Quibelez de Saporán

Tárgy: Quibelez de Saporán Vas. Jan. 03, 2010 5:07 am

Jelszó: People can possess hope, because our eyes are unable to see death.
Név: Quibelez de Saporán
Kor: 555 éves, de 16-nak néz ki
Nem: férfi
Kaszt: arrancar
Rang: Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja, 99. arrancar
Felszerelés: A kardján kívül nem nagyon hord magánál fegyvereket, gyakori kiegészítője egy rózsafüzér
Születési dátum: 1455. június 10.
Kinézet: Mint már említettem, kinézetre egy 16 éves fiú, tejfölszőke hajjal és kék szemekkel. Nagyjából 170 cm magas és 50 kiló, vagyis nem éppen a legnagyobbak közé sorolható. Maszkja sebhely alakban végig megy az arcán, és a teste bal oldalán is folytatódik. Általában fekete ruhákat visel, amiken piros vagy élénk pink díszítés van. Örömmel mutogatja formás testét, bár soha nem a megfelelő személy érdeklődését kelti fel vele.
Jellem: A szerencsétlenség mintapéldánya, bármibe fog, az csak rosszul sülhet el. Ráadásként egyensúlyproblémákkal küzd, így akárhol képes elhasalni. Nincs magával kibékülve, amiért még mindig egy tinédzser testébe van bezárva, mert így rendesen nem is tud fiúzni. Ja, ezt még nem említettem? Akkor most mondom, hogy meleg. Pechjére csak a pedofilok érdeklődnek iránta. Kifejezetten morcos a természete emiatt, főleg ha hölgyek is vannak a közelében. A munkát nem nagy örömmel végzi, de nem mindig sikerül elmenekülnie előle, nagy sajnálatára.
Zanpakuto neve: Persagato [Perzsacica – mivel másként nem tudtam, szó szerinti fordítás ez]
Zanpakuto parancsszava: Ronroneo, Persagato [Dorombolj, perzsacica]
Resurrection: Mikor a katanája szétporlad, a két kezét leteszi a földre, így négykézláb állva. Ezután a teste fellobban, és mikor lelohad a tűz, már egy hatalmas macska alakban van, aminek van két szarva, valamint lángol a bundája. Az egyensúly érzéke ilyenkor normális lesz, viszont a látása, hallása, szaglása teljesítőképessége megnő. Az ereje körülbelül háromszorosa lesz, a sebessége pedig négy-ötszörösére. kép: http://fc08.deviantart.net/fs40/i/2009/040/5/3/Demon_Cat_by_elen89.png
Képesség:
- Ampolla arma de fuego (Égő ágyú)
Ezt a képességet csak ressurection alakban képes használni. Ilyenkor a gyorsaságának köszönhetően egy örvényt képez maga körül, amely óriási erővel célozza meg az áldozatot. Nagyjából így néz ki: http://www.narutohurricane.com/character-bios/abilities-kiba-doublefang.gif - a különbség az, hogy lángol is.
- Exasperante (Dühítés)
Ezt a képességét is csak ressu alakban tudja használni. Ezt a képességét használva, képes megnövelni a karmai, és a fogai méretét úgy 10 centivel. Ezután a karmok és fogak kötöttsége a testhez csökken, így egy támadás alkalmával képes a beakadtakat hátra hagyni. Nagyjából egy perc múlva a hiányzó részek mindig visszanőnek, így nem különösebben aggódik az elvesztésük miatt. A képesség gyengéje, hogy összesen 2 óráig használható, és a használat után hatalmas fáradtságot fog érezni a használó.

Előtörténet:

Eredetileg Suzuki Hayato néven jöttem a világra 1450-es évek környékén, Japán egyik földbirtokosának fiaként. Persze ez akkoriban nem számított akkora kiváltságnak, mivel senki nem rendelkezett túl nagy területtel. Anyám még a szülésbe bele halt. Először egy falusi asszony, majd két éves koromtól, a nálam 9 évvel idősebb nővérem nevelt. Nem mondanám, hogy nagyon gazdagok voltunk, de jól éltünk. Szép, nagy házunk volt, rengeteg lépcsővel, amin napi rendszerességgel sikerült lezúgnom. Mindig tele voltam kék foltokkal, az egyensúlyproblémáim miatt. Nem volt olyan nap, hogy ne estem volna el valamiben. Általában csak egyszerűen nem vettem észre a lábam előtt lévő tárgyakat, vagy sikeresen elakadtam a saját járóeszközeimben. Persze ilyenkor mindig a nővéremhez mentem, akinek soha nem esett nehezére megvigasztalni. Annyira szerettem, hogy minden játékába bele mentem. Szőke hajam és kék szemem mellett halvány bőröm volt, ami eléggé lányos kinézetet adott. Úgy néztem ki, mint egy mozgó porcelánbaba, és ezt persze mások is észre vették. Szeretett testvérem örömmel adott rám női kimonókat, amiben előtte kellett forognom, mintha valóban egy baba volnék. Azt hiszem egy ideig el is hittem, hogy én is lány vagyok. Mikor nagyobb lettem, akkor is megmaradt valami a kislányos énemből, és így nem nagyon érdekeltek a falusi libák próbálkozásai.
Egy barátom volt életem során, név szerint Ryuuji. Mindig együtt voltunk. Együtt játszottuk az általunk kitalált játékokat. Be kell vallani Ryuuji volt az első szerelmem, ám tudtam, hogy Ryuujinak más volt a szíve választottja. Egy lány, akivel eddig csak egyszer találkoztam. Nem értettem, hogy mi tetszhetett neki benne... Na mindegy. Örültem amikor együtt voltam Ryuujival, de ahogy telt az idő, egyre többet beszélt a lányról, ami miatt egyre jobban kezdtem megutálni a tyúkot. Egy napon, egy vendég érkezett hozzám. A sors fintora lehetett, mivel a lány látogatott el hozzám. És amit akart mondani, köbö annyira ledöbbentett, mint amennyire rüheltem a csajt. A lány éppen szerelmet vallott nekem, ami alapból megszokott volt nálam, de nem akartam elhinni, hogy csak így elhagyta Ryuujit. Vagy lehet, hogy nem tudna róla?
- Tűnj innen, te szemét!- ordibáltam kikellve magamból. A lány természetesen elsírta magát meg minden, de miután elment, hamarosan kiderült, hogy vigaszt talált Ryuujinál. Viszont Ryuuji, megharagudva rám, hogy összetörtem az általa oly annyira szeretett lány szívét, többet a közelemben sem jött. A fene sem tud kiigazolódni bárkin is... És ezután történt meg a végzetes baleset.
16 éves koromban haltam meg, egy szerencsétlen balesetben. Legalábbis ezt mondták rólam, hogy ne nézzek ki akkora baleknak. Egyszerűen csak mentem az úton, miközben sikeresen elakadtam a saját lábaimban. Elvágódtam és leforogtam a hegyoldalon egészen a szakadékig. Nem tudom, hogyan sikerült ilyen 10 pontos vetődést összehoznom, de nem tartottam viccesnek. A következő pillanatban már felülről néztem magamat, és láttam, hogy vérzik a fejem. Azt hittem hallucinálok, így megpróbáltam elmenni, de valami furcsa lánc megakadályozott. Mikor már vagy ötödször sikerült magamra csavarnom és kezdett bennem felmenni a pumpa, egy rántással kitéptem. Az akkor érzett fájdalom hihetetlen volt. Rögtön utána elsötétült minden, és legközelebb, amikor magamhoz tértem, már a testem megváltozott és egy fehér maszk került rám. Nem tudtam mi történt velem, csak azt éreztem, muszáj valamit ennem. De nem tudtam mit. Ekkor megláttam valamit mozdulni mellettem. A kedves öreg bácsika volt a faluból, aki a múlt héten halt meg. A lelke lehetett. Valami miatt azonnal megtámadtam és felfaltam. Ettől mintha enyhült volna kicsit az éhségem, de ez még nem volt az igazi. Többet akartam, jóval többet. Az egész környéket bejártam és minden lehetséges lelket elfogyasztottam. Még mindig nem volt ez elég, az éhségem alig akart csillapodni. Ekkor egy hozzám hasonló lénnyel találkoztam, aki azonnal megtámadott. Először nem értettem miért, hiszen egy fajból voltunk, de utána leesett. Az éhség vezérelte. Nem tudom hogyan, de legyőztem, majd megettem. Furcsa módon az éhségem azonnal csillapodott. Szóval ezért próbált ő engem legyőzni. Megértettem valamennyire az elvet, ami alapján az ő világuk működik. Szóval az erősebb győz, a gyengéket meg felfalják. Pusztíts vagy elpusztulsz. A világ alapvető szabálya, ezt kellett csak követnem.
Egy ideig ezzel rendben is voltam, bár nem egyszer a képességeim miatt majdnem vacsora lettem. Évekig vándoroltam és éltem a fajtársaim életét elvéve. Néha összeakadtam fekete ruhás emberekkel, akik megtámadtak, de szerencsére mindig megmenekültem. Egy idő után, úgy éreztem, hogy el kell mennem innen, mivel túl sok gyenge lélek volt itt, akik már fél fogamra sem voltak elegek. Így történt, hogy megnyitottam egy Gargantát, és mentem át Hueco Mundoba. Itt sokáig vándoroltam, nálam gyengébb, ám laktató hollowokat vadászgatva. Egy napon, egy óriási hollow-ot sodort az utamba a sors. Sokkal erősebb és fejlettebb volt nálam, ezt rögtön láttam rajta. Persze neki is ugyanaz a cél lebegett a szeme előtt: az én elfogyasztásom. Eleinte próbáltam menekülni, de nem tudtam. Bármerre fordultam elállta az utat. Nem volt más választásom, mint harcolni az életemért. Keményen küzdöttem, de így is csak az utolsó pillanatban győztem le. Majdnem minden erőmet felemésztette a küzdelem. Miután sikeresen megöltem azonnal felfaltam, és az erejét éreztem magamban. Furcsa módon a fáradtságom, és az erőm teljesen visszatért, sőt még meg is nőtt.
Bármi is volt, többet akartam belőle. Csak remélni tudtam, hogy vannak még hozzá hasonlók. Utólag megtudtam, hogy nem sima hollow volt, hanem nagy eséllyel egy Gillian. Azzal, hogy elfogyasztottam, én is ezzé váltam. Hosszú ideig voltam ilyen, miközben egyre többen támadtak meg. Aki nem bírt elmenekülni, azt azonnal elfogyasztottam, de soha nem szegődtem a nyomába a menekülőknek. Nem hittem, hogy van erősebb ennél a szintnél, de tévedtem. Akivel találkoztam adjuchas lehetett, de nem volt ereje teljében. Már haldoklott, nyilván valaki korábban legyőzte, csak elmenekült. Hatalmas erő lakozott benne, amit már nem tudott felhasználni. Nekem több sem kellett, azonnal eltüntettem. Ahogy növekedett az erőm, szélesedett a tudatom is. Mostanra már kifejlődött az egyéniségem, pontosan tudtam mit akarok és mit nem. De még valami hátra volt. Nem tudtam mi, de a hiánya kínzott. Egy idő után feltűnt, hogy minél erősebb vagyok, a maszkom annál inkább zavar. Egyszer minden erőmet összeszedve megpróbáltam levenni. Nem sikerült pont úgy a dolog, ahogy elterveztem, mivel ketté tört, és egy része bele állt az arcomba, sebhelyként. De már örültem, hiszen újra visszakaptam valamennyire az emberi formámat. Nem tudtam pontosan mit kezdhetnék magammal, vagy hogyan tudnám irányítani az erőmet.
Egy napon, egy fiatal férfi talált rám, és vitt el Aizenhez. A segítségével sikerült az erőmet egy kardba zárnom. Las Noches érdekes helynek bizonyult, de nagyon rosszul éreztem magamat benne. Túl sok volt a nő, akik erősebbek voltak nálam, és mindig elhódították előlem a kiszemelt áldozatot. Egy nap felajánlotta nekem, hogy fracción lehessek, és örömmel elfogadtam. Csak utána derült ki, hogy nincs olyan hímnemű espada egész HM-ben, aki be mer engem vállalni, ezért Slarin mellé osztottak be. Valójában vele elégedett vagyok, mert ha lelépek a munka elől, soha nem keres. Felesleges dolgozni, sokkal jobb buli fiúkat kilesni...

Tárgy: Re: Quibelez de Saporán Vas. Jan. 03, 2010 7:15 pm

Hát, kedves Quibelez… a neved, az rendesen ütött, de azt hiszem, ezt már mondtam… xD Ötletes, nekem tetszik, szóval már csak ezért is plusz pont jár. xD No, de nem is kertelek, inkább mondom a hibákat, ami persze elenyésző. Very Happy

☼ Adatlap

• Kicsit összefolytak a dolgok, szóval légyszi, próbálj meg kicsit tagolni, hogy jobban áttekinthető legyen. ^^

Hát nem mondom, bátor vagy, hogy bevállaltad ezt a karaktert. O.o Na mindegy… Razz

Lényeg, hogy nekem nagyon tetszett, bár volt benne néhány helyen egy kis kavar, de ha azt vesszük, hogy lehetett úgy is érteni, hogy jó legyen, már nem köthetek bele.

Azt hiszem nem mondhatok mást, minthogy az előtörténeted elfogadom.

Lélekenergiád 5000, szinted 1, valamint kezdőtőkéd 4000 ryou. Adatlapot ne felejts el készíteni!

Kellemes játékot! Very Happy