Tsukuda Susumu
Bounto
Hozzászólások száma : 8
Registration date : 2009. Apr. 21.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
    (4000/10000)
 |  Tárgy: Tsukuda Susumu Kedd Ápr. 21, 2009 11:32 pm | |
| Név:Tsukuda Susumu (A jelenlegi a sokból)
Kaszt: Bounto
Nem: férfi
Kor: 702 éves, húszon évesnek nézz ki.
Felszerelések: Fehér farmer nadrág, azonos színű póló és köpeny és egy kalap.
Egy pisztoly amit átalakított, így az képes a szellemi energiával rendelkező lényeket shinigami, hollow stb.. megsebezni.
És a bábja, ami egy beszélő, járkáló ezüst plüsskutya.
Születési dátum: nem emlékszik hogy pontosan mikor látott napvilágot, de a nagyjából be tudja saccolni a korát^^
Kinézet: Közép magas, izmos testalkatú, haja fehér közepesen hosszú, szeme szürke, mindenkire érdeklődve tekintő szemek.
(Ezt szeretném avatarnak remélem valaki betudja rakni: http://absoluteruler.deviantart.com/art/Clean-Shot-101145343)
Báb neve: Frost Wolf (Fagyfarkas) és Dämon Frost Wolf (Démon Fagyfarkas)
Ez egy báb két különböző formája.
Fajtája: víz/jég
Parancsszava: Ziege dich Frost Wolf!, Ziege dich Dämon Frost Wolf!
Kinézete:
Frost Wolf:
Dämon Frost Wolf:
Báb képességei:Egy bábom van, de két külön szintje létezik.(egyenlőre:))
Alapesetben egy dumáló ezüst színű plüss kutya, ha aktiválom akkor egy vízoszlop tör fel, aminek a közepén átalakul, Frost Wolf-á.
Frost Wolf:
Típusa: víz
Elég gyors, szőre lélekenergiával van megerősítve, ezért a gyenge illetve közepes erősségű támadásoknak ellenállóbb.
Képes vízgömböket kilőni a szájából, ezek mérete váltózó attól függ mennyi energiát fektet bele. Illetve víz tűket is képes ugyanúgy kilőni, mennyisége itt is változó.
Védekező technikája: Képes a testét pillanatok alatt vízzé alakítani majd vissza, így elkerülve a támadásokat.
Dämon Frost Wolf:
Tipus: jég
Ezt a szintet csak az első után képes használni és el kell telnie egy kis időnek, míg aktiválni tudja.
A parancs szó után Frost Wolf pillanatok alatt megfagy majd miután a jég eltörik már az átalakult formája jelenik meg.
Az ereje megnövekszik szintúgy a gyorsasága, de csökken az ellenálló képessége.
Támadó képességei: A szemei jég kéken izzanak és amire rá nézz az megfagy, egy kisebb területen. Hátrány csak azt képes megfagyasztani amit lát, ugye.
Kék színű lángot fúj, aminek a méretét képes befolyásolni. Olyan mértékű hideget árasztanak a lángok hogy ha élő szövetet talál el az pillanatok alatt megfagy.
Védekező képesség: Fagy aura, kékes aura jelenik meg körülötte ami megfagyasztja a szellemi részecskéket maga körül, a fizikai támadások ellen nem használ.
Susumu sem marad ki a harcból, a pisztolya képes olyan sűrített lélekenergiát kilőni ami a becsapódás után felrobban és közelharcban is megállja a helyét ha szükséges, különböző bounto technikák segítségével.
Előtörténet:
Az emlékeim a ködbe vesznek...néha fel-fel bukkannak az elmém sötét zugaiból hogy emlékeztessenek ki is vagyok valójában. Régen születtem, hogy pontosan mikor azt ne kérdezzétek. Hogy milyen voltam? Erre pontosan emlékszek, egy vézna beteges gyerek akit a szülei eldobtak maguktól, és az utcákon élt ahogy tudott, folyamatosan menekülve, hogy megtartsa a nyamvadt életét. Több nem nagyon rémlik, csak képek villannak fel előttem, a félelem, menekülés, éhezés, a verések. Szép kis utca gyerek lett belőlem, egy ideig még valamiféle tolvaj szövetségbe is bekerültem, nem voltam odáig érte de legalább kaptam enni minden nap.
Ezután a legélesebb emlékem hogy két katona üldöz és egy sikátorban sarokba szorítanak, éreztem, és láttam a gyilkolási vágyat a szemükben, rettegtem hogy megfognak ölni. Elszívtam a lélekenergiájukat és az életüket, porrá omlottak a lábaim előtt. Mámorító érzés volt, erősebbnek éreztem magam mint valaha, a félelem eltűnt, mintha soha nem is létezett volna csak a rémálmaimban.
Azt hiszem egy időre meg is őrültem, nem tudtam micsoda is vagyok valójában, csak azt hogy az emberek nem tudnak ártani nekem. Sorra szedtem az áldozataimat, míg végül a város lakói megtaláltak és majdnem megöltek, összevertek és lehajítottak egy szakadékba.
És innen ismét képszakadás. Egy ágyban ébredtem gyengébben mint valaha, egy öregember talált rám és ápolt több hónapon keresztül, míg fel nem tudtam kelni. Ő lett a mesterem, meg tanított mindent amit tudott a bounto létről, a veszélyekről amik rám várnak, a technikákra amiket tudott. Miután a nyamvadt és beteges gyerekből, mokány egészséges fiatal emberé váltam, megidézhettem a bábomat, a társamat. Megtanultam használni az erejét, sajnos a mesterem ezután meghalt. Az utolsó szavaival megesketett hogy nem fogok ismét embereket ölni, és soha nem gyilkolok ok nélkül.
Eltemettem őt aztán vándorolni kezdtem. Különböző országok emberek és helyek emlékképei röpködnek az elmémben. Annyi nevet használtam az utazásaim során hogy az igazi kifakult az elmémből, nem mintha bánnám. Annyi tudást próbáltam belepréselni az agyamba amennyit csak tudtam, egy időre egy kisebb bounto közösségben is éltem, és kutattam az eredetünket, az erőnk határait. Ekkor fejlesztettem ki a pisztolyomat is, ami azóta is hasznos társ volt utazásaim során. Igaz nem nevezem tudósnak magam de nem vagyok éppen agyalágyult sem. Számos harcot túléltem, némelyiket megnyertem, másokat csak hajszálnyi erőkülönbség miatt vesztettem el, sosem voltam erőszakos, harcos típus. De ritkán találkoztam megfelelő ellenféllel, akit tisztelni is tudtam míg nem találkoztam vele. Egy gyönyörű és erős nő volt, erősebb nálam bár ez sosem zavart. Egymásba szerettünk, mámorító érzés volt, boldog voltam annyi év után megtaláltam a társam. Míg egy csapat hollow fel nem figyelt a közösségre, túl sokan gyűltünk össze egy helyen, egy szellemi energiától világító torony lehetünk nekik. Sokan voltak, de legyűrtük volna őket, ha meg nem jelenek, azok a furcsa emberek. Bár embernek néztek ki, sugárzott belőlük a hollow-ok szellemi energiája. Ma már tudom hogy mik voltak, arrancarok. A nő akit szerettem feláldozta magát hogy megmentse a megmaradtakat. Elmenekültünk ahogy tudtunk, gyűlöltem...nem mai napig gyűlölöm magam érte hogy elfutottam, habár tudtam hogy én is ott vesztem volna. Ezek után ismét vándorlásba kezdtem, elakartam kapni azokat akik tönkre tették az életem. Sokáig tartott, nagyon sokáig míg egyet elkaptam közülük, habár felkészültem a harcra így is otthagytam majdnem a fogam, a halálán lévő arrancar elmondta hogy azért támadtak meg minket hogy eltávolítsanak minden veszély forrást ami az útjukba kerülhet, ami kicsit is rendelkezik erővel, ahhoz hogy szembeszálljon velük. Ennyi, csupán ennyiért pusztították el a családom, és a népem. A hullajelölt nem árult el többet de tudtam, éreztem hogy készülnek valamire.
Ismét járni kezdtem a világot hogy híreket szerezek, és csökkentsem a szívemben keletkező űrt. Ott segítettem ahol tudtam a fiatal bountoknak, habár egyre kevesebben lettünk.
Aztán a fülembe jutott hogy Karakura városában arrancarok és hollowok tömege jelent, jelenik meg, így hát szedtem a kevés cuccomat és a város felé indultam. Ahol hollowokat lehet ölni az rossz hely nem lehet...
Jellem: A tetemes kor ellenére amit megéltem, sosem voltam gonosz vagy rosszindulatú és igen öltem embereket, de már megbántam, persze ilyet könnyű kijelenteni. Életem során megtanultam a türelmet, és hogy ne siettessem a dolgokat. Mindennél jobban gyűlölöm a hollowokat és az arrancarokat.
Nem szoktam kérkedni vele de általában elsőre felfogom a dolgokat, és bár nem vagyok egy világszám, de számos dolgot feltaláltam illetve a harci erőm sem elhanyagolható, főleg ha az általam kifejlesztett technikákra gondolok. Egy arrancar legyőzéséhez ugyanis nem csekély erő szükséges.
Mivel elég sokat utaztam és éltem, ismerem a shinigamikat, találkoztam
quincy-kel. Ha nem zargatnak és nem támadnak meg semmi bajom velük különösebben. A bábomra, sok bounto-val ellentétben nem használati tárgyrként hanem mint hűséges barátra és társra tekintek.
|
|
Cande Jaegerjaques
Espada
Hozzászólások száma : 118
Registration date : 2008. Nov. 14.
Hírnév : 6
Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
(16000/30000)
| |
Nade a lényeg a lényeg, hogy az előtörténetedet E L F O G A D O M !