-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Shiroichi Anao & Kagami Ai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te40700/45000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (40700/45000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptySzomb. Márc. 02, 2013 10:28 pm

Spoiler:

Némán, törökülésben ülve, zanpakutomat ölemben pihentetve igyekszem kizárni a külvilágot magam körül, s még az akadémián tanult jinzennek nevezett módszerrel kísérlek meg Hyozanryuu világába lépni, mint mostanában oly’ sokszor. Ai-san visszaérkezése teljesen megváltoztatta a Gyémántsárkányt és engem is. Felnyitotta szemünket, hogy együtt többre vihetnénk, mintsem külön – külön, de hiába beszélt hozzám ismét Hyozanryuu, s fedte fel előttem valós önmagát, mégsem értettem meg jobban őt. Hiányzott valami, s hiába kerestem, kutattam, hogy mi lehet az, egyszerűen nem találtam meg. Rosszul éreztem magamat ettől, hiszen tudtam, hogy a hiba bennem van, nem pedig Hyozanryuuban, egyszerűen nem tartottam érdemesnek magamat arra, hogy egy olyan fegyvert forgassak, mint ő. Szépsége nem teljesülhet ki kezemben…
Nagy levegővétel utáni kifújás hagyja el az ajkaimat, órák óta próbálkozom belépni a Gyémántsárkány birodalmába, de nem megy. Pedig csak egy könnyed lépés, hisz hol máshol gyakorolhatnám új erejét, ha nem ott, közvetlenül az ő világában, tőle látva?
Még csukott szemmel is éreztem, ahogy a Nap első sugarai megvilágítják a 10. osztag udvarát, köztük a nyitott edzőpályát, ahol jómagam is tartózkodtam. Jobbnak ítéltem elvonulni a többiektől, amiért anno, belső világomban megejtett gyakorlatok során nem kis pusztítást végeztem és eszem ágában sem volt mindezt megismételni, netalántán veszélyeztetni a többiek életét.
Léptek hangját hallva pillantottam csak fel, s néztem szembe Ai-sannal. Arcomra mosoly kúszott, hisz ezek szerint megkapta a tegnap esti üzenetemet. Szerettem volna segítségét kérni valakitől, aki tapasztaltabb, akiben megbízhatok, akit ismerek, s közel áll hozzám és ki más lett volna az, ha nem Ai-san, ki nemegyszer segített már Hyozanryuu és köztem lévő kapcsolat alakításánál?
- Ai-san. – vidáman veszem kézbe Hyozanryuut jobbomba, majd pattanok föl a kiálló kövekről, melyek remek ülőalkalmatosságot biztosítottak a meditáció során. - El se tudom mondani, hogy mennyire örülök! Be kell vallanom, kicsit féltem, hogy a múltkori után megharagudtál rám és nem jössz el… igazából meg se érdemelném, hogy itt legyél… – fűzöm hozzá halkan, zavarodott ábrázattal, ahogy visszaemlékezem a Rukongaiban Ayame sírjánál történtekre, köztük arra is, miket is vágtam a fejéhez. Még mindig haragszom magamra emiatt.
Mély levegőt veszek, és fél térdre ereszkedem Ai-san előtt, jobb kezemben pihentetett zanpakutot magam elé helyezve, tenyeremet a tokján pihentetve, bal kezemmel megtámasztva magamat a földön, talajra szegezett tekintettel, mielőtt belekezdenék gondom ismertetésébe.
- Ai-san a segítségedet szeretném kérni! Azaz igazság, hogy bőszen igyekezem az új Gyémántsárkányt kiismerni, még meditáltam is, de valamiért… egyszerűen képtelen vagyok belépni Hyozanryuu világába. Gondoltam, Ai-san te tudsz segíteni ez ügyben, hisz kapcsolatod Fuhaku Yashival irigylésre méltó. Mond, voltál már hasonló helyzetben? Mit kellene tennem? Tudom, hogy megváltozott valami és nem minden a régi, s belőlem hiányzik valami ahhoz, mi segítene kiismerni az megújult Hyozanryuut, de képtelen vagyok megtalálni, hogy mi… – az utolsó mondatok erős nyomást helyeznek a vállamra, összeszorított szemekkel igyekszek parancsolni lelkemnek, hogy ne most mutasson gyöngeséget, kétségbeesést, s kezdjek siránkozni emiatt. Most erősnek kell lennem, ha meg szeretném találni a választ, amit keresek.
Vissza az elejére Go down
Kagam Ai
2. Osztag
2. Osztag
Kagam Ai

Hozzászólások száma : 46
Registration date : 2012. Dec. 14.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház XVIII. feje, Kodoku no Hogosha, Ex- kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te47050/65000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (47050/65000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptySzer. Ápr. 10, 2013 8:49 am

*Lágyan kúszó fények lappangó sötétséget változtatják porrá, miként a homályban Seireitei ismét felfénylik. A reggelt madárcsicsergések hangja tölti ki a birtokon. Csak halkan suttognak a sürgő szolgák affelől, hogy milyen nap is ez a mai. Hírek sokasága érkezett a birtokra; mi titkon, mi szemek előtt gyanútlanul.
Már javában zajlik az élet, amikor egy halk kopogás zavar meg reggeli öltözködésemben, miben segítségemet egy ismerős személy jelenlétében lelem. De választ egyenlőre nem is adok, hiszen az obi megkötését sürgetni nem igazán lehet. Ennek a tárgynak valódi jelképe van, aminek még sokáig fent kell maradnia. Sok magasztos gondolat járhatna ezúttal a fejemben, hiszen karrierem csúcsán állok. De nem törhetek meg az árnyakból elő bújó gondolatfoszlányok alatt. A tettek mezejére lépve veszem sorra mai napi teendőimet, s már- már az egik tárgyalásomat venném előre, amikor eszembe jut Anao tegnap esti üzenete. Érdekes sóhajtást eresztek meg, mitől a segédem érdeklődve pillant felém. Intek egyet neki, hogy nyugodtan húzza el a mívelt tolóajtót. Az ajtó előtt két őr áll, valamint egy idősebb hölgy; a Kagami- ház tagja. Tagja ugyan, de leginkább csak azért, mert a szolgák főnökének van úgymond minősítve. A hölgy illedelmesen, meglehetősen mereven ad egy helyzetjelentést, majd meghajolva távozik, amint arra engedélyemet elnyeri. Szembe nézek magam tükörképével.
Ez volnék tehát én, az új Kagami Ai? Egy Kodoku no Hogosha, aki a Kagamik akaratát hordozza. Magamhoz veszem zanpakutomat, majd vállaimra terítem a vörös haorit. Miután végzek Anao edzésével, szolgálatot kell teljesítenem a 46-ok tanácsánál. A kettő között pedig egy titkos találkozóponton veszem át a titkos adatokat. Ezek mind olyan teendők, amikre azt gondolhatom, hogy az élet nem bánt velem kesztyűs kézzel. De mint már tapasztalhattam, semmi sem történik ok nélkül. Mindennek megvan az ok-okozati viszonya, amit viselnünk kell. Vannak dolgok, amik elől nem menekülhetünk; még akkor sem, ha megváltoztatni kényszerülünk. Az kiindulási pont és a cél akármennyire is eltérő lehet, sokszor mindegy a megtett út, mikor a cél egyébként is ugyanaz lesz. Mindenem megvan, amire valaha is vágyhattam. Habár a nemességben elért pozíciót nem akartam, mégis erre kényszerültem. De, ha már ez a keresztem, akkor keményen viselem; hátra tekintés nélkül.
Minek után elhagyom a birtokot, - mindenféle kíséret nélkül - villámlépésekkel elég hamar elérem a Juubantai barakkjait. A rongált falakon túlról jövő füstszagok nosztalgikus időkről adnak visszaemlékezést. Én viszont ellent állok az emlékek zuhatagának, hiszen ezek nem visznek előrébb; csupán hátráltatnak. Azok az idők elmúltak, egy új életkorszak köszöntött be. Ideje tovább lépni, és változni; miképpen a világ is mozgásban van.
A lomhán őrködő őrök melletti elhaladás gondtalan, hozzávéve magát a helyzetet, amiképpen őrködnek. A környezet pedig gondatlan és leéltnek tűnik. Miért vetődik fel bennem folyamatosan a gondolat, mintha csak Rukongai egy környékén sétálnék? Ám a helyes instrukciók gyanánt hamar megpillantom egy barát körvonalát. Sokat fejlődött, míg távol voltam; s jelenlétemmel még többet fog. Hiszen akik egyszer hálásak voltak, azoknak én magam is hálával tartozom. Anao barátsága pedig a számomra legalább olyan fontos, mintha csak Verashuval szemben állnék. Leszámítva azt, hogy Anao-sannal inkább bevetéseken voltunk sokat közösen, míg Suwun taichou a lelki problémák terén segített át sokat. Mind a ketten kétségtelenül fontos személyekké lettek számomra; szerencsére erről nem sokan tudnak. Akik egy kicsit is ismernek, tudják, hogy érzelmeimet nem igen mutatom ki. Akik pedig még jobban ismernek, azok pedig meglátják a sorok között rejtőző rejtelmeket, szándékokat, érzelmeket.*
- Üdvözletem, Anao! *Nézek komolyan a lány szemeibe, ki jelen pillanatban is oktondi gyengeségét rejtegetve igyekszik erős maradni lelki terhei felett állva. Ám a mimikáit meghazudtolva ereszkedik féltérdre, mintha csak egyenrangúságát kérdőjelezné meg. Ha ezt egy ember tenné, a beléjük vetett hitem inogna meg. Azonban a halálisteneket és Anaot ismerve a hitemet megingathatatlannak vélem. De ez viszont nem jelenti azt, hogy szavai nem váltanak ki belőlem egy arrogáns tekintetet. Kihúzva zanpakutomat, annak tompa felének pengevégével érintem meg a lány állát. Alulról felbiggyesztve lassan állóhelyzetbe kényszerítem egy kegyetlen pillantás kíséretében.*
- Akik nem elég magabiztosak, azok kérnek. Akik biztosak, azok jönnek. Mostantól hagyd el a jelzőket a nevem mellől. A barátaim számára "Ai" megnevezést veszek fel. *Intem meg egy kicsit Anaot, aztán végig nézek rajta és környezetén.*
- Először kint tegyél rendet, aztán megoldódik minden magától. Nézz körbe shinigami; a Gotei Juusantai ezen osztagának barakkjai mintha csak egy állandó háborús övezet lenne. Ha háború lenne, tán még megérteném. De a papírokkal folytatott küzdelmeteket meglehetősen haszontalannak vélem. Miért jó neked ez a szertelenség? De a legfontosabb kérdésem. Ha a shinigami zanpakutoja sokat árul el a shinigamiról; akkor Hyozanryuu kedveli a szertelenséget? *Pillantok kicsit oldalra.* - Amennyire én emlékszem Hyozanryuu nem ez a fajta. Talán a megoldás éppen ott lebeg az orrod előtt, de én nem adhatok számodra válaszokat. Előbb tudnom kell, hogy mennyit vagy hajlandó megtenni. Hiszen a szabályokat nem én fogom meghozni, hanem az a kard, mi ujjaid közt pihen. Változnod kell Hyozanryuuhoz, cserébe pedig ő is változik majd hozzád. Ez a kulcsa annak, hogy belső harmóniára leljetek. Az egymás közti távolságok eltüntetése nagy szerepet játszik ebben. *Ahogyan már tőlem megszokhatta, most sem vagyok túlságosan kedves vele, ha tanulásról van szó. Mindig is törekedtem arra, hogy amit megtanítok, az ne csupán egy átlagos száraz tananyag legyen, hanem egy gondolatmenet. A nyers és elgondolkodtató tények talán sokkal jobban elvezetnek a személyes megoldásokhoz, mintha körülírva rejtenénk el az igazságot. Az igazság mindig hozzánk igazítható, csak tudnunk kell az igazítási alternatívákat.*
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te40700/45000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (40700/45000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptyPént. Jún. 14, 2013 4:09 am

Reszketve várom Ai-san válaszát. Reszketve, én? Mármint Ai-san ereje félelmetes, de a barátom, a legjobb, ha akarnék se ismernék, találnák jobban nála, sosem tartottam tőle, mégis miért aggódom? A viselkedésem teszi? Tényleg, Anao mit művelsz?
Gondolatban fejemet rázom, hogy magamhoz térjek, melyben nagy segítségemre van a hideg fém is, mely az államhoz ér. Egyszeriben kijózanodik az elmém, szívem heves ütemet ver a mellkasomban. Lassan követem Fuhaku Yashi irányát és állok fel, ahogy Ai-san lassan emeli zanpakutoját.
Bűntudatom támad, ahogy Ai-sanAi minden szava kegyetlen késként szúródik belém, miközben az ellenkezőjéről próbálom meggyőzni magamat. A háború létezik, a papírok is, csak egy játék, szórakozás, nem foszthatom meg ettől az osztagot és tagjait. Szertelen?
Megütközve pillantok Ai-sanra, nem vagyok az. Pillantásom mindent elárul, bár inkább gyerekes sértettség, mintsem komor pillantás.
De, te is tudod, hogy az vagy.
Hallom sértő szavait fejemben a sárkánytól.
- Nem, nem vagyok az! – motyogom elfúlt hangon, cseppet sem hangzott olyan határozottan, mint a fejemben. Emellé elsötétül tekintetem, Ai-sant, Hyozanryuut vagy csak magamat próbálom hitegetni az ellenkezőjéről? Az éghetetlen papírokra, igazuk van! Mégsem vagyok hajlandó engedni ebből, kinek próbálok bizonyítani, magamnak? Így akarom megmutatni Hyozanryuunak, hogy nem ő a világ közepe? Miért csak én változzak, miért nem változik ő, ha ennyire akarja? Megremegek.
- Ez a kard… Hyozanryuu cserbenhagyott, ha mindezt azért, hogy változzak, rosszul kezdett bele. Nem látom át, mit akar, nem látom át úgy, mint rég. Azt hittem ismerem, hogy ő a legjobb barátom, de ő hátat fordított nekem. Azt hittem meg tudok neki bocsátani, nem ment, ehelyett tudod, mit érzek? Haragot. Ha Hyozanryuura gondolok… dühös vagyok, dühös vagyok rá és még inkább magamra. Én megpróbáltam, miért nem megy? – könnyeket pislogtam ki szememből. Nem sírhattam, most nem. De tényleg én hagytam volna cserbe Hyozanryuut? Ő fordított nekem hátat, úgy tudom, úgy tudom, hogy én voltam, de nem tudom hol és mikor. Nem ismertem őt, ezt mondta, Hyozanryuu változott és nem azért, mert én változtam, hanem azért, mert még nem tartott készen, hogy megismerjem igazi arcát, és most vádaskodik, hogy én nem vagyok jó. Mire nem vagyok jó? A forgatására, a változásra, hogyan változhatnék, merre?
- Én félek, Ai. Tudod, a változástólHyozanryuu markolatát megszorítva, vízszintesen oldalra kitartva vettem mély levegőt. - Sase, aratama Hyozanryuu. – az ütött-kopott katana új alakot öltött kezemben. Megvastagodott fekete pengéjének közepén arany fényben kanji nyoma látható, amit nem értek. A keresztvasát felhelyettesíti a fekete gyémánttal közbezárt aranyszín kristály. Markolata úgy simult a kezembe, mint még soha, olyan volt, mint amilyen egy kardnak lennie kell, a karom meghosszabbodása, mégis idegen volt számomra. Nem ismertem az új Hyozanryuut, nem értettem miért lett azzá, ami. Nem tudtam, hogy félnem kell tőle, vagy elfogadnom. Nem tudtam elfogadni, nem mertem. Nos, akkor kiben is van a hiba?
- Nem az én hibám – suttogtam. Lélekenergiám lángként lobbant fel körülöttem, mit művelek? Én nem ezt akarom. A mélyszürke, már – már fekete színben játszó és lila sávokkal ékesített reiatsu szüntelen táncolt körülöttem, majd előre léptem jobb lábammal, aztán a ballal. Lassan futásba kezdtem, egyenesen Ai felé. Én nem ezt akarom, mit csinálok?
Ai-san arca egyszeriben olyan távolinak tűnt, oly valótlannak. Mintha álomból – álomba zuhannék. A sötétségbe ereszkedtem, tehetetlenül, hangtalanul, hiába kiáltottam a torkomon nem jött ki hang, hiába nyúltam kapaszkodóért semmi nem volt körülöttem, amiben megfogózkodhattam volna, a gravitáció győzött. A rettegés vett körül. Miért történik ez velem?

Fentről lefelé, ívesen sújtottam le a karddal. A kard pengéje kezdett egybeolvadni a kezemmel, mármint Anao testével. Megjelentek a védelmezésül szolgáló kőtömbök, a szárnyak, ahogy rohantam felé. Mosoly terült szét arcomon. Anao testén keresztül nézni a külvilágot sokkal másabb volt, mint odabent.
A fekete szemgolyón vörös pupillám lángként ragyogott a testet körülvevő ragyogásban. Öröm járta át a lelkemet, hogy újból összecsaphatok vele, egy méltó ellenféllel, egy baráttal, ki már elérte azt, amit akart. Olyan féltékeny vagyok! Múltkor elültette a kétségeimet, de a seb túl nagy volt és elfertőződött, nem nyugszom, nem nyugszom addig, míg nem fogad el engem. Miket beszélek? Míg nem mutatom meg, érek annyit, mint Ő.
- Jó látni – furcsa, torz hangként hallhatja a halálisten beszédemet, ahogy Anao és az én fenséges beszédem egybemosódik. De nem számít, hiszen nem neki mondtam. Szavaimat Fuhaku Yashinak intéztem, öreg cimborámnak.

Vissza az elejére Go down
Kagam Ai
2. Osztag
2. Osztag
Kagam Ai

Hozzászólások száma : 46
Registration date : 2012. Dec. 14.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház XVIII. feje, Kodoku no Hogosha, Ex- kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te47050/65000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (47050/65000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptySzer. Jún. 26, 2013 4:55 am

*Nehéz az út idáig; talán a legnehezebb, amit hallistenként teljesíthet valaki. Shikai, bankai, senbankai? Kik már a páholyba ülvén tekintenek visszább az időben, ők oly' eltörpültnek látják ezen dolgokat, mint egy aprócska bogárka a legfiatalabbik virágszirmon. A zanpakutokkal kialakított kapcsolat, amelyet utad során egyre jobban megerősítesz..hűségesen megszolgál. Egyeseknek pedig, - akik mindenkinél nagyobb lélekenergiával és elszántsággal rendelkeznek – megtapasztalhatják a valódi köteléket. Azt, amikor a kezedben levő kard már nem csupán egy barát, vagy a lelked része; hanem egy fajta lelkiismeret, a hang a csendesség völgyében. Fény az árnyak bolygóján, és remény a pusztaságban.
Nagyot kell sóhajtanom ama gondolatra, hogy hány shinigamit vezettem már el zanpauto- forgató „játszmákban”. S akárhányszor tanítottam, azzal önön kapcsolatomat is erősítettem a zanpakutommal. S miként fejlődtünk mi is, úgy egyre magasabb fokokra érkeztünk. Válasz út előtt állok én magam is. Jól tudom, hogy nincs vissza út többé. Minden egyes szó, amely elhagyja számat; azok mind tökéletesen hatással vannak a történtekre. A felelősség szele fogj simogatni bőrömet, levakarhatatlanul. Az utolsó esély, hogy meghátráljak; hisz ezek után újra tanítanom kell, csak mint egy kapitány.
Sok- sok ilyen tekintettel találkoztam már. Meg sem rezzen bennem semmi, eme haragos tekintetre. Annyian próbálták már bebizonyítani nekem sértettségüket; mentorálásaimra pillantok vissza. Közben pedig érzem, ahogyan az engemet kísérő lelkek (angyalok) a pusztaság füvéről felállnak s tárogatni kezdik szárnyaik. Apró szél, emlékképekként kerülget; majd lesújtóvá válik tekintetem.*
- Urusai, Juubantai taichou! *Lágyan, egészen hátborzongató nyugodtsággal; lesújtó tekintetemmel szólok feléje. Szokatlan ridegségem ezúttal meglepetésként érheti. Lassacskán pedig egy hatrudas börtön materializálódik rajta. Börtönbe zárja őt, de a saját börtönébe, amit mintha csak maga kreált volna magára. Természetesen ez nem bélyegzi meg szavait, de mondatai egyre jobban süllyesztik el a kidou hatása alá.* - Nem látsz át gyerekességeden, ne tán? Ez már nem a gyerekek színpada! Nem egy rémálom a játékvárban, hogy majd jönnek a barátok és mindent megoldanak helyetted egy kis sírásért cserébe. Kelj fel végre, ez a valóság színpada; darab pedig az élet maga. Töröld le végre félelmed szülötte könnyeket; válj felnőtté! *Ekkor elhúzom kardomat, hogy magam mellett tarthassam. Felpillantok az égre, körülpásztázom a környéket. *
- Minden félelmed a lelked pusztítója, kardod gyengítése. Szedd össze magad, és ne hisztizz többé, csak mert nehézségbe ütközöl. Állj a lábadra és vállald fel a felelősséget, hogy e kard forgatója vagy! Senki sem cukorkát osztogatott, amikor azt mondta, hogy az Akadémián shinigamivá válhatsz. Te magad küzdöttél, te magad vállaltad ezt az utat. Te vagy a kardod mestere, tehát csak is te oldhatod meg ezt a problémát. Többé nem menekülhetsz a hátam mögé; nézz végre szembe a félelmeiddel..shinigami! *Utolsó mondatomat mintha a szívébe szúrnám, s nem véletlenül. Habár már felemelt hangommal nyomatékosítottam meg, mégsem ez nyerheti el a kellő hatást. Hanem a szavaim értelme. Cserben hagynám a barátom? Igen! De még mindig a jó szándékkal vezérelve teszem, amit most még nem biztos, hogy felismerhet. Hiszen már tudhatja, hogy részint egy kiszámíthatatlan jellem vagyok. S most túl drasztikusak a szavaim, hogy hihetetlenek legyenek. *
~ Meg kell tapasztalniuk az egységet. ~ *Feltörő lélekenergiám közepette hallom kardom szavát. Kicsit jobban szorítom meg, habár tudom, hogy a köztünk a kapocs már elszakíthatatlan. Fuhakuval elértük a létező legmagasabb szintű feloldási technikát. Ezzel pedig közelebb nem is kerülhettem a zanpakutom lelkéhez, ahogyan ő sem kerülhetett közelebb az én lelkemhez.
Nem mondhatnám, hogy nem ér meglepetésként Anao kardjának sújtása. Lélekenergiája szépen megemelkedett, a változó lélektükre pedig egy pillanatnyi tétovázást vált ki tudat alatt is belőlem. Késő volna a kard vagy technika, amit megindítanék ellene, így egy egyedi helyzetnek a szemtanúja leszek. A zanpakutom félig a saját gondolataimra, félig pedig önön szándék által vezérelve oldja fel magát bankai szinten. Furcsa érzés kezd kavarogni bennem, amikor a fénylángokból egy angyal alak sűrűsödik mellém, s lángjával megfogja Hyouzanryuu kardját.
- Mit csinálsz, Hyouzanryuu? *Alig halható, sistergő hangon szólal meg a láng, aminek alakja aztán megoldódik és kavarogni kezd körülöttem. A kard, amit forgatok mester szinten, védelmezőn jár körbe. Mintha „ellenségemnek” csak azt mutogatná, hogy ő nem hasonlít barátjára. Ő nem hogy csak megvédi forgatóját, de képes akár baráttól..sőt önmagától is megvédeni. *

Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te40700/45000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (40700/45000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptyKedd Aug. 13, 2013 10:20 am

Ai minden egyes szava, mint éles penge ejt újabb és újabb sebet lelkemen. Szembenézni a félelmeimmel. Mélyen belül tudtam, hogy igaza van, hogy ez lenne a helyes megoldás, azonban egy mélyen zengő monoton hang végig azt ismételgette a fejemben, hogy: Ne higgy neki! Mintha ezzel elkerülhetnék minden nehézséget, amivel nem merek foglalkozni. Úgy szeretném, hogy ez csak egy rossz álom legyen, amiből hamarosan felébredek és egy gondtalan nap veszi kezdetét, játék és szórakozás. Egy boldog és örömteli nap a 10. osztagban, ahol nem kell éreznem a rettegést és a félelmet a változás előszelét, hanem minden a régi maradna az eredeti mivoltában. Tényleg ezt akarod?

- Ezt most komolyan kérdezed, Fuhaku Yashi? – fogaimat összeszorítom az erőlködéstől, ahogy akadályba ütközöm a fényáradat képében, kisvártatva belátva csak, hogy fölösleges erőpocsékolás az, amit csinálok, sehogy se fogom tudni átvágni Fuhaku Yashi energiáját, bármekkora odaadással próbálkozom is.  
- Ezt én is kérdezhetném tőled – húztam ki magamat, vörösen villódzó szemeimmel, amint látom alakját a fényességbe olvadni. - Miért védelmezed ezt a halálistent?! Megéri?! Csak kihasználnak, védjük és támogatjuk őket, és mi a hála a fáradozásunkért?! Semmi! – hangom haraggal volt átitatva, tagjaim dühtől remegtek. Bal tenyeremmel kisimítom a szemeim előtt éktelenkedő hajtincseket. El se hiszem, hogy Anao ennyire elhanyagolja magát. Ráadásul Soul Society egész térségében egyetlen méltó személyisége ki felér velem is csalódást okozz.
- Ennél többek is lehetnénk Fuhaku Yashi, képzelj el egy világot, ahol nem kell igába hajtanunk a fejünket, ahol élhetjük az életünket úgy, ahogy akarjuk, szabadon! Akár mi is uralhatnánk a shinigamikat, így is lenne helyes, hiszen mi lennének nélkülünk? Magatehetetlen, gyönge lelkek! – balomat nyújtom Fuhaku Yashi irányába, ki védelmezőn fonta körbe shinigamiját, csak remélni tudtam, hogy meg tudom győzni, s belátja, igazam van. Ha nem, sajnos nem lesz más választásom.
Feleletétől függően, felkészülök a következő csapásomra, amit rá fogok mérni. A Gyémántsárkány ékkőhulláma pontosan megfelelő lenne a helyzet komollyá fordítására. Bár talán túlontúl korai lenne az aduászt rögtön a legelején felhasználnom, mindegy. Fuhaku Yashi ellen a legjobb formámat kell nyújtanom.
 

Belső Világ:
- Tényleg ezt akarod? – hallom tisztában a kérdést, mintha csak egy álomból riadnék fel ezen szavakra. Sűrűn pislogtam, ahogy a hirtelen támadt sötétség után a gyönge fényforráshoz próbálom látásomat hozzászoktatni. A régről ismert erdőszélét, ahogy látásom kitisztult nyomban fölismertem. Elhűlten kecmeregtem talpra, hogy belássam a környéket, a csillagos eget és pár centire a talpam alatt fodrozódó tavat. Olyan régen jártam itt, nem hittem volna, hogy ennyi mindenben megváltozott. A tó közepén most egy hatalmas gyémántból álló építmény magasodott az ég felé, olyan piramishoz hasonlatos, csupán sima, egyenletes felülete helyet hatalmas kőtömbjei lépcsőzetesen nyújtózkodott a telihold irányába. Mikor utoljára beléptem Hyozanryuu birodalmába, a helyet különböző színes törött drágakövek tarkították a környéket, de ez most mind – mind eltűnt, nyomát se láttam a letört drágaköveknek.
- Hyozanryuu… – fogtam meg a fejemet, ahogy a fölém magasodó sárkányra vezettem tekintetemet. - Mi folyik itt? – homlokráncolva néztem vörös szemeibe, melyekkel fürkészően vizslatott engem.
- Milyen kérdés ez? Te akartál idejönni, nem emlékszel? – billentette oldalra fejét. - A megfelelő kérdés az, hogy „miért”?
Nem tudtam levenni a szememet Hyozanryuuról, már az idejét sem tudom, hogy mikor mutatkozott előttem ebben az alakjában, pedig mindig megnyugodtam mikor este az álmomban csupán csak egy beszélgetés erejéig, de találkoztunk. Úgy visszakívántam régi, folyton piszkálódó személyiségét, még az is jobb volt a mostani kapcsolatunknál.
- Beszélni szerettem volna veled, a változásról, amin keresztülmentél – hajtottam le a fejemet, a tó tükrében nézve hullámzó alakomat. Így könnyebb volt Hyozanryuut figyelnem, valahogy nem tudtam a szemébe nézni.
- Furcsa, azt hittem megfutamodsz – húzta ki magát, hangjában gunyoros meglepettség zengett. - régebben mindig így tettél. Elfutottál és nem néztél szembe soha az igazsággal.
Megütközve pillantottam fel a sárkányra, szavai akárcsak Ai-sané, egyszerre éreztem tőle haragot és tudtam, hogy igaza van, s emiatt hiába szállnék vele vitába, mindenképpen ő nyerne. De olyan nehéz belátni a gyengeséget, nem szeretek gyönge lenni.
- Mindenesetre tudnod kell, hogy nem én változtam, hanem te, Anao. Egy zanpakuto mindig a használója szerint alakul.
- De hát… legutóbb azt mondtad, hogy nem fedted fel valós önmagadat, mert még nem tartottál készen rá. – értetlenül néztem a szárnyai kitáró sárkányra. Kezdtem összezavarodni.
- Valóban, mert elfordultál tőlem, a valóságtól. Azt a zanpakutot amit ismertél te teremtetted hamis emlékekből, így a te dolgod megfékezni is. – szárnyai segítségével az égbe emelkedett, majd elindult a tóból kimagasló ékkőépítmény irányába, hatalmas ajtajánál megtorpanva, visszapillantva rám, ezzel ösztökélve arra, hogy kövessem.
Vonakodva ugyan, de megindultam a kőépület felé, Hyozanryuu nyomában, most nem futamodhatok meg! Mindeközben gondolataim szüntelenül pörögtek az imént hallottak körül. Olyan érthetetlen most számomra ez az egész. Hamis emlékek? Vajon mire gondolhat…


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kagam Ai
2. Osztag
2. Osztag
Kagam Ai

Hozzászólások száma : 46
Registration date : 2012. Dec. 14.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház XVIII. feje, Kodoku no Hogosha, Ex- kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te47050/65000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (47050/65000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptyVas. Szept. 15, 2013 6:43 am

*Sok szó, mit kiejtettem a számon, mind arra ösztökélt, hogy ennél már csak rosszabbakat mondjak ennek a lánynak a saját érdekében. Tán kegyetlenség mindaz mit művelek vele, mégis mindezt az érdekében teszem. Ismer már annyira az elmúlt évek alatt, hogy tudja, a tetteim s mondataim a javát szolgálják. Sajnos engem erre neveltek, s büszke is vagyok mindarra mit elértem. Büszke vagyok arra, hogy keménységemmel sokaknak voltam már példaképe. S büszke vagyok arra, amit elértem az életemben. Habár a boldogság szó néha nálam is relatív értelmű; ettől függetlenül nincsen rossz sorom.
Belső érzéseim pedig azt diktálják, hogy mindezt ne hagyjam abba. Fejlődnie kell, s a zanpakutom érzésére hagyatkozván bízhatok abban, hogy Shiroichi Anaot képes vagyok megtanítani a senbankaira. Vagy egyáltalán tényleg meg kell tanítanom? Lehetséges egyáltalán, hogy nem képes rá? Talán ezt még meg is cáfolhatom; ki tudja?! A lényeg az, hogy nem adom fel addig a harcot, míg a Gyémántsárkányt meg nem töröm. Egyszer már megtettem szilárd jellemem gyanánt az „angyalos” küldetés során, amennyiben tényleg szükséges, hát megteszem mostan is. Hűségemet tettem barátként Anaonak, s bár ez sosem fog megváltoztatni; az értéke nem múlhat. Kész vagyok akár nagyobb fájdalmat is okozni Anaonak azért, hogy megtanulja a senbankai igazi értelmét; mindez nem számít. Hiszen mindig is tisztában voltam azzal, hogy a jellemem nagy fájdalmakat okozhat másoknak, de a képességeimnek hála, gyógyítónak sem vagyok utolsó.
A láng, amely engem védelmezve angyalformát vett fel, mostanra kissé kifordítja Anao kardját. Nem tudom megmondani, hogy az egyébként önkívüli állapotba került shinigami éppen mekkora fájdalmat érezhet meg szívében a rettentő meleg lángoktól; de azért láthatóan a lélekenergiája azért megfelelőképpen megvédi ettől a hatástól. Mégsem akarok azért ártani neki, ha nem muszáj. Ettől függetlenül meglepődve tekintek saját zanpakutomra. Még sosem volt ilyesmire példa, hogy egy egyszerű gondolatfoszlányra reagáljon. Nagyon úgy néz ki, hogy Fuhaku felfigyelt egy régi ismerőse helyzetére. Talán még soha az elmúlt évtizedek alatt nem fordult elő, hogy a saját zanpakutom bármiféle érdeklődést mutasson egy másik shinigami irányába. Ezúttal bőszen állíthatom, hogy Fuhaku Yashival annyira sikerült harmóniába kerülnöm, hogy sokkal jobban megértjük egymás érzéseit.
A láng pedig lassacskán egyre jobban felhúzzák a kardot, hogy a lány abba kapaszkodván egyenesen egy félig materializálódott szempárba pillanthasson. Fuhaku egyszerűen egyfajta fokozott keménységet és komoly tartást mutatva fegyverezi le egy pillanatra a testet azzal a meghökkentő esettel, hogy egyenesen a shinigami és annak zanpakuto lelke szemébe tekint.*
- Zavarodott lelked képtelen ésszerű döntéseket hozni. Ekkora hévvel rátámadsz egy olyan shinigamira, aki egyszer már az életedet mentette meg? Sajnállak, hogy idáig süllyedtél, barátom.
*Ekkor Fuhaku, ahogyan felemelte, úgy egy kis lendülettel, méterekkel hátrábbra hajítja a testet és kardját egyaránt. Ezzel egy időben pedig akaratomra kiterjeszti magát körénk egy börtönt jelképezve, hogy valóban senki ne hallhassa a további beszélgetésünket. Már így is bizonyára érzékelhető, hogy két kapitány szintű shinigami nem éppen egy barátságos küzdelmet bonyolít le a 10. osztag kellős közepén. Én magam pedig felhúzom szemöldökömet eme jelenetre, s amikor a zanpakuto szavai veszélyesebbé válnak, akkor előre tartom kezemet.*
Bakudou 79: Kuyo Shibari! *Idézem mindezt Anaora, hogy lekössem. Remélhetőleg ezzel egy ideig lekötöm, mégis nem ez az, ami konkrétan aggaszt az egészben. Magamban bízok, azonban a shinigami lélekölőjében már annál inkább nem. Valami mintha elborult volna az elméjében, így tehát közel sétálok hozzá, hogy egyenesen a szemeibe nézhessek.* - Jól jegyezd meg: Egy igazi shinigami sosem nézi eszköznek a lélekölőjét, így tehát hierarchia sem alakulhat ki kettejük között. Társak, nem pedig elnyomásban léteznek. Ha Anao nem ez a shinigami lett volna, megértettem talán egy kicsit ezeket a sérelmeket; de ismerem, s ő egy kiváló shinigami, minden hibája ellenére. Figyelmeztetlek, ha egy lépést is merészelsz tenni a shinigamid eltörléséért, én magam törlek szilánkokká..zanpakuto!
*Egyértelműen fenyegetem meg a kardot a véleményem kinyilvánításával. Azonban látva, hogy a kötésem lassacskán mit sem ér, hátrább shunpozok. De éppen hogy csak földet ér a lábam, a használó kezében a kard egy technikát aktivál.*  - Bakudou 81: Danku! *Magas szintű zanpakuto ellen egy magas szintű pajzstechnikával óhajtok védekezni, ám a támadás megtörténte egy újabb információt hint el számomra. Éppen ezért tekintetem mostanra már inkább haragossá lesz, mint sem hideg és közömbös. Ha ez a terve, akkor meghiúsítom. Inkább látom Anaot zanpakuto nélkül a 2. osztagban, mintsem egy ilyen zanpakutot a 10. osztag élén. Persze ezeket a dolgokat nem nekem kell eldöntenem; azonban az életben maradás még mindig az ő érdeke is. Ellentámadásomat az elfedésből kiváló lángcsóvákkal intézem. Sok kisebb láng, szint sarló alakban rohamozza meg őt; kicsit tesztelve a jelenlegi kardforgatási, avagy shunpo képességeit.*
- Ezzel sosem jutsz előrébb. Miért nem kegyelmezel neki? Miért olyan nehéz szeretettel és nyugalommal fordulnod a shinigamid felé? Ne légy… meggondolatlan! *Egy pillanatra komor tekintetem mutatkozik meg; mintha csak tétováznék az előző fenyegetésemet illetően.*




Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te40700/45000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (40700/45000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptyPént. Okt. 11, 2013 3:38 am

Alig tettem be a lábamat a drágakőből épült monumentális méretekkel rendelkező erődítménybe, csillogó, színes falait ékesítő téglalap alakú kövek afféle csatornaként szolgáltak. Ezek a csatornák pedig régi idők emlékeit idézték vissza, az Akadémiai éveimről, amikor a 7. osztag tagjának tudhattam magam, mikor Ai-sannal Ayane világába csöppentünk. Rengeteg sorsomat formázó képkockák elevenedtek és játszódtak le újra és újra előttem. Nem is tudtam hirtelenjében, melyik képernyőt figyeljem. Azonban pillantásom megakadt egy-két régi képkockán, melynek minőségében volt némi kivetnivaló. Fekete-fehér színe mellett szemcsés volt, időnként rángatózott a kép, mintha valami probléma lenne a lejátszott film kazettájával. Ezek a képek masszívan lekötötték figyelmemet, lélegzetem is elakadt és régi elfeledett emlékek özönlötték el elmémet, mert ezek ugye az enyémek, Hyozanryuu?    

- Zavarodott lélek, hah! – húztam ki magamat, fennhordott orral. Homlokomat ráncoltam Fuhaku Yashi minden egyes kijelentett szaván. Miért nem ért meg? Pontosan tudom, mit akarok, pontosan tudom, hogy miért teszem ezt, tudom, hogy helyes!
Miért bizonytalanodok el, ha Fuhaku rám tekint, belém pillant, olvasva érzéseimből, gondolataimból? Mintha a lelkemet mardosó lángok felkavarnák érzéseimet. S míg gondolataim rendezésével foglalkozom, teljes egészében váratlanul ér Fuhaku lépése. Több métert zuhanok hátra, hátammal, mármint a halálisten hátát végigsúrolva a kemény talajon. A kard kezemhez rögzített kövei is elengednek, így kihullajtva a fegyver markomból.
Dühödten kényszerítem talpra a testet, ostoba, puhány porhüvely! Miért ilyen törékeny a shinigami test? Ám mikor fél térdre tornáztam magamat és jobbommal nyúltam volna a kezemet elhagyott fegyverért, kilenc fekete lyuk materializálódott körülöttem, köztük egy a mellkasomon, mely megakadályozott bárminemű mozgásban. Fintorogva pislogtam a halálisten felé. Mégis, hogy van mersze beavatkozni?! Ez csak rám és Fuhaku Yashi tartozik, senki másra! - Tudd a helyed, shinigami! – vicsorogtam dühödten. Zavart, minden elhangzott szava. Talán, az fájt, hogy ez az igazság? - Fenyegetéseid üres szavak számomra! Anao egy senki, egy áruló! Saját magán kívül nem érdekli más! Én... nem. Nem szolgálok olyat, aki azt akarja, hogy eltűnjek. Én élni akarok! – Mindössze érzelmeim elegek voltak ahhoz, hogy a mágiát magam körül megtörjem. A fekete mélyibolya színű reiatsu rémisztően táncolt körülöttem, ahogy végre képes voltam megmozdítani a kezemet, hogy magamhoz vehessem a fegyvert.  
Nem törődök azzal, hogy a sugár végül betalál e, avagy sem, melyet csupán indulatból indítottam meg a halálisten irányába. Szapora lélegzetvételemet próbálom zabolázni, a mágia megtörése mély nyomot hagyott lelkemen, mintha egy óriási darabot téptek volna ki akaraterőmből. Lelki szemeim előtt régi képek materializálódnak szüntelenül, melytől a rettegés fog el. Nem, nem adhatom fel most, én élni, élni akarok!
Üveges tekintettel nézek szembe a felém rohamozó sarló alakú lángcsóvákra, mély szusszanással véve rá magamat, hogy kihasználjam a test adottságait, köztük a gyorsaságot is, ám kezemben ez a porhüvely kevésbé volt hatékony, végtére is részben idegen volt számomra, mintha tapasztalatlanul csak egy bábút táncoltatnék a színpadon. A test valamiért kezdett egyre nehezebbé válni, mi történik, min mesterkedsz, Anao?!


- Ezek a képek magába foglalják az igazi múltadat és a jelenedet – jelentette ki hűvösen a sárkány. Fel se kellett tennem a kérdésemet, már tudta, hogy mit is akarok tőle. - Mit gondolsz, készen állsz arra, hogy megtudd az igazságot és eltöröld hibáidat?
Szótlanul álltam előtte, fel-feltekintve a homályos, mozgó képekre. Biztos vagyok e benne, hogy meg akarom tudni? Ijesztő a valóság, az igazság. De így talán, jobban megérthettem Hyozanryuut, hiszen ezért jöttem ide, nem?
Végül egy bólintással jeleztem a sárkánynak, hogy igen: készen állok. A sárkány feje hirtelen mozdult felém, melyre ösztönösen összeszorítottam szemeimet, nem tudván, hogy mire számítsak, mikor homlokomon enyhe szúnyogcsípés szerű szúró érzést éreztem, csupán ekkor pillantottam fel. A Gyémántsárkány órán húzódó pengés ív vége ért hozzám. S ahogy a vörös szempárt figyeltem, ilyen közelről, még levegőt is elfelejtettem venni hirtelen. Régen látott képek hadát láttam a szempárban, elfeledett emlékeket, melyek mind-mind hozzám tartoztak.  
Olyan dolgokat láttam, mint család, testvérek és a balesetet, amire nem emlékeztem soha sem tisztán. Megtudtam a valóságot. Anyám és apám személyét, a Shimizu família létezését. Mindezt nehéz volt elfogadnom, de nem tagadhatom meg, hozzám tartozik, a részem. Könnyek gyűltek a szememben, ahogy hátrább lépve Hyozanryuutól, továbbra is monumentális alakjának szemeit fürkésztem.
- Miért vártál eddig? – kérdeztem csendesen.
- „Miért?” – fordította oldalra fejét érdeklődve. - Rád vártam – felelte egyszerűen. Pillantását egy kőben mozgó jelenetre szegezte. Lassan én is oda vezettem tekintetemet, de először azon képkockákat illettem pillantásommal, melyek eddig fekete-fehéren, zavart diavetítéssel mutatták tartalmukat. De ezek is immáron tiszták és kivehetőek voltak.
- Készen állsz megfékezni a „hibát” a „teremtményedet”?
Először értetlenül néztem a sárkányra, s a képsorozat tartalmára, lassacskán fogtam csak fel a jelentőségét annak, hogy mit is látok most tulajdonképpen. A jelent... Ai-sant, ahogy a külvilágban ellenem küzd. Nem, nem ellenem, az nem én vagyok. Kitágult szemekkel tántorodtam el a sárkánytól.
- Hyozanryuu? De, hogy? Miért… Miért bántod Ai-sant?! – kértem számon, határozott hangon lélekölőkardom szellemét. Lassan fordította csak irányomba a fejét.
- Az ott nem én vagyok – felelt kérdésemre. Hangjában hűvösséget éreztem, mint aki kikéri magának ezeket a vádló szavakat. Bizonytalanság vett úrrá rajtam. Vajon miképpen értheti ezt?  Az ott nem lehetek én, hiszen itt vagyok, s Hyozanryuu sem tartja sajátjának a megtébolyodott lelket testemben.    
Tanácstalanul néztem a képernyőt, homlokomat ráncolva próbáltam összerakni a fejemben a dolgokat, mikor a testemben lakozó idegen támadást indított Ai-sanra. Miért teszi ezt? Elég volt. Állj!


Az első lángcsóva rohamot nemes egyszerűséggel kerültem el, azonban annyira fejembe szállt a magabiztosság, hogy az egyik oldalról érkező sarló alakú lángot nem vettem észre, így rendkívül fájdalmas sebet ejtett a test kardforgató kezén. A fájdalom átjárta a testem, amit a perzselő lángok okoztak, s mely következtében további lángcsóvák nyertek szabad utat felém és találták el a használt testet. Földre kényszerültem, balommal próbáltam védeni szemeimet, hogy oda ne csapódjon be semmi, a többi nem érdekelt. Bár éreztem a fájdalmat a test bal oldalából irányulóan, és a jobb combból is sugárzott a keserves, égető fájdalom érzése.
- Kegyelem? Ch… szerinted ő megkegyelmezne nekem?! Ne csinálj úgy, mint aki jobban tudja a dolgokat! – dühödt fényben játszó pillantásomat a halálistenre szegezem, majd tekintetemet a körülötte táncoló lángra irányítom. - És te, Fuhaku, te áruló, megtapasztalhatod a Gyémántsárkány haragját! – a kard markolatát erősen szorítottam, ahogy lehajtott fejjel az alábbit mormogom: Kenrankarei!
A parancsot követően törött gyémántdarabkák táncoltak a kard pengéje körül, utasításomra várván. A kövek lassan egy sárkány alakját kezdték felvenni, ami talán ismerős lehet [i]Fuhaku
és halálistenének számára is. A fegyvert fogó kezet a fájdalom ellenére kinyújtva, vízszintesen tartottam előre, mintha csak a shinigamira böknék a távolból a penge élével. A kövekből álló sárkány erre várván rohamba is kezd, azonban nem várt hátbatámadásra a sárkány megtorpan, alig pár méterre céljától.


- Állj! – Döbbenten tapasztalom, hogy a belső világomból ilyen hamar ismét saját bőrömben tudhattam magamat és szavaimra a levegőben testet öltött sárkány is megtorpant. S ami még nagyobb meglepetést okozott számomra, azaz volt, hogy félig a saját és félig Hyozanryuu szemével látom a külvilágot. Már az idejét sem tudom, hogy mikor láttam a bal szememmel.
- Maradj ki ebből!
- Semmi szükség arra, hogy ezt tedd! – Éreztem, ahogy testem, akaratom ellenére próbál meg mozogni. Szívem elnehezült, ahogy kezdtem átérezni a rettegést, a félelmet, amit a sárkány lelkében lappangott, a tehetetlen haragot. Mégsem értettem, hogy lehet egyszerre két Hyozanryuu, tanácstalan voltam, mit kellene tennem?
Kétségbeesetten pillantottam Ai-san felé, nem tudtam irányítani testemet, bármennyire is próbálkoztam ez a Hyozanryuu erősebb volt, csupán a hang volt az enyém, de nem én parancsoltam. Az eddig tétován, levegőben mozdulatlanul álló sárkány folytatta útját.
- Vigyázz! – szökött ki a figyelmeztetés ajkaimon, mintha nem lenne elég egyértelmű a veszélyes helyzet, azonban féltem, hogy mi történik, ha a sárkány eléri célját, még sosem láttam ezt ezelőtt, emiatt tartottam tőle. - Elég, állj le… – morogtam, bal kezemnek próbálván parancsolni, hogy erős szorítással kardforgató karom csuklóján megállásra kényszerítsem a testemben lévő másik tagot.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kagam Ai
2. Osztag
2. Osztag
Kagam Ai

Hozzászólások száma : 46
Registration date : 2012. Dec. 14.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház XVIII. feje, Kodoku no Hogosha, Ex- kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te47050/65000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (47050/65000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptyHétf. Jan. 13, 2014 10:05 pm

*Ugyan én már irányítom mindazt, amit a zanpakutom tenni akar, mégis kicsit objektívebben tekintek egy olyan beszélgetésre, ami hasznos tapasztalatokat fog majd szülni. Elragad a pillanat, s észre sem veszem, hogy azon gondolkodom már egy ideje, hogy miképp történhetett mindez Anaoval. Az bizonyára már egyértelmű, hogy mindig is lenéztem azokat a shinigamikat, akik soha nem vették a fáradtságot a zanpakutojuk betörésére; de Anao más milyen. Már találkozásunk alkalmával fedeztem fel szemeiben egy olyan rejtett tulajdonságot, amit mindig is rejtegetni próbált mások előtt; de előttem minduntalan sikertelenül. A személye olykor- olykor más aspektusú, mint mi ahogyan megismerhettük. Talán a zanpakutom többet tudhat erről az egészről, mint én? Mégsem kérdezem meg tőle. Valamiképpen megtanultam már tisztelni az ilyesfajta dolgokat, hogy okulásomat a megfigyeléseim és tetteim érvényesítik. S csak határozottan pillantok le Anao zanpakuto lelkére, ahogyan minden porcikájában gyűlölet és sértettség rezgése mozog. Mi történhetett veled  megnyomorodott lélek - ? Valahogy nyomorultnak és kiábrándítónak tartom most. Ő lenne Hyozanryou? Ő lenne az a nagy sárkány, kinek jelenlétét manapság hatalmas tisztelet övezi egész Soul Societyben?
Hiszen, ha egy kapitány a kardját rántja, akkor osztaga büszkén követi ebben. Ha egy kapitány megküzd az eszményeiért, akkor társakra talál a maga otthonában. Tiszteletteljes vezetők, akiknek kardhatalma átlagon felüli. Hirtelen tekintetem némiképp lenézővé avanzsálódik. S mindaddig nem szólalok, míg fél térdre nem kényszerítem. Kardom önkénytelenül reagál a bennem lezajló gondolati és érzési változásokra. Egyre hevesebb és égetőbb lángok csapnak felé, majd magam oldalára kényszerítem kardom  két kézzel fogva a markolatot - .*
- Tudhatnád már, hogy én nem az a személy vagyok, akit meghatnak szavaid. *Mindezt nyugodt s kiegyensúlyozott magatartással közlöm.* - Nem vagy méltó arra, hogy rád tekintsek és a segítségemet nyújtsam. Nem vagy már más Hyozanryou, mint egy két lábon járó megkeseredett teremtmény, aki nem képes túl tenni a fájdalmán. Pedig az egyetlen félelmed, amin képtelen vagy túl tenni magadat az a Változás. Ettől pedig gyenge vagy és kiszámítható.
*Elengedem másik kezemmel a kardom, s kitekintek oldalra. Megannyi gondolatom lenne most, amit szívesen átadnék; de valahol már érzem azt, hogy ezt a csatát elveszítettem. De nem vele, hanem önmagammal szemben. A viselkedése kihozta belőlem, hogy érdektelen és hűvös legyek. Mert, ha ez volna Anao zanpakutojának igazi mentalitása, akkor nem is olyan figyelemreméltó és hatalmas, mint aminek tűnik. Csak egy bogárka az erdőben, aki fél, hogy a saját termesztője eltapos. Nem több egy kihalófélben lévő állatfajtól, aki fél a változás pozitív visszacsatolásától. Mert végül is meddig tartana egy párbaj a forgató és a forgatott között? Meddig tartana egy gyökeres változást idéző beszélgetés? Megváltozik némiképp tekintetem. A kaotikus üresség kálváriájában afféle gondolatok merülnek fel, hogy mégis mit akarhatott igazán? Mert tisztán érződik, hogy talán nem is a shinigami jött el hozzám segítséget kérni, hanem valahol tudat alatt a zanpakutonak voltak reményei. Olyasfajta remények, amiket még meg kell fejtenem. *
- Élni? A shinigamidért élned vagy halnod kell. Nem fordulhatsz neki hátat, vagy az a végzet fog téged fogadni, mint őket.. *Nem teljesen értem azt, amit a lélekölőm mond a másiknak, de képeket idéz az én, illetve a másik zanpakuto fejébe. Egy időszakot, egy sötét és esős időszakot; amikor nem tudtad ki barát és ki ellenség. Amikor a shinigamik zanpakutoi életben maradtak valamiféle hatás folytán a shinigamik halála után. S amikké váltak, azt a világ soha nem kívánná önmagának. Évtizedekkel ezelőtti korszak, amire egyaránt mindannyian emlékezhetünk, akik itt állunk a babérjaink felett. Fuhaku Yashi eme mondandójával jó magamat is meglepte; más irányba terelt el mindent. Már majdnem véget akartam vetni ennek az egésznek, de eszembe jutatta nekem is, hogy milyen átkozott élet is lehet az  shinigami nélkül - . Céltalanul, otthontalanul
Bármi is legyen az, amit felidézett a szemben lévőben ezek a gondolatok; nem számítok semmi jóra. S ahogyan sejtettem is már a találkozás legelején. Maga a zanpakuto már elérte a senbankai szintet. Egy instabil, ámbár azért erőteljes lélekenergia koncentrálás zajlik le szemem előtt. Amikor pedig lassan materializálódik maga a támadás, az engemet körülvevő lángok ellepik az eget.*
- Ne hasonlíts össze magaddal! A kettőnk közti hatalmas szakadék az, hogy én mindig is tudtam, hol az én helyem. Jelenleg pedig az én helyem itt van, egy barátom mellett! *Haragos szemeim felvillannak. A zanpakutom szintjeit jellemző dolgok érvényt szereznek. Tekintetem világítóan ezüstösödik, majd lélekenergia szintem óriás méretűvé emelkedik.  Szerencsére a 10. osztagban volt valakinek akkora esze, hogy értesítse a kidoushuu osztagot a szükség állapotra. Valaki egy rögtönzött jelentésében megoldotta, hogy a már amúgy is lerombolt osztag helyét ne rombolhassuk tovább. A kidoushuu osztagosok egy rendkívülien nagy méreteket öltött kidouteret vonnak körénk. A sárkány pedig minden indulatával szélsebesen elér hozzám, s már- már kimondanám azt a szót, ami pillanatok alatt ketté szelné azt, amikor megáll a sárkány a levegőben egy nem várt hatás okán. Ekkor kihasználva azt, hogy elterelődik a figyelem, egy gyors shunpoval a shinigami mögé lépek. Kezemet a homlokára teszem.*
- Butsuriteki Yuuseki! *Egy fény csík indul el a talajon, ami lassacskán egy kört alkot; s mikor ezt megteszi, akkor kihasználva a félig még fenntartott mentális kapcsolatot, behatolok a lelke világába s Anaot szólítom.* - Szerencséd, hogy időben fogtad meg. Már majdnem megidéztem a Senbankaiom, ami viszont ennél is maradandóbb sebeket is okozhatott volna. Nem csak egy heget a kardforgató kezeden, ami majd emlékeztet erre az eseményre. Nos, mit kívánsz tenni?
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shiroichi Anao & Kagami Ai Cl0te40700/45000Shiroichi Anao & Kagami Ai 29y5sib  (40700/45000)

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptyKedd Jan. 21, 2014 1:42 am

Maradj ki ebből! Ehhez semmi közöd, nem állíthatsz meg! Én csak… én csak élni akarok! Én nem félek semmitől, csak létezni akarok, ahogy mindenki. Túl sokat kérek? Túl sokat kérek, Anao?!
… Úgy se hallgatsz meg. El fogsz törölni, el fogsz felejteni. Végtére is, nem jelentettem neked semmit. Csak egy hiba vagyok, mert ezt gondolod, ugye? Ezt gondolod. Rendben. Tedd meg, tedd meg a visszafordíthatatlant, pusztíts el, ítélkezz…


Örültem, hogy Ai-san megmenekült Hyozanryuu csapásától, azonban nem igazán értettem, hogy mit csinált. A testemben lévő lélek ugyanis feladta a küzdelmet ellenem, éreztem, hogy ott van, csak egyszerűen vár. Nem igazán értettem ezt. Ám, ahogy próbáltam kibogarászni gondolatait nem tűnt többnek, se kevesebbnek senkinél. Élni akart, létezni, ragaszkodik ahhoz, amit megérdemel, amit mindenki megérdemel születése után. Azt hiszem, megértettem miért teszi ezt, és… megsajnáltam. De akkor miért vár az ítéletre? Próbára tesz, hogy képes vagyok megtenni? Az élete a kezemben van, mégse fél, csak egyszerűen beletörődik?
- Ai-san? – pillantottam a Lelkem Világának látogatójára. Bár volt némi sejtésem, miképpen juthatott ide, valahogy rögtön az iménti külvilágban történt események jutottak eszembe. - É-én… nem tudom – tétován pillantottam a kövekkel kirakott zikkurát padlójára, szinte meg se rezzentem, ahogy az egész világot újabb földmozgás rázta meg, és apró színes, törött szilánkok hullottak itt-ott alá a teremben.
- Elbizonytalanodtam. Miért adta fel? Miért nem küzd már? Az ereje ismeretlen számomra, hatalmasabb nálam, mégis… hagyja magát? Ennek nincs értelme – magyarázom meg Ai-sannak iménti szavaimat. Mindeközben arra a kőre mutatva, amely a jelent mutatta, pontosabban a szabadtéri edzőtér helyszínét.
- Ez nincs mit tépelődni, Anao. Pusztítsd el, mindenkinek ez lesz a legjobb – szólt mellőlem a sárkány, morgó, talán kissé dühösebb hangján, szinte már parancsoló hangnemben, hogy végre elhatározásra jussak. De inkább csak nehezített a döntéshozásomon, mintsem segített. Azzal, hogy arra ösztökélt: töröljek el egy ártatlan életet, valahogy úgy éreztem nem kell engedelmeskednem, egyre inkább engedetlenebb akartam lenni és nem teljesíteni a sárkány kérését, amíg nem értem meg, hogy mi ez az egész.
~ Miért habozol? Mire vársz? Tedd meg! ~ Hallottam visszhangozni a fejemben a lelket, aki Hyozanryuunak vallotta magát.
- Nem. – Lehunyt szemmel hallgattam végig a fejemben, a halál előtt fejet hajtó Hyozanryuut. Nem adhatja fel ilyen hamar. Lassan feltekintettem és a zikkurát egyik sötét pontjába húzódó sárkányra pillantottam.
- Azt mondtad, hamis emlékekből teremtettem őt, hogy nincs joga létezni. De az emlékek között van igazság is. Ha eltörölném, hátat fordítanék mindannak, aminek köszönhetően eljutottam idáig. Az igazságot csak egy hónapja tudom, ha nem egy picit több, ami azt jelenti, hogy az Akadémiától egészen idáig hazugságban ringattam magamat, azonban olyan dolgok történtek velem mindez idő alatt, amikre büszke vagyok. Oké, rendben volt olyan is, amit legszívesebben elfelejtenék. Viszont, olyan embereket ismertem meg, akik sokat tanítottak nekem és annál is többet számítanak. – Szünetet tartottam, és egy jelentőségteljes oldalpillantással Ai-sanra néztem. Ő is egy azok közül, akiket ez idő alatt ismertem meg és a legmegbízhatóbb barátommá vált. - Ha eltörölném ezt a „hibámat”, az olyan lenne, mintha önmagamból akarnék kiragadni egy darabot. Egy darabot, ami számomra nagyon fontos és sokat jelent. – Mély levegőt vettem, mielőtt folytattam volna. Erős akartam lenni most, nem akartam sírni, bármennyire is könnyített volna ez most a lelkemen.
- Hyozanryuu, ő nem hiba. Ő nem egy melléktermék. Létrejöhetett hamisságokból, de ez mintsem változtat. Ez is te vagy, azaz éned, amivel félsz szembenézni. Ahogy Ai-san is mondta: rettegsz a változástól. Megértelek Hyozanryuu, én is féltem, talán még most is egy icipicit ettől az élettől, ami az igazi önmagamat tartalmazza. Viszont néz csak Ai-sanra. Ai-san és Fuhaku Yashi megváltoztak, együtt, és sokkal nagyobbá lettek, mint valaha. Szóval, mi lenne, ha túllépnénk rajta? Ha mi is megpróbálnánk, mi ketten, együtt? Megengeded, hogy segítsek Hyozanryuu? Megengeded, hogy legyőzzük ezt a félelmet? Megváltozunk? – nyújtottam kezemet a sárkány felé, mint régebben, mikor megismertem, csupán most nem félelemből, hanem a teljes jó akarás vezérelt. Többé nem félek, nincs mitől rettegnem, ő Hyozanryuu. Én és a Gyémántsárkány közösen vagyunk és leszünk az, amit a jövő tartogat számunkra. Meghoztam döntésemet, és csak remélni tudtam, hogy elfogadja az igazságot, és bátran a változás útjára lép.
A sárkány kidugta fejét az árnyakból, lassan vezette körbe tekintetét a kristályok mutatta képeken, utána Ai-sanra pillantott, ki Fuhaku Yashi oltalmazásában tette tiszteletét világunkban. Vörös szemein látszódott, hogy a hallottakon gondolkodik.
- Nem fogunk elfutni többet?
- Nem – mosolyogtam. Szemem sarkából Ai-sanra pillantottam és bólintottam, egy afféle köszönet jeléül, hogy sikerült rávezetnie a helyes útra. Hyozanryuu közelebb kúszott hozzám és fejét a tenyeremhez érintette.
- Akkor kezdjük elölről, változzunk meg. Kenrankarei Hyozanryuujin – a lelkem világa óriási remegésbe kezdett, ahogy Hyozanryuuval együtt kimondtam ezeket a szavakat. A Gyémántsárkányból előtörő fénylés miatt lehunytam a szememet. Nem láttam semmit, csupán reméltem, hogy Ai-sannak nem esik semmi baja ez alatt és időben el tudta hagyni a világot.
A 10. osztag gyakorlóterepe pezsgett a magas koncentrációjú lélekenergiától, a Kidoushuu pajzsait óriási feladatnak kitéve, melyek győzték a Sereiteit elpusztítható energiákat abban a nyílt edzőterep körében bent tartani. Testem körül táncolt a fekete, lila cikornyás színben játszó reiatsum. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, mikor ismét saját bőrömben tudhattam magamat. Iszonyatosan fáradtnak éreztem magamat, így azzal se törődtem, hogy tompítsam az esést a föld irányába. Jobb kezem elnehezült, érezem, hogy van rajta valami, csupán homályos látásom miatt nem igazán látom. Markolatszerű volt, amit fogtam, és nem tudtam elengedni. Lüktetett az energiától, olyan erő volt benne, amit régen éreztem Hyozanryuu ereje.
- Ai-san, minden rendben? - szerettem volna az oldalamra fordulni, hogy saját két szememmel győződhessek meg erről, de még ehhez is túlságosan fáradt voltam. Igyekeztem addig tudatomnál maradni, amíg megkapom remélhetőleg helyeslő, pozitív válaszát, és csak ez után engedtem meg szemhéjaimnak, hogy lecsukódjanak, hogy egy hosszú, kipihentető álomba szenderüljek. Reménykedtem abban, hogy ha felébredek, megbeszélhetem Ai-sannal a történteket és bocsánatot kérhetek mindazért, amit a fejéhez vágtam, mert nem gondoltam komolyan, egyáltalán nem.

// Nagyon szépen köszönöm a játékot, igazán élveztem! És nagyon hálás vagyok, hogy végigvitted velem a senbankai pályázatot! Smile //

Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai EmptySzomb. Márc. 08, 2014 6:03 am

A küzdőteret lezárom, jutalmatok 300 LP és 3000 ryou.
Anaot valamit arra kérem, hogy a képességét rakja be a pályázataihoz, valamint linkelje be a KT-t is. Ugyan egy Yoru-féle ellenőrzésen már átment, a senbankait hivatalosan akkor írhatod fel az adatlapodra, ha ott is megvan. Very Happy
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Shiroichi Anao & Kagami Ai _
TémanyitásTárgy: Re: Shiroichi Anao & Kagami Ai   Shiroichi Anao & Kagami Ai Empty

Vissza az elejére Go down
 

Shiroichi Anao & Kagami Ai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-