A 13 osztag 1. számú Kapitányának, és az Espada 8. tagjának küzdelme.

Egy nap engedélyt kértem Aizen- samától, s ismét ellátogattam a Földre.
~ Már megint itt vagyok. Milyen érdekes? Teljesen függő lettem.~ gondoltam magamban, és hatalmas nevetésbe kezdtem. Álltam a levegőben, figyeltem az embereket. Kis idő múlva elmentem egy erdőhöz, ahol felfeküdtem az egyik fa ágára, és a városban talált újságot böngészgettem.
~ Ebben szokás szerint semmi érdekes.~ jelentettem ki magamban. Hirtelen lélekenergiát éreztem meg.
- Nincs kétségem. Egy Shinigami...- mondtam halkan magamban, aztán felemelkedtem a levegőbe, hogy szemügyre vegyem az érkezőt.

Nemrég fejeztem be az edzést Seijivel, de még nem volt kedvem visszamenni az osztagomhoz, ezért, úgy döntöttem, sétálok egyet az erdőben. Jól esett. A sebek már nem fájtak annyira, és csend is volt, nyugalom is volt...Egy darabig. Egy furcsa lélekenergiát éreztem, és egyből tudtam: Espada!
~Vajon mit keres itt? Ha már itt van, akkor miért nem megy pusztítani? De mindegy, legalább nincs vele annyi gond...~Kérdezősködtem magamban, miközben előrántottam a kardomat, és elindultam a lélekenergia felé. Utána pillantottam meg az egyik nagy fa ágán, felkészülten.
~Szóval ő is észrevett engem...~
-Nocsak! Egy espada...Remélem nem akarsz semminek sem ártani, mert ha igen, akkor tanácsosabb, ha visszafordulsz!-jegyeztem meg, közben a zanpakutomat leeresztettem magam mellé, de azért ha támadna, teljes felkészültségben állok.

Észrevettem, amint a Shinigami felém fut a Zanpakutojával, aztán megszólít.
- Üdvözletem!- köszöntem oda mosolyogva, majd a kérdés hallatára egy kicsit nevetni kezdek.
- Ugyan már! Úgy nézek én ki, mint aki bárkinek is ártani akar? Csak egy kicsit kimozdultam Hueco Mundoból. Nem árt a friss levegő nem igaz?- tettem fel a kérdést, ezt követően én is a földre ereszkedtem. Körülnéztem az erdőben.
~ Erősnek néz ki. Bizonyára már Kapitány szinten van.~ gondoltam magamban.
- Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Yoshizawa Kodama, 8. Espada...- jelentettem ki, miközben egy szellő fújt meg minket. Láttam a Shinigami az oldala mellé eresztette a fegyverét, ebből azt vettem ki, nem akar megtámadni engem, amíg én nem támadom meg. Természetesen ez eszem ágában sem volt, szóval csak vártam a válaszát.
- Na, és mi járatban errefelé barátom?- tettem még hozzá, majd vigyorogni kezdtem, behunyt szemmel, a tarkómat vakarva.

Az ismeretlen köszönt.
-Üdvözletem!-erre azért kicsit meglepődtem.
-Ugyan már! Úgy nézek én ki, mint aki bárkinek is ártani akar? Csak egy kicsit kimozdultam Hueco Mundoból. Nem árt a friss levegő nem igaz?-szólalt meg ismét, bár erre a kérdésre hirtelen nem tudtam mit válaszolni.
- Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Yoshizawa Kodama, 8. Espada...Na, és mi járatban errefelé barátom?-Bemutatkozott, és leugrott a fáról. Nyílván nem akar megtámadni.
-Hm...egy edzésről jöttem! De addig nem akartam elmenni, ameddig nem tudtam, hogy mi van itt. Nem azért, de részemről felelőtlenség lenne, ha itt hagynálak, úgyhogy most nem tudok mit kezdeni veled. Nem tűnsz olyannak, aki most itt támadni akar. Ezért vissza kell menned Hueco Mundoba!-mondtam, de nemigazán agresszívan.
~Ezt véleményem szerint így kell megoldani, de egy Espada-hoz képest elég barátságos...-nak tűnik~

Kicsit furán vettem észre, hogy a Shinigami nem úgy viselkedik velem, mint általában mások szoktak. Persze, akik nem Hollowok.
- Jó látni, hogy végre van valaki, aki nem csak az értelmetlen Hollow gyilkolásra gondol.- szólaltam meg, aztán vigyorogni kezdtem. Mikor a férfi visszaküldött volna, kicsit lefagyott az arcomról a mosoly, s egy követ rúgtam odébb.
- Fenébe. Csak most jöttem. De tudod mit? Van egy ötletem! Mi lenne, ha visszatérnék Hueco Mundoba, de előtte edzenél egyet velem is?- tettem fel a kérdést, miközben felvillanyozódott arccal tekintettem a Shinigamira.
- Ja... és még valami! Megtudhatnám a nevedet?- érdeklődtem az újonnal megismert halálisten kivolta után. Közben az egyik fa tövébe ültem le, ahol élveztem az árnyékot.
~ Remélem elfogaja az ajánlatomat. Istenem! Egyszer tényleg túlzásba viszem, s valaki kicsinál.~ ennek a gondolatnak a hatására jóízűen kacagni kezdtem.
- Bocsi, csak megint ostobaságokon jár az eszem.- mondtam a Shinigaminak, miközben a tarkómat vakartam. Lehet ettől kicsit bolondnak nézett. Ezt követően vártam a válaszát.

-Mivel te is elmondtad a nevedet és rangodat, én is megteszem. Ken Aruya, az első osztag kapitánya!-Mutatkoztam be a kérésére, majd ismét támadt egy ötlete.
-Ööö...nem bánom, nemrég edzettem, de legalább ma valami izgalmas is lesz!-mondtam, majd magam elé helyeztem a kardomat, és odaszóltam.
-Mivel nem szeretek egyből támadni, ezért tiéd a támadási lehetőség!-mondtam, és a maszkomat felhúztam a számra és az orromra, és a sisakomat is feltettem.

A Shinigami megmondta a nevét, majd a rangját is.
~ Az 1. osztag Kapitánya? Nem gondoltam, hogy ennyire nagy rangon van a Gotei 13- ban, hiszen nem néz ki nálam idősebbnek. Minden esetre bizonyára hatalmas ereje van, ezért vigyázni fogok vele.~ gondoltam magamban. Nagyon boldog voltam, amiért egy ilyen edzsőpartnert kaptam, hiszen jobbat el sem lehet képzelni.
- Akkor hát én támadok először Ken Aruya! Nyejen a jobb! Sok sikert!- mondtam, majd lassan előhúztam a Zanpakutomat, ezt követően Sonido segítségével a jobb oldalán jelentem meg, s a kardommal próbáltam a nyaka felé csapni.

Kodama hirtelen megjelent mellettem, és a nyakam felé vágott. Hát igen, eléggé megilletődtem, de egy shunpo segítségével én jelentem meg az Espada jobb oldalán, és a nyakának szegeztem a kardot, miközben a másik kezem zsebre volt téve.
-Te elég gyors vagy, úgy látszik erre oda kellesz figyelnem...-mondtam, majd én támadtam, de még mindig nem használtam a shikai formát.

Ken azonnal megjelent mellettem a Shunpo segítségével. Hát igen mi mást várhatnék az 1. osztag Kapitányától.
- Gyorsaságban te sem maradsz le tőlem Ken Aruya. Kezdem azt érezni, hogy ez a harc nagyon izgalmas lesz.- mondtam magamban, s mikor a nyakamra próbált támadni, gyorsan odakaptam a fegyveremet, s összecsaptunk. Szikráztak a pengék.
~ Még csak nem is hívta elő a Shikai formáját a Zanpakutojának. Na nem baj, aezért engem sem kell félteni.~ merengtem magamban. Kicsit ezzel a gondolattal megnyugtattam magamat. Láttam Ken sem akar egyenlőre komoly sebeket ejteni rajtam, szóval még én sem használtam ki a teljes energiáimat. Kis idő múlva próbálltam a kardját odébb lökni, majd hátra Sonidoztam, s egy Barat lőttem az edzőtársam felé. Mikor ez megtörtént, ismét a háta mögé teleportáltam magam, s onnan is egy Baraval akartam megtámadni. Ezek a kicsiny gömbök nem erősek, ám nagyon gyorsak.

Kodama kivédte, majd arrébb lökte a kardomat, és ismét megszólított.
-Azért, mert kapitány vagyok, ég nem várom el, hogy a teljes nevemen szólíts! Hívhatsz nyugodtan Kennek!-mondtam, majd kaptam egy Bara-t, és mégegyet. Hoppá, na innen most hogyan jövök ki? Shunpo! a lövedékek hiába voltak gyorsak, el tudtam kerülni őket, és egy elég kis robbanás kíséretében tűntak el, de én sem vagyok gyenge. Kidou-t nem akartam használni, az nem az én módszerem, ezért ismét Shunpoztam, és támadtam. Kivédte, és a kardok megint szikráztak. Jó reflexei vannak, tehát lepjük meg! A kardomat lassan leeresztettem, majd sötét hangon megszólaltam.
-Mai, Shiroi Ryu!-azzal a kard hirtelen átváltozott, engem pedig tüzes aura vett körül. A pallos a vállamon pihent, rajta a sok kicsi penge, és a Shiroi Ryu kiírása.
-Ezt hamarabb használom, mint kellene, de kíváncsi vagyok, hogy ezzel is elbánsz-e?-mondtam, majd Kodama hátánál jelentem meg, és mivel most valamivel gyorsabb voltam, a szokásos ruhakarcolást megcsináltam. A felsője ismét elkezdett égni, de most csak akkor adok magyarázatot, ha ő is így akarja.

Ken használta a kardja képességét, s előhívta a Shikai formát, amit nagyon érdekesnek találtam.
- Öröm látni Ken, hogy mind a kettőnknek tűz alapú a Zanpakutoja. Akkor egy kicsit én is beerősítek.- mondtam, aztán az én katanám kék tűzben kezdett égni. Semmilyen más formát nem öltött, csupán tűz vette körül. Ám ekkor Ken már a hátam mögött is volt, majd megkarcolta a felsőmet, ami égni kezdett. Nem volt más választásom, le kellett dobnom magamról, hiszen nem akartam megpörkölődni.
- Áruld el nekem Ken! Mi volt ennek a cselekedetednek a célja? Gondolom nem csak a látvány kedvéért tetted.- mondtam, miközben én is rácsaptam a Zanpakutojára, majd egy ideig folyamatosan egymás fegyverét ütöttük.
- Nos? Megosztod velem?- érdeklődtem.

-Rendben...a kardom egyik képessége, hogy a megkarcolt felületet elégesse, ami függ a vágás mélységétől és méretétől. Innen már szerintem tudod, hogy mi a cél...ha a bőrödre vágok, akkor természetesen a bőröd fog égni. Nem akarok kegyetlenkedni, ezért ha vágok, csak annyira, hogy égessen, de azért ne legyen komoly bajod!-mondtam, majd magam elé tettem a kardomat. Kodama zanpakutoja is tűz elemű, ami igen meglepett, főleg amikor kék tűz vette körül.
-Mivel nem igazi harc, ezért nem is rontok egyből neked, tehát ismét támadj, de sokkal óvatosabban és ugyesebben, mint az előbb!-adtam egy jó tanácsot, és a zanpakutot kicsiny, tüzes aura vette körül.

Meghallgattam, amint Ken elmesélte a kardja Shikai képességét.
- Ez nagyon hatásos fegyver. Igazán büszke lehetsz a Zanpakutodra Ken!- biztattam a Kapitányt, mivel tényleg nagyon erős katanára tett szert.
Ezt követően Kenre támadtam, s újra harcolni kezdtünk a Zanpakutonkkal. Szikráztak a fegyverek, és elég furcsa hangot is adtak. Ekkor Sonido segítségével Ken feje fölé próbáltam kerülni, majd egy sötét kék Cerot lőni rá.
- Közben elárulnád a Zanpakutod nevét?- tettem fel a kérdést, miközben az energiasugarat bocsájtottam ki az ujjamból.

Arrébb ugrottam a Cero elől, és szóltam.
-Shiroi Ryu! De rengetegg képessége van még, amint majd te is tapasztalsz!
~Ryu, nyugodj meg, tudom, hogy idegesítő, hogy nem eresztheted ki az erődet, de ez most nem jó alkalom.~
~Nyugi, én kibírom, csak éld túl!~
~Meglesz!~Pár szót váltottam a saját kardommal közben.

Ken elmondta, hogy megvárja, amíg elfáradok. Így hát megszüntettem a Negaciont, s ezt mondtam:
- Akkor védelem nélkül fogok küzdeni. Hiszen úgy az igazi a dolog, ha sérülésekkel is jár.- jelentettem ki, ezt követően Ken felé indultam, s a két katana összecsapásába a föld is belerenegett. Kaptam egy vágást a karomra, ami égetett, valamint nagyon fájt is, de ezt még elviseltem. Ekkor kezemet testem elé raktam védelemnek, s a Zanpakutommal egyenes szúrásokat adtam le Ken felé, miközben Sonido segítségével előtte, mögötte, a jobbján, és balján jelentem meg. Amint lecsaptam az egyik oldalon, azonnal megjelentem egy másik helyen körülötte. Nem volt benne semmi rendszer, így nem tudta kikövetkeztetni, mikor, melyik oldaláról érkezik egy katana csapás.
~ Ha ez így megy tovább, akkor nem soká használnom kell a végső formámat.~ gondoltam magamban.

Az elején könnyen hárítottam a szúrásokat, de a végén...Kodama elkezdett szúrkálni, egy jól meg is vágott, azonban mivel már olyan gyorsan ment, hogy már nemigazán látott, csak azt, ahol álltam, főleg amikor csináltam egy kisebb füstfelleget. Még ekkor is szúr, és erezte, hogy talál. Végül hátrébb ugrott, és amikor eloszlott a füst, látta, hogy körülvett engem a sok kinyújtott kis penge.
-Te tényleg nem szoktál viccelni harc közben. Fogadok, hogy nem ez az utolsó, hogy megleptél...-kicsit megálltam, majd folytattam...-De én is tartogatok rengeteg újdonságot!-majd a sok engem körülvevő penge egyenesen Kodama irányába mentek. Elugrott, de nem számolt vele, hogy hajlítani is tudom. Na most vajon mit csinál?

Ken rengeteg pengéje, mind felém tartott, ám sikerült elugranom. A pengék viszont hajlottak is, és meg is vágott egyik másik. Ettől vérzett is a testem néhány helyen.
- Látom te sem veszed semmibe ezt a jó kis edzést. Ez így van rendjén. Jelentettem ki, eztán Sonido segítségével elkerültem onnan, majd egy dimenziós kaput nyitottam. Belementem, s épp bezártam, mikor a pengék már majdnem elkaptak.
~ Most használom a Kjutai Cerot.~ gondoltam magamban. Magam elé tartottam a kezeim, ezt követően egy nagy sötét kék gömböt hoztam létre. Kinyitottam a dimenziós kaput, de csak annyira, hogy Ken mögé irányítottam a gömböt. Összeszorítottam a kezemet, eztán a gömb felrobbant, s rengeteg Cero kezdett el áramlani belőle, minden irányba. Nem sokkal később kb.: 10 méterre a Kapitánytól, kinyitottam a dimenziós kaput, de nem jöttem ki, hanem a belsejéből lövöldöztem Barakkal Kent. Így két oldalról érik a támadások, s Shunpo segítségével is csak nehezen lehet kikerülni a Barakat, ráadásul a háta mögül a rengeteg Ceroból is tart felé néhány. Nekem pedig a támadása esetén csak be kell zárnom a kaput, és biztonságban vagyok.

Mivel a sok Cero és Bara elől rendesen nem tudtam elhúzódni, ezért elég sokat bekaptam, és térdre ereszkedtem.
~Húha, asszem, hogy mostmár ne kíméljük!~Mondtam gondolatban a kardomnak, és lassan kiegyenesedtem.
-Ez elég jó volt, de harcban már nem várnék ennyi ideig...-mondtam, közben egy hirtelen erőkitörés következtében hatalmas tűzaura vett körül. Ez még nem a teljes erőm, de ideje volt már rendesen használni. A tűz felmelegítette a levegőt, így Kodamanak elég melege volt. Tehát mostmár nállam volt a jelenlegi biztos előny! Ezután egy shunpo kíséretében az edzőtársamhoz léptem, és vágtam lefelé, majd mögötte jelentem meg és ismét csaptam, majd előtte, és megpróbáltam leszúrni.

Ken hirtelen mégtöbb erejét engedte szabadon, majd felém támadt, s a katanájával megpróbált megsebezni. Az első vágást, még tudtam hárítani, nagy nehezen a másodikat is, ám a harmadik már erősebb volt, ami a mellkasomra összpontosult. Mivel a Zanpakutommal egy kicsit még ezt is tudtam hárítani, így csak egy hosszú, ám nem túl mély seb képződött rajtam. Én a föld felé szálltam, aztán erősen bele is csapódtam.
- Hehe! Szép ütések sorozata volt Ken! Hehe!- nevettem a földön kiterülve, mint egy kimeredt hal. Mégis röhögtem.
~ Talán elment a maradék eszem is? Mindegy, mert jól esik.~ gondoltam magamban. Egy idő múltán azonban abbahagytam. Csak néztem az ég felé.
- Csessze meg! Ez azért fájt...- jelentettem ki, ezt követően feltápászkodtam a talajról. Leporoltam magamat.
- Na akkor úgy látom itt az ideje, hogy megmutassam az igazi alakomat.- szóltam, ezt követően végighúztam a jobb kezemet a Zanpakutomon.
- Kamu nodo!! Ao Okami!!- hangzott kiáltásom, s a csontpáncél felkúszott testemre. A maszkom kialakult farkasfej formájába. Katanám a jobb kezemre épült rá, akár egy karom, valamint még mindig kék tűzben égett.
- Hát ideje kezdeni.- állapítottam meg, eztán hirtelen Ken előtt jelentem meg, s összevissza csapdosni kezdtem a teste pontjai felé. Ráadásul ezt villámgyorsan tettem.

Belevágtam a földbe Kodamat, aki egy ideig nevetett, majd egy csontpáncélt húzott magára, és elkezdett engem csapkodni. Volt amit kivédtem, de ez nagyon kevés volt, végül egy hatalmas ütött, és 2 fát kivittem. Elég sok seb volt rajtam, de csak ültem a földön. Egyik lábamat kinyújtottam, a másikat pedig felhúztam, és arra tettem a jobb kezemet. Eléggé dühös tekintetem mintha szikrázott volna, majd megszólaltam.
-Ezt a végére akartam hagyni, de úgy tűnik, nem várhatok annyit...-közben felálltam, azzal a tűzaura hirtelen egy hatalmas tűzörvényt alakított ki, majd megszólaltam, és a szavamat még Kodama is értette.
-Bankai!-az örvény hirtelen eloszlott egy robbanás kíséretében, és én álltam a közepén. A ruházatom nem változott, csupán a zanpakuto. Hosszabb, mint az alap katana, de nem vastagabbb. A penge láva színű, ami érthető.
-Mostmár tényleg nem sok esélyed van!-azzal gyengén meglendítettem a kardomat, aminek a pengéje átváltozott egy lávaörvénnyé, majd az oldalából még négy ilyen irányítható, hosszú lövedék alakult ki. Ha esetleg rámtámadna, akkor vagy elugranék, vagy pedig a kard oldalából kilőnék egy kis sárkányfejet, ami megvéd a csapástól. Így nem csak a kardom, hanem én is sokkal erősebb vagyok!

Ken használta a Bankai- át, és hatalmas tűztornádókat hozott létre.
- Jól néz ki a Bankai- od Ken! Valóban nincs már olyan sok esélyem, de aztért a vége még egy kicsit odébb van nem gondolod?- tettem fel a kérsést, ezt követően elmosolyodtam.
~ Lássuk csak... Először azt a négy lángörvényt kellene eltűntetnem valahogyan. Talán ha...~ gondoltam magamban, eztán Sonido segítségével Ken felé indultam. Láttam, puszta erőben sokkal fölöttem áll, de nem az nyeri a harcot, akibe több erő szorult. Talán nem győzhetek ellene, ám az eszemre hagyatkozva, és egy maréknyi kis szerencsével, még lehet valamennyi esélyem. Egyre közelebb kerültem Kenhez, s ekkor rámtámadtak a tűzörvények.
~ A francba. Ehez nagy lépésre lesz szükség.~ merengtem. Sonido segítségével egy hatalmas dimenziós kaput nyitottam, melybe sikerült nehezen belezárnom a tornádókat. Ám nagy sérüléseket szenvedtem, majd a végén a levegőben megpördültem, aztán egy sziklában kötöttem ki.
- Áú...- jelentettem ki, ezt követően már Kenre támadtam, de figyelnem kellett, mivel rengeteg új trükköt is rejtegethet még a srác. Kezdésnek egy Haru Hanonet lőttem az irányába.

Sikerült megsebeznem Kodamat, majd egy lövedéket lőtt ki. Ezzel nagyon elrontotta!
~Ryu, most tedd a dolgod!~Azzal egy pajzsot vontam magam köré, amibe a támadás belecsapódott, ezzel egy időben hatalmas, vastag és gyors lángcsóvát eresztettem ki, de közben a körülöttem lévő lávafalat is erősítettem. Még így is kitérhet előle, hiába nagyok a sérülései, nem használom olyan szinten, mint egy igazi harcban.

Ken támadásba lendült, mivel láttam a felém közelítő óriási lángcsóvát.
- Hohohó!!! Ez nagy lesz...- állapítottam meg, ám a tűz olyan gyorsan közelített felém, hogy még a Sonidoval is alig tudtam odébb teleportálni magamat. Éreztem a forróságot, ami nem sokkal a testem mellett haladt el. Megtöröltem a homlokomat, majd így szóltam:
- Ez aztán meleg volt Ken!! Majdnem farkaspecsenye lettem... Hehe!- kezdtem el nevetni, mint akinek semmi gondja nincs. Pedig igen is volt gondom, sőt nem is épp kicsi. Ken védelme láthatóan megerősödött, de emellett támadni is tud.
~ Hm... A francba ezt nem lesz könnyű kicselezni. Egyenlőre nincs sok kedvem meghalni, szóval a legjobb lesz, ha sürgősen kitalálok valamit. Edzés, vagy nem, de megérezném egy ilyen lángcsóva hatását.~ gondoltam magamban, ezt követően Sonidoval egy fará érkeztem, s törni kezdtem a fejemet. Közben le is guggoltam, ám figyeltem a Kapitány esetleges lépéseit.
~ Bezzeg most semmi nem jut eszembe...

Mivel nem lett volna fair, ha állandóan rajtam van a pajzs, ezért levettem, és a zanpakuto pengéje visszaalakult normális, narancssárgává. Azonban mivel rendesen rátapadtam az erejére, ezért alig fél perc múlva újabb tűzoszlopot indítottam, amiből még párat kieresztettem.
~Igyekezek nem megölni...bár ahhoz képest, amilyen sebei vannak, elég jól bírja!~Jegyeztem meg magamban, de már a védekezésre is felkészültem.