*Elolvassa a cetlit, jó alaposan, megjegyzi, hogy mi áll rajta, aztán visszaidézi, hogy a bátyja hogy is készítette el ezeket a finomságokat. Előszedi a hozzávalókat, szerencsére nem olyan béna a konyhában, hiszen nem először látja ezt a helyiséget. Időközben megereszt egy vigyort a tanár "háta mögött", majd nekilát a munkáak. Először a palacsintának lát neki, az a legkönnyebb szerinte.*~Nem is tudja a sensei, hogy mennyire örülök a rámsózott munkának.~*gondolja, persze megmarad a rideg tekintet-és arckifejezés. Persze naná, hogy nem fogja elárulni, mennyire örül. A tegnapi melót is élvezettel végezte, hiszen nem kellett a társai között lennie, kivétel a futásnál.*~A tegnapi futásnál is én végeztem hamarabb, sőt, még pluszba gyakorlatoztam egy kicsit, hogy fejlesszem a gyorsaságomat. Haj, mázli, hogy a gondolataimbanem látnak bele.~*gondolja. Már elkészült az első adag palcsinta tézta, így a beindított tűzhelyen lévő serpenyőt veszi használatba. A lány fekete haja olyan dús szerencsére, hogyha el akarja rejteni az arcát, nem igazán lehet kivenni az arckifejezését. De még utánnajár meló után, hogy mik voltak azok a lények.*~Remélem felhagy a bámulásommal. Mit néz rajtam ennyire?~*gondolja meló közben.*
