-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te0/0Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (0/0)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyHétf. Dec. 17, 2012 11:03 pm

Spoiler:


Van valami a levegőben, valami előjel. Az ég túl sötét, a téli madarak pedig láthatóan bujkálnak. Zord, kellemetlen fuvallat csap át e pillanatban Soul Societyn. Hátborzongató suttogásokra lesz figyelmes az egész shinigami társadalom. Hajnal van, de még milyen hajnal. A Juunibantai vészriadója pedig felzendül, melyre egyaránt az összes fellelhető katonai szerv felébred. A Soutaichou- dono pedig személyesen aktiválja a Mennyek hálója technikát.
- Fujimoto Masayoshi soutaichou vagyok. A Gotei Juusantai minden kapitánya, a Kidoushuu parancsnok és a Daitenshi vezére azonnal jelenjen meg az első osztag nagy termében, rendkívüli gyűlésre. Hadnagyaik a terem előtt várakozzanak. - A főkapitány szavai meglehetősen súlyosak, amelyet csak a 12. osztag riadója teszi vészjóslóbbá. Szinte majdnem teljesen biztos, hogy a Kidoushuu parancsnok, és a Daitenshi vezére sem szokott egy gyűlés alatt lenni a kapitányokkal. S hogy a hadnagyokat is egy helyre rendelik be, csak is egy jelentéssel bírhat; a Gotei komoly dolgok elébe néz. A káosz szerencsére nem alakul ki, hiszen az osztagok sansekijei parancsnokként jól megállják helyüket. De ez nem jellemző az osztagok hadnagyaira. Egyre idegesebbek, ahogyan a terem előtt kell állniuk. Ám, ami odabent zajlik, az túl tesz mindenen.
- Csendet! - Ordít rá a bandára Masayoshi, mire a teremre végre csend száll. A kapitányok rendezik soraikat, Yuusuke és Hitomi, valamint Kami az ajtónál áll meg, szemben a főkapitánnyal. Pattanásig feszülő hangulat üti fel fejét a teremben. A legkisebb légvétel is hallhatóvá válik, míg a kapitány meg nem töri a csendet. - Kawashima Ichika taichou, mik a jelentések odaátról? - Fordul Masayoshi a Kidoushuu parancsnok irányába. A kapitány pedig tömör beszédében konkretizálja az esetet, mely szerint igaz a hír, hogy az emberek világában megnyitották a Nyatahoz tartozó főkaput. Többen nem értik, hogy miről is van szó; hiszen ez egy nagyon régi történet, amelyre leginkább a kapitányok elődei, vagy azoknak elődei emlékezhetnek. Ennek fényében Fujimoto kapitány kicsit megemeli tekintetét, majd néhány pillanat mulva tesz egy lépést előre.
- Évszázadokkal ezelőtt a Gotei kutató csoportot küldött a Japán szenthegylábához, hogy járjanak utána az ismeretlen eredetű lélekenergiáknak. Két kapitány és tíz tiszt ment el az említett helyhez, Nyatahoz, hogy neki lássanak a nyomozásnak. S mikor a kapitányok kinyitották Nyata, az elveszett város néven elhíresült főkaput; valami borzadalom szabadult fel. Háborúk, járványok törtek ki Hueco Mundoban, Soul Societyban, az Emberek világában. Azóta Nyata csupán egy mese, amiből néhány részletet ti is hallhattatok gyermekkorotokban. - A főkapitány jól láthatóan Sierashi Yuusukere irányába tekint. - Az általam kijelölt csapat feladata lesz elmenni a helyszínre, megtalálni a bajok okozóját és deaktiválni. Minden erőtöket bevethetitek, és a pecsétek feloldására megkapjátok engedélyeiteket. A Daitenshi pedig, amennyiben a 46-ok tanácsa úgy találja, erősítésként bármikor kiküldhető a helyszínre. - A helyzet eléggé komolynak tűnik. Az egyik kapitány éppen a legjobb kérdést teszi fel azzal, hogy az akkoriban kiküldött csapatról kérdez. - Köszönöm a kérdését Suwun taichou. A kapitányok, és tisztek nyomtalanul eltüntek. Csupán a rajtuk elhelyezett Juunibantai fejlesztésből tudjuk, hogy akkor és ott halálukat lelték a barlangban. Ez egy "A" osztályú küldetés, de sikertelenségére is fel kell készülnünk. Így a küldetésre kijelölöm: Juubantai taichou, Shiroichi Anao; Sanbantai taichou, Mizushima Takeo..valamint az Ichibantai hadnagyát és az Onmitsukidou alparancsnokát, Sakai Kotomit. - Az említett kapitányok a főkapitány kijelentésére valamiféle gesztussal szolgálhatnak, majd a főkapitány elrendeli a többi osztag készenlétét, a Daitenshi éberségét, valamint a Kidoushuu osztag együttműködését. - A gyűlést ezennel berekesztem. A kiválasztott delikvensek azonnal menjenek az Ichibantai nagy senkai kapujához. - Fujimoto arcáról higgadt komolyság sugárzik, s kijelentésével villámléptekkel mindenki távozik. A hadnagyok is visszatérhetnek osztagaikhoz, kivéve a küldetésre kiválasztottak. Masayoshi azért személyesen lép a kiválasztottakhoz.
- Maguk lesznek a kapitányok hátvédjei vész esetén. - Utal a hadnagyokra. - Munkájuk és képességeik alapján kerültek kiválasztásra ehhez a küldetéshez. Bízom abban, hogy képesek megoldani más kapitányok oldalán is. - Majd a kapitányok felé is beszélni kezd. - Az összetartás ereje nagy szó lesz, ne veszítsék el a fejüket. Bármi, ami ott történik, az egy komoly titok. Megérkezésükkel nem beszélhetnek senkinek Nyataról, kihallgatásuk a 46-ok tanácsa kihallgató termében történik majd, amennyiben visszatérnek. - Ezt követően megindítanak benneteket a senkai kapuhoz, hogy az emberek világába menjetek megoldani ezt a súlyosnak látszó esetet.


Határidő: Január 05., ünnepekre való tekintettel!
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 35
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te30150/45000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (30150/45000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyVas. Dec. 23, 2012 11:02 pm

Brrr... Nincs is jobb egy fagyos, téli éjszakai őrjáratnál. Azt azért túlzás lenne mondani, hogy örvendtem a néma csendet megtörő szirénázásnak, ami a riadót jelezte, de kétségtelenül jobban esett az ichibantai folyosóin végigsietni, mint hajnalok hajnalán dideregni a szabadban. Inkább Kei-chan tegyen libabőrössé, mint a hűvös Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 464751818 Apropó, némi aggodalommal töltött el, hogy egyáltalán képes lesz-e felkelni, bár talán a riadó valamint a soutaichou hangja a fejében kellő motivációt jelentett. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy miért csődítették össze az egész vezetőséget, behatolásról nem értesítettek az alakulatom tagjai, és különösebb vészhelyzet sem látszott a reggeli tájon végigpásztázva a szememmel. Az elsők között futottam be és tanácstalanul néztem szét, illetve figyeltem az érkezőket. Táskás szemű, kialvatlan kapitányok, zombuló hadnagyok gyülekeztek jobbra-balra, már-már majdhogynem rosszul éreztem magam, amiért én teljesen friss vagyok. Voltak persze kivételek, például a Kidoushuu parancsnoka egészen méltóságteljes pompával vonult be, noha jó későn. Főleg a gyerekeket sajnáltam, nem hiszem például, hogy Yoriko-channak jót tett volna a hajnali ébresztő, ráadásul őt talán mindenki másnál korábban verték fel, lévén a 12. osztag felől jött riasztás.
Ahogy a gyűlés megkezdődött, az ajtón keresztül kiszűrődő hangok nyilvánvalóvá tették, hogy komoly baj van. Masa-jii meg az ideges ordibálás? Komoly nyugtalanság lehetett odabent, ha ehhez az eszközhöz kellett nyúlnia a máskor bohókás férfinak. Felsóhajtottam a falnak dőlve, lassan kezdett megemészteni a bizonytalanság. Jobb híján tekintetemet végighordoztam az egy, kettő, három... hat... ööö... jó, fogalmam sincs hány hadnagyon Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 4079864673 Villámcsapásként ért a felismerés a csapatot egyben látva, hogy lassacskán már-már veteránnak számítok a rangomon. Sacchan, Sumicchi vagy Saki-chan még az Onmitsukidouból lett kinevezve, Mei-san se volt még hadnagy, mikor megismertem, pedig az sem mostanában volt, aztán ott voltak a frissebb arcok, mint az 1. vagy a 12. osztag hadnagya például. Pedig én sem vagyok túlságosan tapasztalt, ami azt illeti, ráadásul halálistenként kifejezetten zöldfülűnek számítok, mindenki sokkal idősebb nálam. Vagyis majdnem mindenki. A legrémisztőbb azonban talán mégis az volt, hogy azt a kevéske senpaiomat, ami van, gyakorlatilag abszolúte nem is ismertem és a Nőegyleten kívül egyáltalán nem is láttam őket. Már akit, mert a... 13. osztag hadnagyát talán fel se ismerném, ha nem lenne rajta a karszalag. Pillantásom végül Kei-chanon állapodott meg, és ha már összetalálkozott a tekintetünk, küldtem feléje egy bátortalan mosolyt. Örültem neki, hogy az én hathatós ébresztési módszereim nélkül is ide tudott érni valahogy.
A gyűlés végül befejeződött, a kapitányok pedig elhagyták a nagytermet. Kettős érzések kavarogtak bennem, miközben a soutaichou magához intett engem és a közvetlen beosztottját. Számítottam is arra, hogy elküldenek, meg nem is, a hallottak alapján nem csak egyszerű felderítésre kell készülnünk, hanem egy valóban veszélyes misszióra. Márpedig ha másban nem is, a harci képességeimben magabiztos voltam... nagyjából.
- Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni a siker érdekében! És vissza fogunk térni, nem? - fordultam a többiek felé kikacsintva, habár kicsit aggódtam amiatt, hogy mi lehet az, ami annak idején végzett két kapitánnyal is. Az a mennyiség most is megvan, a tíz tisztet viszont csak két hadnagy pótolja, és sem magamban nem voltam elég biztos, sem az új fukutaichouban, hiába sugározták szavaim a magabiztosságot. Még mielőtt elindultunk volna, egy gyors búcsúcsókkal elköszöntem Kei-chantól, és mikor újra csatlakoztam a csapathoz, nem voltam rest belecsimpaszkodni Keo karjába és játékosan megrángatni a haoriját.
- Nagyon furcsán festesz ebben a hacukában, nem akarsz megszabadulni tőle? Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 464751818 - kérdeztem pajkosan, hátha sikerül oldanom egy kicsit a feszültségünket. Az övét, a sajátom... Mondjuk Nao-chanét vagy Nao-cha... eto... legyen inkább Shirami~n :3 Szóval az övéket ezzel nyilván nem fog sikerülni, de citromos süti nem volt éppen nálam, sem pedig kavicsok, és ami azt illeti, az ichibantai hadnagyát nem ismertem még.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet volt ott hagynod Miyoko-chant? Ki lesz az utódod? - váltottam kicsit komolyabb témára. Aggódtam Veracchi lánya miatt, szerintem picit furcsán viselkedett mostanában. Régebben olyan eleven volt, most meg inkább kerül, mikor Chie-channal foglalkozom, és nem a féltékenységet érzem, ahogy ez az idősebb testvéreknél megszokott lenne. Meg hát az is megfogalmazódott bennem így hirtelen, hogy ha felkérnének kapitánynak, én itt tudnám-e hagyni ezt az osztagot? Ne mintha lenne rá bármi esély, hogy feljebb lépjek a ranglétrán és nem is vágytam rá egyáltalán, de azt hiszem amíg a taichou a kapitány... addig kizárt dolog, legyen bármilyen összetételű az Onmitsukidou. Elengedtem a frissiben kinevezett kapitányt, és merengve pillantottam az előttünk tornyosuló hatalmas senkaimonra, melyen hamarosan átkelünk. Valamiért gombócot éreztem a torkomban...
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te40700/45000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (40700/45000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyHétf. Dec. 24, 2012 1:32 am

Ha nem kísértenének a rosszabbnál rosszabb álmok mostanában, biztosan képtelen lennék felébredni a szomszédból jövő szirénázására vagy akár Masa-jii hangjára. Fordulok még párat meleg ágyamban, mire ráveszem magam, hogy kikászálódjak a meleg takaró alól és teljesítsem a parancsot.
Amint némileg fazonképessé varázsoltam magamat, kiléptem a folyosóra, majd Simán Csak Keisuke-samat kerestem, mert őt is hívták, biztos, ami biztos ne aludjon el. Meg aztán szegény Himmecchan… neki is rossz lehet felkelni. T-T Kíváncsi vagyok mi nem várhatott reggelig, mi történt pontosan. Ha jól hallottam Rikkocchanéktól jött az a nagy harsona, remélem nem csak valami ultramodern ketyere mondta be az unalmas és kezdett veszélyes sugárzásba vagy valami ilyesmi… Simán Csak Keisuke-sama szokott ilyesmiket mondani a tizenkettesekről, én nem értek hozzá.
Megérkezvén az 1. osztaghoz kissé meglepve ér az a tömeg, ami ott fogad. Rengeteg ismerős arcot láttam, de voltak ott olyanok is, akiket csak látásból vagy még úgy sem ismerek. Lehet goromba mód őket csúnyán meg is bámultam, ami nem szép dolog T-T”, de még így is viszonylag hamar ott voltam a nagyteremben. A helyemen ácsorogva igyekeztem körülválasztani a különböző egybemosódott mondatokat egymástól, amiket a többiek hangoztattak. Én túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy most azon zsörtölődjek mi történhetett, amúgy sem aludtam. Rikkocchannak intéztem csak egy kérdést, hogy elmondja, mi volt ez a hangzavar hajnalok-hajnalán, tud e ő valamit, de mivel nem mondott semmit, ezért inkább csak vártam, hogy történjen valami.
Kérdőn pillantottam Kidoustájcsó irányába, mikor beszámolt Masa-jii kérésére valami furcsa dologról. Meglepetten pislogtam, mert én még soha nem hallottam erről a Nyataízéhozéról. Nyalóka neve van, de biztos nem édesség, legalábbis tuti, hogy nem egy cukorgyárba nyílt szabad bejárás… érdekes lenne, ha Masa-jii ezért vert volna föl minket kora hajnalban, mert mondjuk… szeretne egy ritka édességfajtához hozzájutni. Ehh, ki kellett volna aludnom magamat, akkor nem gondolnék ilyen butaságokra. @.@
Furcsa… egyre inkább úgy érzem, mintha álmodnék! Masa-jii azért hívott minket, hogy feltárjon előttünk egy régi mendemondát? Legközelebb az esti mesét este nyolc óra körüli időre kellene időzítenie, nem pedig hajnali négy óra tájba… mert ugye annyi van, igaz? Vagy később van és lassan fel is kell a Nap?
Eléggé hihetetlen, hogy a Gotei 13 tagjai nyitották ki régebben azt a rettenetet és szabadítottak furcsa szörnyeket a három világra. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy most valaki ilyesmit szabadított volna megint ki. Remélem, ez nem történt meg és valami más áll a háttérben nem pedig az elveszett város. Ez olyan, mintha az aranyvárost kellene felkutatni! Surprised
Nagyot dobbant a szívem és fordult meg velem a világ, ahogy az én nevemet hallom elhangozni Masa-jiitől, mint az egyik elveszett város után nyomozó halálisten egyike. Ilyen magas kategóriába beosztott küldetés, kicsit félek, Hyozanryuu még mindig nem a régi… csak hátráltatnám a csapatot. Meg mégis, mit jelentsen az, hogy csak mi négyen megyünk, ha anno az a tizenkettő sem ment semmire?! Persze mi egymilliószor jobbak vagyunk… ˇoˇ
Ennek ellenére kissé megütközve néztem Masa-jii irányába, bár sejtem, hogy taktikázni próbál az ismeretlennel, de nem tetszik ez a lépése. Kicsit megnyugtat, hogy névrokonom Naocchan, Kocchan és Keo-báró-sama jönnek még. Össze kell szednem magamat, hogy ne hátráltassam őket. Végülis a 10. osztag tagjai remekelnek a nyomozásban, szóval nem okozhatok csalódást!
- Titoktartásban jó vagyok… - jegyzem meg Masa-jiinek, némi erőltetett mosollyal az arcomon. Túlságosan foglalkoztat engem ez a város, meg Hyozanryuu esete is és ezért nem tudok lelkesedni a dologért. Kocchan kérdése azért némileg felvillanyoz, bár biztosat senki sem mondhat, mégis vigyorogva bólogattam kérdésére. Biztos visszatérünk, mert vissza kell térnünk!
- Névrokon Naocchan, megkaptam a cikászt, nagyon köszönöm. :3 – próbálom oldani a feszültséget, amit felfedeztem Naocchannál, majd Kocchan és Keo-báró-sama felé néztem. Olyan furcsa megszokni, hogy Keo-báró-samának is fehér haorija van, ami egykoron Ai-sané volt.
- Keo-báró-sama, te ismerted az elveszett város történetét? – tettem fel a kérdésemet, szeretném megismerni ezt a várost még jobban, ha már aranyvárosról hallottam eddig csak és ezt még nem. - Vajon élnek ott emberek, mint az aranyváros történetében? – gondolkodom el hangosan. Olyan modortalanság másokra rátörni meghívás nélkül, nem tudni mi van ott pontosan, hiszen régebben nem tért vissza senki sem, aki mesélhetett volna róla.

Vissza az elejére Go down
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
Kagami Eisuke

Férfi
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te9000/15000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (9000/15000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyPént. Jan. 04, 2013 1:05 am

*Mitől váltál ilyenné? Mitől lehettél ennyire elkeseredett? Tán az érzelmeidet elhallgattad, mégis hogyan történhetett mindaz, hogy mások ezt nem vették észre? Hiszen szenvedtél! Megannyi barátod volt, de te nem engedted magadhoz közel őket? Nem ismerték érzelmeid, de te ismerted az övéit. Halálod után pedig sosem lehettél igazán ember, egészen eddig a pillanatig. Ugyanis én visszaadtam az őszinte érzelmeid, melyeket mindezidáig a sötét függöny alatt rejtegettél. Sírásod noha jól meglepett, de vége van már ennek is. Most már nyugodtan aludhatsz ama gondolattal, hogy többé nem kell mindenki előtt titkokban élned. Társam leszel, cserébe pedig megóvlak majd mindentől. Kapitányod lettem, ó én hadnagyom!
E gondolatokkal lépek ki a dojoból, minek után a segítségemmel tanúja lehettem Mei bankaiának megszerzésében. Sosem hittem, hogy Kagami taichout ilyen erős hadnagyok vették körbe; s végül kiderült, hogy nem is bírt el ezzel az álapottal. Na persze! Hogyan is bírhatott el vele, mikor a hírekből kifolyólag a tiszta érzelmek kifejezésében vajmi keveset tudott. Bizonyára észre sem vette, hogy baj van az egyik hadnagyával. Azonban elhárítottam a problémát, s mostanra már lezártnak titulálhatjuk ezt. Megállok az edzőterem előtt, s rágyújtok a hajnali cigarettámra. Néhányat szippantok bele, majd szépen meghallom a Juunibantai fülsüketítő szirénáját.* ~ Szerencsétlenek, nesztek ébresztőóra. Neutral ~ *Gondolok bele mennyi szidalmazást kaphat most az osztag. De ettől eltérve a főkapitány hangjára kicsit rácsodálkozom. Rendkívüli gyűlés a nagy teremben? Mi történhetett, amiért az öreg így kikelt magából? Eléggé nem tudom megérteni a dolgot, de minek után Mei is kijön hozzám; valamint befut a másik (még éppen kómás) hadnagy, bólintok nekik. Felstartolok a barakkok tetejére, és kihirdetek valamit.*
- Na jó, kora reggeli shunpo torna. Aki előbb ér az első osztagba, az átaludhatja az egész napot! (xD) *Vigyorogva integetek a két hadnagynak, hogy most ezt nem akarom benézni. Szóval nekem kell megnyernem ezt, így képes vagyok aljas dolgokra is céljaim elérésében. Háh, még hogy aláírogassam ma is a papírokat? Ki van csukva! Természetesen Shizuka, mint az atomgolyó beindul;de rögvest deaktiválom a hajtóerejét egy tompa ütéssel a wakizashimat illetően. Egy kis csúszás, intgatag talaj, és így érek be másodpercekkel előbb a célba. Fogkrém reklámba illő vigyorral az arcomon fordulok a két csajszi felé.* - Sajnálom Mei-chan, ma megint elmaradnak az aláírások! Wink *Höhö, végre aludhatok a kedvem szerint; ha már úgyis felébresztették egész Soul Societyt. Bár a lassan betömörülő népség láttán kicsit lefagy arcomról a mosoly, mivel tudatosul bennem a dolog, hogy itt valami komoly gond lehet. Visszapillantok a hadnagyokra, majd megigazítom a fekete haorit a fehér fölött, úgy, hogy egyszerűen felcserélem a sorrendet. Valahogy kilógnék a sorból; és Akane mellett állva sajnos ez nem tanácsos. Még a végén kalózbajba csapna át az egész gyűlés. Végül besétálok a helyemre kicsit komolyabban, mint arra számítani lehetne. Körbe nézek a jelenlévőeken, s meglepődök, amint a Daitenshi vezérét is megpillanthatom. Hová fejlődik ez a világ.. Mármint nekem nem igazán van vele bajom, csak kisebb frusztráció lép fel bennem azt illetően, hogy a 46-ok tanácsa mennyire megváltozott. Félő, hogy lassan már attól kell majd félnünk, hogy Akadémistákat látunk egy kapitányi gyűlés alatt. Na jó, hülye összehasonlítás..de nem értem miért előrébb valóak, mint mondjuk egy közvetlen hadnagy. Hamarosan pedig szemléltetik velünk végre a problémát, amitől végre minden kérdésem elszáll a Daitenshi jelenlétét illetően. Na igen, a Nyata-i ügy eléggé különleges volt, valahogy egy fajta komorság uralkodik el rajtam, hogy újra találkoznom kell ezzel az üggyel.*
- Reméljük nem lesz szükség önökre. Surprised *Behunyt szemmel mosolyodom el, amikor a főkapitány végre kijelöli azt a két kapitányt, akik megkísérlik elpusztítani majd a veszély forrását. Szavaimmal nem fejezem ki, hogy kikre is gondolok..de talán egyértelmű, hogy a Daitenshit célzom be ezzel. Mosoly az arcomon, s az oldalamon „élesedő“ kard pedig egy olyan üzenet, amelyet csak is Miyoko érthet meg. Ezzel fejezem ki azt, hogy örömmel megyek csatába, akár a halálommal fizetve ezért. Feléled bennem egy pillanatra a Juuichibantaira jellemző harci ösztön, minek hevével hagyom el a termet az engedély megadását követően. Ahogy hallottam, elég jó társakat kaptam ehhez a küldetéshez. Minő szerencse, hogy mindegyikük remek ismerős, és barát. Habár Naominak nem örülök akkor sem. Én komolyan féltem őt, de hát ezt osztotta ki az öreg. Megállok Anao mellett, amikor a kapitány személyesen szól négyünkhöz.*
- Egyértelmű, hogy titok marad. *Felelem félvállról, aztán végig pillantok a többieken; amint kicsit eltávolodik a főkapitány.* - Na jó essünk túl rajta. Melyikőtök lesz a hadnagyom erre a küldetésre? szemöldökrángatás *Hencegek a gondolattal, hogy egyszeri alkalommal végre egy ismerős fog nekem aszisztálni. Mi menő lenne már Kotomi vagy Naomi kapitányának lenn! Cool Valahogy egy lehervaszthatatlan mosoly kerül arcomra egy darabon. Nem tudok fájdalomként tekinteni most a halálra, hiába a körömvirágok kapitánya vagyok már. Ezúttal nem tenne jót, ha feszültségemet kinyílvánítanám. *
- Jaj igaz is, mondasz valamit. Naomi, nincs kedved ideiglenesen részt venni a taktikában, hogy felveszed a kapitányi haorimat? Surprised *Juttat eszembe valamit Kotomi. S már rögvest más ötletem is támad, amivel lehet trollkodni.* - Leszek a hadnagyod. Cool *Pöccintem még hozzá, aztán leveszem a fehér köpenyt, hogy átadjam Naominak. Nem lesz gáz, úgyis ellepi a köpeny; de legalább mindenki elhiszi, hogy ő a Sanbantai kapitánya. (x“D)*
- Csak éppen annyit tudok Anao, mint ti. Na jó, el tudnám mondani, hogy kik tűntek el pontosan akkor..de felesleges volna. Igazából itt annak lesz szerintem lényege, hogy miféle hely lehet az. Nem hinném, hogy egy aranyvárosról lenne szó. Könnyebben tudnám elhinni, a pokolféle dolgokat. *Na igen, ők is tudják, hogy azért a mi kultúránkban is létezik pokol; csak éppen másképp fest, mint amire bárki gondolna. De nem hinném, hogy átjönnének; elvileg nem is jöhetnek át. Lefestem karomról Kotomit, amikor megemlíti Miyokot. Mélyen sóhajtok egyet.*
- Kotomi, nekem eszem ágában sincs ott hagyni Miyokot. Nekem ugyanannyit jelent az a lány, mint eddig is..talán többet is. Bárki is lesz az utódom, felkészülhet arra, hogy meg fogom szorongatni. Vera rám bízta Miyokot, hogy úgy vigyázzak rá, mint az apja..én pedig ebből nem engedek, akárki akármit mond! *Oly’ elszántság fénye kerül szemeimbe, mivel talán még nem találkozhatott még Kotomi. Habár ők nem tudtak erről az ígéretről, de ez lényegtelen. Igaz, hogy nem vagyok már Miyoko hadnagya, de nem hinném, hogy ettől még el kellene hagynom. Most már legalább másképpen tekinthetek rá. Lehet nekem egy olyan kislány, mint a nem létező, meg nem született kisgyermekem. Noha, nekem nem sok közöm van a Matetsaku családhoz, ettől függetlenül még félthetem Miyoko gyermekkorát. *
- Na gyerünk, essünk végre ezen túl! *Előzöm meg a többieket, és átkelek azon a bazi nagy senkaimonon. Ehh, ezzel még nem fognak megrémíteni; hiszen még oda sem értünk. Minek félni előre? Az életem csak peregjen le akkor, amikor meghalok..felesleges ez a felhajtásos ijesztgetés.*

Vissza az elejére Go down
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
Shiranui Naomi

nő
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 108
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te21000/30000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (21000/30000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyPént. Jan. 04, 2013 3:08 am

Görnyedten ültem az irodában, és csak a papírra próbáltam koncentrálni, ami előttem feküdt, de egyszerűen képtelen voltam, mert minduntalan ott cikázott a gondolataimban az a feszültség, ami a Soutaichou irodája felől érkezett. Nem láttam, hogy kimozdult volna, ami furcsa volt, lévén minden pillanatot kihasznált, hogy egy kis extra pihenőhöz jusson, de ezek a napok mások voltak, szinte láttam, ahogy egyre öregszik. Nem értettem még pontosan a dolgokat, de talán ahhoz lehetett valami köze, amit Rukongaiban találtunk. Az egykori kapitányok és hadnagyok árulása Aizen után még nagyobb súllyal nyomja a vállait, pedig ez még évszázadokkal ezelőtt történt, mikor még nem is volt Főkapitány. Sóhajtva hajtottam a fejem az asztalra, és félrefordítva a falat bámultam. Hogy juthattunk idáig? Mi az, ami megfordult a fejükben, mikor elárulták a Goteit? Képtelen voltam magam is feldolgozni az ott történteket, főleg, hogy az egyik tisztem is részt vett a dologban. Ezek valahogy rányomták a bélyegüket az egész Ichibantai hangulatára, épp azért úgy döntöttem, hogy főzök egy jó erős teát, az Fujimoto~soutaichounak sem fog ártani, mert megérzésem szerint egy percre sem hunyta le a szemét az éjszaka folyamán.
Türelmesen várakoztam a konyhában, hogy felforrjon a víz, és közben azon gondolkoztam, vajon mások mit csinálhatnak ebben a pillanatban. Haruki~chan még biztosan alszik, és a legszebb álmait látja, mosolyodtam el egy pillanatra, Shiroichi~taichou talán éppen a kitalált mumusaival küzd, Keo pedig… Kinéztem az ablakon, és a kúszó sötétségben próbáltam magam elé idézni az arcát, ahogy alszik, de ehelyett csak azt a félmosolyt láttam, amivel általában bosszantani, vagy pont jutalmazni próbált, bár sosem tudtam, hogy éppen melyiket is. A fülem mögé simítottam egy tincset, és amikor sípolni kezdett a teafőző, úgy ugrottam meg ijedtembe, mintha lebuktam volna, hogy merre is járnak a gondolataim. Arra azonban már nem olt időm, hogy el is készítsem a teát, mert abban a pillanatban megszólalt a Juunibantai riasztója, én pedig csak lekapcsoltam a főzőt, és máris a Főkapitány felé vettem az irányt, amíg mást nem kért. Hirtelen fékeztem, és fordultam az ellenkező irányba, a nagyterem felé, nem pontosan értettem, hogy miről is lehet szó, és mi az, ami miatt ilyen gyorsan össze kellett hívni a kapitányokat, de nem volt megfelelő sem az idő, sem pedig a helyzet efféle kérdésekre.
A többi hadnaggyal együtt álltam meg a nagyterem előtt, kihúzott háttal, kicsit talán fáradt szemekkel figyeltem őket, legtöbbjüket csupán névről ismertem, vagy csak köszöntünk egymásnak, amikor jelentéseket hoztak. Érezhető volt értetlenségük, és az, hogy egyre feszültebbek lesznek, minél több idő telik el. Mélyen beszívtam a levegőt, és az ajtót figyeltem, próbáltam nem tudomást venni arról, hogy a levegőt is vágni lehet körülöttem, és nyugodt maradni. A Soutaichou mindig is a kezében tartotta a dolgokat, és ez most sem lesz másként, egyáltalán nincs okunk remegve várni a fejleményeket, elvégre mindannyian egy kapitány jobb kezei volnánk. Az elhangzott információkat fojtottan bár, de mind jól hallottuk, mégis kicsit meglepett, mikor a kapitányokkal együtt engem is kirendelt Fujimoto~soutaichou. Nem félelemmel töltött el, inkább büszkeséggel, hogy úgy gondolja, segítségére lehetek a kapitányoknak, így egy bólintással vettem tudomásul a parancsát, és csak remélni mertem, hogy bizalma nem alaptalan.
Ahogy a senkaimon felé haladtunk, végignéztem kis csapatunkon, és az Onmitsukidou alparancsnokán kívül régi ismerősnek is nevezhettem volna őket, talán túl jól is ismertük egymást… Felhúzott szemöldökkel figyeltem a másik hadnagy reakcióját, és talán egy pillanatra meg is mozdult benne valami, de ennek nem most volt itt az ideje, elvégre a feladatunk az első. Shiroichi~taichou felé mosollyal fordultam, hiszen pontosan tudtam, hogy már elvitte a növényt, mégis kedves volt tőle, hogy megköszönte.
-
Örömömre szolgál, ha tetszik az általunk nevelt növény. ^.^
Következő megjegyzését azonban nem igazán értettem, hogy Nyatanak mi köze az aranyvároshoz, éppen ezért meglepetésként ért, ahogy Keo a kezembe adja a haoriját, ami még őrzi teste melegét. Felpillantottam rá, ami hiba volt, mert azonnal pír úszott az arcomra. Mi vagyok én, holmi tizenéves fruska? Próbáltam összeszedni magam, és a megjegyzésétől elvonatkoztatva megkeresni a ruhadarab elejét, nem akartam visszautasítani felajánlását, jólesett, hogy engem választott. Embarassed A hatalmas ruhadarabban teljesen elvesztem, hosszú végét a porban húztam magam után, de magára vessen, amiért oda adta, láthatta, hogy méreteink között nem kevés eltérés van. Közben hallgattam beszélgetésüket, és amit Shiroichi~taichounak válaszol, kicsit sem nyugtat meg, de most nem bizonytalanodtam el. Én lepődtem meg a leginkább, de azt hiszem, bíztam benne. Abban, hogy vissza fogunk térni, ha nem is sértetlenül, de élve. Utána siettem, és mosolyogva vettem le a karszalagom, elvégre ő most az én hadnagyom, és ahogy belépett a senkaimonon, még utána nyúltam, és megfogtam egy pillanatra a kezét. Meglephette a dolog, de reméltem, hogy érzi, hogy ezzel a bizalmamat akartam közölni felé, majd átadtam a karszalagot is. Jöjjön, aminek jönnie kell, már nincs okom félni, mert egy olyan személy van mellettem, akiben nem fogok csalódni…
Vissza az elejére Go down
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te0/0Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (0/0)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyVas. Jan. 13, 2013 10:04 pm

Felfénylett előttetek az átjáró, melyet a Juunibantai felügyel, egészen megérkezésetekig. De még mielőtt bármerre is mennétek, már az érkezésetek a Dangaiba sem annyira szerencsés. Ugyanis, amint betértek a hosszú folyosóra, melynek falát a kotutsu képzi, máris szembesülhettek a hihetetlen változással. Úgy néz ki, hogy a Seireiteiben érződő katasztrófa nem csupán a dimenziókra hatott. A Dangai sem éppen úgy működik, mint ahogy annak működnie kellene. Furcsa lehet számotokra, hogy nem érzitek a Kouryuu közeledtét. S rossz előérzet támadhat bennetek, ha látjátok, hogy a falakat befedő anyag egyáltalán nem áramlik. Levegőt vesztek, de levegő nem áramlik a tüdőtökbe. Sőt, mintha semmi sem változna, pedig ti haladtok előre. A Dangaiban megállt az idő, ez pedig ha sokáig így marad, elég nagy galibát fog okozni Soul Society és az Emberek Világa számára. Ti is kezditek érezni a helyzet súlyosságát, ezért lépteiteket valószínűleg felgyorsítjátok a gyors megérkezés értelmében.
Midőn lábatok talajt ér, és a világító kapu által okozott pillanatnyi vaksággal megküzdötök, máris hihetetlen táj rajzolódik ki előttetek. A pusztulás völgyébe érkeztetek, ahol a táj mintha csak egy teljesen másvilágon lenne. A földből tüskeszerű kősziklák pillanthatóak meg; az egek hihetetlen sötétségbe és tüzes káoszba fordultak, a természetes növényzet pedig mostanra már kiszáradt, elhalt. Mégis mi történhetett itt egészen pontosan? Néhány villám csap bele a hegy lábánál megpillantható folyóba, bizonyára ezzel is megritkítva a természetes élőlények számát. A köd zavarta látásotok lassacskán kitisztul, s szemben találhatjátok magatokat néhány kilométerre egy ominózus méretű heggyel. A szent hegy, melynek gyomrában a föld alatt ott nyugszik most is Nyata. Ámbár Nyata most egyáltalán nem nyugodt, és nem is alszik. Az alvó város immáron felébredt, s a kezdeti csendességet lassacskán lesznek olyanok, akik megzavarják. A hátborzongató sziklák mögül morgásokra figyelhettek fel. Lassú léptekkel közeledő lényekre, akik a hangokból ítélve falkát alkotnak. Noha, bizonyára jobb volna elrejtőzni előlük, hogy kerüljétek a kezdeti bajokat, de valamelyikőtök sikeresen így is leleplez benneteket egy arrébb guruló kődarabka nyomán.
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Dragon_dog_www.kepfeltoltes.hu_

Állati ordítás kíséretében jelenik meg előttetek néhány ismeretlen entitás. Első megállapításra kutyaszerű lények, viszont sokkal nagyobbak és félelmetesebbek. Testük csaknem kétszáz kilót nyomhat, s farkuk éles késalakban végződnek. A „korona“ mely fejük végződései, tán még számotokra is ismeretes lehet. Sárkány és kutya, de hogy hogyan lehetséges ez; az már túltesz rajtatok. Eleve különös, hogy az Emberek Világában ilyen lények előfordulhatnak. Tényleg olyan, mintha egy másik dimenzióban lennétek, ez egyáltalán nem normális. Ám várakozásotok szerencsésen felbőszíti a vadakat, akik sebes mozgásukkal kezdenek sprintelve rátok támadni. Éles fehér foguk kivillan, némi nyállal keverve; amit feltételezhetően az éhínség tébolyít.
Mindannyitokra csupán kettő jut, amire ha nem figyeltek, könnyedén szétzilálhatja a csapatot. Viszont szerencsétek van, - mihez viszonyítva - hiszen ők csak egy alacsonyrendű éhes kutyák. A kardotok vágásai, vagy az ütések könnyen hathatnak rájuk. De felfigyelhetek valami olyasmire, ami aztán tényleg bonyodalmakat hozhat. Tőletek nem messze, hihetetlen magas lélekenergiák jelenlétére figyelhettek fel. Még pedig Espada szintű arrancarokéra, akik küzdelmetek alatt gondtalanul kikerülve a falkát, egyenesen a hegy felé vették útjukat. El kell bizony döntenetek, hogy mi a fontosabb. Kiütni végre ezeket a dögöket, vagy megelőzni az arrancarokat még mielőtt nagyobb bajt okozna Nyata az Emberek Világának? Nagy a nyomás, pedig még csak most érkeztetek meg.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 35
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te30150/45000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (30150/45000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyKedd Jan. 15, 2013 5:50 am

Talán csak a reggeli időpont miatt, de nem volt valami élénk a társaság. Pedig jóval elevenebbnek ismertem meg Takeot és Nao-chant is, és bár a férfi azért hű volt önmagához, mégis hibádzott nekem valami. Hol a pajkos visszavágás? Mondjuk az is igaz, hogy küldetésre készülődtünk, ráadásul elég veszélyesre, és a bohóckodásra talán nem volt idő. Esetleg ők éreznek valami olyan nyomást, amit én nem? Hmm... Megvontam a vállamat, ha nem oldódik a hangulat, hát nem oldódik. Kétlem, hogy a senkaimon túloldalán sok alkalmunk lesz idétlenkedni azok alapján, amit megtudtunk most, szóval annyi baj legyen. Le is szálltam gyorsan Takeoról, hogy a hadicselt meg tudják valósítani a másik hadnaggyal, de akaratlanul is elfogott a kuncogás, ahogy a lány beleveszett a méretes haoriba. Mondjuk így jobban belegondolva, ahogy odafigyeltek egymásra én úgy vettem észre, hogy nem teljesen semlegesek egymás felé... talán ennek tudható be Keo visszafogott viselkedése velem szemben? kuncog
- Nao-chan, mit szólsz kettejükhöz? Wink - böktem oldalba a kapitányt, halkan sutyorogva neki, hogy a másik páros ne hallhassa. Kíváncsi voltam, hogy csak én látom-e így, habár a 10. osztagosról éppenséggel nem tudtam elképzelni, hogy olyan komolyan foglalkozna egyáltalán ilyesmivel. Aztán persze ki tudja? Tulajdonképpen azt hiszem egyiküket sem ismerem annyira, hogy ne lehessenek előttem olyan énjeik, amikről nem tudok, ahogy én se vagyok folyton az a közvetlen, szertelen lány.
- Gomen-gomen' rosszul fogalmaztam ^^" - mentegetőztem a halántékomra ütve Takeo-kun válaszát hallva, azt hiszem sikerült egy kissé beletaposnom a lelkébe. Kicsit megilletődtem ettől az eltökélt pillantástól, de aztán elmosolyodtam. Igazi oroszlánként védi a kislányt, a taichou jó "pótapát" talált neki. Van egy csomó bogara a férfinak, amikkel nem vagyok kibékülve, de mégis úgy érzem, hogy kötődöm hozzá. A megbízható oldalát már ismerem!
- Shirami~n, olyan csendes vagy Surprised Minden rendben? - sétáltam a lány mellé, miután már az összekötő folyosón haladtunk. Kicsit zavart a szótlansága, és nem tudtam hová tenni, hogy ő akkor most ilyen, vagy csak kómás, vagy valami más az oka? Egyébként is furcsa volt most a Dangai, ez a síri csend és a mozdulatlanság nyugtalanító volt. Csak nem tudtam volna megmondani, mi is az, ami nem stimmel. Ennek ellenére gyorsítottam a lépteimen, ahogy a többiek is, és nemsokára meg is láttuk a fényt az alagút végén Razz
Ahová betoppantunk, viszont, egy igencsak zord és barátságtalan helynek tűnt. Ez a kietlen, kopár vidék sajnálkozó grimaszt csalt az arcomra, már amennyit a köd miatt látni lehetett belőle. Kitartottam a kezemet, hogy nem esik-e az eső, de nem cseppent rá semmi sem, hiába hallottam égzengést.
- Az lenne az? - mutattam a ködben megbúvó fölénk magasodó árnyékra Keo felé pillantva, de aztán leesett, hogy még talán ő sem járt itt, szóval hiába kérdezem. Meg amúgy sincs itt más hegy, hacsak nem takarja el a fa az erdőt, és itt most nem a kiszáradt fára gondoltam, ami mellett éppen elhaladtunk. A kövek mögül azonban ekkor morgást hallottam meg, és kicsit le is lassítottam, hogy fülelhessek. Nem sokáig maradtak rejtve a lények, akikkel összeakadtunk, külsejük egészen bizarr és idegen volt. Ilyen állattal sem találkoztam még, ráadásul jó nagy dögök voltak. Homlokomat ráncolva szemeztem velük, és ami azt illeti, szándékaikat nem sokáig tartogatták homályban.
- Azt hiszem nem kell visszafognom magam, ugye? Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 464751818 - szólt egy céltalan kérdés a vakvilágba, és látván, hogy a falka élén járó kreatúra Shirami~nt fogja először elérni, elrugaszkodtam a talajról. Csinos kis krátert okozott az előreszökkenésem, de viszonylag komolyan vettem a dolgot, hogy időben oda tudjak ugrani, és térdemmel bezúztam a lény koponyáját, ami nyüszítve reppent odébb néhány méterrel, és mozdulatlanul terült el. Mihelyst talajt fogtam azonban, megéreztem valamit, és még az én gyenge reiatsu-érzékelésem is elég volt ahhoz, hogy felfogjam az arrancarok jelenlétét nem messze tőlünk. Nem volt valami bizalomgerjesztő a tudat, hogy azok a bunkó hollow-származékok is megjelentek a színen.
- Ha szórtok rájuk pár lekötő kidout, elintézem ezeket. Ti menjetek tovább, majd utolérlek! - pillantottam hátra a vállam felett, aztán felszökkentem egy újabb dög harapása elől, és egy Akkusu Kickkel sújtottam le a gerincére, a következőt pedig egy Soukotsuval kínáltam meg, miközben egy kiáltást hallattam. Súlyos darabok voltak, kénytelen voltam bevetni a nehéztüzérséget, de úgy éreztem, elbírok velük, ha megkapom a segítséget és a bakudoukkal késleltetik egy kicsit őket, hogy ne mind egyszerre vesse rám magát. Rég volt alkalmam ilyesmire, jó érzéssel töltött el, hogy hasznos tudok lenni a csapatnak, és ezért is vagyok itt: hogy segítsem őket.
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te40700/45000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (40700/45000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyPént. Jan. 18, 2013 12:58 am

- Nem tetszik Naocchan, hanem nagyon, nagyon, nagyon tetszik! *.* Hayatenak neveztük el az én kérésemre :3 – igazából úgy emlékszem mintha nem is lett volna szavazás a mumusűző virágot illetően, alapból úgy vittem, hogy ő Hayate a cikász. Surprised Arra inkább nem tértem ki, hogy ő az egyik lényeges tisztünk is mosta az osztagban, hiszen képességei fenomenálisak, bebizonyította, hogy hihetetlen erővel rendelkezik a mumusok ellen, ezt Himmecchan is alátámasztotta, mert állítólag ő látta. Himmecchannak pedig köztudottan mindig igaza van, akárcsak Simán Csak Keisuke-samanak. Cool
- Ez nem ér Keo-báró-sama, a lányoknak kellett volna előbb választani. >o>;; – jegyzem meg, mikor látom, hogy Naocchant le stipi-stoppolta és jelmezt cserélt vele, ráadásul teljesen váratlanul. Én akartam azt a karszalagot. T^T Keo-báró-samán nem is áll olyan jól, mint amennyire egy másik Naon állna. ._. - Koooccchaaan~ mi is cseréljünk. :3 – csüngök a jobb kezére, nagy boci szemekkel pislogva rá, majd mutatok Naocchanék felé, hogy lássa hogyan értem a cserét a haorival meg a karszalaggal kapcsolatban. Az én haorim rám is bő egy picikét így nem lenne szoros Kocchanra, sőt szerintem pont jó lenne rá. Mondjuk, hosszában lehet picikét rövid lenne rá, de annyi belefér, nem? Sosem hordtam hadnagyi karszalagot most úgy, de úgy kipróbálnám! *-* És Kocchannak is milyen cuki mintájú karszalagja van! *o* Ha nem ijesztő S-S-Suwun tájcsó lenne a 2. osztag főfőnöke még egy végleges cserét is bevállalnék vele ezért, de így nem. T.T
- Áú, ha nem akarsz cserélni, akkor elég lett volna azt mondanod. T-T – dörzsölgetem megbökött oldalamat, majd kérdőn oldalra döntött fejjel néztem Keo-báró-samájék irányába. - Hát öhm… hát az egyikük magas, a másikjuk kicsi… Surprised – sokat sejtő vigyor kúszik arcomra, de nem szeretnék ennél jobban belemerülni a témában, hisz nagyfiúk-lányok már ők, jól tudják, hogy mit csinálnak. :3
Végigmértem a senkaimont, mielőtt a többiek után beléptem volna rajta én is. Bár Keo-báró-sama szerint ez a város nem olyan lesz, mint a mesékből ismert aranyváros, de azért remélem, hogy legalább nem csak pokollények lesznek ott, ahogy Keo-báró-sama állította. De Kooccan végül belement a jelmezcserés játékba, így inkább azzal foglalkoztam, hogy a karszalagot rögzíteni tudjam a karomon, mintsem azzal, hogy vajon mi vár majd ránk az átjáró végén. Próbáltam sietni vele, mert azért a takarító bármelyik pillanatban felütheti itt a fejét, azonban nagy meglepetésemre az mégsem akaródzott jönni.
- Naocchaan~ segítesz? – miután több oldalról is nehézségekbe ütköztem karszalag ügyileg, végül feladva vele a küzdelmet segítséghez fordultam, de ha ő nem segít, akkor ráveszem Keo-báró-samat vagy Kocchant kérem meg rá. Nyehehe, ezt neked karszalag, akkor is rajtam leszel. ˇoˇ - Amúgy csak szerintem, vagy szerintetek is furcsa most a dangai? – kérdezem homlokráncolva, miután valaki segített remélhetőleg felkötni a kezemre a hadnagyi karszalagot. Rossz érzés ébred bennem ezzel kapcsolatban, ezért ösztönösen lépkedek nagyokat, hogy minél előbb a végére érjek a többiekkel együtt. Az átjáró végén lévő fény miatt hunyorítva teszek meg pár lépést, majd sűrűn pislogva próbálom szememet hozzászoktatni az új fényviszonyokhoz, hogy mielőbb körülnézhessek, hogy hová is kerültünk végül. Látni akartam már, milyen is ez az elveszett város. Eleinte a köd sem igazán akarta feltárni előttünk, hogy milyen is ez a hely, de azért csak megadta magát, és ami elénk tárult cseppet sem tetszett. Hát itt nincs semmilyen aranyváros, ez már biztos! O.o”
A mennydörgést hallva megborzongok, és számat elhúzva nézem a hegy lábánál becsapódó villámokat, eső is lesz? Na ne. O_o” Miután a távolban látható hegyet szemügyre vettem a környéket kezdtem tanulmányozni, hogy van e itt valami érdekes. Szemem nyomban meg is akadt a földön lévő egyik szép kavicson, ami sajnos egy másik alatt volt, így ki kellett horgásznom alóla. Próbáltam feltűnésmentesen tenni a dolgot, hogy a többiek nehogy megszóljanak emiatt, de ahogy kihúztam alóla a másik kő úgy döntött világgá megy és elgurul kisebb, rendben, jó nagy zajok közepette.
- Hupsz>o<” csak megtetszett. T-T – pillantok a többiek felé, miközben fölegyenesedek és a hátam mögé rejtem a követ, mint aki nem is csinált semmit sem. Ijedten lépek hátrább azonban az ijesztő lényeket látva, amik elénk ugrottak széles vicsorítás közepette, éppen minket szemelve ki vacsorájuknak. - Mik ezek? – nézem a döbbenetesen kinéző négylábú szörnyeket, amik egyszerre sárkányok és kutyák és cseppet sem a barátságosabb fajtából.
Nem mertem több kérdést föltenni, sem megmozdulni, mert ki tudja, hogy mire bőszülnek fel, arra, hogy mozgunk vagy az, hogy beszélünk? Figyelmem kiélesedett, igyekeztem fejben számolni, hogy hányan is vannak, közben jobbomban fogott kavicsra rászorítom a kezemet, hogy ezzel némi nyugalmat erőltessek magamra. Lehet megérzik a félelmet…
Mikor megindultak felénk rosszallóan néztem a közeledő vadállatokra és míg Kocchan azzal volt elfoglalva, hogy leüsse azt a fenevadat, amelyik a névrokonom Naocchant akarta bántani én a kővel becéloztam egy másik négylábút, ami hátba akarta támadni őket. Azt talán sikerül róluk leszednem úgy, hogy velem foglalkozzon és ne velük.
- Itt vagyok, kapj el, pudli! >p> – tervem reményeim szerint be is vált, sikerült felkeltenem a lény érdeklődését, amelyet így átverhettem egy shunpo technikával a kabóca vedlésével, így a kutyaszerű lény egy klónképre ugrik rá, nem pedig rám. Jómagam mögötte ütöm fel fejemet a levegőben, ahol gyors pörgésbe kezdek, s ezt a lendületet használom fel arra, hogy odébb rúgjam a vadállatot. Remélhetőleg a meglepetés erejével sikerül élnem és el is tudtam találni. Ezután egy apró shunpoval hátráltam odébb pár lépést, melynek során nagy meglepetésemre Naocchanba ütköztem, amiért nem figyeltem meg pontosan merre is megyek.
- Ne haragudj. Mi az Naocchan? Surprised – homlokráncolva nézek rá, mert nem értettem, hogy mit mondott az előbb. Valami arrancarról volt szó, meg lélekenergiáról, de én nem érzek egy arrancart sem. Rendben, mikor éreztem? ._.”
- Okés-oké, Kocchan! – vigyorogva felemelem a kezem, ujjaimat V alakban tartva, majd törni kezdtem a fejemet egy lekötő kidoun. Csak a kavicskidou jutott eszembe folyton, amit Ai-san tanított anno, de az nem lett volna jó most ide. - Áh, megvan! Geki! – mutatok az egyik kutyasárkányra, ujjamból piros fény villan, majd a lényt körbeveszi egy vörösen foszforeszkáló fény, amitől nem tud megmozdulni. - Háhá! – vigyorodok el, amiért eszembe jutott a bénító technika. Remélem, ez feltartja azt a lényt egy ideig. Ezt követően hallom, ahogy egy pórul járt állat landol közvetlen mögöttünk. Inkább nem szeretnék Kocchan útjába kerülni. O.O
- Menjünk! – mondom Naocchannak, majd elkezdem húzni az egyik irányba. Tekintetemmel bőszen kerestem közbe Keo-báró-sama hollétét, hogy ő jön e vagy marad. - Milyen lélekenergiát éreztél és merről?
Vissza az elejére Go down
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
Kagami Eisuke

Férfi
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Cl0te9000/15000Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat 29y5sib  (9000/15000)

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptySzer. Jan. 30, 2013 9:43 pm

*Bravúros ötleteimnek silány változatában rejlő ötletnek tűnik ama dolog, hogy rangjainkat felcserélve induljunk útnak. Nos, valójában ezt senki nem fogja elhinni, aki éppen jó kis reiatsu kezelő, de sebaj. Bizonyára nem értik, hogy mi a pontos oka ennek a taktikai cserének. Teljesen egyszerű, amit jelenleg csupán jó magam feltételezek. Ők hadnagyok, mi ketten Anaoval pedig kapitányok vagyunk. Az emberek világában pedig természetes, hogy sokkal nagyobb a kapitányokat korlátozó pecsét, mint a hadnagyoké. Ergo, a pecsétünk által nagyjából tényleg gyengébbek vagyunk lélekenergia szempontjából az ideiglenes hadnagyainknál. A gyengéket gyorsan ki, aztán törődni az erősebbekkel. De van akkor, ha néha a gyenge jelenti az erőset; és nem fordítva? Természetesen sosem feltételezném, hogy az Ichibantai és Nibantai hadnagyai gyengék lennének; csupán sajátos, eltitkolt védelmet állítottam fel.Furcsa nekem, hogy erre egyáltalán nem gondoltak, mikor megcserélték valóban ezeket a holmikat. Ám bizonyára, ha oldalra sandítanék, az első osztag valódi hadnagyában felsejlik majd valami. Annyira nem lehet reménytelen? Már egy párszor elmondtam neki egy régebbi küldetésünkkor, hogy a főkapitány hadnagyának lenni nem piskóta. Sosem lennék a főkapitány hadnagya!
Azzal nagyjából aláírnám a fűtilalmi időt, ami nekem egyenlő lenne egy instant halállal. Kész, vége..soha nem leszek többé hadnagy, remélem! @.@ Ej, ha már itt tartunk; gyorsan intézkedni kell itt, mert tervem van a 3. osztaggal. Miért is ne? Valami titkos pincében, speciális lámpásokkal biztosan megélne egy kisebb fűültetvény. Surprised Ez után kell majd érdeklődnöm Yorikonál, hogy hogyan is mennek ezek a dolgok. Valamiképpen biztosan megoldható egy titkos cucc a kapitányi iroda alatt a föld alatt. Erős sóhajtás lesz rajtam úrrá, majd oldalra pillantok. Látva Naomi arcán az enyhe pírt, az már nekem örök győzelem. Höhö, sima ügy volt, s remélhetőleg sokáig is fog tartani. De sajnos a haorim pöppet túl nagy rá; nem tehetek róla, elkap a nevetés.*
- Mától lepedő bajnok leszel. Rolling Eyes *Szándékosan adtam ennek a mondatnak két értelmet. Valahogy megérzésem szerint egy kicsit zavarba fog jönni a le-pe-dő-baj-nok fogalmának gondolatától is. Ekképpen pedig tovább puhíthatom a vasat. Nem mintha szükségem volna rá, csak jól esik egy kicsit felhergelni, még mielőtt jönnének a nehéz pillanatok. Elég gáz lenne halál stílusban végigvinni egy roppantul de nem félelmes küldetést. Valahogyan nem tudok megijedni Nyatatól; még akkor sem, ha tudom, hogy régebben is elég kemény helyzet volt. Egy újabb Quincy háború viszont előszedné belőlem a valódi komoly habitust. Nem azért, mert gyűlölöm a quincyket; hanem egyszerűen abban a háborúban én is ott voltam. Barátok, bajtársak hullottak el; legalább ekkora veszteséget szeretnék okozni egy shinigami nemzet gyűlöletre felesküdött quincynek. E mély gondolatokkal lépek be a Dangaiba, hogy végre átmehessünk a valóéletbe, és teljesítsük feladatunkat is. Már az első pillantás látványa is eléggé fűként definiálható jelenség. Oldalra fordulok.*
- Na jó, kinek van hipnotizáló zanpakutoja? És ki a tököm rejtegeti előlem ez a bazi erős jointot?! >.> *Olyan nincs, hogy Kotutsu sehol sincsen, de még a Kouryuu is úgy beállt mint a nem tudom hogy nevezzem micsoda. Ilyen nincs, baszki sikerült beszívnom! Wft? O.o Beszívtam! Basszátok meg beszívtam! Kész, most vagyok káó; és fordulhatok vissza az ültetvényemhez. Ezt a manővert még meg is kísérelném, ha valaki nem szarakodna egy sima hadnagyi szalaggal. Tán feltételezhetem, hogy Anao is beszívott? Zsír! Oda megyek, és megragadom a szalagot. Mivel én tipikusan a fejemre kötöttem, így neki is úgy csinálom meg.* - Iker ninják! Wink *Adok alá némi magyarázatot, majdan tovább állok, hogy ismét Mimibe karoljak. Ideje végre átkelni ezen a nagyon beszívott helyen. Még néhány lépés, s még teszek egy pillantást a helyre. Álmaim helye! T^T Elbúcsúzom tőle, majd tekintetem elé egy teljesen más világ helyeződik. Eléggé tróger helynek tűnik, mintha csak minden kihalt volna itt.*
- Hát ez szomorú! Miért állítanak be mindig mindent olyan szörnyűnek? Könnyebb dolgunk lesz, legalább nincs se fa, se fű, se semmi, ami akadályozna. *Na persze, gondolnám én! Úgysem maradunk ellenség nélkül, már csak idő kérdése az egész. Mehetünk akármerre is, a soron következő morgások úgyis elértek volna. Felsandítok a szörnyekre, és elkap egy kis nevetés. Fogalmam sincs miért nevetek igazából, talán leginkább Kotomi megszólalásán. Ha ő belead mindent, akkor én már csak leülök és megvárom az eredményt. Legyen ez az ő harca! Ezt az egyet tudom talán tiszteletben tartani jelenleg, hogyha ő akar ezekkel a nagyra nőtt baszásokkal végezni, ám tegye! Kicsit gonoszul shunpozok arébb, aztán testemet kitámasztom az egyik sziklával. Elgondolkodom mondjuk azon, hogy a távolban levő arrancar szerzeteknek tűnő egyedek éppen séggel mit akarnak itt? Remélem, hogy nem ugyanazt, amit mi; mert akkor lehet lesz egy-két kis baj. Csak ilyen alapvető dolgok, mint például az, hogy velük is meg kell küzdenünk. Mindenhez van kedvem, csak arrancarokhoz nem. Szóval talán jobb volna csak simán megelőzni őket, majd utólag bemutatni, hogy ennyi volt. De az élet nem ily’ egyszerű; ahogyan az sem, hogy Kotomi tisztán segítséget kér.*
- Te mondtad, hogy elintézed; miért segítsünk? Neked ez semmiség. Rolling Eyes *Apró kis megjegyzést pöccintek oda, majdan elindulok egy irányban. Nem nagyon tartok attól, hogy nem volna egy valaki sem, aki velem tartana. A hátulról hallható hangok közül ketten is remekül elbírnak azokkal a pokolkutyákkal. Picit hasonlítanak a zanpakuto szellememre, de csupán egy kicsit. A távolba tekintek, egy kihalt világra. Sem kéken viruló égbolt, sem zöldellő aljzat, sem pedig az élet parányi szikrájára mutató természeti adottság. Mi lelte a Szent hegy lábát? Nyata ennyi borzalommal lenne tele? A keserűséget szinte a véremben érzem, pedig én mindig keserű vérrel létezem. Apró sugallatok, a szél hangja is szomorú ódákat mond. A világ pusztul; s ama nehéz feladat ránk hárult, hogy változtassunk ezen a helyzeten. Elszorul bennem a gondolat hangja, ahogyan az elvolt hangokat keresvén társaim csatahangját is érzékelem. Visszatekintek rájuk, s kihúzom kardom a tokjából. cserben sosem fogom őket hagyni, ebben az egyben biztos vagyok*



Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat EmptyKedd Jan. 28, 2014 10:08 pm

Minden résztvevő 500 ryout kap.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat _
TémanyitásTárgy: Re: Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat   Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat Empty

Vissza az elejére Go down
 

Hullámzó patakok ösvénye - Shinigami vonulat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-