-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te19800/30000Park - Page 2 29y5sib  (19800/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyPént. Ápr. 01, 2011 2:19 am

Nem rám tartozik a hadnagyom magánélete, de én tudom meg hamarabb a híreket -.-


Reggel még a szokásosnál is mondhatjuk, hogy korábban keltem, de azt hiszem, ezt így igaznak nem lehet mondani. Valójában ami azt illeti ma éjjel az ágyat egyedül a macskám sajátította ki, másnak nem engedtem át, mivel én hajnali ötkor értem vissza a küldetésről, és persze tipikus éjjeli bagolyként olyankor már biztos volt, hogy nem fogok tudni rendesen és nyugodtan aludni. Ami azt illeti, ha tudom valamikor aludni, akkor az hajnali kettő körül van, minden más időpontban én simán ugrálok, pattogok, de tuti, hogy nem az álomországot látogatom meg. Most például szerintem egyik tiszt sem gondolta volna, hogy a kedves kapitányuk egész éjjel egy eltévedt arrancart üldözött, és nem csak simán valaki mellett kötött ki. Legalábbis vannak már páran, akik egyértelműen a tudtomra hozták, amikor azt hitték, hogy enyhén illuminált állapotban vagyok, egyáltalán nem bánnák, ha fognám magamat és egyszerűen rossz szobába jutnék ki. Persze egyiknek sem jutott eszébe alkoholmámorban, hogy van olyan nő, aki náluk jobban bírja az italt, csak másnap kezdett mélyrepülésbe az a bizonyos tantusz, amikor a merészségükért cserébe a teljes női fürdő és mosdó részleget mehettek egy méretre tervezett súrolókefével feltakarítani. Az biztos, hogy szerintem azóta bármilyen fantáziálásuk is van pár nélküli kapitányhölgyekről, azokat nagyon erősen megtartják maguknak. A hadnagyot meg remélem, hogy nem fogják céltáblának nézni, mert fogadni mernék, hogy ő az, aki bemutatná, hogy a decibeleknek igenis felfedezhetetlen a határa kiabálásnál. Nem tudom, először nem túlságosan méltányoltam a dobhártyarepesztést, mint oktatási formát, de el kellett mostanra már ismernem, hogy jó pár alkalommal sokkal hatásosabb tud lenni, mint más büntetések. Bár még mindig a jeges hangszínem az, amitől reflexből összerázkódik az, aki ellen használom, mint felhívást valamilyen elkövetett hibára, vagy kihágásra.
Ma szerencsére az összes bakival hajlandóak voltak talán Narát piszkálni, gondolom legalábbis én, hogy valaki leadta nekik a drótot arról, hogy nem nagyon volt időm pihenni és nagy eséllyel türelmetlen leszek a javából, mivel leszögezhető, hogy senki nem kezdett még el komolyabb bocsánatkérések közepette valamilyen problémát elmesélni nekem. Nagyon is hálás vagyok érte, bár általában nem látszik meg rajtam a fáradtság és az éjszakázás, azért én sem vagyok éppen fiatal és vannak dolgok, amelyek egyszerűen már túl fárasztóak. Nem szeretem annyira a koromat, valójában senki nem is tudja, pontosan mikor születtem, de elmondható, hogy belülről valamennyire már változom. A vérmérsékletem maradt a régi, de egyszerűen kicsit komolyabban veszem a dolgokat, és nehéz ugyanolyan szertelennek lenni minden időpontban. Ezért inkább a reggeli gyors írásos feladatokon is csak átsuhantam, hogy utána találjak magamnak egy ébresztőt, mégpedig egy jó könyv és egy virágzó cseresznyefa társaságában, A kávé úgysem hatna, akkor meg kapásból jöhetett is a kert. Minimum felébresztésre jó az a tömény virágillat, főleg mivel nem is alatta, hanem egyenesen a közepében, az egyik ágon telepedtem le.
Nem tudom meddig voltam belemélyedve a könyvbe, a fényviszonyok szépen megváltoztak közben mindenesetre, de legkomolyabban az ugrasztott ki a merengésemből, hogy valami ismeretlen lélekenergiával megáldott lány ült le a fa alá. Nem nézett ki kezdőnek, annál erősebb volt, de fogadni mertem volna, hogy nem is éppen ebbe az osztagba tartozik. Hallottam, ahogy valamit motyog magában, de nem értettem pontosan, és nem is akartam megkérdezni tőle. Nem rám tartozik, egyszerűen csak biztosan elfáradt, vagy vár valakit. A második valószínűbb, tekintve, hogy egész szép, ráadásul pedig csak úgy nem jönne erre.
~ Ne hozz rá frászt, ha lehet... - szólalt meg a kardom, amire nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy még mindig bele akar beszélni a dolgokba, hiszen jó ideje nyugton hagyott. Csak olyankor zavart újabban, amikor valami nagyon fontosat akart velem közölni, ami nem tűnt halasztást. Az, hogy ezt kérte tőlem, csak annyit jelentett, hogy valamit tud, ami elég nyomós indok arra, hogy békén hagyjam a hölgyikét, hiába az én osztagomnál van. Oké, legyen ahogy akarja, egy szép napot megérdemel, de akkor kiderítem, hogy ki is ez...
Óvatosan köhögtem egyet, hátha felhívom magamra a figyelmet, de mivel nem éppen úgy nézett ki, mint aki észrevette, szépen leszállva a fáról mentem mellé, és érintettem meg a vállát. Oké, ez utóbbi nem volt túl jó ötlet, de mindent kizártam a fejemből, és rá koncentrálva szólaltam meg:
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni, de nagyon bele voltál merülve a gondolataidba... - néztem rá bocsánatkérően, miközben ráérősen letettem a könyvet a padra. Egyenlőre nem szándékoztam folytatni, egyébként is sikerült már majdnem teljesen végig olvasnom, és az epilógusok soha nem tartoztak a kedvenc szövegeim közé. Egyszerűen rém unalmasak, és csöpögnek a nem létező érzelmek áradatától. - Minden rendben veled? Kissé sápadt vagy... - néztem rá óvatosan, hiszen úgy nézett ki tényleg, mint aki el akar ájulni.

//nem a legjobb, de legalább hosszú Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te16300/30000Park - Page 2 29y5sib  (16300/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyPént. Ápr. 01, 2011 4:45 am

Nem akartam, hogy bárki is megtudja, erre tessék, rögtön Nara kapitánya -.-


Nem is tudom mit képzeltem… már az is rossz lépés volt, hogy azon a bizonyos napon elhoztam a másik tiszt helyett az iratokat. Ha máskor történt volna, mondjuk egy nappal később, biztos nem hozott volna létre egy ekkora változást az életemben. Ez a sors ostoba fintora, utálom az ég vicceit, borzasztó a humora -.- Nagy elgondolkozásom közepette észre sem veszem az enyémnél magasabb lélekenergiát, mely valahol fölöttem trónol ezen a gyönyörű fán. Nem igazán érdekel, úgyhogy nem is figyelek rá, érthetetlen motyogásomat, mely a piciknek szólt, úgy sem érthetné meg, csak ha olyan jó a füle, mint Rosa-chané. Akkor viszont már rég észrevette volna, hogy állapotos vagyok, így kétszeresen is meg lenne erősítve számára a dolog. Nem terveztem, hogy a közeljövőben bárkinek is elmondom, a kicsik apját kivéve, úgyhogy a legjobb, ha egy szót sem szólok, már ha méltóztatik velem szóba állni. Miközben ezen agyalok, hirtelen a másik személy kezét érzem a vállamon, akitől azonnal felpattanok és kirántom sayajából a katanámat.
- Kérlek szépen, ilyet többet ne csinálj, halálra rémítesz >< - szólalok meg, majd lejjebb engedem a kardot, de még mindig harcra készen állok a lánnyal szemben.
Ekkor veszem csak észre a kapitányi haorit, amely jelzi a rangját. Kínosan elvörösödve teszem végül el lélekölőmet a helyére, hiszen úgy sem tudnám legyőzni a 6. osztag kapitányát. Ahogy a többiét sem, de ez mellékes ><” Eleve rossz ötlet volt így hozzáállni a dologhoz, kezdek paranoiásabb lenni, mint rég. Ez a kettő nagyon is rossz hatással van rám idebent. Állandóan értük aggódom, pedig biztos vagyok benne, hogy semmi bajuk nincs, mellesleg nem is hagynám, hogy bármi történjen velük. Kissé nyúzottan ejtem vissza magam a padra, hiszen való igaz, tényleg nincs velem minden rendben, ha a taichout akarom idézni, azon egyelőre nem akarom neki elárulni, miért is vagyok sápadt.
- Semmi komoly, csak kicsit fáradt vagyok. Elnézést kérek, hogy nem mutatkoztam be a formaságoknak megfelelően, de ha nem gond, nem állnék fel, hogy meghajoljak. A nevem Hayakawa Tasumi, a 2. osztag 6. tisztje vagyok. – mondom el neki, ráemelve lélektükreim.
Shiratori szerint, sokkal jobban szereti, ha Mistynek hívják és nem a teljes nevén. Szép név a Misty, nekem nagyon tetszik. Nem tudom, hadnagyom beszélt-e neki kettőnkről, de végül is, nyílt titok, hogy együtt vagyunk. Már nem mintha olyan sokan tudnák, nem nagyon dicsekszem a magánéletemmel, aki meg megtudja, úgysem hiszi el. Úgy gondolják, ez megint valami feltűnésmániás kis ribi pletykája. Hogy lehet Rosa-chan olyan nyugodt?! Én amióta terhes vagyok, csak idegeskedem, de persze ez se nekem, se a kis pocaklakóimnak nem jó :/ Pedig miattuk nézek magam mögé állandóan és rántok kardot ok nélkül.
- Amúgy biztosan felötlött benned, mit csinál itt egy 2. osztagos. Nos, a válaszom az, hogy a hadnagyhoz jöttem. – szólalok meg és közlöm vele a tényeket kicsit szűkszavúan, így is többet árultam el, mint akartam.
Megint hatalmas bajba fogom magam keverni, érzem -.- Mindegy, mostanában szinte már kezdem megszokni, hogy állandóan ilyenek történnek velem, úgyhogy hagyom magam, csak sodródom az árral és nem érdekel, mi történik. Jó néha a kicsit elengedni. Kezem önkéntelenül is a zsebembe vándorol, ahol mindig tartok magamnál egy doboz cigarettát. Most is ott van, igaz, mióta megtudtam a hírt, egy szálat sem szívtam el. De hiányzik, ezt a hiányérzetet pedig csak úgy tudom kicsit csökkenteni, ha mindig nálam van. Így azonban egy megadó sóhaj kíséretében húzom ki ruhám zsebéből bal kezemet, nem szabad kísértésbe esnem.
- Hallom, jobban szereted, ha Mistynek hívnak. Shiratori-kun mesélte. Én is nevezhetlek így, vagy esetleg tegyem hozzá a taichout? – szólalok meg, érdeklődő hangnemben, legalább elterelem a figyelmem egy kicsit a hatalmas problémámról.
Kezeimet az ölembe teszem és jelzem neki, ha szeretne, nyugodtan foglaljon helyet mellettem. Persze azt is megértem, ha ő inkább állni szeret, de ez a dologtalanság rászoktatott az ücsörgésre T-T Ha visszaérek, mindenképpen megkérdezem Verát, nem segíthetek-e be egy kicsit papírmunkában, nem tudom elviselni, hogy semmi munkám nincs. Ekkor egy furcsa gondolat üt be a fejembe, hiszen ha Misty itt van és mivel ő is nő, biztosan tud nekem segíteni, hogyan közöljem Shiratorival az eseményt.
- Misty… ha lenne valami nagyon-nagy titkod, amit meg kéne osztanod egy számodra fontos személlyel, de tudod, hogy enyhén szólva eléggé meglepné a dolog, hogy mondanád el neki? – hej, de ködösen fogalmazok o.O
De nem tudom máshogy elmondani neki anélkül, hogy mindent elárulnék :/ Nehéz az életem, teljesen reménytelen vagyok, viszont izgatottan várom a kapitány válaszát, hátha neki köszönhetően megoldódik legalább ez a probléma. Legvégső esetben viszont mindent megosztok vele, amúgy sem titkolhatom sokáig ezt az egészet.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te19800/30000Park - Page 2 29y5sib  (19800/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyPént. Ápr. 01, 2011 11:07 am

Nem rám tartozik a hadnagyom magánélete, de én tudom meg hamarabb a híreket -.-


Csak óvatosan nyúltam hozzá a lányhoz, nem akartam rá hozni a frászt, ahogy a kardom kérte, bár nem tudom, hogy hirtelen mi ütött belém, ritkán vagyok ugyanis hajlandó elfogadni a kérését és teljesíteni is. Most azonban az a véleményem, hogy jól tettem, hogy csak megérintettem, mivel így is alaposan megrémült, és ha véletlenül kifogja az egyéni belépőim egyikét, akkor a fáról kellett volna levarázsolni. Most is sikerült azért a reakcióját nem mindennapira alakítania, olyan gyorsan rántotta elő a kardját, hogyha nem vagyok a gyors mozdulatokhoz és a kardom jelzéseihez szokva, akkor simán visz egy jókora DNS mintát belőlem vér formájában. A kezemet így is reflexből vissza kellett rántanom, de komolyabban nem ijedtem meg tőle, hiszen előre sejtettem, hogy nem azért csinálja, mert éppen harcolni akar, hanem csak automatikus reakció ez minden harcostól, akit meglepnek. Nos, nem rossz, azt el kell ismernem, de talán nem akkor kéne valakit dicsérnem, ha majdnem leszedte a kezemet egy zanpakutouval. Legszívesebben reagálnék én is, de már megtanultam, hogy ezeket a reflexeket is ki lehet kerülni, és amikor gyilkos kedve van valakinek, akkor nem is árt meg.
- Nem direkt tettem, kétszer is próbáltam neked jelezni... - jegyeztem meg, miközben óvatosan megérintettem a kardja hegyét, jelzésnek. Nem tudom miért, de a legtöbb kard, ha idegen fogja, szikrázik, engem azonban általában békén hagynak. Most sem történt baj, csak kicsit elmozdítottam, hogy ne nekem legyen szegezve, de tőlem aztán a lánynál is maradhat, engem nem zavar a jelenléte. Persze a kis hölgyet annál inkább, főleg mivel sikeresen felfedezte ezt a nyavalyás haorit. Ó, hogy a fenébe tűnne el, nem csoda, hogy rendszeresen az irodán belül hagyom, nagyon tudom utálni, amikor megváltozik miatta ennyire az emberek viselkedése. Nem változik meg tőle a hangulatom, hogy rajtam van, ugyanúgy eltűrök sok hülyeséget, annyi lenne a különbség, hogy nem akadályoz ez a fehér, szemet szúró cucc. Ráadásul szerintem kicsit már megviselt is, jó pár órát ültem rajta eddig. Nem baj, legalább plusz egy indok elhagyni.
- Semmi baj, és amíg rendes színt nem kapsz, nem is engedem, hogy felállj. Ne sértődj meg, de láttam már halottat is jobb színben... - jegyeztem meg, de aggódó hangon, hiszen tényleg szinte papír fehér volt a lány, és szinte lestem, hogy nem szándékozik-e leájulni a padról. Nem azért, de kicsit betegnek nézett ki, én a helyében ilyen állapotban nem nagyon mászkáltam volna, de ő tudja. Mindenesetre ha már ide beesett és nekem sincs más dolgom, teszek róla, hogy ne találjanak ájult tisztet a folyosókon. Innen ugyan nem fog elmenni, amíg színt nem kap, ha pedig erőszakoskodik, a kapitányát fogom egy-két pokollepkével megbombázni, hogy rakja helyre, mert bármi is a baja, kizárt, hogy a mozgás jót tenne neki. Sőt, szerintem csak rontana az állapotán. Nem hallottam még olyan betegségről, amit megfuttatással gyógyítottak ki, szóval ő marad a padon.
- Valójában az jobban izgat jelenleg, hogy ne ájulj el. És a nevedet hallva rájöttem, hogy te is téma voltál errefelé... - de azt inkább most nem részletezem mennyire pikáns. Volt itt pár érdekes pletyka a tisztek között, de én igyekeztem nem meghallani a teljesen valótlanokat. Azt tudom, hogy elméletileg, ha igaz a hölgyek szomorú kedvének az oka, akkor Nara barátnőjét találtam meg. Akkor meg végképp nem baj, ha ráveszem, hogy szépen maradjon ülve, a hadnagyom hamarosan úgyis végez, utána nyugodtan gondoskodhat róla ő. Hm, néha kifejezetten jól jön, hogy nem egyszerre, hanem két műszakban dolgozunk. Legalábbis nekem eddig azért volt hasznos, mert délután leléphettem, neki meg úgy tűnik marad a reggeli romantika...
- Ha lehet, inkább a Mistyt szeretném tőled is hallani. - néztem rá kedvesen, hiszen azt hiszem utoljára bemutatkozáson kívül csak akkor hívtak a teljes nevemen, mikor valamelyik kapitányi gyűlésen kellett bájcsevegnem, és éppen vitába akartak szállni velem. De jó, nem mintha meg tudtak volna arról bármikor is győzni, hogy az osztagomban nem lesz probléma attól, ha megnyirbálják a költségvetést, de jó látni, hogy próbálkoztak. Köszönöm szépen, nekem elég volt eléjük tenni a vastag jegyzetadagot a költségekről és máris feladták a próbálkozást, áttérve a hetedik osztagra. Komolyan, ha ezek a találkozók nincsenek, szerintem már mindenkit sikerült volna rászoktatnom, hogy használja a Mistyt simán, mert a tiszteletnek igaz, hogy a megszólítás is fajtája, de az soha nem őszinte.
- Kicsit zavaros ez a megfogalmazás. Gondolom Narának kéne valamit megmondani, de erre így nem könnyű válaszolni. Attól függ mi az a hír... - válaszoltam elgondolkodva, hiszen nekem ilyen problémám a hadnagyommal soha nem volt, ami azt illeti. Pontosabban szólva tudtam, hogy mennyit képes belőlem elviselni, és csak annyit adtam meg neki, a többit elhallgattam gondosan előle. Majd valamikor meg fogja tudni, ebben biztos vagyok, de nem itt és nem most. Ahhoz előbb bizonyítania kell, hogy kibírja az igazságot, és képes lesz mindenben tartani magát. De szerintem Tasumival kapcsolatban nincsenek ekkora problémát, de ezt látatlanban nehéz megmondani. Könnyebb lenne, ha konkretizálna. Bár nem kérem rá, hiszen az ő életéhez semmi közöm sincs...
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te16300/30000Park - Page 2 29y5sib  (16300/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 11, 2011 7:09 pm

Nem akartam, hogy bárki is megtudja, erre tessék, rögtön Nara kapitánya -.-

Tényleg ennyire sápadt lennék? Kicsit sértő számomra az a feltételezés, hogy rosszabbul nézek ki, mint egy hulla, de hát ő tudja :/ Láttam már életemben én is egy pár halottat és az-az igazság, hogy nem pazaroltam az időmet, arra, hogy a tükörben nézegessem magam, a végén még visszafeküdtem volna, ha tényleg úgy nézek ki, mint beszélgetőtársam állítja. Ahogy nevemet elmondom neki, elejt egy olyan mondatot, ami nagyon is felkelti a figyelmem. Téma? A pletyka egy osztagnál sem elkerülhetetlen, ez igaz, ezért sem akarom senkinek sem elárulni egy jó ideig, hogy terhes vagyok, a végén még jönne valami hülye, aki jól kiszínezi a történetet, hogy nem is Narától vannak a kicsik, hanem egy egyéjszakás kalandból és mivel én titkolom a terhességemet, mindenkinek hihető és kézenfekvő történet lenne és ez elindít egy olyan lavinát, amivel még én sem fogok tudni megbirkózni. Egyre kétségbe ejtőbb gondolatok és képek tűnnek fel a szemem előtt, amik önkéntelenül is könnyeket csalnak a szemembe, de igyekszem őket kipislogni onnan, most semmi szükség arra, hogy elbőgjem magam, amúgy sem történhet semmi olyan, ami miatt hadnagyom elhagyhatna, legfeljebb egy hazugságot fog elhinni mindenki, az meg az ő hülyeségük. De azért érdekel, milyen pletykák keringenek rólam és egyetlenemről mostanában, úgysincs jobb dolgom, mint hogy elverjek egy nagyképű újoncot, aki úgy gondolja, kibeszélni másokat jó szórakozás.
- És Misty… milyen téma voltam? Tudom, ez kicsit úgy hangzik, mintha arra kérnélek, hogy pletykálj, de csak szeretném megtudni, miket beszélnek rólam. És biztosíthatlak, nem esik bántódása egyik tisztednek sem… - legalábbis míg terhes vagyok, biztosan nem.
Fejezem be gondolatban a mondatot, nem akarok bekapni egy büntetést, mert inzultálom a 6. osztag tisztjeit… vagy hogy mondják. Szóval semmi értelme most verekednem, ilyen állapotban, amúgy sem nagyon tudnék mit csinálni :/ Kérdésemre a választ meg is kapom, igazából reflexből azonnal Mistynek szólítanám, még ha nem is akarná, mert hadnagyommal is mindig így emlegettük, ha éppen szó esett róla. Sokat mesélt nekem az osztagáról, hogy hogy mennek itt a dolgok, bár azt eléggé értelmetlennek tartom, hogy nincsenek közös edzések, de lehet csak mi 2. osztagosok vagyunk ilyen begyepesedettek Surprised Kicsit elbambulok, hiszen szeretnék tőle segítséget kérni problémám megoldására, de biztos azt kérné, hogy ne fogalmazzak ködösen, hanem mondjam el mit akarok. Azért megpróbálkozom vele és kis szünet után érkezik is a lány válasza… Gondoltam, a nélkül, hogy elmondanék neki mindent, nem tudok segítséget kérni tőle, pedig ő nagyon is jól ismeri Shiratori-kunt, rajta kívül nem tudom, a fiúval kapcsolatban kinek a véleményében tudnék megbízni. De mégis, mi van, ha meghallja valaki olyan, akinek nem akarom elmondani? Megint kezdődik az újabb pletykahullám és hadnagyomhoz gyorsabban jut el a hír, minthogy elmondhatnám neki. De hát bátraké a világ, valahogy közölnöm kell Mistyvel az infót és ki is találtam, hogyan.
- Khm… terhes vagyok… khm… - próbálom köhögésnek álcázni a szavakat, hogy ha netán hallgatózik valaki, semmiképpen ne értse.
Mondjuk kérdés, hogy a kapitány mennyit fogott fel mondandómból, de remélem azért sikerült neki kisilabizálni, mit is akartam közölni vele az előbb, hiszen sürgősen szükségem lenne a segítségére vagy akár csak a megnyugtatására, hogy nem fogja rosszul fogadni a hírt és jó apa lesz. Abban biztos vagyok, hogy gondját fogja viselni a kicsiknek, de hát addig, míg megszületnek, nem titkolhatom előtte ezt az egészet! A végén még ő is azt hiszi, Hajime és Yoko mástól vannak és nem az ő csodálatos kis csöpp utódjai, pedig mióta őt ismerem, nem feküdtem össze mással! A tudatlanság viszont szinte megőrjít, maga alá temet és tisztán gondolkodó énemet teljesen elzárja előlem. Szemeim könnyel telnek meg és Misty nyakába borul, sírva. Tudom, nem kéne ilyenekkel traktálnom, de rajta kívül nincs senki a közelben, akin kiélhetném kétségbeesett, bizonytalan valómat. Ha kicsit jobban leszek, bocsánatot kérek tőle az illetlen viselkedésem miatt, de addig szíveskedjen megértően viselkedni, remélem nem olyan nagy kérés ez tőlem.
- Félek, Misty… félek, hogy Shiratori nem fogadja majd jól a hírt és elhagy a pletykák miatt, vagy nem kellek neki már így, ezzel az „áldással” a nyakamon. Talán már nem is vagyok olyan szép. Pedig az emberi és a lélek éveimet összevetve még csak 22 éves vagyok, az nem sok, mégis öregednék? Segíts! – mondok el neki mindent, és nem érdekel, hogy van-e a közelben egy kíváncsi szem vagy fül, tudja meg, amit csak akar, színezze ki, nem érdekel, nekem válaszok kellenek.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te19800/30000Park - Page 2 29y5sib  (19800/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptySzer. Ápr. 13, 2011 5:11 am

Nem rám tartozik a hadnagyom magánélete, de én tudom meg hamarabb a híreket -.-

Szegény Tasu-chan, talán nem kellett volna annyit járatnom a számat, mert fogadni mernék, hogy messze nem esett neki jól ez a szerencsétlen megjegyzés arról, hogy hihetetlenül sápadt. De nem tehetek róla, nem szokásom csak úgy tartani a számat, ráadásul pedig ez a kislány már tényleg nem éppen úgy néz ki, mint aki jól van, inkább arra tippelnék, hogy az ájulás környékezte meg. Bocsánat, lehet, hogy tévedek, de mintha már láttam volna párszor erre, és fogadni mernék, hogy az ilyen találkozások alkalmával nem viaszfehér volt. A-a, inkább kicsit sértődjön meg, de nem néz ki jól, és bár nem ismerem, aggódom is érte, szóval maradjon csendben és ülve, amíg lehet. Nara is lassan végezni fog, ha jól saccolom az ő munkaideje még egy óráig tarthat, tekintve, hogy én már jó ideje végeztem, addig talán sikerül is szegény lányba egy kis életet lehelni. Ha meg nem, akkor is időben el tud menni. Remélem legalábbis, hogy nem kapott el semmilyen vírust, mostanában sajnos volt pár érdekes betegség, könnyen lehet, hogy egyet kifogott. Mindegy, maximum ha nem lesz hamarosan kicsit jobban, akkor itt tartom és kérek valakit a 4. osztagból, hogy nézze már meg. Fogadni mernék, hogy Yukarikot nem is kéne rá kétszer kérnem, elvégre eléggé a szívén viseli az emberek sorsát, és már megszokta, hogy ha van valami, akkor őt értesítem, főleg, ha nem akarok a dolognak nagy feneket keríteni. Azt senkinek nem kell tudnia, éppen ki és miért sérült le a közelemben...
És most már kezdem azt érezni, hogy meg sem kellett volna említenem a dolgokat, hiszen Tasumi elég érdekes fejeket vág nem csak a kinézetére tett megjegyzéseremre, hanem úgy átlagban arra is, hogy téma volt az osztagon belül. Mondjuk üsse kő, meg tudom érteni, és sem szeretek terítéken lenni, de bevallom, azt nem tudom megérteni, hogy ettől még minek kell neki olyan szomorú és beletörődő arcot vágnia, elvégre nem annyira sértő, hogy mondanak pár dolgot az emberről. Bár lehet, hogy ő nem tudja miről is van szó, ezért egészen egyszerűen csak a legrosszabbra gondol. Talán tényleg jobb lenne megnyugtatnom, elvégre nem mindenkinek ugyanolyan a türelme. Az enyém erősen hajaz a végtelenre, de ezt szerintem csak a kor teszi.
- Ne aggódj, a nagy pletykások már vagy az ezredik büntetőkört futják a gyakorlópályán. Egyébként csak egyszerűen bánják a hölgyek, hogy a hadnagy barátnőt szerzett, azt hitték, van esélyük... - válaszoltam vidáman, hiszen az újabbak között volt pár olyan is, aki reménykedett benne, hogy kicsit több lesz közte és Nara között, mint felettes és tiszt viszony, és ez még véletlenül sem indult ez a barátság irányába. Nincs szerencséjük, én már párszor láttam a kedves hadnagyomon, hogy máshol jár az agya, így egy kis pletyka a barátnőjéről megnyugtatott, hogy nem elhagyni akarja az osztagot, csak egyszerűen álmodozik. Nos, amíg a munka kész és a saját idejét tölti tőlem egészségére, csinálja csak, fogadni mernék, hogy senkinek nem kell vele számolnia, és amúgy is, az unalom néha enyhe kifejezés arra, ami itt van. Sokkal inkább hasznos ez, mint a mindenféle próbálkozások, hát én aztán nem fogom akadályozni a kapcsolatukat. De most, hogy találkoztam a kislánnyal, az biztos, hogy a következő nagyképű nem csak egyszerűen futni fog, hanem kapásból találok neki valami helyes kis feladatot is, amivel helyre hozhatja az idegeit. Mondjuk mehet és szépen megszámolhatja egyesével a padlódeszkák számát, amelyeket ki kell cserélni, mert valaki elkezdte őket szépen összerajzolni. Sőt, kapásból, megpróbálhatja a fal mellettiekről a festékfoltokat is eltüntetni, az sem fog neki megártani. És még hogy én nem tudok ötletes büntetéseket kitalálni...
- Jól vagy? ... Mi??? - oké, ennyit arról, hogy én a toppon vagyok, csak a másodikra jutott el az agyamig, hogy nem szimpla köhögés volt, amit produkált, hanem csak egyszerűen nehezen mondta ki, hogyan is áll a helyzet. Jó, ez most hirtelen jött, de sok mindent megmagyaráz, kezdve azzal, hogy miért néz ki még mindig úgy a kisasszony, mint a meszelt fal. Az biztos, hogy ezt elnézve nem semmi lehet neki a rosszullétek rész, remélem hamar túl tud rajta jutni. Mindenesetre az biztos, hogy erre nem számítottam, és ahogy elnézem Tasumi arcát, Nara sem tud még róla. Na, ezt vidám lesz közölni vele, jó idegeket neki. - Hát gratulálok! Remélem minden rendben lesz! - néztem rá kedvesen, de abban nem voltam teljesen biztos, hogy ez tényleg így lesz. Oké, hogy Narának jó a tűrőképessége és nagy eséllyel nem fogja egyszerűen csak faképnél hagyni a barátnőjét, de nagyon fog érdekelni, hogyan is reagál egy ilyen hírre, hiszen ha jól tudom, csak nemrégen kezdtek járni. Mindegy, nem rám tartozik a dolog, meg szerintem előbb-utóbb az én fülembe is eljut valahogy a hír. Ha mást nem, egyszerűen rákérdezek, mikor már biztosan tudom, hogy a kedves hadnagyom megemésztette.
Hirtelen nem is tudom mi történt, csak annyit érzékeltem, hogy szegény Tasumi ismét könnyes szemekkel figyelt, majd a következő pillanatban a nyakamban kötött ki. Egy pillanatig azt sem tudtam, hogy most mi van, hiszen nem szívesen ölelgetek csak úgy senkit, ha nem akarok a személyes terébe gázolni, de most nagyon úgy tűnt, hogy erre szüksége van, ezért lassan felemeltem a kezem és kicsit megöleltem szegény lányt. Neki sem lehet könnyű, őszintén sajnálom azért, ami vele történt. Erővel megpróbáltam minden olyan dolgot, ami őt érintette, és nekem nem volt hozzá közöm, egyszerűen csak kizárni a fejemből, miközben elindult a szóáradat a lányból. Elsőre csak pislogva hallottam, majd a padhoz kísértem, hogy ülve végig tudja mondani a dolgokat. Szegény, egészen biztosan nagyon aggódik, meg tudom érteni, nekem sem éppen a legjobb a biztonságérzetem, ha éppen nem tudom előre, hogy mi történik. Emlékszem régebben néha nagyon tudott az ideg kapkodni, mikor nem láttam előre a nap történéseit Sorát illetően, nem csodálom, hogy neki még nehezebb. De talán nem ártana neki is, meg a kicsinek/kicsiknek is, ha meg tudna nyugodni. Hogy ezt honnan tudom? Egy dolog, hogy próbálom kizárni a dolgokat, és egy másik, hogy mindent nem tudok, soha...
- Rendben, de először próbálj megnyugodni. Egyikőtöknek sem tesz jót, ha tépelődsz... - mondtam, miközben egyszerűen megöleltem. Nem ismer, de szerintem most nem érdekli, hiszen szüksége van segítségre, és én ezt nem fogom tőle megtagadni soha. Az kegyetlenség lenne, méghozzá hatalmas. Neki most ez kell, én pedig ráérek, és meg is tudom érteni. Különben meg szerintem teljesen feleslegesen emészti magát, ennek semmi értelme nincs. - Különben pedig Nara lehet, hogy meglepődik, de ha ezért magadra hagy, akkor az én szememben is hatalmasat fog zuhanni. Eddig úgy ismertem meg, mint egy olyan embert, aki képes elismerni a tetteit, nem szeretnék benne csalódni. - mondtam, miközben ismét körül néztem, hátha van erre valaki, de egyenlőre senki nem érzékeltem. 100 méteres közelben az egyetlen lélekenergia, ami volt, egy párhoz tartozott, akik viszont egészen biztosan jobban el voltak foglalva egymással, mint a kapitányukkal meg egy idegen lánnyal. - És mégis honnan veszed, hogy nem vagy szép? Gyönyörű vagy, ráadásul fiatal is. És nem fogsz még jó ideig öregedni sem, hiszen én kinézek 26-nak, és a tízszeresét is elhagytam már. Hidd el, ennek egyáltalán nincs súlya... - próbáltam rádöbbenteni, hogy minden, ami miatt ennyire kétségbeesett, csak a fejében létezik és nem fog megtörténni a valóságban. Ebben márpedig biztos vagyok, és aki ellenem fogad, az általában veszít is, nagyon csúnyán. Most pedig nagyon nem akarok tévedni. Az nagyon csúnya lenne...
- Viszont ígérd meg, hogy bármi lesz Nara válasza, a kicsinek nem ártasz... - suttogtam, és utólag reméltem is, hogy nem hallotta meg Tasumi. Sajnálom, kicsit sikerült magamat elragadtatnom, és nem akarom szegény lányt csak úgy lehetetlen helyzetbe hozni. Remélem, hogy nem értette amit mondtam, hiszen ő nem én vagyok, más a helyzet, nem kérhetem csak úgy tőle, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát, amit nekem sikerült, esetleg megtehetem, hogy kitálalok neki, ha minden kötél szakad. De nem úgy néz ki, mint aki bármit is ártani akarna a gyerekének, biztos vagyok benne, hogyha rajta múlik semmi baja/bajuk nem lesz...
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te18700/30000Park - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyVas. Aug. 19, 2012 8:27 am

Kellemesem meleg idő volt, lágy, hűs szellő fújdogált. A levegő nem volt dunsztos, az ég felhőtlen volt. Ez egy olyan napnak ígérkezett, ahol, ha a nap elmegy, az emberek életkedve is. Mivel semmi ötletem se volt, mit csináljak, így a szobámból kihoztam az ágyamat, leterítettem a földre, és ráheveredtem. Sokáig csak néztem az eget, és küszködnöm kellett, hogy ne bóbiskoljak el. Hiszen valamelyest árnyékban voltam, a szél pedig lágyan fújt. Ez álomba ringatott, akárhogyan is küzdöttem az elalvás ellen. Álmomban a zanpakutoum világába kerültem.
Már sok ideje eshetett. A sár már bokáig ért. Végül még a békák is meg fognak fulladni ebben a mocsárrá vált világban, már ha vannak itt békák. A világban hideg volt. A nevelőm háza hidegben is meleg volt, és a szívem összeszorult a bánattól. A nagyi- már így hívom- azt mondta, ha valamit erősen megálmodunk, az valósággá válik. Aztán a nagymama elment oda, ahonnan az emberek szerint már nincs visszaút. Földi elmével úgy gondoltam, a nagymama már nem tudott megálmodni semmit többé. csuromvizes ruhámat megigazítottam, és elmentem megkeresni a zanpakutoum szellemét. Villámlott. Egy villám csapott be elém pár méterre, és amikor a füst elszállt, a kardom szelleme ott állt a becsapás helyén.
- Alaposan megváltozott az otthonod, mi történt?
Gúnyosan elhúzta a száját:
- Tehát már nem tudom titkolni az igazságot, észrevetted.
Nem értettem, mit mond.
- Emlékszel, hogy hogyan nézett ki régen?- Igent intettem- az csak egy álca volt. Csupán addig tudtam fenntartani, amíg te elég erős nem voltál igazi erőmhöz. Ez azt jelenti, hogy már felnőttél hozzám. Igazi nevem, hívó szavam tehát:
Hitto zengo, Rairyuu!
Ezekkel a szavakkal feloldódott, és jobb kezembe szállt. Ezen csodálkoztam, hiszen bal kézzel vívtam. Aztán megláttam az okát: a jobb kezemben a markolatot tartottam. Kivizsgáltam: a markolata merev és kemény, így tompa ütéseket is lehet vele mérni valakire. Arra gondoltam, hogy néha shikaiban fogom eltárolni, hiszen alkalmas rá. Aztán kipróbáltam a pengét: enyhén hajlott, dísztelen volt. egy erdőt kerestem, és kipróbáltam: akadály nélkül vágott át 5 fát, csak vízszintesen tartottam a pengét, és neki rohantam. Több voltam, mint elégedett. Arra ébredtem, hogy valaki közeledett.
Vissza az elejére Go down
Hiraikotsu Omote
6. Osztag
6. Osztag
Hiraikotsu Omote

Férfi
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 108
Age : 34
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2009. Jan. 22.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te7600/15000Park - Page 2 29y5sib  (7600/15000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyPént. Aug. 31, 2012 4:31 am

Nagyszerű az idő és mint ilyenkor általában, mindig sétálok egyet. Most nem kell Mistynek segítenem, így nyugodtan mászkálhatok, amerre látok. Először viszont nem szabad megfeledkezni a reggeliről. Mivel lusta vagyok magamnak kaját készíteni, ráadásul nem is nagyon értek hozzá, inkább bemegyek a városba. A Kumo étteremben szinte már törzsvendég vagyok. Amikor Mistyt az osztaghoz küldték, akkor ettem itt először. Nagyon kellemes ebéd volt, bár kissé rossz szemmel nézték, ahogy zabálok. Mert hát az az igazság, hogy tényleg zabáltam, csak úgy tömtem magamba amit elém tettek. Azóta viszont már más a helyzet.
- Jó reggelt! Tamagoyaki-t kérek, mellé pedig valami finom üdítőt! - mondom a pincérnek.
A férfi ekkor elmegy és leadja a rendelésem. Amíg várok a reggelimre, addig megnézem magamnak a többieket. Van itt néhány helyes nő, akik biztos szeretik az egyenruhás lelkeket. Már pedig én az vagyok. Ha nem lennék annyira béna a csajozásban, akkor most nem egyedül mennék sétálni kaja után. De mivel béna vagyok, így magam maradok.
Pár perc múlva kihozzák a reggelimet, amit kulturáltan elfogyasztok. Miután végeztem, fizetek, majd távozok. Mivel jobb dolgom nincs, így az osztag parkjába megyek, hátha ott összefutok valakivel, akivel össze ismerkedhetek. Más osztagból már megismertem pár embert, most már jó lenne a sajátból is ismeretséget kötni.
Szerencsétlenségemre viszont alig vannak itt néhányan. Ráadásul a legtöbben minimum párban vannak. Majd egyszer csak egy különleges kép fogad. Valakinek itt van kint az ágya és rajta alszik. Újonc lenne, akit beszívattak a többiek, vagy mi a fene? Mire oda érek hozzá felébred.
- Jó reggelt! - köszöntöm. - Nem épp a legjobb hely itt lakni. - mondom. - Nem mindig van itt ennyire jó idő. Szerintem jobb lenne, ha keresnél magadnak egy rendes otthont. - vigyorodok el.
Bárki is tette, jó viccet csinált. Nekem már akkor is meg volt a magam rossz híre, amikor az akadémiára kerültem, hát még amikor az osztagba felvettek. Így hát engem nem piszkáltak.
- Megvicceltek a többiek? - kérdezem tőle. - Nem minden napi, hogy valaki itt alszik. Bár már én is megfordultam egy két helyen. A nevem Hiraikotsu Omote! - mutatkozok be végül.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te18700/30000Park - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyHétf. Szept. 03, 2012 6:47 am

- Jó reggelt! Nem épp a legjobb hely itt lakni. Nem mindig van itt ennyire jó idő. Szerintem jobb lenne, ha keresnél magadnak egy rendes otthont. Megvicceltek a többiek? Nem minden napi, hogy valaki itt alszik. Bár már én is megfordultam egy két helyen. A nevem Hiraikotsu Omote!
Mutatkozott be. A shinigami szavaira végképp felébredtem. A szavai jogosan voltak, de szinte biztos voltam benne, hogy nem bántásnak szánta. Rögtön válaszoltam is:
- Jó napot Omote san! Azt mindjárt gondoltam, hogy nincs itt mindig nyár, de gondoltam, nem fog ártani, ha most elringatom magam a lágy szellővel és a virágok finom illatával bezárt körben. Van egy állandó lakásom is, amit mondjuk nem neveznék állandónak, ki tudja, hogy a Soutaichou miszerint fog sakkbábúként ide-da pakolgatni az osztagok között.
Az én nevem Raimaru Minashaku.

Mosolyogtam. Végre találkoztam olyasvalakivel is az osztagon belül, akivel lehet beszélgetni. Örültem, hogy nem valami kis páva, aki fennhordja az orrát, és rá sem tojik más fejére. Viszont nem tudtam, mit mondjak neki végül. Aztán arra jutottam, hogy várni fogom, hogy ő mondjon valamit, hacsak nem jut eszembe nekem közben valami. Azt sem tudtam, hogy tegezzem, vagy magázzam-e. Fiatalabbnak tűnt, mint én, de ez Soul Societyben ez annyit számított, mint egy póknak, hogy akkor csapod le, amikor eszik, vagy amikor csak ott van. De azért megkérdeztem:
- Bátorkodhatom megkérdezni, hogy ön hány éves? Mert itt mindig zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy tegeződjek, avagy magázódjak-e.
Erre felálltam, és mire Omote észbe kapott volna, már a fejemen egyensúlyoztam egy jó vastag enciklopédiát, és egy párnát is magammal hozva hellyel kínáltam társamat:
- Kérem, foglaljon helyet, hogy feszélytelenül társaloghassunk. Meghívhatom egy teára?
Ez csak egy ötlet volt, mert azt gondoltam, hogy kicsit gyakorolni kellene a jó modort, és, mint mindenki tudja, az első benyomás a legfontosabb. Ezzel én se voltam másképpen. És, gondolom, hogy Omote sem.
Vissza az elejére Go down
Hiraikotsu Omote
6. Osztag
6. Osztag
Hiraikotsu Omote

Férfi
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 108
Age : 34
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2009. Jan. 22.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te7600/15000Park - Page 2 29y5sib  (7600/15000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyHétf. Szept. 10, 2012 7:23 am

Érdeklődve tekintek körbe, hogy mégis kik lehettek a vicc elkövetői, de senkit sem látok, aki nevetne. Majd a srác megszólal, így felé fordítom tekintetem. Elmondja, hogy tudja nincs itt mindig jó idő, meg hasonlókat. Úgy néz ki, nem szívatták, hanem ő döntött úgy, hogy ki jön ide. Ezután előadja, hogy van ideiglenes lakása. Ezt sejtettem, mivel az utcán nem alhatunk, főleg ha Shinigamiról van szó. Majd megemlíti az áthelyezést. Az áthelyezéstől tartok egy kicsit, nem szeretném, ha Mistyt elvennék az osztagtól, vagy engem helyeznének át máshova. Nem tudom mi lenne velem egy teljesen más közegben. Mondjuk, amikor csak tehetném, biztos meglátogatnám Mistyt. Bár van egy pasi akivel mostanában elég sokat együtt van, valószínűleg megelégszik azzal is, hogy most segítek neki.
- Nyugodtan megkérdezheted a koromat, de sajnos nem tudok neked erre válaszolni. 22 éves lehettem, amikor meghaltam és ide kerültem. Azóta viszont nem tudom hány év telt el. Nem figyeltem az időre. A múltamról most nem kívánok beszélni, a lényeg az, hogy elég sokáig nem akartam Shinigami lenni. És tegeződjünk! Nem tartom magam vénembernek, hogy magázz.
Amikor hellyel kínál, elfogadom azt és leülök az ágyára. A teához viszont nincs most kedvem. Elég volt az, amit a reggeli során ittam.
- Teát most nem kérek, köszönöm. - szólalok meg. - Miről szeretnél beszélni? Ha a Shinigamikról, meg erről az egész világról amiben vagyunk, akkor ki kell ábrándítsalak. Keveset tudok erről a helyről, az osztagtársakat sem igazán ismerem. A kapitánnyal viszont egész jóban vagyok, elég gyakran segítek neki a munkájában.
Hát igen, amióta kiderült, hogy a Misty és az én múltam szinte közös, azóta igazán megkedveltem. Talán túlságosan is. Az is lehet, hogy szerelmes vagyok belé, csak nem tudok róla. Elvégre még sohasem volt szerencsém az érzelmek legtöbbjéhez. Nem tudom milyen az amikor szeretnek és azt sem tudom, mikor szeretek én valakit.
- Tehát, miről szeretnél társalogni? - kérdezem.
Remélem nem akar a múltamról faggatózni, arról már nem szívesen beszélek. Viszont nincs is sok téma, amiről tudnék beszélni. Rengeteg dologgal nem találkoztam még. Az életet is főleg itt kezdem megismerni.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te18700/30000Park - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptySzer. Okt. 31, 2012 7:04 am

Kicsit még feszengett az osztagtársam, mikor leült, de aztán megeredt végül is a nyelve. Először csak csendben visszautasította a teámat, amit nem vettem zokon, ha nem kér, hát nem, ez van, ezt kell szeretni. viszont aztán már egészen beszédes lett, még azt is megengedte, hogy tegeződjünk, bár elmondása szerint sokkal idősebb már nálam, ha nem tudja, mennyi idő telt el, mióta meghalt. Talán velem is ez lesz? Talán pár év múlva én sem tudom majd megmondani, hogy mondjuk „11 éve haltam meg”? Ezt nem szeretném. Nem fogok a szobám falára rovátkázni, nem vagyok még annyira szenilis, hogy egyik napról a másikra elfelejtsem, mióta vagyok itt. Mindenesetre megeshet, ha mondjuk esetleg leütnek és elájulok, vagy szimplán bekómálok, esetleg egy hosszabb meditációt folytatok. De ennek még nincs itt az ideje. Most annak van egyenlőre itt az ideje, hogy az osztagtársammal is elbeszélgessek. Na nem úgy, hogy „gyere, beszélgessünk el egy kicsit… piff paff puff bumm bumm bumm” hanem értelmes, kulturált emberek módjára beszélgetni, úgy, ahogy például a kapitányi tanács is zajlik. Csak itt épp nem kapitányok vannak, hanem egy ikszedik tiszt és egy rangtalan Shinigami. Csak egy MÉG rangtalan shinigami és egy MÉG ikszedik tiszt. Biztosan mindketten is fogunk ennél többet elérni. Most azonban nem ott tartunk. Az itteni életről akartam kérdezni, amiből gyorsan kiábrándított, mondván, ő sem tud sokat az itteni életről, viszont a kapitánnyal jóban van, tehát róla kérdeztem:
- Mesélnél akkor a kapitányról? Sajnos még nem volt alkalmam találkozni vele.
Ez talán nem volt olyan feszengető kérdés, tehát valószínűleg feszélytelenül válaszolhat. Majd újabbat kérdeztem:
- Tudom, nem sokat tudsz az itteni életről, de ezt azért tudhatod: Hogy érzed itt magad? Vannak már barátaid, akikkel szeretsz társaságban lenni?
Nem állásinterjút akartam adni, se interjút, csak nagyon érdekelt.
- Egyébként meg hányadik tiszthez van szerencsém?
Vissza az elejére Go down
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Férfi
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 52
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te13400/15000Park - Page 2 29y5sib  (13400/15000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyPént. Feb. 01, 2013 5:48 am

~~ Egy megrendítő találkozás ~~

Korán reggel keltem. Mikor kinyitottam a szemem halványan láttam a díszes, s ezért kedveltté is vált csilláromat. Hosszú pillanatokig néztem farkasszemet a tárgy nem létező érzékszervével, mígnem egy gondolat hasított a fejembe és elpislantottam magam. Azon nyomban kipateroltam magam az ágyból és úgy, ahogy voltam egy szál alsóban kirohantam az enyhe téli időbe. Mondanom sem kell, az alacsony hőmérséklet és lenge öltözékem kombinációja miatt rögtön megcsapott a kellemetlen hideg. Azonban nem adhattam fel ily könnyedén nemes célvezérelt, csak törtem előre nem törődve a csípős hideg szél hatásával, vagy a bámészkodó szempárokkal. A rövid körülbelül két perces rohanás alkalmával rájöttem, hogy az osztagunk területe sokkal nagyobbá válik, amikor az ember kissé másnaposan, szinte meztelenül akar valahova eljutni. Elértem a célállomás közelét, így lassítani kezdtem, nehogy figyelmen kívül hagyjam a céltárgyat. Ködös emlékek közt borongva betértem egy szűk sikátorba, ahol megtaláltam. Ahogy megláttam, felületéről visszaverődött egy fénysugár, így pedig felerősítette azt a hatást, hogy bizony kincset találtam. Az ápolt külsejű sörös dobozt úgy kaptam fel, mintha bárki is el szerette volna tulajdonítani azt. Mindenképpen szeretem volna a ruhám alá rejteni az isteni nedűt tartalmazó alumíniumszerkezetet, ám ekkor tudatosult bennem úgy teljesen és visszavonhatatlanul, hogy majdnem csupasz vagyok.
Egy újabb égető sétafikálás után a hajnal kellős közepén a mai nap alkalmával másodjára tértem vissza a lakásomba. Ott magamra vettem valami göncöt, amit a shinigamik használnak egyenruha gyanánt. Miután pedig végeztem az öltözködéssel visszamentem a nehezen magára hagyott itókához. Kezembe vettem és ekkor tudatosult bennem, hogy ez bizony megjegesedett a kin töltött éjszaka során. Kezemmel elkezdtem dörzsölni, hogy felmelegedjen, és egy élménnyé válhasson az elfogyasztása, ne pedig egy rideg emlékké. Ameddig pedig így tettem próbáltam a rendetlen emlékeket kitisztítani és valamiféle fegyelmet kialakítani soraikban. Első emlékem az, hogy néhány kollégámmal elmentünk egy rukongai-i szórakozóhelyre, abból a célból, hogy megünnepeljük a sikeresnek mondható látogatásomat a Hadnagynál. Ott elfogyasztottunk néhány hosszút, ezután pedig kimentünk cigarettázni. Minek után pedig elszívtuk, ismét bementünk a kocsmába és belekezdtünk az ivászatba. Használtuk a vészjelzést, hogy néhány feles whiskey a segítségünkre a siessen, s nyugodt szívvel folytathassuk a menetet a különböző ízű, s alkoholtartalmú italokkal.
Ezután viszont egy képszakadás következett, amit alig bírtam feltörni, de sikerült. Így pedig ismét láttam magam előtt a képet, amikor a társakkal egy kicsit huligánkodtunk az utcán, s így esett meg, hogy egy a közelünkbe tévedő alkoholista állattól elvettem a sört, amit a már meglátogatott rejtekről elhoztam. Az éjjel további részleteit azonban azért nem teszem közzé, mivel azok elvesztek egyébként is lyukacsos memóriámban. Minek után végeztem a gyors rendszerigazgatással újból az alumíniumcsodára koncentráltam. A hőmérséklete még koránt sem volt tökéletes, azonban igen csak közel állt hozzá.
A remekművet az ajkamhoz emeltem, s tartalmát beleöntöttem, hogy az nyelvemen lekúszva boldoggá tegye minden porcikámat. Az aranysárga ital az agyamat is beindította, így pedig kezdtem közelíteni a beszámítható állapothoz. Biztos voltam bene, hogy a hajnalok hajnalán, mikor oly hirtelen kireppentem az ágyamból más fontos dolgom is volt. Próbáltam felidézni, de hiába, így hát még egy kortyot leküldtem, hogy ízlelőbimbóim folytathassák a szambát. A hatás nem maradt el, ismét éberebbé lettem, de még mindig nem jutott eszembe az a halaszthatatlanak tűnő feladat. S ez mindaddig így is maradt, amíg az egész isteni nedűt le nem gurítottam kiszáradt torkomon.
Ekkor pedig eszembe jutott, hogy úgy terveztem, mindenképpen elnézek a parkba, s keresek néhány ismeretlen osztagtársat, hogy újabb szesztestvérekre tehessek szert. Rögtön útnak is indultam volna, ám mikor kinyitottam az ajtót, egy érdekes, nyikorgásra emlékeztető hangot hallottam. Kicsit megmozgattam az ajtómat, hogy nem-e az szólott nekem, hogy olajozzam meg, ám nem válaszolt a zaklatására. Így hát megálltam az ajtóban s vártam, hogy a vészjelzés újból felszólaljon. Azonban hiába vártam a zajt a szoba bármelyik sarkából, az bizony a pocakomból kiáltott rám. Éhes voltam bizony, s a nagy izgalmak közepette ezt abban a pillanatban vettem észre. Így hát kénytelen-kelletlen bebattyogtam a konyhámba.
Ott pedig két szelet kenyeret tettem a pirítómba s a vizet is feltettem főni. Miközben pedig várakoztam néhány hozzávalót előszedtem a hűtőből, ilyen volt a margarin, a paprika, a paradicsom és a pálinka. Mire pedig előszedtem őket, az egyik adag pirítósom meg is sült, így helyette betettem a soron következőket, hisz kegyetlenül éhes voltam. Mire pedig megkentem a szép barnára sült cipót, a víz is elkezdett forrni. Így hát tettem bele cukrot, s limonádét, majd pedig a filtert is beleraktam. Így pedig a nagyja munkát elvégezve nekiláttam az étkezésnek. A pirítóshoz a már említett zöldségeket falatoztam, s mikor végre készen lett a citromos ital, kiöntöttem magamnak egy pohárral, s lehúztam egy kortyot a hűtött pálinkámból, s kísérőnek ittam hozzá meleg teát. Tudom, hogy nem tesz jót a fogsoromnak, de hát egyszer élünk. Vagyis hát, mégse, de hát ez kit érdekel! Miután pedig elfogyasztottam a laktató reggelimet elindultam a kitűzőt cél felé.
Mikor pedig elértem a parkot elkezdtem fürkészni, hogy ki legyen az, akit leszólítsak.


A hozzászólást Hidetada Nishigami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 22, 2013 10:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te18700/30000Park - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyCsüt. Márc. 14, 2013 8:55 pm

Valaki, akivel majd gyakorolhatok *>*

Báh, elég rosszul esett, hogy a hadnagy így leordított. Bár igaza is volt, de az igazság néha fáj….. Néha? Szinte mindig… De elhatároztam, hogy az asztal alá fogom inni egyszer. Az volt a baj, de az nagy, hogy nekem csak egy májam volt, az pedig szinte biztos, hogy nem volt elég, mondhatni elégtelen, tehát egyes volt. Az pedig kellemetlen volt, ha a májam ilyet hoz nekem a bizonyítványában, akkor ő is meghal, meg én is.
- Jó ötletem támadt hirtelen! Mi lenne, ha a negyedik osztaghoz mindig eljárnék májkezelésre? Még lenne is esélyem túl inni, aztán majd meg szokja a szervezetem, aztán úgy az asztal alá iszom, hogy két hétig másnapos lesz, muhahaaa!
Vigyorogtam ördögien. Áh, elvetve. Még alkoholistának néznének, pedig nem vagyok az, csak edzek, hogy az asztal alá igyam a hadnagyomat, de hát no, azért talán még is csak nézhetnek, hiszen aki ennyit iszik, azt inkább alkoholistának, semmint hogy ivóversenyre készülőnek nézik. Felsőbbrendű arckifejezést vágtam, aztán tornáztam kicsit, hogy jobban megjöjjön a szomjvágyam, aztán végül is elindultam.
Csak mentem az ivóba, azt hiszem 15 üveg szakét rendeltem, majd csendesen fogtam, és hazavittem. Otthon kulturbarbár szerű körülmények között elfogyasztottam 5-6 üveggel, de rendesen kiütött. Na igen, a fukutájcsónak talán igaza volt, tényleg csak egy szájhős vagyok…… még. Mikor felébredtem, szörnyen hasogatott a fejem, száraz volt a szám, és szédelegtem, de mint még soha. Elnéztem az ital felé: Már csak 3 üvegnyi volt ott! További néhány el volt döntve, mellettük pedig Hatare durmolt részeg álmot, takaróként használva a ráömlött italt, ami viszont pillanatnyilag az én legnagyobb kincsemet képezte. Az a nyavalyás pedig megitta az összeset, hogy taposták volna szét a lélekhordó kapszuláját azok a megboldogult, fél munkát végzett tudósok! Vakarcs. Már indultam volna, hogy kicsit megbüntessem, de ekkor a gyomrom jelzett, hogy égetőbb teendőm támadt: Éhes voltam, enné meg az a mustot nyüstölő nyámnyila bélféreg, ennék egyszer nyers tésztát, aztán azokat a kis fehér kis micsodákat kifüstölöm szakéval, és így nem a májam, hanem a kis kukacok kárára iszom, de így is edzhetek, juhúú! Ujjongtam, aztán nekiálltam előkészíteni az aznapi reggelimet.
Nem tartottam érdemesnek sokat várni, elővettem a kenyeret, keresztbe félbevágtam, rá margarin, szalámi, sajt, paprika, éreztem, hogy talán ez is sok lesz, de azért folytattam, paradicsom, főtt tojás, saláta, krumpli saláta, tojássaláta, majonézes kukorica, Meg minden, amit találtam. Lelkemnek lelke mélyén tudtam már, hogy ez nem fog bennem maradni, de elfogadtam a kihívást. Persze alaposan megvizsgáltam mindet, hogy nehogy romlottat egyek. Rendben volt mind, így nekikezdtem az evésnek *>*.
Amikor végeztem, rájöttem, hogy bár nagyon is finom volt az elkészített étel, nem volt összességében egy előnyös kombináció, ezért, mivel az ajtó közelebb volt, kiténferegtem a parkba, hogy ott kiengedjem a reggelimet, habár ügyelve, hogy a ruhámat ne piszkítsam be, ami sikerült.
- Fú, kövezzenek meg, de még így is marha gusztusos! *>*
Az is volt, hiszen ha eltekintünk attól, hogy az imént adtam ki magamból, még alig volt megemésztve, tehát elég ehetően nézett ki, mindazonáltal még is csak egyszer megjárta a bélpoklot. Mikor láttam, hogy valaki közeleg, gyorsan betakargattam földdel, amennyire lehetett, majd elébe mentem az új jövevénynek, aki, reméltem hogy osztagtárs, és nem betörő, mert ebben az állapotban nemigen tudtam volna mit kezdeni vele.

Vissza az elejére Go down
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Férfi
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 52
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te13400/15000Park - Page 2 29y5sib  (13400/15000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptySzomb. Márc. 16, 2013 11:11 pm

~~ Egy megrendítő találkozás ~~

A korai időpont ellenére is akadt élőlény a környéken. S nem is akármilyen, egy ember, vagyis inkább csak lélek, mi több, szinte biztos vagyok benne, hogy egy halálistennel hozott össze a sors. S minden bizonnyal egyik osztagtársam lesz az, hacsak valaki el nem tévedt! Vagy az is lehet, hogy én tévedtem el, ilyen állapotomban ugyanis, bármire képes vagyok, s ezt nem jó értelemben értem. Na tehát észrevettem a motorkáló mukit, aki talán csak az én fejemben mozgott oly’ érdekesen, mint jómagam is. Ám, ahogy közelebb értünk egymáshoz, akkor sem közlekedett másképpen. Talán sikerült összefutnom egy hozzám hasonló másnapos egyénnel?
A srác körülbelül velem egyidős lehetett, sem fiatalabbnak sem idősebbnek nem tűnt. Ugyanakkor mégis, ha valamelyikünket idősebnek kellene kikiáltani, valamiért gondolkodás nélkül magamra voksolnák. Talán már kezd eluralkodni rajtam az egoizmus, vagy csak szimplán túl ifjúnak tűnik, az idegen. Még egyszer végigmértem a velem szemben állót. Shinigami egyenruhát viselt, akár csak jómagam. Néhány centivel magasabbnak bizonyult nálam, ám az arca, a szőke hajával karöltve, gyerekességről árulkodott. Bár, így jobban belegondolva, arcra én se nézek ki többnek tizennyolcnál, ami nem is meglepő, hiszen, már igen fiatalon meghaltam, azóta pedig nemigen fejlődöm. Lehet, hogy ő még kisebb korában meghalt, mint én, s ezért tűnik gyerekesnek, közben pedig jóval idősebb nálam?
A nehéz eszmefuttatás közben alaposan megfájdult a fejem, így inkább feladtam a gondolatmenet befejezését, s azt is elhatároztam, hogy mielőtt, bármit komolyabban kiveséznék a fejemben, előtte átgondolom, hogy jó ötlet-e vele megterhelni, egyébként sem jó állapotban lévő gömbölyded, ámde igen csak gyenge részemet. Így, mivel kíváncsiságom továbbra is fenn állt, a taggal kapcsolatban, inkább megszólítottam.
- Üdv! Az én nevem, Hidetada Nishigami, a hatodik osztag tisztje! – Mutatkoztam be neki, egy mosoly kíséretében. Az arcom, hosszú időre befagyott, abba a nem is olyan szép mosolyba, amit összehoztam az idegennek. Végül a srác is bemutatkozott, s kiderült, hogy mind a ketten ugyanazt az osztagot erősítjük!
A férfi, mintha valahogy megnyugodott volna. De persze az is lehet, hogy megint csak a saját képzelőerőm játszott velem. Ilyenkor, mint ahogy már említettem, olyan vagyok, mint egy istenség, bármire képes vagyok, még arra is, hogy mást lássak, mint ami történik. Sőt, leginkább csak erre vagyok képes. Ám nem azért szólítottam meg, hogy megtudakoljam a nevét, hanem a korára voltam kíváncsi.
- Oh, mondd csak, hány éves vagy? Én 41 éves vagyok, 18 évesen haltam meg! – Ismét egy arckifejezés ragadt az arcomra, ám ez most egy igen rosszul sikerült félmosoly volt, ami inkább emlékeztettt valami másra, mint arra, aminek indult.
A férfi válasza után, mély csend borult ránk. Úgy tűnt, a fiú is a gondolataiba mélyedt, én pedig próbáltam összekapni magam újból. A kölyök, ugyanis rossz hatással volt a bioritmusomra. Ismét kezdtem arra a pontra jutni, ahol nem vagyok önmagam ura. Mintha visszafele utaznék az időben, s most kezdenék el inni, s lerészegedni. Pedig tudom, hogy ez nem így van. Vagy, talán csak elképzelem ezt az egész találkozást? Nem, az nem lehet, elvégre, egyszer már magamhoz tértem, sőt, meg is reggeliztem! Bár igaz, arra már nem is emlékszem, mit is ettem, de ez akkor is így van, ha józan vagyok. Egyszerűen olyan a memóriám, mint a halaké, nedves! De hát, a memóriám, nem is nedves, valami mást akartam kihozni ebből a hasonlatból, na, mindegy.
- Na, és mondja, mi az oka, ily’ korai sétájának? – Kérdeztem meg hirtelen felindulásból a tagot. Ugyanakkor, én is ilyen korán úton vagyok. De nekem megvolt rá a saját okom, ami mostanra már ki is ment a fejemből. Talán a friss levegőre jöttem ki, vagy egyszerűen csak nem bírtam otthon maradni. Esetleg más célom lett volna. Fene se tudja már, nem vagyok én számítógép, hogy mindent megjegyezzek.
A fiú válasza után egy gondolat jutott eszembe. Már régóta rá se gyújtottam! Pedig a sör után, a cigi az élet második legjobb dolga! Ezt pedig sürgősen pótolni kell! Elő is vettem cigis dobozomat, amiből menten kikaptam egy szálat. Visszatettem a dohányáruval telitömött skatulyát és előkerestem az öngyújtómat. Az általa generált tűzzel pedig meggyújtottam a számban lévő darabot. Az első slukk, mélyen lemart a tüdőmig, onnét visszaszívva pedig kifújtam a füstöt. Sosem értetem, hogy miért is olyan jó ez, de valahogy mindig sikerült jobb állapotba hoznia. Mintha, lenne benne valamiféle különleges anyag, amiről sem, mi, a fogyasztók, sem pedig a készítőknek nincs tudomásuk. Valami, amit senki sem ismer, s mégis használják!
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te18700/30000Park - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 20, 2013 11:59 pm

Valaki, akivel majd gyakorolhatok *>*


Újonnan megismert ismerősöm ugyancsak elgondolkozott, És a lehetőséget én is megragadtam, s elkezdtem rágni magam a gondolaton: Na vajon most melyikünk az idősebb, melyikünk a fiatalabb? Fiatalabbnak tűnt egy kicsivel ugyan az ismeretségi repertoáromat még egy arccal bővítő fiú- vagy férfi-. de az idő itt igen csalóka. Az Akadémián voltak olyanok, akik egyidősnek tűntek velem, de kiderült, hogy ötszáz évesek. No a sorsnak eme fintora fintort csalt olyankor az arcomra, hogy így be lettem csapva, de hát ilyen az élet… Meg a halál is, ha már itt tartunk. Ő is egyenruhát viselt, akárcsak én, de az övén nem láttam rangjelzést. Minduntalan lepillantgattam a sajátomra, hogy nem hánytam-e le, de szerencsére egy csepp se látszott meg gyomrom számkivetettjéből. Bemutatkozott, példáját pedig természetesen követtem, úgy, ahogy ő, tehát név, osztag. Ráfagyott az arcára egy mosolyszerű száj széthúzás Már éppen akartam kérdezni, hogy ugyan, mondja már meg, mennyi idős, de ahogy szólásra nyitottam piciny számat, ugyanezzel a kérdéssel megelőzött. Válaszom imígyen- ekképpen hangzott:
- Én kérlek, kerek hat éve- esetleg kicsit több ideje- szívom eme világnak friss és üde levegőjét, ami a nagyvárosi után még most is üdítőleg hat rám! Húszas évemben csapott el egy lidérc karmával, és küldött át egy halálisten ide, pontosabban ki poros peremvidékre. Onnan szinte rögtön akadémistává váltam, és a tanulási idő leteltével a Hatodik Osztag üdvöskéje lettem! No, jó, attól még messze vagyok, de arra gyúrok. Rangomnak a hatost kaptam, sajnos jobban a hadnagyot meg nem lehet itallal vesztegetni, úgyhogy ne is próbálkozz.
Csönd borult ránk, Nishigami szeme pedig kezdett kiüresedni, kicsit mintha másnapos lenne, vagy egyszerűen csak részeg. Azt mondjuk nehezen, mert nem sok ember tud kész nélkül láthatatlan italt inni úgy, hogy részeg legyen. Így hát, ameddig nem nagyon figyelt, beshunpoztam a lakásba egy pohár hideg vízért. Hatare még mindig ott aludt, kicsit megpöcköltem, mert milyen dolog az, hogy valaki más italába beleiszik >.>. Füstölögtem kicsit, amíg visszaértem, majd lefröcsköltem kicsit a vízzel.
- Kakukk! Kakukk! Kakukk! Dél körül van, ideje felébredni!
Kicsit nehezemre esett ilyen könnyedén beszélni, mert jómagam is az ital mámorából keltem ma fel. Vörös szemű ismerősöm kicsit fel is ébredt, de tudomást sem vett a vízről, csak feltette a kérdést: Mire ez a korai kiruccanás?
- Nos, először is, nincs korán. Már ha valami szellem el nem hitette velem ezt, már pedig átéltem én már elég durva elhitetési-próbálkozásokat. Nem is próbálkozások voltak, hisz sikerült elérni azt, amit kellett, de én bizony durva revanst vettem! Másrészt, azt nem szeretnéd tudni, hogy miért, hidd el ^^. No és akkor visszakérdezés: te mit keresel itt kint ilyen hajnali fényben, amikor a kitekeredett nyakú gerle is alszik még? Surprised
Utóbbi mondatom szarkazmus volt, olyan is volt a hangnemem, valamint az abban használt kifejezést a hadnagytól tanultam, legyen már büszke, hogy olyan szólásokat használok, amilyeneket ő! >.>
Osztagtársam következő cselekedetét csak undorral tudtam nézni, sosem tudtam és sosem fogok tudni megbékélni a dohány létezésének tudatával, és azzal még kevésbé, ha azt valaki a közelemben szívja. Gyerekkoromban szívtam már elég dohányfüstöt, lettem már tőle elégszer büdös, nem hiányzik, hogy egy ilyen viszonylag steril világban megint tanúja legyek annak a kis papírhengernek égésével járó következményeknek.
- Kérlek, tedd azt el, ha lehet. Csak rontod a tüdőd, meg a hozzá kapcsolódó dolgokat, nehezen fogsz levegőt kapni, és ezért zsörtölődős leszel, mindenki utálni fog, és ezt nem csak úgy a levegőből, hanem tapasztalatból tudom. Szerencsémre mások kárából tanultam, nem a sajátomból. Sőt, még tüdőrákot is kaphatsz tőle!
Fejeztem be orvosi beszédemet, remélve, hogy ezzel nem szerzek magamnak ellenséget.

Vissza az elejére Go down
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Férfi
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 52
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te13400/15000Park - Page 2 29y5sib  (13400/15000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptyCsüt. Május 02, 2013 11:35 am

~~ Egy megrendítő találkozás ~~

Az ismeretlen srác zümmögésének nyomán az agyam elkezdett zakatolni. Nyilván a kellemetlen inger hatására a fejem munkához látott, amely efféle dolgokat képzett. Sokszor pihentetem épp ezért a gondolkodómat, hogy ne legyek áldozata ilyen dolgoknak. Azonban az úrnak egyelőre nem nevezhető alak ezt akarva, vagy akaratlan beindította. Nem is haragszom ezért rá, hisz tudom, ő nem sejthette előre, hogy ez a hosszas monológ, hogyan is fog rám hatni. A zaj nem halkult, hiába próbáltam azt elnyomni, így helyette inkább próbáltam, újra leállítani a munkát. Azonban, ez nem sikerült. Bizony nem egyszerű dolog egy efféle bonyolult szerkezetet megállásra bírni, csakis hosszas bambulással lehetséges. Mikor pedig a beszédpartnerem egy pillanat alatt elviharzott volt is rá alkalmam bőven. Hosszú pillanatok teltek el, úgy hogy a rozsdás csavarok nyikorgása mellett nem történt semmi a buksimban. Majd néhány másodperc múlva beállt a görcs az arcomba és egyértelműen elszundítottam. Persze csak amolyan éberen, ha jött volna valaki egyből észhez tértem volna. Mikor már nagyon belejöttem a mozdulatba a zavaró tényező is kezdett elhalkulni. Egész csendes lett az egész környék, amíg vissza nem tért a kölyök.
A modortalan, felháborító és ésszerűtlen taknyos! Mert hát másképp nem tudom definiálni a gyereket! Bár eddig kételkedtem a felől, hogy esetleg érettebb nálam, de ekkorra egyértelművé, vált, hogy ő csak egy kolonc, amely nem csak, hogy nem tudja átérezni más helyzetét. Hanem még azt is hiszi, hogy tettével segít másokon, mint valami nagyszerű szuperhős! Hát, ha nem lennék olyan békeszerető, mint amilyen de, igencsak megmondanám, hogy hova menjen a gondoskodásával, s vízével! Nem elég, hogy teljesen felesleges oktatóbeszédével felzavarta a nehezen létrejövő álló vizemet, még itt fröcsköl is, mint valami döglött halat! Igazán hálát adhat az égnek a kis „nem is tudom, hogy mit mondjak már rá”, hogy velem futott össze, s nem bárki mással! Hisz, ha ekképp történt volna, mostanra már minden bizonnyal mindkét lába a betonban lenne a ficsúrnak. De hát én kegyes vagyok, s megbocsájtom néki a tudatlanságát! Így hát nem rovom fel neki az esetet!
Szavai ismét, immár másodjára indították el idegeim húrjait. A zene ismét kedvem ellen való volt. Mint egy elrontott szonáta, ami mellé nem adtak egy láda sört. Bár megint csak növekedett az ellenszenvem az idegen iránt ismét csak tűrtem. Mintha kíváncsi lettem volna a kalandjaira, úgy beszélt velem! Talán azt hihette, hogy egy gyermek vagyok, aki hozzá jött esti mesét kérni!? Emlékeim közt kutatva viszont egyetlen erre utaló tettemre sem emlékszem! Valamint, ahogy kivettem a szavai közül először arra utalt, hogy „nincs korán”, s mikor „visszakérdezett”, már valamiféle „hajnali fényt” említett. Ekkor elgondolkodtam, ami miatt természetesen felerősödött, a már egyébként sem halk zaj, hogy biztos rám kellett volna pazarolnia azt a vizet! De hát, mint már említetem, elég pacifistává váltam, mióta iszom, így ezt is figyelmen kívül hagytam, az oly megkedvelt békének a fenntartása érdekében!
Mikor rágyújtottam, már láttam a takony, elnézést a kifejezésért, önmagam, de nem tudom szebben kifejezni magam, rosszalló tekinteteit! Már éreztem, hogy én már nem sokáig fogom élvezni ezt a „kellemes társaságot”, mert bizony hamarosan felháborodok és elviharzok! Nem azért, mert immár erősen zúg a fejem, vagy, mert ha tovább folytatnánk, az oly kedvelt békességem elillanna, hanem mert tudom, s érzem, hogy nem kéne több további tizenöt másodpercnél, hogy egyszerűen felforrjon az agyvizem, s felrobbanjon az egész fejem! Így hát, még türelmesen megvártam, hogy az ugyancsak semmit nem érő beszédét elmondja, ami már szétcsapta a biztosítékom. Ezért pedig még mindent elzárva magamtól álltam még egy ideig, miközben azon merengtem, hogy biztos ne kezdjek el veszekedni vele.
Végül az eredeti tervnél maradtam, s a nyugalom érdekében, enyhe mosollyal az arcomon odasétáltam a férfihez, akit immár, hogy tudom, elválok tőle, egész másképp kezelek, s a kezemet nyújtottam neki. Immár nem féltem attól, hogy esetleg belerajzol, vagy megharapja, mert már felnőttként kezeltem. Az enyhe mosoly nem ült le az arcomról, mikor kézfogás közben a következőket szóltam.
- Örülök, hogy megismerhettelek! – Majd sarkon fordultam, és a mosollyal az arcomon egészen a következő kocsmáig meneteltem. Ahogy beléptem arcom ismét visszatért a régi kerékvágásába, majd a pulthoz ültem. A hölgytől, megkaptam a rendelt söröm, amely természetesen már be volt hűtve, s belekortyoltam. Az ital, elöntötte szívem boldogsággal, így már arcomra egy hamis mosoly helyett egy igazi terpeszkedhetett.
Miután már a józan eszem azonnal olajozottan kezdett működni, már kicsit másképp kezeltem a dolgot. Bár a fiú dolgai, semmiféle helyzetben sem viccesek, vagy érthetőek számomra, de bizonyos, hogy egy másik állapotban mg akár barátok is lehettünk volna. Majd a gondolat megrágcsálása után rájöttem, hogy mégsem! Egyszerűen nem vagyok kompatibilis vele, s kész! Talán egy másik helyzetben, még barátokká válhatunk, ám így, a mindennapok keretei között, számomra elképzelhetetlen!

/Köszönöm a játékot! ^^ \

Vissza az elejére Go down
Hiraikotsu Omote
6. Osztag
6. Osztag
Hiraikotsu Omote

Férfi
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 108
Age : 34
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2009. Jan. 22.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Park - Page 2 Cl0te7600/15000Park - Page 2 29y5sib  (7600/15000)

Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 EmptySzomb. Május 18, 2013 8:55 am

//Minashaku //

Hamar megkapom a kérdésemre a választ, hogy mi érdekelné őt. A kapitányról szeretne elsősorban hallani. Ahogy Mistyre gondolok, azonnal melegség önti el a szívemet. Azonnal az első találkozásom jut eszembe, amikor még nem tudtam ki ő, ráadásul még rangban egyel alacsonyabban állt. Arra kért, hogy vezessem körbe az osztagban, mivel még új nálunk. Először nem igazán füllött rá a fogam, de csak belementem a dologba. Még szerencse, akkor nem ismerhettem volna meg...
- Nos, Misty igazán kedves kapitány. Amikor még hadnagy volt, akkor ismertem meg. Nem árulta el, hogy ki is ő valójában, csak egy idegenvezetőt keresett. Én pedig körbe vezettem az osztagban. Még harcoltam is vele az edzőteremben és akkor kezdtem el gyanakodni, hogy ő bizony nem egy újonc. Már akkor is voltak hírek arról, hogy új hadnagyot kapunk, így arra gyanakodtam, hogy a hadnaggyal van dolgom. És igazam lett. - ekkor elmosolyodok. - Nem mondanám túl szigorú kapitánynak, viszont ha elszalad velünk a ló, akkor helyre tud rakni minket. Erre viszont csak ritkán van szükség. Szóval ne félj tőle, de ne is légy szemtelen.
Ezután újabb kérdést tesz fel, amire kissé el kell gondolkoznom.
- Nem is tudom mit mondjak neked erre. Nem igazán érzem a különbséget az előző és a mostani életem között. Lényegében ugyanazt csinálom, mint amikor még éltem. Gyilkolnom kell itt is, mint ahogy azt régen is tettem. Annyi, hogy itt szabadabb vagyok. Nem érzem magam jól, de rosszul sem ezen a helyen. Mondjuk úgy, hogy megvagyok. Barátaim nincsenek, legalábbis nincs senki akivel eljárnék szórakozni. A napjaim jelentős részét egyedül töltöm, kivéve amikor Mistynek kell segíteni. Olyankor vele vagyok nagyon sokat.
Hát igen, azok a kellemes kis időtöltések. Jó volt vele a tengerparton és a fürdőben is. Jó lenne újra elhívni valahová, de ha jól hallottam, összejött valakivel... szóval nem zavarhatom.
- Az 5. tiszt vagyok. Talán a 7. tiszt voltam, amikor beléptem, de azóta már sikerült kicsit magasabb rangsorba kerülnöm. Komolyabb rangot viszont nem hiszem, hogy szeretnék kapni. Nem igazán akarok nagy felelősséget a nyakamba venni. Már azzal is megelégszek, hogy segíthetek a kapitánynak. Meg is őrülnék, ha nekem lennének olyan feladataim, mint Mistynek. Ráadásul még ebben a világban sem vagyok túl járta, hiába az akadémiai képzés.
Mondandóm végén felállok és oda nyújtom felé a kezem, hogy kezet rázhassak vele.
- Nekem most mennem kell, de ha bármikor szükséged van rám, akkor csak keress meg. Valószínűleg rá fogok érni. - mondom, majd kezet rázok vele és távozok.
- Minden jót!

//Köszönöm a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Park - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Park   Park - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 6. Osztag-