HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Utca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
SzerzőÜzenet
Kuchiki Samanuske
4. Osztag
4. Osztag
Kuchiki Samanuske

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 108
Age : 107
Tartózkodási hely : Kuchiki tanya, vagy az osztagnál, esetleg kocsma.
Registration date : 2012. Aug. 23.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag, 20. tisztje - Állatorvoslási Osztály vezetője. _@_/"
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te9000/15000Utca - Page 10 29y5sib  (9000/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyVas. Nov. 04, 2012 7:49 am

Barátkozás Chiyoval

- Ahaaa, hát, ha gondolod, akkor segíthetek a ruhák ügyében. Legalábbis abban, hogy elmegyünk vásárolni. Nekem is kéne már pár új ruha, meg gyakran ver az unalom. Hiába harcolok ellene, mindig kiütéssel nyer. Ezért csinálok gyakran hülyeséget… ne meg fogadásokból is, de az már egy másik eset.- amikor arra utalt Chiyo, hogy nem kell szégyenlősnek lennie, akkor pirult el úgy igazából. - Na, hát na, csak azért lettem kicsit zavarban, mert nem olyan lány vagy, akikkel kavarni szoktam. És hát azoktól kicsit zavarban vagyok, meg hát a Nap is olyan ízén áll, meg recece, és már beszélni se tudok rendesen.- hadarta az egészet, közben gesztikulált a kezeivel, ami nagyjából csak salapálás volt. - Hááát, ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Én az a fajta vagyok, aki nem harcol, nem szeretem az erőszakot. Ne érts félre, vertek már meg, meg minden, csak éppen a harcokat, az ölést, ezeket sose csinálom. És egyébként, elsőnek is felfogtam, hogy nem vagy a kedvese, csak kíváncsi voltam valamire.- szélesedett a vigyora, és rákacsintott Chiyora. Kezeit a tarkójára rakta, és továbbra is vigyorogva haladt Chiyo mellett. Bár egy 11. osztagosnak lehet nem kellett volna ezt mondani, hogy teszteli, és nem szeret harcolni. Bár így is elég sok lenézést kap a 4. osztag, ez már nem fog rajta többet rontani. Meg Samanusket nem is nagyon érdeklik ezek a dolgok. Ha csapatmunkára van szükség, akkor legyenek kéznél, és ennyi, utána majd ellátják a sérülésüket
- Nagyjából képben vagyok velük, a neveltetésem megkövetelte ezt is. Bah, de nem szeretek nemes lenni. Az a sok előítélet, meg bánásmód, és ízék. Prfff. De igazad van, a gésáknak se egyszerű, bár lehet, hogy egyszer ki fogom próbálni, hogy felveszem a ruhájukat, hogy jobban átéljem azt, amitől szenvednek. Ésssss… itt van ni, a 11. osztag táborhelye.- bökött a fejével balra, ahol ott várta Chiyot az otthona, vagy valami olyasmije. - Remélem nem keltettem benned egy elmebeteg benyomását, bár egyesek szerint az vagyok, és a hangok is azt mondták.- mondta vigyorogva, lerítt Samanuskeről, hogy csak viccel. - Ha van kedved, nyugodtan elnézhetsz a birtokra. Van ott minden, medence, csúszda, meg ilyenek, akár pár barátod is jöhet. Adios Lady.- barátságosan Chiyo felé biccentett, majd vidáman fütyörészve ment tovább egyenesen, Ikichi pedig a vállára telepedett.


Spoiler:
 

______________

Utca - Page 10 Rojw23bhwmdeag6p1gjz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te31700/45000Utca - Page 10 29y5sib  (31700/45000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzomb. Nov. 10, 2012 7:02 am

Találkozás Samanuske-sannal


~ Vásárolni, ruhát VELEM? O.O Ennél félelmetesebb ötlete még nem sokmindenkinek volt! Kissé zavartan el is elmélkedtem azon, hogy egy ilyen "vásárlásnak" titulált tortúra miként is zajlana. Még az akadémián voltak lányok, akik előszeretettel meséltek vásárlási szokásaikról! Elborzasztó gondolat volt. Amint bemennék, természetesen hiányosnak kikiáltott öltözékemmel (pedig úgy a természetes és a kényelmes, ahogy én csinálom!) vagy nagyon rajonganának értem az eladók, és élő próbababának akarnának használni, vagy szatírt (nem is tudom, lányokra is használják ezt a szót?) kiabálva menekülnének a ruhák dicstelen templomából, nem csak a papoknak fölszentelt eladók, de a hívekként oda járó, megannyi vásárló is! Egyik verzió sem volt túl szívmelengető a számomra.
Kimosolyogtam, mikor kicsit talán pánikolva bizonygatta paprika vörös, és nem kicsit véres arccal, hogy miért jött zavarba. Ha valaki nem ismert bennünket, még azt is hihette, hogy én bántottam. Sokan elég előítélettel viseltettek az osztagom iránt, pedig egész Lelkek Világa legjobb osztaga volt a mienk! De hát vannak akik nem értékelik az értékeinket... Morfondírozásomból az rántott ki, amikor közölte, hogy valójában csak megjátszotta a gyengeelméjűséget. Pár pillanatra hitetlenkedve meredtem rá, majd kitört belőlem a nevetés. Úgy tűnik, a negyedik osztagosok előszeretettel játszák a dilist, hisz nem Samanuske-san volt az első, aki olyan hitelesen adta elő a dolgot, hogy bedőltem neki. Az igazat megvallva kicsit még mindig kétségek maradtak bennem az igazát illetően. Túl jól adta elő a ziziségeit! Szóval egy kicsit gyanakodva sandítottam rá. Főleg mikor a hangokról kezdett fecserészni... Hát már túl hűvös van a napszúráshoz, de az is lehet, hogy a kelleténél jobban beverte a fejét, vagy valami! Végülis az orra nagyon vérzett, szóval akár ez is történhetett. Azért a becsületére legyen mondva, lelkiismeretesen elvezetett az osztagomhoz, mindezt úgy, hogy nem éreztem felőle a nemeseket annyira jellemző megvetést és bigottságot. Nevetve viccelődött, míg a kapura mutatott. (nem árultam el neki, de szükség is volt rá, másképp lehet Hime-sannál kötöttem volna ki...)
- Ha van kedved, nyugodtan elnézhetsz a birtokra. Van ott minden, medence, csúszda, meg ilyenek, akár pár barátod is jöhet. Adios Lady. - azzal fütyürészve ott hagyott.
Még be sem léptem, és Suzaku repült a vállamra.
- Hol voltál? -kérdezte halkan, miközben a fülemet csipdeste. - Neked életveszély, ha magad mész ki!
- Köszönöm, hogy aggódtál miattam! - mosolyodtam el.
- Nem aggódtam, csak... különben is így lettem programozva nem?
Megsimogattam a buksiját, amiért cserébe az ujjamba csípett, majd még mindig hangosan kacagva bementem a lakásomba.

______________

Utca - Page 10 B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Hanazo
6. Osztag
6. Osztag
Tamachi Hanazo

Female
Gemini Rat
Hozzászólások száma : 24
Age : 47
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te14000/15000Utca - Page 10 29y5sib  (14000/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyKedd Jan. 01, 2013 6:50 am

Utca - Page 10 Nvtelen2o

Teljes nyugalommal sétáltam az utcán, jóformán újra és újra ugyanazt a távot tettem meg, visszafojtott lelkesedéssel várva a nagy kirakós következő darabkájának felbukkanását. Néha már-már úgy éreztem, hogy túl egyszerű dolgom van, és semmi kihívás nincs abban, hogy Seireiteiben élőkről megtudjak valamit. A legtöbben egyáltalán nem figyelnek oda, hogy egy kedvesebb mosolyra zavartan válaszolva milyen információkat is adnak ki. Pedig ez elég zavaró lehet, én például ezért ügyeltem mindig is arra, hogy mit mondok, és mit mutatok meg másoknak, elvégre nem volna jó, ha ugyanolyan könnyen kiismernének, és rájönnének a szokásaimra, ahogy én tettem, és teszem ezt másokkal. Elmosolyodtam egy pillanatra, persze ez mások számára úgy tűnhetett, mintha a virágokat csodáltam volna meg az egyik kirakatban, de erről szó sem volt, csupán a kiszemelt tisztet fedeztem fel a szemem sarkából, az időzítése akkor sem lehetett volna tökéletesebb, ha külön megbeszéltünk volna egy találkozót. Nem szükségeltetett egy percnél sem több, hogy közvetlen mellé keveredjek, s ahogy elhalad mellettem, ragyogó mosolyt öltsek az arcomra, ez már szinte napi rutinnak tűnt. A reakcióját nem figyeltem, hiszen a precízen megtervezett mozzanatoknak ez csupán a töredéke volt, de mi másra is használnánk a Juuichibantai tisztjeit, ha nem arra, hogy kellő felfordulásban magunkra tereljük a figyelmet?
Egyből kiszúrható volt a megfelelő, hiszen nem szabadott túl nagydarabnak lennie, elvégre mégis csak megmentésről lenne szó, nem pedig laposra veretésről, másrészről az sem lett volna szerencsés, ha egy nagyobb csoport lenne, hiszen akkor sem lenne túl sok esélye. Éppen ezért esett a választásom két átlagos testalkatúra, akikről úgy sejtettem, hogy a Juuichibantai tagjai. Közelebb lépdeltem, s mintha csak álmodozásomba nem venném észre, a szélső vállának ütköztem vállal, amitől teljesen megtántorodott, és én is erős nyomást éreztem, nem a legkellemesebb egy masszív férfinak ütközni. Lebecsmérlőn végig mértem rajta, majd mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, a belső zsebemből elővettem egy zsebkendőt, és gondosan tisztogatni kezdtem a vállam azon részét, ahol hozzámért. Egy pillanatba sem telt, láttam máris, ahogy kitágult pupillával, és rángatózó szájszéllel méreget, majd erősen a törölgető kezembe kapaszkodott. Megpróbáltam lerázni, de csupán csak tessék-lássék, hogy nem érződjön a szándékosság.
-
Mit képzelsz magadról? Nekem jössz, aztán még itt pöffeszkedsz?! Adok én neked mindjárt olyat, amit törölgethetsz! – Csattant hangosa hangja, amitől ijedten rezzentem össze, legalábbis látszólag.
Valójában erőfölénye a legkevésbé sem félemlíthetett volna meg, hiszen a nyílt utcán nyilvánvalóan nem tehetett volna kárt bennem büntetlenül, ráadásul jól tudtam, hogy az erő nem fölényeskedhet a józanész, és a megfelelő technikai tudás felett. Ettől függetlenül nekem a gyámoltalanabb arcomra volt szükségem, hiszen éppen ezért voltam itt, hogy ez a férfiú kezdemény megvédhessen, aztán pedig szinte semmi dolgom nem lesz, minden menni fog, ahogy kell neki. Nem volt másra szüksége, csupán hogy macsóságát megtámogassák, aztán pedig kicsit csodálják, ebben pedig nem lesz hiba. Tehát nagy szemekkel pislogtam fel a tisztre, aki nem éppen gyengéden szorongatta a kezemet, s ha nem efféle helyzet miatt lennék most itt, tettem volna néhány epés megjegyzést, ehelyett már-már könnyezve vártam a felmentő sereget, ami remélhetőleg perceken belül bukkant fel. Nem feltételeztem, hogy akár egy pillanatig is habozna, főleg azután nem, hogy a tekintetünk találkozott, ami persze nem volt véletlen, de ezt ő koránt sem tudta, nem sejthette.

______________

Utca - Page 10 K4lp
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te7300/15000Utca - Page 10 29y5sib  (7300/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyKedd Jan. 15, 2013 10:36 am

Ha szerencsénk van, azt vajon kinek köszönjük meg? *.*

Nos, éppen ott tartottam, hogy borzalmasan, rettenetesen féltem, hogy valamit rosszul csinálok, és nem tudok majd segíteni... Ami ugyebár azért lenne baj, mert ha a fiatalember meghal, az csak azért lesz, mert én nem tudtam meggyógyítani, ami ugyebár azért lenne baj, mert bárki más meg tudná, csak én nem vagyok elég ügyes. És akkor itt, pontosan itt eszembe jutott, hogy ha lett volna elég gyakorlati érzékem, első lépésként hívnom kellett volna segítséget! Igaz ugyan, hogy az utca teljesen kihalt volt, és néha-néha a sötét, szürke felhőkből felettünk egy-egy esőcseppecske is leesett, ám erre létezik kidou is, amit, ugyebár, elvileg ismerek. Vagy küldhettem volna lepkét is! o.o Ha lenne valaki, hogy segítsen, mindjárt nagyobb eséllyel... nem halna meg szegény fiú. Vagyis férfi. Vagyis na… szóval ő.
Mire idáig jutottam frappáns gondolatmenetemben, nagyjából sikerült megállnom, hogy könnyekben törjek ki, csak sóhajtottam egy nagyot, és azon töprengtem, vajon mi történne, ha egy pillanatra megszüntetném a Keikatsut, hogy valami vészjelzésféleséget továbbítsak; mert hát, mint ötlet, nem lenne rossz, de az idő fogy, a reiatsum is, és az kizárt, hogy a segítség egyszerre csak itt teremne a föld alól, tehát az is időveszteséget jelent. Sajnos, bármennyire szerettem volna, ez nem volt jó megoldás. Így hát egyre inkább elhatalmasodott rajtam a félelem, és már-már teljesen elhagyott mindenfajta pozitív gondolatfoszlány utolsó morzsácskája is, amikor egyszer csak eszembe jutott, hogy nem adhatom fel, mert nem. Hiszen igaz, hogy akaratom ellenére kerültem ilyen helyzetbe, de másvalakik, olyanok, akikre felnézek, már feleennyi idő alatt megoldást találtak volna; ám épp azért tartom őket példaképemnek, mert olyan szintet jelentenek számomra, amit jó volna elérni, ami pedig képtelenség, ha mindjárt a legelső komolyabb feladatnál feladom. Egyszerűen szégyen, milyen hamar össze tudnék omolni manapság! >.< Legalábbis Anemone-chan valami ilyesmit mondott, persze nem ennyire keményen, de a lényeg ez volt, és annyira nyilvánvalóan igaza volt, hogy rémesen zavarba jöttem; ami azt jelentette, hogy éreztem, ahogy lassan még a fülem hegye is rózsaszínűvé válik, ettől pedig egyszerre… szóval… valahogy megtaláltam önmagam! ^.^ Az, ahogy pironkodva próbálok gyógyítani sérülteket, nem most történt meg először. Például amikor Chiyoko taichou előtt kellett megcsinálnom valamit, meg amikor az osztaghoz kerültem, és mindenki nézte, hogy mit hogyan csinálok… legalábbis azt hittem. Valójában, ami azt illeti, lehet, hogy senki sem törődött velem, de akkor én voltam a legújabb, úgy éreztem, minden mozdulatomat ezernyi szúrós szempár figyeli; meg kellett jegyeznem minden nevet, és csak azt láttam, hogy mennyien vannak, akik igazi, tényleg igazi orvosok: jól, pontosan és gyorsan végzik a munkájukat. Hozzájuk képest senki és semmi voltam! Az, hogy én lettem a hadnagy, szörnyűséges véletlen volt, és ha bármit is hibáztam volna, nyilván még inkább tudatta volna velük, mennyire nem vagyok alkalmas… >.< Mármint ezt hittem.
Aztán egy idő után, szépen lassacskán mindenkit megismertem, és rájöttem, hogy ők, az osztagbeli tisztek és mindenki más is, soha nem bántottak volna. Ha valamit rosszul is csinálok, kijavítanak, és segítenek, de nem úgy, hogy rosszul érezzem magam, hanem azért, mert mint gyógyító, tudnom kell, hiszen előbb-utóbb kerülök majd olyan helyzetbe, hogy valakinek az élete múlhat azon, mennyire vagyok ügyes. ~ Mint például most, ugyebár! ~ jutott hirtelen eszembe, és villámsebességgel visszaszáguldottam a jelenbe. Koncentrálni, koncentrálni, koncentrálni! De örömmel láttam, hogy a seb egyre kisebb; vagyis lehet, hogy csak azért tűnt kisebbnek, mert régen néztem rá? Az elmúlt… nem is tudom, hány perc alatt csak révedtem magam elé, ez… ez megengedhetetlen hanyagság! Jaj-jaj-jaj, mit szólna Chiyoko-sama, ha megtudná, hogy hagytam valakit meghalni? o.o Talán még az osztagtól is elküldenének! Pedig én szeretek ott lenni, és szeretem tenni, amit kell, de hát… ha nem vagyok elég jó, akkor ugye semmi helyem ott, ezért mindent, mindent, mindent meg kell tennem, amit csak tudok, hogy kiérdemeljem negyedik osztagos mivoltomat.
Nem tudtam eldönteni, én veszem-e túl komolyan a helyzetet – ám ha életekről van szó, nem lehet elég komolyan venni a dolgokat! –, vagy csupán azért gondolkodom ilyeneken, mert hiába töltöttem már hosszú-hosszú időt a gyengélkedőn, talán még mindig nem látom át teljesen a működését. Vagyis hogy annak ellenére, hogy befogadtak, és én úgy érzem, hogy végre megtaláltam a célomat, a helyemet, a ,motivációimat, és nagyjából mindent, ami a közvélekedés szerint a tudatosan irányított élethez szükséges, mi van, ha tévedek? Akkor hol kéne lennem, ha nem itt? Végül is… nos… Anemone-chan nem tipikus gyógyító zanpakutou. Ő egészen különleges! Semmiképpen sem azért van a világon, hogy bárkinek ártson, viszont meg tud védeni bármitől – de attól tartok, ez korántsem elég ahhoz, hogy hasznos tagjaivá válhassunk bármelyik olyan egységnek, amelyek nap mint nap… öhm… hogy is mondjam… felveszik a harcot a Gonosszal! *.* És mivel kutatónak sem lennék jó, kidoukat sem tudok jól használni… egyszóval nem hiszem, hogy bárhol máshol többet segíthetnék, mint itt. Eddig még nem halt meg miattam senki, és remélem, most sem fog, bár… miért nem ébred fel? még él, az… az szinte teljesen biztos, legalábbis lélegzik, de hát…
Hirtelen elfogott a kétség, hogy vajon mindent úgy csinálok-e, ahogy kell, és igyekeztem még nagyobbra növelni a két tenyerem körüli fénylő mezőt. Vagy inkább egy helyre kellett volna koncentrálnom? Sajnos, miközben roppant helytelen módon saját kétségeimen és világban elfoglalt helyemen töprengtem, teljesen elveszítettem az időérzékem, és fogalmam sem volt, vagyon csak öt perc, vagy akár ötven telt el azóta, hogy megtaláltam a fiatalembert >.< Mert az ég változatlanul sötétszürke volt, úgyhogy még csak azt sem láthattam, vajon magnyúlnak-e már az árnyékok… vagy hogy mennyit vándoroltak odébb, mert azon kívül, hogy még nincs éjszaka, nem tudtam semmit megállapítani. Éppen kétségbeesetten bámultam a környéket, és jobb híján szuggeráltam a szemközti ház falát, hogy mondjon már valamit, mennyi az idő, amikor valaki megfogta a kezemet! o.o
Ijedt sikkantással, vagyis inkább nyüsszentéssel kaptam magamhoz a másikat, és ha nem a földön kuporogtam volna, minden bizonnyal összecsuklott volna a lábam; így viszont szerencsére csak kis híján borultam fel, és – magamat győzködve, hogy nem holmi gonosz hollow, vagy még rosszabb, egy igazi arrancar tör galád módon az életemre – villámgyorsan oldalra fordítottam a fejemet. Aztán rögtön fülig is pirultam, mert persze nem volt ott semmiféle gyilkos szerzet, csak egy kedvesen mosolygó fiatalember, és alaposabb szemlélődés után még arra is rájöttem, hogy hiszen ő ugyanaz a fiatalember, akit próbáltam nem hagyni meghalni! *.* A biztonság kedvéért gyorsan összegeztem, hogy a sebesülés, a kéz és az a nagyon-nagyon aranyos mosoly tényleg egyvalakihez tartozik, és mérhetetlenül boldog lettem, amikor láttam, hogy igen.
- Öhm… Embarassed – motyogtam tanácstalanul. – Mondja csak, jól van? Hogy érzi magát?
Nagyokat pislogva próbáltam összeszedni a gondolataimat. Végül is ez annyira nem volt buta kérdés, már persze hogy lehetne jól valaki, akit nemrég szúrtak át valami nagyon éles dologgal, de akkor is, ha mosolyog, akkor csak nem érzi úgy, hogy mindjárt meghalna! Ugyebár o.o


Spoiler:
 

______________

Utca - Page 10 QENADEtvAwIMBAkfEAVQ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te13400/15000Utca - Page 10 29y5sib  (13400/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyHétf. Márc. 25, 2013 4:54 am

~~ Arashi és Nishi találka *>* ~~

Éppen egy megfelelő csehót kerestem az éjszakai foglalkozásomra, amikor nyávogás ütötte meg a fülemet. Először abban reménykedtem, hogy csak egy kóbor macska kiáltott fel, ám, amikor a hang vélt gazdája a lábamhoz dörgölőzött, minden reményem elillant ezzel kapcsolatban. Ránézve az apró termetű állatra egy ismerőst fedeztem fel. Néhány napja fogadtam be a házamba ezt a macskát, aki rengeteg fejtörést okozott nekem mostanság. A mindennapi étkeztetése, s az állandó csavargása miatt bizony nem egy sört ittam már meg! Bár, az is hozzátartozik a történethez, hogy bizony nélküle is elfogytak volna a nemes nedűk. De akkor is! Azokat a nagyszerű italokat később szerettem volna gyomromba önteni!
De hát nem volt mit tenni, itt volt a nyű, s ismerve a jellemét biztos vagyok benne, hogy nem ok nélkül jött a kolonca. Anélkül hogy nem remélne érte megfelelő jutalmat, a dög meg se mozdulna. Esett egyszer, hogy éppen főzni szerettem volna, a macska pedig útban volt, azonban hiába próbáltam szép szóval arrébb tessékelni, csak behunyta a szemét és aludt tovább. De azért meg is járta, a tettét, hisz vagy fél kiló cukorral lett gazdagabb.
A cica egyre jobban dörgölőzött, én pedig megpróbáltam visszaemlékezni, mit felejthettem el. Kaját hagytam otthon neki, a lakását is kitakarítottam a hányásomtól, nem tudom, mi baja lehet. Hosszú másodpercekig agyaltam a bibijén, miközben a mancsával elkezdte karmolászni a lábam szárát. Aztán rájöttem, az, ami a legjobban érdekli az a tej, nem is tudom, hogy felejthettem el. Mikor látta, hogy felvillant az a bizonyos körte, a macska keményebben karmolt belém, evvel kiragadva elmélyült gondolataimban.
- Au! - Kiáltottam fel, majd rosszallóan tekintettem a támadómra. - Jól van, na ha hazaértünk kapsz tejecskét is! – Az apró termetű állat még mélyebben belém engedte a tappancsát, ezzel jelezve nem tetszését. – Jól van, na, mindjárt szerzek neked, csak maradjál már nyugton! – Oduhn azonnal elkezdett dorombolni, s dorombolva kezdett dörgölőzni. Okos kis kan volt ez mindig tudta, hogy mit akar, s azt hogy érheti el.
Nem volt mit tenni, ha már a kis aranyom ennyire türelmetlen, bármennyire is a begyemben van, eleget kell tennem a kérésének. Nem is értem, hogy miért tartom meg, hisz rengeteg stiklije miatt számtalan kellemetlen percet okoz nekem. Azonban mégis a társasága valahogy felüdít, mintha lenne valaki, akire számíthatok magányos perceimben, közben meg nem. Néhány perccel később már egy üzletben vásároltam a számára oly kedves italból, amiből ki is öntöttem neki egy keveset és csillogó szemekkel elkezdte lefetyelni azt.
- Remélem, most már megnyugszol és hazamész! –Torkolltam le, s hagytam ott a szőröst. Azonban társaságát hiába szerettem volna nélkülözni, néhány perc múlva ismét mellettem lépdelt. Nem értettem, hogy miért követett a kis kellemetlenkedő, hisz már mindene megvolt. Talán csak engem szeretett volna kiengesztelni, bár azt nem igazán tudnám elhinni, de nála ki tudja. Azt viszont már könnyebben tudom elképzelni, hogy azért tart velem, hogy a későbbiekben már ne felejtsem el tejjel ellátni.
Még néhány percig sétáltunk, mire elértünk egy szimpatikusnak tűnő fogadót. Nem tétováztam, bementem és rendeltem egy sört, s ha már úgyis ott voltam, egy cigarettára is rágyújtottam. Mindeközben egy kolléga lépett be az ajtón…

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
Shihouin Ryouichi

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 131
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te8200/15000Utca - Page 10 29y5sib  (8200/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyKedd Márc. 26, 2013 4:27 am

Utca - Page 10 Nvtelen2o
Cseberből-vödörbe, tartja a bölcs mondás, melyhez hasonlóan most én is jó nagy pácba kerültem. ._. Ha Iijima nyaggatásától meg tudok szabadulni, Jii-san nemesi gyakorlatairól nem is beszélve, akkor Nee-san talál be valami ostobasággal a szabadnapomon. Oké, mégis a nővérem meg minden, szeretem persze, csak ez most akkor is olyan… ciki. ._. Miért nekem kell beszereznem ilyen fránya női apróságot, mint a, mint a smink? Mégis mire jó az? ._. No és a púder, mi a csudának kell? >.>” Ékszerek… nincs elég, most komolyan? Bár igaz volt nekem is kedvemre való, de… hé, hé, oké és miért én szerzem be neki ezeket a selyemanyagokat, mire fel nem a futárszolgálatot küldi ki erre a megtisztelő feladatra? .___. Speciális, möhh… ez inkább a kistestvér indokolatlan kínzásának egy módja! >p> Shi-chant is meglátogathatnám ez idő alatt, de komolyan! Meg ez a lista, csak alig a felénél tartok, hogy lehet valaki ennyire igényes? Neutral
Mogorván mustrálom a fecnire felírtakat, köztük a még nem kihúzott részt, ahol további nemesfém hajköcöllék, ékszer és egyéb apróság van felsorolva. Mi a fene, ezeknél még karátszám is meg van határozva! Könyörgöm miért nem mindegy, hogy 20 vagy 30 karátos aranyról van szó? >.>
Zsörtölődve cipeltem a több kilós reklámszatyrokat, bennük a már beszerzett apróságokkal, amikért Nee-san küldött el. Többet sem fogok bedőlni annak, hogy: „Szeretne a városból ’egy – két apróságot’, ha már arra megyek” – szövegnek. ._. Legközelebb harminctagú testőrséggel fogok jönni, hogy ők cipekedjenek helyettem és ne én, miért kellett ma is lekoptatnom őket, ehh… néha olyan ostoba vagyok. |-(
Éppen a következő ékszerüzlet irányába koptattam sarumat, amikor is egy igen vehemens társaságot pillantottam meg egy mondanom se kell igen szép nádszálteremtést fenyegetni… ejnye, hogy ezek milyen udvariatlanok. Neutral Szemem sarkából figyeltem a csoportosulás tetteit, mintha nem is velük foglalkoznék, hanem az éppen közelbe eső lélek portékáival. Bár nem igazán voltam tanúja a kialakult helyzet előzményeinek, ennek ellenére nem nézhetem jó szemmel, hogy egy gyönge teremtést így megaláznak. Ráadásul roppantul ismerős, mintha láttam már volna valahol, de bárhogy töröm a fejemet, nem jut eszembe, hogy mégis hol… scratch
A leányzó reményteljes pillantása irányomba cselekvésre késztet. Kezdetnek fejemet megmozdítom jobbra-balra, kiropogtatva nyakamat, majd lazán, mégis hősiesen odatotyogok a csődület közepébe, ahol az egész akció folyik.
- Yare, yare, milyen dolog kihagyni engem a buliból? – szólok sértődötten, kihúzva magamat, miközben számon kérem a társaságot. Nem igen ismerős a képük, tuti, hogy nem Férfiegylet tagok, mert akkor már simán tisztázódott volna az ügy. Nem baj, legalább történik valami izgalmas is a szabadnapomon és nem csak bevásárolok a nővéremnek (>.>”).
- Mit akarsz itt kiskrapek? Ne szólj bele, ez nem a te asztalod, inkább menj vissza és folytasd a bevásárlást anyucinak. – köpte félvállról nekem a szavakat a gorilla. Szemidegem meg-megrándult, rohadt szatyrok, rontanak az imagémen! Nagy szusszanás keretein belül raktam le a bevásárlószatyrokat a földre, majd kiropogtatva ujjaimat, sötétkék színű, aranytigris mintázatú kimonom ujját feljebb tűrve, ütögettem meg a fickó vállát, hogy némileg több figyelmet szenteljek magamnak az előbbi húzásánál.
- Sorry, de már csak azért nem hagyhatom, hogy megleckéztesd a kisasszonyt pitiáner problémádból, mert végigsértettél! >.> - szögeztem le az alábbit, s amint méltatott felém fordulni és esetleg nem engedte volna el a hölgyeményt, tenyér éllel intéztem egy erőteljes ütést alkarjára, hogy eleressze őt, majd egy egyszerű lábmozdulattal döntöttem le a nagyszájú fél óriást a lábáról. A nagyobb nem mindig stabilabb öregem, vagy minél nagyobb annál fájdalmasabbat esik? Mindegy. A lényeg, hogy amint elterült a földön megtapostam egy kicsit, hogy jobban érezzem magamat és a túltengő feszültségemet is leadjam ezáltal.
- Legközelebb kétszer gondold végig, kinek ereszt a fejed mákos tészta, tudd meg, hogy egy Shihouinnak szóltál be! – húztam ki magamat, felül nyitott hakamámmal mutogatva a felsőtestemen kézzel fogható izomzatot, amelyre szorgos edzés során tettem szert, mindeközben dicsfényben fürdőzve, száz wattos vigyort villantva. Nem is értem miért, de a csődület hamar feloszlott, mindenki a saját kicsiny dolgával törődött, csak én maradtam és a bajba jutott hölgyemény, vagyis volt bajba jutott hölgyemény.
- Yo! Nem esett bajod? Eléggé rossz palikkal kezdtél, nem az udvarias fajtákból valók, legközelebb légy óvatosabb. – veregetem meg a vállát, miközben mellékesen közlöm vele az alábbit, ezt követően visszafordulva abba az irányba, ahol a szatyrokat hagytam, de csak hűlt helyüket láttam már ott. - Ez most valami rossz vicc, ugye? – morogtam orrom alatt, lassacskán elfehéredve, látva az igen drága veszteséget. Egy egész életem munkája ment rá ezeknek a beszerzésére, ráadásul, ha Nee-san megtudja…
- Meg fogok halni – rogyok térdre, viharfelhőkkel a fejem fölött, ahogy elképzelem Nee-sant fejszével a kezében, miközben számon kéri tőlem, hogy hol vannak a rendelt dolgai, miért nem szereztem be… és amikor megtudja a valós történetet, lecsapja a fejemet. - Totálisan végem van. – nyelek egy nagyot a gondolatra, megfeledkezve magamról, még arról is, hogy a város egyik legforgalmasabb útja közepén szenvedek egy ilyen remek hölgy társaságában.

______________

Utca - Page 10 Csicsikesign
P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te31700/45000Utca - Page 10 29y5sib  (31700/45000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzer. Jún. 19, 2013 12:56 am

Mentési akció?!



Kissé elveszettnek éreztem magam. Suza~chan félúton lelépett. Helyesebben szólva szárnyra kapott, és még mielőtt észbe kaphattam volna, már sehol se volt. Szegény fejemnek pedig gőze se volt arról, hogy hol is járhatok.
~ Kellett neked abban a tollpárnában bíznod... ~ dörmögte Ezüstke kissé morcosan a bajsza alá. 
~ Csak nem féltékeny vagy? Dehát te se tudsz jobban tájékozódni, mint én... ~ nevettem ki szegényt. A sok egyforma utcán kanyarogtam, de most a szokásomtól eltérően nem kezdtem el kérdezősködni. Bíztam Suza~chanba, hogy visszajön értem, helyesebben megkeres. Azt nem állítom, hogy egy kerítésre se másztam fel, és egy háztetőt sem jártam meg, de ez nem bizalmatlanság volt, csak segíteni akartam neki, hogy megtaláljon. Arrogáns 
Végül a nagy keresgélésben egy izgalmas dolog ütötte meg a fülemet. Fémes csengés eltéveszthetetlen hangja. 
- Hallod Te ezt Gin~chan? - feledkeztem el magamról, és kérdeztem meg hangosan a kardomat. 
Mindig is izgalommal töltött el, ha kardpárbaj hangjait hallhattam. Ennél már csak két dolog volt jobb. Ha láthattam is, és ha részt is vehettem rajta. El is feledkezve, hogy csak egy könnyed almazöld yukata volt rajtam, ugrottam le a tetőről, és egyenesen a hangok fele vettem az irányt. Mivel tájékozódni nem tudtam, hát mentem a fülem után, toronyiránt. Cool A yukata előnye, hogy nem kell alá nem tudom én mennyi alsó kimonó meg inkább nem is akarok belegondolni milyen cuccos. Csak a legszükségesebb ruhamennyiség, amiért még nem hisztizhetnek, hogy nincs rajtam semmi. Sokkal könnyebben és gyorsabban lehet benne mozogni. A zórim hangtalanul érkezett a földre, mikor már úgy hallottam, hogy elég közel értem a helyhez, és leugrottam a földre. Nem tévedtem, mint ilyen téren sosem. Egy elég szép kis sokadalom gyűlt már a párbajozók köré. Ki egyiküknek, ki másikuknak szurkolva. Némelyeket a kíváncsiság vonzott, másokat nem is tudom, hogy mi. A két shinigami úgy tűnt valamiért vérre menő csatát vívtak. Pár negyedik osztagos is ott lébecolt a bámészkodók között. Úgy tűnt, nem tudták szétválasztani a párbajozókat, viszont kötelesség tudóan megvárták, hogy kiket kell majd ellátni. Gyorsan szerény személyem is felmérte a terepet. Az egyik kedves delikvensnek a harcolók közül, az arca csupa véres volt. A másiknak a kezén csöpögött le a vér, vagyis semmi komolyról még nem maradtam le. A fejsebek, a legkisebbek is irdatlan mód tudnak vérezni, a kéz pedig nem vérzett annyira, hogy komolynak lehessen tekinteni. Nem értettem az egészségügyhöz, csak pont annyira, amennyire a harcművészethez kellett. így ilyeneket meg tudtam állapítani, ha ellátni nem is voltam képes. Egy kissé talán gonosz vigyort nyomtam el, miközben közelebb lépkedtem a küzdőtérré alakult utcaszakaszhoz. A lélekölőm egyelőre nyugodtan pihent az oldalamra tűzve. Nem igazán akartak közel engedni, valószínűleg azért, mert nem tűntem erősebbnek, mint egy, az Akadémiáról kikerült friss újonc, és ezen nem is akartam változtatni. Viszont forrt a vérem, amint láttam, hogy harcolnak előttem. Be akartam szállni a játékba.
~Gingitsune, készen állsz? ~ érdeklődtem le a kardomat.
~ Neked mindig Drága ~ vágta rá. 
Nekem sem kellett több. Át szerencsétlenkedtem magam a tömegen, majd épp léptem volna felettébb lelkesen a küzdőtérre, a pengéik sugarába, mikor elkapta valaki a kezem, és vissza rántott. Kissé meglepett a dolog, és az ismeretlent már lendítettem majdnem át a vállamon, mikor tudatosult bennem, hogy egy gyerek. A gyerekeket pedig nem reptetjük. Idősebbnek nézett ki, mint a Genki gyerekek, de ezen a helyen sosem lehet tudni, milyen idős. Idő közben Suza~chn is egy finom landolással telepedett a vállamra.
- Látom nem tudtál egy helybe várni. Azt már meg se kérdem, hogy hogy kerültél pont ide. - súgta a fülembe.  Kasai~chan kissé óvatosan pislogott le a madár hátáról, majd egy apró mozdulattal átugrott az én vállamra, és vörösödve, boldogan elbújt a hajam közé. Fogalmam sem volt róla, hogy miért örült minden egyes alkalommal ennyire látványosan, amikor velem lehetett, de azért kicsit mindig meghatott a látványos ragaszkodása. 
- Ki vagy te, és mi folyik itt? - fordultam a pár másodperces közjáték után a "megmentőmhöz". Arra már rájöttem, hogy szegény fiú nem láthatta a katanát az oldalamon, hisz pont azon az oldalon állt, ahonnan a kardom takarásba volt. Azt is sejtettem, hogy szegényke megakart menteni attól, hogy önkéntesen "veszélybe" sodorjam magam, vagyis egy jó szándékú alak lehetett. Így egyelőre nem ijesztgettem, nem reptettem, inkább csak kérdezősködtem. Bár kicsit fájt a szívem, hogy nem csatlakozhattam harmadikként a murihoz, de nem jöhet minden össze nekem sem. szomorú

______________

Utca - Page 10 B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Male
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 19
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te18700/30000Utca - Page 10 29y5sib  (18700/30000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzer. Jún. 19, 2013 3:07 am

Azt a füstölt kolbásszal együtt tartósított mocskos meleget! Nehezen hiszem el, hogy pont most kell ilyen tikkasztóan melegnek lennie! Épp szabadnapom van, de hát akkor is! Ahogy hallottam, a Juubantai régebbi kapitánya, ha akarta, teljesen megváltoztathatta az itteni időjárást. Igazán megtehetné! Gondolom, de legalább is remélem szívből, hogy ő is szenved. Vagy tesz ez ellen, vagy nem. Aztán eszembe ötlött egy kép, hogy a strandon, árnyékban hűti magát a saját jegével. Ezzel a képpel máris ötletet kaptam a saját hűtésemre: irány a tengerpart! Úgy döntöttem körbe megyek, mert még össze akartam szedni néhány dolgot, amit otthon nem találtam, és szükségesnek tartottam: Műanyag vödröt, (csak hogy lehűtsem magam, semmi egyébért Arrogáns) és még néhány dolgot. Hatare természetesen talált magának helyet öltözetemben, pedig elég lengén voltam, a nagy meleg miatt. Ez már művészet, amit ez a kis egér leművel! Természetesen a kardomat se felejtettem otthon. Aztán megütötte a fülemet jó erősen néhány vitatkozó ember felemelt hangja:
- Elég! A családomat nem gyalázhatja senki! Most végzek veled, nyomorult bestia!
- Kíváncsian várom, te utolsó féreg!*
~ Na jó, ebből semmi jó nem sülhet ki! Azonnal oda kell mennem!~ Gondoltam.
- Készülj el kisöreg, kicsit begyorsítunk! –Szóltam a kis kék laborszökevénynek, majd shunpo segítségével a hangok felé indultam. Már elég népes csoport gyűlt össze a két összeakaszkodni készülő shinigami között. Éppen sújtani készültek, mire odaértem, és a kardommal kivertem kezükből az övéiket, és elkezdtem üvölteni:
- Most elég! A közvetlen okot hallottam, és valóban nem olyan dolog, amit szó nélkül lehet hagyni. De shinigamik vagytok! Nem szabad csak így egymásnak esni! Meg kell adni a módját, tisztességes keretek között! Vegyétek fel a kardjaitokat, és majd a jelre kezdjétek a harcot! Csak akkor fogok beleavatkozni, ha túlságosan eldurvulnak a dolgok. Kisétáltam a kör belső szélére, és újból kiáltottam: - Kezdjétek!
Az első pengeváltások vér nélkül csengtek, de az első sérülés hamar megtörtént: az egyik szerencsétlennek a kezét vágták meg, épp eléggé, hogy vérezzen. De  nem maradt adós a sérülés okozással: az ellenfele homlokát vágta meg, és az egész arcát elöntötte a vér. Azért nem állítottam le, mert habár úgy tűnt, hogy veszélyes, a seb nem volt mély, csupán csak vérzett. Egy másik, igen szemrevaló shinigami nő közeledett felém, éreztem a lélekenergiáját, ha nem is volt sok. Mivel láttam, hogy be akar lépni a küzdelembe, megfogtam a kezét, és visszahúztam. Kicsit bele is vörösödtem, de hát férfi vagyok, a szép, formás keblek az én fejemet is elöntetik vérrel. Rögtön át is akart dobni vállán, amíg meg nem látta, hogy kivel vagy mivel van dolga. Feltételezem, hogy nem a katanám győzte meg, hanem az, hogy úgy nézek ki, mint egy kölyök. Ez most kapóra is jött. A csinos hölgy vállára telepedett egy, a szivárvány színeiben tündöklő madárka, aki- legnagyobb meglepetésemre- elkezdte enni szegény lány fűlét.
- Először is, ahogy azt illik, köszöntelek. Ezt most vedd kérlek köszönésnek, nem igazán tudom, hogy hogy lenne illendő köszönni így első találkozáskor. Bocsánat, hogy így előre tegezlek, de magázódni sose szerettem, na meg olyan idős se vagy, ebben biztos vagyok, és találkoztam már olyan hölgyekkel, akik magázódásra megharagudtak- Vigyorogtam. Kérdésére pedig ezt a választ adtam, egy meghajlással bevezetve:
- A nevem Raimaru Minashaku, a hatodik osztag hatodik tisztje vagyok, jelenleg szolgálaton kívül, de a kardomat nem szeretem elhagyni, akkor sem ha nem abban a kimonóban vagyok. Hogy mi is folyik itt? Nos, itt két shinigami becsületbeli harcát látod magad előtt. Igazából nem hencegni szeretnék, de minden bizonnyal vérre megy a dolog, ha nem hallom meg idejében. Így is csak pillanatokon múlt, hogy életre-halálra egymásnak esnek. Az önfényezést itt be is fejeztem, egy szemtanút megkérdezhetsz, hogy mi történt, de ha nagyon szépen nézel, talán én is elmondom. Very Happy
Meghajlás után gyorsan fel is egyenesedtem, mert szerencsém volt véletlenül bepillantást nyerni könnyed ruhája alá, és…. hát, férfiból vagyok, na.
- Egyébként benned kit tisztelhetek? Erősen feltételezem, hogy shinigami vagy, mások nem avatkoznak bele így shinigamik harcába, nincs ekkora lélekenergiájuk és főleg ilyen szép kardjuk Very Happy. Azért javíts ki ha tévedek Very Happy. És milyen tiszt vagy, mi a neved? Vagy ha nem shinigami vagy, milyen okod volt hogy beleavatkozz? Shinigamiként gondolom a harcvágy, vagy esetleg a béke utáni vágyból. Téged mi hajt?
Kérdeztem gyermeki kíváncsisággal szememben és lelkemben. Kort nem mertem kérdezni, a legtöbb nő erre pofoz, és igazuk is van, mert illetlenség. Majd elmondja, ha szeretné.      

______________

Utca - Page 10 11414360Untitled-1_copy_www.kepfeltoltes.hu_
Spoiler:
 

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te31700/45000Utca - Page 10 29y5sib  (31700/45000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzer. Jún. 19, 2013 11:14 am

Mentési akció, de kinek is? 

Langaléta kölyök. O.O Az én magasságom pont tökéletes. Mindent elérek, amit csak akarok. Még Hime~san is jó , de ennek a fiúnak a magassága már igazán túlzás volt. Surprised
Közben persze hallgattam a beszédét, bár kissé össze-vissza volt. De azért igyekeztem. Először a köszönésről hablatyolt valamit. Mármint szerintem simán csak köszönsz, és kész. Miért bonyolítanak mindent túl az emberek? Az a legszebb köszönés, Shion csinálta ezt mindig, bár nem csak ő, eltanultam ezt a szokását, hogy mikor megérkezett, nekem támadt. Ilyenek után mindig azt mondta, hogy a kardjával köszönt, és mondjon ki mit akart, olyankor éreztem az egyik legjobban, hogy igazán törődött velem. Cool Egy szó, mint száz, nem értettem teljesen ezt a hatalmas körítést, amit a köszönéshez műveltek az emberek. Bár az nem mondhatom, hogy nem ismertem, mert maiko koromban elég szépen belém nevelték. Neutral De igazán dolgoztam a felejtésen, csak sajnos Gingitsune nem hagyta annyiban a dolgot, és folyamatosan emlékeztetett rá. 
Közben a srác bemutatkozott. Erre már kissé jobban figyeltem, hisz ha a tájékozódási képességeim a mínuszban is voltak Suzaku nélkül, de a névmemóriám kiváló volt. Szóval Raimaru Minashaku~nak hívták a fiút, és hatodik osztagos volt. Surprised Ilyen fiatalon rögtön hatodik tiszt lehet egyáltalán lenni? Mármint félreértés ne essék, eszem ágában sem volt rangra vágyni. Ha szerettem volna, akkor nem szereztem volna be a gyűrűm, de nem buggyantam még meg annyira, hogy tisztségre vágyjak, másra, mint amim most van. pale Nem is akarok belegondolni, hogy mi lenne úgy. Viszont láthatóan ez a gyerek nem osztotta ez irányú nézeteimet. Smile Így aztán egy kissé óvatos mosollyal hallgattam a bemutatkozását, mint ahogy azt is, miképp került ő bele a történésekbe. Még nem láttam itt az idejét, hogy eláruljam neki, hogy minden valószínűséggel vérre ment volna a küzdelem, ha én is beszállok, és tettem volna róla, hogy ők vérezzenek. Mellesleg ha már itt tartunk, tuti kibékültek volna, ha nem akartak volna meghalni. Végül is a 11. osztagosok a legkiválóbb békéltetők. Cool A "vagy kibékülsz, vagy meghalsz" érv eddig kiválóan bevált minden problémánál. És hát aki elég hülye, hogy itt se béküljön ki, az meghalt. Ilyen egyszerűen működik a rendszer, mégis nagyszerűen. Cool 
Közben azonban Mina~san  az én adataimat kérdezte. Surprised Kissé csodálkozva pillantottam a szemébe. Szinte ostromolt a felém közvetített kíváncsisága. Ellenben engem sem ejtettek a fejem lágyára. Nem volt szokásom ismeretleneknek kiadni az adataimat. Még harc előtt is csak igen ritkán. Valamiért ez egy berögzült szokás volt, hogy mindenki felsorolta a fél életét, egy-egy csata előtt, ezzel rengeteg támadási felületet hagyva. Neutral Így aztán épp csak biccentettem, hisz Suza~chanra is vigyáznom kellett, majd bemutatkoztam. 
- Chiyo vagyok - oda tartottam az ujjamat Suza~chanhoz, aki lelkesen magnak nézte, és rácsippentett. - Ő pedig itt Suzaku - mutattam be őt is. Kasai~chan bölcsen lapul a hajam között. Mivel ő is vörös volt, akár csak az én fürtjeim, így kicsit sem volt feltűnő. Kellemesen hűvösen bizsergette a nyakamat. Közben a válaszon gondolkodtam. Mi hajt, hogy bele avatkozzak? Természetesen harcoltak, és én is azt akartam. Tuti élveztem volna. Cool Ennyire egyszerű volt a válasz. Így aztán a legkézenfekvőbb választ adtam neki. Pontosabban azt műveltem, amit annyira nem szerettem, ha Shion művelt. visszakérdeztem. - Miért kell rá ok, hogy közbe avatkozzunk?
-Rrrriku szép - vércsogta el magát közbe a madaram. Fogalmam sincs, hogy megint honnan bányászta ezt elő, de újra fújta a régi lemezt. Azt végkép nem tudtam kitalálni, hogy ki is ez a Rrriku, dicshimnuszainak a tárgya, de csak azért sem kérdeztem meg tőle. Arrogáns Inkább kedvesen megsimogattam a buksiját, hisz ilyenkor nem szólhatott epésen vissza miatta. Cool
- Te miért avatkoztál bele? Náluk is, és nálam is? - bennem is kezdett a kíváncsiság gyökeret verni. Azt még megértem, ha abba beleszólt, hogy harmadikként nem csatlakozhattam a játékhoz, bár nem állítom, hogy örültem is neki, de értettem a logikáját. De hogy az ő csatájukba miért avatkozott bele, majd miért vonult ki, ez érthetetlen volt a számomra.

______________

Utca - Page 10 B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Male
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te6000/15000Utca - Page 10 29y5sib  (6000/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzomb. Feb. 08, 2014 4:22 am

Bunyó az utcasarkon
 
Véget ért a tanítási nap, én pedig csavargásnak indultam az Akadémia falain kívül. Már itt volt az ideje, hogy jobban körülnézzek, hiszen erről a helyről azelőtt csak meséket hallottam. Eléggé idegen a környezet, egymagam vagyok, mióta itt vagyok, de reményeim szerint hamar elfogom foglalni az engem megillető helyet az itteni társadalomban. A perem vidéken is csak idők kérdése volt, hogy elfogadjanak. Egy ideje már gyanúsan követ engem három fickó, és mikor hátra tekintek, határozottan engem bámulnak. Az egyikük halálisteni egyenruhát hord, a másik kettőt pedig már láttam korábban a végzős osztályban. Nem tudom, hogy mit akarhatnak, de minden esetre nem zavartatom magam. Amint egy kevésbé látogatottabb utcába értem, rögtön kihasználták az alkalmat, és a halálisten udvariatlanul megragadta a vállamat, majd így szólt:
- Téged hívnak Shima Eizonak? ~lövésem sincs, hogy honnét ismerhetik a nevemet, eddig még nemigen szólítottak meg.
- Ki kérdi? ~ezzel a visszakérdésemmel a halálisten arcára gúnyos félmosoly telepedett, kezd nem tetszeni ez a dolog.
- Most majd megtanulod peremvidéki korcs, hogy a mi családunkkal nem érdemes ujjat húzni!
Már emlékszem... őket bizonyára az a nemesi származású ficsúr küldte. Mióta csatlakoztam az akadémiához, azóta rám van szállva, egyfolytában vicceket gyárt arról, hogy honnan jöttem. Nem bántottam a kölyköt, csupán megráncigáltam, hogy tudja hol a helye. Én haramiák közt éltem, velem egy ilyen ne szórakozzon! Most bizonyára szólt a halálisten bátyjának, aki hívta a haverjait is. Nem tudom, hogy mennyit érhetek 2 végzős, és 1 osztagos ellen, de ez remek alkalom arra, hogy megmutassam, mit tudok.
- Chh, csak hárman vagytok? Szomorúvá tesztek... legyetek inkább tizenhárman!
Amint ezt kimondtam, a halálistentől kaptam egy ütést a gyomorszámba. A fájdalom sziklaként hasított belém. Kínomban összegörnyedni készültem, de ekkor újból megragadott.
- Nem volt elég, igaz? ~a következő ütés már az orromat találta el, ahogyan az első, úgy a második támadás is teljesen felkészületlenül ért.
A fenébe, eleredt az orrom vérre. Az egyik kezemmel próbáltam elállítani a vérzést, a másikkal pedig a falnak támaszkodtam, miután lassú léptekben meghátráltam.
- Na mi az, most elkezdesz bőgni? ~kérdezte felvágó tekintettel, az akadémiás társai pedig röhögve végignézték, ahogyan elver.
A fenébe, ennyire még soha nem aláztak meg! A peremvidéken nagy legény voltam, és sikerült elérnem, hogy sokan tiszteljenek, és támaszkodjanak rám, de most... ekkora lemaradásom lenne egy halálistennel szemben? Talán sikerülhet elmenekülnöm a Meimei Kamen-el, hogyha láthatatlanná válok, de kétlem, hogy ezzel bárkit is áttudnék verni. A francba is, ez nem rám vall! Nem futhatok el, maradok, és két lábbal a földön harcolni fogok, még ha nincs esélyem, és lábadozni fogok ezután, akkor is! Várjunk csak... egy újabb halálisten közelít. Egy vörös-barna hajú, magas alak. Talán egy újabb nagy testvér? Ha ő is melléjük áll, akkor elkezdhetek gondolkodni a túlélésemen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te13400/15000Utca - Page 10 29y5sib  (13400/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzomb. Feb. 08, 2014 6:55 am

"Bunyó az utcasarkon"


-Hát itt meg mi folyik? - Kérdeztem felháborodva az összegyűlt apró csoportot.
- Leckét adunk a kölyöknek!
- Remek, akkor nem probléma, ha én is tanítok valamit! - Hogy miképp jutottam is el ebbe a helyzetbe, az egy különös sztori, s elég hosszú is, de megpróbálom tömören összefoglalni.
Néhány nappal ezelőtt a régi lakhelyemen tett látogatás során gyerekkorom sötét rejtélyeire bukkantam rá. Ezután pedig gyanakvó természetűvé váltam, s minden gondolatom a múltam felderítése körül forgott. Mivel az egész lényem ekörül forgott, jó ideje nem voltam idekint, ezért, mikor észrevettem ezt a csetepatét, újból csalódtam a helyi közösségekbe. Nem is titkolom, célom, hogy egy napon, megleckéztessem az itteni ficsúrokat is, de ez most egyáltalán nem foglalkoztatott. Az viszont, hogy hagyjam, elpáholni, az egyértelműen szegény sorsból feltörő(hisz másokra nem szoktak pikkelni) sorstársamat nem akaródzott elviselni. Így kerültem ebbe a helyzetbe.
- Tehát az elsődleges, ha balhéba keveredsz, hogy figyeld a környezeted, nehogy a végén te kerülj ki rosszul a helyzetből! Bakudou 63: Sajou Sabaku! - A kidou nyomán a bántalmazót vastag lánc fogta körben, s akadályozta a mozgásban. Nem tudtam, hogy mennyire lehet jó az efféle dolgokban, de tekintve, hogy efféle kölykökkel kezdett, nem tartottam túl sokra a tudását.
Rögtön a kölyökhöz shunpoztam, hogy megtudakoljam, hogyan is van. Ha a földön volt felsegítettem, s úgy szólítottam meg.
- Rendben vagy, kölyök? - Bár kissé lekezelően használtam a kölyök kifejezést, tekintve, hogy mégis csak elég alja helyzetben van, helyénvalónak találtam a kifejezést. Na meg, hirtelen nem is jutott eszembe más megszólítás, remélem, hogy nem sértődik meg ezen az ifjú.
Miután feltettem az apró kérdést, a többiek felé fordultam. A férfi, akin az enyémhez hasonló öltözék volt, tehát ő is hivatalos shinigami. A másik kettőn akadémiai öltözéke volt, ugyanakkor a beléjük áradó lélekerőből úgy éreztem, hogy lassan észen állnak csatlakozni egy osztaghoz, csak természetesen nem az enyémhez. Az én osztagomnak ugyanis nincs szüksége túlbuzgó taknyos kőbunkókra, hisz abból már van egy, ami már rögtön eggyel több, mint amennyire szükségünk van.
A vezetőjükként ténykedő srác továbbra se tudott mit kezdeni magával, igazából, csak arra vártam, hogy a két másik, mikor fogja fel a helyzetet és tüzel el mihamarabb.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Male
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te6000/15000Utca - Page 10 29y5sib  (6000/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyVas. Feb. 09, 2014 12:25 am

Ki ez a fickó? Egyáltalán mi oka volt rá, hogy segítsen? Nem kapitány, és hadnagyi jelzést sem látok rajta, így nem volt kötelessége közbe avatkozni sem. Elsétálhatott volna mellettünk egy szó nélkül azzal, hogy ő bizony nem látott semmit. De az biztos, hogy elég gyors. Nem is láttam, hogy megmozdult volna, ráadásul olyan erős kidout szabadított a kötekedőre, hogy az még most is csak szerencsétlenkedik a szabadulással. Talán egy magas rangú tiszt lehet? Megkérdezte, hogy jól vagyok-e, bár a le kölyközés nem hiányzott volna egy hasonló korú férfitól, de ha tényleg erős egy ilyen hatásos belépő után, akkor nem abban a helyzetben vagyok, hogy ezzel a kijelentéssel szemben álljak.
- Igen, minden oké. - elmélkedős részeim közepette nem tudtam jobbat kinyögni, de nem is volt szükség ennél többre.
Az akadémiás tagok elvoltak képedve, és kétségbe esetten próbálták kiszabadítani barátjukat, ám az megnövelve a lélekerejét, sikerült elszakítania a láncokat. Egyáltalán nem tűnt annak, mint aki jókedvében járna, eléggé felhúzták őt a most történt események.
- Nem tudom, hogy ki vagy te, de általában utálom az olyanokat, akik mások ügyeibe ütik bele az orrukat! –ezzel megszorította kardjának markolatát, és támadó pozíciót vett fel.
Ez most tényleg kardot akar rántani egy másik halálisten ellen? Ez az alak nem csak bunkó, de még az esze is elment. Várjunk csak… ez már nem a törvény határát feszegeti? Kizárt, hogy komolyan gondolja, elég mélyre süllyedhetett, ha ilyenekkel blöfföl. Minden esetre kínos helyzetben éreztem magamat, amiért valószínűleg miattam van ez az egész utcai verekedés, és a segítőm szenvedi el a támadásokat én helyettem.
- Nézd, nem tudom, hogy miért segítettél, de minden esetre köszönöm. Viszont ez az én harcom, nem kötelezhetlek rá, hogy mellettem maradj. Tudok magamra vigyázni. –mondtam ezt én, véres arccal, gondolom nem valami hatásos volt a beszédem.
A fickó mégis meggyőzött arról, hogy mit akar. Nem erősködtem tovább, ritkán fogadom el mások segítségét vagy, hogy egyáltalán társnak hívjak valakit. A peremvidéki bandában sem tartottam senkit sem a haveromnak. Megcsináltam egyedül, amit rám bíztak, majd irány haza. Aki hívott, mentem példát mutatni, így nyertem el mások tiszteletét. De ezek az emberek mára már mind halottak, és én egy könnycseppet sem hullajtottam értük. Lehet, nem is sokban különbözök attól a másik háromtól, csak most én vagyok a balhé másik oldalán? Már néha azt sem tudom, hogy ki vagyok…
- Elég legyen! –mordult meg a kötekedő. - Kidout akartál, ha? Rendben, megkapod! Villámokon érkezel, és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudou 61: Rikujoukourou! –ezzel végre hajtott egy számomra erősnek tűnő hat rudas fénybörtönt a segítőmön, majd dühösen neki rontott.
A másik halálistennek ez nem igazán okozott nehézséget. Jól tudom, hogy egy ilyen csatában csak láb alatt lennék, és hogy ne érezzem magamat feleslegesnek, ezért célba vettem a másik két diákot. Eléggé meg voltak szeppenve, bizonyára ők is azon agyaltak, hogy vajon ez az összetűzés még meddig fog elfajulni, és hogy az a halálisten ott bizony erősebb a spanjuknál, még ha az képtelen belátni is.  Amint eléjük szökkentem, máris egy jobb horgossal leütöttem az egyiket. Nem igazán hajazott az első ütésre, nem tudom, hogy mit hitt, talán hogy teadélutánt akarok tartani. Nem úgy tűntek, mint akik ennyitől el akarnának iszkolni, főleg tőlem, akit az imént vertek el. Volt némi tehetségem pusztakezes harcban a peremvidéken, de az az igazság, hogy az órákon már sose figyeltem oda, mit mondanak, és fegyvertelen is vagyok. Csakis a gyorsaságomra támaszkodhatok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te13400/15000Utca - Page 10 29y5sib  (13400/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyVas. Feb. 09, 2014 1:34 am

"Bunyó az utcasarkon"

A férfi még hosszú ideig nem szabadult ki a kidoumból, sőt még a társai is próbáltak segíteni neki, azonban semmit nem értek a technikával szemben. Számolva azzal, hogy kidouban messze az úr felett állok, s sebességben is valószínűleg, úgy döntöttem nem rántok kardot, azzal csak az ő terepére terelném a küzdelmet. Ne voltam sem ideges, s mivel a társak sem hagyták magára, kivívták belőlem egy kevéske tiszteletet. Ugyanakkor a tényen, hogy efféle aljas dologgal próbálkoznak egyértelművé tette, hogy nem hagyhatom az egészet, megtorlás nélkül.
A halálisten kiszabadult, s rögtön engem is egy hasonszőrű mágiával próbált elfogni. Vele ellentétben nekem, néhány pillanat elég volt kiszabadulni a fogságból. Meglepett, hogy előkapta a kardját, hiszen ez így már nem egy egyszerű utcai verekedés, hanem egy Rukongaii leszámolás, ami két shinigami között kifejezetten tilos!
Nem igazán figyeltem mit mond a védencem, azonban értettem, hogy el akar küldeni. Nem azért ne mentem el, mert afféle hős típus vagyok, hanem mert igazságtalan lett volna. Ha nem jövök ide, akkor egy egyszerű veréssel megúszta volna a srác, amikor viszont közbeavatkoztam a nézeteltérésbe, egy magasabb szintre emeltem a küzdelmet, s hogyha most kiszállnék, mindenképpen végeznének a fiúval.
Egy sokat mondó pillantással jeleztem, hogy ez már nem csak az ő harca,s hogy nem csak erőben, de rangban is felette állok, úgyhogy inkább hagyjon szervezkedni.
Amikor az ellen nekem rontott a kardjával, kissé meglepődtem, azonban nem vagyok az a fajta, aki egy pengétől megijed, ugyanakkor nem is szívlelem őket. Ezért is nem szoktam használni a sajátomat. Nem tettem mást, csak egy villámtánccal az úr háta mögé sunnyogtam, s háttal neki a következőket súgtam.
- Hidetada Nishigami, 6. osztag 3.tiszt! Felszólítalak, hogy fejezd be a küzdelmet, különben elő foglak állítani a kapitányod, illetve akár a 46-ok tanácsa elé! - ezután a kölykökhöz fordultam, hogy őket is figyelmeztessem a következményekre. - Taknyosok! Amennyiben folytatni akarjátok az akadémiai tanulmányaitokat, vagy akár az életeteket, azonnal tűnjetek innét! - Szavaim hitelesítéséért, még egy újabb mágiával is megajándékoztam a gyerekeket. - Hadou 04: Byakurai - A fehér színű sugár, észveszejtő sebességgel, és a megszokottnál jóval nagyobb erővel süvített el köztük.
Nem akartam őket bántani, csak figyelmeztetni, s tisztázni velük a helyzetüket. Amennyiben a mögötte álló férfinak nem lenne elég a figyelmeztetés, ismét villámléptekkel kerülném ki a csapását, s utána egy Hadou 01: Shou-val lőnék a lábára.

______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Hidetada Nishigami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 10, 2014 2:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Male
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te6000/15000Utca - Page 10 29y5sib  (6000/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyVas. Feb. 09, 2014 9:30 am

Bunyó az utcasarkon

- Ezt még megkeserülöd, nyomorult! – hangzott el a megtámadott diáktól, miután váratlanul leosztottam neki az első ütést.
Ellentámadásra készült, és már a társa is mozgolódott, hogy gyanútlanul hátba támadjon. Én pedig felkészültem a villámlépésre, amikor is mindannyian meghallottuk a segítő halálisten besorolását, és szándékát, ha ez tovább folytatódik. Minden előkészület abba maradt, és egy kis ideig síri csend honolt. Pont ahogy sejtettem, ez a Nishigami nevű tiszt valóban nem kis pályás, igazán példamutató volt tőle, hogy ezek után sem vetett be semmilyen ártó technikát a kötekedők ellen. Nyílván tisztában van a saját erejével, és a törvénnyel is. A besorolása engem is meglepett, vagy legalábbis hasonlóra tippeltem. A kötekedő halálistennek kikerekedtek a szemei, majd hebegni-habogni kezdett:
- Ha-ha-hatodik osztag, 3. tiszt? Bo-bo-bocsássa meg a viselkedésemet! Nem gondoltuk komolyan, nem akartuk bántani a fiút. Mi csak beszélgetni szerettünk volna vele, esküszöm! Kérem, ne mondja el a kapitányomnak! - Nishigami szemébe csak elég volt belenézniük, és rögtön rájöttek, hogy nincs szüksége a sajnálatukra. – E-engedelmével Hidetada Nishigami-sama, máris megyünk, és ígérjük, többet ilyen nem fog előfordulni.
Ahogy gondoltam, a kötekedő jóval alatta van rangban, elég hamar meggondolta magát, és határozott gyűlölködőből átváltozott bizonytalan megalázkodóvá. A három fickó gyorsan szedték a sátorfájukat, nem akarták megvárni, hogy Nishigami meggondolja magát, nekem pedig végre lehetőségem lett beszélni vele. Udvariasan meghajoltam előtte, majd így szóltam:
- Még egyszer köszönöm a segítségét. Bosszúból támadtak rám, amiért kiálltam saját magamért, de kétlem, hogy ezek után visszatérnének, hála önnek! Az én nevem Shima Eizo, csak az egyik elsőéves akadémiás. Nem tudom, hogy mit mondhatnék még… - ezzel zavartan megvakartam tarkómat. - … sajnálom, amiért időt pazarolt rám. Igyekezni fogok a tanulással, hogy egy nap olyan nagyszerű harcos legyek, amilyen ön is.
Idiótának tartottam magamat, amiért egy ilyen magas rangú tiszt jelenlétében folytatni akartam volna a verekedést. Egyáltalán nem volt ez példamutató, simán szólhatna a tanáraimnak, hogy nézzenek rá az én körmömre is. Tipikus peremvidéki felfogás volt ez tőlem, kimentenek az élet-halál helyzetből, erre én lesüllyedek a támadóim szintjére, és mindenképpen ragaszkodom ahhoz az ütéshez, most hogy már van mellettem valaki. Egészen addig semmire nem voltam képes. A fenébe is, ez itt már nem egy kocsma, vagy játékterem, ahol mindegy kiütött, csak üss vissza a legközelebbinek. Ez itt Seireitei, ahol válogatott társadalom él, és ahol a legendák is születnek!  Nem tudom, mikor leszek képes felnőni ehhez a feladathoz, de remélem Nishigami-sama nem fog megdorgálni ezért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te13400/15000Utca - Page 10 29y5sib  (13400/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyPént. Feb. 14, 2014 7:25 am

"Bunyó az utcasarkon"

A szavaim, vagy inkább a rangom, megtette a kellő hatást, s a jelenlévőkben megfagyasztotta a csordogáló vért is. De hisz, épp ez volt a célom vele, nem akartam bennük kárt okozni, hiszen azért később csak engem vontak volna felelősségre, ami nem hiányzott nekem. Hisz egy efféle eljárás kiemelne abból a látszatból, hogy egy teljesen jelentéktelen alkoholista lennék, nekem pedig erre van szükségem.
Sűrű bocsánatkérés, és egy nevetséges mese közepette, látván a feléjük irányított teljes érdektelenségemet, távoztak, még mielőtt meggondolnám magukat az ügyükben. Az a kevéske rokonszenvem is elment, amit összetartásukkal keltettek bennem, amikor egy ilyen nyilvánvaló hazugsággal próbálkoztak. Nem kedvelem, az ennyire gyengén hazudó embereket, főleg akkor, hogyha egy ilyen prioritású ügyről van szó. Hiszen, ha már ennyire gyávák voltak, hogy hárman jöttek egy egyszerű akadémistára, akkor legalább legyen bennük annyi gerinc, hogy ne próbálják meg másnak beállítani, mint ami! Főleg nem azelőtt, aki az egésznek szemtanúja volt!
Hazudhatta volna, hogy ő kezdte az egészet, vagy hogy egy veszélyes egyed, vagy akármit, ő mégis ezt a hihetetlen történetet vette elő. Ki tudja, talán ha valami ésszerűt talál ki, még akár megfontolom azt is, hogy az oldalukra állok. Ugyanakkor így legalább megkönnyítette a választásomat a két oldal közül. Ellenszenvről árulkodó íriszeim jelzésére azonnal távoztak a senkiháziak, a légkör pedig rögtön lenyugodott.
A beállt csendet, az ifjú törte meg, aki meghajolva kezdte az új bemutatkozását, mintha, eddig csak egy másik szobából figyeltük volna egymást. Persze, minden bizonnyal, észre se vett volna, hogyha csak egy utcán találkozunk, így viszont, hogy a jelenlegi helyzet hősi pozíciójában tündöklöm, elkerülhetetlenné vált, hogy meghunyászkodjon előttem, amit tulajdonképpen el is várok.
Hálálkodása után, illően bemutatkozott, utána pedig oly’ benyomást tett bennem, ami miatt kénytelen voltam, nem egyszerűen elengedni a srácot, hanem, ragaszkodtam hozzá, hogy hasonló szintű rokonszenvet keltsek benne. Korábban sosem illettek efféle bókokkal, amiért rendkívül hálás vagyok a megmentettemnek. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban sosem vittem véghez ilyenféle tetteket. Mindig is egy gyáva, s lusta háttérben szemlélődő figura voltam. A leghasznosabb technikámmal elrejtőztem az ellenem elől, s amíg társaim küzdöttek vele, figyeltem a technikáit, s vártam a megfelelő pillanatra, hogy a lehető legjobb lehetőséget kihasználva, egyetlen erőteljes csapással végezzek vele.
Talán ideje lenne kilépni, ebből a hálátlan szerepkörből és méltó főszereplővé válni, életem történetének! Már csak bátorságot kéne gyűjtenem, ahhoz hogy ezt a néhány lépést, ami a „színpadhoz”vezet, megtegyem! Ugyanakkor az engem, pontosabban gyerekkoromat övező rejtélyek okán, nem bírtam elhelyezni magamat, így pedig rendkívül nehéz volt egy ilyen döntést, így meghozni! Még most sem tudtam eldönteni, hogy megfelelő oldalon állok-e, ebben az örökös háborúban, s hogy a cél, amiért az itteniek küzdenek megegyezik-e az én vágyaimmal.
De mit elmélkedek itt magamról, amikor előttem egy korábban, majd’ halálra vert fiú áll, s issza a szavaimat. Ideje most már vele foglalkoznom, hogy kivakarjam a gödörből, amibe a történtek után került. Néhány kínos másodperc után hüvelykujjamat felemeltem, amellyel jeleztem, hogy kövessen, indultam meg a sikátor vége felé.
Korábban egy kocsma felé indultam, ahova épp ezen a területen a legrövidebb odaérni, s ekkor futottam beléjük, most pedig egy „kolonccal” a hátam mögött tartottam ugyanoda. Természetesen illő volt megtörnöm a bekövetkezett hallgatagságot, így néhány kérdést tettem fel az Eizo nevezetűnek.
- Szóval Eizo, kérlek, mesélj magadról! Honnan jöttél, hogyan éltél eddig, s ami a legfontosabb, hogy pontosan mit vétettél a verőlegények megbízójával szemben! – Hangomból kedvesség csengett ki, s hátrafordulva egy mosollyal jeleztem neki, hogy nem kell semmit sem eltitkolnia előlem.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Male
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te6000/15000Utca - Page 10 29y5sib  (6000/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptySzomb. Feb. 15, 2014 3:46 am

Bunyó az utcasarkon

- Ó, ööö… igenis. – próbáltam összeszedni gondolataimat. – A halálisten öccsének volt velem gondja. Egy osztályban tanulunk, és valamiért elkezdett pikkelni rám, minden vágya, hogy lejárasson az akadémián. Megmondtam neki, hogy még egy ilyen, és kerítést csinálok belőle, ő pedig minden bizonyára ezt a szívére vette. Olyannyira, hogy az ismertségi körével próbálta meg lerendezni a dolgot. Ha ezt tudtam volna, inkább csendben maradok, nem akartam önt is belekeverni. Egyébként Kusajishi kerületből jöttem. – lehet, az utóbbit nem kellett volna megemlítenem.
Az a legproblémásabb kerület az égtáján, és hírneve is van. Ha ezt a peremvidéken egy kereskedő karavánnak mondod, akkor jó eséllyel oda adják mindenüket, de ha itt említed meg, akkor valószínűleg tahónak fognak tartani. Még a halálistenek sem mászkálnak ott „csakúgy”, hiszen nagy utálat övezi őket arra fele. Minden esetre, ha már segített rajtam, akkor őszinte leszek hozzá, és nem állok neki feltűnően hallgatni, miután belekezdtem valamibe.
- Tény, hogy az én múltam sem fényes, ahogyan az ott lakóké sem. Hosszú egyedüllét után befogadott egy helyi fegyveres banda. Választanom kellett az éhség, és a szolgálat között, a rossz fiúk pedig fedélt adtak a fejem fölé, ha engedelmeskedem. – mind ezt elég halkan közöltem, nehogy más is megtudja.
Ideje lenne már elhagynom a cseppet sem jó múltamat, és rátérni a fénysugarakkal övezett hősies útra, amit Nishigami-sama minden bizonnyal már oly régóta tapos. Az igazság, tisztesség, és becsület ösvénye, amin csak a tisztaszívűek járhatnak. Pont ilyennek képzelem el Nishigamit is. Érzem, hogy ő az én emberem, akitől majd rengeteg pozitív dolgot tanulhatok!
Amint befejeztem mondanivalómat, egy kocsma előtt álltunk meg, a segítőm pedig belépett ajtaján, mit sem törődve, hogy nekem még kellett ehhez egy kicsi gondolkodási idő. Egészen idáig egy kocsmába akart vezetni, de hát ennek miért volt akkora jelentősége? Én azt hittem, hogy lassú léptekben a negyedik osztag felé megyünk, habár olyan sérült nem vagyok, de nem számítottam másra. Én kocsmába ezelőtt csak olyan szándékkal jártam, ha a főnököm be akarta hajtani rajtuk a védelmi pénzt. Ráadásul a piát sem bírom, vagy legalábbis nem én, hanem a szervezetem. Emlékszem az élők világából, hogy 3 doboz sör után már lépcsők közt feküdtem, és mindig azt kellett hazudnom, hogy már a tízediknél járok. Vagy amikor szakéval kínálnak, én suttyomban mindig kiszoktam önteni a hátam mögött, majd úgy tenni, mintha hú de szédelegnék. Vagy amikor… jó, felejtsem el. Bemegyek én is azon az ajtón, és megmutatom neki, hogy nem vagyok gyökér ilyen témában.
Segítőm már otthonosan mozgott a téren, rögtön rendelt nekünk egy-egy sört, és helyet foglaltunk egymással szemben. Nem telt el sok idő, és máris szédelegni kezdtem:
- Hé, maga egy igazán jó fej tiszt! De tényleg, ha minden ember olyan lenne, mint amilyen maga, akkor… akkor, nagyon sok ember problémája megoldódna. Bizony, úgy mondom! – kezdtem bele az értelmetlen szóömlésbe, miközben vállára böktem Nishigaminak. – Na és, magáról mit lehet tudni? Milyen olyan, amolyan tisztnek lenni? - szemeim máris leapadtak, és forogni kezdett velem a világ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te13400/15000Utca - Page 10 29y5sib  (13400/15000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyVas. Ápr. 27, 2014 6:14 am

Bunyó az utcasarkon!



A fiú, kérdésemre, készségesen kezdte mesélni történetét, amit én megjátszott kíváncsisággal megfűszerezve hallgattam végig. Semmi különös nem volt sztorijában, hiszen minden rukongaibelivel így bánnak az akadémián, s a nagyszájúakat hasonlóképpen el is gyepálják, a különbséget csakis én magam jelentettem. Meglepett, hogy a fiú nem hallgatott a múltjáról, s bevallotta, korábban bűnözőknek dolgozott, emiatt pedig a szememben, nemhogy csökkent volna az úr, hanem nőttek érdemei. Ugyanis sokkal fontosabbnak találom az őszinteséget, mint bármi mást. Hiszen azzal, aki hazudik, vagy titkolózik nincsen lehetőség az együttműködésre, nekem pedig ez fontosabb, mint hogy mit tett korábban.
Miközben pedig a fiú élettörténeté darálta, megérkeztünk a kiszemelt csehóba. Nem tétováztam kicsapni az ajtót, s belépni a jól ismert területre, utána pedig egészen a pultig robogtam. Nem vártam meg az ifjút, inkább rendeltem két sört, nehogy megijedjen attól a tetemes mennyiségtől, amennyit inni szoktam. Amikor leültünk egy megfelelő asztalhoz, magamnak türelmet parancsolva, alig néhány kortyot ittam csak. Néhány perc múlva aztán a srác kérdezett.
Érdeklődésével a tisztek életét célozta meg, mindeddig bele se gondoltam, hogy miféle előnyökkel, illetőleg hátrányokkal jár a rangom. Ekkor viszont egyre több és több dolog jutott ezzel kapcsolatban az eszembe.
- Tisztnek lenni első sorban rendkívül megtisztelő, s ezt az alacsonyabb tisztek is tudják, hiszen, azok, akik nem rendelkeznek semmiféle tisztséggel rettentően tisztelik őket. Ugyanakkor rendkívül megterhelő is, mivel sokkal nehezebb küldetésekkel bíznak meg bennünket, mint rangtalan társainkat. Ami viszont érdemessé teszi ezt az egészet, hogy sokkal több pénzzel, sokkal több lehetőséggel jár! – Feleletem számomra is nehezen követhető volt, nem még a becsiccsentett védencemnek. Bár még rettentő korán van, s a fiú sem ivott még olyan sokat, jómagam pedig magamhoz mérten pedig, még alapozni sem kezdtem el, sajnálatos módon ideje lesz hazakísérnem a fiút.
Nehezen veszem rá magam, hogy otthonáig kísérjem eme rám akaszkodott, piát nem bíró gyermeket. Talán legközelebb több szerencsével járok, amikor épp megmentek valakit, de most ezt a cselekedetem egyelőre egy kisebb kudarcként élem meg. No persze ezért nem hibáztatom a kölyköt, hiszen ő igazán nem tehet róla, hogy nekem épp hősködni támadt kedvem. Ugyanakkor részben eredményesnek is tekinthetem magam, hiszen a fiú megdicsért, s úgy vélem sikerült benne nyomot hagynom. Ha pedig ezt sikerül társaira is átragasztania, akár egy tehetséges ifjú is követőim közé kerülhet!
Mikor azonban már éreztem, hogy a srác beszélni is alig-alig tud, idejének láttam karon ragadni, s kivinni a csehóból. Reméltem, hogy egy idő után ki fog józanodni, ezért gondolataimba, s terveimbe elmerülve elszívtam egy cigit és vártam még egy negyed órát, ám ebbéli reményeim szertefoszlottak.
Akkor most már tényleg jó lesz, ha hazaviszem a csomagot, még mielőtt ennél is illumináltabbá válna, s kénytelen volnék egy bokorba gurítani. Na, de hova is kéne cipelnem ezt az urat!? Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy az akadémián tanul, de rukongaiban élt, ez talán azt jelenti, hogy az akadémia kollégiumáig kéne kísérnem.
De hát nekem még annyi, sok, s halaszhatatlan dolgom lenne, amely kimerül a rengeteg ivásban, de hát, valakinek ezt is meg kell tennie, mégsem várhat holnapig! Így hát kompromisszumot kötve mindkettővel, a kocsmába visszamentem még jó néhány sörért, s különféle töményekért, így egy felessel el is indítva a túrát rajtoltunk a vélt helyes célállomás felé. Néha-néha meg-megállva kortyolgattam az italokat, s mire megérkeztünk a célhoz, a fiú is jobban lett, s én is végeztem az alapozással.
Miután egy biztonságosnak titulált helyre letámasztottam vissza is villámtáncoltam egy másik kocsmába, hogy folytathassam rendkívüli feladatomat. 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Male
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 19
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te18700/30000Utca - Page 10 29y5sib  (18700/30000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyKedd Júl. 08, 2014 10:30 pm

Harcbíráskodásból barátkozásba!



Elég meleg volt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy tisztán gondolkozzak, meggondolva szavaimat. Igaz, akadály nem volt, de elsőre nem kellett volna megereszteni a szájmenést, egy-egy óvatosabb mondat, kérdés nem ártott volna. Nekem semmi gondom nem volt azzal, hogy kiadtam adataimat, nem volt okom rá, hogy tisztességtelennek gondoljam, se arra, hogy ne bízzam benne, még ha idegen is. Pont az volt a célom, hogy számára ne legyek idegen, és nem bántam azt se, hogy egyelőre még ő se akarja ezt. Lesz ez még így se.
- Az ok nélküli erőszak semmire sem jó. Az indokolatlan agresszió levezetésére vannak ott az edzőtermek, hogy levezessük, vagy a természet, a meditáció, hogy levezessük azt.
Nem számított annyira, hogy megért-e, aki ilyet mond, annak az ilyen papolás úgyse számít, megy a feje után.
- Ha nem veszed tolakodásnak…. melyik osztagban szolgálsz?
Volt egy erős gyanúm mindezek után, hogy Tizenegyedikes, hiszen láttam már néhányat bevetés közben, és nagyon hasonló a gondolkodásmódjuk. Közben a szemem sarkából láttam, hogy az egyik a földön fekszik, méghozzá az, aki kezdte az egészet.
- Bocsáss meg egy pillanatra…..
Mondtam, és egy villámtáncos lépéssel, valamint a kardom jól időzített kivonásával félreütöttem a lecsapni készülő kardot.
- Elég lesz! Te nyertél. Most mindketten menjetek haza.
Mondtam, majd a földön fekvőt felsegítettem, és miután megbizonyosodtam róla, hogy mindketten elég távol kerültek egymástól, valamint a tömeg is úgy-ahogy szétoszlott, visszatértem korábbi beszélgetőpartneremhez.
- Ne haragudj, el akartam kerülni a teljesen fölösleges vérontást. Egy-két seb még oké, de egy élet elvétele már sok. Ráadásul rajtam lenne elverve, ha most történt volna egy haláleset. De nem történt, úgyhogy nem számít.
Ahogy telt az idő, a meleg kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni, és kezdte forralni az agyvizemet. Szó szerint.
- Nincs kedved beülni valahova, ha már így találkoztunk? Már ha szeretnél. Én nem sietek sehova, épp a tengerpartra indultam, hogy lehűtsem magam. Csatlakoznál? Máshova is mehetünk. De miért is sietek én így előre a gondolatmenetemben?
Kicsit szégyelltem magam, amiért máris készpénznek vettem, hogy jönne. Az is lehet, hogy éppen más dolga volt, csak a pendülő acél hangja idevonzotta őt is, mint engem. Szerencse, hogy én előbb értem ide, különben baj lett volna. Nem feltétlenül neki, hanem a másik kettőnek, akiket valószínűleg szétszedett volna. Még a gyengébb Tizenegyedik osztagosok is hírhedtek erőszakosságukról, és erejükről, nem sokkal találkoztam, de egyik se volt valami szájhős típus. És megint készpénznek veszem, hogy Tizenegyedikes, mikor még nem is válaszolt. Néha mérsékelhetném magam, mert ha mindig így előre rohanok, egyszer belerohanok valamibe, amibe nem kellene. Viszont valamit ki kell gyorsan találni, mert Hatare is kezdi egyre kellemetlenebbül érezni magát, nem a szűk helytől, azzal sose volt baja, inkább a meleg teszi próbára neki is a tűrőképességét. Lázasan jártattam az agyam, hogy miként tudnám neki megkönnyíteni a dolgot, de elkéstem, mert mérgesen kiugrott a ruhámból, és kérdőre vont:
- Nem úgy volt, hogy a strandra megyünk?
- Várj egy kicsit! Sziszegtem, és próbáltam visszadugni a helyére, de nem sikerült, úgyhogy lemondóan sóhajtottam: - Chiyo-chan, bemutatom neked Hatarét, ő egy módosított lélek, akit én mentette…..
Itt elakadt a szavam. Azt a szómenéses szájamat már! Remélem nem fogja bántani azért, kis szerencsével nem tudja, mi az a módosított lélek.

______________

Utca - Page 10 11414360Untitled-1_copy_www.kepfeltoltes.hu_
Spoiler:
 

Spoiler:
 


A hozzászólást Raimaru Minashaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 25, 2014 3:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te31700/45000Utca - Page 10 29y5sib  (31700/45000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyPént. Júl. 11, 2014 3:47 am

Mina~chan és Hatare~chan

Őszinte döbenettel lestem a srácot. Nem igazán értettem, hogy mit is mondott. Mármint, hogy én erőszakos? Kicsit se voltam én erőszakos! Soha egy védekezésképtelen alakba eleddig még bele nem rúgtam! Értetlenkedésemnek hangot is adtam.
- Ne haragudj, de nem vagyok erőszakos! Főleg nem fölösbe. Szóval nincs fölös levezetni valóm! Egy fegyvertelen alakot se rúgtam állon, semmi ilyesmit nem tettem, csak épp be akartam szállni a szórakozásukba. És ha megkérdezed őket, szerintem ők se haragudtak volna meg érte. Kiváló módja ez az ismerkedésnek! - világosítottam fel szegényt, miként is kell a értelmezni a  penge útját követők tetteit. Még biztos túl fiatal volt, hogy ezt valóban megérthesse magától. Naná, hogy máris kérdezte az osztagomat. Újfent fejtörést okozva ezzel. Eláruljam~e neki, kockáztatva ezzel, hogy megijed még jobban, vagy hagyjam tudatlanságba? Dilemmámat ő maga oldotta meg, mikor kérdés közben ott hagyott magamra. Igazságot próbált osztani egy olyan harcba, ahol nem volt résztvevő, csak szemlélődő. Felnyikkantam a cselekedete láttán, majd sóhajtva megráztam a buksim, és áldottam az eget, hogy nem az én küzdelmembe avatkozott ilyes mód bele. Lehet arra már tényleg agresszív lettem volna. Így viszont nem volt semmi ilyesmire szükség, szóval megvártam, hogy visszajöjjön hozzám. Furcsa fiú volt, kíváncsivá tett.
- Miért rajtad lett volna elverve? - érdeklődtem le magyarázatát hallgatva.
Következő kérdésén még jobban elcsodálkoztam. Semmi bajom nem lett volna, ha valahova elmegyek inni, esetleg társasággal, de kölyköket mégse itathatok le! Még akkor se, ha ilyen langaléták, mint Mina~kun! A dilemmámat újfent megoldotta nékem. Egyből el is csavarta a figyelmem róla, mikor megláttam azt a pici kis... pici kis... aranyos... kis... macskaegeret? A módosított lélek kifejezésre Suza~chan kicsit megrezdült, majd a fülem csócsálásába kezdett, hogy nehogy elszólja magát, gondolom. Én viszont kitartottam a kis lény felé a két tenyeremet.
- Nagyon örvendek Hatare~chan. Chiyo vagyok, bár úgy sejtem, ezt már hallottad korábban. Igazán tüneményes kis testet kaptál, vagy találtál, nem tudom. Nagyon tetszik. Megsimogathatlak? - pislogtam kérdőn hol a pöttöm egércicára, hol a minden bizonnyal otthont adó barátjára.

______________

Utca - Page 10 B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Male
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 19
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Utca - Page 10 Cl0te18700/30000Utca - Page 10 29y5sib  (18700/30000)

Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 EmptyPént. Júl. 25, 2014 4:14 am

Harcbíráskodásból barátkozásba!

- Nem hiszem, hogy szórakoztak. Konkrétan meg akarták ölni egymást. Épp egymásnak estek, amikor közéjük ugrottam, és rájuk szóltam, hogy legalább tisztességesen oldják meg, így kvázi én lettem a meccs bírója, ezért is én zártam le a mérkőzést.
Hülyének is nézhet, ha akar, hogy ilyet tettem, most fejtette ki, hogy szerinte a harc szórakozás, és szerintem azt gondolja, hogy a legtöbben osztják a véleményét. Én nem. Az első küldetésem meglehetősen rosszul alakult e tekintetben, úgyhogy nem tartom szórakozásnak. Talán majd egyszer.
A félbeharapott mondatom után megint fülrágcsálásnak voltam tanúja, Chiyo~chan pedig nagyon kedvesen viselkedett Hatare felé. Kérdésére egyszerre válaszoltunk:
- Természetesen!
- Természetesen!
Reméltem, hogy vigyáz rá. Nem is annyira attól féltem, hogy a lány kárt tesz benne, hanem attól, hogy a madár ráveti magát. Hatare képessége miatt úgyis ki tud szabadulni, de azt se a madár, se a kedves tulajdonosa nem köszönné meg egyikünknek sem, úgyhogy végül is jobb lenne, ha nem az ebédjét látnám a társamban.
- A kérdésemre nem válaszoltál. Lenne kedved beülni valahova? Voltak már, akik ezen akadtak fenn ilyen esetekben, de ne aggódj, már 27. évemet taposom, nem lesz gond egy kis alkohollal. Nem sokszor ittam mondjuk, de általánosságba véve bírom.
Nem gondoltam, hogy hisz nekem, hiszen eléggé kölyökképem van, hiába a magasságom. Azzal se lett volna végső soron problémám, ha nem ad nekem igazat, és máshova kell menni. Különben se szerettem inni, csak felajánlottam egy lehetőséget, van millió másik. Akár a strand, vagy a teaház, nekem végső soron mindegy volt, csak lehessen normálisan beszélgetni, vagy akármit csinálni, ami ismerkedésre szolgálhat. Hatare, miután kiélték rajta a simogatási vágyat, visszatért vállamra, és ott foglalt kényelmes helyet, de nem szólt semmit, nem is panaszkodott, hogy nem megyünk-e valahova már, mert szétszedi a tarkóját a déli nap. Erre még rá fogok kérdezni, de ha rosszat gondol, annak nem fog örülni. Csak barátokat szeretnék szerezni, eddig nem nagyon sikerült, valamilyen ponton mindig elszúrok valamiért. Volt, akire szekrényt szeleteltem, megint más szemtanúja volt egy háromfejű kutya kasztrálásának, és így tovább. Ha nem találok egy forró szénnel teli vödröt, amit valahogy sikerül ráborítanom újdonsült ismerősöm fejére, egyelőre úgy áll a dolog, hogy nem nagyon sülhet el valami balul. Ismerősöm sok volt, barátom már kevesebb, mondhatni csak Hatare volt. Ennek a magány hátránya mellett volt előnye is: senki nem szabta meg, mit csinálok szabadidőmben. Nehezen tudnék hozzászokni, mert sosem voltak jelen olyan körülmények az életemben, hogy egy normális emberi kapcsolatot alakíthassak ki. Volt egy barátom az akadémián még, de azt se tudom róla, melyik osztagban szolgál. Egyáltalán, hogy él-e még.
- Akkor végül is nem megyünk sehova? Az agyam már lassan főni fog a vizében, és eléggé ki is száradtam, úgyhogy jó lenne valamivel hűteni magamat.

______________

Utca - Page 10 11414360Untitled-1_copy_www.kepfeltoltes.hu_
Spoiler:
 

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Utca - Page 10 _
TémanyitásTárgy: Re: Utca   Utca - Page 10 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Utca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Város-