedes időszaka alatt köszöntött be életébe az első igazán komoly szerelem, egyik munkatársába habarodott bele, aki nem kis meglepetésére viszonozta is az érzelmeit. Hamarosan házasság lett a kapcsolatból és Hiro végre egyszerű, de boldog életet élhetett a nehéz kezdetek után. Apjával ugyan továbbra se jött ki jól, de volt egy imádott felesége és egy jó munkája, ő pedig ennél nem vágyott többre. Azaz mégis, egy gyerek hiányzott. De ennek az öröme már nem adatott meg neki. Halála váratlan volt és banális, egy lépcsőről esett le olyan szerencsétlenül, hogy eltört a nyaka.

Lánccal a mellkasa közepén ébredt. Érezte hogy valami nincs rendjén. Bárkit szólított meg, senki sem reagált, mi több, szó szerint átmentek rajta. Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbent, hogy valószínűleg szellemmé vált. De miért nem került a túlvilágra? Az egyetlen magyarázat amit talált, az az volt, hogy meg kell védje feleségét. Ezért ettől a naptól kezdve lélekként követte őt mindenhova és megszállottan óvta minden potenciális bajtól, amitől csak tudta, főleg azután, miután megtudta hogy szíve választottja terhes. Azonban fáradozásai nem mindig vezettek eredményre, ami igencsak elkeserítette, még ha olyan apróságokról is volt szó, mint hogy lefröcskölte egy autó. Az idő gyorsan telt, Hirót pedig egyre inkább aggasztotta, hogy a léleklánca ha lassan is, de folyamatosan kopott. Úgy gondolta, ez a Földön hátralévő idejét jelképezi, és nem szeretett arra gondolni, hogy nem lehet ott a felesége és a csöppség mellett örökké. Aztán eljött a szülés napja is, de a kedvező előjelek ellenére cseppet sem ment rendben a folyamat. A csecsemő nyakára rátekeredett a köldökzsinór, az orvosok pedig későn reagáltak: a kisfiú halva született. A Hirót érő sokk felgyorsította a már egyébként sem túl hosszú léleklánca korrodálódását és lidérccé vált, első áldozata pedig, ahogy ez a hozzá hasonló hollowok esetében lenni szokott, a felesége volt. Nap napot követett, a lidérc pedig másra sem tudott gondolni, csak az evésre. Számtalan lelket fogyasztott el, de étvágya egyáltalán nem csillapodott, és egy idő után az emberek lelkei már nem voltak számára megfelelőek. A saját fajtájára vetemedett, és az új, megrészegítő, erőt adó íz már jobban tetszett neki. A Hueco Mundóban kóborló hollowot hamarosan magához vonzotta a hasonlóképpen érző lények csoportja, és végbement a Gillianná válás folyamata. Azonban Hiro éhsége nem tűnt el, és kisvártatva akarata felülkerekedett a Gilliant alkotó többi lidércén, ahogy újabb és újabb szörnyek váltak a fekete óriás áldozatává. Újabb átalakulási folyamat ment végbe és végül adjuchassá vált. Hosszú idő után végre visszanyerte tudatát, ami nagyban segített neki érvényesülni a homoktengerben. Igaz, emberi életére már nem emlékezett, hiszen megannyi másik hollow is az ő része volt már. Élt-éldegélt, de egyre jobban vonzotta őt a Las Noches gigantikus épülete, tudta, hogy neki ott van keresnivalója. Így hát felkerekedett a hetekig tartó útra, de mielőtt célját elérhette volna, feltartóztatták. Egy arrancarként bemutatkozó lény állt előtte, akit valami Aizen-sama küldött toborozni, és azt vette a fejébe, hogy teszteli hősünk erejét. Persze ő kötélnek állt, és már arra gondolt, hogy milyen jól be fog lakni, de gyorsan szembesülnie kellett azzal, hogy ellenfele korántsem az a kategória, akivel eddig dolga volt. Az arrancar nagyjából 20 perces küzdelem után legyőzte őt és kijelentette, hogy megfelelt a próbán, majd a legyengült lidércet Aizen színe elé cipelte. Az adjuchas végső soron elégedett volt, hiszen bekerült a palotába, azonban nem kis meglepetésére szolgált, hogy Aizen valójában shinigami. De a belőle sugárzó energia annyira lenyűgöző, beszéde pedig olyan meggyőző volt, hogy egy pillanatig se volt kérdéses, hajlandó őt szolgálni. Mihelyst eme elgondolását közölte, az Aizen-nevű egy tartóoszlopot hozott működésbe, melyen valami fényes kristály volt: a Hougyoku. A követ használva a shinigami az egyszerű lidércből arrancart csinált, a 60-ikat, aki Ronny Mellon néven mutatkozott be a zselékirálynak.

Tárgy: Re: Ronny Mellon Szer. Jún. 09, 2010 8:26 pm

A karaktered igen bátor, hogy férfi létére virágos resuja van! Surprised

Na, de az elősztoridban nem találtam semmi hibát, így természetesen elfogadom. Csupán még annyi kikötésem lenne, hogy kezdetben csak két technikát használhat a karakter. ^^ Persze a későbbiekben csatlakozhat hozzájuk a harmadik is Very Happy

Szint: 1.
Tőke: 4000 ryou
Lélekenergia: 5000

Ne felejts el adatlapot készíteni!

Üdv köztünk, kellemes játékot! ^^