Naoki a küzdők vélt tatózkodási helye velé sántikált, de még most sem pillantotta meg őket. Csak érezte hullámzó erejő reietsuból, hogy valahol arra lehetnek.
*El fog tartani egy darabig, mire odaérek.* - bosszankodott magában. *Nincs más hátra... meg kell próbálnom!*
Nagy lélegzetet vett és megpróbált shunpozni. A nekiindulás még úgy-ahogy sikerült is, de amikor ismét talpra érkezett elvesztette az egyensúlyát és térdre rogyott.
*A francba! Még mindig nagyon erőtlen vagyok.*
Ekkor érte el az újabb energiahullám. Naoki utólag visszagondolva szerencsésnek találta, hogy pont ekkor esett el, ugyanis ha a hullám állva találja el, ledöntötte volna a lábáról, esetleg komolyabb sebeket okozva.
Így csak kicsit hátrahőkölt és elképedve vigyelte az energiakisüléseket.
*Na, ez se Yuusuke reietsuja... Most valahogy nem szeretnék a helyében lenni. Gyorsan oda kell érni, ha akarok látni valamit a harcból.*
A szorítókötésnek köszönhetően a sebe vérzése már úgy ahogy elállt, de még mindig gyengének érezte magát a nagy vérveszteségtől. Mégis megpróbált villámtánccal közelebb jutni a küzdőkhöz, ami igencsak sok eséssel és horzsolással járt, de Naoki mindent megtett volna, hogy egy ilyen harcot láthasson.
Tehát nem igazán sajnálta magát...

- Fura. Már rég meg kellett volna olvadnia.
*Hallotta a férfi hangjait, mire a lány csak elmosolyodott*
- Igen egy átlagos zanpaktou talán elolvadt volna, de Fusicso nem. Mivel ő is tűz elemű, és a tűzben a tűz mikor olvad el?
*bár hangja nyugodt, belül mégis idegesekedett. Először is Jengribe ideges tekintetén, majd pedig azon, ahogy kihúzza zanpaktout a testéből*
- Mindegy. Társad győzelmével a te halálod időpontja közelebb jön.
* kardjait keresztbeteszi, és azokba fokuszálja az erejét. Hirtelen tűnik fel 90 fokkal jobbra, mindkét kardjával vízszintesen felé vág. Nyugodtan állt, majd az utolsó pillanatban shunpozott el. A következő pillanatban az elvesztett kardja felé bukfencezett. Reptében érte el a hatalmas szellemi energia, ami a földhöz taszította. Majd ott is maradt ülve, és csak értetlenül pislogott. Először azt hitte, hogy Jengribe bocsátja ki, majd rájött, hogy ez túl nagy ahhoz. A tér körülötte több helyen is felszakadt, kiváló menekülési utat nyújtva számára. Vigyorogva felállt.
- Kezd egyre élvezetesebb lenni. Hogy őszinte legyek nem szívesen foglak megölni * fejét kissé oldalra hajtja, majd nagyot sóhajt* de ha te a végső küzdelmet akarod…
*Tudja, hogy Fusicsót megint nem hívhatja elő, hiszen könnyen elnyelné. Kardjait megpörgeti a kezébe, majd támadásba lendülnek szinte egyszerre. Ismét csapás csapást ér. Egyikük sem mutatja a fáradság egy jelét sem. Jengribe egyik támadását az egyik kardjával védi, míg a másikkal a nyaka felé vág.*

*A harc közben, hirtelen távolodott el tőle Jengribe. Eltünteti a teste körüli tüzet, aminek hatására, a lány megint csak értetlenül pislog. Lemondóhangon szólal meg*
- Kettőnk harca itt véget ért.
*A következő pillanatban már el is tűnt*
- Mi? Hogy? Jengribe! Gyere vissza! *kiabálja a nagy homokos tájnak* Hallod! Még nem fejeztük be! Jengribe!
*miután látja, hogy reménytelenül kiabálgat. lehajtja fejét, és nagyon sóhajt. Hirtelen érez meg valakit a háta mögött. Először azt hitte, hogy Jengribe, de nem érezte az ő energiáját. Gyorsan fordult meg, felkészülve védekezésre. Megdöbbentő látvány tárul elő.*
- Szia Kinu-chan!
*negy levegőt vesz, hogy válaszol, de nem jött ki hang a torkán, csak tátogott. Néhány perc múlva sikerült megszólalnia*
- Sanosuke-kun? De hát, hogy? hiszen te...neked élned kéne! Vagyis te túlélted a balesetet, 7 éve, még élned kéne, vagyis élned kell, hogy kerülsz ide? Meg...meg...hogy hogy nem öregedtél, csak egy két évet...Mi ez a ruha rajtad...Mit keresel itt Sanosuke-kun? Neked egyáltalán nem itt kéne lenned, meg mit vigyorogsz? Utálom ha így vigyorogsz. Mit keresel Hueco Mundoba? Mi ez a ruha rajtad, és...miért nem élsz?

Néhány perc szünet áll be a küzdelemben, eközben én felfigyelek Naoki közeledő lélekenergiájára. Bár Lucho tomboló reiatsuja mellett elégé nehezemre esik, hogy mást is kifürkésszek. Nem sokára a Primera is észreveszi. Nem csinál semmit, de úgy tűnik, hogy valami hátrataszítja társamat. Összeráncolom a szemöldökömet a maszk alatt, miközben a jelenetet figyelem.
~Meg sem mozdult, s azt sem láttam, hogy bármilyen technikát elindított volna...~ - gondolom végig magamban, és visszafordítom tekintetemet az arrancar felé. Megjegyzésére csak egy horkantással válaszolok és épp támadásba lendülnék, amikor eddig ismeretlen hang zengi be a környéket. Hirtelen megzavarodva forgatom a fejem, de rögtön meg is látom a hang okozóját. Saját magammal kerülök szembe, de mégse én vagyok az teljesen. Egészségtelenül fehér bőre, szinte szúrja a szemem.
- Mit bámulsz macskajancsi? - kiált felém, majd szinte követhetetlen gyorsasággal támadásba lendül. Reflexeimnek hála még idejében sikerül magam elé kapnom Dotonryuut, de a vágás még így is megsebez. Lidérc énem pengéje a maszkomba mar, s bal oldalát szilánkokra törik. Elkerekedett szemekkel nézek ellenfelemre és érzem, hogy a kard az arcomat is megvágja. Shunpomat használva arrébb kerülök. Gyorsan mozdulattal letörlöm a kiserkenő vércseppeket, majd gyors koncentráció után lassan újra alkotom a csontszerű álarcot.
- Látom, még mindig olyan szánalmas vagy, mint voltál! - szólok vissza neki, így is palástolva meglepetésemet. Érthetetlennek tartom, hogy hogyan kerülhetett ide. Hiszen ha minden igaz, akkor ő csak a lelkem legmélyén létezik. Azonban úgy tűnik, hogy Luchonak valahogy sikerült életre keltenie. Biztos vagyok benne, hogy a Primera keze is benne van a dologban - Készülj fel rá, hogy visszarugdoslak oda, ahonnan jöttél, te féreg!
Miután elmondtam neki, amit akartam egy gyors villámtánccal előtte termek, hogy megpróbáljam átszúrni a testét. Tartalékolnom kell a Naiya Saberut, hisz' már csak három alkalommal fogom tudni használni.

Lassan kiengedem az eddig bent tartott levegőt. Anno se volt igazán nehéz legyőznöm őt, de mégis kissé meglep, amikor kardom egy gyors mozdulattal átcsúszik a testén. Úgy tűnik, hogy ő se erre számított, legalábbis ez az, amire következtetek arckifejezéséből. Fegyverem markolata a mellkasának ütközik, s néhány másodpercnyi szünet áll be a küzdelemben. Lihegve lebegek előtte, miközben egy verejtékcsepp kúszik végig a hátamon. Kezdek fáradni, bár igyekszem nem kimutatni ezt. Eddig szerzett sérüléseim egyre jobban sajognak, s már nehezemre esik megtartani kardomat. Azonban tudom, hogyha veszítenék, akkor az nem csak az én, hanem a társaim halálával is járna. Ezért nem hagyhatom, hogy itt és most, vereséget szenvedjek.
Ekkor viszont ellenfelem kinézete változni kezd. Ismerős arcvonásaim megváltoznak, s egy másik férfi arcának körvonalait veszik fel. Unott, zöld tekintete szinte felnyársal, majd észreveszem, hogy eddig a testben lévő Zanpakutuom már a kezében van.
- Tozase, Murciélago! - szól, aminek hatására éjfekete reiatsu szabadul fel. Ez az erő hátrataszít engem, de egy gyors szaltóval sikerül lelassítanom magam. Egyetlen csapással félrehajtom a sötét lélekenergiát, majd egy laza védelmi pozíciót veszek fel. Jobban koncentrálva érzem, hogy az erő valójában nem is az új alakot öltött lényből áramlik. Akinek eközben denevérszárnyai nőttek. Van egy olyan érzésem, hogy előző életében denevérmókus volt vagy valami hasonló.
~Ez kezd egyre furább lenni...~ - jegyzem meg magamban, miközben megszorítom Naiyajin Dotonryuu markolatát. ~Lucho jelenlétét érzem. Lehet, hogy ez is csak egy trükk, amit ő eszelt ki?~
Kezd egy beteg sejtésem kialakulni, miszerint valami elmemanipuláció van itt folyamatban. Mi van, ha valójában a semmi ellen küzdök? A sérüléseket pedig azért érzem, mert az agyam úgy gondolja, hogy ezek a valóságban is megtörténtek.
~Kockázatos vállalkozás, de meg kell próbálnom. Ha igazam van, akkor nem lesz semmi bajom, ha meg nem akkor egy lyukkal többel távozom. ~
Ezen gondolattól vezérelve eresztem le fegyverem, s várom, hogy az idegen támadásba lendüljön...

Sierashi Yuusuke

Lassan kezdesz rájönni arra, hogy valószínűleg csak Lucho játszik veled. Hogy bizonyosságot nyerjen képzeted, úgy döntesz saját testi épségedet kockára téve próbálod bizonyítani a teóriádat. A denevérszerű arrancar hipergyors sebességgel feléd repül, kardjával feléd csap, majd mikor már elérne a fegyvere, hirtelen szertefoszlik. Ugyanebben a pillanatban hideg, éles tárgy jelenlétét érzed a torkodnál, a szíveddel egy vonalban, a hátad felől pedig éget valami, valószínű hogy egy Cero.

- A harcunknak vége Sierashi Yuusuke.

Hallod Lucho hangját magad mögül. A legtöbb harcban ilyenkor szokott eljönni az a pillanat, hogy a győztes kivégzi ellenfelét, azonban Lucho ekkor elengedi a kardját a torkodtól, megszünteti a Cerot, majd elhátrál tőled.

- Elégedett vagyok. Képes vagy egy Espada szintjén harcolni.

Hirtelen erős fényt bocsát ki Lucho teste, majd a következő pillanatban eltűnik a testéről a palást szerű hierro, elsötétül a haja, s végül felszabadult formáját elzárja a kardjába. Ebben a pillanatban Shikoku Naoki és Kinuye Hikari ellenfelei is eltűnnek. Lucho felemeli a kezét, majd bök egyet az égboltra, amaz pedig hirtelen összehúzódik, majd felszakad.

- Távozhattok! A viszontlátásra Sierashi Yuusuke. Add át üdvözletemet a bátor társaidnak... és Kuchiki Hanának is.

Mondja az Espada, majd eltűnik a szemed elől. Nem messze Naokitól ér földet. Ott felveszi a korábban elhajított béklyóit, felhúzza őket, majd ismételten szem elől veszted, s hamarosan már a lélekenergiáját sem érzed. A Primera Espada visszatért Las Nochesbe.



//Részemről itt lezárnám a szép hosszú harcunkat, köszönöm valamennyi játékosnak a részvételt.//

Mindannyian kaptok 2000 ryout ^^