-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 HM3 autópálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyHétf. Nov. 30, 2009 1:13 pm

- Értem. - *nyugtázom, amikor megtudom, hogy a másik arrancar sem igazán tudja, mióta vár a rendelésére. Órát én se szoktam magamnál hordani, mert minek? Igazából nincs értelme itt, Hueco Mundoban mérni az időt… Egyszer nappal, vagyis többnyire nappal, máskor meg éjszaka. Aztán persze van a holnap, a most, és a mindjárt, kell ennél több? Ha Aizen-sama azt mondja, most akar látni, akkor kénytelen vagyok félbehagyni addigi foglalatosságom és megjelenni a tróntermében. S ha azt mondja, holnap indulok egy küldetésre, akkor én úgy intézem a dolgaim, hogy reggel már indulásra készen álljak. Szóval tök fölösleges mérőeszközöket használni. Na persze, valószínűleg csak én vagyok ilyen különc. Na meg úgy is mindig van, aki értesítsen, ha valami fontos dolog van a közeljövőben.
Az arrancar közvetlensége egy kicsit meglep; valószínű, hogy nem tudja, ki vagyok, de hát csak nemrég lettem kinevezve espadának. Igaz, ezek a hírek hihetetlen, milyen gyorsan terjednek el egész Hueco Mundoban. Ám még így is akadnak, akikhez nem jutnak el a pletykakánt kezelt tények.*
- Ja, persze, hogy szabad. Slarin Sleryrrlyn’dreskel, numeros 5. Szólíts csak te is Slarinnak. - *nyújtom kezem egy kézfogás céljából. Nálam ez a megszokott üdvözlési forma – kivétel persze, ha harcokról van szó.
A büfés nénit játszó másik espada kiszól a büfé ablakából, hogy valami technikai probléma merült fel. Csúnyán tekintek a pult irányába, ahol természetesen egy arcot se látok. Nagy nehezen magamra erőltetek még némi türelmet; a gyomrom már igazán követeli magának azt a hamburgert. Lehet, jobban járnék azzal, ha egyszerűen fognám magam és elhúznék innen a rákba valami hollowt zabálni a környéken. Vagy egyenesen vissza, Las Nochesben. Az ebédlőben legalább ingyen kapom a kajám. -.-*
- Ezt nem hiszem el… - *morgom az orrom alatt félhangosan. Legalább valami üdítőt kiadna az a csaj. Nem tart az olyan sokáig, csak néhány izmot kell megerőltetni hozzá.*
- És te? Csak nem küldetésről estél be? - *kérdezek rá, hogy valami beszélgetést is kezdeményezzek. Nem igazán tudom, hogy miről beszélgethetnék az arrancarral, de hát ő volt az, aki annyira szeretne beszélgetni velem. Hát, a lehetőséget megadom, azonban rajta múlik, hogy mit kezd vele.*
Vissza az elejére Go down
Baku Ayato
Arrancar
Arrancar


Hozzászólások száma : 7
Registration date : 2009. Nov. 13.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te5000/10000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (5000/10000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptySzomb. Dec. 05, 2009 8:31 pm

-Slarin Sleryrrlyn’dreskel? Valahol hallottam már róla...-
*Ayato kicsit elgondolkodik ezen de nem nagyon ugrik be neki hol hallotta már ezt a nevet. Előkapja a kulacsát és iszik pár kortyot.*
-Áhh én csak a sivatagot jártam mivel most épp nincs küldetésem. Úgy döntöttem felfedezem az autópályát és közben bekapok pár hollowot. És te mi járatban vagy erre?-
*Közben megjelenik egy inas étlappal a kezében és leteszi az asztalukra, majd feszülten megszólal.* -Elnézésüket kérjük, amiért ily sokáig várattuk önöket, de a problémát megoldottuk. Válasszanak csak nyugodtan. Baku felkapja az étlapot és ráérősen végigméri.*
-Három sajtburger lesz.-
*Az inas felírja egy kis papírlapra, majd Slarinre néz.*
-És önnek kisasszony mit hozhatok?-
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyVas. Dec. 06, 2009 9:22 am

*Érdekes figurával hozott össze a sors; olyan lazán adja elő magát, mintha már ezerszer került volna ilyen helyzetbe. Azt hiszem, a büszkeségem most kezd kicsit feléledni, már ami a rangomat jelenti. Annak ellenére, hogy közöltem Ayatoval, hogy én vagyok a numerós 5, vagyis az 5. legerősebb arrancar, még csak meg se rezzennek az arcvonásai. Érzem magamban a fellobbanó haragot, amiért semmi tiszteletet kapok; különös, eddig azt vártam el, hogy kezeljenek úgy, mint egy normális embert, s ne különböztessenek meg, most viszont mégis fáj, hogy még a rangom említésekor sem kapok semmilyen elvárt reakciót. Azonban szóvá nem teszem; azzal csak még jobban megsérteném saját büszkeségemet. Közömbös arc tehát, csak az egyik szemöldökömet vonom fel nemtetszésem jeléül. Végül is mindegy, talán csak ő sem tudja, hogyan kéne reagálnia.
Megtudom, hogy Ayato nem küldetésről érkezett, hogy pihentesse megfáradt végtagjait, hanem csak önkényes felfedezőútra indult Hueco Mundo sivatagába. Meglep, hogy ilyen nyíltan beszél a hollowságról, vagyis arról, hogy a hollow lét mekkora éhséggel jár. A legtöbb arrancar nem szeret nagyon beszélni róla, hisz a büszkeség nem engedi.
Idő közben a büfé dolgozója is megengedi; nagyot nézek persze, amikor felismerem, hogy ki is vezeti a kócerájt, hiszen egy másik espadától várnám a legkevésbé, hogy szabadidejében ilyenekkel foglalkozzon. Nekem is vannak hobbyjaim, amiket senki se nézne ki belőlem – Ryuunosukét már sikerült ledöbbentenem velük - , de azt hiszem, Cande még rajtam is könnyűszerrel túltesz az érdekes szabadidős elfoglaltságok toplistájában.
Legalább hamarosan kézhez kapom azt a hamburgert… mondjuk még mindig aggaszt, hogy nincs nálam pénztárca, de gyomrom már követeli azt, ami az övé, szóval nem érdekel. Remélhetőleg nem akar nagyon kötekedni. Bár azt a fejet elnézve igencsak kétlem…*
- Aizen-sama megbízását teljesítettem; néhány napja indultam el Las Nochesből, és épp visszafelé tartok. Aztán megláttam ezt a… minek is nevezik ezt, autópálya? Sok esze lehetett annak, aki ezt építtette, de hát ő tudja… a kíváncsiság meg az éhség pedig megteszi a hatását. - *kacsintok Ayatora, majd figyelem a távozó büfésnénit, aki hamarosan nekiáll hamburgert készíteni.
Tudom, hogy nem maradhatok sokat, hiszen minél hamarabb vissza kell érnem, hogy jelentést tegyek Aizen-samánál. Amint megettem azt a húsos zsömlét, már indulok is tovább, hiszen nem akarom sokáig halasztani a jelentést.*
- Na és, mi a véleményed Aizen-samáról? Mit gondolsz a jövőbeli tervekről? - *próbáltam valamilyen értelmes beszélgetést kezdeményezni. Hiszen mi más témáról tudna beszélni két arrancar, mint Aizen-samáról? *.* Mégis csak ő az, akinek felajánlottuk szolgálatunkat.*
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyCsüt. Dec. 24, 2009 4:24 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*Miután felfedeztem, hogy létezik autpálya Hueco Mundoban, gondoltam, ki is kéne használni kicsit. Vagyis rendeltetésszerűen fogom használni. Autózásra. Csak mert itt ez a hatalmas betonösvény, és persze egy olyan embert, vagyis arrancart sem ismerek, aki valaha is végigkocsikázott volna rajta.
Némi kutakodás után rájöttem arra, hogy tulajdonképpen vannak nekünk bérelhető autóink. Emberi életemben biztos, hogy volt jogosítványom, hiszen miután beültem a kiválasztott autóba, ösztönösen tudtam, hogyan kell vezetni.
Élvezet volt végigsiklani a nagy semmin, csupán pár kilométerenként hívta fel a figyelmem egy-két tábla, hogy "vigyázat, hollow közlekedés". Ilyenkor tömegével keresztezik az utat a hollowk, mintha csordában vonulnának. Kicsit morogva, de azért türelmesen várom meg ilyenkor, hogy végre tovább mehessek. A hummusz bárból csomagoltattam magamnak elég élelmet, hisz ma csak egy kicsit lazítani szeretnék. Egyedül. Nem vagyok antiszoc, csak hát időnként megunom a többi arrancar társaságát. Meg hát, valami miatt a rajzolás és a naplóírás se ment, így ezt egy tökéletes lehetőségnek veszem arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem.
Már késő délután van, amikor úgy gondoltam, hogy ideje visszaindulnom. A rádióból halkan szól a kellemes zene. Nem, a magazinos incidens után nem lepődök meg azon, hogy nekünk rádiónk is van. Bár még mindig nem tudom, hogy ki az, aki azokat a bizonyos képeket készítette rólam annak a férfimagazinnak, de ha egyszer elkapom, kinyomom belőle a levegőt, az biztos.
Visszafelé tartva egy stoppost is látok; amikor megállok, hogy felvegyem, fel is ismerem benne Kodamát, a 8. espadát. Röviden én is bemutatkozok, és elmondom neki, hogy én vagyok az 5. espada. Még mindig friss a kinevezésem, de úgy látom Kodamán, hogy nem lepődik meg a bemutatkozásomon. Azt azért remélem, hogy nem abból a férfimagazinból informálta magát. >_>
Na mindegy, a tag legalább nem viselkedik úgy, mintha övé lenne az egész világ. Szavaiból úgy vettem ki, hogy egy kisebb lküldetésből szeretne visszatérni, csak hát gyalog azért mégis eltart egy darabig, míg Las Nochesbe érkezik. Valószínűleg fáradt is lehet, hisz pár perc utazás után már húzza is a lóbőrt az anyósülésen. A zene hangerejét is lejebb tekerem, mert nem akarom, hogy zavarja. A legtöbb idiótával ellentétben én igyekszem odafigyelni másokra. Nem úgy, mint például az a beképzelt 9. espada. >_> Még hogy tökéletes... nevetséges.
Körülbelül egy óra is eltelhet így; már kezdek kicsit szédülni is, hiszen egész nap mást se csináltam, mint vezettem. Lassan esteledik, meg az sem könnyíti meg a hazautat, hogy megint keresztezi az utat egy csorda. Meg valami más is - egy másik út.
Hirtelen fékezek le, s látom, hogy ettől a másik espada felébred. A kormányt még mindig fogom, és a motor is zúg, miközben egy irányjelző táblát keresek. Na persze az nem létezik. Las Noches pedig elég messze van innen, hogy még véletlenül se jöjjek rá, hogy merre menjek.*
- Hé. - *bököm oldalba az ébredező Kodamát.*
- Amikor errefele jöttem, ez a kereszteződés még nem volt itt. Szerinted most merre? - *kérdezem, minden aggodalmamat legyűrve. A rádió egész jól fogja az adást, vagyis nem lehetünk annyira messze. Azonban az elágazásoknál nincs olyan jelzés, miszerint merre kéne tovább mennem. Igen hanyag munkát végzett az, aki éppítette ezt az utat. Meg az a csorda. Még azok se tudnának gyorsabban elhúzni innen.*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyCsüt. Dec. 24, 2009 5:21 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

Éppen egy küldetésemből tartottam hazafelé. Hogy miért pont az autópályán közlekedtem? Ennek teljesen egyszerű oka volt. Annyira ki voltam fáradva, hogy a világomat sem tudtam. Az rengeteg Hollow pedig a plusz pont volt az egész dologban, mert némelyikük nagyon akaratosan meg akart kajálni. Sokszor felmerült bennem a kérdés, vajon én is voltam ilyen ostoba? Néha már csak futottam előlük, miközben bőszen ordibáltam a hátam mögé:
- Hagyjatok békén!!!
Talán már Sonidora sem volt erőm, vagy csak szimplán lusta voltam hozzá. Úgy döntöttem, nem koptatom tovább a cipőm talpát, elvégre ez egy autópálya, majdcsak jön erre valaki. Leültem hát az út szélére, majd jobb karomat a térdemre támasztva úgy tettem, mintha stoppoltam volna.
~ Kérlek uram segíts meg! Vagy ha te nem is, de valaki...~ merengtem el, mialatt a holdat néztem.
~ Akár hányszor tekintek oda föl, sosem tudok betelni a látvánnyal... Miért van ez?~ kérdeztem meg magamtól, bár tudtam, nem fogok választ találni eme furcsa dologra. Hirtelen hangokat hallottam a távolból, aminek valamiféle dübörgő zaja volt. Szemeim azonnal felcsillantak, majd megújult energiákkal pattantam föl a porból, karomat pedig őrült módjára lóbáltam. Nem tévedtem egy autó volt, elég réginek nézett ki, ám jó állapotban volt tartva.
~ Nahát! Bizonyára van ízlése annak, aki ezt birtokolja.~ jelent meg egy apró mosoly az arcomon. Amikor megállt a járgány egy hatalmas kő esett le a szívemről. A sofőr egy nő volt, pontosabban Slarin Sleryrrlyn'dreskel az 5. Espada. Feltételeztem, ő már ismert engem, azért nem akartam bunkó lenni, tehát így szóltam:
- Szia Slarin! Én Yoshizawa Kodama vagyok a 8. Espada.- jelent meg egy halvány vigyor az arcomon. A kocsi belsejében kellemes zene szólt, ami még tetszett is. Fejemet oldalra döntögetve fejeztem ki tetszésemet.
- Öhm... Majdnem el is felejtettem. Nagyon köszönöm, hogy felvettél. Nem tudom mi lett volna, ha még többet gyalogolok.- jelentettem ki. Kifelé bambultam az ablakon pár perc múlva pedig már az igazak álmát aludtam.

Egy tó mellett találtam magamat. Sütött a Nap, fénylett a víz, az időjárás meg már nem is lehetett volna tökéletesebb.
- Nahát! Ez tök jó!- kiáltottam el magamat, utána nadrágig vetkőztem, majd belevetettem magamat a tóba. A felszínen lebegve néztem az eget, ahol néhány fehér felhőt pillantottam meg.
~ Az ott olyan, mint egy bárány. Vagy inkább kecske?~ kérdezgettem magamtól, bár úgy éreztem valami még hiányzik. Ekkor kezemben egy hűvös koktélt találtam, arcomon meg egy napszemüveget. Szívószálon kezdtem kortyolgatni az italomat.
- Ennél jobb már csak akkor lehetne, ha...- nem tudtam befejezni, mert a barátim a partról integettek.
- Srácok!! Gyertek a víz nagyszerű!- kiáltottam nekik ki. Ám ebben a percben egy süvítő hang rázott meg...


Ijedt mimikával riadtam fel, két kezemet széttéve. Az egyikkel az ajtóba kapaszkodtam, a másikkal viszont Slarin ülésébe markoltam bele.
- M-mi a fene?- kérdeztem, miközben oldalba bökött. Egy kereszteződéshez értünk. Igazából egyikünknek sem volt semmi fogalma arról, hogy merre kellene menni.
- Szerintem induljunk el jobbra!- hoztam fel az ötletet, mialatt megvakartam a tarkómat. Slarin beletaposott a gázba, valószínűleg neki sem volt már ínyére ez a kis túra. Nagyokat nyeltem, miközben az 5. Espadára tekintettem, reméltem, hogy nem jut eszébe valami őrültség, például hatalmas sebességgel száguldani előre, amikor nem is tudjuk merre megyünk.
- Legalább lennének növények, vagy valami, ami alapján tudnánk tájékozódni. De itt... Csak homok...- mondtam már nyugodtabb hangon. Kíváncsi voltam hová fogunk kilyukadni.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyCsüt. Dec. 24, 2009 5:56 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*Kivételesen megpróbálok higgadt fejjel gondolkozni; nem igazán jellemző rám, sajnos túl hamar elvesztem a türelmem. Ám vezetés közben nem kéne felhúznom magam. Pláne nem egy olyan apróságon, hogy épp nem tudom, melyik irányba kell menni. Mert hát mindkét út kábé ugyanolyan széles; Las Noches tornyainak a nyomát se látni, a tábla pedig luxus.
A hirtelen fékezéstől felébredt Kodamát is megkérdezem, hogy szerinte melyik irányba kell menni, aki arra tippel, hogy jobbra érdemes elindulni. Megvonom a vállamat, maximum ha eltévedünk, lesz kit hibáztatni. Nem mintha nekem lett volna jobb ötletem.
Dudálok egyet a hollowknak, hogy mozduljanak már le az útról, hiszen itt nincs is gyalogos közlekedés, mire azok morgós - nem mintha lehetne látni az arcukat a maszkjuktól - pofával állnak odébb.*
- Nem igaz már... - *morgom kicsit idegesen. Azt hiszem, lassan kezd elegem lenni a kocsikázásból. Már szívesebben lógatnám a lábam Aizen-sama hummusz bárjában. Ahol a legfinomabb kaját csinálják. Meg persze pár pohár bort is szívesen meginnék. Csak hát vezetés közben nem ihatok. Kezdek túlzottan is becsületes lenni.
Az utat tehát folytatom, s az éjszaka is lassan leszáll. Az egyedüli fényforrást most a Hold, és az autó fényszórója biztosítja. Még valami kisebb hollowt is sikerül majdnem elgázolnom. Ekkor vörös fejjel s kissé remegő kezekkel markolom meg jobban a kormányt. Igyekszem nem elveszteni a türelmem, s ha nehezen is, de sikerül megőriznem higgadtságom. Egyszer-kétszer azért kicsúszik a számon egy-két szitok, de végül megelégszek azzal, hogy csak feljebb tekerem a rádió hangerejét valamivel. Az utasom már úgy se bír visszaaludni. Vagyis akkor már felesleges ilyen halkan hallgatni tovább a zenét, nem?
Az idő telik, Las Nochesnek nyoma sincs. Időnként találunk egy-két elágazást, és megegyezünk abban, hogy mikor merre fordulunk. Először jobbra, majd megint jobbra, balra, jobbra, majd középen tovább, utána megint balra, vagy nem, jobbra, vagy mégsem? o.O Minden esetre a kétségbeesés kezd kicsit elhatalmasodni rajtam. Na persze ez nem jelenti azt, hogy egy nyivákolós kis nyuszilánnyá fogok változni, aki azon fog aggódni, hogy most mi lesz velünk.
A gyomrom már kezdi követelni magának azt, ami kijár neki. Jobb szeretem a hagyományos ételeket, értem ez alatt a lélekenergiát, de a hummusz, amit a hummuszbárban árulnak, egész ehető. Egy kicsit oldalra pillantok Kodamára, majd vissza az útra. Nem akarok még balesetet is szenvedni.*
- A hátsó ülésen van egy zacskó, néhány becsomagolt pitával, ideadnád, kérlek? És ha éhes vagy, te is vegyél nyugodtan. - *fordulok be jobbra ebben a kavalkádban, s igyekszem a lehető legnyugodtabb képet vágni. Van egy olyan érzésem, hogy már az első kanyarnál balra kellett volna fordulni. Itt már elég keskenyek az utak, és még csak azt se tudom, merre van Észak meg Dél. Igaz, Hueco Mundoban nincs is olyan, hiszen ez mégis csak különbözik az emberi világtól. Ott lehet rendesen tájékozódni, itt meg csak egy hatalmas homokozó van. Ha a shinigamik is fel tudják osztani a városkájukat kerületekre, mi miért ne tudnánk valami értelmeset kitalálni? Biztosan megemlítem majd az egyik gyűlésen, hogy tenni kéne végre ez ellen valamit. Vagy esetleg valami célt is adni azu autópályáknak. Például egy oázist, ami remek kirándulóhely, mint a Balaton. Vagy egy másik várost. Talán kereskedhetnénk is.*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyCsüt. Dec. 24, 2009 6:56 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

Egy ideje már haladtunk azon az úton, amit javasoltam, csakhogy a nagy homoktengeren kívül semmi nem tárult a szemünk elé.
- Mégis csak egy úton vagyunk. Annak pedig vezetnie kell valahová nem igaz?- érdeklődtem, ezzel is próbáltam felvillanyozni az 5. Espadát, aki már nem éppen a legjobb kedvében volt. Az úton néha még átrohangáltak előttünk idióta Hollowok, akiknek valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy az úton nem célszerű gyalogolni. Kivéve akkor, ha az illető stoppos, mint jómagam. Letekertem az ablakot, majd egyik könyökömet kitettem rajta. Így legalább a friss levegő fújta az arcomat, még ha a szokásosnál hűvösebb is volt az éjszaka miatt. Mikor kiszellőzött a fejem, lassan kidugtam az üveg helyén, hátha úgy jobban látok valamit. Sajnos az Aizen- sama uralma alatt álló otthonunknak se híre, se hamva nem volt a közelben.
- Nem igaz már...- mordult fel Slarin. Én erre becsuktam a szememet, s egy kínos vigyor kíséretében ezt mondtam:
- Nyugi!...
~ Van elég önfegyelme ahhoz, hogy ne veszítse el a fejét. Remélem... Különben halott vagyok.~ gondoltam magamban, miközben szám szélei lefelé gördültek a gondolattól, majd megigazítottam a galléromat, mert hirtelen olyan szoros lett. Sóhajtottam egyet, azután magunk mögé is tekintettem. Ott is ugyanaz a látvány fogadott, ami egyenesen előttünk.
~ Talán le kellene már utaznom megint az emberekhez. Olyan régen jártam már abban a világban. Bár, ahogy elnézem Slarinra is ráférne már a pihenés. Hiába, egy Arrancar mindennapjai nem átlagosak. Nekünk naponta szembe kell néznünk a halállal, csak azért, hogy életben maradjunk. De a Shinigamik ezt nem fogják fel... Mondjuk nem is várom el tőlük, hiszen csak az tudja ezt megérteni, aki átéli. Na jó, azért közöttük is vannak rendesek, némelyikük többet ér, mint sokan a "testvéreim" közül.~ gondoltam magamban, miközben már egy csomó kanyarral találkoztunk utazásunk során. A legszebb mégis az volt, hogy egyáltalán nem voltunk képben az úttal kapcsolatban.
- Legközelebb majd hozunk térképet. Persze csupán abban az esetben, ha ehhez a helyhez is van olyan. Hehe!- nevettem el jóízűen magamat. Kicsivel később Slarin feljebb vette a hangot a rádión. Engem igazából nem zavart, szerettem a zenét, bár nem sokszor fordult elő, hogy hallgatok valamit. Kicsit nyugodtabban dőltem hátra az ülésben, az autó tetejét kezdtem bambulni. Előfordult, hogy ásítottam egyet, ugyanis sosem volt rám jó hatással, amikor fáradtan ébredtem fel. Nem is beszélve arról, hogy szokásom volt akkor is ásítani, mikor izgultam és stresszes hangulatom volt valami okból kifolyólag. Azért nem felejtettem el a szám elé tenni a kezemet. Elkalandozásomból az 5. Espada rázott fel, amikor ezt mondta:
- A hátsó ülésen van egy zacskó, néhány becsomagolt pitával, ideadnád, kérlek? És ha éhes vagy, te is vegyél nyugodtan.
Ránéztem, ezt követően így szóltam:
- Természetesen. Köszönöm, most nem kérek, mert egy pár áldozatot befaltam még a misszióm alatt.
Erre túlságosan nem voltam büszke, de ostobaság lett volna hazudni. Hátrahajoltam, azután megmarkoltam a zacskó száját. Magamhoz vettem, mivel úgy hittem Slarin addig nem szeretett volna enni, amíg vezet. Az utak kezdtek egyre keskenyebbé válni, ami szerintem nem volt jó jel.
- Javaslom addig álljunk meg, míg eszel. Én is szeretnék már otthon lenni, de egy tíz perc késé igazán nem számít már ezek után.- jelentettem ki. Ahogy az út szélére lehúzódtunk, kiszálltam a kocsiból. Kicsit kinyújtóztattam a végtagjaimat, a sok ülés már megártott nekik. Lehajoltam a talajhoz, ahol egy gyík szerű Hollow mászkált. Felemeltem, majd magam felé fordítottam.
- Hát te?- kérdeztem, miközben egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. A kis bestia viszont gonoszan beleharapott az ujjamba.
- Áhh!!! Te mocsok!- kiáltottam, miközben a kezemet ráztam a levegőben arra várva, hogy eleresszen. Ezt eleinte nem akarta megtenni. Amikor lepottyant utána akartam ugrani, de a homokba ásta magát, én pedig pofára estem a talajon.
- Csak legyél egyszer Arrancar!- vicsorítottam, azután felálltam, s leporoltam magam. Ekkor a levegőbe pattantam, majd finoman helyezkedtem el az autó tetején. Karjaimat átkulcsolva a tarkóm fölött néztem az éjszakai égboltot.
- Jut eszembe! Jó étvágyat!- mondtam, utána vártam, hogy mi fog még kisülni ebből az érdekes túrából.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyCsüt. Dec. 24, 2009 8:36 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*A feszültségemet Kodama is láthatja rajtam, mert igyekszik nyugtatni a szokásos dumákkal, amit ilyenkor hall az ember. Mondjuk még mindig jobb, mintha valami nyálas, csöpögős meg érzelgős dumával kezdené el elemezni azt, hogy mit és hogyan kéne csinálnom. Tudom én, hogy mit csinálok. Próbálom megoldani ezt a helyzetet.
Azt igencsak kétlm, hogy térképet ismellékeltek volna ehhez a sivataghoz. Hiszen mi is található itt? Ott van Las Noches, meg az a büfé, valahol az autópálya szélén. Gyanítom, még az autópályától is jó messze vagyunk. A fene ebbe a nagy semmibe, ahol még tájékozódni se lehet rendesen! A shinigamik bezzeg nem tévednek el, neeeem... Ők bezzeg mindig betalálnak Las Nochesbe, ha akarnak. Már más kérdés, hogy általában nem jutnak ki élve.
Amikor már úgy érzem, hogy meg kéne állni a még nagyobb eltévedés helyett, és a kezembe kapok végre egy kis kaját, leállítom a motort is, hisz ennek úgy sincs semmi értelme. Megvonom a vállamat, amikor Kodama bejelenti, hogy ő már evett. Én is jobban szeretek más hollowkon táplálkozni, meg ugyebár csökkentjük a túlnépesedést is, és a sok gyenge hollow helyett egy erőset kreálunk. Szerintem ők is megtisztelve érzik magukat ezáltal. Hisz ők is annak a hatalmas erőnek a részeivé válnak.
A friss levegő mindenképp jót tesz a fejemnek. A hummusz bár kihűlt, azért még ehető. Rátámaszkodok az autónak, a rádióban pedig valami kellemes szám szól, amit itt is hallani. A nyugalmat megadja, az biztos.
Míg én azon szenvedek, hogy ne essenek szanaszét a zöldségdarabok, Kodama lehajol a földre, hogy egy hollow-val foglalkozzon. Egy kicsit oda is hajolok, hogy megnézzem magamnak a hollowt, nem mintha nem látnék belőlük eleget. Az egyik kezem ujjait eközben ritmusra mozgatom, hisz szeretem ezt a számot. Ha már énekelni nem fogok többé, a zeneszeretetem azért megmaradhat nem?*
- Valaha én is valahogy így nézhettem ki. - *jegyzem meg, majd harapokegy nagyot a hummuszba, minek hatására a szósz egy része a ruhámon csöppen. Morgok egyet hangosan, majd keresek egy szalvétát, hogy legalább feltörölhessem. Utálom, hogy ezt nem lehet normálisan enni, mert nem csinálják rendes pitából. így is finom meg minden, de kicsit unom, hogy nem tudom anélkül megenni, hogy ne nézzenek valami műveletlen parasztnak, aki enni se tud normálisan.
Mindegy, ebből most nem csinálok nagy problémát. Jobban foglalkoztat a hazajutás ténye. Azért mosolygok egyet azon, amikor a gyík megharapja Kodamát, aki erre szép kis szitkot vág a fejéhez. Végtére is nem hazudtam neki; a gyíkszerű alakom megtartottam, s ha kiengedem a kardomat, akkor egy afféle kaméleon-varánusz keverékhez hasonlítok. Na meg, ha valaki ilyet mondott volna nekem hollow koromban, tettem volna az édes bosszúról.
A tény, hogy a gyík egyszerűen belefúrja magát a homokba, és eltűnik szem elől. Ha van egy kis esze, akkor nem kezd ki velünk. Bár lehet, még nincs annyi esze, hogy felfogja, mit jelent az, hogy espada.
Gondoltam, felsegítem a földön fetrengő arrancart, azonban az egyik kezemben a szétesni készülő kajámmal szenvedek, a másik pedig még mindig kicsit szószos a baleset miatt. Szép gesztus lett volna tőlem. Kodama azonban hamarosan feláll, s visszajön az autóhoz, hogy a tetején foglaljon helyet. Egy pillanatig még keresem azt a helyet, ahol a gyíkszerű hollow eltűnt, de mivel nem látom nyomát, így inkább igyekszem minél hamarabb elpusztítani a pitát. Sikeresen leejtek egy-két zöldséget, de már nagyon nem akarok ezzel foglalkozni. Úgyhogy miután befaltam, benyúlok a kocsiba még több szalvétáért, és egy korty vizet is iszok.
Elégedetten dőlök hátra ismét, az autónak támaszkodva. Már egy másik szám megy, ami inkább hasonlít valami altatóra. Nem igazán tetszik, és örülnék annak, ha elhallgatna végre.
Sajnos kiskoromban nem vettem elég komolyan a "vigyázz, mit kívánsz" óvaintést, hisz a rádió hirtelen recsegni kezd.*
- Mi a fészked hollow...? - *kérdezem meglepetten, s hajolok be az ablakon, hogy állítgassam a rádiót. A jel persze nem hogy tisztábbá válik, de rosszabb lesz. Végül csak valami recsegést-ropogást lehet kivenni az egészből. Végül a fejem a kezembe temetem, látványos szenvedést produkálva ezzel, s úgy döntök, hogy akkor nem kell zene. Úgyis csak ilyen szemetet játszanak most.*
- A rádió meghalt. - *bököm oda, bár ha van egy kis esze, talán már ő is rájött. Ha pedig nem olyan, mint az az espada, akivel eddig volt alkalmam találkozni, akkor bizony leesett neki is. Sose ítélünk könyvet a borítója alapján; bár tény, hogy ez a Kodama eddig sokkal normálisabbnak tűnik, mint bárki, akit ismerek a las noches-iek közül. Meg kihagyja azokat a nyálas beszédeket, amikkel úgy általában minden hímnemű engem szokott fárasztani. Na jó, azért néha jól esik, ha Ryuunosuke valami szépet mond nekem... Néha sikerül sakkban tartania. Bár amikor eltúlozza, akkor azért kivágom magam a helyzetekből.*
- Hát akkor... forduljunk vissza; talán ha az első kanyarnál balra fordulunk, az nem visz ki ezekre a nyomorult mellékutakra. - *jelzem indulási szándékom. Gyanítom, hogy ha tovább megyünk ezen az úton, akkor maximum az első kátyúkkal foglalkozunk. Lehet, a Menosok erdejébe vezet. Csak tudnám, ki az az idióta, aki kitalálta ezt az egész autópályásdit. Gyalog hamarabb odaértem volna. >_>
A beszállás és ajtócsukás meg a zacskóhátradobás után elfordítom a kulcsot, s várom, hogy rátaposhassak végre a gázra. Hallom a motor berregését, azonban hiába indulnék, ez az ócskavas egy tapodtat se mozdul.
Végül sikerült valami haladást elérni, miután párszor rámérek egy kisebb csapást a műszerfalra. Sikerül megfordulni, s szólok az utastársamnak, hogy talán jobban jár, ha most bekapcsolja a biztonsági övét. Mert ebben a roncsban még légzsák sincs, az biztos.
Azok a furcsa hangok, amiket a motor ad ki, cseppet se tetszenek - ráadásul alig pér száz méter és két kanyar után szépen lelassulunk, aztán már hiába nyomom a gázpedált, egy méterrel se kerülünk arrébb.
Megjelenik a fejemen az a bizonyos ér, jól láthatóan idegességet mutatva. Már nehezen tudom türtőztetni magamat. Egyszerűen kirántom azt a hülye kulcsot, és Kodama felé dobom.*
- Nézd meg a motorháztetőt, nekem már elegem van. - *utasítom. Na nem azért, mert felsőbbrendűnek képzelem magam, vagy valami, csak egyszerűen semmi kedvem elsőként szembesülni azzal, ami ott vár rám. Ráadásul bérelt ez a vacak. Fizethetem ki a szervizet, ha valami baja lesz. Csak merjék követelni tőlem a teljes árát, még úgy sem ettem arrancart.*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyCsüt. Dec. 24, 2009 1:23 pm

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

Slarin közölte velem, hogy a múltban ő is egy ehhez hasonló gyíkocska volt, amin felhúztam magamat.
- Tényleg? Ezt nem is tudtam. Én egy farkas voltam. Vagy valami hasonló.- jelentettem ki, miközben feleszméltem a gondolataimból a kocsi tetején. Tény, válaszom már kissé késve érkezett, de jobb, mintha meg sem szólaltam volna. Mindenek ellenére nem éreztem magamat rosszul, hiszen Slarin nagyon jó társaságot nyújtott, még ha nem is beszélt sokat, s néha eléggé dühös volt. Bár hasonló beszélgetéseknek jobban örültem volna otthon, vagy az Aquaparkban, a szobáinkban, talán még az ebédlőben is. Elvégre ott nem kellett volna éppen azon törnöm az agyamat, hogy miként keveredünk ki ebből a helyzetből. Meg kell hagyni, én nem erőltettem túl magamat, ugyanis most is a kocsi tetején heverésztem a csillagokat bámulva. Gyalogolhattam volna métereket felderítés céljából, viszont ahhoz nem volt hangulatom. Idő közben hallgattam az 5. Espada étkezésének folyamatát. Előfordult, hogy elég szép szavakkal illette azt a szerencsétlen kaját, aki minden áron ki szeretett volna kerülni a nő kezéből. Ilyenkor kacagtam magamban egy párát, hangosan nem akartam, mert a végén még az földbe lettem volna verve. Na jó, az eddigiek alapján Slarin biztosan nem tenne ilyet, de az sem lett volna jobb ha kapok egy rúgást az oldalamra, ami mérföldekre elröpített volna. A muzsika kellemesen simogatta a füleimet, talpammal halkan doboltam a járgány tetején, olykor még fütyörésztem is, de csak amikor sejtettem a szöveget. Még a végén elrontottam volna, az meg már milyen égő? Inkább maradjon csöndben valaki, mint hülyeséget mondjon, jelen esetben fütyörésszen. Dalolászni nem szoktam, amióta az eszemet tudom, nem is csináltam.
~ Ki tudja, még az is elképzelhető, hogy nem is lenne rossz hangom.~ töprengtem el a szabad ég alatt. Pár pillanat elteltével recsegő zajokra lettünk figyelmesek, Slarin pedig behajolt az ablakon, bizonyára a rádió ellenőrzése céljából. Én lusta voltam lepattanni a helyemről, ezért hasra fordultam, majd az ellenkező ablakon fejjel lefelé tekintettem be a kocsi belsejébe. Érdeklődő arcot vágtam, sajnos elég pesszimista gondolatok futottak át az agyamon a további zenehallgatással kapcsolatban. Feladva a reményt, utazótársam magára hagyta a hangulatot kölcsönző eszközt, s így szólt:
- A rádió meghalt.
- Aha, látom... Nagyszerű...- görbítettem lefelé szám széleit egy fejrázás kíséretében.
- Hát akkor... forduljunk vissza; talán ha az első kanyarnál balra fordulunk, az nem visz ki ezekre a nyomorult mellékutakra.- adta az ötletet az Espada, én meg egy nagy lendülettel pattantam le a tetőről. Még egyet ásítottam, s nyújtóztam, azután visszaindultam az anyósüléshez. Amikor elfoglaltam a helyemet jól esett a kényelmes ülés, elvégre a tető sokkal keményebbnek tűnt.
~ Igazából nem nagyon értem hogyan akar visszatalálni ahhoz a kanyarhoz. Mert én egyáltalán nem emlékszem már rá, hogy hol, ott pedig merre fordulgattunk le. Mindegy...~ gondoltam magamban kifelé bámulva az autóból. Slarin javasolta a biztonsági övet, mire szó nélkül bekötöttem magam, majd egy halvány mosollyal képemen jeleztem, minden rendben, s indulhatunk. Minden tökéletesen ment egészen addig, amíg méterek után le nem robbantunk.
- Ez ugye nem az, amire én gondolok?- kérdeztem meg Slarintól, miközben megláttam a fején egy eret, amely nem éppen a nyugodtságáról árulkodott. Éreztem, amint a szívem egyre gyorsabban kezd el dobogni, és valami hihetetlenül idiótán kinéző mimikával tekintettem a mellettem ülő nőre. Két karomat magam elé tartva helyezkedtem védekező testtartásba.
~ Nem mondom, elég jó életem volt...~ futott át ez a mondat az agyamon, csakhogy a következő pillanatban az 5. Espada a kulcsot hajította felém. Hirtelen utána nyúltam, ám szerencsére sikerült elkapnom, mert majdnem kiszáguldott a járgányból.
- Nézd meg a motorháztetőt, nekem már elegem van.- parancsolta Slarin, mire én csak ennyit mondtam:
- Azonnal!
Villám gyorsan kikapcsoltam a biztonsági övemet, utána kinyitottam az ajtót, majd a Sonido segítségével már a motorháztető előtt ácsorogtam. Amikor a kulcsot behelyeztem a helyére elfordítottam, utána felnyitottam a motort védelmét szolgáló fémlapot. Ekkor füst szállt a képembe, amitől köhögni kezdtem, valamint hátrálni. Kezeimmel legyeztem a képemből a fekete felhőt, nem túl sok sikerrel. Addig tolattam, míg egy buckában megbotlottam, majd egy, a meglepődésemet jelképező hangképzést követően a formás hátsó felemre huppantam.
- Áúúúú...- simítottam meg a derekamat, miközben erősen szívni kezdtem az ajkamat.
- Ó, hogy olvasztottak volna be evőkanálnak, te, te száz éves, büdös, nyomorult, idióta csotrogány!- szidtam az autót, amivel idáig jutottunk. Felkelve az aszfaltról, nekiláttam a második körnek, ami a szerelési kísérlet álnevet viselte az elmémben. Ameddig odaballagtam, jobb kezem mutató ujjával jeleztem Slarin felé, hogy nem kell aggódni, uralom a helyzetet. Persze ez közel sem volt így, azt sem tudtam kedd van-e, vagy köd van. A biztató mozdulat mellé még egy fülig érő vigyor is társult. Hozzáértő pofát vágva hajoltam be az alkatrészek fölé. Vakargatni kezdtem az államat, miközben hümmögve elemeztem a problémákat.
~ A fenébe, nekem ez olyan, mint madárnak a fogmosás... Életemben egyszer sem találkoztam kocsival, halálomban meg már mi szükségem lett volna rá? Képen is alig láttam még ilyet, nem hogy meg tudjam javítani!~ gondoltam magamban, azután halkan így szóltam:
- Akkor marad a régi, bevált módszer.
Előhúztam kissé a Zanpakutomat, s annak a markolatával ráütöttem valamire, amiből valami folyadék a képembe lövellt. Mit ne mondjak nagyon élveztem, főleg azt, hogy semmit nem láttam. Lehet eltaláltam valamit, amiben olaj volt, vagy mit tudom én, de gyorsan töröltem bele az ingembe az arcomat. Azon még maradt egy kevés sötétes maszat, ám már annyira nem volt vészes, mint az előtt. Zsebre tett kézzel ballagtam oda az ablakhoz, ezt követően Slarinra nézve ezt mondtam:
- Asszem kifogyott a benzin....
Az üzemanyagnak valószínűleg semmi köze nem volt az ügyködésemhez, de ennél okosabbat jelen helyzetben nem tudtam mondani. Talán csöndben kellett volna maradnom?
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyPént. Dec. 25, 2009 5:47 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*A rádió megszűnését még egész jól elviselném, akár énekelnék is magamban valamit, de hogy már ez a roncs se mozog tovább, az már kezdi kikészíteni az idegeimet. Na mindegy, ha már ilyen helyzetbe kerültem,akkor megoldom valahogy. Sose tartoztam a nyavalygós kis csitrik közé, akik már abból is problémát csinálnak, ha letörik a körmük, vagy piszkos lesz a rucijuk. Na, az ilyenek azok, akik megérdemlik, hogy szépen a földbe döngöljem őket, de úgy, hogy onnan ki nem másznak többé, az biztos.
Miután Kodama válaszol, hogy azonnal megnézi, mi lehet a probléma, addig én rákönyökölök a kormányra, hogy szenvedhessek egy sort. Becsukom a szemem, s igyekszem azt a neurolingisztikus programozást használni, amit az egyik könyvben olvastam. Általában egész hatásosan megnyugtat. Vagyis felteszem magamnak szépen, sorban a kérdéseket, hogy miért is vagyok ideges, mi a kiváltó ok, és mit kéne a felesleges önmarcangolás helyett tennem. Bár lehet, egy pszichológussal jobban járnék. Komolyan. Valaki olyannal, akit nem akarok mindenáron az életével fenyegetni, ha megmondja nekem, hogy miben tévedek. Vagyis magamra maradtam. Úgy se találok megfelelő személyt erre. >.>
Pár perc után kihajolok az ablakon; sajnos nem használt, amikor nyuszikákra meg egy virágos rétre gondoltam, azonban valami miatt jó hatással van rám, ha elképzelem azt a Watanabe Yuusukét, amint a maszkomat polírozza, amíg én szőlőt eszegetek egy kanapén elterülve. Ezt a képet egyszer mindenképp meg kell festenem. Komolyan, még az ajtómra is ki merném tenni. Bár lehet, jobban járok majd, ha elrejtem a kész remekművet. Még a végén Lala és Lily valami bajszot festenek nekem, csak mert épp olyan kedvük van.
Azt teljesen természetes dolognak tartom, hogy Kodama ért a szereléshez. Mert hát... miért ne értene? Amúgy meg nem is bonyolult megérteni ezeknek a szerkezeteknek a működését. Sajnos most nem hoztam el az ezzel kapcsolatos kézikönyvemet, meg amúgy sem szeretem kivinni a szobámból kedvenc könyveimet. Még kölcsön is csak akkor adom, ha tényleg megbízok az illetőben. Mondjuk azért akad egy-két olyan arrancar, akikben megbízom. Például Ryuunosuke, hisz nélküle még mindig két számjegyű lenne a tetoválásom. Vagy Ceph, hisz ő a légynek se tudna ártani. Túl jó lélek ő ahhoz. Na jó, azért ha arról a shinigamiról van szó, akkor gondolkodás nélkül kibelezné. De az más tészta.
Még az a René is egész normális, bár néha ő is ki tud készíteni a szentbeszédeivel. Még akkor is, ha gyakran igaza van. Nem mintha bíznék abban, hogy valaha is újra látom őt Las Nochesben. Meg hát igazából én teszek neki szívességet azért, mert nem mondom el Aizen-samának azt, hogy ő él és létezik. Nem tehetek róla, egyszerűen nincs szívem megbántani Cephalust azzal, hogy tönkreteszem régi felettesét. Amíg nem áll az utamban, addig hajlandó vagyok eltitkolni Aizen-sama előtt létezését. Kezdek elpuhulni, még a végén Teréz anyussá válok, és majd minden jelentéktelen hollownak jótékonysági szervezetet alapítok. Az kéne még. >.>
Nem sokat hallok Kodama káromkodásából innen, de azért kihajolok az ablakon, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Ő egy feltartott mutatóujjal jelzi, hogy még ura a helyzetnek, mire én biccentek egyet. Tudtam, hogy nem kell csalódnom benne. Meg hát nem azért kapta a 8-as számot, hogy aztán egy olyan kis dolgot se tudjon elintézni magának, mint az autószerelés. Az én seggem alá se dugják oda egyből az aranyozott kispárnát. Még csak az kéne. Elhajítanám az illetőt a párnájával együtt, miután megetetem vele a karját. <.<
Pár perc múlva vissza is tér, s az ablakon behajolva bejelenti, hogy kifogyott a benzin. Összehúzom a szemöldököm, majd a műszerfalra pillantok. Folyamatosan ellenőriztem, és úgy láttam, hogy még van bőven a benzinből.*
- Az lehetetlen, a mutatók szerint... - *bökök rá a műszerfalra, hogy aztán elkerekedett szemekkel pislantsak rá újra. Biztos vagyok abban, hogy még volt benne elég benzin, erre most mégis a 0-ánál áll a mutató. Megvakarom a fejem búbját, mert tényleg nem értem, mi lehet a baj.*
- Biztos csak rosszul emlékeztem. - *csóválom a fejem. Mondjuk még mindig jobb, mintha a motor ment volna tönkre. Üzemanyagból legalább hoztam magammal eleget, hogy az ilyen helyzetekre is felkészülhessek.
Kiszállok a kocsiból, és a csomagtartó felé veszem az irányt, miután elkérem a kulcsokat Kodamától. Kicsit megfáradtan ballagok oda, mégis nagy kő esik le a szívemről. Ezen még tudok segíteni szerencsére. Úgyhogy elő is veszem az egyik tartályt, amiben még van pár liter benzin, hogy aztán megtöltsem azt. Azonban amikor a megroncsolódott alkatrészt észreveszem, kiesik a kezemből az üzemanyag, és szép, fekete folyadék teríti el a betont. Ahogyan a lábamat is, és valószínűleg Kodamáét is.*
- Ez... meg... mi...? - *kérdezem döbbenten, hogy aztán felfedezzem, hogy nem csak egy roncsolódott alkatrész van. Néhány csavar és egyéb izé eltüntetése után - szinte már kitépem őket, hisz gynítom, ennek a roncsnak már lőttek - furcsa szövetet veszek észre, meg apró, narancssárga tojásokat. Petéket. Tekintetem pedig találkozik egy másikkal. Kicsi, gonosz szemek néznek rám, s vigyorog rám valaki a maszkja mögül. És én még rokonomnak tartottam ezt a gyíkszerű lényt...
Tekintetemmel azonnal megfagyasztom a lényt; erre a képességemre különösen büszke vagyok. Ha én is úgy akarom, akkor elég ránéznem valakire ahhoz, hogy mozdulatlanná dermedjen. Most nem fog elfutni a kis parazita.
Egy határozott mozdulattal kapok utána; kis híján sikerül megszöknie a mocsoknak, hisz amint leveszem róla a tekintetem, ismét szabadon tud mozogni. De neki már úgyis mindegy; hiába vergődik a markomban, s nyüszít, mint egy láncra vert kutya, esélye sincs elmenekülni.*
- Nyugodj már le! - *szorítom meg jobban, apró és gonosz szemei ettől egy kicsit kigúvadnak. Nem, nem akarom megölni. Méltóbb büntetést szabok rá.
A kezem kezd kicsit vérezni ott, ahol a hollow harapdált, de annyi baj legyen. Dühömben belerúgok egy kicsit az ócskavasba, ám ezzel is csak azt érem el, hogy legyen rajta egy szép horpadás, meg némi füst is szivárogjon ki.*
- Én autót kértem, nem konzervdobozt. Ráadásul bérelt volt. >.< A kis barátunk ezért még szenvedni fog eleget, teszek róla. - *nyújtom Kodama felé a lényt, ám nem eresztem el. Legalább már nyugton marad, hála az erős szorításnak. Szerintem ő is észrevette, hogy engedek a nyomásnak, ha nyugton marad. Addig se veszem észre, hogy a sebekbe mindenféle mérget fecskendez. Addig jó neki, míg nem veszem észre.*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptySzomb. Dec. 26, 2009 4:42 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán


Miután kijelentettem teljes magabiztossággal, hogy nem rendelkezünk elég üzemanyaggal az induláshoz, Slarin kételkedni kezdett bennem.
- Az lehetetlen, a mutatók szerint...- jelentette ki az 5. Espada.
~ A fenébe! A műszerfalra nem gondoltam... Ha felkel és meglátja mit tettem a kocsival, akkor nekem game over. Most valami isteni csoda nem jönne rosszul.~ gondoltam magamban, miközben egy hatalmasat nyeltem, szemöldökeim elkezdtek összehúzódni a kétségbeesett arcom miatt. Szerencsére ezt Slarin éppen nem látta. Itt már minden pillanat egy órának tűnt. Agyamban a lehető legrosszabb dolgok játszódtak le, amik történhetnek majd velem ostobaságomból kifolyólag.
~ Mi a francért kellett hozzányúlnom? Megmondhattam volna, hogy nem értek hozzá és kész. De nem, én csak mentem és játszottam az eszet, én, aki életemben nem láttam még szerelőt. Nagyszerű vagy Kodama! Megint megcsináltad a hasznot.~ szidtam saját magamat elmémben, utána Slarin száját a következő szavak hagyták el:
- Biztos csak rosszul emlékeztem.
Látva a nő arcát, valamint a mutatón a nullát, olyan diadali érzés fogott el, amihez már csak a zenei aláfestés hiányzott.
- Hm... Meglehet.- tettem még hozzá, azután Slarin kipattant a kocsiból, én meg odaadtam neki a kulcsokat, mert a csomagtartó felé vette az irányt. Megfordult a fejemben, talán van nála még benzin, akkor pedig esetlegesen el tudunk indulni. Bár üres tank miatt, még nem szokott füstölni az autó, szóval reményeim hamar szertefoszlottak. Utazótársam meglátta a kissé megrongált alkatrészeket, utána elejtette a kezében lévő tartályt, s fekete színű folyadék távozott az aszfaltra. Tocsogva a benzinben sóhajtottam egyet, eztán gondolkodtam rajta, hogy beszólok valami elméset, ám inkább elvetettem eme ötletemet.
- Ez... meg... mi...?- kérdezte az Arrancar, miközben elkezdte hajigálni a rongálódott maradványokat.
- Baj?- érdeklődtem, majd próbáltam odahajolni, mivel úgy talán még láttam volna valamit az egészből. Ennek a merész próbálkozásomnak az lett az eredménye, hogy az egyik vasdarab rendesen fejbe kólintott. Kicsit szédülve, homlokomat simogatva tettem egy kört Slarin háta mögött, azután egy fejrázással helyrejöttem. Lassan, de biztosan azért nekem is feltűnt, ennyi részét az autónak nem vertem szét, tehát az ügyben valaki más lehetett a ludas. Az 5. Espada narancssárga izékkel találkozott, amik eléggé undorítónak tűntek.
- Krumplibogár?- tettem fel a kérdést, mert leginkább ahhoz tudtam volna hasonlítani a dolgot. Ekkor Slarin előhalássza azt a gyíkot, akivel nem régiben gyorsan lezajló konfliktusba keveredtem, amiből a végén vesztesen jöttem ki. Úgy tűnt a társam is hadakozni kezdett vele, csakhogy a kicsit Hollow most semmit nem tehetett.
- Hehe! Látod öcskös? Így jár az, aki velünk szórakozik.- kacagtam gonoszan, miközben egy ördögi mosoly is feltűnt a képemen.
~ Nem csak bosszút tudtam rajtad állni, viszont még szereztél is nekem egy kifogást arra az esetre, ha Slarinnak feltűntek volna a szétroncsolt alkatrészek.~ merengtem, s sóhajtottam egyet, majd kisétáltam az út közepére. Zsebre tett kézzel tekintettem köbe, a nagy semmibe. Mintha arra vártam volna, hogy jöjjön értünk valaki, ehelyett valószínűleg most jókat röhögnek rajtunk Las Nochesben, vagy fel sem tűnt nekik az eltűnésünk. Igazából nem is tudtam melyikkel járnánk jobban. Nem sokkal később megtettem az évszázad felfedezését:
- Hát, ezzel sem megyünk már sehová...
Odasétáltam a nőhöz, utána a vállára helyeztem a kezemet, majd nagyon együtt érző hangon így szóltam:
- Ne aggódj! Majd állom a kocsi árának a felét. Feltéve, ha még ebben a túlvilági életben visszajutunk Las Nochesbe.
Ebben a pillanatban elindultam abba az irányba, amerre nemrégiben még kocsival szerettünk volna menni, majd egy halvány mosoly kíséretében hátrapillantottam Slarinra.
- Véleményem szerint ideje lenne elindulni visszafelé.- adtam az ötletet, utána vártam a másik Espada válaszára.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptySzomb. Dec. 26, 2009 8:15 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*A nagy kétségbeesésemben észre se veszem, hogy véletlenül sikerült fejbe kólintanom espada társamat egy vasdarabbal; jobban leköt a probléma megtalálása. Ugyanis tényleg probléma van. Mégpedig az a hülye kis gyíkocska okozta az egészet, amit most a kezemben markolok. Remélem, én nem voltam egy ilyen kis idióta, aki ilyen gyerekes trükkökkel állította el az útjából azt, aki épp nem tetszett neki. Hiába, azért a büszkeségemet ez kihozza a felszínre. Ahogyan az emlékeket is, amikor magányosan bandukoltam Hueco Mundoban, táplálékot keresve. Mondjuk, ha jobban belegondolok, engem csak egy óriás tudott volna ilyen egyszerűen a markában fogni. Nagyra nőttem, na. Meg az étvágyam is nagy volt, de hát kinek nem? A fejlődő hollow szervezet megköveteli magának, ami jár.
A kis bugris még nyöszörög egy sort, de nagyon nem foglalkozok vele. Kodama közvetlensége és megértése váratlanul ér. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy mások viselkedjenek velem ilyen lazán. Inkább én vagyok az, aki ilyen gesztusokkal jelzi szimpátiáját mások iránt. Sokat nem törődök vele, de azt akkor se hagyhatom, hogy más vigye el a balhét. Ez igenis, a gyíkocska hibája, és nem hagyom, hogy Kodama vagy én fizessük ki ennek a roncsnak az árát.*
- Hagyd csak. Közlöm velük finoman a véleményem, és ha nem tetszik nekik, akkor... - *húzódik nagy vigyorra szám, ami ebben a fényben - az autó lámpja még mindig ég - kicsit még ijesztővé is teszi képem.*
-- Akkor bemutatom nekik kedves fracciónjaimat, Lalát és Lilyt. Inkább rajtuk szórakozzák ki magukat, mint rajtam. Talán még szerencse is, hogy hozzám kerültek ők ketten. - *jelentem ki nagy büszkén, és valóban; azt hiszem, hogy így még talán hallgatnának is rám. A bemutatkozás sem volt olyan vészes, hiszen lehetett volna rosszabb is. Mondjuk néha azért sikerült felkapnom a vizet - szokás szerint - , de van egy olyan rzésem, hogy nem tiltakoznának, ha kikiáltanám játszótérnek azt az autóbérlő helyet. Meg hát, én már előre kifizettem a bérlési díjat... A szerződés? Csak mutassák meg és darabokra tépem az orruk előtt. Majd a kezükbe nyomom a gyíkocskát, hogy tőle szedjék el a díjat. Bár szívesebben ereszteném el az öcsköst a kis tökéletességmániás Hikage szobájában. Oda aztán nyugodtan lepetézhet. Mondjuk az orgonájában. Legalább nem kell többet azt a nyivákolást hallgatnom. Én meg majd igyekszem ártatlan fejet vágni az egészhez. Úgy se tudja rám bizonyítani, hogy én vagyok a tettes. Hehe.
Kodama ezután elindul előre, majd még hátrafordul, hogy jelezze, hogy ideje megkezdeni a gyalogtúránkat. Egy lemondó sóhaj kíséretében még hátraszaladok a zacskóért, mert hát az a hummusz igenis, drága volt, és nem vagyok hajlandó pazarolni. Pár sonidoval be is érem espada társamat, az egyszerű, fehér szatyrot a hátamnak vetem, míg másik, kissé vérző kezemben a már elcsendesedett - gyanúsan elcsendesedett - gyíkot lóbálom. Erős a késztetés, hogy még utólag felrobbantsam azt a konzervdobozt, azonban gyakorlatilag tocsogunk mindketten az olajban, és nem akarok egy robbanást kockáztatni. Azért remélem, hogy nem találkozunk út közben tűzköpő hollowkkal. Nem hiszem, hogy bármi esélyük lenne ellenünk, de hát azért mégis csak kellemetlen lenne lángoló talpakkal hazafutni. Hogy néznénk már ki? Na nem mintha rinyálnék, csak mert kicsit koszos lett a nadrágom, de azért mégis... Az megalázó lenne, ha lobogó tábortűzként jutnánk vissza Las Nochesbe.*
- Azért örülök, hogy legalább az útitársam nem olyan nyafogós és elkényeztetett kis senki, mint a többi. A legtöbb arrancar, akit eddig megismertem, eddigre már kikészített volna. Egész normális vagy. - *ballagok tovább, és még némi mosoly is bujkál a szám szélén.
Érdekes, már nem is érzem a kezemen a fájdalmat. Tudom, hogy nemrég még vérzett, most mégis kellemesen zsibbad. Egy idő után már annyira zsibbad, hogy csak felhívja magára a figyelmet. Látom, hogy a kis dög még mindig ott van, és nem mocorog. És apró, narancssárga hólyagokat is megpillantok, amik eddig biztos, hogy nem voltak ott.*
- Ez meg mi a franc? - *próbálom erősebben megszorítani a gyíkot, mert biztos vagyok abban, hogy ez is az ő hibája. Ami nem jön össze, mert még a kisujjam se tudom mozgatni.
Már csak idegesen morgok a felfedezésen; semmi kedvem panaszkodni, én nem szoktam olyat. Aztán érzem, hogy még több meglepetést is fog még okozni a kis nyomorék. Egy kicsit szédülni kezdek, de próbálok nem foglalkozni vele. A fejemre azért kiül a morcosság, hisz nem éppen az edzett idegeimről vagyok híres. Igen, képes vagyok úgy folytatni az utam, mintha semmi se történt volna, és úgy állok, hogy Kodama ne lássa meg a kezemet. Nem vagyok hajlandó gyengeséget mutatni. Főleg nem egy espada társam előtt. Úgyhogy inkább elkezdek szövegelni. Úgy mindenről. Anekdotákat, történeteket, amikbe néha sikerül belecsempésznek egy-egy filozofikus gondolatot is. Nem tartom magam valami nagy filozófusnak, de érdekel a téma, és elég sokat olvasok erről. A lélegzésem egy idő után kicsit nehezebbé válik; tudom, hogy a kis nyomorék hibája, azonban így elengedni se tudom.*
- Egy kicsit álljunk meg pihenni. - *szólok jó pár kilométer séta után. A főutat még mindig nem látjuk, és a közelben egy hatalmas hollow csordát is érzek, azonban az a valami, amit a féreg a testembe juttatott, pihenésre késztet.
Leülök az út szélén egy kőre, a kezemet – amelyikben a gyíkot tartom, és apró, narancssárga kelések keletkeztek rajta – a hátam mögé rejtem. Nem akarom Kodama orrára kötni. Keményebb fából faragtak. Nem vagyok egy nyafka kis csitri, aki már ennyitől is kiakad*
- Ha ilyen tempóban haladunk, akkor sose érünk haza. Mi lenne, ha megkérdeznénk egy kedves, bár kissé fejletlen fajtársunkat, hogy helyettesítse az autó szerepét? - *vetem fel az ötletet, lassan és tagoltan beszélve. A légzés határozottan nehezebb, de nem akarom, hogy bármilyen nyoma is látszódjon a gyengeségemnek. Biztos vagyok abban, hogy el fog múlni. Csupán egy kis pihenés kell nekem. Esetleg egy forró fürdő, meg Zilbi társasága…*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyVas. Dec. 27, 2009 6:40 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

Slarin úgy volt vele, hogy nem áll majd szándékában kifizetni az autót, amúgy meg csak próbáljanak meg szólni valamit.
- Nos ebben végül is van valami, elvégre nekünk hatalmunk van Las Nochesben, vagy mi.- mosolyodtam el. Érdekes módon mutatkozott meg rajtam a nagy felsőbbrendűség érzet, bár az 5. Espadát eszesebbnek tartottam, mint magamat. Amikor valakinek van lehetősége valamire, az éljen vele, amíg megteheti. Ez teljességgel természet, viszont akárhányszor láttam is be ezt, nem tudtam gondolataimnak megfelelően cselekedni. Útitársam felhozta még két fracciónját is, az ikreket. A kissé gonosz ötletre kacagtam egyet behunyt szemmel, mialatt a tarkómat vakargattam.
- Hehe! Nos, volt már szerencsém a lányokhoz. Nagyon aranyosak, bár néha egy csöppet engedetlenek. Mellesleg úgy vélem nem is lehetnének jobb helyen, mint nálad.- jelentettem ki. Idő közben a saját alárendeltjeimre gondoltam. Kíváncsi voltam vajon mit csinálhatnak ezekben a percekben? Mondjuk őket ismerve bizonyára megtalálták a saját maguk "szórakoztató" elfoglaltságát. Slarin még visszarohant a tasakért, amiben az élelmiszer volt, utána nekivágtunk a hosszú és fárasztónak ígérkező utat. Az 5. Espada még mindig azt a gyíkot lóbálta a másik kezében, persze ez érthető, amennyiben meg szerette volna tartani. Baktatásunk közepette előfordult, hogy visszanéztem a magunk mögött hagyott járműre, egy kis idő után pedig már a láthatáron sem volt. Egész végig zsebeimben hevertek a kezeim, egy követ rugdostam magam előtt már pár száz méter óta, katanám meg az oldalamon összevissza himbálózott. Az a kevés olaj, ami az arcomra spriccelt, kezdett megszáradni, ezért kicsit kényelmetlen érzést adott, mert, amikor arckifejezést váltottam néha húzta a bőrömet.
- Ha hazaérünk, két napig fogok a zuhany alatt lazsálni.- jelentettem ki már egy kevés dühvel a hangomban, mialatt a képemet vakargattam.
- Azért örülök, hogy legalább az útitársam nem olyan nyafogós és elkényeztetett kis senki, mint a többi. A legtöbb arrancar, akit eddig megismertem, eddigre már kikészített volna. Egész normális vagy.- jelentette ki a mellettem sétáló nő, ráadásul még el is mosolyodott.
- Igazán? Köszönöm, jól esik ezt hallani. Én is nagyon rendesnek talállak.- vigyorodtam el, miközben Slarinra tekintettem.
- Tudod, szeretek jóban lenni az ismerőseimmel. A rengeteg Arrancar közül majdnem mind utálja egymást, pedig nem tudom felfogni miért. Persze a természetünk is más, mint a többi élőlényé, de szerintem sokkal nagyobb erőre tudnánk szert tenni, amennyiben összefognánk, kiállnánk a másikért. Sajnos sokunkkal hiába próbálnám ezt megértetni, valószínűleg kinevetnének.- fordítottam komolyabbra a szót, miközben ökölbe szorultak a kezeim, bár ez nem látszott, hiszen azok a nadrágom tároló részeiben foglaltak éppen helyet. A szemhéjaim lejjebb ereszkedtek, miközben az aszfaltot bámultam. Talán ehhez hasonló komolyságot még nem látott tőlem Slarin, viszont ez a szavaimból is sugárzott.
- Hát rendben, engem nem érdekel! Öljük meg az összes ellenfelünket! Legyünk kegyetlenek! Pusztuljon minden egyes lélek, aki az utunkba kerül és ellentmond akárminek, ami a gondolatmenetünkkel kapcsolatos... De együtt csináljuk! Együtt... Mert, ha tudnám, hogy egy olyan közösségben szolgáltam, akik tisztelték, becsülték egymást, akkor már örömmel halnék meg. Te gyengének tartasz... emiatt?- érdeklődtem az 5. Espadatól. Kíváncsi voltam egy olyan személy véleményére, aki rangban magasan fölöttem áll, ráadásul ezek után már úgy hiszem, barátnak is nevezhetem. Slarin arcán egy csöppnyi morcosságot lehetett felfedezni. Talán unta már az utat, vagy csak az én szövegelésem tett be neki. Ez rejtély volt. Minden esetre csöndben maradtam, tovább bámultam a hatalmas semmibe. Olykor fejemet a holdra emeltem. Ilyenkor emlékek sorozata bombázta elmémet, mik nagy többségben rosszak voltak, s még a tapasztalatlan Hollow koromra nyúltak vissza. Slarin hirtelen elkezdett beszélni, de eléggé furcsa volt, mivel eddig nem volt annyira jó hangulatában. Ez talán egy olyan személynek nem is tűnt volna fel, aki nem foglalkozik másokkal, csakhogy nálam ez teljesen másként volt. Most, mintha szerepet cseréltünk volna, én lettem az, ki csak hallgatott, társam pedig megállás nélkül mondta a magáét. Gyanakvó arckifejezéssel fordítottam szemeimet oldalra a nőre, néha pedig egy "Aha.", vagy "Igazad van." rövidke mondattal kapcsolódtam be, nehogy túl feltűnő legyen, hogy alaposan szemmel tartottam.
- Egy kicsit álljunk meg pihenni.- szólalt meg az 5. Espada, én meg halkan jeleztem beleegyezésemet:
- Rendben van...
Ekkor oldalra kaptam a fejemet egy nagy ordítás miatt, nagy valószínűséggel egy nagyobb Hollow hangja volt.
~ Remélem nem fognak megtámadni minket.~ gondoltam magamban. Slarin egy kőre ült, kezét pedig maga mögé rejtette. Én előtte ácsorogtam a távolba bámulva.
- Ha ilyen tempóban haladunk, akkor sose érünk haza. Mi lenne, ha megkérdeznénk egy kedves, bár kissé fejletlen fajtársunkat, hogy helyettesítse az autó szerepét?- érdeklődött a nő.
- Ez nem rossz ötlet.- fejeztem ki magamat egyszerűen, ám érthetően.
~ Most mit kellene tennem? Hagyjam, amíg magától elmondja, hogy valami nem stimmel? Á, neeem. Sosem mutatná akármilyen jelét, a bajnak. Muszáj leszek felhozni a témát. Majdcsak nem haragszik meg rám.~ merengtem el. Néhány pillanat elteltével leguggoltam elé. Ugyanazzal a gyanakvó, veszélyt érző nézéssel pillantottam a nő szemeibe.
- Slarin! Minden... rendben van?- tettem fel a kérdést, azután vártam a válaszát. Nem fogom túlerőltetni a dolgot, elvégre abból semmi jó nem származna. Ezzel a rövidke érdeklődéssel nem feszítettem túl a húrt, ám Slarin észreveheti, hogy rájöttem, valami nem oké vele kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyHétf. Dec. 28, 2009 2:33 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*Érzem, hogy minden egyes levegővétel egyre nehezebben megy, ráadásul az egyik karomat - amiben a gyíkot fogom - nem tudom mozgatni. Még a hollow kaparászását sem érzem, csupán hallom, amint halkan, alig hallhatóan nyüszít, mert ő szabadulni akar. Elengedném szívesen, ha tudnám. Ám az ujjaim is teljesen érzéketlenek. Hiába küldi az agyam a parancsot a mozgásra, az nem érkezik el. Csak felesleges erőlködés az egész. Legalább már tudom, hogy mit érezhet az, akit a szemeimmel paralizálok.
Miután kérek egy kis pihenőt, és leülök egy kőre, próbálom összeszedni magam. Egész úton beszéltem - egyrészt éreztem, hogy addig is jobban tudok a lélegzési ritmusomra figyelni, másrészt pedig eltereli a figyelmem, a gondolataimat. Nem vagyok hajlandó egy parányi gyengeséget sem mutatni mások, pláne nem egy másik espada előtt. A vereségem után megfogadtam, hogy keményebb leszek, és erősebb, mint valaha. S hogy elégedett vagyok-e most, hogy az 5-ös szám virít a lapockámon a régi és megszokott 15-ös helyett? Nem, hisz nem hatalomra éhezek. Hanem erőre, ami segít abban, hogy egyedül is bármikor kivesézhessem azt a shinigamit, akitől azt a vereséget szenvedtem. Már az emléke elég ahhoz, hogy ökölbe szorítsam kezem - jelen esetben csak azt, amelyikben a zacskót tartom, hisz a másikat még mindig nem tudom megmozdítani - , a gyűlölet pedig szétáramlik a testemben. Egy ilyen kis apróság, mint egy lebénult kar nem fognak megakadályozni abban, hogy véghez vigyem a nagy tervemet. Lehet, valóban szükségem lenne segítségre ahhoz, hogy a kezem ismét ép legyen, de nem fogok segítséget kérni egy olyan személytől, akit még alig ismerek. Na jó, talán van egy olyan arrancar a földön, akinek el merném mondani, hogy gáz van. De gyanítom, hogy ő, kinek ezt a hatalmas fejlődést köszönhetem, most néhány doboz bonbon társaságában feszít a szobájában, miközben az egyik nyálas regényét olvasgatja. Hiába, neki is vannak szépséghibái, de... legalább meg tudok bízni benne annyira, hogy tudjam, ő nem nevetne ki azért, mert ilyen állapotba kerültem. Előbb-utóbb pedig tuti elmúlik a bénulás. Csak hát, ahhoz el is kéne engednem valahogy ezt a gyíkszerű hollowt, ami éppenséggel lehetetlenség.
Egy pillanatra behunyom a szemem, s próbálok a légzésemre koncentrálni. Egy kicsit mintha szaporább lenne a megszokottnál, ám azzal a tudattal nyugtatom magam, hogy odahaza vár engem a finom bor és az "A Modern Orvostudomány" már félig elolvasott kötete. Egy hollow messzi ordítása viszont visszarángat a valóságba. Nem, nem az jelzi számomra, hogy bajban lennék, vagy tartanék attól, hogy megtámadnának. Csupán nehezemre esik elismerni a tényt, hogy nagyon messze lehetünk Las Nochestől, és gyalog akár egy teljes napba is telne, mire odaérnénk. Sonidoval csak feleslegesen pazarolnánk az energiánkat ilyen hosszú távon. Pláne így, hogy egyre nehezebben kapok levegőt, és a fejem is egészen vörös lesz - kivételesen nem a "tsunedereségemtől", hanem a forróságtól, amit a méreg okoz nekem. Bizonyára lázas is vagyok, de csak mosolyogni tudok a felfedezésen. Nem fogok senkinek se panaszkodni. Ha mégis, azt csak annak az arrancarnak, akiben feltétlenül megbízok. Biztos vagyok abban, hogy tudna segíteni, ha itt lenne. Hisz már nem egyszer pozitívan csalódtam Ryuunosukéban. Ő biztosan tudná, mi a megoldás...
Szemeim azonnal tágra nyílnak, amikor a másik espada rákérdez, hogy minden rendben van-e. Valószínűleg feltűnt neki, hogy nem vagyok éppen tökéletes állapotban, de nem mondhatom el neki, hogy mi is történt, amíg ő nem figyelt. Vagyis hát én tereltem el a figyelmét. De akkor sem engedhetem meg magamnak, hogy segítséget kérjek. Én szeretek egyedül boldogulni. Valakinek példát kell mutatnia, ha mások már nem teszik… Lehet, hogy valóban rögeszmémmé vált a „nálam gyengébbek védelmezése”, na persze inkább a személyiségem, mint a fizikai erőm által, de én így érzem jól magam a bőrömben. Ha egy ilyen apró dolog miatt nyűglődni kezdenék, akkor mégis hogyan bizonyíthatnám be rátermettségemet azoknak, akik szemében örökké erősnek akarok tűnni? Ha azt látják, hogy önmagam sem tudom megvédeni, akkor nem fogják a segítő szándékomat elfogadni. Hisz gyengének látnának, erőtlennek. Azt pedig sosem viselném el.
Az arcom még vörösebbé válik a feltételezéstől, már ha lehet ennél vörösebb. Mérges pillantást vetek Kodamára, csak hogy érezze, hogy nem vagyok hajlandó panaszkodni. Sem a hosszú út, sem a kis mérgezés miatt.*
- Úgy nézek én ki, mint akinek valami baja van? - *rivallok rá, bár félek attól, hogy a tekintetemből látszik, hogy valójában igencsak szenvedek valamitől.*
- Csak egy kicsit… elfáradtam. Egy kis kaja, aztán rendbe jövök. - *teszem le a zacskót a földre, hogy ugyanazzal a kezemmel kivegyek belőle egy hummuszt, és Kodama markába nyomjam. A jobb kezem, amiben a gyíkot tartom, most magam mellett lóbálom, és igyekszem úgy fordítani, hogy Kodama ne lássa meg rajta azokat a kicsi, narancssárga pöttyöket.*
- Tessék, egyet egyél te is. Ez az utolsó két darab, de nincs kedvem tovább cipelni a szatyrot. Ezt megesszük, aztán meglátogatjuk azt a hollow csordát. Ha meg mernek ellenkezni, akkor meg lemészároljuk egy-két társukat. Bár szerintem már attól beijednek majd, ha szabadon engedjük a lélekenergiánkat. - *próbálok mosolyogni, ám éppen csak megremeg az ajkaimnak a széle. Megint kicsit szaporábban veszem a levegőt, a fejem pedig még mindig vörös, és még forró is a láztól. De nem fog legyűrni ez a kis nyavalyás a jobb kezemben.
A hummusznak érdekes módon nem érzem az ízét, talán ez is a méreg miatt van. Ám most percek alatt befalom. Érzem, hogy az energia most jótékonyan segít küzdeni a méreg ellen. Most még a szósz se folyik ki a pitából, csak egy-két kisebb zöldségdarab az, ami a földre pottyan. Még utoljára megtörlöm a számat az egyik Aizenes szalvétával, az üres zacskót az egyik zsebembe, a naplóm mellé tűröm – hisz szemetelni azért nem fogok - , majd a kardomra támaszkodva tápászkodok fel a kényelmet nem éppen biztosító kőről.*
- Akkor induljunk, bár ha jól látom, épp errefelé jönnek. - *vigyorgok egyet, s haladok a csorda felé. Bár az talán már Kodamának is feltűnik, hogy a hajam kissé csapzottabb most, mint eddig, és egyszer-kétszer mintha megbicsaklana a lábam is a terheléstől…*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptySzer. Dec. 30, 2009 6:23 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán


Espada társam olyan reakciót mutatott, amelyre nem számítottam. Persze eddig is gondoltam arra, hogy ő nem éppen egy olyan típus, aki másoknak tart kiselőadást a problémáiról.
- Úgy nézek én ki, mint akinek valami baja van?- szidott le elég félelmetes hangon. De a szemeiben láttam az igazságot, valamint a viselkedése is arra utalt, nincs minden rendben. Egy ilyen kérdés miatt senki nem kapná fel a vizet, csupán abban az esetben, ha titkolni akarja az igazságot. Legalábbis viszonylag hosszú életem alatt ezt tapasztaltam. Szemeim nagyra nyíltak, majdnem a szám is tátva maradt, azután megbánóan fordítottam tekintetemet oldalra, s halkan így szóltam:
- Bocsáss meg! Nem akartalak kétségbe vonni...
~ Ez aztán büszkeség! Nem hiszem, hogy találkoztam volna valaha olyan emberrel, akiben ekkora makacsságot tudtam felfedezni.~ gondoltam magamban. Én már rég lemondta a hatalmas büszkeségemről, amit régen hordoztam a szívemben. Igazából nem tartottam magamat többnek egy gyilkosnál. A nézeteim megváltoztak egy ideje. Mik vagyunk mi valójában? Szörnyetegek. Aki bele tud ebbe törődni, az többre viheti, mint a többiek.
- Csak egy kicsit... elfáradtam. Egy kis kaja, aztán rendbe jövök.- tette még hozzá mondanivalójához Slarin, miután kivett a zacskójából egy humuszt. Kivettem kezemet a zsebemből, ő pedig belenyomta az ételt a tenyerembe.
- Köszönöm szépen!- mondtam. Igazából nem éreztem magamat éhesnek, viszont nem szerettem volna elutasítani a nő ajánlatát, lehet azzal is csak hergeltem volna.
- Ha megengeded...- szóltam, ezt követően leültem ugyan oda, ahol Slarin csücsült. Egyik kezemben az ételt tartottam, a másikat meg a térdemre helyeztem. Szemeimmel újra a nagy semmit fürkésztem, mialatt kis harapásokkal, megfontoltan pusztítottam a kaját. Néha szemem sarkából az 5. Espadára figyeltem. Úgy éreztem, mintha valami nyomná a lelkét, ami miatt elzárkózik a külvilágtól.
- Tudod...- kezdtem bele a beszédembe.- Előttem nem kell bizonyítanod semmit. Én már elismertelek, nekem az a tény is elég, hogy magasabb rangban állsz, mint én... Ez nem olyan nyálas, hízelgő duma akart lenni, csupán közöltem. Gondoltam jobb, ha tudod, mert ez tény.- fejeztem be végül a mondandómat. Ekkor eszembe jutott, amit Slarin a Hollowokról mondott.
- Hm, valószínűleg igazad van. Bár lehet lesz majd köztük egy-két nagy legény is, azokat majd csak finoman a földbe kell döngölni. A többi már úgysem fog kötözködni. Legalábbis ajánlom nekik.- szólaltam ismét meg, szám szélén egy félmosollyal. Nem sokkal később pedig befejeztem az evést. Felálltam, után megvártam, amíg társam is befejezi a táplálkozást. Látszott, hogy Slarinnak nehezére esik mozogni, de nem segíthettem neki. Nincs hozzá jogom, hogy a semmibe tiporjam a kívánságát. Minden esetre számomra nem volt éppen megszokott, hogy elutasították a segítségemet, bár nem is mindenkinek ajánlottam fel azt.
- Akkor induljunk, bár ha jól látom, épp errefelé jönnek.- adta az ötletet az 5. Espada, amire helyeselően bólintottam. Bandukolásunk után pár perccel valóban egy Hollowokkal teli bandára akadtunk. Nagyjából tizenöten lehettek, nem számoltam meg őket.
- Üdvözletem!- köszöntem oda a csapat lidércnek, akik között voltak elég furcsán kinéző fejek. Tekintetem szigorúra változott, amelyből most csakis felsőbbrendűség és önbizalom érzet sugárzott.
- Mi Hueco Mundo urának, Aizen Sousuke- samának az elsődleges alárendeltjei vagyunk. Mindketten az Espada tagjai. Szeretnénk, ha megmutatnátok nekünk, hogyan tudnánk visszajutni Las Nochesbe!- szólítottam őket fel, kezeim pedig a zsebemben hevertek.
- Tényleg? Hát ide nem nagyon jutnak el a ti nagy Aizen- samátok parancsai. Miért kellene engedelmeskednünk nektek?- kérdezte az egyik Hollow, amelyik a legnagyobbnak bizonyult az összes közül. Ebben a pillanatban a szemeim fénye arra a lidércre vetődött.
- Nem értettem kristály tisztán, amit mondtál az imént...- jelentettem ki, eléggé mély hangnemben.
- Talán süket vagy? Egy ilyen kis törpe nekem nem fogja megmondani mit tegyek!- ordította a Hollow. Ekkor szemeim sarkából Slarinra tekintettem, azután halkan így szóltam:
- Megtisztelnél vele, ha rám bíznád.
A következő pillanatban eltűntem, majd Sonido segítségével már a nagy lidérc maszkja előtt tűntem fel. Lehunyt szemhéjakkal álltam előtte a levegőbe, két tenyerem meg még mindig a nadrágom tároló részeiben volt. Egy gyors és határozott rúgást indítottam felé a jobb lábammal, amitől azonnal padlót fogott. A többiek riadtan, megdermedve tekintettek fel rám. Lassan leereszkedtem, ezt követően talpamat az aszfalton heverő Hollow fejére helyeztem.
- Van még valaki, akinek hozzá hasonló gondolatai támadtak?- érdeklődtem fejemmel a heverésző lidércre bökve. Erre a többi lény csak hallgatott.
- Igazából nem is tőlem kell félnetek. Az a nő ott mögöttem még nagyobb erőfelszabadításra képes, és a türelme is hamarabb elfogy, mint az enyém.- mosolyodtam el gonoszan, ezt követően vártam a történéseket.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyVas. Jan. 03, 2010 10:02 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

*Minden erőmet összeszedem azért, hogy az út hátralevő felén még életképes maradjak. A zsibbadás a kezemben kezd átalakulni égető fájdalommá, és már érzem azt is, hogy a kis gyíkocska hevesen kezd el mocorogni, hogy végre kiszabaduljon. Megerőltetem magam, és még egyszer megszorítom - de most úgy, hogy semmi se maradjon belőle. S mi lesz a hollow-val, aki ilyen halált hal? Szépen... elporlad. Mintha csak a sok homok része lenne, amivel megtömték ezt a síkot. Bolond voltam, amiért nem pusztítottam el már akkor, amikor Kodama futni akarta őt hagyni. Viszont vele ellentétben én életben maradok, és továbbra is Las Noches egyik legfontosabb arrancara maradok, míg ő... Ő csak egy jelentéktelen kisállat, senkinek sem tűnik fel hiánya.
Remélem, hogy Kodamának nem tűnik fel, hogy mit tettem. A kezemre pillantok, ami már piros; valószínűleg az arcom is az. Érzem, hogy lázas vagyok, és Hueco Mundoban először - fázok. Elég orvosi könyvet olvastam arról, hogy be tudjam tájolni a tüneteket, és gyanítom, hogy szükségem lesz pár nap pihenésre ahhoz, hogy felépüljek teljesen,
A hollow csorda csak egy azok közül, akik Hueco Mundot járják. Van belőlük bőven, és megfigyelhető ugyanaz a felállás. Mindig van egy nagylegény, aki a legerősebbnek képzeli magát, és általában ő kezdi mások provokálását. A többiek meg csak követik ők, és ha azt látják, hogy beszáll egy balhéba, ők is csatlakoznak. Bátorítja őket a tudat, hogy a kis bandavezérük is harcba száll. Persze, kinézem mindegyikükből, hogy igazából csak azt az alkalmat várják, amikor végre felfalhatják a másikat. Az erős marad, a gyenge elpusztul. A legfőbb túlélési törvény hollowföldén.
Hagytam, hogy Kodama előre lépjen; a kis gyengeségem most amúgy is akadályozna abban, hogy intézzem a dolgokat. És hogy is fogalmazzak... nem vagyok a szavak embere, vagyis arrancara. Szeretem a társaságot, meg minden, bár azt igazán nem értem, miért tartja tőlem mindenki a két lépés távolságot. Nem hiszem, hogy olyan félelmetes volnék. Csupán kiállok magamért és másokért, ha kell. És hát... nem vagyok olyan jó tárgyaló. Hamarabb elvesztem a fejem, mintsem értelmes érveket hozzak fel. Most ez úgy hangzik, mintha valami idióta izomagy lennék, mi? Pedig nem vagyok az, csupán a dolgokat szeretem a lehető legegyszerűbben elintézni. És nincs is egyszerűbb egy-két ökölcsapásnál, amikor megmutatod, hogy ki a főnök a háznál. Kevesebb energia, és jobban megmarad az emlékekben, mint esetleg néhány érv.
A fejem a földre szegezem, ép kezemmel pedig a kardomat markolászom, amely most gyakorlatilag támaszként szolgál. Nehezemre esik egyenletesen venni a levegőt, ám valamivel könnyebb most, hogy legalább végeztem a gyíkkal. Neki legalább gyors halála volt. Én még szenvedhetek egy sort.
Ahogy gondoltam, a legnagyobb hollow az, aki van olyan merész, hogy visszapofázzon.
Biccentek Kodamának, aki azt mondja, hogy szeretné ő maga elintézni a dolgot. Tehát észrevette rajtam, hogy nincs minden rendben. Meg hát, a férfi büszkeség. Azt hiszem, a büszkesége csorbába esne, ha nem hagynám, hogy ő paszírozza az úttestbe a hollowt. Hosszú idő után pedig először a helyemen maradok, és csak figyelek anélkül, hogy közbeavatkoznék. Nem az én stílusom, én mindig cselekszek, ha alkalmam adódik rá.
Hatásos módszerrel intézte el a nagypofájú hollowt, magamban meg is dícsérem emiatt. A többi lidérc pedig érdekes módon hallgat ennek hatására. Amikor viszont Kodama rólam kezd el beszélni, arcom színe még vörösebbé változik, miközben még mindig az aszfaltot bámulom leszegett fejjel. Sose szerettem, ha ilyen módon kivételeznek velem. Rang... Cöhh, igazából miben változtatott meg? Semmiben. Attól, mert kaptam egy tetoválást, én még továbbra is ugyanaz a Slarin maradtam, aki előtte is voltam. A céljaim nem változtak, és a személyiségem sem. Ugyanúgy szeretek kikapcsolódni egy jó könyvvel a kezemben, szeretném befejezni a képregényem, és szeretnék minél több időt eltölteni azokkal, akik fontosak nekem. Ám nem vagyok hajlandó olyan nagyképűvé és arrogánssá válni, mint bizonyos más espadák - igaz, Kodama érdekes módon kivételt képez közülük - , és nem hagyom magam egy rang miatt megváltoztatni. Igazából csak a lehetőségeim lettek nagyobbak így, az 5-ös számot birtokolva. Már nem mernek annyian belém kötni, meg egyfajta tisztelet is övez. Csak hogy miért, azt igazából nem értem. Nem tudom, hogy mi az, amit annyira lehet bennem tisztelni. Én csak önmagam maradok annak ellenére, hogy sokat változok.
Valami szitakötő szerű hollow úgy tűnik, hogy belém akar kötni, de egy pillantás elég ahhoz, hogy megállítsa. A nagydarab hollow már feltápászkodik, beletörődve a helyzetbe, én pedig ellentmondást tűrően kijelentem.*
- Te viszel haza minket. Biztos elbírsz két törpét. Ha nem teszed, egyszerűen szétmarcangolunk téged meg a kis barátaidat is. - *húzom ki magam, s igyekszek a lehető legtöbb erőt sugározni magamból. A magabiztossággal sosem volt gondom, de nem vagyok jó színész. Tudom, hogy látszik rajtam, hogy nincs minden rendben.
A megrökönyödött tekintete cseppet sem tud meghatni. Azt hiszem, az is látszik rajtam, hogy komolyan gondolom a dolgot. Viszont a mostani állapotomat végignézve biztos, hogy csak hátráltatnám Kodamát, ha gyalog indulnánk haza.
Ki is szemelek egy megfelelő "ülést" a hollow maszkján; érdekes, a barázdák rajta mintha autóüléseket formálnának. Igaz, nem olyan kényelmesek, de megteszi. Egy sonidoval fel is mászok a hollow fejére, azonban igen meredeket kéne lépnek - vagyis másznom ahhoz, hogy a kiszemelt helyre kerüljek. Látom, hogy Kodama már ott van. Végtére is, ne ezen múljon a hazajutás.*
- Segítenél? - *kérem meg, s nagy sajnálatomra most igencsak látszik az a kezem, amivel nemrégiben még azt a gyíkot fogdostam. Csúnya hólyagok terülnek el a kézfejemen, az egész fuzzadt és piros is. Égető a fájdalom, hisz nekem közben az egyik barázdát kell fognom a maszkon, hogy le ne essek. Fel is sérti bőrömet, és egy kevés vérem is kisarkan. De mindegy is; csak érjünk haza hamar. Akkor majd végre elláthatom ezt a kis apróságot.
A többi hollow nem tudja eldönteni, hogy követnek-e minket Las Nochesbe, vagy sem, ám a nagylegény kénytelen arrafelé vetni a lépteit. Mondjuk olyan szempontból kényelmesebb a lidércjárat az autónál, hogy nem kell figyelnem a vezetésre. Csak arra, hogy nyugton maradjon a dög. Egyszer-kétszer meg is jegyez út közben pár dolgot, amire én rendszerint két szóval válaszolok: "pofa be". Az egyik esetnél már igazán hangosan; azt hiszem, akkor érti meg a hollow igazán, hogy nem érdemes kötekednie se Kodamával, se velem.*
- Ma feltettél jó néhány érdekes kérdést. - *kezdek el beszélni, amikor már úgy érzem, hogy kicsit csillapodott a lázam. Nem engedhetem meg magamnak, hogy még gyengébbnek tűnjek. Egyszerűen nem szeretem, ha kevesebbnek gondolnak, mint amilyen vagyok.*
-- Azt hiszem, a hollowsággal együtt jár a káosz is. Bárki képes lenne felnyársalni a barátját, ha úgy érzi, hogy akadályozza őket. Persze nekem is vannak barátaim; olyan személyek, akik fontosak nekem, és ha kell, kiállok mellettük. Viszont ha egy küldetés sikeréről van szó, akkor félre kell tennem az érzelmeimet. Ha te így gondolkozol, attól még nem leszel gyenge. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mersz másképp gondolkozni, mint a többiek. Nem vagyok egy nagy szónok, de remélem, érted, mit akarok mondani. S a bizonyítás... Éngem nem érdekelnek a rangok. Én csak magamnak akarok bizonyítani azzal, hogy erős maradok. Hiszen ha magam nem tudom megvédeni, akkor a arátaimat sem, ha épp szükségük van rám, nem? - *mosolyodok el, ekkorra már lehunyom a szemem, és hátradőlök. A hollowbuszunk rázkódása igazán émelyítő, de legalább kicsit pihenhetek. Még a fájdalom is egészen elviselhető abban a tudatban, hogy pár óra múlva Las Nochesben leszünk.*
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyPént. Jan. 15, 2010 1:57 pm

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán

Mielőtt akcióba léptem volna, Slarin egy bólintással jelezte egyetértését. Beszédem utána a Hollowok mind meghátráltak.
- Azt hiszem, megértettük egymást...- fordítottam el fejemet a másik irányba, visszavettem az előbbi szigorú hangnememből is. Igazság szerint nem szeretem mutogatni az erőmet, de néha nem hagynak más választást. Az ilyen fejletlen marháknál meg mit tehettem volna? Megkérni őket, angyali arckifejezéssel, hogy legyenek oly kedvesek elvinni minket Las Nochesbe? Ugyan már! Nem az én stílusom. Néhány esetben a legjobb teljesen ridegnek maradni annak ellenére, miszerint egyáltalán nem azt mutatod, amire gondolsz. Mire is gondoltam valójában? Semmi különösre. Csak szerettem volna már otthon lenni, ami szerintem teljesen érthető volt. Azt pedig nem mondhatták, hogy nem mondtam normálisan. Végül is mi akadályozott volna meg a legyilkolásukban? Csak azért nem bántottam különösebben egyiket sem, mivel valamilyen szinten ők is részei ennek a helynek, melyre nálam legjobban ráillik az otthon szó. Mindennek ellenére úgy nézett ki a dolog, volt még valaki, aki az 5. Espadát kiszemelte magának, csakhogy a hölgy tekintete azon nyomban megfékezte a lidércet. Lassan fordítottam hátat, azután komótosan ballagtam a nő mellé. Fél szemmel odapillantottam, ahogyan lesütötte a fejét. Pár pillanattal később a lenyomott nagyszájú is a lábára állt.
- Te viszel haza minket. Biztos elbírsz két törpét. Ha nem teszed, egyszerűen szétmarcangolunk téged meg a kis barátaidat is.- jelentette ki Slarin. Kétség sem fért hozzá, nem tagadhatták meg a parancsot, azt kellett tenniük, amire utasították őket. Ez egy legyőzött és egy becsület nélküli lény feladata. Már pedig a Hollowok nem rendelkeznek efféle erényekkel. Sosem tették, talán csak nagyon kevesen belőlük, viszont azok sem ilyen formájukban. Némelyik Arrancar hiába változott meg külsőre, legbelül ugyanaz az elvetemült őrül maradt, akinek nem számít semmi, csak az ölés. Én úgy gondolok erre, amennyiben kaptunk egy ilyen lehetőséget, használjuk ki minden téren. A változás úgyis elkerülhetetlen, a konzervatívokat kitaszítják, a kitaszítottak pedig általában rosszul végzik. Végül is arra a döntésre jutottunk, hogy az egyik Hollow maszkján éppen elférnénk, tehát arra másztunk fel. Egy Sonidoval gyorsan elintéztem a dolgot, a következő másodpercben meg már könyökömet támasztottam a térdemen, miközben lábamat a levegőbe eresztettem.
- Ajánlom, hogy ne tégy semmilyen ostobaságot!- szólítottam fel az szállítóeszköznek kiszemelt alanyt. Slarin kicsit nehézkesen jutott volna fel, majd így szólt:
- Segítenél?
- Természetesen.- mosolyodtam el. Örültem ennek az apró, talán jelentéktelen kérésnek is, mert valamilyen szinten mégiscsak az irántam érzett bizalmát lehetett kivenni belőle. Még ha ennek csak a legcsekélyebb jelei is nyilvánultak meg. Nem sokáig ért fülig a szám, hiszen megláttam a nő sérült karját, ami igen csúnya látványt nyújtott. Óvatosan próbáltam őt felsegíteni, azután sikeresen elhelyezkedett.
~ Nagyjából kezdem megérteni mi történhetett, az ideiglenes elgyengüléstét pedig biztosan azok a sebek okozták. Talán a Hollow tette vele? Erről már nem fogok tudni biztosan meggyőződni. Mondanám neki, hogy menjen el az orvoshoz, bár nem szeretném ha azt hinné, parancsolgatni akarok neki.~ elmélkedtem, miközben megpróbáltam a legjobb helyzetben elhelyezkedni. A lidérc még néha dumálgatott, viszont az 5. Espada hamar elhallgattatta. Néha én is fejbe rúgtam, de ezek nem voltak erős rúgások csak célzásra éppen alkalmasak.
- Ma feltettél jó néhány érdekes kérdést.- mondta Slarin, mire odafordítottam az arcomat, majd kíváncsian figyeltem arra, amit még mondani szeretett volna.
- Valóban?- kérdeztem még meg, ám nem sokkal később bővebben is kifejtette a gondolatmenetét:
- Azt hiszem, a hollowsággal együtt jár a káosz is. Bárki képes lenne felnyársalni a barátját, ha úgy érzi, hogy akadályozza őket. Persze nekem is vannak barátaim; olyan személyek, akik fontosak nekem, és ha kell, kiállok mellettük. Viszont ha egy küldetés sikeréről van szó, akkor félre kell tennem az érzelmeimet. Ha te így gondolkozol, attól még nem leszel gyenge. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mersz másképp gondolkozni, mint a többiek. Nem vagyok egy nagy szónok, de remélem, érted, mit akarok mondani. S a bizonyítás... Engem nem érdekelnek a rangok. Én csak magamnak akarok bizonyítani azzal, hogy erős maradok. Hiszen ha magam nem tudom megvédeni, akkor a barátaimat sem, ha épp szükségük van rám, nem?
- Minden bizonnyal igazad van. De tudod, akármennyire is szeretnék ellen állni, a rangomra mindig büszkeséggel tekintek. Szerintem kellenek vezetők, akik még megpróbálhatnak változtatni a többiek gondolatmenetét. Mert lássuk be, Las Noches népére ez nem kis mértékben ráférne. Azt pedig már sikerült megtanulnom az évek alatt, hogy nem mindig az a legerősebb, aki annak látszik.- fejeztem ki magamat. Amikor ismét a nőre néztem, már behunyt szemmel próbált pihenni, talán már nem is hallotta azt, amit mondtam. Hátamat nekidöntve egy barázdának, kezeimet összekulcsoltam a tarkómon, azután egy félmosoly tűnt fel arcom jobb szélén, mialatt a Holdat figyeltem.
- Köszönöm Slarin...- suttogtam, ezt követően tovább bámultam a semmibe. Telt az idő, aztán már láthatóvá váltak a nagy fehér falak is.
- Nos, hamarosan megérkezünk.- közöltem a nagy Hollowwal, aki bizonyára már belefáradt a hurcolásunkba.
Vissza az elejére Go down
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyKedd Feb. 02, 2010 10:06 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán


*Egy kis méreg mit ki nem hoz az arrancarból... Normális esetben valószínűleg elhánynám magam a gondolattól, hogy én ilyen nyálas szentbeszédet tartok egy másik espadának mindenféle ideáról meg utópiáról. Las Nochest megváltoztatni... ez egy olyan álom, ami valószínűleg álom is marad, mégis erőlködik az arrancar - legalábbis aki olyan idióta, hogy hajlamos legyen rá, mint én - , hogy megvalósuljon. Az egyik énem azt mondja, hogy csapjunk bele, meg tudjuk változtatni az eddigi életmódunkat és hozzáállásunkat, míg a másik, aki reálisabban, oldalról nézi a helyzetet, kilátástalannak ítéli az egészet, és bele se kezd a megváltoztatásba, mert tudja, hogy úgyis feladná pár lépés után az utat. A mi fajtánk többségében nincs meg a szándék sem a változáshoz. És már nem tehetjük azt, ami gillianként még természetes volt. Lázadni a sok bárány ellen, akik nem képesek fejlődni, és ugyanolyanok, személyiségmentes állatok akarnak maradni... Nem, ami akkor természetes volt, most megrökönyödést váltana ki. És persze, Aizen-sama sem feltétlen díjazná az összes törekvést, amit a fejlődés érdekében mutatnánk.
Azt hiszem, Las Noches megreformálásával még várnunk kell jó néhány évtizedet. Vagy majd Aizen-sama megoldja. Végtére is, ezért "uralkodik" felettünk, nem igaz? A remény az oka annak, hogy mind a kőtrónusa előtt térdepelünk, mint holmi csúszómászók, vagy hajléktalanok, akik alamizsnáért esedeznek. Az ő hatalma elől nem lehet elbújni. Vagy behódolsz, vagy meghalsz. A kettő közül pedig egyértelmű, hogy melyik a szerencsésebb. Végtére is, én is neki köszönhetem mindazt, amim van. A "rangom", ami olyan különbözővé tesz a többi arrancartól, az arcom, hogy ismét láthatom, az emberi alakom, melyet visszanyertem, és a zanpakutom, amibe erőm nagy részét pecsételtem le. Erő és hatalom. Nekem viszont másfajta hatalom kell. Egészen más.*
- Ha te így gondolod... - *sóhajtok, és élvezem az első napsugarakat, amik érik a bőröm. Ez jelzi számomra, hogy már Las Noches közvetlen környékén vagyunk, hiszen ott - és csakis ott - mesterséges napfény található. Hueco Mundo más területei pedig az örök éjszaka árnyékába borulnak. Örökké... Vajon ha Aizen-samát valaki eltávolítja a trónról, Las Nochest is megfertőzi a sötétség?
Valószínűleg sikerült egy kicsit elbóbiskolnom, mert alig vettem észre a váltást a mondjuk úgy, "időjárási viszonyok" között. A fél szemem résnyire nyitom ki, amikor Kodama azt mondja, hogy mindjárt megérkezünk. A kezem már nem fáj, csak egyszerűen nem érzek semmit, még az ujjaim se tudom mozdítani, de bízok benne, hogy pár nap pihenés, esetleg egy bizalmason megkérdezése a dologról segít. Lehet, hogy tud valaki valamit ezzel a méreggel kapcsolatban, és meg tudja gyógyítani. Vagy pedig csak némi energiát veszek magamhoz, végtére is az jó majdnem minden sérülésre.*
- Hát akkor, köszönjük a fuvart. - *mászok le még kicsit kómásan a hollowról, aki egy prüszkölés (vagy dühös, ám beletörődött fújtatás?) kíséretében hátat fordít nekünk és távozik. Ezután pedig az "útitársamhoz" fordulok.*
- Ami a karomat illeti, nem láttál semmit, rendben? - *jelentem ki, ám most hiányzik hangomból az az él, ami máskor annyira jellemző rám. Pláne, ha valakit utasítok valamire. Egy espadát még sem utasíthatok... Ám kérésnek talán elfogadja, meg igazából az sem érdekel, ha fenyegetésnek veszi, a lényeg az, hogy ne tudódjon ki a titok a kis gyengeségemről. Pár nap múlva biztosan begyógyul, talán nyoma sem lesz, de... Akkor sem szeretném, ha ilyen hírek terjengenének rólam. Minden egyes vereségem egy-egy igazi szégyen. Mégis ki akarná, hogy kiderüljön róla, hogy espada létére több napra ágyhoz szegezte valami kis nyomorék hollow, aki még csak nem is Menos? Az biztos, hogy én nem engedem, hogy gyengének, esetleg képzetlennek, vagy hülyének tituláljanak.*
- Majd holnap reklamálok az autós dologgal, de most csak egy forró fürdőre meg az ágyamra vágyok. Még biztosan találkozunk. - *lapogatom meg ép kezemmel a vállát, majd utunk ketté válik, hogy hamarosan a már említett, forró fürdőt és meleg ágyat élvezhessem, persze némi bénulással és lázzal vegyítve.*

//köszi a játékot *.* és bocsi, hogy ilyen sokára írtam meg T_T//
Vissza az elejére Go down
Adán Scytacierto
Privaron Espada
Privaron Espada
Adán Scytacierto

Férfi
Capricorn Rooster
Hozzászólások száma : 231
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Dec. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te15500/30000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (15500/30000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyHétf. Feb. 08, 2010 6:34 am

Kilátástalan helyzet - így tévedjünk el az autópályán


Nem sokkal később sikeresen meg is érkeztünk Las Noches térségébe. Miután leszálltunk a Hollowról, Slarin megköszönte, hogy az idáig szenvedett velünk. Ezt ő nem nagyon díjazta, amire csak egy félmosoly jelent meg az arcomon. Egy határozott mozdulattal lepattantam a hátáról, utána talpra estem a homokban.
- Hé, nyugi! Majd szólunk egy-két jó szót az érdekedben Aizen-samánál.- néztem fel a lényre egy barátságos tekintettel, aztán két ujjammal intettem felé egyet, és elindultam. Mielőtt még megszólaltam volna, Slarin egy kérdést tett fel, amire megfordultam. Sejtettem, hogy az orromra fogja kötni, miszerint maradjak csöndben, ne mondjak egy árva szót sem senkinek a látottakról.
- Természetesen.- hangzott egyszerű válaszom, miközben bólintottam az Espada felé egyet. Ezután feljött az autós téma is, de Slarin az ezzel kapcsolatos dolgokat már a jövő zenéjének tekintette. Valószínűleg neki volt igaza.
- Igen, szerintem is. Viszlát!- köszöntem el, ezt követően lassan, zsebre tett kézzel kezdtem ballagni az ellenkező irányba. Az égre pillantottam, majd egy halvány mosoly tűnt fel az arcomon.
~ Ki tudja mit hoz még a jövő? Minden esetre úgy gondolom, az elmúlt nap eseményeit elkönyvelhetem egy kellemes élménynek, még ha voltak apró fennakadások is. De hát ilyen az élet, nem igaz?~ kérdeztem magamtól gondolatokban, azután tovább bandukoltam, hosszabb távra pedig már csakis a szobámat vettem célba.

// Semmi gond, és én is köszönöm szépen a játékot! ^^ //
Vissza az elejére Go down
Carl Heller
Arrancar
Arrancar
Carl Heller

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Tartózkodási hely : KREMATÓRIUM!
Registration date : 2010. Feb. 23.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 47. arrancar, Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te5000/10000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (5000/10000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyPént. Márc. 19, 2010 4:43 am

Szánalmasan pergő percek egy szerencsétlen roncstelepen...


Méltóságán tökéletesen alulinak tartotta, hogy lábát egy ilyen mocskos helyre tegye be. Hiszen itt a többi gyarló, idióta báb játssza a mindennapjait. Hiszen ez a sok idióta elhiszi, amivel Aizen és a többi eteti őket. Miért is ne hinnék? Könnyebb az általuk kreált álomvilágba ringatni magukat, mintsem a valóságot látni. Mégsem zavarta őt a többi arrancar álmatag lanyhasága: könnyebb volt őket manipulálni. Hisz mindannyian - legalábbis jó néhányan közülük - egyfajta kicsinyes bosszút terveznek egy-egy shinigami, quincy vagy bounto ellen, akik játszva győzték le őket. Mély sóhaj szakadt fel a melléből, amint rátekintett a mellette sétáló torz fejű arrancarra. Félrelépett, és felvont tekintettel követte annak útját, amint vihogva rohant el valami kocsi után.
Autópálya.
Miféle bolond talál ki ilyeneket? Szánalmas az egész. Egy arrancarnak nem lehet itt töltenie az idejét! Dolgoznia kell, feljebb kell magát tolnia a ranglétrán, hogy így biztosítsa az életben maradását! De nem, ez a sok idióta képtelen felfogni borsónyi agyával, hogy nem totyogó kisgyermek módjára kellene rohangálnia, hanem eszeveszetten edzenie és munkálkodnia...
- Menj arrébb, bolond.... - förmedt rá egy magas valakire, aki egy játékautóra várt. Csak gratulálni tudott az effajta bolondoknak. Hiszen mi mást várhatna tőlük az ember? Agyatlan mocsok mind... És itt van Ő, aki a hőn áhított nyugalmát adta fel azért, hogy haladjon előrébb az általa kiszabott úton. Most is, miközben egyik kezét zsebébe süllyesztve kereste az ezüstös zsebkendőjét, most is csupán egy cél lebegett előtte: meg kellett találnia azt, akit a mai naptól szolgálni fog. Természetesen elutasíthatta volna a fracciónságot, de nem volt bolond. Ez egy olyan lehetőség volt számára, amit nem utasíthatott vissza, jövőbeni terveit nézve. Ahhoz, hogy erősebbé váljon, szüksége van erre a nőre. Ugyanolyan manipulálható senkinek tartotta, mint az összes többit, aki Las Nochesben volt megtalálható. Megvetése leginkább Aizen iránt lángolt. Csöppnyi lelkifurdalása sem lenne, ha hátba támadná. Bár érdekei egyenlőre nem ezt kívánták: tehát nyugton maradt, és játszotta a magára osztott szerepet. Ki tudja? Lehet, hogy még érdekes is lesz...
A távolban meglátta azt, akit keresett, így hát egy féloldalas mosolyba szaladt a szája. Nem, nem őszinte mosoly volt: hosszú idő telt már el azóta, hogy bármi is ilyesfajta érzelemkinyilvánításra ösztönözte volna. Sokkal inkább a megelégedés és a számítás mosolya volt ez, amit természetesen senki sem láthatott. Hiszen ki figyelt volna rá? Ha meg mégis nézték, akkor semmi más következtetést nem vonhattak le, csak azt, hogy örül, amiért "randevúja" lesz, hiszen mi másért is szorongatta volna egyik kezében a hosszú szárú kék rózsát, és az ahhoz erősített italos dobozt? Amelyben persze az egyik legkiválóbb minőségű szaké lappangott, és a dobozra is új tulajdonosának neve volt belevésve nem túl cirkalmas betűkkel. Arcán hűvös mosoly játszott, megköszörülte a torkát, és megszólította a magas nőt, aki természetesen alacsonyabb volt nála, nem is kevéssel.
- Jó napot, Slarin Sleryrrlyn'dreskel, örülök hogy végre láthatom kegyedet. A nevem Carl Heller, és az Ön fracciónja vagyok. - hajolt meg, arcain a tökéletes, mély tisztelet jeleivel. Furcsa, hogy minimális akaraterővel mennyire meg lehet változtatni a kisugárzást és az arckifejezést. Miután felegyenesedett, szelíd mosollyal ajkán átnyújtotta ajándékát. Utána felegyenesedett, és tekintetét az előtte álló őre függesztette. Az előzőekben már végigmérte, és alakja alapján csak abba a kategóriába tudta sorolni, akiket abban a kitüntetésben részesített, hogy foglalkozott velük valameddig. Mondhatni, hogy nőnek tekintette, legalábbis besorolható volt közéjük. egy nőt nem a mellei tettek nőnek véleménye szerint, de ha így is lenne, akkor Slarin nyugodtan az élvonalba soroltathatta volna magát. Sokkal inkább a viselkedés, és az, ahogyan a férfiakkal viselkednek...
- Úrnőm, megengedi, hogy később meginvitáljam néhány pohár italra? Csupán a könnyebb megismerés kedvéért, hiszen ezentúl kétségkívül sok időt kell majd együtt töltenünk... - mondta azzal a hanggal, amit a feletteseinek tartogatott. Számára természetesnek hatott, hogy így beszéljen a nővel, hiszen ezentúl az ő parancsait követi majd. Amik remélhetőleg épeszűek lesznek... Ha mégsem, akkor kénytelen lesz módosítani az elképzelésein, és a csicskát játszani. Milyen kár is lenne4 Hiszen őt nem erre teremtette a sors...
Mint mindig, most is tökéletesen eljátszotta az alázatos, főnöke iránt mély tiszteletet és szeretetet tápláló herceg szerepét. Miért is ne tette volna? Hiszen nap, mint nap ezt tette...
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Carl_Heller
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyPént. Márc. 19, 2010 12:17 pm

Szánalmasan pergő percek egy szerencsétlen roncstelepen...


*A fenébe is azzal a rohadék autóval, amit a múltkor kibéreltem... A tragancs végül annyit se bírt ki, hogy a konzervdoboz roncsait elcipeltethessem azzal az adjuchassal azoknak, akiktől béreltem. Csak hogy a képükbe vághassam, hogy ennyit érnek a csotrogányaikkal együtt. Mindegy, így is hatásos volt a belépőm, amikor nyers hangnemben előadtam nekik a problémám, és még a panaszkönyvet is elkértem, ráadásul nem voltam hajlandó fizetni egy petákot sem. Mégis miért tettem volna? Azért, mert kénytelen voltam hollowt stoppolni a sivatag kellős közepén? Csak mert az ő járataik nem hollow biztosak, ezért én szívok miattuk. Szóval kecsesen és nőiesen megmutattam az autókölcsönzős srácnak a középső ujjamat, és ha mertek volna kötekedni velem ezután, biztos megmutattam volna nekik, hogy mi fán, vagyis toronyban terem az espada.*
- Köszönjétek anyátoknak! - *búcsúzok elegánsan, és távozok a tett helyszínéről, vállamra kapva köpenyemet, amit már inkább csak megszokásból hordom magamon. De ebben a dögmelegben még egy kaktusz is képes lenne elpárologni, nem láttam így értelmét annak, hogy viseljem is azt. Hajamból a mai nap még vágattam is egy keveset, és kifejezetten elégedett vagyok az új frizurámmal. Kevesebb haj, könnyű fésülködni, és most még a hajgumival se szenvedtem, mert minek? Szép vagyok meg kúl meg minden, a bal lapockámon virító 5-ös szám is egyfajta szexepilemmé vált hirtelen, meg ha valaki nem úgy gondolja, akkor majd fogja, különben véletlen rálépek a lábára. Elégedett mosolyom kisimíti a barázdákat arcomon, úgy sincs semmi sem, ami elronthatja a napom.
Nosztalgia körutam pedig ismét kedvenc autópályám felé téved. Ha már ideáig elrángattam magam, akkor már meglátogatom azt az egész jópofa kis büfét, amire egy alkalommal már ráakadtam. Igaz, akkor frissen kinevezett espadaként kénytelen voltam egy nálam jóval alacsonyabb rangú valakit eltűrni, aki a szövegével untatott, de hát régen volt, meg már a nevére sem emlékszem, mert egyszerűen csak úgy felszívódott. Wink
Úgy tűnik, a szerencsenapom egybeesik valami zarándokúttal, mert ilyen tömeget az autópályán még nem láttam. Elég röhejesen fest a sok kis jelentéktelen hollow, ráadásul még Ők néznek úgy rám, mint valami földönkívülire. Hát basszák meg! Nem láttak még espadát gyalog járni? Még tudok járni magamtól is, köszönöm, nem kellenek a seggnyalók minden apró dologhoz, nem én fogom égetni magam azzal, hogy elvárom, hogy kiterítsék elém a vörös szőnyeget. Azt majd meghagyom a Hikage féléknek. Máshoz úgy sem értenek. Barmok. Egyenlőre még mindig nem fogtam fel azt sem, hogy a múltkori küldetésen látott, felelőtzlen kis csitri, ez a Ranil espada lett. Nem tudom, miféle ígéretekkel csaphatta be Aizen-samát, ám nekem cseppet sem tetszik az, amit művel. Meg amit nem művel. Szóval szép véleménnyel vagyok róla, de hát nem lehetek mindenkivel puszipajtás, az amúgy sem az én stílusom.
A tömegből valami elképesztően nyálas hangnemű valaki szólít meg, szóval igencsak szkeptikus fejjel fordulok a velem nagyjából egymagas ficsúr felé. Mondjuk így közelebbről megnézve nem is tűnik annyira plázakandúrnak, csak szimplán finomkodónak. Igen, tudom, tényleg ideje lenne leszoknom arról, hogy mindenkit a felszínes dolgok alapján ítélek meg, bár ezt eddig is tényleg megpróbáltam. Hiába, kezdek egyre jobban bízni a barátaimban, és nem kívánom magam hátba támadtatni.
Új fracciónom, mert hamarosan kiderül, hogy bizony még egy beosztottal gazdagodott népes kis famíliánk, egy olyan dolgot tett, amit még soha senki sem tett ezelőtt. A lábaim egyből mintha gyökeret eresztettek volna, és egy "he?" szócskán kívül nincs más, ami kezdetben elhagyja ajkaimat. Rózsát adott. Nekem. Nőként kezel. NŐKÉNT! Szóval nem vagyok hozzászokva, na. Hirtelen azt sem tudom, hogy olvadozzak, vagy inkább meneküljek, a két ellentétes érzelem pedig vörös fejjel és egy oldalra pillantással tör ki belőlem, csak hogy ne kelljen Carl szemeibe néznem. Nem vagyok az az alak, aki gyáva módon nem képes mások szemébe nézni, meg ilyenek, de hát... Ledöbbentett, na, mit kell ezen taglalni?*
- I-igazán nem kellett volna... - *fogadom el a virágot, melynek alján valami kemény is van, s egy pillantást rávetve már látom is, hogy az igazi ajándék inkább ez. Mintha Carl direkt készült volna az eseményre, és tudta volna, hogy mi az, amivel igazán képes megnyerőnek mutatkoznia. Flancos virágok meg masnik helyett egy laposüveg meg némi alkohol tökéletesen alkalmas arra, hogy pár röpke pillanat alatt kedves kiskutyává változzak, s hirtelen odalett minden, amit eddig felépítettem magamban. Vagyis hogy kúlosnak meg keménynek nézzek ki, meg minden.
Egy gyors fejrázást követően próbálom tisztázni magamban a gondolataimat. Veszélyes fickó ez a Carl, ha még engem is egy mosollyal meg egy apró kis figyelmességgel az ujjai köré csavar, pedig nem vagyok az a típus, akinél olyan könnyű ezt elérni. Normális esetben egy velős ordítást kapna, de nem, ez nem normális eset. És mégiscsak... alkohol! *.* Egy ilyen ajándékot nem utasíthatok vissza. És a gravírozás... Semmi csicsás, szimpla, egyszerű, mégis dekoratív... Lefogadom, hogy kutatott a szobámban, meg beleolvasott a naplómba, csak hogy a személyiségemről meg az ízlésemről legyen tisztában.*
- Öhm... Pesze, izé... - *rángatom még mindig vissza magamra a lazaság álarcát, ami most egyre nehezebben megy. Na persze, amint valami idióta hollow belém botlik, máris egyszerűbb dolgom van, ugyanis sikerül olyan mértékben rátaposnom a lábára, hogy az talán el is tört neki. Az utamban volt, na. >_> Szemeim is vészesen felizzanak, ahogyan a hollow tekintetét keresem, hogy pár másodpercre megdermesszem, fogaim közül pedig halkan sziszegem, hogy tűnés innét. Aztán ennyi volt, valami miatt nem bírok ilyen kemény lenni az új fracciónommal, és ismét kisimult arccal nézek felé.*
- Rendben, felőlem mehetünk. A közelben úgyis van egy büfé. Ja, és nem kell úrnőznöd. Hívj csak Slarinnak, mindenki így hív. Nem szeretem, ha magáznak, nem vagyok én öreg. - *vonom meg vállam, míg Carl mellett kezdek el gyalogolni a büfé felé. Remélem, azért a nyálas hangnemet is elhagyja. Tényleg lazíthatna egy kicsit, nem felvételin van, csak sörözni megyünk...*
Vissza az elejére Go down
Carl Heller
Arrancar
Arrancar
Carl Heller

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Tartózkodási hely : KREMATÓRIUM!
Registration date : 2010. Feb. 23.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 47. arrancar, Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te5000/10000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (5000/10000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyPént. Márc. 19, 2010 8:49 pm

Szánalmasan pergő percek egy szerencsétlen roncstelepen...


Úgy tűnt, mégsem a tökéletes információkat szerezte be Slarinról, akinek immár a szolgájává avanzsált. Mintha feszélyezte volna, hogy megszokott beszédmodorától kissé eltérően, valami romantikus film főszereplőjének modorát véve kölcsön, bemutatkozott neki. Azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy meglepte a rózsa. szelíd mosollyal nyugtázta a hatást, amit a palack láttán produkált a nő: nem mintha olyan feltűnő lett volna az a kis szemfelcsillanás, de neki éppen elég volt. Jó pár évet szentelhetett tudása majdnem tökélyre fejlesztésének - ugyanis tudniillik, semmi sem tökéletes. Nem a megszerzett tudás mennyisége a fontos, hanem az, hogy mennyit nem tudunk még. Ebből a szemszögből nézve pedig ő, Carl még igencsak ostoba. Nem mintha jövőjét atomfizikusként képzelné el, ezt teljesen máshogy kell érteni! Mindössze hiányosak a manipulációs képességei, és ezt tökéletesen mutatja az előbbi baklövése is. Ilyet többet nem engedhet meg magának, különben kénytelen lesz visszasorolni magát az agyatlan adjuchasok értelmi szintjére. Forrásának sorsa pedig az lesz, hogy komoly beszélgetésbe kell kezdeniük. Sajnálatos módon már rég esedékes volt ez, és lassan kezd elkerülhetetlenné válni.
- Nem tesz semmit, Slarin. - közölte, immár mellőzve mindenféle úrnőzést. Természetesen a rideg, hűvös maszk mögött odabent tombolt- enyhén szólva. Szívesen rontott volna rá arra az idiótára, aki úgymond tanácsot adott neki, hogy hogyan viselkedjen újdonsült főnökével. De talán mégis jobb lenne, ha nyugton maradna a fenekén. Most nem ezzel kell foglalkoznia, és nem is lenne szabad megengednie magának, hogy effajta marhaságokon agyaljon. Helyettük inkább Slarinra fordította a tekintetét, és egy olyasfajta mosolyt küldött felé, amit általában a kemény szívek megolvasztására használt - é s hogy ezt általában valójában mennyire unta, arra nincs szó. Most viszont kezdte szórakoztatni a dolog, így tehát élénken folytatta a kis színjátékát.
- Ahogy akarod. Elnézést az előbbiekért, általában úgy veselkedem a nőkkel... Mit szólnál, ha kezdésnek tequiláznánk egyet? - nézett feljebbvalója szemeibe. Az italozás. Nos, ebben a témában eléggé járatos, elegendő ehhez csak emberként eltöltött éveire gondolni - hiszen már kiskora óta a bordélyházakban és a kocsmákban tanulhatta a képmutatás művészetét. Egyszerű volt az egész... csupán meg kellett tanulnia elrejteni a valódi gondolatait és érzelmeit, a többi már csak ügyesség kérdése.
Ebben a napszakban volt a hollowok és adjuchasok hajnala, legalábbis az utcai forgalomból ítélve. Szánalmas bagázs az egész, semmi sem árad belőlük az éhségen és a hatalomvágyon kívül. Hogy tartozhatott egykor ő is közéjük? egyszerűen undorító, értelmetlen nyomorékokból áll az egész bandájuk. Megvetően mérte végig ezt, amelyik beléfutott, majd hangjában tökéletes megvetéssel förmedt rá:
- Takarodj ha élni akarsz...- mormota, és megvetően nézte mindaddig, míg el nem tűnt a színen. Nem tudta, hogy a szokatlanul gyors eltakarodás annak volt-e köszönhető, hogy Slarin mellette volt, vagy csak annak, hogy újfent megmutatta, hogy mit gondol saját fajának tagjairól. Némán tekintgetett jobbra-balra, miközben egyre közelebb értek a cél felé. Milyen nevetségesen ismerős hely ez, pedig sohasem járt még itt... Úgy tűnik, számára helytálló a mondás, mely szerint minden kocsma ugyanolyan.
Úgy tűnik, következő napirendi pontja az lesz, hogy lerészegedjen Slarinnal, és így váljanak majd úgymond puszipajtásokká. Ám legyen! Úgyis rég volt már alkalma ilyesmihez, bár persze nem hiányzott neki. Finoman szólva félretaszította a Slarin elé bevágó arrancart, és egy kedves kézhátracsavarással engedte útjára. Maga elé engedte a nőt, mert végülis nő volt, bármennyire is furcsának tűnt számára, hogy ő úgy kezeli őt. Kénytelen lesz hozzászokni, mert nem lesz hajlandó semleges neműként tekinteni rá. Ez az első dolog, amit majd le kell nyelnie újdonsült fracciónjától...
- Üdvözletem! Nekem egy jéghideg whisky lesz, némi jéggel... - könyökölt a pultra, és függesztette tekintetét a pultosra, miközben leadta rendelését. Slarinnak felszabadította a maga melletti széket, és mutatta, hogy az övé, ha le kíván ülni. Meg volt róla győződve, hogy nem volt szükség a "segítségére", ezért tett úgy, mintha egy kis semmiség lenne.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Carl_Heller
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyVas. Ápr. 04, 2010 2:23 pm

Szánalmasan pergő percek egy szerencsétlen roncstelepen...

*Na jó, elég a szerencsétlenkedésből! Úgy nézhetek ki, mint valami szappanopera ártatlan lelkű, főszereplő kis fruskája, aki belepirulgat mindenbe, és minden férfi az ő kegyeit keresi. Virágokat kap, meg minden. Én meg… Nem vagyok olyan! Keményen megmondom a véleményem mindenről, és azokkal a kis kurvákkal ellentétben megvan a morális értékrendem, és nem fogok összefeküdni senkivel sem, csak mert épp fellángolt az úgynevezett „szerelem”. Belső énem egy hatalmas fejberúgással jutalmaz, hogy térjek már észhez, mert nem így szoktam viselkedni. Nem mintha bármikor 9is feszélyezett volna bármilyen pasi társasága, sőt, kifejezetten jól érzem magam, ha férfiakkal vagyok körülvéve. Igazából sosem voltak barátnőim, persze Mayát leszámítva, de szerencsére ő sem az a típus, aki félti a körmeit, és rinyálni kezd, ha elmosódik a sminkje, vagy mit tudom én. Szóval, nem igazán értem, hogy egyáltalán mi a francért volt képes Carl belém fojtani a szavakat, csak mert odavágott hozzám egy kórót meg egy kis alkoholt. Ő sem más a többinél, s pillanatnyilag csak a haveri köröm újabb tagját látom benne, mert hát, barátokban lehet, hogy nem szenvedtem hiányt, viszont szinte kivétel nélkül minden tagjuk férfiak szoktak lenni. Még ha gyakran én is vagyok a legférfiasabb közülük. Néha komolyan fárasztó, hogy én vagyok az úgymond „legerősebb” a csapatban, és így nincs senki sem, akire én tudnék támaszkodni, csak a többiek azok, akik az erős vezetőre, vagyis rám bízzák még a saját, jelentéktelen kis személyes ügyleteiket is. Néha igazán kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés is lenne, ha egyszer engem hallgatna meg valaki, és nem kéne igazán gondolkoznom, csak hagyni, hogy vezessenek, de hajh, aki olyan erős jellemmel született, mint én, ráadásul espadává is kinevezték, annak mindez csak egy álom marad.*
- Rendben, de csak egy kört… Az elmúlt hetekben volt egy kellemetlen élményem az alkohol miatt, azóta igyekszem mértéket tartani. - *vázolom fel a helyzetet, a kezemben lóbálva a kórót, bár idő közben a flaskát inkább az egyik zsebembe rejtettem, nehogy leessen a virágról, mert nem hagyhatom, hogy egy ilyen kincs kárba vesszen! Surprised
Persze, szimpi a srác meg minden, de az cseppet sem tetszik, ahogy a többi hollow-val viselkedik. Más dolog, hogy velem, mint felettesével, igyekszik tisztelettel bánni, meg legalább a csöpögés már elmúlt a hangjából, viszont ahogyan a nála alacsonyabb rangúakkal beszélt, már kételkedésre ad okot. Persze, erősebb nála, nagy dolog… Viszont az az istenverte hollow semmit nem tett az ég világon, és Carl igencsak téved, ha azt hiszi, nem hallottam meg a lény felé intézett mondatát. Jó, igaz, egyszer én is taxinak használtam egy adjuchast, cserébe nem öltem meg, de mentségemre legyen, hogy ő provokált, és már kurvára nem volt hangulatom ahhoz, hogy leálljak tárgyalgatni, lévén a fél karom lebénult, és még az az ócskavas, amit autónak neveznek, le is robbant valamelyik kis mellékúton, és nem volt könnyű visszatalálni. Ha provokálnak, ilyen vagyok, de nem azért tettem azt, amit, mert annyira felsőbbrendűnek képzelem magam, hanem mert nem volt más választásom, és már haza akartam menni, ellátni a sebemet meg minden. Némi nosztalgiával vizsgálom meg az akkor igencsak rossz állapotban lévő karomat. Mára már minden seb begyógyult rajta, és szerencsére semmi nyoma nem maradt, de magamat ismerve talán még az sem érdekelne, ha tele lenne hegekkel és forradásokkal a kezem. Maximum betekerném megint olyan szalagokba, amiket régen annyira szerettem.
Néha komolyan úgy érzem, mintha Carl próbára tenne, viszont abban a pillanatban, amikor felajánlja nekem a mellette levő széket, nincs időm nagyon gondolkozni ezen. Büszkeségem azt követeli tőlem, hogy inkább rángassam fel a Carl másik oldalán ülő arrancart, mert mégis… Nincs szükségem ilyesfajta segítségre, egyedül is le tudok ülni, köszönöm. Remélem, nem az lesz a következő húzása, hogy kiteríti elém a vörös szőnyeget, vagy leteríti a kabátját egy pocsolyára, hogy átkelhessek rajta. Nem mintha nem tudnám megkerülni vagy átugrani, bár akkor se kapnék szívszédülést, ha bele kéne lépnem. Nem vagyok én Marilyn Monroe, és elhiszem, hogy csak szívességből teszi meg minden, de jobban örülnék, ha a jövőben shinigami fejek trófeaként való hazahozásából állnának az ajándékok.*
- A whiskey nekem is jó lesz. - *ülök le végül mégis a Carl által felajánlott székre, mert még sem rángathatom fel azt a másikat, aki fracciónom másik oldalán ül. Tudjátok, az etikai kódexem, meg minden.*
- És most a lényegre térek. - *nézegetem unottan a poharam tartalmát, miután megkapom az italom. A rózsát lerakom a pultra, magam mellé, majd fél kezemmel lekönyökölök, és Carl szemeibe függesztem tekintetem.*
- Szeretem az egyenes beszédet, és ezt tőled is elvárom. Azonban attól, mert a fracciónom vagy, nem kell testőrt játszanod néhány jelentéktelen hollow vagy arrancar előtt, meg tudom védeni magam, köszönöm a gesztust. Nem ártottak nekem, vagyis engem sem érdekel a sorsuk. - *kortyolok bele az italomba, miután levágtam ezt a monológot. Hiába, nem vagyok macska, aki kerülgetné a forró kását, ha valami nem tetszik, akkor közlöm. Aztán eszembe jut, hogy hamarosan megint el kell darálnom azt az unalmas maszlagot megint, amit először Raúlnak meg az ikreknek mondtam el. Hiába, ezt tartom a legideálisabb megállapodásnak. Ők is jól járnak, én is jól járok, mindenki jól jár. Hát nem nagyszerű?*
- Másrészről pedig igazán lazíthatnál egy kicsit. Olyan feszültnek tűnsz… Én is csak ember, vagyis arrancar vagyok, nem egy istennő. Tudom már mi kell neked! Hé, csapos, még egy kör jöhet, írd fel a számlámra. - *rakom le a poharam, miután kiittam azt a kis mennyiségű whiskeyt, amit az orrom alá merészeltek dugni. Igazán megszokhatták volna tőlem, hogy egy bizonyos mértéket mindig tartok, ha alkoholról van szó.*
Vissza az elejére Go down
Carl Heller
Arrancar
Arrancar
Carl Heller

Férfi
Hozzászólások száma : 30
Tartózkodási hely : KREMATÓRIUM!
Registration date : 2010. Feb. 23.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 47. arrancar, Slarin Sleryrrlyn'dreskel fracciónja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te5000/10000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (5000/10000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyVas. Ápr. 11, 2010 1:12 am

Szánalmasan pergő percek egy szerencsétlen roncstelepen...


Ajka majdhogynem gúnyos mosolyra húzódott, miközben tekintetével a nő arcát vizsgálta. Szánalmas és nevetséges volt a szituáció: ez a nő komolyan elhitte, hogy parancsolhat neki. bizonyos mértékig valóban így van - kénytelen lesz teljesíteni a munkával kapcsolatos közléseit, mert ugye játsszuk szépen a jó fracción szerepét.
- Nem téged akartalak védeni... Mindössze az utamban állt. Aki pedig az utamban áll, azzal így bánok. Becsülnöm kellene őket? Az ilyesfajta dolgokat... felesleges osztogatni, mindenféle érdem nélkül. - közölte egy félmosollyal, majd cigarettája után nyúlt. Apró kis pótcselekvés, nemdebár? Mégis, egészen kellemes érzést kelt, és így elhihetik róla, hogy neki is van gyenge pontja. Higgyék csak azt, hogy csak egy... képmutató selyemfiú. Ez a nő, itt, vele szemben sem több egy egyszerű lánynál, aki Espada mivoltára hivatkozva erősnek hiszi magát. Néha annyira szánalmasak tudnak lenni az őt körülvevők, hogy kedve lenne gúnyos kacajra fakadni, vagy néhány szerencsést kiválasztva eljátszani velük - vajon hány darabot tudna erről a nőről levágni még azelőtt, mielőtt meghalna? Sajnos erősebb nála, de azért az ilyen édes képzelgéseket szívesen dédelgette: mindenkinek lehetnek rejtett vágyai, nem? Akkor miért ne lehetne neki is?
- Másrészt viszont... nem hiszem, hogy egyáltalán szükséged lenne arra, hogy alakoskodva játsszam a hős megmentőt. Egyrészt biztosan van valaki, aki örömmel teszi ezt meg helyettem, másrészt az erőm többszörösével rendelkezel, és ha én meg tudom magamat védeni, akkor te pláne. - mondta, majd egy hajtásra felhúzta az italt, és intett, hogy kér még egyet. Mint sok máshoz is, ehhez is néhanapján semlegesen állt. Ital: mire jó, ha nem arra, hogy a sok idióta kivetkőzzön magáról és egy asztal tetején táncolva hülyét csináljon magából a többi szeme láttára? Másnap pedig, ha visszaemlékezik egyáltalán, bűntudat tölti el, amiért ennyire felelőtlen volt, hiszen csorba esett a híres-neves büszkeségén.
Minden eddigit összetéve, rokonszenvesnek találta a nőt - annak ellenére is, hogy egy nagymellű idiótának tartotta. Tudja mit akar, és megpróbál maga körül irányítani mindenkit, akit csak tehet. Vagyis... próbálja úgy formálni a dolgokat, hogy azok az ő javára váljanak. Az már csak a sors iróniája, hogy ő ezt sokkalta jobban csinálja nála.
- Istennő? Arrancar? Sokszor egybeolvad a kettő, bár igazán ritka párosítás, úgy tűnik, most sikerült találkoznom vele. - mondta egy szelíd mosollyal. A rózsa a pulton hevert: volt egy olyan érzése, hogy a kukában fogja végezni. Ez nem az a fajta nő volt, aki szereti az ilyesmit, bár mintha valamilyen szinten mégis tetszene neki az ajándék. Lényegtelen, azt a szánalmas arrancart, aki miatt hibázott, élvezettel fogja a halálba játszani. A kése pedig boldogan issza majd magába a vérének ízét...
- Nos Slarin... Mit szólnál, ha versenyt innánk? Ha már a fracciónod vagyok, egyrészt az én dolgom a szórakoztatásod. Remélem, ez a kedvedre lesz, mert a kis ivászatunk hátralévő részében én állok mindent... - kíváncsi volt a nő reagálására, hiszen nem kerülte el figyelmét az a szemfelcsillanás. Jobban örült az italnak, mint a virágnak: nem sokan lettek volna így ezzel az ő helyében. Nem baj, neki megfelelt ez a szituáció. Legalább nem egy hisztis, rózsaszínmániás olcsó lotyó fracciónja lett: két perc után elérte volna, hogy az illető ribanc sírva rohanjon shoppingolni... Sosem bírta az ilyeneket, Slarin pedig pont a megfelelően irányítható főnöknek tűnt a számára.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Carl_Heller
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Férfi
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 63
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
HM3 autópálya - Page 2 Cl0te48500/65000HM3 autópálya - Page 2 29y5sib  (48500/65000)

HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 EmptyVas. Ápr. 11, 2010 1:11 pm

Szánalmasan pergő percek egy szerencsétlen roncstelepen...

*Reméltem is, hogy ilyen választ hallok, ugyanis nem én vagyok Hamupipőke vagy Hófehérke, aki nem képes megvédeni magát. Ha valaki merészel belém kötni (valami furcsa oknál fogva egyre kevesebben vannak), akkor előbb szépen megkérdezem, miért tette, és ha nem kapok elfogadható választ, akkor betöröm az orrát, mert minek kötözködik ok nélkül a nála erősebbel? Na meg már csak a büszkeségem sem engedi, hogy komolyabban belemerüljek ebbe a témába, hiszen én nem a védeni való királylány vagyok. Inkább én vagyok az, aki megvéd másokat, s én vagyok az, aki utolsóként áll a talpán egy harc során, amikor már a társaim is a földre hullottak.
Egy közönyös „aha”-t vágok oda, amikor meghallgatom Carl kifogását, hogy miért is viselkedett úgy azzal a hollow-val. Őszintén szólva kinézem belőle, hogy mindenkivel így viselkedik, aki nem tetszik neki, hisz az a visszafojtott agresszió szinte sugárzik belőle. Talán képes lenne belemártani egy kést egy társába is, ha rászolgált, de amíg nem olyan személynek árt, aki hozzám közel áll, addig felőlem Aizen-samát is megpróbálhatja megkéselni. Nem mintha utóbbira lenne esélye, hiszen mindannyian megtapasztaltuk már az erejét. Már akkor, amikor arrancarrá változtatott a Hogyoku segítségével. Azért megjegyzem magamban, hogy óvatosan viselkedjek vele, ugyanis pont olyan személynek tűnik, aki fordított helyzetben, ha ő lenne erőfölényben, nem próbálkozna ilyen „kegyesen” viselkedni velem. Valahogy az a pillanat, amikor elküldte az útjából azt az arrancart, akit „nyomoréknak” nevezett, nem bírom kiverni a fejemből. Persze, más pillanatokban egészen szimpatikus meg minden de akkor, abban a pillanatban mintha megmutatta volna talán önkéntelenül is, mi rejtőzik a maszkja mögött.*
- Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan… - *simogatom meg Carl kobakját, amikor valami arrancar istennőnek nevez el, ami önmagában is röhejesnek hangzik. Persze, én, mint Istennő, hogyne… Azon is jót mosolygok, hogy betámadásom eredménye a szépen összekuszált haj, és már-már elvárom Carlitotól a „meggyilkollak” tekintetet, mert a külsejét elnézve kitelik tőle. Na mindegy, nekem viszont akkor is aranyos lesz, ahogy küzd, akár a kobaksimogatás ellen, akár a bevágódásáért.*
- Én csak jól tudok harcolni meg vezetni, semmi másért nem vagyok most itt. Ha nem neveznek ki espadának, lehet, kifejezetten gyűlölnél. - *iszom ki a második poharam tartalmát, amiben ezután már csak néhány jégkocka marad. A whisky-ért annyira nem vagyok oda, nekem túl keserű, szóval következő körben biztosan valami ihatóbbal fogom leöblíteni az ízét. Nem mintha látszódna az arcomon bármilyen grimasz vagy fintor, azt inkább az erősebb italokra tartogatom. Apropó, ital… Igazán nem tervezek most berúgni, mert egyes feltételezésekkel ellentétben nem vagyok alkoholista csak azért, mert szeretek inni. Nincs feltétlenül szükségem hozzá a jókedvhez, és még csak nem is pótcselekvés nálam, csupán szeretem a különböző borokat és italokat, és néha pedig jól esik meginni egy hűsítő sört, hisz ekkora melegben ki akarna forró kakaót inni? Bele is pusztulnék. Csodálom, hogy még mindig nincs Hueco Mundoban egy fagylalt árus, jégkásával meg mindennel. Talán még én is megkóstolnám, pedig nem vagyok valami édesszájú.*
- Nem kellenek udvari bolondok, elég, ha küldetéseken teszed a dolgod. - *teszem a pultra az üres poharakat, miközben odavetem hanyagul a válaszomat. Nem azért van szükségem a fracciónjaimra, hogy elszórakoztassanak, én csakis a sikereket tartom a szemem előtt. Már más dolog, hogy általában szeretek jóban lenni fracciónjaimmal, épp ezért igyekszem kicsit megismerni őket, csak hogy tudjam, mire számíthatok tőlük. Valamint ők is bizonyára szívesebben követnék egy olyan személy utasításait, aki nem teljesen idegen tőlük, meg végül is semmilyen rossz szándékom nincs velük, és valóban az ő érdeküket is számon tartom, ha épp arra van szükség. Azonban háborús helyzet van, én pedig vezetőnek lettem kinevezve. Azért, mert tudom, mi a dolgom, és egy esetleges összecsapásban képes vagyok olyan stratégiát felállítani a shinigamik ellen, ami győzelemre viszi sorainkat.*
- Ne haragudj, de most tényleg nincs kedvem komolyan inni, holnap pedig egy fontos találkozóm is lesz Ryuunosukéval, hogy megünnepelhessük az egyik kapitány legyőzését. Egy-két sör még belefér, meg még talán még egy, ha eszünk is mellé valamit. Ja, és kizárt, hogy engedjem, hogy fizess. Szóval két sört kérünk.
*Az utóbbi mondatot már a pultosunk kapja meg, és még mielőtt Carlnak lenne beleszólása a dologba, ki is fizetem az italokat. Nem tehetek róla, egyszerűen most nincs hangulatom alkoholizálni, és lehet, holnap se lesz, mert mégis csak az Aquaparkba megyünk.*
- Nos, a formalitások, mielőtt még elfelejtem… - *kezdek bele a már jól megszokott mondókámba. Már annyiszor elmondtam ezt, viszont ha már Lalának és Lilynek felajánlottam ezt az „egyezséget”, akkor már nem kivételezhetek velük, és másokkal is meg kell egyeznem ebben.*
- Szóval, már a fraccióntársaiddal is közöltem a dolgot, de nem azért vagytok az alárendeltjeim, mert elvárom, hogy a talpamat nyalogassátok. Ha valami böki a csőrödet velem kapcsolatban, akkor nyögd ki hamar, mert szeretem az egyenes beszédet és az őszinteséget, viszont ki nem állhatom a nagyképűséget. Elvárom, hogy minden fontos dologról értesíts, már amiben én vagy Las Noches érdekeltek vagyunk. Küldetések… Nos, azt hiszem, egyértelmű. Igazából azt se bánom, ha rajtam kell átgázolni a siker érdekében, nem mintha ez bármikor előfordulhatna. A magánéleted pedig meghagyom neked, a te dolgod és nem fogok beleszólni, hogy mikor mit csinálj a szabadidődben. Ha pedig valamilyen kérdésed van, általában a szobámban, a hummusz bárban, vagy az újonnan megnyílt kocsmában úgyis megtalálsz. Van még kérdés?- *bontom ki mondandóm végeztével a söröm, és koccintásra emelem az üveget. Már kissé unalmasnak is találom ezt a szentbeszédet, de hát ez van, túl kell rajta esni. Így legalább mindenkinek tiszta, hogy mit is akarok tőlük.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




HM3 autópálya - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: HM3 autópálya   HM3 autópálya - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

HM3 autópálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Hueco Mundo-