- Ne emészd magad Reicchan az én hibám volt - veregetem meg Ricchan vállát, hogy ne legyen bűntudata. - WÁÁÁ!! Komolyan?! Ha hazaérünk, bocsánatot fogok kérni tőle, ígérem! T_T - Remélem Myo-chan elnézi majd, majd kérek Masa-jiitől neki új haorit, mert ezt már nem tudnám visszaadni, hogy néz ki? Tiszta piros, fúj…
- Jaaaj~ a legjobb barátnők mindig legjobb barátnők maradnak! – megborzolnám Reicchan haját csak fogom Richi mamáját, ezért mellőzőm most ezt. Helyette szélesen rámosolygok, nem vigyorgok, mert ha ezt tenném, ilyen fúj és ízé dolog menne a számba, amiből köszönöm, nem kérek! De én már csak tudom, azt hiszem
Szívesen beszélgettem volna még erről Reicchannal, hogy addig se figyeljen ezekre az undi dolgokra, de kérdésére nem tudtam válaszolni. Én is haza akarok menni, hogy lássam, otthon minden rendben van. De jelenleg elképzelésem sem volt arról, hogy tudnánk visszatérni Seireiteibe. Mindenesetre Richire viszket a tenyerem... hogy tud ilyen butaságokat elkövetni?! Még azokat is elzavarja magától, akik segítenének… oké, nem volt a mamája tettei hű, de rendben. De a megbocsájtás és a megértés is az életünk részei, az tesz minket érző lényekké, nem?
A fiú felbukkanása egyszerre döbbent és rémiszt meg. Lehajtom a fejemet, és igyekszek túltenni a lövéshangokon. Kezem ökölbe szorul a haragtól, ami úrrá lesz rajtam, amiért képes volt egy ilyen veszélyes fegyverrel rátámadni Shizukra, és az arrancar fiúra. Oké, nem közénk való, de mégis egy gyerek!
- Azért még a depressziónak is van egy határa – lélekenergiámat nem tudván kordában tartani eregetem szabadon magam körül. Szúró pillantással nézve a fiúra.
- Egy picit, megtartod? – pillantásomat nem veszem le a fiúról, úgy kérdezem az alábbit Shizuk tisztjétől, Richi mamájára utalva. Majd amint vállamról lekerült a teher villámtánccal léptem előre, egy utóképet magam mögött hagyva, ahogy előre mozdultam, netán fenyegetésnek vélné lépésemet – ami nem lenne meglepő… - akkor arra lőjön, ne pedig rám vagy másokra. Szándékom az volt, hogy mögé kerüljek és a lehetőségekhez mérten lefegyverezzem, kiüssem a kezéből a fegyvert és háta mögé szorítsam kezeit, hogy ne tudjon mozogni, hogy szépen átbeszélhessük a dolgokat. Vérengzés nélkül! >.>

képesség, amit használ:

Shizuk kitörése bár váratlanul ért, cseppet sem lepett meg. Azt hiszem én is mérges lennék, ha hasonló történt volna velem. Bár igazán szólhatott volna, hogy az eléggé bolond vizeken evező fiút szeretné bokszszáknak használni, mert ha nem figyelek oda eléggé, akkor engem is eltalált volna.
- Shizuk! Óvatosan, majdnem eltaláltál! – nyafogom, majd elhúzott szájjal dobom el a kezembe maradt végtagokat, undorodva nézve, ahogy a fiú visszanöveszti tagjait. Ez gusztustalan! Ráadásul cseppet se tetszik az ajánlat, amit felhoz. Honnan tudjam, hogy az osztagom többi tagja nincs e veszélyben, esetleg tartja könyörtelen kínok között őket? Szó se lehet róla, hogy engedelmeskedjek neki!! Ez már mindennek a teteje! Reicchant végighallgatva pedig... igaza van, vagyis... abban lenne kivetnivalóm, hogy tényleg nagyon rossz mama lett volna Richi anyukája, mindenki hibázhat, mi halálisteneknek pedig meg kell tudnunk bocsátani, ez különböztet meg minket az arrancaroktól. És ténybe tény, nem szívlelem a fölösleges vérrontást, jelen helyzetben, hogy biztonságban tudjam az osztagomat, a családomat, akkor bármibe kerüljön is, áttaposok Richin, hogy kijussunk innen, mindannyian.
- Reicchan, semmi szükség arra, hogy bepiszkítsd a kezedet ezzel – jegyzem meg. Erőteljesen rálépve a lábamnál heverő lőfegyverre, mely a fizikai erőkifejtésemtől, ha minden igaz apró darabjaira hullik. - Bízd csak rám. – Teszem hozzá hűvösen. Egy nő élete, vagy Richi megtérítése sem ér annyit, hogy az osztagomat vagy más halálisten társam életét tegyem kockára. Már pedig ezen a szinten nem érdemel meg több esélyt. Ha a többieknek nem tetszik, hogy Reicchannal értek egyet nekik is elmondom, hogy ha mi itt vagyunk, és ha nem találkoztunk velük, nem jelenti azt, hogy többen se lennének itt a Goteiből, hiszen betört az otthonunkba, el tudott minket hozni ide. Ezt az erőt nem használná ki máskor is? Szerintem igen, ez pedig veszélyes…
Igaz, a Lelkek Világa is nagyon fontos számomra, és annak védelme az elsők között van nálam is természetesen, de sokkal fontosabb nekem az, hogy az osztagom biztonságban legyen.
Hogy Reicchant megakadályozzam egy meggondolatlan lépéstől, hiszen nem kell, hogy egész életében végigkísérje egy gyilkosság, amit ő hajtott végbe. Túl fiatal még, lesz elég dolog, amibe szembe kell néznie, így akár a pajzsot is kész vagyok áttörni, mellyel elszigetelte magát és a nőt tőlünk, illetve Richitől. Hátamról előhúztam tokjából Hyozanryuut, készen állva arra, hogy Richit sakkban tartsuk és belássa, vesztet, majd elengedjen minket.