-Gyűlölöm ezeket a felderítő feladatokat.Nem szeretem mikor Aizen-sama ilyen csicska munkát bíz rám.- sétáltam egy elhagyott gyártelepen- Mégis mit gondol mit fogok itt találni? Hát semmi Hueco Mundo számára értékeset azt előre látom.
-Esetleg ha szabadon engednék egy kis reiatsut....hátha idevonzana néhány shinigamit akikkel harcolhatnék, de semmiképp se annyit hogy egy egész osztagot küldjenek ellenem, mert ahhoz viszont nincs kedvem....öldöklésből is megárt a sok egy nap.... -tűnődtem majd úgy döntöttem feloldom az elzárt reiatsum egy kis részét. Majd miután megtettem felugrottam az egyik raktárépület tetejére és onnan figyeltem a környéket.

Roku végre megszabadult egy kicsit Amayától, lefoglalta őt egy nagy szatyor nyalókával és cukorral. Hogy biztos legyen a szabad perceiben, gyorsan útnak is indult egy kicsit, hogy a handagya ne találja meg, ha már minden cukor tartalmú édességet megevett. Épphogy tett pár lépést egy igen érdekes energiát érzett, természetesen nem mondhatott nemet neki, hiszen kapitány, az ilyen helyzeteket pedig meg kellene oldania. Egy hatalmas levegővétel után követni kezdte az energia hullámokat, hogy eljusson a tulajdonosához.
-Nocsak... unatkozunk?
Kocogtatja meg az energia tulajdonosának a vállát és csak ezután ugrik le az épület tetejéről.

Kicsit elmeredtem mikor valaki feltűnt mögöttem és megkopogtatta a vállamat. szembenéztem vele.
-Nocsak... unatkozunk? -kérdezte
-Ne érj hozzám. -rántottam el egy hirtelen mozdulattal a magam egy fintor kíséretében
Majd az idegen leugrott a tetőről.
*Úgy néz ki bevált a tervem* -eresztettem el egy félmosolyt
-Úgy látom shinigami vagy, tehát akkor harcolni fogsz velem igaz? -kérdeztem hűvösen, majd én is leugrottam mellé.
*Azt hiszem elég magasrangú tiszt lehet, mert jelentős a lélekenergiája, és ez a köpeny is elvileg valami rangjelző náluk* -méregettem az ellenfelem szótlanul
-Vagy nem ezért jöttél?

-Úgy látom shinigami vagy, tehát akkor harcolni fogsz velem igaz?
Roku ezen a kérdésen elmosolyodott, aztán szembefordult az "ellenféllel". Kicsit fevonta a szemöldökét, mikor a számára még ismeretlen személy méregetni kezdte, de ahogy látta nem igazán volt tisztában a dolgokkal, ezen akaratlanul is még jobban elmosolyodott.
-Vagy nem ezért jöttél?
-Hát... ha már így megkérdezted... eredetileg azért jöttem, hogy megnézzem kinek van ilyen energiája... aztán jelentenem kellene, hogy te itt tartózkodsz és harcra csábítgatod a shinigamikat... abban reménykedve, hogy megölsz párat... de... van egy rossz hírem, engem nem hinném, hogy meg tudsz ölni... még az is remek munka lesz ha kifárasztasz egy kicsit...
Vigyorodott el, mikor látta, hogy ezek a szavak kicsit rosszul esnek az idegennek.
-Különben ha már itt vagyok... akkor megnézem mit tudsz... aztán ha legközelebb találkozunk, akkor már tudni fogom, hogy mire vagy képes... és még a munkámban is segíteni fog azt hiszem...
Megfordult aztán pár lépést távolabb ment Cielotól.
-A rangommal nem vagy tisztában.
Mondta halkan aztán ismét megfordult.

-Különben ha már itt vagyok... akkor megnézem mit tudsz... aztán ha legközelebb találkozunk, akkor már tudni fogom, hogy mire vagy képes... és még a munkámban is segíteni fog azt hiszem... -kezdett el okítani lenéző hangnemben, amit különösen a szívemre vettem
*Hogy mer csak úgy leoltani?!*- kezdett el forrni bennem a düh, de szerencsére az a fajta ember vagyok aki képes az érzéseit elég jól kordában tartani. Végül is emiatt ismerik Cielot úgy ahogy ismerik: hideg mint egy jégcsap
És ez most sem volt másképp. Azonban jött egy bizonyos utolsó csepp is.
-A rangommal nem vagy tisztában. -mondta miközben ide oda sétálgatott, majd ismét szembenézett velem.
-Ebben nagyon tévedsz kapitány. -mondtam úgy hogy abban a "kapitány" szóban egy cseppnyi tiszteletet sem lehetett felfedezni. -Ne kövesd el az a hibát hogy alábecsülöd az ellenfeledet....Hueco Mundoban sem burokban élnek az arrancarok...
Nem akartam tovább kerülgetni a forró kását, így megindítottam a támadást. Sonidot használva fölé kerültem a levegőben és egy ceroval üdvözöltem. Majd miután ellőttem ismét helyzetet változtattam hogy egy esetleges hárítás után ne engem találjon el a saját támadásom.

-Ebben nagyon tévedsz kapitány. -Ne kövesd el az a hibát hogy alábecsülöd az ellenfeledet....Hueco Mundoban sem burokban élnek az arrancarok...
-Ugyan én nem becsülök alá senkit... de az előbb nagyon zavarban voltál...
Mondta halál nyugodtan, mintha semmi támadást nem indítottak volna ellene, de aztán komolyra fordította a szót és inkább a "csapásokat" kerülgette. A cero súrolta a kapitányi köpenyét, de ezen kívül nem ért hozzá máshoz. Előhúzta a zanpakutoját a tartójából, aztán megpróbált Cielo mögé kerülni, de látszólag nem sikerült. Eredetileg csak terepszemle volt a célja, felmérte, hogy meddig lehet ugrani, hova és mikor. Miután ezzel kész volt, egyszerűen megállt a kard pengélyét pedig a földre tette.
-Nos... semmi kedvem körbe-körbe szaladgálni... különben is... inkább rám figyelsz, minthogy a terepet néznéd...
Vigyorodott el ismételten, aztán rohanni kezdett Cielo felé a zanpakutot magaelé tartotta, mert egyenlőre nem akarta megmutatni a képességeit.

A ceriomat sikeresen kikerülgette, bár a haorija szélét sikerült súrolnom.
*Tehát azért nem támadhatatlan* -vontam le a következtetést.
Ő azonban még mindig csak játszadozott velem. Azonban egy idő után ő is megunta.
-Nos... semmi kedvem körbe-körbe szaladgálni... különben is... inkább rám figyelsz, minthogy a terepet néznéd... -vigyorgott, majd kivont karddal felém rontott.
*Hányingerem van a gúnyos vigyorától* -fintorogtam, majd kardcsapását a karommal hárítottam.
*Egy shikai szintre sem eresztett zanpakutou azért nem tud komoly kárt okozni a bőrömben.*
A kard pengéjét félrelöktem, majd egy újabb ceroval próbáltam ellentámadást indítani, míg még nem került messze tőlem. Ezután ismét helyzetet változtattam. Felugrottam egy lámpaoszlop tetejére.
-Szerettem ezt a ruhát -emeltem fel magam elé a karomat és jegyeztem meg magamnak, amit szemügyre vettem a kard által ejtett szép hosszanti vágást, ami majdnem kettészelte a ruhaujjat. *Shikai nélkül azt hiszi ennél több kárt tehet bennem?* -néztem le rá

Roku a következő cierot kicsit furcsa módon kerülte ki, olyan volt, mintha belecsöppent volna a Mátrix-ba. De mégsem volt olyan menő mint Neo volt, így ő lerakta a kezeit a földre, aztán elrugaszkodott így a legközelebbi padra érkezett.
~Remek... megint kezdem az ilyen hülye mozgást... pedig ahogy látom egyre jobban az őrületbe kergetem a hülye szövegemmel...
Megcsóválta a fejét aztán sóhajtott egyet. Kénytelen lesz a kardot shikai formába tenni, mert így nem fog mást csinálni csak szép lassan szétvagdalja Cielon a ruhát. A cselekmény közben felszabadult egy kis lélekenergia, aztán szépen komótosan lelépett a padról és a lámpaoszlop felé közelített amin Cielo volt. Mikor elért oda csak megfogta az oszlopot a kard hegyét pedig ismét a földre tette. A föld remegni kezdett az oszlop mögötti romos épület pedig dőlni. Roku egy gyors mozdulattal az ellenfele mellett jelent meg. A jobb lábát épphogy rátudta tenni a kicsike helyre amit Cielo hagyott. Meglendítette a zanpakutoját és ismét készült lecsapni, de ekkor gyorsan elrugaszkodott az oszloptól és egy hátraszaltóval a mellette lévő oszlopra ugrott. Ugyan is amin az előbb bűvészkedtek, már nem sokáig áll ilyen egyenesen és stabilan. A dőlő fal egyre közelebb és közelebb kerül hozzá.
-Talán szólni kellett volna neki?
Gondolkozott el egy kicsit. Megrántotta a vállát, aztán az egyre nagyobb porfelhőt nézte.

*Na végre* -csillant fel a szemem, mikor egy adag lélekenergia kíséretében felfedte a kardja első szintjét. Elkezdett felém sétálni, és én pedig már nyúltam a saját kardomért, mikor az oszlop tövéhez érve aktiválta a kardja erejét, ami abból állt hogy elkezdet remegni a föld, és dőltek az épületek. Az oszlop amin álltam is erős imbolygásba kezdett, így jelentős erőfeszítésbe telt megőriznem az egyensúlyomat, amire még csak rátett egy lapáttal hogy az ismét mellettem megjelenő shinigami támadását kellett kivédenem.
Amint lendítette felém a kardját, azzal a lendülettel én is előhúztam az enyémet és löktem vissza. Ekkor ő egy elegánsnak mímelt mozdulattal szilárdabb talapzatot keresett egy másik oszlopon. Nekem is gyorsan kellett reagálnom, hiszen pillanatok múlva már nem lesz hol állnom. A mögöttünk lévő épület leomlásából származó porfelhőt kihasználva még épp idejében leugorva az oszlopról egy a ledőlt épülettől nem messze álló raktár tetejére sonidoztam.
Úgy gondoltam hogy még hallótávolságon belül vagyok, így elkezdtem énekelni. Próbáltam megzavarni a shinigami koncentrációját. Tudtam hogy hallucinálni nem fog, mert a lélekenergiaszintje túl magas hozzá, hogy ennyire befolyásolni tudjam, de talán némi koncentráció, vagy érzékszervzavarhoz elég lesz.
*Paradox az élet...mindig is utáltam énekelni, és most pedig néha az életem függhet tőle...* -gondolkodtam el pár pillanatig majd rákezdtem. közben pedig egyre közelebb kerültem hozzá, és próbáltam figyelni milyen hatással van rá hangom.

Az aprócska szellő amit a házfal becsapódása okozott, meglobogtatta Roku köpenyét. De ezzel a szellővel nem csak piszok, por és törmelék jött, hanem egy halk ének is. Felvonta a szemöldökét, aztán a földre nézett, hogy minél előbb megtalálja a hang tulajdonosát.
~Ojjoj... szédíteni akarsz? Érdekes módszer...
Gondolkozott el egy kicsit, aztán megpillantotta Cielo ruhájának a sarkát. Gyorsan, de még is hangtalanul leugrott az oszlopról. Direkt a romok közé ugrott, onnan pedig szambázva próbálta megközelíteni az ellenséget. Bár nem volt benne biztos, hogy közel tud hozzá férkőzni, hiszen mostmár érzi a lélekenergiáját így sokkal nehezebb lesz hirtelen és lesből támadni. Egyre közelebb került Cielohoz, lassan a fejefölé emelte a zanpakutoját, de ekkor Cielo megfordult és kivédte a csapást. Ahogy a kardok pengélye összeért elég nagyot csattant és egy kicsit szikrázott is.
-Szépen énekelsz... csak van egy kis bökkenő... nekem más a stílusom... mondjuk, ha egy kicsit... keményebbet és zúzósabbat énekelnél akkor hatna is rám egy kicsit...
Lökte el az ellenségét olyan erővel, hogy mindketten hátrébbcsúsztak, de Roku nem habozott sokat beugrott a porfelhőbe így ismét eltünve Cielo szeme elől.
~Oké... egy darabig álcázni tudom, hogy egyáltalán nem hat rám... de hosszú távon nem megy... kicsit... zavaró...
Gondolkozott el egy pillanatra, aztán lehajolt a kezét pedig egy nagyobb kupac téglára rakta. Még ezt néhány kupaccal eljátszotta, de az ének egyre közelebbről hallatszódott így gyorsan távozott a csapdákkal teli területről. Cielo mögé lépett, de most sem jött össze a hátbatámadás. Ez a kardlendítés is szikrázásba fulladt.

Kihasználva a porfelhő adta menedéket kerültem egyre közelebb az ellenfelemhez folytatva a dalomat. Ám ekkor felbukkant mögöttem és támadott. Látszólag nem volt rá hatással az ének, ami miatt egy kicsit kizökkentem de sikeresen hárítottam a csapásait.
*Ez képtelenség, biztos hazudik...* -jegyeztem meg magamnak mikor elkezdett hadoválni.
-Szépen énekelsz... csak van egy kis bökkenő... nekem más a stílusom... mondjuk, ha egy kicsit... keményebbet és zúzósabbat énekelnél akkor hatna is rám egy kicsit... -mondta az egyik támadása közben. Hátrébb ugrottunk így ismét eltűntünk egymás szeme elől a porfelhőben. Az előbbi megnyilvánulását nem méltattam válaszra, de aggasztott kicsit. Elkezdtem kételkedni magamban, és majdnem abbahagytam a dalt, de ekkor ismét megtámadott. Hirtelen megfordultam és úgy hárítottam a kardcsapást. Volt alkalmam a szemébe nézni és láttam a jeleit az arcán hogy mégsem teljesen hatástalan a képességem. Így hát folytattam tovább.
*tudtam én hogy nem mondasz igazat* -jelent meg ismét egy halvány mosoly az arcomon, ám a figyelmem kissé alábbhagyott. A shinigaminak több se kellett máris újabb csapást indított, amit viszont csak a karommal tudtam hárítani. A shikai formába eresztett karddal viszont már nem birkózott meg olyan könnyen a bőröm mint az előbbi esetben. A penge lassan elkezdett belemélyedni.Az éneklést felfüggesztve, felszisszenve rántottam el a karom és lendítettem a helyére a zanpakutoumat.
Miután a karddal ellöktem magamtól, a karomat magamhoz szorítva ugrottam ismét hátrébb, és néztem rá gyilkos szemekkel.
*A rohadt életbe* -vettem szemügyre a sérülésemet- *Sikerült kizökkentenie, de ha most azonnal folytatom talán nem lesz ideje teljesen kitisztulni az elméjének*-tekertem rá a ruhaujjat a vérző alkaromra.
-Éles a kardod shinigami -néztem vele farkasszemet a zanpakutoumat szorongatva- Bevallom sikerült kizökkentened, de ne hidd hogy megúszod ennyivel. Második ének -mondtam, majd egy újabb dalra kezdtem.

Roku végre elérte, hogy az ellenfele még idegesebb legyen, ezzel ki is zökkentve őt az éneklésből. Elégedetten elmosolyodott, aztán hátrébb ugrott egy kicsit. A gyilkos pillantástól még halkan nevetni is kezdett.
-Éles a kardod shinigami. -Bevallom sikerült kizökkentened, de ne hidd hogy megúszod ennyivel. Második ének ...
Roku egy fejcsóválással el is intézte az egész dolgot, de aztán támadó állásba lépett és rohanni kezdett az ellenfele felé. Kívülről teljesen úgy nézett ki mintha nem tudná, hogy mit csinál, de igazából gondolatban már mindent eltervezett. Megpróbálta az ismeretlen ellenséget a csapdákhoz terelgetni, de ez nem volt valami egyszerű, hiszen mindig másfele ugrott, vagy éppen nem lépett rá a csapdára. Egy gyors gondolatmenet után Roku taktikát válltoztatott, mostmár sokkal bizonytalanabb volt és azt mutatta, hogy kezdi elveszteni a türelmét. Az ének amit egy percre sem hagyott abba az ellnefele, egyre jobban megzavarta a koncentrációban, mintha valami kaparná a dobhártyáját.
~Óh hogy az a... valahogy muszáj elhallgattatnom, mert kezd megzakkantani...
A gondolat közben egy erőteljes csapással kizökkentette az ellenfelét ritmusos kerülgetéséből és ugrálásából így az pont rálépett az egyik téglakupacra. Roku épphogy hátrébb tudott ugrani. A kupac alól a házat összetartó drótok és egyéb törmelékek Cielo felé tartottak, egy hatalmas porfelő kíséretében. Talán így sikerül eg kicsit kifárasztani és Roku is szusszanhat egyet.

Nem nagyon akartunk egyről a kettőre jutni, csak kerülgettük egymás csapásait. Úgy láttam egyre jobban kezd összezavarodni, ezért nem hagytam abba az éneklést, pedig már nagyon untam. *Csak még egy kicsit...* -biztattam magam ám ekkor olyan lépést tett amire nem számítottam.
*Csapdába csalt ez az átkozott!!* -eszméltem fel mikor felém tartott egy adag törmelék és drót.
-A rohadt életbe. -kaptam magam elé a kezem hogy némileg védjem magam a rám zúduló égi áldástól. Az ellenfelem sikeresen hátrébbugrott. Persze hogy sikeresen, hiszen ő előre kitervelte ezt az egészet.
Most már elég dühösen álltam fel és szedegettem ki magamból a drótszilánkokat. Még szerencse hogy sérülés gyanánt nem vészes. De a ruhám azonban kezd teljesen tönkremnenni.
-Akkor fordítsuk komolyabbra a szót....-kerültem közelebb a shinigamihoz- Kezdem unni ezt a harcot. És nemsokára Aizen-samánál is jelenésem van -emeltem fel a zanpakutoumat- Revoloteo Canto de Cisne! -mondtam majd felvettem a resurrecion formámat. Felemeltem a jobb karomat és az annak meghosszabbításában képződött karddal a shinigaminak rontottam.

Roku rámosolygott az ellenfelére, aztán kiengedte azt amit Cielo már nagyon rég ki akar belőle húzni. Erősen megmarkolta a zanpakutot aztán felszabadult az összes lélekenergiája.
-Rendben van... akkor felejtsük ezt a gyerekes kerülgetést...
Válaszolta halkan, aztán az egyre közelebb kerülő ellenfelére nézett. Roku mintha kicsit meginigott volna, de aztán kikerülte a támadást, viszont ezt követően rögtön jött egy másik. Mindketten egyre jobban kifejtették a tehettségüket és mintha életre halálra menne a dolog úgy közdöttek egymás ellen. Egyre nagyobb porfelhőt alakítottak ki és a környék is az ő harcuktól zengett. Roku egy rossz lépés következtében elvesztette az egyensúlyát, ezzel egyidőben meg is sérült. Cielo sikeresen végigszántotta az alkarját, ám ekkor jelent meg Yatahori aki nekiugrott a lánynak és a földre teperte. Érdekes szituáció volt, mindenki a földön feküdt. Roku nehézkesen felállt, aztán Yatahori is lemászott Cieloról.
-Kicsit meglepődtél ahogy látom... hát... innentől kezdve nehezebb lesz hozzámérned, mert ez a szépség mindig figyelni fog...
~Huha... kicsit... mintha kezdenék tőle tartani... a tekintetével is megtudna ölni... remélem olyan képessége nincsen...

Elkezdtünk igazából harcolni. most már nem ugráltunk el egymás csapásai elől hanem védtük őket, de néha egy egy csapás célt is talált. De ez egyenlőre meg sem kottyant egyikünknek sem.
Aztán a shinigami szabadon eresztette minden lélekenergiáját.
*Talán kicsit alábecsültem az erejét...ez tényleg jelentős...vigyáznom kell nehogy komolyan megsérüljek. Micsoda szégyen lenne egy shinigami keze által meghalni.* -fintorogtam ismét, majd végre sikerült egy jelentősebb támadást érvényesítenem ellene. Elvesztette az egyensúlyát amitől a földre esett, így ezt kihasználva egy nagy vágást tudtam ejteni az alkarján. Ám ekkor a semmiből felbukkant egy állat, és ledöntött a földre. Ahogy fölöttem vicsorgott volt időm rendesen szemügyre venni. Egy hatalmas farkas volt. Majd szép komótosan lemászott rólam.
-Kicsit meglepődtél ahogy látom... hát... innentől kezdve nehezebb lesz hozzámérned, mert ez a szépség mindig figyelni fog...
-Kettő az egy ellen...és még az arrancarok nem sportszerűek. -tápászkodtam fel, és ejtettem meg még egy különösen gyilkos pillantást.
*Ez így már határozottan nem szórakoztató....ha ez a rühes farkas itt téblábol, nem tudom rendesen támadni a gazdáját...*
Felemelkedtem a levegőbe, és egy ceroval célba vettem a farkast, majd miután ellőttem egy sonidoval a shinigami előtt temettem és lecsaptam. Az volt a tervem hogy feltartom hogy ne tudjon segíteni a farkasnak.
*Az egyikőjüket mindenképp ki kell iktatnom valahogy*

-Kettő az egy ellen...és még az arrancarok nem sportszerűek.
Roku ezen önkéntelenül elmosolyodott. Aztán a szemével követni kezdte az ellenfele cselekedeteit. Mikor leesett neki, hogy megpróbálja szétválasztani őt és Yatahorit vett egy igen mély levegőt, aztán a támadójára összpontosított. Mert az időt sem hagyva a gondolkozásra rögtön felé közelített. Roku sikeresen kikerülte a támadást, de most már nem tartottak szünetet a csapások között így folyamatosan hárítania kellett, míg megtalálja az eszét és kitalálja, hogy mit is csináljon. Yatahori félre ugrott a cero elől, de az elég nagy erővel csapódott a földbe így hatalmas porfelhőt keverve. Még a farkas sem látott át a felhőn így egyszerűen a szaglására hagyatkozott. Megindult, hogy minél előbb a gazdája mellett legyen, de nem az ő illatát követte, hanem a támadóét. Roku egy nagyobb hátraszaltóval sikeresen távolabb került az ellenfelétől, így nyerve magának egy kis időt. A támadó előtt kisebb sziklák és földnyúlványok jelentek meg amik megakadályozták a szabályos és egyenletes futást és támadást. Ami azt illeti most még nagyobb csapdában van mint az előbb, mert hátulról és szemből is kaphat támadást. Roku szépen lassan besétált a sziklák és nyúlványok közé, Yatahori már régóta megtalálta a támadót így minden lépését árgus szemekkel figyelte. De csendben és észrevétlenül ugrált szikláról-sziklára, így egyre közelebb kerülve az „áldozathoz”. Mikor elég közel volt, vett egy nagy lendületet és ráugrott a cikázó lány hátára és szó mi szó elég erőteljesen megragadta a vállát, hogy nehezebben kerüljön ki a fogságból.

A támadásom most sem járt sikerrel. Egyre jobban kezdtem pánikba esni hogy a shinigami esetleg végez velem hogy ez a mozgásomon is meglátszott. Egyre erőszakosabban és ingerültebbek lettek a támadásaink, és az ellenfelem még a földet irányítva a haladásomat is megnehezítette. És ha mindez még nem lenne elég valahonnan még az a rühes farkas is meresztette rám a szemét. Látni nem láttam de éreztem hogy itt ólálkodik. Az egyik csapás után a shinigami hátrébbugrott és a fakas a porfelhőből előtűnve leterített.
Próbáltam felrepülni hogy jobban lássak és kikerüljek a porból, de farkas elkapta a bokámat és lehúzva ismét fölöttem vicsorgott. Minden erőmet összeszedve ellöktem magamtól, ám mikor fel akartam kelni a shinigami zanpakutoujának élét találtam a torkomnál.
-Rajta ölj csak meg! mire vársz? -néztem rá, de kegyelemért könyörgésnek egy szikrája sem volt a szemeben- Ha meg kell halnom, hát meghalok. Aizen-samáért teszem. -fogtam meg a kard pengéjét és rántottam közelebb a nyakamhoz.
*Hát akkor ennyi. Ismét végem.* -hunytam be szemem és vártam hogy végezzen velem. Akármennyire is nem látszott rajtam a szívem tele volt fájdalommal, és most már félelemmel is.

Mikor Roku megtalálta a földön fekvő ellenségét rajta pedig Yatahorit elmosolyodott. Először nekidőlt az egyik sziklának és onnan nézte, hogyan próbál kiszabadulni a farkas fogai közül. De aztán megfordult valami a fejében így közelebb lépett hozzájuk a kardot pedig a lány nyakához emelte.
-Rajta ölj csak meg! mire vársz?- Ha meg kell halnom, hát meghalok. Aizen-samáért teszem.
Roku halkan felnevetett, aztán elhúzta a zanpakutoját a lány nyakától. Megsimogatta Yatahorit, aki rögtön ezután el is tűnt. A jelentős lélekenergia szertefoszlott, Roku pedig felsegítette ellenfelét.
-Buta kislány! Nem foglak megölni... jut is eszembe... szép a fehér csipkés melltartód...
Eltetette a kardját a helyére aztán levette a köpenyét aztán a felsőjét is. A köpenyt visszavette míg a felsőt a lánynak nyújtotta, akinek igencsak vörös volt az arca, de egyben rettenetes gyilkos pillantásokat intézett Roku felé.
-Ezt vedd föl... különben nem vagyok az a gyilkos típus...
Rántota meg a vállát aztán elindult, de már nyoma sem volt az előző harci szikrának.
-Mintha nem is találkoztunk volna.
Monda mosolyogva aztán eltűnt a helyszínről, visszatért a kapitányságra ahol Amaya már tárt karokkal fogadta őt.

Ahelyett hogy megölt volna, elvette a kardot a nyakamtól és a farkast is eloszlatta.
-Buta kislány! Nem foglak megölni... jut is eszembe... szép a fehér csipkés melltartód... -majd elkezdte lehámozni magáról a köpenyét.
Én vörös fejjel néztem le a farkas által megtépázott ruhámra.
-Hogy az a.... Te pedig ne gúnyolódj velem. -húztam össze magamon a ruhát.
-Ezt vedd föl... különben nem vagyok az a gyilkos típus... -adta oda a köpenyét
*Nem elég hogy nem öl meg, még meg is aláz....ezt a szégyent...*
-Nem kell, tartsd meg. -dobtam vissza neki, és húztam össze mégjobban a ruhámat. *majd pont egy shinigami ruhájában megyek vissza Hueco mundoba*
-Mintha nem is találkoztunk volna. -fordult sarkon harci lelkesedésnek nyomát sem mutatva.
-Legalább azt áruld el ki vagy! Hogy tudjam hol keressem a visszavágót... -kiáltottam utána.
-Roku Tatsuki vagyok a 12. osztag kapitánya -intett hátra sem fordulva majd eltűnt.
-Ezt a szégyent... -ismételgettem magamban még mindig- hogy járulja így Aizen-sama elé? Mégis mi lesz a becsületemmel. -fűtött a düh és bosszúvágy.
Majd úgy döntöttem visszamegyek Hueco Mundoba. Mihelyst hazaértem, elvonultam a szobámba és órákig ki sem mozdultam.

Gratulálok Rokunak a győzelemhez! ^^
Mindketten 1000 lp-t kaptok. ^^