Sensai Hinode pályázata

Tárgy: Sensai Hinode pályázata Szomb. Júl. 25, 2009 9:17 am

7. osztag hadnagyi pályázat

Miután kinevezték Nobu-t kapitánynak, és megüresedett a hadnagyi pozíció, elgondolkoztam azon, mi lenne, ha megpróbálnám én betölteni. Igaz, még nem sok ideje vagyok az osztagnál, de a hónapok alatt sikerült betekintést nyernem abba a munkakörbe, amire most jelentkezek.
Vettem a bátorságot, és felkerestem a főkapitányt, hogy mégis mi szükséges egy ilyen fontos tisztség betöltéséhez.
-Tudja, mindenki másképp érdemli ki azt, hogy bekerüljön ebbe a körbe. Van, aki saját tettei miatt, és van, akinek kell egy kis segítség. Ahogy látom, Ön a második csoportba tartozik. Így hát megadom a kezdőlökést… -sétált az egyik szekrényhez, és elővett egy dossziét. Visszaült és olvasgatni kezdte. Pár perc után megszólalt.- Van itt egy dolog, amit most talán ki tudna javítani.
-Mire gondol?
-Az emberi életében nem egy személy volt, akinek elvette az életét. Az ajánlatom az, hogy ezeket fel kell keresnie és vagy bocsánatot kérni, vagy ha esetleg rossz oldalra állt az illető lelke, megsemmisíteni.
Kerek szemekkel néztem a kapitányra, mert ez elég nehéz feladatnak tűnt.
-És ha valakit nem találok meg?
-Higgye el, mindenki meglesz, csak keresnie kell. Holnapra összeállítok egy listát. Ez alapján megtalálja őket. Egy hete van, hogy teljesítse. Megfelel?
-Azt hiszem.
-Nem volt valami meggyőző, de igennek veszem. Akkor holnap. Most menjen és gondolja át a dolgot!
-Igen. Köszönöm. –meghajoltam, és kiléptem az irodából.
Míg visszafelé sétáltam, végig járt az agyam.
~Lehet mégsem kellett volna beszélnem vele… Elég bizarrul hangzik ez a keressem-meg-őket dolog. És mi van, ha nem sikerül teljesítenem? Teljesen feleslegesen venném a nyakamba a világokat? Bár ha azt nézem, a lelkiismeretem talán nyugodtabb lenne…
Végre visszaértem a 7. osztag területére, ahol a távolban megpillantottam Nobut. És ekkor kigyúlt a kislámpa: hogy fogom neki elmondani, hogy egy hétig alig leszek majd itt, és vajon hogy fogja fogadni? Nagyot sóhajtva indultam felé, továbbra is agyalva a dolgon…
×××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××
Belépve a szobámba fura érzés fogott el: úgy éreztem, elárultam őt. Igen, nem mertem elmondani. Biztos voltam benne, hogy nem engedné, hogy ezt elvállaljam, sőt, kézzel-lábbal visszatartana, ha kell. Gyorsan lezuhanyoztam, átvettem a pizsamámat és kiültem az ablakba egy csésze tea társaságában. Nem tudom, mennyi ideje ülhettem ott, amikor is végre meghoztam a döntést: elvállalom. Lemásztam a párkányról, letettem az üres bögrét, és nyugovóra tértem.
Másnap az első utam az 1. osztagba vezetett. Bekopogtam, de a kapitány nem volt sehol. Pár percig kellett csak várnom, és megérkezett. Sürgős dolga volt, így rövidre fogta a mondandóját.
-Nos, itt lenne a lista 26 emberről, akiket még utol tud érni valamelyik számunkra is elérhető világban. Persze még így is elég lesz őket megtalálnia, de ez már nem az én gondom. Most pedig fogja… -nyújtotta át a lapot- egy hét, egy nappal sem több. Sok sikert! –sétált ki az irodából, majd én is követtem.
Visszatértem a hálómba, és csak ott nyitottam szét a lapot. Tényleg 26 név volt rajta, feltüntetve, melyik világban tartózkodnak, és körvonalazva a helyszín. Ideje munkához látni.
Első nap: a Lelkek világában kezdtem a felderítést. Reggeltől estig mászkáltam, de így is csak 6 személyt sikerült megtalálnom, akik eléggé ellenségesen viselkedtek a vallomás után –amit meg is értek. Volt, aki kaszát hajított utánam, egy nő bele akart dobni a kútba, egy öregember pedig kutyát uszított utánam. Még 11 személy kellene itt megtalálnom, de azzal várok pár napot…
Második nap: megtaláltam az említettek közül két lelket, Karakura townban. Miután sikerült nekik elmagyarázni, miért is vagyok ott, és mit akarok tőlük, kisebb üldözés után átsegítettem őket a Lelkek világába. Ismét fáradtan térek nyugovóra, de még nem adhatom fel.
Harmadik nap: ismét Karakura townba megyek, csak egy másik negyedbe. Itt azonban már nem csak szimpla lelkekkel van dolgom: a mai negyedik jelöltem egy hollow. Mivel tudom, hogy úgysem értené, mit akarok tőle, na meg nem is bájcseverészni jöttem, harcba kezdek.
Ellenfelem erősebb, mint gondoltam; erőteljes támadásokat intéz felém, melyeket egyre nehezebb volt kikerülni, vagy hárítani. Gyors volt, és hihetetlenül éber. Karjait könnyedén mozgatta maga mellett, szinte minden mozdulata halálos csapás lehetett volna. Kardommal próbáltam védeni magam, kisebb-nagyobb sikerrel, de tudtam, ha nem vetek be valamit nagyon sürgősen, akár a fogamat is itt hagyhatom. Próbáltam shikai támadásokat, de egyik sem volt hatásos ellene annyira, hogy a sebesüléstől összeessen, vagy meghaljon. Végül egy Mabushii pikapika és Hadou 33. kombinációval sikerült őt elpusztítanom. Rettenetesen fájnak a végtagjaim, így térek vissza SS-be.
Itt azonban összetalálkoztam a kapitányommal, így mindent be kellett neki vallanom. Elhűlve és remegő lábakkal hallgatta végig a sztorimat, én pedig egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Tudtam, hogy nehezen viseli majd, de nem gondoltam, hogy ennyire. Na és ami a legrosszabb, hogy van még hátra négy napom és tizennégy lelkem. Nem tudom, hogy fogom végigcsinálni…
Negyedik nap: egy pokollepke száll be az ablakomon, mielőtt elindulnék: az első osztagba kell mennem, sürgősen. Nem értettem, miért hívatnak, de amilyen gyorsan csak tudtam, mentem.
A kapitány irodájába lépve a szívem a torkomban dobogott, aminek nem tudtam az okát.
-Nos, azt hiszem, bebizonyította azt, amit látni akartam.
-Ezt hogy érti?
-Ahogy mondom… ez a három nap elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön, tényleg alkalmas a hadnagyi székbe. A lapot nyugodtan dobja ki, már nem lesz rá szüksége.
-Ez most komoly? –hüledeztem a székben, miközben nagyokat pislantottam.
-Ilyen dolgokban nem szoktam viccelni…
-Kö-köszönöm, kapitány! –pattantam fel a székről, majd gyermeki énem vezérletével gyorsan megöleltem, és még mielőtt bármit is reagálhatott volna, kirohantam a helységből.

Tárgy: Re: Sensai Hinode pályázata Vas. Júl. 26, 2009 5:39 am

-Na, de Hinode kisasszony! Hm... *rázza meg a fejét a főkapitány* A hadnagyi karszalagjával mi lesz? *kérdezi úgy, mintha lenne rá remény, hogy a távozó még hallhatja*
Beletörődve a kitörő örömmel távozó lány látványába egy futárért int, akinek feladatul adja, hogy vigye a friss hadnagy után "nélkülözhetetlen" kellékét.
-Ezek a mai fiatalok?! *jegyzi meg halkan, majd újra visszatér teendőihez*

****************************

A pályázatodat természetesen ELFOGADOM!
Gratulálok! És jó munkát kívánok a 7-dik osztag hadnagyaként!