- Ez nem jött össze...
*Bukkan fel Lala feje a víz alól, majd gyorsan visszaúszik nővéréhez a partra, ott pedig kimászik a medencéből és lerázza magáról a víz egy részét.*
- Lassú voltál...
- Ő volt túl gyors-.- Ki se néztem belőle ezt a sebességet...
- Megérezte volna, hogy mit akarunk csinálni...?
*Ülnek le szinte egyszerre a medence szélére, halkan megbeszélve az előbbi sikertelen merényletet. Néhány perc után pedig úgy döntenek, hogy megkeresik Azurát. Ő biztos tud majd segíteni nekik a következő magánakció lebonyolításában... Csak jobban ismeri Retsu-kunt, mint ők, akik már jó néhány éve Alegra fracciónjai, így nem igazán emlékeznek a második espada kisebb-nagyobb bogaraira...*
- Azura-chaaan!
- Nem tudod, hova tűnt Retsu-kun?
- Az előző próbálkozásunk sajnos nem sikerült...
- ... de azért dolgozunk az ügyön!
*Itt egy pillanatra egymásra néznek, és szemük villámokat szór egymásra.*
~ Miért neked kell befejezni az én mondataimat?-.- ~
~ Miért ne? ~
~ Ne turkálj folyton a fejemben...! ~
*Kezdenek ismét veszekedni, azonban hamar észbe kapnak, és ismét Azura felé fordulnak, és teljesen egyszerre megkérdezik:*
- Azt szeretnénk kérdezni, hogy segítesz nekünk kitalálni, mi legyen a következő lépés Retsu-kun ellen?

*Továbbra is a fának támaszkodva figyeli fracciónjait, fél füllel hallgatva Cielót.*
- Nem érdekel túlzottan, miket művelnek, még egyszer se hoztak ki a sodromból... És mintha talán kicsit tisztelnének is emiatt, szóval inkább békén hagynak újabban...
*Válaszol maga elé nézve, majd maszkját elgondolkodva megvakarja ismét, és folytatja:*
- ... és más kiakasztani való áldozatot keresnek maguknak, például Retsut...
*Ekkor helyzetet változtat: előre dől, törökülésbe ül, állát pedig kézfejére támasztja.*
- Nem vagy kioktató.
*Nyugtatja meg a másik espadát, miközben futva rá is pillant - ekkor szeme sarkából észreveszi a közelükben lófráló Elmirát. Próbál némán jelezni beszélgetőtársának egy apró oldalra biccentéssel, hogy legyen résen, azonban nem tudja, mennyire lesz egyértelmű célzása...*
- Üdv, Elmira...
*Köszönti az érkezőt, miközben gondolatban hálálkodik, amiért őt nem szokták így lerohanni üdvözlésként.*
- Még véletlenül sem akarlak megbántani, de ha továbbra is így szorongatod Cielót, nem sokáig lesz a felettesed, mert megfullad...
*Jegyzi meg végül lemondóan, miután már nem bírja tovább nézni a Elmira szeretgetését és Cielo mogorva arcát.*

*Ez remek...Elmira közeleg...* -sóhajtottam nagyot mikor érzékeltem a jeleit. Egy pontban tolongó és nyálazó férfisereg, mi is lehetne más...
Már vártam mikor ugrik a nyakamba, mert ez szokás szerint elmaradhatatlan kelléke az üdvözlési formájának. El nem tudja képzelni hogy mennyire gyűlölöm mikor ezt csinálja.
Ahogy Alegrára néztem a fejével biccegetett valamit, gondolom a hátam mögött lopakodó Elmirára igyekezett figyelmeztetni. Bólintottam neki hogy tudok róla.
-Nyáááááh...megvagy CIELOOOO-CHAAAAAN!-szorongatott meg úgy hogy alig kaptam levegőt. Fintorogva hagytam hadd élje ki magát, mert akkor talán egy darabig békén hagy. Meg különben is ha most levakarnám magamról akkor órákig hallgatnám a hisztijét hogy én milyen egy szívtelen dög vagyok...nem értem miért kell annyiszor a fejemhez vágni, hiszen tudja hogy így van...
-Szia Elmira...látom sikerült megint a legnagyobb feltűnést keltve bevonulnod... -néztem végig a környékről idefelé a szemeiket meresztő férfiakon.
- Még véletlenül sem akarlak megbántani, de ha továbbra is így szorongatod Cielót, nem sokáig lesz a felettesed, mert megfullad...
-Egyetértek Alegrával... -préseltem ki magamból.
Majd mikor végre megszabadultam, hirtelen annyi levegő került a tüdőmbe hogy majdnem attól fulladtam meg.
*Remek most egész délután hallgathatom kedvenc fracciónom...bárcsak a munkájába vetett lelkesedésben lenne olyan tehetséges mint a figyelemfelkeltésben* -sóhajtottam
-Elmegyek jégkrémért.... -álltam fel- ....Elmira hozzak neked is? -kérdeztem meg, mikor láttam hogy az arcára van írva a kérés és a válasz...
*Egyáltalán hogy is lett ő a fracciónom? Mert hogy nem én választottam az biztos...legszívesebben egyedül lennék..nem kell nekem segítség, jól megvagyok magamnak. De Aizen-samának muszáj volt valakit rámsóznia...ha megtehetném gyűlölném azt az átkozott shinigamit, de sajnos a talpnyalója vagyok és feltétel nélkül el kell fogadnom minden parancsát és rendeletét. Szánalmas, de ez van...* -indultam meg a büfé felé

//Meló után pihenés, avagy randi a vízparton//

- Háromra indulunk! Egy... Kettő... Három!
Számoltam vissza, s én is elkezdtem lefele csúszni. A vége fele rájöttem, hogy nagyon rossz a technikám. A víz szépen behatolt a lábam közé, és a golyóim vízmasszást kaptak, ami nem volt túl kellemes. A csúszda előtti medence víz felszínén a hasam és az arcom nagyot csattant. A fájdalmamban elüvölthettem volna magam, de a víz alatt inkább egy rossz vicsorgást sikerült összehoznom. Naito épp előttem csobbant egy nagyot, s meglátva engem menekülni kezdett. A medence alja olyan volt, mintha valami nagyon alacsony emelkedőn sétálnék, de inkább úsztam a lila hajú Arrancarom után. Már Naito térdéig ért a víz, amikor én előtörtem a víz alól, mint egy szörny, majd a csípőjénél fogva visszarántottam. Mindketten a víz alatt lebegtünk. ~ A versennyel nem terelted el a figyelmem, még mindig csorba a büszkeségem. ~ Naito fölé kerekedtem és próbáltam a víz alatt tartani, ami nagy baromság volt. Naito leállott a kapálódzással. Megijedtem, amikor nem mozgott, a hullát tetette, egyelőre nem tudtam, hogy csak megjátssza. Kiemeltem a vízből. Szemmel nem tudtam volna megkülönböztetni, amikor nagyon apró lélegzéseket folytatott. Puno keze Naito mellkasán volt, perverz gondolatok persze mentek a fejébe, de ilyen helyzetben nem a farkának ad elsőbbséget. Puno érezte, ahogyan Naito mellkasa fel alá járt szépen lassan. Elmosolyodott a fiú, majd a lány fülébe suttogott.
- Nem kell szimulálni.
Ekkor egy rövid mosoly szünet után egymás ajkunk összeért, várta, hogy Naito „feléledjen”. szépen kényelembe helyezem mindkettőnket a parton. A csók közben simogattam, hogy még kellemesebb legyen a mámor.

Jóval unalmasabbnak ígérkezett ez az egész Las Nochesi élet, Hueco Mundo sivár sivatagához képest, ám legalább nem kellett minden nap hollowokkal szórakoznom, hanem azt tehettem, amit csak akartam, és amit a legjobban tudtam. Feküdtem. Most sem másként, a szobámban fetrengtem az ágyamon, és tátott szájjal aludtam. Hiába, a sok tej bealtat. Nem mintha nélküle nem tudtam volna bárhol bealudni, de ez ráadott még egy kis pluszt, amitől jobb volt az alvás. Fordultam egyet az ágyon, ezzel is jelezve, hogy a háton fekvéstől elgémberedtem, majd aludtam tovább. Néhány perc múlva azonban horkantva riadtam fel, és néztem körül a szobában. Nem történt semmi, csak azt álmodtam, hogy elfogyott a tej. Kimásztam a konyhába, és lám, nem álom volt...valóban elfogyott. Úgy döntötte, hogy itt az ideje bepótolni a hiányzó "luxuscikket", és venni valahol HMben egy üveg tejet. El is indultam, hogy valami bolt után nézzek, ám csak nem találtam semmit. Rossz kedvűen indultam visszafelé, mikor megütötte a fülemet egy beszélgetés foszlánya. Két arrancar beszélgetett az Aquaparkról, hogy milyen jó, és ki kéne próbálniuk.
- Cöhh..messze van... - zártam le a témát magamban. Franc se akart ilyenkor lemenni olyan messze. Meg úgy általában semmikor sem akartam oda lemászni.
Nagy szenvedések közepette folytattam utamat vissza a szobába. Mikor visszaértem, körülnéztem bambán, hogy mit kéne csinálni. Kedvem nem volt semmihez, viszont nem rég keltem fel, tehát aludni meg nem tudtam.
- Ehh...legyen.- adtam meg magam, mert tényleg nem volt jobb ötletem. Elhatároztam, hogy mivel úgysincs jobb dolgom, lemegyek abba az Aquaparkba körülnézni egyet. Fogtam egy törülközőt, meg pénzt, és elindultam a strand fele. Útközben jutott eszembe, hogy fürdőruha is kéne oda, ahova megyek, szóval nagy sóhajtások közepette betértem egy boltba, és vettem egy fürdőgatyát is. Ennyi erővel mehettem volna rövid gatyában is, ugyan ott tartanék...
Miután törülközőm is volt, és fürdőruhám is, na meg fel is vettem akkor már a fürdőnadrágot, végre elindulhattam a tényleges célpont felé. Útközben leizzadtam rendesen, mert elég meleg, volt. Itt mindig meleg van. Nem baj, jobb, mintha fagyoskodni kéne, azt nem bírnám ki.
Nem tellett bele olyan sok idő, és végre meg is érkeztem az Aquaparkhoz, ahol viszont...
- Nemááár.... - nyögtem egyet, mikor megláttam a kasszánál kígyózó sort. Nem volt mit tenni. Unott arckifejezéssel, bosszúsan álltam be a sor végére. Addig is, szemügyre vehettem LN népét, ami elég sokoldalúnak tűnt. Volt itt mindenféle arrancar. Kicsi, nagy, stb...
Ahhoz képest, hogy milyen nagy volt a sor, elég hamar sorra kerültem. Vagy lehet, hogy közben bealudtam állva, mert ráuntam a várakozásra, és valójában nem 10 percet vártam, mire eltűnt előlem a sor, hanem 1 órát? Mindegy, én voltam a következő, szóval gyorsan megvettem az amúgy nem olcsó jegyet a mogorva pénztárostól, és beléptem az Aquapark területére.
Volt itt minden. Csúszdák, medencék minden mennyiségben. Választottam egy füves, napos helyet egy medence mellett, de elég távol a víztől, és letelepedtem. Nem akarózott a víz közelébe menni. Nem nagyon szerettem a vizet a fürdésen kívül, amúgy se fürödni jöttem, hanem...kikapcsolódni. Kifeküdtem a törölközőmre, majd kb fél perc múlva már aludtam is, mert hát ugye a fárasztó út, ami a szobámtól idáig tartott, kifárasztott. Szép álmom volt. Labdáztam valakivel, csak nem tudtam, hogy ki az, ugyanis sok ember nem ismertem. Lehet, hogy Slarinnal labdáztam? Ő nem olyan...
Hirtelen megébredtem, mert mintha valami matatott volna felettem, és kinyitottam a szemem. Előszőr nem sokminden láttam, aztán tisztul a kép, és felismertem, hogy egy arrancar lány mellei vannak az arcomhoz elég közel.
- Mi a..? O.o - ennyit tudtam kinyögni hirtelen, annyira meglepődtem.
A lány is meglepődhetett, de Ő előbb kapcsolt, és hátrébb hajolt, és valamit mondott.
- Mi...? Jaa, öh, semmi gond. - mondtam értetlenül, miután rájöttem, hogy mit is magyarázott Elmira, mert hogy az volt a neve.
- Raúl a nevem. Raúl Suspicaz de Afuera. Örülök, hogy megismerhetlek. - mondtam zavartan, és kezet ráztam a lánnyal. - Mit is csináltál? - kérdeztem vissza, mert a mondat eleje kimaradt, hogy miért is ébresztett fel. Nem igen ment az emberekkel (jelen esetben arrancarokkal) való társalgás, mert emberi életemben sem sokat beszélgettem másokkal, nem hogy lányokkal, de most össze hozott eggyel a sors. Érdekes.

Csodálatos labdázós álmomból arra ébredtem fel, hogy két mell tartózkodott a fejemhez veszélyesen közel. Meg is lepődtem rendesen, nem szokott az ilyesmi sűrűn megtörténni, vagyis, nagyjából sosem történt még ilyesmi, mert sosem voltam olyan helyzetben. Most is csak lejöttem az Aqua parkba, hogy megmozgassam elmacskásodott végtagjaim, és hogy a fárasztó ötperces séta után, meg a további ötperces várakozás után aludjak egy jót. Meg ha már itt voltam, talán el is mentem volna a büfébe egy kis sült halat enni, meg ilyesmik.
Értetlenül, és kissé zavarban néztem a lányra, aki előttem állt, mire végre leesett, hogy be kéne mutatkozni, meg elmondani a lánynak, hogy ugyan már, megesik az ilyen néha.
Erre az illető széles vigyorgással válaszolt és kicsit pattogott egy helyben, vagy valami ilyesmihez tudtam hasonlítani a dolgot. Mintha kicsit hiperaktív lett volna Elmira, legalábbis úgy tűnt, mert egy perc alatt annyit mozgott körülbelül, mint én egy hét alatt. A kelés utáni kóma még bizonyára nem múlhatott el, mert nehezen jutott el a tudatomig, hogy be is kéne mutatkozni, ha már a lány is megtette széles mosollyal.
- Öh, köszönöm, a tied is...őőő..csincsi. - mondtam álmosan. Fogalmam sem volt első pillanatban, hogy mi az a csincsi, aztán rájöttem, hogy valószínűleg a csinos, vagy...jó, vagy valami hasonló, ezért sem mertem valamelyik szóval válaszolni a felsoroltak közül, hanem inkább az egyszerűbbet választottam, és azt használtam, amit a leányzó is. Kezdtem kicsit zavarba jönni, meg mintha kicsit el is pirultam volna, de hát ez van, nem sok nőhöz volt még szerencsém személyesen. Mindig is jobban szerette ma nagymacskákat.
Jobb ötletem nem láván, gyorsan megkérdeztem, hogy mit is csinált itt, hogy ide került a labda hozzám, majd nagyokat pislogva, álmosan néztem a lányra, és vártam, hogy elmondja, mi is történt. Ki hitte, volna, hogy labdázott. Magam is rájöhettem volna, de még túl lassú volt a felfogásom ahhoz, hogy ilyen nehéz dolgokat vigyek véghez, de azért némi hatásszünet után eszembe jutott, hogy visszakérdezett Elmira, és válaszolni kéne.
- Hát őőő...aludtam a szobámban, és meguntam, és gondoltam lejövök az Aqua parkba...aludni. - mondtam végig mondókámat, minden szóért keservesen megküzdve. Kicsit hülyén hangzott, hogy a szobámból lejöttem aludni ide, de hát végül is ez volt az igazság. Még mindig ezen a kellemetlen helyzeten járattam lassan az agyam, mikor is hirtelen mondott valamit Elmira.
- Őőő, igazán nem kell. Megesik az ilyen az strandon, nem történt semmi, és nem is kell semmit sem adnod!.. -mondtam heherészve tök vörösen zavarban, de a lány már el is ment valamerre. Hülyén néztem egy darabig utána, majd napirendre tértem a dolog felett, és úgy gondoltam, hogy visszament a medencébe pasizni, meg játszani, és napirendre tért a dolog felett. Unottan megvontam a vállam, majd megdörzsöltem a szemeim, mert megint kezdtem elálmosodni a nap forró sugaraitól. Megfordultam a törölközőmön, majd hasra fordulva elterültem, és néhány másodperc múlva már húztam is a lóbőrt ugyan olyan nagy beleéléssel, mint mielőtt még felébresztettek volna.
Megint szép álmom volt. Régi adjuchas önmagamról álmodtam, mikor is egy különösen finom hal formájú másik adjuchast győztem le, és ettem meg valahol Hueco Mundoban. Különösen finom volt, emlékeztem rá.
- Mmmmmm! - mondtam álmomban, és nyammogtam is hozzá, mintha akkor is a számban lett volna a hal.(...xD)

//Vigye a franc a meleget... ~ Aquaparki kirándulás//

*Talán tényleg túl sok időt tölt egymaga a szobájában - sóhajt, ahogy hunyorog a verőfényes napsütésben. Mégiscsak igaza lehetett főnökének és fraccióntársainak, amikor fővesztés terhe mellett elzavarták kikapcsolódni. Pedig tudhatnák, hogy Ceph egyedül érzi magát legjobban, amikor hőn szeretett kötésmintáit bogarászhatja, és agyalhat némely bonyolultabb minta elkészítésén - de hát most ki kell vonulnia a remeteségből, és megpróbálnia közösségi életet élni legalább egy kicsit... Hogy aztán mi fog ebből kisülni, jó kérdés. Remélhetőleg nem menekül el az első nagyobb tömeg láttán...
A következő sarkalatos pont pedig maga a helyszín, hogy mit is látogasson meg. Bár ez is meg van adva - kötelezően választható opcióként az aquaparkot kell meglátogatnia. Az már más kérdés, hogy egyáltalán nincs olyan ruhaneműje, ami strandoláshoz alkalmas lenne... Pedig végigtúrta legalább egy kósza nadrágért az összes szekrényét, de semmit se talált. No mindegy, csak megfelel hagyományos arrancar-öltözéke is, hiszen úgysem szándékozik fürdeni.
A pénztáron és biztonsági részen túljutva - legalább a belépő árát megkaphatta volna Hikage-samától, ha már ennyire szívén viseli Ceph társasági lénnyé avanzsálását! - aztán tanácstalanul bolyong a nagy területen, azon gondolkodva, vajon mit szerethetnek ezen a párás helyen a többiek. Ráadásul rengetegen vannak, ami szintén hátrányos Ceph szemében...*
- Ööö... Üdvözletem!
*Pislog bambán a köszönő lányra - előtte ugyanis gondosan körülnézett, hogy tényleg neki szól-e az üdvözlet, és nem talált a közvetlen környékükön mást, szóval minden kétséget kizáróan ő lehetett a célszemély... A nagy meglepetés hatására azonban nem ül az ismeretlen mellé, hanem csak egy-két lépésnyit közelít megszeppenten.*

ÁÁáh! Nagyon szép álom volt ez! Nem okozott különösebb gondot legyőzni ezt az adjuchast, és végre csorgó nyállal, és lógó nyelvvel fogyaszthattam el ezt a csodálatos hal formájú adjuchast! Finom volt, na, talán még ümmögtem is hozzá álmomban. Igazán kellemes álom volt, aztán történt valami. Míg fogyasztottam az adjuchast, az hirtelen megmozdulsz, és elkezdett ölelgeti, és akkor én felriadtam, és:
- Háááá! Mi a..? - lestem körbe bambán, és szemeim Elmira arcán állapodtak meg. Nem úgy volt, hogy visszament a medencébe játszani, vagy csak én képzeltem be magamnak? o.O
- Igen? Pedig szerintem csak kicsit alszok többet, mint egy átlagos arrancar. Csak reggel, reggeli után, tízórai után, ebéd előtt, meg ebéd után, uzsonna után, vacsi előtt, meg után! Meg lefekvés előtt kicsit, meg felkelés után is. Vagy az sok? - kérdeztem értetlenül, aztán megvontam a vállam, mert nekem kellett ennyi alvás, kívánta a szervezetem. Vissza akartam kérdezni, hogy mégis mit is hozott meg, aztán csak észrevettem nagy nehezen a naptejet, amit az orrom alá dugott.
- Igazán nem kellett volna... - szabadkoztam gyorsan, és kezdtem is pirulni, meg ilyenek. Már késő volt, elkezdődött a "kezelés". (- -") arccal, pirulva hagytam magam, mert nem volt más választásom, és közben azon gondolkodtam magamban bambán, hogy végülis rendes lány, meg minden.
Még dúdolgatott is! Kis híján majdnem sikerült megint bealudnom a dúdolgatásra, mert olyan dallama volt ,vagy nem tudom, lehet hogy már beidegződés nálam, hogy bealszom, ha dúdolgatnak a közelemben, de aztán mégsem sikerült elszenderedni, mert Elmira megkérdezte, hogy nem hideg e a naptej.
Akartam épp mondani, hogy nem az, nyugodtan folytassa a munkát, de ehelyett rémülten ugrottam fel, mert a fürdőnadrágom elindult lefelé, pedig ültem, és nem én voltam, az biztos! O.o
- Vhoaaa! - nyögtem meglepetten, és húztam vissza a rendeltetési helyére a dolgot.
Jobban belegondolva tényleg csak a javamat akarta, viszont, nem volt napirendre tűzve, hogy a gatyám lejjebb csússzon a helyéről. Érdekes, ilyenkor gyors, és fürge tudok lenni, máskor meg egy mozdulathoz kell 3 óra kemény elhatározás, és nyűglődés.
- Öhm, oké, akkor, akkor visszaülök. - nyugtattam meg magam, és feküdtem vissza, hogy befejezhesse Elmira a dolgot. Erősen törtem a fejem, hogy meg kéne valahogy hálálni a dolgot. Szóval vagy fel kéne ajánlani, hogy én is bekenem az Ő hátát, vagy elmászok vele labdázni a medencébe, mert mégiscsak bunkóság lenne, ha nem hálálnám meg valahogy. Viszont, a medencés ugrálás gondlatára elhúztam a szám, és erősen gondolkodtam az első opció mellett.
- Ömm, Elmira! Bekenjem én is ezután a hátad? Vagy menjünk játszani a medencébe? Esetleg mindkettő? Vagy hogy hálálhatnám meg a segítségedet? - kérdeztem most már rákvörös fejjel, és gyorsan inkább másfele néztem.

Öhh, mivel Elmira-chan volt olyan kedves, és bekente a hátam, még ha kicsit túl is lőtt a célon, hálás voltam neki, amiért figyelt arra, nehogy leégjek. Muszáj volt viszonoznom neki ezt a szívességet, még ha olyan izé is volt ez az egész. Szívesebben aludtam volna a nap hátralevő részében is a pokrócomon, mint ahogy eddig is tettem, de úgy látszott, ez ma már nem fog összejönni, mert rám talált valaki, akinek...tetszem, vagy valami ilyesmi. De lehet csak azért kedveskedett velem a lány, mert (sokak szerint) nyomorgatnivaló vagyok, mikor alszom. -.- Pedig nem is. Hogy lehet valaki aranyos miközben alszik? Alszik, és kész, ennyi, nincs ezen semmi izélnivaló. Meg különben is, na de mindegy. Nem értem rá morogni, mert éppen Elmira végzett a bekenési procedúrával és ezt megspékelte egy...paskolással, aminek hatására megint csak ugrottam egyet, mert nem voltam hozzászokva, hogy bárki csak úgy hozzámér, ráadásul olyan helyen. o.O
Így aztán némi fejtörés után fel is vázoltam az esetleges lehetőségeket, reméltem, hogy csak az egyiket válassza, így én is gyorsabban szabadulok, és mehetnék aludni megint, vagy enni, mert megint kezdtem éhes lenni. Ez a sok napozás meg fárasztó munka megéheztette az arrancart. Nem is tudom mikor mozogtam utolján ennyit, talán még anno adjuchas koromban, egy-egy vadászat idején, de ott is hamar abbahagytam a rohanást, mert gyorsan elkaptam az áldozatot. Volt egy olyan érzésem, hogy ez ma nem fog megtörténni, és egy darabig még nem fogok aludni, sem enni, sem lustálkodni.
Türelmesen vártam, míg Elmira mérlegel, és dönt, aztán kissé elsápadtam, mikor úgy döntött, hogy nem tud dönteni (..xD) és mindkettő dolgot szeretné. Szóval mehettem vele a medencébe játszani, de ami a rosszabbik dolog volt, be is kenhettem. O.o Bár a medencés dolog is elég aggasztó volt, mert nem a medencével volt a gond, hanem a benne lévő vízzel. Annyira nem szeretem a vizet, hogy csak úgy ugráljak benne, ehh.
- Ömm, rendben Elmira-chan...- adtam meg magam egy lemondó sóhaj után, meg két orrvérzés között, mert nem lehetett nem észrevenni a lány testi adottságait, mikor lefeküdt a helyemre. Gyorsan keresztet vetettem magamra, éreztem, hogy ma még meg fogok halni a medencében, érzem. Nem tudok úszni... (xD) Szerintem Elmira-chan is észrevette, hogy milyen fejet vágok a dolgokhoz, mert gyorsan hasra feküdt inkább. Hát ezzel se lett jobb a helyzet, most a fenekével néztem farkasszemet. Idegesen megvontam vállam, mert már úgyis mindegy volt, és odamásztam kelletlenül a lány mellé, majd kezembe vettem a napolajat, majd végignéztem a lány testén, hogy hol kéne kezdeni. Minden bizonnyal a hátánál...
Egy mély sóhaj után aztán nekiláttam a dolognak. Inkább oda se néztem, hogy mit kenek, igyekeztem a medence felé nézni, és minél hamarabb befejezni a kenegetést. Ám a lány puha, bársonyos bőrét kenegetni mégis valahogy jó érzés volt. Gyorsan megráztam a fejem és rendíthetetlenül néztem tovább a medencében játszó, úszkáló arrancarokat. A nagy medencenézésben a kezem kissé lejebb csúszott egy ponton mint kellett volna, és mikor odanéztem, ijedten kaptam el a kezem, mert épp a lány fenekét...kenegettem.
- Öööh, végeztem, Elmira-chan. - mondtam rákvörösen, majd odébbálltam kicsit, hogy a lány fel tudjon kelni. Nem akartam a fenekét megfogni, még a végén elkezdene kiabálni lehet, hogy milyen perverz vagyok, és akkor kitiltanának innen örökre kb. Ezért ilyen alig hallhatóan elmotyogtam, hogy nem akartam letapizni, véletlen volt.
- Akkor...medence? - kérdeztem, mint gey halálraítélt, és reméltem, hogy hamar túl leszek rajta.