-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Oichi Reika

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Oichi Reika
Kidoushuu
Kidoushuu
Oichi Reika

nő
Pisces Monkey
Hozzászólások száma : 45
Age : 32
Tartózkodási hely : Az osztag területén belül, vagy Kami-kun mellett *3*
Registration date : 2010. Jun. 04.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Kidoushuu osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Oichi Reika Cl0te6500/15000Oichi Reika 29y5sib  (6500/15000)

Oichi Reika _
TémanyitásTárgy: Oichi Reika   Oichi Reika EmptyPént. Okt. 29, 2010 8:31 am

Jelszó: Törölve - Szayel Aporro Granz
Engedély: van ^^

~ Adatlap

Név: Oichi Reika
Nem:
Kaszt: Shinigami
Szül. Ideje: 3.15.
Kor: 40 (18-nak néz ki)

~ Előtörténet

Negyven évvel ezelőtt születtem, egy hétköznapi családban. Már amennyire lehet hétköznapinak nevezni egy olyan családot amit shinigamik alkotnak. Az édesanyám a nyolcadik osztag tisztje, míg édesapám a második osztag tisztje volt. Idilli család volt, legalábbis nekem úgy tűnt, hisz mindig távol tartottak a problémáktól. A legnagyobb probléma az az apám és a nagyapám közti ellentét volt. Pár évvel korábban, mikor az apám elvette az anyámat akkor a nagyapám kitagadta őt, valami jött-ment hülyeség miatt. Ezt persze apám nem nézte jó szemmel. Igaz addig nem is volt baj, amíg az öreg tudomást nem szerzett a születésemről. A fejébe vette, hogy mindenképp ő fog engem okítani azokra amiket tud. Az anyám, még úgy ahogy belement, de az apám szócsatákat vívott vele és ez gyakran ordítozásba torkollott. Végül mind a két fél engedett. Az apám belement, hogy engedi az oktatásom, az öreg pedig elfogadta a megszabott feltételeket. Mikor már akkora voltam, hogy járni és beszélni tudtam akkor a nagyapám elkezdett tanítgatni. Megtanított, hogy hogy használjam a kardomat,hogy hogyan kell kidoukat megidézni és, hogy miként tudom kontrollálni a lélekenergia folyását a testemben.
- Nagypapi~, megmutatod a kardodat? - kérleltem már többedszerre, hisz érdekelt, hogy vajon miféle fegyvere van a tanáromnak. Ez már csak ilyen gyermeki szeszély volt.
- Jól van... -sóhajtott végül és előhúzta a fegyverét. - Tatte kara, Sumōkīmirā! (Támadj fel, Füstös tükör)
A fegyver eltűnt és helyette sötét fekete köd ereszkedett a szobára. Kikerekedett szemekkel csodáltam ezt a jelenséget, hisz ilyet még sosem láttam. Mikor az öreg úgy gondolta egy csettintéssel eltüntette a ködöt és a kezében újra a katana volt. Ezután viszont rám parancsolt, hogy folytassam az edzést. Pár évvel azelőtt, hogy egyáltalán megpróbáltam volna felvételt nyerni a Lélektovábbképző Akadémiára, a nagyapám házában bolyongtam. Szerettem azt a házat, mivel mindig valami új dolgot fedezhettem fel benne, mint most is.
A ház alatti katakombákba keveredve járkáltam a kiutat keresve, mígnem egy ajtóval találkoztam. Benyitva egy kis terem fogadott. Az egyetlen dolog ami volt benne az egy kígyófejet ábrázoló szobor volt. A kígyó szája nyitva volt és a szemében volt valami ami hívogatott. Közelebb léptem a szoborhoz, majd végighúztam rajta a kezem, de várakozásaimmal ellentétben semmi sem történt. Azután a szájába nyúltam, hogy hátha találok benne valami elrejtett kincset, vagy hasonlót. Kincs nem volt benne, hanem mikor a kezem behatolt a szájába egy apró marást éreztem, majd szédülni kezdtem és elájultam.
-Kelj fel! - hallottam egy mély és zengő hangot. Mikor kinyitottam a szememet már nem a teremben találtam magam, hanem egy furcsa helyen. Mindenhol romok voltak, amik különböző időközönként tovább vándoroltak. Az ég hófehér volt, mégis a távolban valami nagy zöld tárgy vagy teremtmény volt.
- Ki merészelt felébreszteni az álmomból? - hallatszott újra a mennydörgő hang és a zöld valami közeledett. Hamarosan kirajzolódott az alakja. Egy hatalmas kígyó volt szárnyakkal. Több százszor lehetett nagyobb nálam.
- Ki vagy te? - léptem hátra ösztönösen. A hatalmas teremtmény leszállt előttem, de így csak rosszabb volt, mert felnézve rá szinte kitört a nyakam.
- Te? Nem hittem, hogy ilyen hamar találkozunk. - változott át nagy fényhatás kíséretébe emberi alakba. Így legalább már nem törhet ki a nyakam.
- Ismersz... engem? - hátráltam tovább.
- Már, hogy ne ismernélek. Sőt te is ismersz engem. Gyerünk, mond ki a nevem. - szúródtak a szemei az enyémekbe. A gondolataim kesze-kuszák voltak. Féltem...
- Tsubasa no hebi (Szárnyas kígyó). -suttogtam, majd rögtön utána a szám elé kaptam a kezem. Az előttem álló "ember" pedig mosolyogni kezdett, valahogy ennek a hatására megbátorodtam.
- Mondtam én, hogy ismersz engem, viszont még nem használhatsz. Még fejlődnöd kell kicsit, de addig is ha kell itt leszek.- mondta végül, majd újra elájultam. Ismételten a teremben voltam és a kezemben, amelyiket megmarta az az izé a szobor szájában, most egy kard foglalt helyet. A fejemben újra visszhangzott amit a zanpakutoum lelke mondott. Nem hívhatom elő, míg nem jön el az idő. De mikor lesz az?
Hamarosan elkövetkezett annak az ideje, hogy felvételt nyerhessek az akadémiára. A szükséges követelményeket könnyedén teljesítettem, hála a nagyapám tanításainak, így nem volt szükség többszöri próbálkozásokra, mint egyeseknek. Az évek most már lassabban teltek. Szépen fokozatosan a zanpakutoum megengedte, hogy előívhassam őt. Fantasztikus volt, mikor első alkalommal megtehettem. Jó érzés volt repülni is. Igaz, hogy eleinte nehezemre esett megtanulni a szárnyak használatát, de idővel az is sikerült. Az évek alatt leginkább a kidouk használatában jeleskedtem, míg a többi harcmodort amolyan általános szinten műveltem. Sokszor csúfoltak ugyan a szokatlan hajszínem miatt, de tűrhető volt. Én legalább nem vagyok egy óriás róka, mint amilyen az egyik ex-kapitány volt. Nehéz lehetett neki az biztos. A vizsga, amit én a nagyapám kérlelésére, egy évvel később tettem le, a szokásos volt. Egy hollow volt az ellenfelem. Egy az egy elleni meccs volt. Habár eltartott egy ideig, de végül mégis csak sikerült felülkerekednem a kárhozott lelken és a maszkjának elpusztításával sikeresen elpusztítottam. Másnap már jelentkeztem is az egyik osztagnál, ahova reményeim szerint be fogok kerülni.

~ Kinézet

169 cm magas és a súlya 50 kg. Hosszú vörös haja, valamint lila szeme van. Általában a szokásos shinigami uniformist hordja, viszont gigaiban egy leginkább iskolai egyenruhához hasonlító öltözéket hord.


~ Jellem

Alapjában véve egy kedves, mosolygós és segítőkész lány. Viszont ezzel a nyílt természettel gyakran ellentmondásba kerül az, hogy sokszor szeret egyedül lenni és zanpakutoujának a meséit hallgatni, ugyanis nagyon jó kapcsolatot ápol vele. Legnagyobb gyengéi az édes és aranyos dolgok, mert egyszerűen képtelen ellenállni nekik.

~ Zanpakuto

Neve: Tsubasa no hebi (Szárnyas kígyó)
Fajtája: Illúzió
Shikai Parancsa: Mōningukōru! (Ébredj!)
Kinézete: Normál alakban egy szokványos katana, a markolatán lyukak találhatóak és egy fél centire a keresztvastól szaggatott vörös vonalak. A keresztvason kígyószemekhez hasonló lyukak találhatóak. Shikai alakban a kard egy 70cm hosszú bottá alakul át, amin egy zöld kígyó fut végig, valamint Reika hátán egy pár szárny jelenik meg.
Támadások:
-Hi busshitsu-sei (Anyagtalanság): A használó körülbelül 10 percnyi időre átalakíthatja testét anyagtalan formába, ebben a formában az anyagi jellegű támadások nem tudják a használót megsebezni, de ő sem használhatja fizikai erejét, viszont a kidoukat igen.
-Te no sakusei (A teremtés keze): Bármilyen tárgyból a használó akarata szerint egy élő, érző lény jöhet létre. Egyszerre csak egy lény hozható létre, aminek a strapabírása a transzmutációhoz használt anyagtól függ.
Zanpakutou lelke:
Kinézet: Eredeti alakban egy hatalmas zöld színű tollaskígyó. A tollai zöld és vörös színűek, a fején egy sisakhoz hasonlópáncél foglal helyet. Emberi alakban egy hosszú vöröses hajú fiú alakját veszi fől, akinek a ruhája tele van díszítve tollakkal és furcsa formákkal.
Jellem: Bölcs és megfontolt, ugyanakkor szeret apáskodni Reika felett.Ha harcra kerül a sor igyekszik a lehető legtöbb segítséget nyújtani Reikanak.
Belső világ: A belső világ egy romokból álló bolygószerűség ami egy nagy fehér éterben lebeg. A romokon ősi szimbólumok és jelek fedezhetőek fel és általában a különböző darabok cserélik egymás között a helyüket.

~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- Aranyos és édes dolgokat;
- Társaságot;
- Hallgatni a zanpakutouja meséit;
- Nagyapját;
- Felfedezni új dolgokat;

Nem szeret:
- Korán kelni;
- Az arroganciát;
- Ha csúfolják a hajszíne miatt;
- Nagyképűséget;
Vissza az elejére Go down
http://rosablogja.p8.hu/
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 35
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Oichi Reika _
TémanyitásTárgy: Re: Oichi Reika   Oichi Reika EmptySzomb. Okt. 30, 2010 6:42 am

Üdv!

Szép előtörténet, bár kicsit sajnálom azért Saito-t. Az előtörténetedet természetesen ELFOGADOM.

Szinted: 1
Lélekenergiád: 5000 LP
Kezdőtőkéd: 4000 ryou
Osztagod: Kidoushuu osztag

Ajándékod ezen kívül 10, szintednek megfelelő kidou az eredeti animében szereplők közül. Jó játékot. ^^

Vissza az elejére Go down
 

Oichi Reika

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Nyilvántartás :: Előtörténetek ::   :: Shinigami-