Folyóhomok °˙°Magánküldetés°˙° //Lezárva//

Furcsa, eddig sosem látott jelenség ütötte fel a fejét a világok leggonoszabbikában: valahova eltűnik a homok. Senki sem meri megkérdezni, vajon mi lehet ennek az oka. Néhányan úgy vélik, hogy Aizen és az emberei végeznek újabb kísérletet HM egyik távol eső részén, mások egy homokevő szörnyről beszélnek.
A Sátáni hármas persze semmilyen információt nem szivárogtat ki, hiszen még ő maguk se tudják, pontosan mi folyik ott.
Felderítőket küldenek, akiknek utána kell járni az eseményeknek. Az eddigi információk egy hollow-csapatról szólnak, melyek titkos szervezkedést folytatnak a föld alatt. Eddig azonban senki sem mert 1 km-től közelebb merészkedni, hiszen a furcsa hangok vészjóslóan töltik be a levegőt.
Két, eléggé eltérő modorú arrancar leselkedik neki a végeláthatatlan homokmezőnek, hogy fényt derítsenek az eseményekre.
Résztvevők:
Akki Enzeru, 90. arrancar
Amargo Flamenco, 12.arrancar

A semmit tevésecske közepén játriztam, mikor is kopcsiztak, majd egy küldöncke mondizta, menjek Aize-samacska elé.
Kitipitopiztam az ajtócskán, és a palotácska felé illegtem. Ott talikáztam a világocska legjobbacska főnököcskéjével, akicske megadizta a feladatocskát. Nagy bocika szemcskékkel meredeztem rá, hiszen elég meredekecske ötlet volt engem hívcsizni. Mikor mondizta, hogy Akkica is jövikézik velem, kissé megnyugiztam.
Szökdécselve léptem ki az ajtócskáján, összepakiztam magam, majd Akkica keresésére indultam.
Nem taltiztam a hálószobcsiknál, így a palotácska elé mentem, hátha ott tengeti magácskát.
Szercsikémre épp ott voltizott, és engem vártikált.
-Cijjah Akkica! -mosiztam rá, miközben kissé megsüpiztem a homokban.

A szobámban pihentem ki a nem régen befejezett küldetésem fáradalmait, amikor érős késztetést éreztem arra, hogy felkeljek az ágyamból. Lassan felültem, közben az ágy recsegős hangon nyugtázta a mozgolódásomat. tenyeremben fektettem arcomat.
~ Eleget pihentem már, ideje kicsit mozognom. A semmit tevés nem az én stílusom. ~
Majd lassan felálltam és felöltöztem. A Katanámat felcsatoltam és újra a bal oldalamat ékesítette. Mintha kicseréltek volna az iménti fáradtság ami a szememben csillogott, mostanra eltűnt. Elsétáltam a kis ablakomig majd megálltam előtte. tekintetemet a kinti homályra szegeztem, majd a fáradtság legkisebb szikrájának az eltüntetése érdekeben nagyot nyújtózkodtam. A Kezeimet az ég felé emelve álltam ott egy darabig. Ahogy befejeztem a rítust sarkon fordultam és az ajtóm felé indultam. Éppen hogy csak elértem kopogás halasztatódott rajta. A kopogás hangja még vízhangozott a szobámban amikor kinyitottam az ajtómat. Egy Arrancart pillantottam meg amint kicsit meglepődve meghajol és megszólal.
- Akki - san! Aizen - sama haladéktalanul hívatja. - hangjában a tisztelet tükröződött.
- Köszönöm szépen! Azonnal indulok. - feleltem neki hasonló hangnemben mint amivel ő szólított meg. Amint befejeztem sarkon fordult és eltűnt a fehér és komor folyosókon.
~ ugyan megint mit akarhat tőlem? Kezdek besokallni attól, hogy mindég Aizen arcát kell látnom és a hangját kell halljam. Nincs mit tenni, ha menni kell hát menni kell.~ Közben fejemet balra jobbra ingattam és vakartam a bal kezemmel. Nem sokára el is indultam Aizen szobája felé. Az út olyan volt mint mindig: egyhangú és unalmas. Semmi változatosság nem volt a folyosók között. Lépteim visszhangoztak, ahogy egyre közelebb és közelebb értem Aizen irodájához majd amint elértem minden elcsendesült. Arcomról minden undort letöröltem és beléptem. meghajolva közeledtem Aizen felé, majd amikor elértem letérdeltem.
- Akki ! Van valami furcsaság A környéken. Szeretném ha kiderítenéd a furcsa hang okát. Természetesen megy veled más is aki nem más mintAmargo Flamenco. Derítsétek ki mi okozza a zűrt.
~ Nagyon jó...mehetek a sivatagba...ráadásul egy olyan Arrancarral akit nem igazán ismerek és szinte még ne mis láttam. Ohh, hogy... ~ Bólintottam rá egyet majd lassan kihátráltam. Amint kiértem az ajtaján elindultam Noches kapujához, remélve, hogy A társam már ott vár. A folyosókon haladva a lépteim lelassultak, tükrözték az elégedetlenségemet. Fejemet kicsit leszegezve tekintetemet magam elé szegezve haladtam tovább. Amint elértem a kaput megálltam és széjjel néztem a környéken majd neki dőltem a falhoz kezeimet magam előtt össze kulcsoltam.
~ Még nincs itt. Várom kell. De miért pont ebben a oltári nagy, kopár, undorító, száraz durva homokszemes sivatagban kell éppen nekem kutatni valami után? Nha mindegy...~ Közben pár nagy levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam. Közben még a szememet is becsuktam. Pár pillanat múlva gyors lépteket hallok majd, előttem megszólal egy hang.
- Cijjah Akkica!
Szemeimet kinyitottam, majd megpillantatom az előttem álló Arrancart. Haja hosszú és világos rózsaszínű volt. testalkata karcsú, nem éppen lehet megállapítani róla, hogy harcos típus vagy csak a felderítésért van itt. A Szövege és a modora enyhén meglepett. Szemeimet nagyobbra nyitottam miközben feltérképeztem őt.
~ Nha ez nagyon jó. Úgy látszik kicsit furcsa stílusú társat kaptam erre a feladatra és látszólag elég szószátyár. Habár a stílusa nem éppen rossz értelemben furcsa. ~ Arcomon a szemeimet normálisra zsugorítottam és a gondolataim kivetülését próbáltam elrejteni,
- Üdvözletem. Gondolom ön Amargo Flamenco aki Aizen - sama rendelt mellém. Hogyan szólíthatom a továbbiakban? Ha önnek nincs ellenére közben el is indulhatnánk. - hangom a szokásos tiszteletet határain belül volt. Közben eljöttem a faltól, bal kezemet magam mellé engedtem a jobbal pedig előre engedő gesztust mutattam.

Lassan, de biztosan elindult a két arrancar az említett koordináták felé, ahol mozgolódás veszi kezdetét.
Egy beépített hollow híreket visz az ott tartózkodóknak, hogy újabb vendégek érkeznek hozzájuk. Nem sok figyelmet fordítanak rájuk, hiszen eddig senki sem mert a közelükbe férkőzni. Hiába bizonygatja a kém, hogy ez a két lény nem fogja ilyen könnyen feladni a felderítést. Úgy dönt, magánakcióba kezd, hátha végre nem nézik majd semmibe.
A homokba csapdákat rejt, melyek vagy fogságba ejtik a közeledőket, vagy lélekenergiájukat kötik meg. Persze a hangokról sem felejtkezik el, melyektől eddig mindenki elmenekült, így az egyik eddigi találmányt, az úgy nevezett Szellemvasút támadást is beveti, melynek az a hatása, hogy manipulálja az agyat, így "hallhatóak" azok a bizonyos hangok. Ehhez azonban kellett egy kisebb fajta antennát készíteni, melyet ha megtalálnak, megszüntethető az illúzió.
A két arrancar semmit sem sejtve erről érkezik meg a helyszínre, ahol kezdetét veszi a "móka". Ők is hangokat hallanak, de csalódást okozva a bugris csontfejűnek, nem fordulnak vissza, sőt, egyre elszántabban kutatnak.

Nagyon édibédi volt, ahogycskán udvariaskodott, de legyiztem egyet, hogy ne formaicskázzunk, miközben elindiztem.
-Nyugikán hívcsizhetsz Aminak! És tegeződjünk, ez a hivataloska formácska nem tetszizik. -lépiztem előtte, de valami témácskát akartam, túl kukácskák voltiztunk eddig.
Végre eszecskémbe jutizott valamicske, így gyorsan fel is vetiztem, mielőtt elfelejtizem.
-És szerinted mi lehet ez az izécske? Van valami ötletecskéd? -szökiztem előtte, miközben a homokocskában másziztunk, és vártiztam a válaszkát.
Kicsit furácska érzésem támizott, ezért megálliztam, és bevártiztam Akkicát. Ő furácska arcocskát vágcsiztott, aztán rájöttiztem, miért: furácska hangocskák törizték meg a csendecskét. Sok sikításka, hörgéske, amitől a hideg is kirázcsizott.
-Te is hallizod? Vajon micske lehet? -dugikáztam be a fülecskémet, de semmivel sem voltizott jobbacska a helyzetecske.- Áhh, én ezt már nem bírom! Miért nem halkul, ha egyszer bedugom a fülem? -lettem nagyon pipácska, és Akkica is meglepizett, mennyire normáliska vagyizok.
A távolban megpilliztem valami furácskát: egy oszlopocska volt. Nem tudiztam, mi lehet, ezért a társikámnak is felhíviztem a figyelmét.
-Nézd csak, vajon mi lehet ott? -mutiztam a botocska irányába, majd mikor elindiztem, megragadta a kezecskémet.
~Csak nem valamilyen erőtérbe sétáltam, amit nem vettem észre?

Ahogy Amargo elhaladt előttem észrevételeit közölte és a kérdésemre se felejtkezett el válaszolni.
- Nyugikán hívcsizhetsz Aminak! És tegeződjünk, ez a hivataloska formácska nem tetszizik. - hangja természetesnek hatott a furcsa kiejtése ellenére.
- Ahogy akarod Ami. - hangomban a hivatalos hangzás még benne volt.
Ahogy ellebben előttem, vártam egy kicsit majd elindultam utána. ~ Hosszú utunk lesz úgy érzem ~ Ráztam meg kicsit fejemet.
Ahogy haladtunk előre a mögöttünk elterülő palota egyre kisebb lett. A Homok fájdalmasan ropogott a talpam alatt, nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne sokalljak be. Számomra a szél is bántóbban fújt a szokásosnál és hajamat mindig szemembe lebegtette. ~ Ma minden össze esküdött ellenem...haladjunk és mihamarabb végezzünk evvel a küldetéssel, mert ha sokáig maradunk itt be fogok golyózni! ~ Homlokomon verejték cseppek jelentek meg, amik nem a meleg és a hőség jelei voltak, hanem a belső vívódáséi.
- És szerinted mi lehet ez az izécske? Van valami ötletecskéd? - kérdi váratlanul Ami, energikus hangon.
- Sajnálom, de fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy eltűnik a homok és ez után kell utána járni. Valamint akik közel kerültek ahhoz a helyhez ahova most éppen tartunk valamiféle hangokat hallottak. - feleltem neki udvariasan, nem meg váratva a válasszal. Nem tudom mit hallhatott ebből, mert kicsit eltávolodtunk egymástól. Egy nagyobbacska dűnén kapaszkodtam felfelé. A homok lefelé csurgó hangja teljesen átjárta a fejemet és a hideg kezdett szaladgálni a hátamon eme hang hallatára. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Ami megáll. Fejemet megráztam és nem feltűnően elkezdtem sietni majd amikor mellé értem én is megálltam, majd arcomon furcsa jelenségek kezdtek elhatalmasodni. A jelenség kiváltója a furcsa hangok hallása volt. Változatosnak és dallamosnak abszolút nem volt mondható, mivel sikítás és hörgés váltogatta egymást.
~ Nha tessék...bekövetkeztet amitől tartottam. Begolyóztam!! ~ Minden porcikám arra késztetett, hogy térdre hulljak, kezeimet az arcomra tegyem és ordítsak egy nagyot. Majdhogynem engedtem is ennek az erőnek, de szerencsére Ami megszólalt.
- Te is hallizod? Vajon micske lehet? - tekintetemet rá szegeztem és láttam, ahogy próbálja bedugni a fülét, hogy a hangok ne érjenek el hozzá - Áhh, én ezt már nem bírom! Miért nem halkul, ha egyszer bedugom a fülem? - méltatlankodik. Közben arcomra megkönnyebbült mosoly kúszik. ~ Huh...egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy megőrültem... örülök, hogy ez nem így van. ~ Immár teljes nyugalommal és lelki békével tekintetem Almi-ra aki szemmel láthatólag másképp könyvelte el ezt a helyzetet. Minden mozdulata arról árulkodott, hogy bármit megadna azért, hogy ezek a hangok megszűnjenek.
- Igen. Én is hallom ezeket a furcsa hangokat. - felelem neki, hangom megnyugtató jellegű volt.
- Nézd csak, vajon mi lehet ott? - felelte, majd egy távolban lévő botszerűségre szegezte a tekintetét. Mire én is oda szegeztem a tekintetemet addigra ő már elindult a botszerű valami irányába.
~ Már csak ez hiányzott. Legalább ilyenkor beszélne velem, ne akkor amikor abszolút nem érdekel...óvatosabbnak kellene legyen. ~

Az első csapdát a tapasztaltabb arrancarnak hála sikerült észrevenniük, de fogalmuk sincs arról, mi várja őket a folytatásban.
Egy sonidoval átkerülnek a kis horderejű energiamező felett, így sérülések nélkül megússzák.
Hiába látják az antennát, nem olyan könnyű eljutni oda, mint azt a laikus szemlélők gondolják: a homok cseppet sem biztonságos hely. Újabb meglepetés készülődik, méghozzá pár, homoki cápára emlékeztető hollow személyében.
Óvatosabban indulnak meg a fémrúd irányába, de talán még ez sem mentheti meg őket egy ütközettől.
A föld alatt eközben hollowunk kissé idegesen töri a fejét, mivel tudná elriasztani vagy éppen megsemmisíteni a betolakodókat. Ekkor érkezik meg a hely "főnöke", aki felismeri a rájuk leselkedő veszélyt. Kisebb csapatot állít össze, melynek élére saját magát nevezi ki. Az eddigi bosszantó lény marad egyedül a bázison, a többi 4 csontfejű egyenesen a két látogató felé indul.
Eközben az arrancaroknak sikerül az antenna közelébe érniük, ahol megkapják a második ajándék-csomagot a föld alól előbukkanó két lény személyében.

Szerencsécském voltizott, hogy Akkica megállított, küliben nem is tudikázom, mi törtikézett volna.
-Köszi... -fújtikáztam egy nagyocskát, majd felvetettem egy ötletecskét.- Szerinted egy sonidoval túl tudunk rajta jutni?
-Van rá esélyünk... -méregette a távcsikát, majd egyszerre sonidocskáztunk a botocska felé.
Távolacskább voltizott, mint gondiztam, így nem tudiztuk egy ugráskával átszelizni a távocskát. Leériztünk a homokba, de ittencske valami furácska, földrengizéshez hasonló dolgocskát éreztem.
-Mi a fene? -kémliztem a környékecskét, és ekkor két furácska lényecske bukikázott elő.- Jujj, de rusnyák vagytok! -lőtiztem a felém közelecskébb lévő, barnáska lényecskére pár barácskát, de meglepiztem, hogy csak egyecske talizta el, a többikét kikerülte.
~Ez okosabb, mint egy átlag hollow. Vigyáznom kell vele! -figyiztem a mozdulatocskáit, miközben előttecském értizet földet.
Akkicával szemben a másikacska hollowocska dobizta le magát, az picit kékes színecskében pompozott.
Mint a kettőcske vicsorgott, nyálacskájuk csorizott a földecskére, ahol a homokocskából üvegecske lett.
~Mi az ördög lehet ezeknek a szájában? -meriztem az üvifoltocskára, majd Akkica felé kiabiztam.
-Figyelj a nyálára, a homokból simán üveget csinál! -patiztam fel a levegőcskébe, miközben zanpakimat elővettem, és csapiztam egyet a hollow tarkójára, mielőtt összenyalizott volna.
A fejecskéje a porba hullizott, és ott a maszkocskáját egy barácskával löttiztem ketté, nehogy a pengécském megsérizze a nyála. Azonnal széthullizott, és a testecskéje helyén egy üveglapocska maradt.
Akkica felé fordiztam, aki ebben a pillanatocskában végzizett a dögöcskével.
-Egyre inkább biztos vagyok abban, hogy itt valami nagyon nem stimmel...

Sikerült elkapnom Amargo kezét, mielőtt belesétált volna a csapdába. Arcán kis riadalom és értetlenség tükröződött és nagy levegő vételek közepette szólalt meg.
- Köszi...Szerinted egy sonidoval túl tudunk rajta jutni? - szegezett hozzám egy kérdést.
- Van rá esélyünk... - felelem államhoz téve bal kezemet.
~ persze ha ez az egyetlen akadály ami itt van... ~ Utána mindketten át Sonídoztunk rajta. A Bot felé akartunk menni, de látszólag alig közelítettünk felé.
~ Azért ez már túlzás. Kicsit közelebbinek látszott messzebbről. Lehet vissza kellene menni és akkor legalább közölebnek látszik. ~ kis mosolyt engedtem meg miközben hátra pillantottam. Majd furcsa energiákat éreztem nem messze tőlünk. Tekintetemet arra felé kaptam. Nem sok időm volt szét nézni, mert nem sokára a homok elkezdett mozogni, afféle földrengés szerű jelenség keletkezett. Társam is észrevette, habár ez nem volt nehéz és észre vételét gyorsan napvilágra is hozta.
- Mi a fene?
Majd két igen furcsa hollow jelent meg előttünk.
~ mi a szösz...ilyen hollowokról még nem is hallottam, nem hogy még láttam is volna őket. ~ nem sokkal a gondolatom lejárta után, vagy közben Amargo is le reagálta a jelenséget.
- Jujj, de rusnyák vagytok! - és pár barát lőtt el a felé közelebb állóra.
- igen, így is lehet fogalmazni. Mellesleg nem vagy t egy kicsit robbanékony a harcterén? - kérdeztem tőle, fejemet felé fordítva, azonban az én hangomban is fel lehetett ismerni a kisebb harci izgalmat. Közben a bara becsapódásától semmit sem láttam abból az irányból így jobbnak láttam vissza fordulni az én ellenfelemre.
~ A hátán egy három szög alakú kinövés van...mintha egy cápa uszonya lenne. A mellkasánál bal oldalt egy vörös tetkó van és a színe kékesnek látszik. Ettől eltekintve egy normális Hollow-nak látszik. ~ Közben kardomat lassan kihúztam a hüvelyéből, ami fémes csikorgás közepette vált a karom részévé.
- Figyelj a nyálára, a homokból simán üveget csinál! - hangzott Amargo felől meglepet hangnemben.
És valóban... a szájából kifolyó nyál hogy a homokra ért azt rögtön üveggé változtatta.
~ hűha... Még jó, hogy előbb szólt, minthogy rám fröccsent volna a nyála. Gusztustalan. ~
Közben a Hollow szemébe néztem, akin nem látszott semmi nyugtalanság, de annál inkább egy őrült és robbanékony jellem tükröződött. Mellettem hallani lehetett Ami támadásainak becsapódását és az azok következtében felszálló homok kissé beterítette a környéket a talajtól olyan 20 centi magasságban.
A Hollow hirtelen elindul, mintha meg babonázták volna. Léptei nyomán a homok jobban felemelkedett és ahogy csöpögött a nyála útközben ott üvegek keletkeztek.
~ végre rászántad magad, de attól félek ez nem lesz hosszú küzdelem ~
Megvártam míg közel kerül hozzám, majd a háta mögé kerültem és közben a hasánál ketté szeltem.
Szerencsére a kardomra nem csöpögött rá a nyála. Ahogy elhagytam még egy pillantást vettem rá. Kicsit csodálkozva pillantottam arra a helyre ahol elvérzett, mivel utána csak az üveges rész maradt semmi más. Megráztam a fejem és a bot felé vetettem tekintetem. bal kezemet kinyújtva egy brát lőttem el felé.
Ahogy elhagyta a tenyeremet körülötte felkavarodott a homok és ahogy halad a cél felé ketté választotta maga előtt a homokos talajt.
- Egyre inkább biztos vagyok abban, hogy itt valami nagyon nem stimmel... - feleli Ami furcsa hangon.
- Szerintem se... mindjárt kiderül mi nem. - felelem miközben tekintetem a barára szegeződik. [/color]

A két arrancar meglepően hamar végzett a területőrzőkkel, de álmukban sem remélnek, hogy jönnek a házigazdák is az üdvözlésükre.
Az antennát Akki barájával sikeresen eltörte, melynek hatására megszűntek azok a borzalmas hangok. Ezt persze a föld alatti szervezet is érzékelte, így gyorsabb léptekkel haladtak a felszínre vezető lépcsőn a napfényes nyílás felé.
A két arrancar most már óvatosabban közelít az antenna romjához, de még mindig nem eléggé körültekintőek.
Mögöttük jelennek meg az alsó világból ketten, akik körülbelül 120 km-ot nyomnak és olyan 4 m magasak: tipikus biztonsági őrnek tűnnek.
Kezükben valami fegyver-félét tartottak, de első látszatra nem tűnik többnél szimpla légpuskánál, de egészen más töltények tartoznak hozzájuk: olyan anyag koncentrációja van benne, aminek egyetlen cseppje is képes áthatolni még a palota falának anyagán is. Olyan, mint egy erős sav. Ez a kutatásuk egyik eredménye.
És ami a másikat illeti, azt már láthattuk: képesek olyan anyagot létrehozni, melyek a homokból üveget változtatnak. Persze ennek csak annyi a jelentősége, hogy így akarják Aizen birodalmát semmissé tenni. Ha nincs környezet, nincs ami megvédje a palotát a támadásoktól.
A két őr egyenesen a betolakodók felé rohan, miközben lőnek rájuk.
Vajon mit tesznek most az arrancarok a feléjük közeledő savas ajándékkal?

Nagyon boldogacska voltiztam, mikor a hangocska a fejemben elmúlizott.
-De jó ez a csendecske! -mosiztam Akkicára, akinek az arcocskája még mindig nem voltizon teljesen nyugikás.- Mi a bajocska?
-Túl könnyen ment. Gyere!
A rövid válaszka után ismét az antennácska felé menikéztünk, és ekkor már biztikék voltiztunk benne, hogy megsemmisikézett.
-És most? Mi legyikézzen? -nézikéztem a társacskámra, de ekkor valamicske hörikézni kezdett mögöttünk. Hátra fordiztam, és két, nagy darabocska hollow álltizott ott. Kezecskéjükben voltizott valamicske fegyverke, de nem szeriztem volna tudizni, hogy micskére szolgizik.
Akkica rögtön barácskát gyűjtikézett a kezecskéjébe, és feléjük célzott. Az egyik dögöcskét eltalizta, aki erre morcikás lett, így elsütötte a puskácskáját. Gyorsacskán elugriztam, mielőtt megsebesikéltem volna, de amit ezután láttikáztam, egyáltalán nem tetszikélt: az antennácska fémecskéjére csapizott, és azt teljeskén szérmarikázta.
-Akkica! Nézcsizz oda! -rángiztam meg a karocskáját.
Mikor a roncsoskát meglátizta, nagyocskát nyelizett, majd egy ötletecskével állikázott elő.

Amint a barám célba ért amit az antenna felé lőttem kicsit elcsodálkoztam.
~ Semmi erőtér? Semmi másik önfeláldozó csoport? Itt valami nem stimmel! Igaz a hangok megszűntek ami igen jó érzés! ~
Majd arra lettem figyelmes, hogy Ami örömében nagyra húzta száját. Rápillantottam és ő értetlenkedve nézett vissza rám.
- Mi a bajocska? - kérdezi. Hangja kicsit remegett.
- Túl könnyen ment. Gyere! - felelem neki kíváncsi hangon, miközben elindultam az antenna felé. Valóban semmi gyanús nem volt ahogy közeledtünk. A homok továbbra is idegesítően ropogott, a szél pedig bántóan akadt meg az arcomban. Szememmel kicsit jobban szemügyre vettem az antennát és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy az valóban megsemmisült.
- És most? Mi legyikézzen? - kérdezi Ami.
Felelni nem volt időm, mert valami furcsa hangra és Reitsu-ra lettem figyelmes a hátam mögül. Gyorsan hátra fordultam a társammal egyetemben.
~ Mi a manó? Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de azért King Kong-ot nem vártam ide. ~
Arcomra kisebb mosoly kúszott miközben az előttem álló két nagy darab hollowra tekintettem. A nagyságukon kívül volt még bennük egy furcsaság. A Kezükben Katana helyett valami lőfegyver szerűség volt.
~ Nézzük meg ezek milyen erősek. Kezdjük egy barával. ~
Majd a kezemet a hozzám közelebbi felé nyújtottam és előttem a Barát. A Bara a homokot szét dobálva haladt a hollow felé és amikor elérte azt egy robbanás keletkezett. A környéket ellepte a a homok. Mivel nem nagy Bara volt így a felkavarodott homok gyorsan leülepedett. Láttam, ahogy az egyik elsütötte a kezében lévő fegyvert. Amit vette célba aki sikeresen elkerülte azt. A lövedék egyenesen száguldott tovább.
~ Úgy látom ezek erősebbek mint az előbbiek voltak. Ráadásul ezek is üveget tudnak csinálni ~
Ami megrángatta közben a karom.
- Akkica! Nézcsizz oda! - váalszolta közben.
Tekintetemet ara vetettem, ahova ő mutogatott.
Szemeim nagyobbra tágultak és akaratlanul is nyeltem egy nagyot. A Lövedék nem minden napi volt. Ahogy elérte az antennát elkezdte elolvasztani.
Fordulok vissza Amira majd a hollowokra.
- Vigyázz lövedékekkel, nem áll szándékomban a fájdalmas sikításodat hallgatni. Ahogy láttam, nem olyan gyorsak a lövedékek könnyedén ki tudjuk őket kerülni a Sonídónkkal. Lehet kell egy kis idő a lövések között így van időnk közel kerülni hozzájuk két lövés között. Valamint ha lövöldöznek remélhetőleg nem olyan jók a közel harcban próbáljunk közel kerülni hozzájuk és közelharcba bocsátkozni. Enyém a jobb oldali tied értelem szerűen a bal. Vigyázz a ő még nem lőtt semmit. - felelem Normál hangon-
Bal kezembe vettem a kardomat majd elkezdtem mérni a távolságot.
* Megindulok felé, majd mikor lő megpróbálok ki Sonídozni a lövése elől és mögé kerülni és ott a kardommal megpróbálom ketté szelni. Közben figyelek a nyálára valamint a fegyverére és a másik hollow-ra is és megpróbálok az esetleges támadásokat kikerülni. *
majd lassan elindultam a jobb oldali Hollow felé.

Mint ahogy várható volt, a két betolakodó felvette a kesztyűt a hollowok ellen. Akki arca nagyon elszánt volt, ám a mellette álló Amargo eléggé bizonytalannak tűnik.
Végül megindítják ellenük a támadást, de azzal nem számolnak, hogy mögöttük is megjelenik két hollow. Bár nekik nincs fegyverük, de képességeik messze meghaladják egy normális hollow képességeit. Látásuk nagyon kifinomult, a szaglásukkal bármilyen érzelmet képesek megfejteni, sőt, felerősíteni is azt az ellenségben egy újabb képesség segítségével. Így ha például valaki fél, rettegéssé tudják fokozni.
Természetesen ők is rátámadnak a két arrancarra, akik így két tűz közé kerülnek.
Eközben az odalent maradt hollow egyre nagyobb pánikban van, így nem semmi pénzért nem menne a felszínre. Érte majd le kell jönnie a két arranccarnak, feltéve, ha a másik négy ellenfelet ki tudják iktatkni.

Picikét megijideztem, mikor elmondizta a tervecskéjét. Bocika szemecskékkel meredtem magacskám elé, mert nem tudikáztam, mennyire jó ötletecske ez. Már éppecskén összeszediztem a bátorságocskámat, és elindiztem a másik csontfejűcske felé,mikor még két hollowocska érkezett mögécskénk. Nagyocskát nyeliztem, hiszen 4 ellenfelecske kettő ellen nem fair.
-Aj, ez így nagyon nem tetszizik! -fújikáztam egyet, miközben gondikáztam, mit is csinizhetnénk.
~Egyszerre nagyon sokacska ennyi ellenfelecske. Nem tudizom, kiket lehetne hamaracskább elitikézni. Mi ez a furácska érzéske? -kezdikézett a félelmecském elhatalmasodni rajtikám. Nem értiztem, mi történik velecském. Hátra fordiztam, és az egyik hollowocska tetoválása sárgán izzikézett. Teljesen elbűvikézett, és ekkorka jutikázott eszecskémbe valamicske: manipulációcska.
Mérgeske lettiztem, mert túrikázik a buksimban, amit nagyon nem szercsizek. Kitartiztam a kezecskémet, és barácskákat lőttikéztem nekik.
A porocska felkavarodott az energiagömböcske útacskája mentén, én pedig egyre dühösecskébb letiztem.
-Akki! Mit szólnál egy olyanhoz, hogy enyém ez a kettő, a másik kettő meg a tied? Ha megunjuk cserélünk! -nézikéztem volna a társacskámra, vártizva a válaszocskát, de ő már a két hollowocska között voltizott.

Ahogy haladtam az előttünk lévő Hollow-ok felé észre vettem ,hogy Ami nem követ. Mivel a támadásom közepén jártam sok mindent nem tudtam csinálni így úgy döntöttem, hogy az jár a legkevesebb veszéllyel ha megpróbálom végig vinni a támadásomat. Már majdnem elértem a kiszemelt fegyveres hollow-ot újabb szellemi energiákat éreztem. A szemeimmel hátra pillantottam és Ami mögött újabb ellenfeleket láttam.
~ Hát ez már több a soknál. Nem hiszem - el, hogy a homokért ennyit kell küzdeni ráadásul utálom. Ez teljesen abszurd!! ~
Majd a két Hollow közé érkeztem amit a homokszemek összenyomódásának a hangja kísért , de a támadásomat nem igazán vittem végig, jobban le voltam foglalva a gondolataimmal. Az arcomra húzódó mosoly teljesen eltüntette a szelíd arckifejezésem piciny szikráját is. Kardomat a homok felé tartva követtem az események történését eközben a harci hév egyre jobban átjárta a testem. Hallottam, ahogy a mellettem álló Hollow-ok felém fordulnak valamint furcsa hangokat adtak ki magukból. Ami éppen maga mellé nézett és értetlenül állt egy darabig.
~ Hát én már nem ott vagyok ha engem keresel. kicsit megijedhetett, de nem kell félteni hiába elkényeztetett a jelleme és a természete. Jobb lesz ha előbb ezt a kettőt próbálom elintézni és utána ha kell tudok segíteni neki. ~
Majd a kardomat lassan felemeltem miközben az éppen feltámadó szél egyre akaratosabban csapódott belém, mintha el akarna onnan mozdítani. A tekintettemmel előbb balra álló hollow-ra néztem majd átfordítottam a jobb oldalira.
~ Úgy hiszem mind a ketten lőni akarnak. Csak nem lehetnek ennyire ostobák, de biztos ami biztos megpróbálok kiugrani előle. ~
A két hollow kezében lévő fegyver egyenesen felém meredt. A szemeimet becsuktam, mivel nem tudtam egyszerre két felé nézni és így megpróbálva felerősíteni az energia érzékelésemet.
* ott állva furcsa hangokat hallottam és úgy véltem, hogy a fegyverükkel csináltak valamit. Erősen koncentráltam majd amikor úgy éreztem, hogy lőnek megpróbáltam elugrani előle. Közben ahogy tudok megpróbálok védekezni. * A Szél is egyre jobban fújt ami felkavarta a homokot ami kicsit felkavarodott a talajszinthez közel.

A kér arrancar megosztozott az ellenfeleken: Akki a fegyveres őrökre támadott, míg Amargo a másik kettő manipulátorral szállt szembe.
A két harcos kombinálta a fegyvereket, így az előbbinél erősebb és pusztítóbb dolog foglalt helyet a kezükben. Persze ennek mozgatása lényegesen nehezebb, mint egy-egy darabnak, így mind a kettőjüknek tartani kellett. Talán így könnyebben el lehet intéznie őket? Vagy rálőnek és nem adják olyan könnyen magukat?
Amargo eközben a felé tornyosuló másik két hollowval próbál kezdeni valamit: rájuk támadt, de nem sok sérülést okoz nekik, hiszen a fejébe látnak. Először is valahogy ki kellene kapcsolni őket. De mégis hogyan? Talán találhat valami eszközt vagy támadást, amivel egy kis időt tud nyerni egy támadásra.
Mind a ketten nagy bajban vannak, de a helyzet nem reménytelen.

Egyre idegeskébb letiztem, hiszen még mindig túrikázott a buksimban az a gonoszka hollowocska. Támikáztam barácskákkal, de nem hatikázott.
Kardocskámmal csapogatni kezdiztem őket, de a támadáskáim ellen kitérikéztek. Nagyon szomika voltam, és egyre dühöskébb.
~Olyan rámadás kell, amit nem gondolok ki előre, csak elmondom a nevét és már aprítok is! -kattogott az agyacskám, és mielőtt rátaikáztam volna a támadáskára, ki is mondiztam.
-Estrella fugaz! -irányítottam a csillagocskákat felécskéjük, és az egyikecske nem voltizott elég gyorsacska, hogy kikerülje.
Rátapikázott a testecskéjére és szívicskézni kezdizte az energiácskát.
~Végre valami támadás, ami használ. Továbbra is kiszámíthatatlannak kellene lennem, de hogyan? Nem lőhetek vakon össze-vissza, még a végén a társamat sebesíteném meg.
Hirtelenke felé fordiztam, hiszen eddigecske eléggé elhanyikáztam őt. Tátott szájacskával álltiztam a hatalmas fegyverecskét meglátizva. Az egyik hollowocska azonban visszatérikézett a valóságba, hogy nem vagyikálok egyedül. Na meg a támadásocskám se tartikázik sokacskáig. Nem voltikázott más választásom...
-Sangriento Vampiro!

Miközben csukva tartottam a szemem hirtelen Reitsu változásra és furcsa hangokra lettem figyelmes. Szememet kinyitottam és egy furcsa látvány meredt a szemem elé. A Két Hollow kezében lévő fegyvert össze kombinálták. Biztonságosabbnak láttam, ha kicsit messzebb megyek tőlük így hátrébb ugrottam és onnan próbáltam méregetni őket.
~ Hát nem úgy látszik mintha könnyen adnák magukat és látszólag nem a menekülésen törik a fejüket. Ha jól sejtem akkor az a nagy valami a kezükben a fegyverük Kombinálásának eredménye. Nagy ereje lehet ha ennyire megváltozott a szellemi energia áramlás és nehéz is ha már ketten tartják. ~ közben tekintetemet többször is átfutottam a Hollowokon akik a nagy fegyvert tartják szinte vállvetve egymásnak feszülve. ~ Ha ennyire nehéz lehet akkor a mozgásuk is lassúbb, de miért tennék ezt? Feláldozzák a gyorsaságukat a nagy erő végett? Vagy az a fegyver nem csak erősebb hanem gyorsabb lövegeket is tud kilőni? ~ gondoltam miközben tekintetemet végig az előttem álló Hollow-okon tartottam. A szél feltámadt és a hajamat kicsit lengette. Az ellenfeleim alatt a homok tömörödött ami kicsit jobban bántotta a fülemet mint ha csak simán rajta haladtak vagy álltak volna. Kisebb energia változást véltem érzékelni Ami irányából és szemem sarkából láttam, hogy ő keményen harcolt. Egy általam is ismert technikát alkalmazott ami csökkenti az ellenfél energiáját.
~ Elég jól harcol...várjunk csak? Mivel most egy helyen állnak nagyobb esélyem van eltalálni őket ugyan ezzel a technikával mivel lassabban mozognak. ~ fordítom vissza a tekintetemet immár új ötlettel vezérelve. Mielőtt még támadhattam volna hirtelen felszabaduló nagy energiát éreztem ami felkavarta a hátam mögött a homokot.
~ Úgy látom Ami már nagyban élvezi a harcot. Lehet nekem is el kellene kezdeni. ~
Majd balra kicsit kitértem, hogy nehezebben tudjanak rám célozni avval a böhöm nagy ágyúval.
* Tenyeremet feléjük nyújtom és megpróbálom őket eltalálni az Estrella fugaz technikával és evvel is gyengíteni a nagy erejüket ami valószínűleg a általuk tartott fegyverből árad. Ha sikerrel járok akkor Megpróbálok a hátuk mögé kerülni és egy Rairin Shakkahou-t a hátukba ereszteni és mindeközben megpróbálom annyira védeni magam amennyire csak lehetséges. *

Még mindig külön utakon járnak hőseink, hiszen senkinek sem sikerült végeznie egyetlen hollowval sem.
A hollow-technika, amit mind a ketten használnak, egy kis időre hatásosnak bizonyul, de hosszú távon semmire sem mennek vele. Érdemesebb lenne egy támadás-kombinációval meglepni a csontfejű ellenfeleket.
Akki már ráérzett erre, így a csillagok mellett egy saját technikával is támad. Ez már elég lehet ahhoz, hogy legyőzze ellenfeleit, ha elég gyors és nem tétovázik a támadással. Már csak az a kérdés, mennyire sebesíti meg őket vele, és képesek-e folytatni a harcot.
Amargo előhívva resurreccion alakját már bízva magában és a támadásában hívja elő egyik sajátos technikáját, szintén kombinálva egy Estrella fugazzal.
Végre sikerül felmérnie, hogy a hirtelen támadások összhangja az egyetlen esélye ellenük.
Odalent az őrszem egyre inkább érzi, hogy itt lesz vége a kutatásoknak, és talán az ő életének is. Mégsem menekülhet el, mert így is úgy is meghalna, ha esetleg valaki rájönne, hogy ő is benne volt a balhéban. Idegesen rohangál-fel és alá a létesítményben, míg egyszer csak talál egy titkos termet rejtő ajtót. Kíváncsisága elhatalmasodik rajta, így belép. Világítást azonban nem talál, így a sötétben kezd botorkálni... Persze olyan üvegeket tör szét, amit a lehető legnagyobb védelemben részesítettek eddig: az itt szolgáló hollowok egy darabját őrizték itt. Ezen keresztül kapták meg azokat a nem hétköznapi tulajdonságokat, melyeket már eddig láthattunk.
És most, hogy az urnák összetörtek, ismét egyszerű hollowokká váltak: a két harcos méretileg is összezsugorodott, míg a manipulátorok nem tudják, mi lesz a következő lépése ellenfelüknek.

Mikor előhívtam az igazi alakomat, nem sokáig tétováztam. Szinte azonnal támadást indítottam ellenük, a csillagok segítségével.
-Estrella fugaz! -idéztem meg őket újra, és a két hollowra irányítottam.
Ismét csak elvétve találtam el őket, és egyre jobban idegesített, hogy bármit teszek, előttem járnak egy lépéssel.
~Na jól van fiúkák, most kezdődik a móka! -reméltem, hogy nem ismerik a technikámat, hiszen egy név nem sok mindent árulhat el nekik róla.
-Murciélago mano! -lőttem feléjük a sok ezer apró szilánkot, és ekkor valami furcsa történt.
Mind a ketten a fejükhöz kaptak, és ordítani kezdtek. Nem értettem, mi történt, hiszen még a támadás el sem érte őket.
A hátam mögött Akkinál is valami hasonló jelenség ütötte fel a fejét. Gyorsan hátra pillantottam, és az eddigi óriások helyén normál mérető szörnyek álltak.
~Mi a fene folyik itt? -végigfutott a hátamon a hideg, majd egy újabb hörgés visszaterelte a figyelmemet saját ellenfeleimre. A két manipulátort elérték a tüskék, akik emiatt rengeteg, vérző sebbel a testükön közeledtek felém.
-Bara! hunyorítottam feléjük, és a kezemet elhagyó labdák szinte azonnal le is szaggatták a megcélzott végtagokat.
~Nem látnak a fejembe... Akki ellenfelei elvesztették a monumentális méreteiket. Valamit nagyon elcsesztek odalent! -mosolyogtam, majd néhány könnyed mozdulattal előttük termettem. Puszta kézzel téptem szét az egyik maszkját, aki meg is semmisült ezáltal. A másik azonban még harcolni akart.
-Ojival beso! -küldtem a felém rohanó csontfejűnek egy csókot, majd végignéztem, ahogy lassan mozdulatlanná válva üvölt a szabadságáért.
-Bara! -egy jól irányzott lövés a fejre, és máris vége volt a hangoskodásának.
Még nem is nagyon fogtam fel, mi történt, mikor Akki már mellettem volt, és a tőlünk nem messze lévő nyílás fel invitált.
-Menjünk, még hátra van a labor!
-Rendben! -léptem kissé távolabb tőle, hogy visszanyerjem az emberi alakomat, majd elindultunk a föld alá.

Az Estrella fugaz ellövése után pár csillag eltalálta az egymás mellett álló Nagy Hollow-okat.
~ Most itt a lehetőség ~ Majd egy Sonídóval sikeresen az ellenfeleim háta mögé kerültem. A harci izgalomtól arcomra egy nagyobbacska mosoly kúszott.
- Rairin Shakkahou! - hagyta el a számat miközben bal tenyeremmel feléjük céloztam. A vörösen izzó energia kicsit felkavarta a port ahogy egy gomb lakká állt össze. A Nagy méretű fegyverük végett a mozgásuk nagyon lomha volt így mire előkészítettem a támadást ők még csak próbáltak reagálni. Ahogy ellőttem a tenyeremből az a körülötte lévő homokot felkavarva tartott az ellenfeleim felé. Kicsit hátrébb ugrottam, mivel ha eltalálja őket akkor a robbanás hulláma engem is eltalálna ha ott maradok. Amint elérte őket a robbanás felkavarta a homokot és a fény jelenség beborította a sötét környezettet. A szememet eltakartam, hogy védjem a felém tartó homokfergeteg elől. A homok teljesen befedett, de nem gyorsan le is ült.
~ Mi lehet ez? Szinte csak a Fugaz csökkentette az energiájukat. ~ Gondoltam miközben a homok leülepedett körülöttem. Amint a környéken teljesen leült a homok és a látási viszonyok normálisak lettek a tekintetem a meghökkentséget mutatta.
~ Azt leszámítva, hogy kicsit megperzselte a támadásom szinte semmi baja sincs. Kemény ellenfél lesz. ~ Gondoltam miközben felém fordultak és a fegyverüket aktivizálták. A Hollow-ok energiája hirtelen növekedni kezdett. Az arcomon lévő meglepettséget a higgadtság váltotta fel.
~ Most nem szabad másra gondolnom, csak arra fegyverre. Ha az abból kijövő valami eltalál végem van. Az előtt kell elugorjak mielőtt ellőné, így nem tudják majd követni a mozgásomat. ~ Közben a bal lábomat hátrébb a jobbat előrébb toltam, hogy könnyebben tudjak majd ugrani. Ekkor hirtelen elkezdett csökkenni az energiájuk majd a fegyver is kiesett a kezükből, ami a talajra érve besüppedt a homokba. A kezükkel a fejükhöz kaptak, majd a méretük elkezdett változni...összementek egy normál méretű hollow-á igaz az a formájuk semmit nem változott.
~ Mi történt itt? Ez nagyon különös. Ki kell használnom a helyzetet, mert ha elmúlik ez a hatás ami hatott rájuk elmúlik megint szenvedhetek velük. ~ Eközben a a kardomat szorosabban megfogtam és az ellenfeleim felé legyintettem.
- Kaze Enzetsu! - és a kardom által előhívott szél elérte őket és szinte azonnal halálra kaszabolta őket.
Kardomat lassan vissza csúsztattam a hüvelyébe majd Ami felé fordultam aki még mindig harcolt.
~ Nha legalább látom, hogy is néz ki a felélesztett formája. örülök, hogy nekem nem kellett használnom. Nha ahogy látom éppen végez szóval ideje volna indulni. ~ Közben pár lépéssel elindultam felé miközben ő egy barával terítette és hallgattatta el az ellenfelét. Mire befejezte már ott álltam mellette.
- Menjünk, még hátra van a labor! - felelem a megszokott tisztelettel és udvariassággal miközben egy barlang szerűségfelé mutatok. Erre Ami helyeselt és hátrébb állva vissza nyerte az emberi formáját és elindultunk a Barlang felé. Miközben haladtunk hátra pillantottam az iménti csata helyére majd vissza fordultam és haladtam tovább. Nem lankadt a figyelmem, mert még többen is lehetnek akik megpróbálnak megakadályozni a tovább haladásban.

A két arrancar újabb ellenségek felbukkanása nélkül jutott be az épületbe.
Egy folyosón végighaladva rengeteg termet láthattak az üvegfalak mögött, ahol különböző gépek sorakoztak. A felszínről szívtál el a homokot, és egyszerűen megolvasztva hatalmas mennyiségű üveget gyártottak. A folyosó vége nem volt lezárva, folyamatos munka nyomait lehetett látni. A palota felé épült a föld alatti bunker, de az eddigi építkezést elnézve még hónapok kellettek volna, hogy elérjenek oda.
Egy harmadik fél léptei törték meg a síri csendet, aki éppen az egyik teremben lehetett, hiszen a folyosón nem látták őt.
Lassú, óvatos mozdulatokkal közelítettek felé, miközben azon is elgondolkoztak a betolakodók, miként tudnák megszüntetni ezt a helyet. Vagy nincs is szükség a felrobbantására? Talán Aizen-samanak hasznára lehet egy ilyen létesítmény, ha más nem a foglyok kihallgatására és kínzására, hiszen itt senki sem hallja a keserves kiáltásokat.
Odaértek ahhoz az ajtóhoz amely mögül a hangokat hallották.
Bent a hollow zihálva veszi a levegőt, hiszen ha a 4 hollowval ilyen "könnyen" elbánt ez a két arrancar, belőle simán fasírtot csinálnak... Már arra is gondolt, hogy érdemesebb lenne saját kezűleg véget vetnie az életének, mielőtt foglyul ejtik és Aizen elé viszik.

Már nagyocskán untikáztam a homokocskát a lábikóim alatt, de már nem sokacska volt addig, hogy haza menikézzük. Legalábbis remikéltem.
Eléggé sötétecske voltizott a lépcsőke, amin le kellizett menni, és ottacskán szájacskámat tátiztam a látványkától: mindenhol üvegecske falacska, mögöttük gépecskék, amik valamit gyártikáztak.
-Azta, micsoda gyáracskát rityikéztek ide! -bámcsiztam, majd Akkica figyelmizett, hogy maradjak csendecskében.
Meghúziztam magam, mert nem szerikéztem volna, ha megharagszik rám, na meg igazacskája voltikázott abban, hogy lehet még ellenségecske idelent.
Nehezecskémre esikézett befogikázni a szájacskámat, de csak sikerkézett.
Az egyik ajtócska mögött zajocskát hallottunk. Egy hollowocska lélekenergiácskáját érezikéztem, de nem tűncsizett veszélyeskének. Nem beszikéztünk, csak lassan benyitiztünk. Mondiztam Akkicának, hogy maradjon kintecske, amíg szétnézikézek.
Alig látikáztam valamicskét a beszűrődő fényecskében, de abban biztike voltiztam, hogy valamicske szét van törikézve a földöcskén. Óvatoskán beljebb menikéztem, és ekkor valamicske nekem jövikézett. Hatalmaska sebességecskével rontikázott nekem, én elterikéztem a padlócskán, míg a hollowocska a folyosócskára rohant. Sajnos beverikéztem a buksimat az asztalkába, így ájultacskán fekiztem a földecskén.

Ahogy haladtunk a bejárat felé a szél kicsit feltámadt, de most valahogy jobban esett ez a kisebb légmozgás mint amikor idefelé tartottunk. Lépteink nyomán a homok hangja azonban semmit nem változott és ugyan úgy az idegeimre ment. Amint végre elértük Amival a bejáratott lefelé egy lépcső vezetett ami nem volt kivilágítva.
- Azta, micsoda gyáracskát rityikéztek ide! - feleli Ami. Lassan oda fordítottam a fejem és ránéztem. Arcára a csodálkozás furcsa módon hatott aszt hiszem erre mondják azt, hogy " még a szád is tátva marad."
- Ha lenne kicsit csendesebben. Semmi kedvem meglepetésben részesülni. Mellesleg teljesen egyet értek veled. - reagálom le a mondandóját.
~ Hogy a fenébe csinálhatták ezt Aizen tudta nélkül? Minden esetre érdekes a helyzet. ~ gondoltam miközben lefelé mentünk a lépcsőn. Lépteink halk kopogássá változtak és teljesen eltűnt a homok sercegő hangja a talpunk alól. Közben ami szokatlanul csendes lett.
~ Remélem nem bántottam meg az iménti kérésemmel. ~ Nagyot sóhajtottam.
Közben leértünk a lépcső aljára és rögtön mellette volt egy ajtó ami mögül hangok hallatszottak. Megálltunk előtte é Ami előre ment és jelezte, hogy várjam meg kint. Nem igazán helyeseltem az ötletet, de belementem igaz nem látszott rajtam az ellenkezőjének bármiféle jele.
~ Nem lesz gond, hisz a bentről áradó energia alapján nem lehet erős aki bent van. Valószínűleg egy Hollow, de annak is igen gyengécske. ~ Gondoltam miközben Ami belépett az ajtón. Furcsa érzésem támadt, ahogy Ami eltűnt az ajtó árnyékában majd furcsa hangra lettem figyelmes és nem sokkal ezután egy árny suhant ki a szobából.
* Megpróbálom az előttem elhaladó árny végtagjait eltalálni a Claro de luna technikával és evvel a falhoz szögezni, hogy ne tudjon elmenekülni. Majd bemegyek a szobába és megnézem mi történt Amival és a hátamra veszem. HA sikerült megállítanom az Árnyat akkor egy ultimátumot adok neki, hogy annyi ideje van eltűnni a többiekkel együtt míg felérek a lépcsőn. Amint felérek pár Barát lövők a helyiségbe remélve, hogy teljesen elpusztul és elindulnák vissza Las Nochesba. *

Akkinak félig sikerült kiviteleznie a tervét, hiszen a hollow végtagjait szerencsésen eltalálta, azonban Amargo már félig magánál volt, amikor belépett a helyiségbe a másik arrancar. Együtt mentek ki a laborból, és még időben voltak ahhoz, hogy megakadályozzák a hollow elmenekülését.
Amargo sikeresen rábeszélte Akkit, hogy nem hagyhatják őt elfutni, hiszen túl sokat tud és ő az egyik résztvevő. Nagy nehezen foglyul ejtették őt és felérve a lépcsőn messzebb küldte Akki Amargot és a hollowot, majd felrobbantotta barákkal az épületet.
Még mielőtt elindultak volna, Amargonak az az ötlete támadt, hogy a fegyvert is vigyék el, bizonyítéknak. Kissé nehéz volt, de megoldották. Sonidók sokaságával elérték a palotát.
Aizen elé vitték az árulót, aki megköszönte a munkájukat, és másnapra mind a kettőtől írásos jelentést kért az akcióról, a hely pontos helyéről és hogy hogyan pusztították el.

A küldetésnek ezennel VÉGE!