Nemrég érkeztem a városba, Karakurába. Már a város közelében lehetett érezni a szellemi energiák sokaságát, még soha nem éreztem ennyi energiát egyetlen városban. Nem csoda hogy sok hollow és arrancar jelent meg itt.
Órákig sétálgattam a városban megfelelő helyet keresve ahhoz hogy, meghúzzam magam egy darabig.
A végén a város közelében lévő, kicsit lepusztult lakóparkban kötöttem ki. Teljesen kihalt volt, legalábbis semmit nem éreztem. Azért biztos ami biztos körül jártam azt a pár házat, és tényleg kihaltnak bizonyult.
-Te most tényleg itt akarsz lakni..na ne már, ez egy nyomor tanya-
Hallatszott a bábom hangja, majd kiugrott a jókora zsákból amiben a nélkülözhetetlen cuccaim voltak. Elsőre elég röhejesnek tűnhet, az ezüst színű plüss kutya, de ugye a látszat csal.
-Nézd szerintem pont megfelelő, nem akarok már most feltűnést kelteni...-
Elakad a hangom a mondat közepén, valami furcsa energiát érzek a közelemből, pár pillanattal később már tudom is hogy egy arrancar van a közelemben. A zsákom ledobom.
-Tudom hogy itt vagy, miért nem tolod elő a képed!-
Kiáltom dühösen, sosem tudom kontrollálni az érzelmeim ha arrancar-al találkozok.
-Ha harcolni akarsz, legalább annyi legyen benned hogy szemből támadsz, te gyáva-
Tudom hogy nem kellene feldühítenem de egyre csak a mészárlás képei tűnik fel az elmémben, ahogy elpusztították azokat akiket szerettem. Megmarkolom a pisztolyt, és az egyik házfelé fordulok ahol egy alak tűnik fel...

Egy átlagos nap volt ez Hueco Mundoban. Szokás szerint egy nagy adag papírmunka zúdult a nyakamba, a főnök trehánysága miatt. De hát mit volt mit tenni, ő már csak ilyen.
Miután átrágtam magam az elmúlt akciók adatainak rendszerezésén, úgy döntöttem, hogy átugrom Karakurába friss levegőt fújni. Merthogy Las Nochest már teljesen elborította a hollowlehelet szaga. És elhiheted nekem, annál undorítób nincsen. Ráadásul semmi haszna. Na az a lényeg, hogy jött a szokásos suhintás, és már ott is volt előttam az átjáró. Karakurában kellemes idő volt.
Egy elhagyatott lakótelep felé vettem az irányt, és belemerültem egy nagyon érdekes olvasmányba. Miközben sétáltam, egyszer csak ordítás csapta meg a fülem. Én mentem tovább, mintha mi sem történt volna. Az épület elött egy fickó állt, és egy stukkert szegezett rám.
-Te meg mit kiabálsz itt, nem tanítottak meg rendesen viselkedni,-az utolsó két szót jól megnyomta-TE BUNKÓ!-
Ezután az állatkára sandítottam.
-Ha jól látom bounto vagy. Jobban kéne vigyáznod a kihaló félben lévő seggedre. Ráadásul annak az esélye, hogy a mütyűröddel meg tudsz sebezni, 33.3%. Szoval ne ugrálj.-
Ezután vigyorogva intettem neki és továbbindultam, mintha mi sem történt volna. Bár tudtam, hogy közbe fog avatkozni.

-Ezt kivételesen eltaláltad, bounto vagyok, te viszont szimplán egy seggfej-
Vágok vissza dühösen, de muszáj lenyugodnom egy kicsit, különben nem lesz jó vége. Közben a fickó halálos nyugalommal sétál egyre közelebb, nem úgy tűnik mint aki nagyon telerakta a gatyáját. Egy pillanatra koncentrálok, hogy jobban felmérjem az erejét, erősebb nálam de nem túl sokkal. Mindegy akkor sem szabad lebecsülnöm.
-Rúgjuk szét a seggét már csak azért is ahogy rám nézett...-
Vicsorog a bábom, eljátszok a gondolattal hogy el kéne húzni a csíkot, de ezt el is hessegetem magamtól.
Egy pillanat alatt döntök, és meghúzom a ravaszt. Két dörrenés és 2 sima pisztoly golyónak tűnő lövedék száguld az arrancar felé, aki nem igazán akaródzik, kitérni....
Nem várom meg a becsapódást.
-Ziege dich Frost Wolf!-
Megidézem a bábom, és várom a következő lépést.

A srác próbált uralkodni magán, de azért láttam én rajta, hogy odabent majd szétveti a düh. És igazam lett, tényleg egy bounto. Érdekes fickónak néz ki. Azthiszem abban nem lesz semmi rossz, ha egykét végtagja nélkül viszem el Hueco Mundoba.
Az első szabályom az, hogy senkit sem becsülök le. És őt sem fogom lebecsülni. De ettől ő még hiheti ezt. Az első felém tartó lövedéket a kezemmel elkaptam. Bár úgy látszott, hogy egy eléggé laza és könnyed mozdulat volt. Valójában még az én acélkemény bőröm is alig tudta felfogni úgy, hogy ne vérezzen. Látszott rajta, hogy nem közönséges golyó volt. A másodikat inkább nem vártam meg. Egy sonidoval a fiú háta mögötti ház tetején találtam magam. Lepöcköltem a töltényt. A tenyeremen egy kör alakú karcolás volt.
-Ne m hinném, hogy bármi esélyed is van ellenem, de azért még próbálkozni lehet.-mondtam nagyképűen.
Ezután két Barát küldtem feléjük. Az egyiket a fickóra, a másikat a bábra.
-Had lássam, hogy mit tudsz. Azt, hogy a kardom ellen harcolhass, ki kell érdemelned.-

Megállította az egyik golyót, és bár nem látszott külsérelmi nyoma a találatnak, biztos vagyok benne hogy ezért némi nehézséget csak okozott neki. A másodikat sajnos kikerülte, és mögöttem termett.
-Micsoda?-
Kérdezem szimplán költőien, mikor a két Bara száguld felénk, ezt a technikát nem láttam még. Nincs időm, inkább egy Rai odori-val, kikerülöm az engem célzót, míg a bábom vízzé válva kerüli ki a sajátját, majd pillanatok alatt felveszi az alakját és két lélekenergiával megerősített víz gömböt lő ki az arrancar felé, én pedig megpróbálom ismét eltalálni a pisztollyal, ha elmozdulna...
-Ennyivel nem tudsz elintézni...-
Azért meg kell hagyni nem semmi a fickó...dicsérem meg gondolatban ami után le is szidom magam kellően.

Nagyon érdekes volt a bábja viselkedése. Nem gondoltam volna, hogy csak így vizzé válik és megússza a támadást. De persze csodálkoztam is volna, ha az első támadásom rögtön betalál. Még szerzek a fickóról egy kis információt, és készen is lesz ellene a tökéletes taktika. Össze is vetettem gyorsan magamban, hogy mit is tudok róla. Robbanó töltényeket lő a stukkeréből, és valószínűleg a bábja is tud még néhány trükköt. Úgy gondoltam, hogy a fickót kell támadnom, azon bellül is az eggyetlen védelmét, a pisztolyt.
Elindultam, és ő azonnal elkezdett sorozni lövedékekkel. Alig érte lábam a talajt, már ugorhattam is sonidoval rögtön arrébb. Ez egy kicsit megterhelő volt. Ugyhogy balákkal kezdtem bombázni a fickót, amik sokkal többen, és sokkal gyorsabbal voltak mint az előzőek.
Miután kiadtam magamból őket, vigyáznom kellett, mert a báb támadott meg.
Felém ugrott, ám egy szép mozdulattal átsiklottam alatta, és elbújtam az egyik ház mögött.

Ahogy megmozdult azonnal, sorozni kezdtem de kikerülte az összes töltényt, viszont a ház teteje összedőlt a robbanások miatt.
Amint kilőtte a barákat rögtön észrevettem hogy gyorsabbak mint az eddigiek, hogy miből jöttem rá, abból hogy nem sikerült kitérnem az első elől tökéletesen, meg is pörkölt egy kicsit. Fokoztam a lélek energia szívást a növényekből így képes voltam elkerülni a többit, habár így is elég volt az az egy ami eltalált, a kezemen csupa vér volt, bár ahogy megnéztem nem súlyos a seb, de kellemetlen.
Frost wolf támadása hatástalan volt, a fickó ki tért előle és elrejtőzött az egyik ház mögé.
-Ezt kapd ki segg arc!-
Morogja a báb és víz tűket lő ki széles területen, amik simán átszúrják a ház falát.

Annak, hogy elbújtam két jó, és egy rossz származéka volt. A rossz az volt, hogy nem láttam, eltaláltam-e a bountot.
A jó viszont az volt, hogy így elbújva volt időm kitalálni mit is fogok tenni. A tervem az volt, hogy mégiscsak a bábot intézem el elöbb.
Beásom magam a föld alá, majd amikor a báb alá érek, felszúrok a kardommal. Ott kinyílik egy átjáró, és a kutyust Hueco Mundoba röpíti. Ha ez megtörtént, gyerekjáték lesz a csávóval elbánni.
Még egy pillanatot vártam, hogy kifújjam magam, de nem maradt több időm, mert egyszer csak senbonzápor árasztotta el a környéket.
Nem volt időm tovább várni. Beástam magam a föld alá. Elvolt rejtve a reiatsum, így nem érzékelhették olyan hamar.
Amikor éreztem, hogy a báb alatt vagyok, elkezdtem felfelé ásni.
Ők értetlenül áltak odafönt, egyszercsak a földből megjelent egy kard, és a kutya felé hasított.
Ott megnyílt egy átjáró, és én meg bizakodtam, hogy be fogja szippantani.

A bábom felé indulok, hogy az újabb támadás esetén meg tudjuk védeni egymást. A víz tűk szabályosan szanaszét szaggatják a házat, ami mögött, eltűnt a bosszantó fickó.
-Elintéztük?-
Kérdezem reménykedve, mert ha hosszabbra nyúlik a harc, nem biztos hogy én kerülök ki élve innen. Hirtelen eltűnik szellemi ereje, megtorpanok.
-Mire készülsz te szemét..-
Feszülten figyelek honnan fog lecsapni, de ha fele olyan logikus mint amilyennek mutatja magát, akkor Frost Wolfot támadná, mire végig fut rajtam ez a felismerés már el is kiáltom magam. És ezzel a lépéssel talán meg is mentettem az életünket.
-Ziege dich Dämon Frost Wolf-
A bábom pillanatok alatt megfagy, majd ahogy a jég széttöredezik már átalakult. Ebben a pillanatban egy fekete lyuk jelenik meg hogy beszippantsa. Szerencsére haszna is van annak hogy a bábom átalakult, így sokkalta gyorsabb. A sebessége majdnem megközelíti a Rai odori szintjét, így mellettem terem, én pedig elkezdem lőni a földet ahol a kard kandikál ki belőle, a föld alatt nehezebb tér ki a lövéseim elől, annyi energiát préselek a lövésekbe amennyit csak merek anélkül hogy a harc közepén kimerülnék....

Tudod milyen az, amikor a föld alatt vagy és közben valaki bombákkal soroz? Nem? Jó neked, de én pontosan ezt éltem át.
A kis dög megúszta a dolgot, de hogy hogy, azt pontosan én sem értettem.
Az átjáró elkezdte beszippantani, de aztán valami különös átváltozáson ment keresztül, és így megmenekülhetett. Mindenesetre ez nagyon érdekes volt. Nem is tudtam, hogy a bábok tudják változtatni az alakjukat.
Ez is azt a tényt erősítette, hogy ellenfelem nem mindennapi.
Mindenesetre, egy villámgyors elrugaszkodással kitörtem a föld alól. Kardomat előreszegeztem, egyenesen a srácra.
-Gratulálok, elérted azt, hogy a kardomat használom ellened.-mondtam nyugodtan-Bár ez csak ront a te helyzeteden!-
Miután ezt kimondtam, meg is jelent a felszabadult lélekenergiám.
Most pedig mutatok neki egy nem mindennapi dolgot, gondoltam magamban.
A kardommal hasítottam magam mellé egy átjárót.
Ezután sonidoval a pasas bal oldalán értem földet és jobb kezemmel felé csaptam. Csakhogy eközben a bal kezemmel egy barát lőttem az elöbb kinyitott átjárómba.
Ennek hatására az átjáró másik vége a bounto jobb oldalán nyillódott ki.
Ha minden jól megy, erre nem számíthatott.

Érzem ahogy emelkedik a szellemi ereje, ahogy előrántja a kardját. És máris támadásba lendül, egy átjáró nyílik az egyik oldalamon, míg a másik oldalról ketté akar szelni egy erőteljes kardcsapással. Még időben tudok reagálni rá, és felfogom a csapását a pisztollyal, habár ez a fegyver nem teljesen erre lett kitalálva.
Szerencsére a bábom sem teljesen eszetlen, így az átjáró és közém ugrik, közben kéken kezd el ragyogni körülötte minden, és a bara, bár becsapódik a testébe, korántsem okoz akkora sérülést mint ahogy az arrancar várná.
És valószínű hogy az átjáró is gyengülni kezd, bár nem tudom hogy mennyire hatásos az átjáró ellen, ha lelassul, megfagy mellette a szellemi energia.
-Most...nagyon megrémültem...a kardodtól...-
Vigyorgok a képébe, és meghúzom a ravaszt, ami lábaira irányul. Ha nem ugrik el akkor valószínű hogy, mindketten megsérülünk, ha félre ugrik akkor én is és a bábom is arrébb lépünk az átjárótól.