-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Csodák Palotája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyHétf. Júl. 11, 2011 10:58 pm


Résztvevők:
  • Ninomiya Mitsuko
  • Kitetsu Raidon
  • Hayakawa Tasumi
  • Mizushima Takeo
  • Hitoshi Retasu
  • Ayumu Michiyo
  • Hana Akamoto

Talán már mindannyian hallhattatok eltűnt osztagtársatokról, akinek teljesen nyoma veszett legutóbbi küldetése során. Épp ez ügyben hivatott maga elé a 46-ok tanácsa, hiszen mivel a ti osztagotokra lett kirendelve a feladat elvégzése, így arra kényszerítenek titeket, hogy be is fejezzétek a kutatást, és teljesítsétek a parancsot. A tanács egyik tagja a már megszokott lenéző hangnemben adta ki számotokra az utasítást, hogy kötelesek vagytok megkeresni társatokat, és felderíteni a környéket akár az életetek árán. Talán már ők is sejthetik, hogy valami nem stimmel azon a környéken. A kapun kifelé haladva mindannyian kaptok egy-egy térképet, mely leginkább egy túra térképre hasonlít. Telis-tele van turista szimbólumokkal, melyek minden bizonnyal az útvonalat jelölik. Sajnos nem tudnak titeket kitenni a kastélynál, ugyanis valamilyen oknál fogva lehetetlenség kaput nyitni a közelében, így egy kicsit távolabbi tisztásra kell előbb utaznotok a Senkai-mon segítségével.
Megérkezésetekkor kellemes idő fogad. A nap hétágra süt, igazi nyárias, strandolós idő van talán még meg is fordul a fejetekben, hogy inkább feküdnétek a tengerparton a homokban, minthogy most itt legyetek. Majd a küldetés végeztével talán lesz alkalmatok pancsolni a kellemesen langyos tengerben.
A térképet követve egy elég sűrű erdő széléhez érkeztek. A fák fejetek felett kupolát alkotva védenek titeket a napfénytől és a hatalmas hőtől. Óvatosnak kell lennetek, hiszen nagyon sűrű az erdő, és mivel a nap se igazán süt be a hatalmas lombok miatt, így ráadásul szinte teljesen vaksötétben kell tájékozódnotok.
Az erdőn keresztül vezető utatok során az egyik bokorból egy apró, rózsaszín, barna csíkos kis állatka bújik elő röfögve, a földet túrva. Ahogy azt a mellékelt kis állatka mutatja, minden bizonnyal egy vaddisznó csemetét sikerült találnotok. Azonban óvatosnak kell lennetek, hiszen ha találtatok egy malacka porontyot, akkor valószínűleg a szülei is a közelben lehetnek. És nem is kell sokáig várakoznotok, hiszen ugyan abból a bokorból, melyből a kicsi is előbújt, egy hatalmas, és talán kissé mérges vaddisznó anyuka ugrik elő, társaságában a vaddisznó apukával. Nincs más lehetőségetek, menekülnötök kell, amerre épp tudtok, hiszen a két vaddisznó máris mérgesen, morogva indul meg felétek.
Hosszas üldözés és kergetőzés után végül kijuttok a sűrű erdőből, és egy szakadék széléhez értek, ahonnan máris láthatóvá válik a kastély. Üldözőitek kutyaként nyüszítve menekülnek vissza az erdő biztonságos területére, mely akár intő jel is lehet számotokra.
Csodák Palotája 9qd7jm
A kastélyba jutással, sajnos akad egy kis problémátok… Egy hatalmas szakadék, és két óriási vízesés választ el titeket célotoktól, az újabb sűrű erdőről nem is beszélve. Kénytelenek vagytok elindulni valamelyik irányba, hogy keressetek valamiféle átjárási lehetőséget.

Spoiler:


A hozzászólást Shihouin Yoruichi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 08, 2011 5:02 am-kor.
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Hitoshi Retasu
8. Osztag
8. Osztag
Hitoshi Retasu

Férfi
Hozzászólások száma : 66
Registration date : 2009. Nov. 18.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te5000/15000Csodák Palotája 29y5sib  (5000/15000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyKedd Júl. 12, 2011 1:23 am

Szokásaimmal ellentétben most éppen Kenpachi ivójában ültem pár nemrégiben megismert fazon társaságában és részegedtünk. Utoljára akkor ittam mikor otthagytam a 11. osztagot. Nem is értem most miért vettem rá magam, hogy iszok egy keveset, ami lassan két üveg sakéval lesz egyenlő. Lehet, hogy a nemrégiben eltűnt osztag társam eltűnése ösztönzött arra, hogy itt az ideje élni az életem mielőtt én is eltűnök. Na, jó ez szép kifogás, de nem hiszem, hogy ez az eredi indok. Inkább az, hogy változtatni akarok egy pöppet az életemen. Valahogy kezdtem unni a szobámban való punnyadást.
Ahogy ültem az egyik asztalnál arra lettem figyelmes, hogy a négy emberből már csak hárman maradtunk és mindenki azt kezdte el találgatni, hogy ki tűnt el és hova, de sajnos az ittas állapotnak köszönhetően nem nagyon tudtuk kitalálni. Volt olyan, aki azt mondta, hogy én tűntem el én erre rácáfoltam azzal, hogy ha én nem lennék itt, akkor nem tudnék lehúzni még egy felest. Ezt a mondatomat egy feles lehúzása követte, hogy bebizonyítsam, hogy fizikailag is itt vagyok nem csak mentálisan. Mondjuk mentálisan nem nagyon voltam itt. Inkább egy rétre hallucináltam magam miközben nagy rózsaszín elefántokat kergettem egy halászhálóval. Miután sikerült elkapnom egy elefántot érdekes mozgolódást éreztem a gyomromban ezért feltápászkodtam az asztaltól.
- Skacok én azt hiszem, hogy felkapom a vadászkabátot és elmegyek rókavadászatra. Ha nem térek vissza, akkor a róka vadászott le engem vagy hazamentem. - mondtam majd nagy kilengésekkel elindultam a mosdó felé. Már fél úton jártam mikor egy orkán erejű kilengés kapott el ezért megpróbáltam valamibe belekapaszkodni. Nagy nehezen sikerült elkapnom valami puhát. Kíváncsi voltam rá, hogy mit sikerült ilyen jó reflexszel elkapnom és talpon maradnom ezért felnéztem és arra lettem figyelmes, hogy egy nő bal mellét markolom. Kicsit meglepett a dolog, el is vörösödtem, vagyis úgy éreztem, hogy elvörösödtem addig a percig, míg a nőnek meg nem érkezett a kétajtós szekrény plusz két polc pasija és úgy, ahogy volt berepített a wcbe a csukott ajtón keresztül. Széles mosollyal az arcomon keltem föl a földről és mentem vissza a férfihez, hogy bocsánatot kérjek, de valahogy nem az jött ki a számon, amit akartam. Ráadásul keményebbnek is éreztem magam annál amilyen vagyok.
- Mi van trampli…. hükk…. csak ennyit bírsz? – amint feltettem a kérdést kaptam egy gyomrost majd egy jól irányzott rúgással ismételten a mosdóban kötöttem ki. Ekkor már nem mertem visszamenni ugyanis éreztem, hogy a reggeli meg akarja nézni a nagyvilágot ezért gyorsan a mosdóhoz rohantam és felé hajoltam. Hipp-hopp, jön vuk effektus után annyira lettem figyelmes, hogy a wc fedele nem volt felhajtva ezért a rókabőr mindenhol elterült. Szerencsére a ruhámra nem jutott ezért gyorsa eltámolyogtam onnan egyenesen a piszoárhoz és elkezdtem pisikélni. Na, jó azt nem lehet annak nevezni, amit csináltam ugyanis obszcén ódákat kezdtem el a falra irkálni reszketeg betűkkel. Többek közt ezt is: ” Ha rövid a f*rkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból Balatont csinálni!” Miután befejeztem a mesterművem úgy döntöttem, hogy itt az ideje hazatérnem és kipihennem a mai napot. Abban is biztos voltam, hogy meg fogom érezni az ajtón keresztüli belépőt meg a többit, amit kaptam, de az most nem érdekelt. Amint sikeresen kiverekedtem magam az ivóból arra lettem figyelmes, hogy az út matematikailag megmagyarázhatatlanul görbült. Mit nem mondja iszonyatosan örültem neki. nem volt elég, hogy szédültem és hányingerem volt még az út is görbül csak azért, hogy velem kicsesszen!
Ahogy fújt jobbra-balra a passzát szél láttam egy hajléktalant, aki annyira figyelt, hogy már majdnem kiestek a gülüi. Gonosz mosoly villant az arcomon és odamentem hozzá.
- A holló játsszon a szemeiddel, hogy ennyire nézel. Mit látsz rajtam? Kell, valami rohadná bele a bőrödbe! – ordítottam rá majd vígan fütyörészve tovább kóvályogtam mikor láttam, hogy az illető már azon van, hogy maga alá csinál. ~ Csak éljem túl ezt a napot O.o~ gondoltam miközben úgy döntöttem, hogy belehúzok egy kicsit, hogy minél hamarabb otthon legyek és lefeküdhessek az ágyikómba. A hatás kedvéért nem futottam hanem shupoztam. Meg kell hagyni úgy kóvályogtam, mint a gólyafos a levegőben mikor arra lettem figyelmes, hogy nagyot koppan a fejem egy táblán majd a földön fekszem.
Nagy nehezen felkínlódtam magam a földről és megint shupoba kezdtem. Most már szerencsére sérülés nélkül értem haza és feküdhettem le az ágyamba csicsikálni. Reménykedtem abban, hogy holnap még felkelek.

Arra keltem föl, hogy valaki dübörög az ajtómon és, hogy iszonyatosan hasogat a fejem ráadásul még ki is voltam száradva. Még mielőtt kinyitottam volna az ajtómat eltántorogtam a tükrömig ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy nem álmodtam az egészet, hanem megtörtént ugyanis a szemeim enyhén szólva voltak bevérezve. Úgy néztem ki, mint egy idegbeteg, akinek vérben forogtak szemei. Mondanom se kell mennyire örültem ennek, de ez most mellékes. Nem csak a szédülés, fejfájás és kiszáradás volt a bajom, hanem az is, hogy olyan leszarom hangulatom volt ráadásul a közérzetem is rossz volt.
Kinyitottam az ajtót ahol egy 2. osztagos muksika állt és azt az üzenetet adta át, hogy jelenésem van, a 46-ok tanácsa előtt ugyanis nekünk kell véghezvinni az a küldetést, amit a nemrégiben eltűnt osztagtársunk kezdett el. Annyi életkedv volt bennem, mint egy rizsszemben, de azért felöltöztem és zanpakutoummal az oldalamon elindultam, hogy megjelenjek a tanács előtt és végighallgassam a sok hülyeséget. Csak körítenek, nehogy már olyan gyorsan lelépjünk és elkezdjük a küldetésünket. Út közben meg akartam kérdezni a hírnököt, hogy miért ilyen korán kell mennem mikor észrevettem, hogy eltűnt pedig meggyőződésem, hogy az előbb még mellettem állt! Surprised Na, mindegy. Úgysincs kedvem társasághoz. Elég lesz nekem a küldi is ha a többieket is értesítették.
Megérkeztem. Szépen beálltam középre és végighallgattam, amit mondtak. Tulajdonképpen nem is oda figyeltem csak annyit tudok az egészről, hogy a mi osztagunk feladata befejezni, ha már mi kezdtük el azt a bizonyos küldetést. Miután valamelyik, nem tudom pontosan, hogy mnelyik tanácstag elég flegmán közölte a feladatunkat –amit mellékesen szerintem mi is tudtunk- elindultunk utunkra. A kapun kilépve kaptunk egy elég érdekes térképet. Nekem csak annyi bajom volt vele, hogy az istenért se tudtam rajta kiigazodni. ~Na, nem baj majd valaki segít!~ gondoltam miközben haladtunk az átjárónk felé. Már reménykedtem abban is, hogy van olyan szerencsék, hogy egyből a kastélyhoz raknak ki, de lelomboztak ugyanis közölték, hogy valami oknál fogva nem lehet közvetlen a kastélynál átjárót nyitni és ez azt jelenti, hogy majd egy kicsit sétálnunk kell. EZ még nem baj, de remélem nem sokat és nem tűző napsütésen, mert akkor én biztos, hogy meghalok. Már így is a halálomon vagyok hála a tegnap estének! Surprised
Halál nyugodtan léptem be a Senkai kapun és indultam meg egyenesen előre, hiszen másfelé nem is tudtam volna menni, de azért másnaposan elég nehéz tájékozódni. A társaim egyelőre nem tudtak izgatni. Majd akkor lesz rájuk szükségem, ha harc vagy valami ahhoz hasonló dologra kerül a sor. Addig meg minek beszéljek velük? Csak lefárasztanának. Mondjuk Mitsu taichou az jó fej! Emlékszem mikor megismerkedtem vele milyen jó fej volt. Csak az a két baromarcú hülyegyerek nem kellett volna oda. Már a nevükre nem emlékszem, de azt tudom, hogy már a kinézetüket se bírtam nehogy a jellemüket. Mikor megérkeztem nagyon meglepett a látvány. Egy eléggé sűrű erdő széléhez raktak ki minket. Akár merre néztem csakis fát láttam és ez egy kicsit lelombozott az a tény viszont, hogy iszonyatosan jó idő van feldobott. Az egy dolog, hogy inkább heverésztem volna a tengerparton, de az most mellékes. Feladatom van és azt meg kell csinálnom. A szórakozás addig várhat. Ráadásul másnaposan nem kellemes a tengerben ugrálni.
A többiekkel nem foglalkozva vetettem bele magam a sűrű erdőbe, mert hátrafelé nem lett volna értelmes elindulnom. Az erdőben még jobb idő volt csak az zavart, hogy a fák kitakarták a fényt így nagy sötétségben kellett sétálgatnom. Miközben nyugodtan baktattam előre kíváncsi voltam, hogy itt vannak e kullancsok, és ha igen akkor mennyi az esélye, hogy egy ekkora erdőben és egy ekkora társaságban megtalálnak engem? Mondjuk ez a dolog nem nagyon tudott izgatni, hiszen könnyű szerrel kilehet iktatni a kis semmirekellőket, de azért nem árt ilyen dolgokra is gondolni egy ekkora erdőben. Még három lépést haladtam előre mikor az egyik bokor elkezdett mozogni majd egy nagyra nőtt patkányféleség jelent meg előttem. Nem nagyon tudta a félhomályban megállapítani, hogy miféle fajzat, de valahogy most nem is izgatott ugyanis egy percre rá két nagyobb patkány ugrott elő a bokorból, ami arra ösztönzött, hogy itt az ideje a menekülésnek.
- Futtáááásss~s!- ordítottam majd egy shunpo segítségével próbáltam olyan távolságot kialakítani a szörnyekkel, hogy hozzám se tudjanak érni. Még kb. tíz percig shupoval menekültem mikor úgy döntöttem, hogy hátranézek és megnézem, hogy mi a helyzet a többiekkel. Nem láttam senkit a nagy sötétség miatt ezért visszafordultam és ekkor frontálisan találkoztam egy szép vastag és hosszú faággal. Nagy csattanás jelezte a találkozást és végül egy puffanás azt, hogy földet értem. Azt szerintem nem kell mondanom, hogy olyan kúl szaltót még senki se csinált, mint az előbb, de inkább foglalkozom az elé tárult tájjal és azzal a ténnyel, hogy a többiek és megérkeztem a rohadt patkányok meg nyüszítve menekültek vissza az erdőbe. Ezt a jelenséget én annak állítottam be, hogy biztosan nem szeretik a fényt.
Miután feltápászkodtam és leporoltam a hátsó felem-végigmértem a terepet, hogy a kastélyig hogyan is fogunk eljutni, hiszen az utunkba van egy szakadék, és két hatalmas vízesés. A legjobb az lenne ha átshunpoznánk a szakadék felett vagy az, hogy keresünk valami egérutat, hiszen ez így nem poén, hogy idáig eljöttünk, de innen nem tudunk tovább menni.
- Na és akkor valami terv?





Vissza az elejére Go down
http://hellhousefrpg.forumotion.net
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
Ninomiya Mitsuko

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 33
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te25000/30000Csodák Palotája 29y5sib  (25000/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzer. Júl. 13, 2011 8:03 am

A papírok felett szunyókálva próbáltam végre kipihenni magam. A sok adminisztrációs cucc miatt az utóbbi néhány napban nem tudtam aludni. Na meg persze az se teljesen utolsó dolog, hogy az osztag egyik tisztje is eltűnt az egyik küldetés során, ami igencsak aggasztott. Nem tudtam felfogni, hogy egyáltalán hogy lehetséges ez az egész… Hogy küldhettem el egyedül szerencsétlent… Igaz, halványlila gőzöm se volt arról, hogy csak ő kevés lesz a feladatra, de akkor is… Biztosra kellett volna mennem, és még egy valakit mellé rendelhettem volna, hogy tényleg ne legyen semmi baj. Erre tessék… Voltam annyira idióta, paraszt, dinnye, hogy csak őt, egyedül küldtem el. Mi lett volna, ha valaki olyan megy, akit tényleg kedveltem, és ismertem is rendesen. Na jó, mondjuk őt tuti nem engedtem volna el egyedül. Semmiképp, ki van zárva, hogy bármelyik olyan tisztem, akit eléggé ismerek ahhoz, hogy kedveljem egyedül menjen egy küldetésre. Viszont innentől kénytelen vagyok mindenkit legalább kettesével elzavarni egy-egy feladatra, hogy legalább egymásra figyeljenek… Már előre féltem a 46-ok tanácsától, hiszen nem kell sok ész hozzá, hogy valaki rájöjjön, hogy maguk elé rendelnek. Én meg persze körbe küldöztem néhány emberkének egy-egy pokollepkét, hogy gyülekező a tanácsterem előtt. Azt már mondjuk meg se említettem, hogy igazából csak engem hívtak, de kicsit féltem szembe nézni azzal a sok szigorú arcú főnökkel, és néha mindenkinek jól esik egy kis támasz, nekem meg aztán főképp.
Mint kiderült a főfejesek azért akartak látni, mert velünk akarták megcsináltatni a feladatot, amit kiszabtak ránk. Eh… Semmi kedvem nincs hozzá, de kénytelen vagyok belátni, hogy igazuk van ezen a téren. Ha már egyszer elkezdtük, fejezzük is be. Ráadásul egyik társunk tűnt el, ami meg aztán pláne fontossá teszi az egész elvégzését, az ártatlan emberekről meg nem is beszélve. Az meg különösképp tetszett, hogy egy igazi kastélyba kell mennünk. Mindig is szerettem a kastélyokat, hiszen olyan szépek, meg királyiak, meg minden. *.* Szívesen laknék egyben, csak az a baj, hogy nem lenne rá elég keretem, hogy fenntartsam. Annyira sok fizut azért nem kapok, és hát na… mégiscsak egy óriási épületről lenne szó…
A ránk szabott feladatot kénytelenek voltunk elfogadni, hiszen a tanács tagjaival nem biztos, hogy jó ötlet lenne kötözködni. Épp ezért is viseltem olyan nehezen, hogy befogjam azt az oltárian hatalmas nagy számat. Persze ilyenkor sincs itt Szukcsi, hogy megneveljen, vagy valami… Sőt, épp hogy el van tűnve, mint szürke szamár a ködben, engem meg egyedül hagyott… Hát akkor ne is szóljon hozzám, hagyjon béként! T^T
Miután az egyik tanácstag számomra nem tetsző hanghordozással elregélte, hogy mi is lenne a feladatunk, máris nyomtam egy hátra arcot, és kifelé vettem az irányt. Kifelé haladva kaptam egy igen furcsa térképet, amin többféle izébizé jelkép volt. Nem tudtam őket hova rakni, hiszen még életemben nem láttam ilyet. Vagy lehet, hogy láttam, csak épp nem emlékszem már rá, mert hát annyi minden történt mostanában… >< Mondjuk az igencsak bökte a csőrömet, hogy nem lehet a helyszín közelében nyitni kaput. Viszont pozitívum, hogy kicsit élvezhetjük a szép időjárást legalább addig, amíg nem érkezünk meg a kasélyba.
A Senkai kapu néhány km-re pakolt ki minket a kastélytól, így volt még mit gyalogolni. Szuper… rég sétáltam már sokat a hegyekben, ráadásul nem árt egy kis friss levegő. Ilyen időben tök jót lehetne partizni a strandon, akár családostól is. Nem jó idő ez a túrázgatásra, hiszen tűz a nap. Kirohadok a ruhámból, ha így folytatjuk ezt az egészet. Nem akarok büdi lenni~ T-T. Néhány perces séta után megérkeztünk az erdő szélére, kicsit lelombozódtam, azonban meg is nyugodtam. Végre egy kis árnyék, és nem kell megdöglenünk a nagy melegben. Viszont… ki tudja, hogy miféle szörnyetegek élnek az erdő rejtekében, akik fel akarnak minket falni… O_O Shinigamievőmumuselefántgepárdok, vagy meg tudom is én milyen E.T.-szerű képződmények próbálnak majd minket magukévá tenni úgy mint ahogy minden táplálékot
- Eeeeh… Ugye ez most nem komoly? Q_Q – kérdtem elkerekedett, könnyes szemeimmel, hiszen semmilyen cuccot nem hoztam, ami alkalmas lenne erdőben rohangálni. Mi lesz így a szép haorimmal, meg a rucimmal? T-T A hajamról meg nem is beszélve, ami valószínűleg minden faágba bele fog akadni. ToT Azonban semmi gond, hiszen mindig akad nálam egy vészhajgumi, valamint néhány csat, amivel meg lehet oldani a hasonló problémákat. Miközben ruhámban szorgosan kutakodtam, végül a kis csapat elindult az erdő sűrűjébe, hogy eljusson a célig, én meg persze hátra maradtam. Szorgosan szedtem a hosszú lábaimat, hogy utolérhessem őket, és végül csak sikerült. Kicsit lihegve támaszkodtam az egyik fa törzsének, és próbáltam normálisan venni a levegőt, kevés sikerrel. A bokorból elővetődő kommandós minirinocérosz azt hittem a szívinfarktust hozza rám. Légzésem, és pulzusom még jobban meggyorsult, így esélyessé téve egy korán bekövetkező szívinfarktust. Eh… nem akarok korán elhalálozni. Annyi mindent kell még tennem. Mondjuk… felzabálni az idei epertermést, meg persze az áfonyát, amit majd kikórencsálok Kobaa-chantól pite, és egyéb sütemény formájában. Nekem kell az eper! ˇ^ˇ
Na szóval… eredetileg ott tartottam, hogy a kis vakarcs igencsak megakart ölni egy szívrohammal, azonban mivel neki nem sikerült, így valószínűleg hívta kétajtós éjjeliszekrényét, akik hangosan röffdécselve vágtak olyan fejet, mintha legalábbis a kajájukat vettük volna el. Szó mi szó, tényleg éhes voltam, de nem lennék képes olyat enni, mint ezek a vadállatok. Tehát, mivel ismételten szívinfarktust készültem kapni, így egy hangos visítással követtem Re-chan példáját, és futásnak eredtem, természetesen csak azután, miután a legközelebb eső tisztet, Michi-chant magammal nem ragadtam a nem is olyan messzi sűrűségbe. Visítva húztam magammal szerencsétlen újonc tisztemet, mire végre leesett, hogy valójában nem is biztos, hogy annyira kényelmes neki, nekem meg még inkább, hiszen idő közben valahogy felkeveredett a hátamra is. Fogalmam sincs, hogy hogy, talán a sokktól történhetett meg, de mindegy, lényegtelen. Miután úgy gondoltam, hogy kellő távolságra kerültem a fenevadaktól, lepakoltam Michi-chant a hátamról, és kifújtam magam. Némi pihenő után úgy gondoltam, hogy ideje lenne tovább indulni, azonban valami számomra igazán rejtélyes oknál fogva majdnem a mélybe zuhantam. Kábé, mint Tom, mikor nem veszi észre, hogy vége az útnak… majdnem sikerült lezuhannm… majdnem! Cool
- Öhm… megtennétek, hogy segítettek? – kérdeztem, miközben próbáltam magam felhúzni, majd miután ez is megtörtént, körbe néztem. Szépnek szép volt a táj, és még a kastély is megvolt, viszont az volt a kérdés, hogy mit kéne tennünk. Hogyan jussunk át a túloldalra…?
- Én passzolom a kérdést, Re-chan… – vontam meg vállam, majd mint aki jól végezte dolgát, lehuppantam a szakadék szélére, és elkezdtem gyönyörködni a látványban. Majd eszembe jut valami biztos, elvégre nem vagyok olyan hülye, hogy ilyen kis csekélység a küldetésünk teljesítésébe kerüljön. Nem vagyunk bénák, én meg főleg nem, hiszen én vagyok a kapitány! ><
Vissza az elejére Go down
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te21100/30000Csodák Palotája 29y5sib  (21100/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 2:49 am

Kissé szomorkás mosollyal az arcomon sétáltam az utcán. Az édességbolt felé tartottam, ahol nem is olyan régen Nobu-channal örök nyughelyére helyeztük szerencsétlen sütiemberkénket, a drága miniSüttyőt. Egy csokor virágot szorongattam, amit én magam szedtem, persze engedéllyel. Sok apró, és színes virágocska, egy kicsi fa vázában, csak hogy ne törjön össze. Nem szerettem volna, ha mindenfelé szilánkok borítanák a kis hantot, vagy egyéb szemetek, ezért is sétáltam el naponta – ha akadt rá időm, ha nem, akkor is legalább kétnaponta –, és tettem rendbe a kivételes helyet, meg olyan furcsán jó érzés is volt. Elvégre egészen jól „szórakoztunk” Nagano taichouval, és hiányzott ez a játszadozás.
Amint elértem az édességbolt sarkát, megláttam, hogy két kisgyermek épp azt a rajzot tanulmányozta, amit Aoi-chan készített, mikor legutóbb nála jártam, és elmeséltem a kalandomat. Ő persze tudta, ki is az a Süttyő, és készségesen felajánlotta, mint életmentő ötlet, hogy lerajzolja nekem, amit aztán a sírja fölé helyezhetek, még vízálló fóliába is beletette, és megtoldotta egy ragtapasszal, habár az nem volt olyan kúlos, mint Nobu dínós sebtapasza. Persze ettől sem lett sokkal élesebb a tudásom, mert a shrek, a kandúr vagy az ogre szakszavakban még most sem voltam otthon, de Aoi-chan megnyugtatott, hogy mindez orvosolható, így nem feszegettem a témát.
Hallottam, ahogy az egyik kisfiú felkiáltott, hogy biztosan Mézit ábrázolja a kép, de a másik gyorsan lehurrogta, és rávágta, hogy ez csak egy firkálmány, cseppet sem hasonlít az édességemberkére. Úgy sajnáltam szegénykét, akinek lekiabálták a fejét, pedig nagyon is jól látta, kit-mit ábrázol Aoi-chan nagyszerű rajza, és a másiknak igazat kellett volna adnia neki. Gyorsan odasétáltam hozzájuk, és a két kisgyerek válla felett áthajolva, méregettem a képet. Szegények egy kicsit megijedtek, és meg is szeppentek, de akkor is meg szerettem volna vigasztalni a kissrácot, és a másiknak bebizonyítani, hogy igenis Mézi, illetve a testvére, Süttyő van a képen, meg persze Aoi-chan becsületét is meg kellett védenem, mert mégiscsak ő a legédesebb kislány, akivel Karakurában találkoztam.
- Sziasztok, fiúk! – mosolyogtam enyhén piros fejjel a két kisfiúra, mikor felegyenesedtem. – A kép Mézit ábrázolja, jobban mondva Süttyőt, de mivel ilyen kicsike, ezért akármelyikük lehet.
A nagyobbacska fiú, aki úgy leordította az édi kissrácot, falfehér arccal álldogált előttem, majd mikor kifejtettem a véleményem a képről, orcája mélyvörösbe váltott, és egy „Igen, néni, viszlát, néni!”-elköszönéssel már se híre, se hamva nem volt. A másik kisfiú még ott maradt a kép mellett, hatalmas szemeket meresztve nézett rám, aztán újra a rajz felé fordult. Míg őt lefoglalta a látvány, addig én a zsebemben kutakodtam, mert emlékeztem rá, hogy lennie kell még legalább egy nyalókának nálam, amit nekiadhatnék. Addig-addig túrtam a ruhám, hogy végül kettő is a kezembe akadt, és megfordult a fejemben, hogy a másikat a barátjának adhatná, hogy amaz ne nehezteljen rá, amiért megvédtem, és nem tehetett ellene semmit sem.
- Tessék, kisfiú! Keresd meg a barátodat, és adj neki is. – nyújtottam át az édességet, és megsimogattam a fejét. – Most szaladj, legyél jó! *.*
Miután a kissrác a barátja után sétált, én letettem a csokrot az apró sírra, és megsimítva Süttyő képét, eloldalogtam. Nem akartam túl sokáig lábatlankodni az utcán, és siettem is vissza az osztagomhoz, mert sosem lehet tudni, mikor akadnak váratlan és életbevágó feladatok, amiket el kell végezni, mint például szigorúan titkos küldetés Kohaku-samához Mitsu taichou megbízásából, vagy segíteni Keo-kun felkutatásában Anao kérésére, de még az is megeshet, hogy méter magas papírtornyokkal kell meglepnem Shiratori hadnagyot Tasu-chan jóvoltából.^^
Az ajtóm előtt ácsorogva azon fáradoztam, hogy kitaláljam, hova a csudába tettem a kulcsom, mikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Ijedtem felsikoltottam, megugrottam, és egyből meg is fordultam hátamat az ajtónak vetve nagy rémületemben, mire az viszonylag gyorsan csúszni kezdett mögöttem, egy pillanat múlva meg beborultam a szobámba. Hatalmas csattanások és mi egyén közepette végül földet értem, rendesen beverve így hátsómat a padlóba. Hiába próbáltam megkapaszkodni zuhanás közben a levegőbe, a kis nyavalyás sehogy sem szándékozott segíteni.
Rákvörös képpel néztem fel a küldöncre, aki a mutatványomat ugyan faarccal nézte végig, de láttam, nem sok hiányzik neki, hogy kirobbanjon belőle a nevetés. Én lányos zavaromban gyorsan fel akartam kelni, hogy ne idegesítsem már tovább szegényt, ekkor azonban pont rossz helyre támaszkodtam, és a szekrényről az egyik könyv, aminek épp csak a sarkát sikerült lenyomnom a kezemmel, úgy gondolta, megbosszulja, hogy bántalmazták, így a vele pontosan egy vonalba került arcomnak adott egy maflást. A küldönc eddig bírta, kirobbant belőle a nevetés, míg én fájdalmas grimasszal masszíroztam az orrom, és kipislogtam a hirtelen jött könnyeket.
Miután letudtam a bénázási-rohamomat, a küldönc meg megfelelőnek találta a bocsánatkéréseinek számát, megkaptam a fontos üzenetet, és már magamra is maradtam. Megkönnyebbülve kezdtem olvasni a levelet, bár ez az érzés addig tartott, míg eljutottam az első szóig, aztán már csak a hideg borzongás futkározott a hátamon. A 46-ok Tanácsa hívatott magához, egy eltűnt társunk ügyében. Teljesen ledöbbentem, és elszomorodtam, egyrészt, mert valaki eltűnt, és nem tudtam, ki, másrészt, mert egyáltalán nem tudtam róla, hogy valakinek nyoma veszett. Szegény, rettentően sajnáltam, és bűntudatom is támadt. T_T
Alig, hogy kiléptem az ajtón, megjelent egy pokollepke is, amit a taichou küldött, és a Tanácsterem elé kért gyülekezőt. Ezek szerint ő meg én már biztos, hogy megyünk, de kik lehetnek a többiek, ha lesznek egyáltalán mások is. Iszonyatos gyomorideggel vonszoltam el magam végül a tanácsteremhez, ahova egy kis idő múlva behívták a népet. Színes társaság voltunk az biztos. Tasu fukutaichou, Keo-báró-sama, egy osztagtársam, akinek szégyenemre nem tudtam a nevét, és Raidon voltak még a küldetés tagjai, akikkel együtt meg kellett néznünk, mi folyik abban a palotában, ami bárhol volt is, el kellett jutnunk hozzá.
Ahányszor az egyik tanácstag megszólalt, ijedten húztam össze magam, még nem volt szerencsém így előttük állni, és reméltem, hogy máskor is maximum küldetések alkalmával kerülhet sor erre a cseppet sem szívderítő eseményre. Mintha csak púp lett volna a hátukon, hogy nekünk szónokoljanak, és szívem szerint én is jobban éreztem volna magam, ha csak üzenetben értesítenek a feladatról, vagy egy aranyos pokollepkét röptetnek a szobámba. Mégiscsak nagyobb kedvvel indultam volna neki az egésznek, így meg retteghettem a hatalmas elvárásoktól, meg összecsukolhattam a nyomás alatt.
Szerencsémre alig, hogy eldarálták, mi a feladat, már lehetett is lelépni, így követtem a kapitányt, meg a többieket, és a papírom kézbevétele után – fogalmam sem volt, mi van a lapon, sem arról, mit jelentenek azok a kis izék rajta – besétáltam a Senkai kapun a többiekkel. Nem az én mimóza lelkemnek valók az ilyen küldetések, ezért hát már előre idegeskedtem egy sort, míg átértünk egy helyre, ami elég messze volt a palotától. Valakibe bele is csimpaszkodtam egy kis időre, de aztán elengedtem, mert eszembe jutott, én mennyire örülnék, ha az egyik osztagtársam fogná magát, és úgy nyúzna, mint egy rongybabát. Persze nem zavart volna, mármint nem ordítottam volna le a fejét, vagy ilyesmi, csak megkértem volna, hogy ne szaggassa le a karom.
Miután végre felfogtam, hogy körbe is lehet nézni, csodás látvány fogadott, az idő is rettentően szép volt, csak egy cseppet meleg. >.<” De még ezzel sem lett volna baj, csak pont bennünket követett, és felforralt a pillantásával a fekete kimonónkban. Hogy irigyeltem a taichout egy ideig, hogy rajta ott van a kapitányi haori, aztán eszembe jutott, hogy így még egy réteggel többet cipelhet, aztán már nem fájt annyira a fogam arra a fehér ruhadarabra.
Végül elértünk egy erdő szélére, és én felszabadultan sétáltam be a hűvöst nyújtó fák közé, de azért nem mentem messzire, nem voltam én olyan bátor. Csak épp az első fa törzséig jutottam, ott megálltam, és megvártam, míg lesznek olyan szívesek a férfiak előrevágtázni a vaksötétbe. Rémisztő volt, de erőt vettem magamon, és senkibe se csimpaszkodtam bele, nem is nyöszörögtem, mindennel csak magamnak kedveskedtem, és még Shinjou is összeszidott, de nem igazán tudtam foglalkozni vele, mikor pont most volt miért aggodalmaskodni.
Nem egyszer buktam meg valamiben, mire megálltunk egy kicsit pihenni. Épp lehajoltam egy fa tövébe készültem leülni, mikor az egyik bokorból előcsámpázott egy kisállat. Tudtam én, hogy vannak errefelé állatok, de azt hittem, félnek az emberektől, meg a szellemektől is, és nem fognak előjönni, erre tessék! Házhoz jönnek a cukibbnál cukibb kisállatok. Remélem őzikével, mókussal, meg nyuszikkal is fogunk találkozni. *.*
- Milyen édes kismala… - csöpögtem, aztán meghallottam, ahogy zörögni kezdenek a bokor levelei, ahonnan a kis röfi kiszabadult. Épp örömködni akartam, mikor megláttam a két mérges röfiszülőt, akik megindultak felénk. – Heh…?!
Riadt sikoltás, hangos puffanás jelezte, hogy a földön kötöttem ki, de nem sokáig élvezhettem a helyzetet – na, nem, mintha nagyon szerettem volna, hogy két dühödt vaddisznó részesítsen masszázsban –, mert valaki megragadta a kezem, és magával kezdett vonszolni. Kicsit nehéz volt így felállni, de végül csak sikerült, így együtt menekülhettem a segítőmmel. Egy idő után kissé megnehezítettem a taichou – idő közben rájöttem, hogy ő az, mert egyedül az ő haorija tűnt ki nagyjából a sötétből –, helyzetét, de igazán csak véletlen történt. Valami vastag, és sötét tárgy került egészen hozzám, amit csak úgy tudtam kikerülni, hogy Mitsu kapitány hátára vetettem magam, aztán meg már féltem lemászni, mert nem tudtam, hogy üldöznek-e még, és mert ilyen sebességgel biztos, hogy a nyakamat szegtem volna a mutatvány után.
- Köszönöm, Taichou, a segítséget, így legalább nem tévedtem el a sötétben. – földöntúli rajongással néztem az életmentőmre.
Körbenéztem, próbáltam kitalálni, hogy mindenki megvan-e, de nem jutottam messzire, mert hirtelen eltűnt a látóteremből a taichou. Hova az ördögbe keveredhetett, nem tudtam kitalálni, csak miután hallottam segélykérését, evickéltem oda a szakadék szélére, és próbáltam segíteni neki a világokat megrengető hatalmas erőmmel. Végül csak kijutott valahogy, de nem igazán tudom már, hogy hogyan is… túl homályosak a részletek, talán megerőltettem magam.
- Öhm… szerintem sétáljuk körbe, vagy valami ilyesmi. Olyan ijesztő, és ezek szerint nem csak valami játékszer, ha már a kapitány majdnem odalett. Szóval én azt javaslom, kerüljük meg. – elég hosszú monológot adtam elő, de megütötte a fülem Re-chan – mert így szólította Mitsu taichou –, kérdése, és el akartam mondani, hogy én félek ettől a nagy izétől, ami feneketlen, és két vízesés zuhan alá a semmibe hatalmas habokat köpködve, akár valami megveszett szörnyeteg. – Talán valamivel feljebb a folyón kisebb a sodrás, és ott át tudunk jutni a túlpartra, nem? – érdeklődtem elmésen, majd inkább befogtam a számat, mert nem akartam elhappolni az esélyt egy sokkal jobb ötlet elől.
Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te6500/15000Csodák Palotája 29y5sib  (6500/15000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzomb. Júl. 16, 2011 6:13 am

Klang, klang, klang. A nyolcadik osztag barakkja felől már aznap kora reggel hangos kalapálás zaja hallatszott. Ugyanis mikor kiderült hogy az egyik tag, aki immár a hatodik tiszt szerepét töltötte be, kovács, azonmód megrohamozták a többiek, hogy az ilyen-olyan balfékeskedésük következtében kicsorbult, megrepedt, vagy eltört kardjukat megjavíttassák. Így hát Raidonnak annyi munkája volt, hogy még csak egy szóra sem állt meg, csak intett azoknak a marháknak, hogy tegyék az üllő mellé helyezett üres hordóba a kardjukat. A korai ébresztő miatti morgós kedve azonban minden pengénél csak nőtt, ahogy azon gondolkozott, hogy a legtöbbször igencsak strapabíró zanpakutou-k mégis hogy a fenébe végezhették ilyen siralmas állapotban.
Épp egy szabályszerűen dugóhúzóba tekeredett pengét kezdett el kikalapálni, mikor a vöröses szikrák közt megjelent egy apró verdeső fekete folt. Ahogy a pokollepke vállára szállt, a fejében felcsendült a kapitánya hangja, miszerint sürgősen induljon el a 46-ok tanácsának épülete felé.
- Eh, bocs haver, majd legközelebb – motyogta a dugóhúzó-kardnak, majd egy hideg vízzel teli hordóba rakta a vörösen izzó fémet.
A kohót beoltotta, majd megmosdott, felvette a szokásos szürke kimonóját, annak zöld övébe pedig betűzte a – valódi – zanpakutou-ját, mellé pedig a biztonság kedvéért a wakizashiját. Kissé még fáradt volt ugyan, ahogy végigklappogott a Seireitei utcáin, de a kapitánya üzenete végleg kiverte a maradék álmot is a szeméből. Furcsa volt, hogy a Taichou nem mondta, milyen ügyben hívatta oda a fehér hajú shinigamit. Remélhetőleg nem azért hívta be Ninomiya, hogy a Rukongai-ban történt incidensért tényleg a sittre vágják… körülbelül örökre.
Ahogy azonban odaért, kiderült hogy teljesen másról van szó. Legalábbis nem hittem, hogy rajta kívül Michi-chan, Tasu-chan, illetve pár látásból ismert shinigami is mellészegődik az életfogytig tartó börtönbüntetésre.
Aztán persze kerekedett el szépen a szeme a mellette állókkal együtt. Utána azonban egyből húzta is a szemöldökét. Szóval más melóját kell most nekik befejezni. Kicsit olyan érzése volt, mintha csak valami takarítóbrigádként küldte volna oda őket az a rakás vén marha, akik közül az egyik nem bírta megállni, hogy adjon hangot mélységes csalódottságáról, miszerint a fehér hajú férfi szégyent hoz minden shinigamira, amiért nem az általános egyenruhában van.
- Ha lenne annyi pénzem te vén gyökér, akkor lenne két szekrénnyel – morogta, mire amaz fennhangon dörögve vonta kérdőre.
Raidon csak megvonta a vállát, hogy ő bizony egy szót nem szólt, aztán végighallgatta a maradék üres szövegelést, és mihelyst kiléptek az épületből, egy jókora ásítással fejezte ki véleményét, ahogy már az utazásukhoz előkészített Senkaimon felé vették az irányt. Mielőtt átléptek volna, mindannyian kaptak egy összehajtott lapot, aztán útjukra engedték a maroknyi shinigamit.
Az út nem tartott sokáig, ám ahogy a fehér hajú férfi átlépett a megnyíló Senkaimonon, elsőre azt hitte, ugyanúgy a Lelkek Világába kötöttek ki, csak valahol másutt. Persze egy kis idő után csak megérezte a két hely közti különbségeket. Például, hogy az élők világában kissé melegebb van. Kimonója felső részét is legszívesebben ledobta volna a melegben. De persze ő még így is jobban járt, hiszen az ezüstszürke ruhában nem főtt meg úgy pár pillanat alatt, ahogy a fekete egyenruhában lévő társai. Illetve még abban is ő járhatott jobban, hogy a szokásos geta papucsaiban jött, ugyanis a lábát legalább nem karcolta össze annyira az egyre növekedő aljnövényzet, ahogy a közeli erdő felé haladtak.
A fák között már egy fokkal hűvösebb volt, de a férfi ennek ellenére csak kicsivel hagyott lejjebb az éberségből. A lombok ugyanis gyanúsan sűrűk voltak, így a fény se volt sok a lenti régiókban. Így teltek a percek, mikor hirtelen zörgésre, és talán egy halkabb sikkantásra kapta fel a fejét.
A keze már a kardján volt, ahogy előreugrott, de a penge végül a helyén maradt. Az egyik oldalsó bokorból jött a zörgés, majd annak okozója – egy vaddisznókölyök - is megjelent. Raidon csak hümmögött egyet, majd odalépett és felkapta a pöttöm jószágot. A rukongai-i erdőkben ugyanúgy éltek állatok, szóval nem volt számára ismeretlen látvány a kis állat.
- De mit keres egy kis disznó itt egymagában? – kérdezte a kezében tartott kölyöktől, de a kicsi furcsamód el sem kezdett visítozni, mint azt szokták.
Már megfordult, hogy a társaitól is megkérdezze, hogy szerintük nem-e szokatlan a kölyök ’szótlansága’, mikor megint megzörrent ugyanaz a bokor, ahonnan a csöpp jószág ki kioldalgott. A mostani, és az előző között azonban az volt a különbség, hogy most az egész bokor rázkódott úgy, hogy majdnem kifordult gyökerestül. Ahogy visszafordult, szembe is találta magát a kölyök nagyobb súlycsoportban lévő szüleivel. Kissé megilletődve nézett hátra, de a többiek nyomát már csak egy vékony porcsík jelezte.
Bambán előbb a kezében lévő kicsire nézett, majd a már földet kaparó szülőkre. Aztán megint a kölyökre, végül letette a nagydarab állatok elé, majd se szó se beszéd, egy shunpo-val kezdett neki a jelenlegi sprintrekord megdöntésének.
Szerencsére a jóslata, miszerint nem fogja megtalálni a többieket, nem vált valóra, így ő is megérkezett az erdő – és egy szakadék – szélére. Úgy tűnt, az ember (vagy shinigami, ebben az esetben) holtig tanul, ugyanis rájött hogy a papucsaival igen könnyen meg tud állni. Igaz, mögötte a talaj inkább nézett ki már szántóföldnek, a két széles csíkkal. Így hát kissé poros lett, de ez még mindig jobb volt annál, mintha csukafejessel ugrott volna a mélységbe.
- No… nos, asszem a helyzet világos – mondta, ahogy a szakadékba ömlő vízesésre pillantott miután kilihegte magát. – Akinek van jég típusú zanpakutou-ja, legyen szíves, fagyasszon egy hidat a túlpartra. Alapanyag van hozzá bőven.
Majd ahogy feltápászkodott, és kissé leporolta magát, rá is bólintott a velük lévő goseki ötletére.
- Nem rossz ötlet Michi-chan. És amilyen idő van, egy jóóóó kis hideg fürdő nem fog megártani.
Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te33500/45000Csodák Palotája 29y5sib  (33500/45000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyKedd Júl. 19, 2011 7:48 am

Kedves naplóm! Ma elérkezett a végítélet napja! Kérlek gondoskodj Buksi kutyámról és mondd el mindenkinek szerettem élni, meg őket is! Egyetlen imádott sake-mnak forró ölelést küldök! Kohaku narancs tortájának túlélő szeleteit a hűtőben találjátok! Ha egy héten belül nem kerülnék elő, kérlek hívjátok a katasztrófa védelmet! A felvezető rituálé után, pedig végre elkezdek hagymát pucolni! Megígértem Seiretei-t felvirágoztató nőegyletünk keresztanyjának tökéletesre csiszolom nem létező konyhai tudományom. Ezért felcsatoltam a búvárszemüveget és orromra erősíthető csipeszt, hogy a könnyfakasztásra specializálódott büdi támadást, minél hatékonyabban kivédhessem! Az én lángelmémen nem fog ki, némi földben nevelődött kis kobold! Mvahaha! Legyőzőm, mert jobb vagyok nála! Ezt mutatja egyéni serpenyőjavító módszerem is! Minek sütésre használni? Ugyan már! Nem tetszik valami, piff egy suhintás! Máris két legyet ütöttél egy csapásra! Használtad a serpenyőt és nevelő célzattal helyre kongattad az eltévedt báránykákat! Pöpec hittérő eszköz! Egyszerűen hihetetlen még senki nem fedezte fel ezt a remekbe szabott tulajdonságát! Na majd én! Nem kell itt félni kárba vész! Magamhoz ragadom a serpenyők sorsát és szent küldetésemnek tekintem, minden rossz útra tévedőt helyre püföljek! Persze, csak azután tartok egy kiadós sikító frászt! Nyavalyás pók ereszkedett a hagyma kriptámba! Hogy az istenbe bírja ez az állat? Valami mazochista szagfüggő? Hát, felőlem lehet, mert én jobbra el! Eliszkolok seprűért és a szenvedély betegséget is kiverem belőle! Engem, csak ne rémisztgessen holmi lesből elém sunnyogással! Lekólintom innen, nincs kecmec! Vagyis, csak trancsíroznám, mert valaki meg meri zavarni a készülődő mészáros rituálém! Odáig se jutottam feladom neki az utolsó kenetet! Ezek után, nekem ne rémüldözzön agresszíven fújtatva nyitok ajtót. Nem látott még kusza hajas shinigami-t, aki eszelősen háztartási eszközt szorít és szolidan csikorgatja fogait?! Nem úgy festett szegény pára, szóval mosolyt erőltettem arcomra és átvettem az üzenetet? Izé, milyen vakrandi és hol és jó szagú Mária néni rakott szoknyája, pokollepke! Nem a pókok, majd ezek a szövegelő feketeségek tesznek el láb alól...
Homlokomat ráncos kutyára szorongattam, mi van a tanácsteremmel, kit rabolt el a hétfejű sárkány és milyen szövetséges alakulat indul útnak Völgy Zugolyból. Komolyan, úgy beindította a fantáziám sütit majszolva pörgettem végig a Gyűrűk ura három kötetét. Alap én voltam Arwen. Nehogy már valami mellékszereplő bőrébe bújjak! A tünde csajosként legalább szemre való hölgyike lehettem és lenyúlhattam a főszereplő királyt. Amúgy, honnan jött ez gondolat? Azt se tudtam ismerem a trilógiát! Hűh, ma már több hagymát nem pucolok! Kihat a nem létező agyműködésemre! Jaj, meg menni se ártana. Hoppácska-koppácska! Kapitány lédi szólított én meg nyami édességet csócsálok! Szégyelljem össze magam! Első alkalommal lecsúszni a munkáról. Megfogadtam, egyszer tuti biztosan megjavulok! Ez se ma lesz, de semmi probléma! Különben is, már úton vagyok a terem felé. A kicsike fejecském sötét bugyraiban, pedig annál feketébb merénylet körvonalai rajzolódtak ki. Mindjárt-mindjárt! Azonnal megtudjátok, csak érjek oda. Hosszú ám a kutyagolás, nekem meg fogy a nyálam, úgyhogy kicsikét ugrunk!
-MITSU...SITOOOOOOOOO!-
Eresztem szabadon bárénekesnői, bár ne hallanám hangomat, hogy az üvegeket repesztve köthessek ki vörös bögyös nyakában. Mit ne mondjak, vagy régen láttam, vagy összementem, vagy Mitsu mellei tovább nőttek! Azt'az anyja! Nem gyenge! Mármint, khm, nem kéne égetni az elmebeteg fejemmel. Végén még azt hiszik köze van hozzám, ami tagadhatatlanul igaz, de nekik erről nem kell tudni! Én, csak egy semmiből berobbanó újonc vagyok! Totál idegen! Úgy ám! Bámuljatok csak, engem nem zavar! Kivéve, amikor igen! Höhö! Nagyon izgalmas a sok kicsi döbbent fej! Jaj, de másszak már le Mitsu-ról! Tudom is, hogyan! Rajtam nem fognak ki! Olyan egyértelműen beégtem, nincs az a kakaós csiga, nagyobb ökörséget ne kerítsek az esetnek! Széles vigyor arca, egy porolás ide, egy kimono igazítás oda és mehet a menet!
-Moszkitó! Moszkitó volt a ruháján, kapitány! Ne aggódjon secpec elhárítottam a veszélyt! A kolera már a múlté!-
Csillagos ötösben villantom hüvelyujjam, mert jam, én mindent megoldok. Kimagyarázom az ásványvíz szavatossági idejét is! Bízzák ide a szövegelést a harcot meg a Menyusra! Nem hiába éltem át fizikai fájdalmat, perceken keresztül néma csendben kellett hallgatnom néhány orrával felhőt lyukasztó aktakukac előadását. Még menekvés se volt! Ránk zárták az ajtót! Párszor erős késztetést éreztem kínzott állatként kaparásszam, de győzött a méltóság. Francokat! Lefoglalt értelmes képet vágjak a küldetés felvázolásához, meg nagy szemekkel pislogjak a körülöttem lévőkre. Az előzményekről maximális ismeretekkel rendelkeztem, számszerűsítve monitorról kiugró nullával, így fejem felett kirajzolódó pontokon kívül, csak vegetálni tudtam, mint egy kiéhezett kancsóka. Annyi izgalmam volt, figyeltem kicsodák micsodák az új társaim. Passzolok! Senkit se ismertem fel. Az viszont bökte a képzeletbeli csőröm, síri csendben hallgattak. Most nem mernek hozzám szólni, mert bolond vagyok, vagy túlteng bennem a danone életerő és nem jut el fénysebességig az információjuk? Remek kérdés, csak ne menjen sokáig. Szétpukkanok, ha nem trécselhetek! Valaki! Na, na, na! Szóljatok már hozzám! A szuggerálástól se rettenek vissza, csak előtte térkép. Oh, ne már! Ezekkel a vackokkal meg fognak ölni. Tennék rá "teteje", "alja", vagy "innen nézd", hogy lássam merről kéne rajta valamit látni! Így, csak részeg vonalak, színes pacák, meg idióta nyilak bökdösnek. Egyáltalán hol vagyok? És a terepre rajzolt turista jelzések? Nünükétek! Szórakozzanak mással! Majd megyek a csorda után...
Lazán, így is tettem. Slattyogtam a nép után, mert a hőségtől azt hittem a tengerbe olvadok. Kell nekünk fekete egyenruha. Had spontán gyulladjon felfelé a shinigami. Akkor aztán tényleg kicsike fáklya lángok leszünk! Velem nem csesznek ki! Találtam térkép felhasználási módot. Legyezőként funkcionáltattam, aztán meg csapdostam vele a faágakat. Ha már elcipeltem legyen haszna! Mögöttem úgy se jött senki. Remélem! Ha netán betaláltam a természettel, bocsika! Nincs hátul szemem! Próbáltam növeszteni, sőt szülinapomra is kértem, de hihetetlen módon nem teljesítették! A kis malacka, úgyis előttünk bukkant fel. Tiszta cuki pöttömke volt, csak ne jött volna morcos anyuka. Kissé levisította a fejünket és jól megkergetett. Háh, vagyis megkergette a többieket! Én ügyes rövidítőként felkúsztam az első kézügyembe eső fára. Ott csimpaszkodtam diadalittasan és tök egyedül. Az okosok szanaszét széledtek. Azért kúsztam fel ne kelljen futni, erre csoszoghattam utánuk. Nincs igazság! Szerencse, műkszik a reiatsu követő detektorom. Kicsikét könnyebb, ha tudom merre menjek. Persze a fákon keresztül. Hülye, azért nem vagyok! Lemászom, véletlen medve kéjlakához pottyanok, aztán lesz ne mulass! Azt mondjuk, így se úsztam meg. Pontosan az erdő szélén, amikor már megkönnyebbült mosollyal kívántam köszönni letört alattam a rohadt ág! Kisebb áriával lezakóztam a bandához. Szép krátert hagyhattam, de fix egész csapat rájött, befutottam.
-Természet lágy ölén, mi? Elég csontos...hűhaaaa, micsoda panoráma! Valakinél van ecset és vászon? Fessük le!-
Mi az hogy! Tátottam a szám rendesen. Ilyen kastélyokkal - nagy ritkán - könyvborítókon szoktam találkozni. Elfogadnám magamnak az már biztos. Igaz, első dolgom lenne liftet építeni bele. Fog a fene lépcsőket mászni. Viszont a kicsike bámészkodó szünet tökéletes alkalom volt támadást indíthassak. Szép sorjában osontam keresztül a társaságon. Igen, tudtam, hogy tudnak beszélni, csak jól titkolják! Végre megszólaltak, aminek felettébb örültem. Lassan kezdtem megpukkadni, néma gyülekezetéhez csapódtam. Az kéne! Maradék hajam tépve szaladnék újabb osztagot követelni! Így, az egyes számú vész elhárítva! Máris rátérhettem a szóló táncomra. Hatalmas levegőt beszippantva készültem be a nagy menetre. Leráztam a fától elszenvedett sérelmeimet és újult erővel vetődtem az ismerkedésbe. Mármint, akartam volna. Ma valami folyton keresztül húzza a számításaimat.
-Ja, most valami ügyeset kéne mondani? Öjevöha...áhá! Oda nem borítunk ki egy nagyobb fát? Szerintem keresztül éri a szakadékot és a környezetvédőknek, majd beadjuk vihar végzett vele! De pancsi is jöhet! Meg mászáshoz tudok kötelet adni! Am, kiscsoportos HELLO! Hana vagyok és szeretettel várok susmusra minden osztagtársat, hogy ne unjam halálra magam!-
Villantottam laza integetést. Már miért ne tettem volna?! Épp, egy krízis helyzet megoldásán dolgoztunk. Tökéletesen illet a helyzetbe reklámozzam szerény személyem. Elvégre, csak egy vízeséssel csicsázott szakadékon kellett átjutni. Semmiség! Attól nekem üres légtér villogott, biztosan nem okozhatott problémát! Szurkoltam ezerrel! Menni fog nekik! Csettintésre megoldják, helyettem is!

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
Kagami Eisuke

Férfi
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te9000/15000Csodák Palotája 29y5sib  (9000/15000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyHétf. Aug. 01, 2011 8:26 am

*Diadalittas reggelre ébredni nem is olyan gázos. Főleg egy olyan kéróban, mint a Mizushima rezidencia. Cool Ebben az egészben első szinten csak az a gond, hogy nekem semmi kedvem felkelni, még olyan felindulásból sem, hogy csicskázzak a Hachibantainál. Van nekem fontosabb dolgom is, mint az alvás, füvezés és mi egyéb más. Amiről természetesen maximum a közeli hozzátartozóim tudnak, illetve a sütőben éppen halódó, tentikélő nőcike Ez van, muter nem szereti a betolakodókat, pedig én szívesen játszanék Akanevel is betolakodóst, ha nem lenne ennyire passzív, mint egy vasfogpiszkáló! szemöldökrángatás Fordulok egyet az ágyamon, mert kint valami orbitális perpatvar kezd ominózus erővel tornádóként lecsapni.* - Stikkes arcú rágóhörcsög, a báró úr reggelije a mariskával díszített rántotta egy pohár sakéval...mi ezen a nem megjegyezhető? Urusai, a keddi reggeli listán az áll, hogy a pia az puerto rico-i! *Igen, elég nehéz, hogy a harci hörcsögeimnek a hangja be ne hallatsszék. Szabotálás, miért nem kelek én soha inkább egy csini cicára? Kész röhej, hogy a leghűbb embereim keltenek fel azon vitatkozva, hogy ma éppen mi is legyen a reggelim. Kokeszt nekik, nem tök mindegy? Piát, kaját, úgy is bezabálom. Rolling Eyes Amúgy meg teljesen mindegy mit hoznak be, hiszen muter úgy is átellenőriz minden egyes zabát, amit nekem adnak. :/ De muhahaha tartok a szekrényben chipset. Cool Még nem jött rá, szóval vígan zabbantom be a már teljes mértékben megunt kaják mellett az isteni szikrát. Nem tudom mi lenne velem nélküle. O.o Azért remélem, hogy az a szmötyi, amiket rám szokott tuszmákolni, azok nem valami női magazin fogyókúrás szarjai, mert akkor shitháború lesz az fix. Felfogadok egy mesterszakácsot had terrorizálják egymást azzal, hogy kinek is a legjobb főztje. Sálálálá...hatalmasat sóhajtok, meg nyújtózkodok közben, pedig csipáimat söprögetem. Tényleg fel kellene kelnem, mert ha ezek odakint szétszedik a pecómat, be fogok pöccenni. Némi hahotázás után ülőhelyzetbe billentem magam, de jó formán a nyálam is kifolyhatna oly' álmos vagyok még mindig.* - Chiigit! fhűűűt! *Mormolom fel az orrom alatt zombi méretű táskákkal a szemeim körül. Legalább, mint aki egy Hollywood-i forgatásról szabadult el, mikor éppen a Holtak Hajnalát forgatták. Öcsém, hogy minden egyes bebaszott kelésnek ilyen retyó nehéznek kell lennie. :/ Na, persze a cigimet se varázsolja olyan Nyerri Konnyer. S még ezek nevezik magukat szolgának, ez már régen rosszul kezdődik. Keo-báró-samának meg kell mozdulnia egy tárgyért, hajaj itt mi lesz. Fel állok és nagyjából ekkor nyitnak be nagy becsillogott szemekkel azon veszekedve, hogy éppen melyikük szolgáljon ki. Sóhajtok egy nagyot.* - Kint várjatok meg...*Tessékelem ki mindkettőt nyomban. Chh..ki mondta, hogy az én szobámba bármelyik földönkívüli beteheti a lábát? Csak szeretnék, a szobám nem közösködő nyilvános terület. De retyó sem, az is fix. Mire összeszedem magam, hála a számba dugott jointnak és az AROMÁNAK azon kezdek el filózni, hogy valamit elfejtettem mára. Pedig tisztán emlékszem, hogy valahova felírtam valamit.. Rá pillantok az asztalomon Eiffel tornyot utánzó papírszakadékra. O.o Ú bassza meg, ezeket elfelejtettem leszállítani a 10. osztaghoz, hogy a tűzkatasztrófa áldozatául essenek. Arról nem is beszélve, hogy a károsultaknak jár a papírjaim utáni adó 1%-a. Egek, ezeket kénytelen leszek lekörmölni vagy picsán pöccint a 46 szem búzacsíra. Tehát mit is nevezünk mi diadalittas reggelnek? Bevedeltem több liter sakét előző nap, de arra már nem futja, hogy felfogadjak egy tollmacskát papírtáncra? -.-" Azt hiszem sűrűbben kéne látogatnom a Kyujuubantai-t. Surprised Bizonyára értékelnék a plussz munkát, plussz zsozsettáért. Bár, amennyit keresnek manapság a tisztek, az én borravalónak nevezett összegem szinte az egész éves keresetüket jelenti. Még jó, hogy multimillás vagyok, szar lenne, ha nem jutna elég piára a fűről meg inkább nem is ejtenék szót. Megtaláltam! Cool Csak lekellett döntenem minden papírt, hogy egy joint papírra rá írva megtaláljam a macska kaparást.* - Mi? O.O *Olvasom el a magam hírét. Meg a szottyant vén picsáját!!! Ó, hogy stricimaci esne bele a mézes kupájába. :/ Mi a francért emlékeztetem saját magam arra, hogy ma jelenésem van a tanácsnál, ráadásul félóra múlva. Azt meg még meg sem említem, hogy kikellene hozzá selyem fiáznom magam. Világvége! O.O Azt hiszem, lassan írhatnék végrendeletet is, hogy természetesen saját magamra hagyok mindent és, ha nem élném túl, akkor az egész visszaszáll a síromra. Valami olyasmi érzésem van, hogy akkor jó sokan törekednének arra, hogy túléljem. Cool Na de hagyjuk a további eszmecserét önön magammal, mert neki kellene állni, felöltözni. Szerencsére az én muterom a legjobb a világon, hiszen minden egyes göncöm szinte élire hajtva szunyál a szekrényembe. Höhö, ezek közt nem is nehéz megtalálni az alkalomhoz illő öltözetet. Mivel ez valami hivatalos cucc lesz, így kénytelen vagyok felvenni a csuda jó kimonomat a fekete kuro montsukimmal, ami természetesen királyságomat jelképezi. nagy főnök Ha már pedig lúd, akkor legyen kövér is és felveszem a menő ezüst karkötőmet is, amit direkt magamnak készíttetettem. Igaz ez volna a Mizushima- ház egyen csecsebecséje, de mivel láttam egy családi pixen, hogy faternak minő menő kiegje van csináltattam egy hasonlót, mintha ő is itt lenne köztünk. Ha van valaki, na ő tuti méltányolná a termésemet. Cool Persze a penge napszemüvegemet sem hagyhatom ki egy ilyen bevetésre, de inkább csak a belső zsebemben hagyom, még mielőtt szilánkokra tör a 46 csíra láttán. Mosakodás, fogatmosás, séró belövés s még megfordulok a tükörben egyet. Sehogy se tetszik ez a puccos behatás, de ez van.
Amúgy meg olyan nincs, hogy ezek a harci pöccintések ne kövessenek. Kisebb hadsereg követ el egészen a 46 csíráig, mint holmi gyászfelvonulás. Az is, mivel nem tudom, mit akarhatnak tőlem. Mindenesetre, mikor megérkezek a helyszínre, leadom az utasítást, hogy nyugodtan haza gyalhatnak, mert ez el fog tartani jó ideig. Végig nézem még elslisszolnak és nemesbe vágom magam. Felveszem azt a szokásos sznob benézést a buzi betartással, amitől az "ember" aurája gyökérbe vált. Jó gazdagnak lenni, de főelnöknek kevésbé. Jó ez, csak ne lenne a sok karótnyelt létra tartó. Lassan és méltóságteljesen lépdelek be a tanácsterembe, ahol már várnak jó néhányan.* - Mizushima úr! *Hogy ezek sosem várják meg, még az ember venne két levegőt...Rolling Eyes Azért próbál a szőr akárki csúnyán nézni rám, de amint kokszosan visszapillantok rá, lead a stílusából. Mondtam én, hogy királyságom van. Cool Persze már látom az arcán, hogy nem tetszik neki, azonban mi az hogy pincsiként pillant rám? Én pitbull vagyok köcsög! Mad Leülök a számomra fenntartott székre s bólintok egyet, hogy bele is kezdhetnek igazán. Valahogy sejthettem volna, hogy egy jó múltkori incidenst akarnak vagy ötödszörre végig rágni. Ennek fejében fel is állok.* - Nézze, én úgy hiszem, hogy ez a napirendi pont már igen csak elavult tényező. A Kichida-házat jogaimmal élve hetekkel ezelőtt felszámoltam. Ugyan okozott bizonyos galibát a vezetőjének hatalmi visszaélései, de ezeket könnyű szerrel el tudtam simítani. Az Akadémién immáron a rend teljes mértékben visszaállt. Sőt, nézze el nekem, de a képzések már javában folynak. Ami meg a vagyont illeti, java részét jótékony célra használtam fel! *Jótékony célra mi? Höhö, most is a laborom fejlesztései zajlanak javában. De ugyan, csak egy kis kegyes hazugság arról, hogy mit is műveltem a pénzből. Szép kis summát halmozott fel a Kichida köcsög, amit én még jobban fel is használtam. Kb. félévi fenntartásomhoz elegendő. Addig is lesz időm a másik kincstáramat is feltölteni jó sok lovettával. Egy kis sugdolózást azért még is megtesz a csíratanács, de aztán megszületik egy aprócska döntés.* - Rendben, akkor a továbbiakban is számítunk a Mizushimák munkájára. *Beközli a szónok nagy fapofával, de ácsi! O.O Megvonták volna tőlem az Akadémiát? Höh a köcsög mindeniket. -.-" Mindegy, ennek annyi tehát nem kell vérebbé változnom. Azonban, mikor felállok, nyílik megint az ajtó és egy szép kis társaság csődül be. Ezzel a társasággal ott kezdődnek a gondok, hogy az osztagom felsőbb tagjai. Mi a fene? Felszámolják a 8. osztagot? szemöldökrángatás Muhahaha kapitány leszek. Cool Gondolataimba már bele is bogarászik a dolog, hogy trónszékre ülhetek, de eme vágyaim akkor sütkéreznek le, amikor a csírák közlik, hogy miről is volna szó. Kutya faszát, hogy nem szabadtéri gyülekezet. -.- Pedig most kéne rágyújtanom helyben. Már megint próbál úgy nézni a szarrágó, ahogyan nem kéne neki, viszont én ezt reflektálom a többiekkel ellentétben. Hatásosságom erejével élve naná, hogy sima barivá vált, amikor tekintete rám téved. Na, király vagyok vagy király vagyok? Cool Persze elmaradhatatlan tény, hogy végig nézek a csürhén. Hú de bepöccentek. Rolling Eyes Pedig aztán nincs is miért eper alakulatba beállni. :/ Na mindegy, én abba nem szólok bele, hogy ezek mennyire merik elereszteni a szájukat, én inkább most csendben maradok a fekete haorimmal, amely tökéletesen ellentétben áll a taichou haorijával. Höhö, ezen a küldetésen akár sakkozhatnánk is. Aki lassabb, az leverheti az ellenfél egy bábuját. Rittig én nyernék a magam tempójával. nagy főnök Na de, amikor el kell indulni kifelé, akkor megejtek egy kimért biccentést a csíráknak és kint elveszem a térképet. Háhá, lesz mit felgyújtani. S mivel már nem is vagyunk bent így fel is veszem a penge napszemcsit, szabadabbá lazítom a kimonom és haorimat hííírósabba vágom. Naná, hogy itt nem csak a taichoum feszíthet haoriban. Razz Útra fel, bár gőzöm sincs hová, de zabbantani elfelejtettem otthon. :/ Tehát, amint beáll majd a káosz csóringolnom kéne az ellenféltől valami kaját, mert különben ki nem állok a nyominger ellen. :/ Puff na…
Néhány perc, vagy inkább nagyon több perc múlva már meg is érkezünk a vérforrasztó dzsungelbe.* - Hát basszák meg, komolyan! *Szólalok fel a napszemüvegem mögül morogva, miután észre veszem, hogy mindössze két szál cigim és egy jointom maradt. Faszért nem táraztam be magam mielőtt elindultam hazulról. Cseszett kibaszás, főleg, hogy azt sem tudom, hogy meddig fogunk itt dekkolni. Idegességembe pedig fogom a kimonom felső részét és levágom a földre, de azért a haorimat fent hagyom, mint egy fekete hawais-os kalóz. Hüh, ez nem is rossz ötlet, felcsapok joint kapitánynak. nagy főnök Na igen, még nekem jó kis gondolatok támadnak, amik elhessegetik a rossz közérzetem, addig szép kis palánta gyárba kotyagolunk be. Nincs kedvem semmihez, nagyjából ezért is teszem le a seggem az egyik fa törzséhez. Fog a nyamvadáj szaladgálni egy gyökér miatt, mikor nem lesz elég a cigim. Rá s gyújtok, hogy legalább az aroma megmaradjon. Még a végén a zanpakutommal kell üzletelnem, hogy vénázzon, otthon meg kap mérget. >.> Odáig nem akarok süllyedni lehetőleg, tehát ajánlom a csórikámnak, hogy hamar patkány mérgezze ki magát, vagy laposra verem a seggét, amint elém kerül. Mindenesetre a kis csajszi az egyik a sok közül, viszonylag csiccsantós bige. szemöldökrángatás Méricskélem éppen, amikor egyszer csak nagy huss és pöccöm. Mint egy szétszéledő elefánt csorda, mindenki pöccöngél elfele. Na, mivel a sündisznók másfelé mentek, én a fatörzsnél maradtam így bátorkodom felállni és szép lassan beérni a..* - Szeva Chita, láttam az indás kúlságod! Cool *Vetődöm be mellé úgy lazán, meg finoman, meg ugyebár kedvesen, mert fő a figyelmesség vagy mi frász. Rolling Eyes Amúgy meg teljesen tök mindegy, hiszen nem csajozni jöttem, bár az se volna utolsó, de cigi nélkül még ahhoz sincs kedvem.* - Szerintem többet ne neveljünk bicebócát, azonban…hopsz..Rolling Eyes *Igazán nem én tehetek róla, de tényleg! Olyan véletlen volt, hogy a két csajt (Mitsu, Hana) erőteljesen meglököm, hátha szándékukban áll belezuhanni a vizes árkom, bokromba. Cool Mekkora fail lenne már, ha a csajok zuhannának mi meg hárman faszik, átsétálnánk egy hídon. xD Jaj, fortuna könnyintek neked, szóval léccives bazdmeg, ha már cigim nincsen és átmentem csóró mocsári lápba…:/ *
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te16300/30000Csodák Palotája 29y5sib  (16300/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyCsüt. Aug. 04, 2011 5:35 am

Kopácsolásra ébredek, ami pont behallatszik az irodám ablakán, amit nyitva hagytam tegnap este, mert olyan jó idő volt, kellemesen fújt a szél, meg minden és még most sincs döglesztő meleg, ami azért jó, mert döglesztő melegben nem tudok dolgozni, mert nem fog az agyam és olyankor még edzeni sem jó, pedig lassan egy hete alig mozgok. Kezdek ellustulni itt a hadnagyi székben, ez képtelenség O.O Amúgy is, meg kell néznem, mi képes felkelteni engem délelőtt tíz óra előtt, Rakuraion kívül. Olyan hajnali (igen, nekem hajnal) hét lehet, úgyhogy nagyjából aludtam… két talán három órát. Nem bulizni voltam, hanem írtam az elmaradott jelentéseket, meg ilyesmit, mert Hajime már megint elhanyagol és feltornyosult a munka, lassan nem fér be a szekrénybe. Félig még az álmok világában tapogatózom a cigim után, amit valahol itt hagytam az asztalon tegnap éjjel, az tuti felébreszt, meg amúgy is, ilyen kevés alvás után szükségem van rá. Meg is pillantom a földön, nem messze tőlem, ám amikor érte nyúlok, lefordulok a székről, a cigis doboz mellé.
- Ó, hogy az a jó… - káromkodástáram elég cifra és most rendesen ki is ürítem, aztán feltápászkodom, még jön ezt tiszt, aztán mit lát?
A nagyban bagózó hadnagya lustálkodik az íróasztal mellett, pedig lenne egy csomó munkája. Fenéket, engem nem fognak kirúgni ilyenek miatt ennyi idő után, arról le is mondhat mindenki! Amúgy is, engem kedvelnek az itteniek, nincs mitől félnem Cool Legalábbis remélem… Ezt magamban letisztázva söpröm be lazán a hatalmas papírkupacot a közeli szekrénybe, aztán megfogom Rakurait és kilépve az iroda ajtaján, a szobám felé veszem az irányt. Kellett nekem egész éjszaka dolgozni azokon az amúgy sem fontos iratokon, a memóriám tökéletes, simán megcsinálhattam volna mondjuk napközben, de jobb dolgom is van, mint ilyen szép időben a munka fölött görnyedni. Például még mindig nem sikerült rendet tennem a közös edzések ügyében, mert szeretném úgy intézni, hogy lehetőleg ne aludjam át, de ne is legyen túl későn, ráadásul szeretném rávenni a taichout, hogy heti egy-két alkalmat tartson ő is. Mitsu-taichou nagyon találékony és okos kapitány, ráadásul sok erő van a birtokában, de én mégis állandóan az irodában vagy a kertben látom, az edzőteremben elég ritkán. Gondolataimból az szakít ki, hogy a homlokom koppan valami keményen, én meg azzal a lendülettel fenékre esem.
- Itai~ T-T Ki tette ide ezt az ajtót? – nyavalygok a fájó területet dörzsölgetve.
Mivel senki nincs a közelben, aki megválaszolná a kérdést, így felállok és belesek az ajtón. Csak egy pár perces bámulászás után esik le, hogy ez a saját szobám, úgyhogy kínosan elvörösödve vánszorgok be és dobom le magam az ágyba. Az a tervem, hogy alszom tízig vagy délig, amíg valaki fel nem kelt és meg is fogom valósítani, különben kómásan fogok járni egész nap, annak meg semmi értelme, hogy használhatatlan legyek, amikor csak szunyálnom kell egy kicsit. Hamar el is nyom az álom és akkor még nem is sejtem, milyen hamar fognak felzavarni.
A nap már magasabban jár az égen, javában benne lehetünk a délelőttben, amikor arra kelek édes álmomból, hogy valami rászáll az orromra. Nagy igyekezetemben, hogy megszabaduljak a furcsa izétől, még az ágyamból is kiesem, újabb lila folttal tarkítva a testem, amit már eddig is túl sok inzultálás ért a mai napon. Gyilkos pillantásokat lövellve a pokol lepke felé, tápászkodom fel nagy nehezen és porol le magam. Visszatelepszem az ágy szélére és kinyújtom a mutatóujjam, hogy végre elmondja az üzenetet, aztán menjen innét.
- Mit akarsz? – teszem fel a kérdést sóhajtva.
Mitsu hangja csendül fel a kis lényből, amint a 46-ok Tanácsához rendel. Nem tudom, mit akarhat, de biztos fontos. Úristen, lehet hogy tényleg megelégelte, hogy nem végzem el a papírmunkát és leváltanak? O.O
~ Muszáj folyton erre gondolnod? Nyugodj meg és menj szépen oda. ~ csendül fel Rakurai kissé ideges hangja a fejemben.
Tudom, hogy nem vár választ, így csak hálásan elmosolyodom és készülődni kezdek. Nem sietek, tudom, hogy az elkészülés lassúságát könnyen tudom kompenzálni gyors shunpommal, így talán még arra is van esélyem, hogy időben odaérek, ami nálam mostanában nagy szó. A hadnagyi gyűlésekről is rendszeresen elkésnél, ha drága zanpakutoum nem figyelmeztetne órákkal előtte. Hiába, ha egyszer a shinigami feledékeny, kénytelen a dolgok megjegyzését a kardjának lelkére bízni. Jó, hogy ebben nem ütött rám. Mikor végre teljes „díszben” vagyok, a tőlem telhető leggyorsabb villámtánccal hagyom el a szobát és az osztag területét is és veszem az irányt a Tanács felé. Viszonylag tényleg időben toppanok be, legalábbis az ajtó előtt álldogáló 8. osztagos kis csapatból erre tudok következtetni.
- Mi van itt? Szinte az összes magasabb rangú tisztet idecsődítették… - mondom ki hangosan is meglepett gondolataimat, pedig eleve csak magamnak szántam.
Régen álltam a Tanács előtt, úgyhogy kicsit megszeppenve lépek be a terembe, szorosan a csoportosulásra tapadva. Korábbi kérdésemre hamar választ is kapok, amint valaki (megjegyezném olyan lekezelő hangnemben, amiért szívesen megcsíptem, volna a fülét) ecsetelni kezdi a helyzetet. Fél füllel hallgatom csak, miközben beszél, végignézek azokon, akik összegyűltek a küldetésre. Ketten vannak, akikkel még biztosan nem találkoztam, de a többieket kisebb gondolkozás után mind felismerem. Itt van Michi-chan, akit egyszer Anaoval küldtem edzeni, Raidon, aki imádja a sütimet, természetesen Mitsu-taichou, aki szintén szereti a sütit, meg Keo-kun, aki nem más, mint a nagyra becsült Ueshima-sama egyik fia *.* Ha nem lenne barátom, tuti ráhajtanék, de így inkább csak rajta tartom a szemem, mert elég rossz a híre. Még mindig nem futotta le az ötven körét, amit azért kapott, mert lógott a munkából, de nem merem rajta behajtani, mert a végén még Ueshima-sama nem tanítana nekem több receptet vagy hasonló kegyetlenség, azt pedig nem bírnám elviselni T-T Arra eszmélek, hogy kis csoportunk kifelé tódul a teremből, úgyhogy én is engedelmesen követem őket, bár nem igazán tudom, hogy mi van, mert csak a feladat elejét sikerült felfognom.
Egész úton odafelé a kapott térképet nézegetem, aminek kiismerésében szerencsére már van egy kis gyakorlatom, lévén még életemben túráztam néhányszor a családommal, amikor nem voltunk éppen rosszban egy béna jegy vagy bármi más apróság miatt. A Senkai-monon átérve vigyorogva veszem tudomásul, hogy nem csak egy kicsit tett le távol a kastélytól, úgyhogy alaposan körül lehet nézni.
- Tisztára, mint valami kirándulás *.* - örvendezem hangosan is.
Gyorsan követem a többieket az egyre elsötétülő erdőbe, bár a fekete kimonóban valószínűleg meg fogok főni ilyen jó időben, de senki kedvéért nem kezdek el vetkőzni Neutral Séta közben kicsit eltávolodom a csapattól és körbenézelődve csavargatom az egyik rózsaszín hajtincsemet, amit Karakurában csináltattam, mikor Anaoval legutóbb ott voltunk. Kicsit furcsállom, hogy Hajimén kívül senki nem vette észre, pedig eléggé rikító színe van, főleg az én hollófekete hajamban. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy mindenki úgy röppen szét, mint a megzavart galambok.
- Mi a… - kérdésem folytatását nem látom szükségesnek, mivel én is megpillantom a dühösen felém tartó vaddisznópárt.
- Ajjaj o.O – egy gyors ugrással viszont az előbb még fejem felett lévő ágon tanyázok.
Egy pár percig csak a lábamat lógatva ücsörgök a viszonylag vastag ágon, nézve a többieket üldöző vaddisznócsaládot és a levelek közt manőverező madarakat, de mikor az egyik kanári vagy micsoda majdnem letarolja a fejem, jobbnak látom elindulni kifelé. Amint az utolsó fához érek, lehuppanok a földre és a szakadék szélénél álldogáló kis csapat felé veszem az irányt.
- Szép a táj. Én azt ajánlom, ha senkinek semmi dolga, akkor kerüljünk. Nekem egy cseppnyi kedvem sincs hamar visszakerülni az íróasztalom mögé. – vonok vállat lezseren, de remélem, tényleg eltölthetünk kint még egy kis időt.
Kellemes meleg van, ráadásul ilyen szép kilátás is csak az Emberek Világában van, Seireitei kanyargós utcáin esélye sincs a shinigaminak a fák között kirándulni.
- Amúgy akivel még nem találkoztam személyesen, annak bemutatkozom, a nevem Hayakawa Tasumi, Hachibantai fukutaichou, de hívjatok csak nyugodtan Tasu-channak ^^ - eresztek meg egy barátságos mosolyt a kis társaság felé, követve a Hana nevű lány példáját.
Amíg a válaszra várok, előkotrom a zsebemből a cigis dobozom és kényelmesen rágyújtok, mintha semmi dolgom nem lenne. Én mondtam ötletet, most már csak el kéne dönteni, mi legyen, azt meg a többiekre hagyom, bárhogy is választanak, én megyek utánuk.


A hozzászólást Hayakawa Tasumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 20, 2011 5:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyPént. Aug. 05, 2011 3:31 am

Takeo akciójának köszönhetően, Mitsuko és Hana a mélybe zuhan, így elnyeli őket a teljes sötétség, hiszen nem tudtok elég gyorsan reagálni, hogy megmentsétek őket, valamint valami oknál fogva kidouitok se működnek teljesen tökéletesen, hiszen ha akár egyet is használtok, annak semmi más hatása nem lesz, mint néhány kisebb-nagyobb szappanbuborék. Pechetekre nem lesztek képesek megmenteni se Mitsukot, se pedig Hanát, így a küldetés hátralévő részét akár azzal a gondolattal is kiegészíthetitek, hogy Takeo kinyírta a kapitányt, és az új tisztet, Hanát. Talán az is eszetekbe juthat, hogy voltaképp a kastélyhoz sem tudtak közvetlen Senkai kaput nyitni, így valószínűleg a lélekszemcsékkel lehet valami probléma.
Mivel nem tudtatok segíteni a két bajba jutott társatokon, így tehetetlenségetekben inkább elindultok megkeresni a kastélyhoz vezető utat. Ahogy egyre tovább haladtok a folyás irányával ellentétesen lassacskán az áramlás is kicsit mérséklődik, és már inkább vált át egy lassú folyású folyóba az egész. A folyó partján sétálgatva talán az is feltűnhet, hogy a kristálytiszta víz, és annak környéke telis tele van élettel. A vízben a normálistól talán kissé nagyobbacska halak úszkálnak, valamint a víz felszínét hatalmas tavirózsák, és egyéb növények díszítik. Ezen kívül néhány igen szép szitakötővel, és madárral is összefuthattok. Minden, és mindenki barátságos ezen a környéken.
Már néhány perce sétáltok, amikor elérkeztek egy igen szépen elkészített fahídhoz, s azt is észre vehetitek, hogy az előtte, és utána haladó út bizony betonozott. Ekkor eshet le számotokra, hogy voltaképp egy normális úton is elkeveredhettetek volna ehhez a hídhoz, ha nem indultok be az erdőbe. És ha megkerestétek volna a beton útvonalat, akkor nem is történt volna meg hadnagyotok elvesztése, valamint a kis malőr a vaddisznó családdal.
Nézelődni és mérgelődni nem sok időtök marad, hiszen a távolból lódobogás zaja üti meg a fületeket. Eldönthetitek, hogy elbújtok, vagy tovább morgolódtok mindenki szeme láttára azt kockáztatva, hogy talán észre vesznek titeket. Sosem tudhatjátok, hogy kinek van annyi lélekenergiája, hogy akár a körvonalaitokat is lássa, tehát óvatosnak kell lennetek.

Mitsuko és Hana

Valamilyen oknál fogva képtelen vagytok magatok alá összegyűjteni a lélekszemcséket, így biztos talajt se tudtok képezni lábatok alatt. Még az is megfordulhat a fejetekben, hogy talán köze lehet annak is ehhez a dologhoz, hogy nem tudtak közvetlen kaput nyitni a kastélyhoz. Mintha valami megzavarná a szemcsék áramlását.
Mikor már azt hiszitek, hogy végetek, és kilapultok a szakadék legeslegalján, hirtelen valami puhán landoltok. Na nem a melleitekre gondolok, hanem valamiféle szivacsra, ami felfogja eséseteket. Ebből arra következtethettek, hogy már vártak arra, hogy valaki megérkezzen az égből. Egy nagyobbacska sziklapárkányra sikerül érkeznetek, mely pont egy barlang bejárata előtt terül el. Ha Takeo kicsit jobban meglök, valószínű, hogy ezt a párkányt is sikerül kikerülnötök, és tovább zuhantok a végtelen mélységbe.
Mivel más lehetőségeket nem igazán adódik a zuhanáson, és a sétáláson kívül, így akár el is indulhattok felfedezni a barlangot, hátha találtok egy felfelé vezető utat. Egyszerűbb, mint felmászni a sziklákon.
Miután beléptek a barlangba, egy óriási szikladarab gurul a bejárat elé, ezzel eltorlaszolva a lehetséges kivezető utat.
A távolból mintha halk csilingelést kezdenétek hallani, majd nem sokkal ezután, egy apró, narancssárga fényben csillogó kis tündérrel találjátok magatokat szembe. Mosolyogva s talán kissé elpirulva üdvözöl titeket. Egy szót sem szól, csupán odarepül Hanához, és megrángatja ruhája ujját, jelezve, hogy szeretné, ha utána mennétek. Nem tudhatni, hogy szándékosan nem szól hozzátok, vagy pedig tényleg nem is tud beszélni.
Csodák Palotája 3462seg
Néhány percnyi séta után egy óriási csarnokba érkeztek. A fényt csupán az apró tündér narancssárgás ragyogása szolgáltatja, ám ha kicsit előrébb haladtok, sorra gyúlnak ki a fáklyák, melyek majd’ az egész helyiséget bevilágítják. Látszik, hogy az egész mesterséges, hiszen hatalmas oszlopokat láthattok, amik a magasba nyúlnak. A plafont már nem képes bevilágítani a fáklyák fénye, valamint a kijáratot se látjátok a sötétségtől. Egyetlen lehetőségetek a kijutásra a tündér, aki teljesen nyugodtan repked előttetek. Azonban ő se dolgozik teljesen ingyen… Valamit fel kell ajánlonotok, hogy kivezessen titeket az útvesztőből, vagy akár egyedül is megpróbálhattok kijutni.

Sorrend nincs, az ír, aki szeretne, és akinek ideje van!
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te21100/30000Csodák Palotája 29y5sib  (21100/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyKedd Aug. 23, 2011 1:57 am

Én… lefagytam. Nem tudtam megmozdulni, gondolkodni, de még pislogni, vagy levegőt venni sem, csak néztem, hogy zuhan a mélybe a kapitányom, és a tiszt tesóm. T-T Szívem szakadt meg, és közben nem tudtam semmit sem tenni, képtelen voltam megakadályozni, hogy megtörténjen. Nem számítottam rá, bár, ha jól sejtem, egyikünk sem, hogy két társunk a mélybe zuhan, és semmiféle segítséget sem nyújthatunk számukra. Én azért, mert képtelen voltam próbálkozni is, nem hittem a szemeimnek, nem hittem el sehogy sem, hogy most láttam utoljára a barátaimat, ha mondhatok ilyet. Ha valaki mégis próbálkozott, annak semmi nyoma nem ütközött ki, pontosabban az én látóterem nem terjedt ki arra is, valahogy mindig ugyanaz a jelenet bontakozott ki a szemeim előtt, és az feldühített.
Haragudtam magamra, hogy ilyen szerencsétlen flótás vagyok, aki nem képes segíteni a barátain, aki azért törte magát évekig, hogy aztán egy szakadék szélén csak nézze, hogyan zuhan két bajtársa is a mélybe. Mégis miért edzettem akkor, és elsősorban, miért tettem magamnak ígéretet, hogy soha, de soha többé nem leszek gyenge, hogy megvédem, akik fontosak számomra. Ezért lettem, aki vagyok, halálisten, mégsem vagyok képes felnőni a feladathoz. Régen meg kellett volna értenem, hogy váratlan események bekövetkezhetnek, de akkor sem szabad elhagynom magam, mégis hagytam, hagytam, hogy Hana-chant és Mitsu taichout örökre elnyelje a sötétség – ez a kép nem hagyott nyugodni, csak ezt láttam, mint egy folytonos és leállíthatatlan videofelvételt.
És miközben hagytam, hogy a méreg eluralkodjon rajtam, gonosz kicsi Én azt kutatta, kin is vezethetném le a felgyülemlett feszültséget, mindazt a fájdalmat és haragot, ami csordultig megterített, és amit még az arcomon csordogáló könnyek segítségével sem adhattam ki. Egy kis részem belül tudta, hogy senkit sem hibáztathatok, hogy mindannyian bűnösök és ártatlanok vagyunk egyszerre, de az a kicsi Michi, aki denevér szárnyakat, vörösen izzó, háromágú kis villácskát, meg két vörös szarvacskát viselt a buksiján, egyáltalán nem akarta elfogadni ezt a verziót, és úgy, de úgy agyontaposta az én cuki chibi énemet, aki angyalka szerkóban, fehér tollas, pihe-puha szárnyakkal feszített, hogy szegényke mint egy szélvédőre felkenődött bogár, úgy festett, még a szárnya is rángott hozzá egy kicsit.
Tehát, miután ez a drámai harc lezajlott fejemben, ami majd szétrobbant, gonosz énem hangos harci kiáltására váratlanul Keo-báró felé fordultam, és nekifutásból a hátára vetettem magam, hogy aztán minden dühömet kiadva csapjam ott, ahol érem, és tépjem azt a nagyon is szőke fejét, meg zokogjak a hajára, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Egy pillanatig komolyan elgondolkoztam azon, hogy levetem magam a barátaim után, aztán meg azon, hogy lelököm Keokát, hadd szenvedjen, végül pedig a verekedést találtam a legmegfelelőbbnek, és azért pont Őt szemeltem ki, mert Ő tehetett leginkább arról, hogy az osztagunk két tagja is meghalt. T-T És tudtam, nem szép tőlem, hogy megpróbálom az egészet rákenni Takeora, hisz ő is csak játszott, és nem akart semmi rosszat, de nem akartam, hogy egyedül nekem legyen bűntudatom, akartam, hogy más is érezze olyan rosszul magát, mint én.
Nem volt nehéz döntés, hisz a többiek is látták, hogy Ő taszította a mélybe a két szerencsétlent, de alig telt bele fél percbe, és minden dühöm elpárolgott, pontosabban átfordult valami iszonyatos teherré, ami alatt megroskadtak a vállaim, és még arra is képtelen voltam, hogy tartsam magam, nemhogy ütlegeljem is Keo-báró-samát. Ólmos bűntudat és hatalmas űr a szívemben, olyan érzések, amiket még nem is olyan régen sűrűn tapasztaltam. Most pedig, újra fellángoltak. Lecsúszva Keoról összekuporodtam a földön, és csendesen szipogva sírdogáltam, miközben azon agyaltam, hogyan is kérhetnék bocsánatot, első sorban Keo-kuntól, másodsorban meg mindenkitől a kirohanásomért. Úgy viselkedtem, mint egy éretlen gyerek, ami igaz is rám, csakhogy ilyen esetekben egyáltalán nem lenne szabad, hogy hagyjam megtörténni az ilyesmit. Elvégre egy küldetésen voltam, ahol megesik az ilyesmi, csakhogy nem ilyen formában. Nem azért veszít el az ember barátokat, mert szórakoznak, és véletlen ketten is szakadékba zuhannak, hanem mert harcolnak, egymásért és a világért.
- Na… - hatalmas, rezignált sóhaj. – Na-nagyon sahajnááá-álom! T-T – nyögtem ki nagy nehezen, és újra a térdemre ajtottam a fejem.
Aztán valaki megszólalt, hogy tovább kellene indulnunk, bár lehetséges, hogy igazából senki sem szólt, csak a fejemben hangzott fel Shinjou parancsa, nem tudtam megállapítani, de bárki volt is, igaza lehetett. Küldetésen voltunk, és teljesíteni kellett a feladatot, még ha nem, akkor is. Persze nem volt az olyan könnyű, mert hiába tudja az ember, mit kell csinálni, az még nem jelenti, hogy meg is teszi. Mégis, képtelen lettem volna a szakadék mellett maradni, így is elégszer lepergett a szemem előtt a megrázó jelenet. Összeszedtem magam, pontosabban nem, de azért mégis, egyenesbe tornáztam magam, és megindultam szüntelenül csordogáló könnyimmel egyetemben a hatalmas lyuk mellett, követve a folyó vonalát.
Már nem vádoltam mást, csak magamat, ha egyáltalán vádoltam még valakit, csak az ólmos fájdalmat, azt a kongó ürességet éreztem belül, ami rég a részem volt, csak egyesek betöltötték. Fontos emberek, akik segítettek továbblépni, fejlődni, változni, és megtalálni önmagam. Olyan nők, vagy férfiak, kisgyerekek, és idős emberek, akik mellettem álltak, ha szükségem volt rá, és nem hagyták, hogy maga alá temessen a múltam, az ismeretlen a jövőm, a sok-sok félelmem, és a reménytelenség. Ezek az alakok az életemben mind újat mutattak, és megtanultam, hogyan is kell élni, igazán boldogan, nyitottnak lenni mások felé, és elfogadni mindazt, amit az életemnek nevezhetek.
Tartanom kellett magam, mert ezt tanultam, és erősnek kellett lennem, mert a remény, hogy valahogy, valamilyen csoda folytán talán mégis megmenthető a taichou és a tiszt tesóm, bennem lángolt, ott égett minden mozdulatomban, és csak arra várt, hogy beteljesíthesse önmagát. Én pedig mentem előre vele együtt, és előle menekülve… de ahogy haladtam az egyre csendesebb folyó mentén, valahogy ez a szikra elcsendesedett, mintha megtámadott volna a belenyugvás. Azt viszont nem engedhettem, és mégis, minden annyira nyugodt volt, egyszerűen képtelen voltam nem megnyugodni, legalábbis a felszínen, mert belül, a szívem mélyén ugyanolyan zaklatott maradtam, mit sem változtatott rajta a táj, a környezet.
Azonban mégis csodás volt minden, a folyóban a szokásosnál nagyobb halak úszkáltak, és a virágok is… egyszerűen gyönyörűek voltak. Egy pillanatra elvonta a figyelmem a sok szép tavirózsa, és már azon gondolkodtam, veszek le párat, hogy vigyek haza Nyuci-channak, adjak egyet Tasu fukutaichounak, és később odaadhassam Mitsunak és Hanának is, de megint eltört a mécses. Hisz soha többé nem fogom látni se őket, nemhogy virágot adjak nekik. T-T Gyorsan meglódultam, majdhogynem futáshoz hasonlító tevékenységet végeztem, és addig-addig igyekeztem elmenekülni zaklatott állapotomban, hogy végül a két lábam összetalálkozott egymással meg egy kegyetlen fűcsomóval, és már nem volt menekvés, puff! Kiterültem, és hatalmas lendülettel szántottam át egy nagyon kemény és kavicsos izén a földön. Miután nagy nehezen felültem a sajgó részeimmel egyetemben, az ijedtségtől megszeppenve abbahagytam a sírást, de amint tüzetesen körbevizslattam magam, már újult erővel foghattam bele a zene-bonálásba.
De egyáltalán ki volt az a gonosz, aki kibetonozta előttem az utat, hogy jól megsérüljek rajta?! És amúgy is, minek a természet kellős közepéééé… Ekkor láttam meg az ellenségemmé kinevezett út folytatását egy csinos kis fahíd személyében, ami olyan délcegen ívelt át a lassan cammogó folyó felett, amit még egy középkori lovag is megirigyelt volna. Fejemben szinte azon nyomban le is játszódott a jelenet, ahogy chibi hidacska kenterbe verve a kicsi, de hatalmas hős lovagot elnyeri az aprócska királylány – aki nagyon hasonlított Kupidára, még mini világító futócipője is volt –, szerelmét. És milyen szépek voltak együtt, csak sajnos hirtelen visszatértem a valóságba. Valahogy most, hogy Mitsu taichou és Hana-chan nem lehettek már itt, mindenütt őket láttam, és az ő segítségükre lett volna szükségem.
Inkább gyorsan homlokon csaptam magam, hogy nagyjából egyenesbe hozzam kicsi eszemet, és nyuszikás táskámban turkálva előhalásztam a sebtapasz-vészkészletemet, amit a Gyerekegylet tagjainak tartogattam, és amivel most készültem összefoltozni magam. Szégyelltem, hogy képes vagyok a sebeimre elpazarolni a cukiságoknak tartogatott készletet, de megígértem magamnak, hogy amint hazamegyek – ha hazamegyek –, első – második –, dolgom lesz feltölteni a pakkomat mindenféle színes, állatos, csilli-villi ragtapasszal. Ám amint megszületett ezen elhatározásom, és sikerült kicsomagolnom az egyik tapaszt újabb életveszélyes sérülés beszerzése nélkül, valamiért váratlanul dübörögni kezdett alattam a föld.
El sem tudtam képzelni, mi lehetett ez, bár földrengésnek elég gyenge volt, mégis megijedtem, és segítség után sikoltozva pattantam fel, hogy fittyet hányva hadi sérüléseimre vessem be magam egy közeli bokorba. Ott először bébimód összekuporodva kapaszkodtam magamba, és fájó testrészeim miatt nyüszögtem, aztán – mintha mi sem történt volna –, nyomtam fel magam ülő helyzetbe, és kezdtem összeraggatni magam, mert áú. T-T Igazából nem is tudtam, mi van a többiekkel, mert utoljára az útnál hallottam őket – vagy nem…? –, és a földrengés óta még annyira sem figyeltem, mint előtte, de biztos megvoltam, és ennyi elég is volt nekem. Épp fontos döntést hoztam, szóval nem értem rá velük foglalkozni.
Elővettem a táskámból a legféltettebb ragtapaszom, és egyesen a szívem helye fölé ragasztottam, hogy befoltozzam azt a lyukat, minden elszántságomat a tapasz alá gyömöszölve közben, ahonnan pici szívem mint szolidaritárs vetette magát a barátaim után a mélybe. A dínós tapasz erősen elütött fekete egyenruhámtól, de nem azért ragasztottam oda, hogy jól mutasson, hanem hogy tartsa bennem a lelket, és ezért is szerettem, meg azért is, mert egy számomra nagyon kedvem shinigamié volt. Ezen gondolatok között, meg persze nagy elhatározásomban – miszerint egyben és életben hazaviszem Mitsut és Hanát, kerül, amibe kerül –, lelt örömöm miatt ugrottam talpra, mikor is épp elhaladt előttem egy lovas kocsi. Meghűlt az ereimben a vér, és próbáltam úgy tenni, mintha egy ijedt szobor lennék, így mereven bámultam magam elé. Nagyon reméltem, hogy nem vett észre senki, de azért kocsonyaként remegő térdeimet a bokor mögött rejtegetve szobroztam továbbra is nagyon becsületesen, hulla fehérre váltott arccal.
Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te33500/45000Csodák Palotája 29y5sib  (33500/45000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzer. Szept. 07, 2011 11:46 pm

Nem tudom ez a colos ki az öreg isten és mi az öreg istent akart, de már a dzsungel hasonlatától felkapcsolhatott volna a csipogva, vörösen villódzva, recsegve na meg ropogva működő vészjelzőm, hogy komoly gondjaim fognak teremni az Óperenciás tenger ezen felén. Naná, bejöttek számításaim, mert épp szem rángatózva, kisebb menj vissza a dzsungelbe pelenkát kötögetni tüdőtágítással készültem visszavágni, csak totál mellékesen és puszta üdvözlő kedvességből három sávba akartam ordítani a csibe sárga frizkóját, amolyan érezze a belőlem áradó szeretetet stílusban, még kacsóimat is csípőre tettem, minél több bubit préselhessek kifelé, amikor volt képe rám tenni a hatványozottan idegen mancsait és kibillenteni nehezen összehozott harcos amazon támadási egyensúlyomból! Azt hittem menten zaciba teleportálom a finom, plusz nőiesen tökéletesen oldalam és akkora keresztapát kreálok belőle Hetedhét országon túlról is érkeznek turisták, megcsodálhassák ezt a természeti katasztrófát, de oxigén beszorulósan eltorzult arcvonásimat inkább lekötötte, hogy semmilyen képességem se óhajtott működni. Láttam magam előtt, ahogy elmélázva állok a szakadék felett, leessek vagy ne essek le tanácstalansággal, alap, én az elsőre voksoltam volna, de valahogy az én szerény véleményem nem számított. Most azonnal visszaszívom, ez a kastély és a hozzá festett táj szép! Ez a legrosszabb hely a világon, bár ha azt nézem, legalább a háttér csodálatos volt halálomkor. Legalább nem valami sötét sikátor, vagy ismeretlen hely, esetleg egy kocsma sake-val teli raktára. Az micsoda kínzás lenne! Remélem legalább kiittam a hordókat és csak utána fordultam fel. Na, de éles kanyarral vissza a történésekhez, mert még mindig ott tartok rosszul áll a szeme is Tarzan gyerek átsegített a holt pontomon, melynek hála, vagyis inkább szorulna satuba a legérzékenyebb pontja, ezért még visszatérő szellemként kísérteni fogom és kikiáltom első számú közellenségemmé! Szóval, hattyú kecsességével felvértezve, ökölbe szorítottam kézfejemet, majd csodálatosan repesztő hulló csillagként, inkább üstökösként tempóztam a sötét és mély, fogalmam sincs milyen mély hasadék van egy olyan sejtésem kicsit se puha alja felé.
Útközben, azért újfent megtalált a kegyetlen igazság fájó üllője, tehát a felismerés nem vagyok egyedül! Ez kicsikét könnyített lelkemen, főleg, hogy Mitsu, örök sake és ivászat társam került hozzám és ha már itt volt, töltsük együtt utolsó perceinket. Szépséges jövő képeim úgy jelentek meg, hogy vállvetve, egymáson siratva hátra lévő fiatalságunk, mert alap, mi még csak éretlen tinik vagyunk és előttünk az egész zsenge felnőttkor, placcsanunk szét érett paradicsomként a sziklás talajon. Na jó, ezt jobb lett volna nem hozzá képzelni, de már mindegy! Inkább ráálltam a drámai könnyek hullatása és társam nevének elhaló kiáltása után bedobott, még szívfacsaróbb karnyújtásra, hogy elérhessem. Maradjunk annyiban picit nagyobb volt a távolság, mint hittem, ezért kénytelen voltam heves kartempóval közelebb araszolni és úgy rácsimpaszkodni újdonsült taichou-m karjára. Nagy célommal zsebben, már csak az volt hátra, rövid életemen keseregve, méltó mód elbúcsúzhassak az átvitt értelemben élő rokonaimtól, barátaimtól, tiszt tagjaimtól, családomtól és minden ismert, ismeretlen és még fel nem fedezett dologtól.
-Mitsusito! Drága, sake barátom! Örülök, hogy megismerhettelek és veled tölthetem hátrelévő másodperceim...apropó! Meddig fogunk még zuhanni? Szerinted milyen mély lehet? Khm...bocsánat! Mindjárt búcsúzkodom tovább...-
Rajtam nem múlt volna a helyzet! Ezerrel fűtöttem a kazánokat, hogy igazán hiteles jelenettel zárhassam shinigami létem, amikor teljesült minden sunyiban lezavart kívánságom és puhára huppantunk. Szememnek, fülemnek, orromnak, semmimnek nem akartam hinni, bár én vattacukrot kértem, mert kezdtem éhes lenni, de egye fene a szivacs is megteszi! Főleg, azután komplett idiótát csináltam magamból. Örömködés helyett, elvégre nem mellékesen túléltem egy több méteres zuhanást, fogtam hakama-ban teljesen nőiesnek festő lábaimat, hiper sebességgel lekászálódtam, vagyis inkább Holdra lépést bemutatva lepattogtam a puha anyagról és önelégült "HÁHÁ"-val magam elé böktem. Valamiért azt hittem, valaki szórakozott velünk és talán kandi kamerák is vannak, miket ezennel lebuktattam. Azonban nagy röhögcsélés, csalódott morajlás helyett, egyedül a barlangban csöpögő víz válaszolt. Semmi baj! Ez nem jött be, majd legközelebb! Felsülni is tudni kell! A kínos helyzetet meg tetőzd Hana mintára! Vakard meg kínosan fejed, aztán játszd el, mintha homlokod elé helyezett kézzel felmérnéd a terepet. Kúszd kőről kőre körbe a párkányt és meredten bámuld a koromsötét bejáratot, majd ha meguntad, hüvelyujjad hátra villantva, széles vigyorral jelezd, ellenségtől mentes övezetben vagytok.
-Igazán sok választásunk van. Előre, előre, vagy...előre? Vuhuhu! Lehet vannak bent denevérek, akik majd "kiszívom a véredet" csipogással köröznek felettünk! Ez totál izgi! Úgy érzem magam, mint egy felfedező kis cserkész!-
Jelentem a beszéd központommal továbbra sem történt baleset és tökéletesen üzemel a nyirkos barlang ellenére. Sőt, mi több, csak még jobban lázba hozta, hogy eltévedt turistaként térképezhetünk fel egy teljesen sötét, huzatos, na meg azt se tudom merre visz járatot, hiszen az ajtó fogta magát és becsukódott. Remek, remek! Pánikra semmi ok! Elvégre, akármi tanyázhat ebben a járatban, amit még csak észre sem vehetsz, mert az orrodig se látsz, ráadásul már képzelődöm, mert csilingelnek a fülemben. Hiába pitiszkáltam hallójárataim, tovább zajongtak, extraként pedig pici pont lebegett felém. Ez volt aztán a hetedik típusú találkozás! Mondjuk nem voltam benne biztos tényleg jön az a valami, vagy mégse, ezért odafordulva remélem jó irányba, mert nem láttam hol áll Mitsu-hoz, feltettem suttogva lebonyolított költői kérdésem.
-Mitsusito! Én hallom, hogy nem kéne hallanom, de mégis hallom ezt a hallomást és már látok is egy nem kéne ott lennie pontot, vagy kezdek becsavarodni?-
Alig jutottam a mondat végére, már pár centire pislákolt a kicsi fényforrás, akiről azt hittem, valami beszélő lámpás lesz, de azért egy kicsi, repkedő manó sokkal látványosabbnak bizonyult. Nem hiába pislogtam rá nagy szemekkel, mielőtt döbbenten, de továbbra is tettre készen "szia"-t intettem volna neki. Ezután, viszont semmi kicsoda vagyok, honnan jövök, általános ismertető, máris lecsaptak ránk. A kis erőszakos nógató gép, ruhámat rángatva tessékelt maga után, nekem meg eszem ágában nem volt szem elől veszíteni. Fényforrás és valószínűleg tudta a kivezető utat! Még szép hatalmas bólogatással iramodtam utána, hogy kisebb tanácstalan kutyagolás után valamiféle csarnokba vigyen minket. Igazán nagy, meg nagy volt és még nagyobb a fáklyák fényében, amit szájtátás és körbe fordulás kombinációval tettem abszolút hitelessé, csupán azt nem láttam a nagy körözés és teljes elszédülés közepette, merre kéne tovább menni.
-Öjehöm...most nem akarom megszakítani a kalandos zene aláfestéses bámészkodást, de te látsz kijáratot, Mitsusito? És, te tudod merre kell menni, narancs manó?-
Hajoltam közelebb a kicsike lényhez, mert valamiféle isteni szikrától vezérelten azt hittem megszólal, de olyan halkan, lecsúszok róla, ha nem vagyok elég közel. Emiatt, szinte beterítettem szegény repkedő pontocskát, aki még így is megkínált egy szeretet csomaggal. Határozott mozdulattal a tenyerébe bökött, mintha kérne, na jó a hevességből ítélve, inkább követelne valamit. A sokktól menten orra bukva fejeltem be a betont. Hihetetlen, hogy manapság még a manók is vannak olyan pimaszak nem segítenek ingyen. Isten véled, ártatlan gyerek mesék, ahol az önzetlen lények pusztán kedvességből mentették meg a bajba kerülteket.
-Na remek! Kifogtuk a környék egyetlen házaló ügynök koboldját...Pillanat! Kupaktanács, Mitsusito! Terítsük ki kártyalapjainkat, mink van! Én fel tudok ajánlani...egy...öhm...öhm...FLASKA SAKE-T! Ezt, lehet nem kéne, mert megeshet még kiskorú és berúgna, aztán össze vissza repkedve...Nézem már, hogy mim van még!-
Turkáltam elmélyülten az egész egyenruhában, hátha rég elfelejtett, de díszként ott maradt kincseket találok benne. Lássák igyekezetem, még néhány rázó, ugráló mozdulatot is bevetettem, hiszen a remény hal meg utoljára! Egyenlőre, azonban zsebkendőn, cukorpapíron, hajgumin és Karin rég elveszettnek hitt figurás karkötőjén kívül semmit se találtam. Ezek meg valószínűleg nem fogják meghatni a terrorista manót. Kétségbe ugyan nem estem, de azért reménytelin felcsillanó szemeket meresztettem Mitsu-ra, hátha ő nagyobb sikerrel járt, mint én és emelve a kapitányi rang övezte dicsőségen, fenséges hősnőként kiment minket valamilyen kacattal.
Vissza az elejére Go down
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
Ninomiya Mitsuko

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 33
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te25000/30000Csodák Palotája 29y5sib  (25000/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzomb. Okt. 08, 2011 6:32 am

Yay, hát mennyire tök szuper, hogy így összegyűlt ez a kis csapat, és ráadásul mind 8. osztagosok vagyunk, és ismerjük egymást, és és… hűűű de szuper *.* Na, de asszem ennyi a csepegésből, hiszen végül is küldetésen vagyunk, amint muszáj komolynak mutatkoznom, elvégre én vagyok a tájcsó, vagy mi a szösz. Mai napig nem értem, hogy lehettek annyira butusok, hogy engem választottak meg kapitánynak az osztagba. Semmilyen vezetői hajlamom nincs, ráadásul még csak papírmunkát se végzek. Még mikor az 5. osztagban voltam Akane mellett, akkor se végeztem a munkám, csak lógattam a lábam, és élveztem az életet, meg piszkáltam ex-tájcsót ott, ahol, meg amivel épp lehetett. Asszem most én kerülök erre a sorsra, bár lehetséges, hogy ha nem lennék kapitány, akkor is folyton piszkálnának a Keo-kunhoz hasonló emberkék. >.< Azzal mondjuk nálam elég rendesen kihúzta a gyufát, hogy engem, és Hana-chant is lelökött a mélybe. Megfojtom, ha ismét meglátom, és nem fog érdekelni, hogy kinek a kicsi, féltett fiacskája! Az se érdekel, ha Kobaa-chan megvonja tőlem a fincsi kaját, de én akkor is megölöm a szőkeherceget! Na jó, a kajcsit talán nem kéne egy életre megvonnia tőlem, de talán jogos lenne, ha a fia életére törnék. De a drága kicsi porontya ENGEM akart megölni, és senki mást. Hát tudja kivel szórakozzon… Surprised hát a 46-ok tanácsával karácsonykor, ajándékosztásnál! Én mindegyiknek legalább egy mázsa szenet adnék, mert megérdemlik. ˘^˘ Gonosz, csúnya bácsik és nénik!
Tehát, ott tartottam, hogy legszívesebben megfojtanám Keo-kunt az ádáz gaztettéért, de mivel vajból van a szívem, és mivel a pocimat is szeretem, ezért nem fogom megölni, max csak egy enyhe kis büntit kap, amiért ilyen csúnyán viselkedett velem, és Hana-channal. Bár az tuti, hogy az osztag újonckája nem fogja ennyiben hagyni, és akkor nekem kampec, mert engedtem, hogy rászabaduljon Keo-kunra T.T ÉLNI AKAROOOOOK!!! T.T
De legalább Hana-channal halhatok meg, és zuhanhatok a kitudja milyen mély sötétségbe, akivel annyi mókás percet tölthettem együtt. Nem akarok ilyen fiatalon meghalni egy idióta szőkeség miatt, akinek annyi esze van, mint egy marok szárított lepkének. T.T Nem akarok pont miatta meghalni… Pont Kobaa-chan fia miatt… T.T De remélem azért Kobaa-chan majd megsirat engem legalább egy kicsikét, hiszen lányaként szeretett. Legalábbis remélem, hogy számítottam neki akár egy kevéskét is, hiszen mégis ellátott engem kajával szinte minden nap. Emlékszem, mikor az újonc Michi-chant küldtem még el hozzá, hogy hozzon nekem kaját, mert kirabolták a hűtőmet. Most már nem érezhetem Kobaa-chan ínycsiklandozó főztjének zamatát, nem szaglászhatok bele a levegőbe az 5. osztag felé sétálva. Remélem a következő életemben Kobaa-chan egyik leszármazottja lehetek.*o*
Éreztem Hana-chan szorítását a karomon, ami kicsit megnyugtatott, hiszen legalább nem egyedül kell kilapulnom a szakadék legalján. Már ha egyáltalán van neki. Bár tuti, hogy valahol van neki egy baromi nagy feneke, csak az a rejtély, hogy hol. Mert hogy még nem találtuk meg, az tuti.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek, Hana-chan ToT Igazán szép perceket élhettünk át közösen, Kenpachi ivójában, meg ahol épp megtaláltuk a sakét ToT – karolom át jó szorosan az ex-hadnagyot búcsúzóul. Ő az utolsó ember, akit még megölelhetek hátra lévő életemben, hiszen már csak néhány pillanat van belőle. Bár tényleg elég érdekes kérdés volt amit feltett… Meddig zuhanunk még…? O.o
- Nem akarok tovább zuhanniiiiiiiiiiiiiiii ToT – vergődök, észre se véve, hogy már rég földet értem, és ráadásul puha valamin értem földet. Lehet, hogy miközben földet értünk, Hana-chan alám került, és ráestem, és megvédett a biztos haláltól? O.o Újabb könnyzuhataggal küszködve kászálódtam fel, és még most se esett le teljesen, hogy valójában nem is Hana-chanon vagyok.
Könnyes szememet dörzsölve, hüppögve nézek körül a helyen, amikor rájövök, hogy valójában nem Hana-chanra estem, és még eshettünk volna néhány száz métert, hogy a gödör aljára érkezzünk. Ehelyett viszont egy barlang párkányán találtuk magunkat, alattunk meg volt egy matrac, amire eshettünk, előttünk meg egy lyuk a falba, ami minden bizonnyal egy barlang bejárata lehetett. Csodás kilátások. Már csak az hiányzik, hogy megjelenjen egy jeti, és meghívjon minket vacsorára, ahol mi leszünk a főfogás. Persze én ízletes lehetek, hiszen én magam is szeretek enni, viszont Hana-chanról nem tudom, hogy ő milyen ízű lehet, ezért gyorsan meg is ragadom a karját, és egy jókorát beleharapok, csak hogy tudjam, ő mennyivel finomabb nálam. Surprised
Riadtan pislogtam a találgató Hana-chanra. Nekem is megvoltak a magam kis képzelgései a barlang bendőjével kapcsolatban, de inkább nem akartam neki elmondani, mert lehet, hogy önszántából ugrott volna le a párkányból, és vetett volna véget életének. Nem tudom, mi lehet szörnyűbb annál, hogy felfal egy jeti O.o
- Féééény *.* – ugrálok a csinos kis fényecske felé, ami látszólag egyre közelebb jön hozzánk. Még csak fel se merül a gondolat a buksimban, hogy talán egy nagyon nem barátságos lényecske közeledik felénk, hogy aztán élve felfaljon bennünket. Tisztára úgy érzem magam, mint Senilla a Nemo nyomában című rajzfilmben, csak épp annyi a különbség, hogy én nem vagyok se kék, se hal, olyan dinka meg pláne nem. Azt meg nem fogom elkezdeni, hogy „ússz és evezz, ússz és evezz…~” Surprised
Néhány pillanat múlva megnyugodhatott piciny lelkem, hiszen kiderült, hogy a repülő fényforrás nem más, mint egy tündérke. Nem is lehetett más, hiszen a nagy csupafog halak nem tudnak itt megélni, tekintve, hogy nincs is erre víz. Víz nélkül egy hal meg ugyebár már nem is hal…
Bambán pislogtam a tündérre, vagy mire, aki látszólag kiszemelte magának Hanát, hiszen elkezdte húzni valamerre.
- Úgy látom, bejössz neki… Surprised – mondom meglepetten, de azért hűségesen követem a picurit, meg Hana-chant, amerre épp mennek, amikor kilyukadunk egy nagy, üres csarnokban, ahol oszlopokon kívül kb semmi sincs. Lassacskán rám tör a sötétség-iszonyom is, de hála a kicsi valaminek, annyira azért még sincs sötét. És nem, nem félek a sötétben, mert én már nagy lány vagyok ˘^˘
- Nekem van néhány szem cukorkám, amit még Aiko-chantól kaptam egy hete. Lehet az bejönne neki Surprised – osztom meg Hana-channal a felajánlható dolgaimat.
Vissza az elejére Go down
Hitoshi Retasu
8. Osztag
8. Osztag
Hitoshi Retasu

Férfi
Hozzászólások száma : 66
Registration date : 2009. Nov. 18.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te5000/15000Csodák Palotája 29y5sib  (5000/15000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyCsüt. Nov. 03, 2011 12:00 pm

Már egy ideje bámultam jobbra, balra és próbáltam valami épkézláb ötlettel előállni, de semmi se jutott eszembe. Nem is tudom mit vártam hiszen nem is vagyok valami okos ami azt illeti, de ez most nem lényeg. A kis hülyékből is lehet zseni ha sokat dolgozik rajta. A legjobban az idegesített fel, hogy a saját kapitányunk nem tudta, hogy mi a frászt is kéne csinálnunk, hogy átjussunk a kastélyhoz. Ami még jobban felidegesített az az volt, hogy az a fáradt elméjű Tatkendo vagy ki a fene egy laza mozdulattal a mélybe taszította a kapitányunkat és egy másik lányt is akit nem is ismerek. Mikor észbe kaptam már nem tehettem semmit. A legjobbak is meghalnak egyszer... gondoltam majd megfordultam és egyenesen a szerencsétlen kapitánygyilkos szemébe fúrtam saját lélektükreimet amik haragot és szomorúságot tükröztek.
- Gratulálok tökfilkó.... ezt jól megcsináltad... most őszintén mihez akarsz kezdeni a kapitány nélkül?! - ordítom le szelíden a fejét. Sokkal, de sokkal cifrábbra terveztem a lecseszést, de végül úgy döntöttem, hogy nem taposok bele szegény szerencsétlen lelki világába mert a végén még Mitsu után veti magát. Mondjuk nem is lenne az akkora baj. Nekem személy szerint nem hiányozna.
Miután sikerült nagyjából elterelnem a gondolataimat arról, hogy utánuk lököm azt a balfaszt elkezdem gondolkodni. Igen gondolkodni és képzeljétek el nem fájdult meg tőle a fejem. Valószínűleg ha alkalmazni akartam volna valamiféle kidout, hogy megmentsem a tájcsót nem sikerült volna ugyanis ahogy kiértem ide a shunpomat képtelen voltam használni ami valószínűleg azt is jelentheti, hogy a részecskékkel van valami probléma és ebből kiindulva Senkai kaput se lennénk képesek nyitni a kastély közvetlen közelében. Ez arra ösztönöz engem, hogy itt az ideje tovább indulni. Ám mikor tmegfordultam, hogy a többi még életben lévő társammal is közöljem azt vettem észre, hogy az egyik lány Tatgenyót tép azért amiért tett. Megérdemelte a csávó, de akkor is ez azért túlzás volt. Az elég lett volna neki ha én egy nagyot beverek neki, de mégsem tettem mert lehetséges, hogy ez az egész véletlenül történt... na, mindegy.
- A kapitányért és az újdonsült tisztért nem tehetünk semmit, sajnos, ezért én úgy gondolom, hogy annyit azért megérdemelnek, hogy végrehajtsuk ezt a küldetést, szóval itt az ideje továbbmenni. - mondtam majd sarkon fordultam és elindultam az általam helyesnek vél irányba. Ahogy haladtam előre abban reménykedtem, hogy a kapitányék túléltél az esést és egyenlőre csak kómában fekszenek valahol, de majd a legjobb pillanatban megjelennek és a segítségünkre lesznek. Már egy ideje haladhattam előre mikor arra lettem figyelmes, hogy a nagy erejű folyó lelassul és egyre szebb terület tárul elénk. Meglepett a dolog mert mindenre számítottam csak arra nem, hogy majdhogynem festői környezetbe kerülünk. A vízben úszó halakat nem vizsgáltam meg közelebbről, de szemel láthatóan nagyobbak voltak a megszokottnál és szép tavirózsák díszítették a víz felszínét. Nem álltam meg gyönyörködni és a társaim e érdekeltek egyenlőre. Nekem most van egy küldetésem és, ha kell egyedül viszem végbe akár az életem árán is ezzel tartozom a kapitánynak.
Pár percnyi séta után észrevettem egy szép, fából készített hidat és azt is észrevettem, hogy a híd előtti és utáni út betonozott. Ekkor ismét dühbe gurultam, mert, ha nem vetjük bele magunkat az erdőbe hanem tovább keresgélünk normális út után akkor valószínűleg rátaláltunk volna erre az útra és a kapitányék is életben maradhattak volna. Na, mindegy most már nem tehettünk semmit. Ám nem gondolkozhattam sokáig ugyanis lódobogás zaja üti meg a fülemet. Nem kockáztathattam, hogy meglássanak mert a mai világban ne tudni, hogy kinek van elég lélekenergiája ahhoz, hogy lásson minket ezért úgy döntöttem, hogy egy bokor mögött bújok meg és várom amíg elrobog a lovacska vagy éppenséggel a szekér amit lovak húznak.
Vissza az elejére Go down
http://hellhousefrpg.forumotion.net
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
Kagami Eisuke

Férfi
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te9000/15000Csodák Palotája 29y5sib  (9000/15000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyCsüt. Jan. 05, 2012 8:22 am

*Hű ezt a feszkós beszorult légkört. Mi ez a szar már? Még mindig fogyóban a cigikészletem, és lassan a zabbantani valóval is gondok lesznek. Már kezdem érezni, hogy muter wc röcsögtetős kaja vacsija is jól jönne. Eskü, nem nyúlnék ahhoz a dugi chipshez, ha most hozzám vágna egy tál Keo-báró-sama kedvenc agyon spékelt csirkedményt. De ilyen nincs! itt vagyok egy istenverte redvás fákkal teli zöldövezetben, ahol nincs fű? Mit képzelnek ezek a beduinok? >.> Rasztafarikat kérek ide telepíteni, és rendes kertészetet. Ennél még az ázsiai beszívott lépcsős ültetvény is jó, tele ópiummal. Cool Mahaha, utaznom kéne, és világot felfedezni. Talán azok a vaddisznók is be voltak csiccsentve? Remélem, hogy így van mert, akkor szépen csórintok magamnak egy zsazsát. S minő szeretetemet kinyilatkoztatva dicső dupla "D", mint didiknek szépen repülő, avagy zuhanó verebet csináltam mindkettőből. Csak egyet sajnálok az egyik repülő fehér albínó denevéren, a haorit. #.# Haori, nekem jobb van. szemöldökrángatás Az enyém fekete, és ha utaztam volna a dupla "d"-kel, akkor még ninja tájcsónak is simán csak elmehettem volna. E helyett én fent maradtam, és zsebre vágott kezekkel figyelem be, ahogyan a darkos sötét lámba ellepi őket. Csita eltűnt T_T Pedig szívesen játszottam volna vele veriberimerit, azaz hogyan nyírjuk ki egymást csólingos belöccsintőkkel. De ez lehetetlenség, nincs az a faszaság, leestek. Unottan sóhajtok egyet. Nők, mégis mire használják ezek a kezüket?
Ám a többiek közt van egy pár olyan elme borult, pszichopata öngyilkos hajlamú, sáros defekt, akik úgy teli drámázzák a mellesleg laza helyzetet, hogy személyem ál ninjasága ellen terrortámadást követnek el. Hjaj nekem, csak soha ne menjek férjnek. Esküszöm leütöm ha menstruálni merészel az asszony - vagyis menstruáljon, mert akkor nincsen bébibogyó - , mert az katasztrofális. Öregem, hát ezek nem tanultak lazulj állarc hittanórát? Megforgatom szemeimet, de egy veszett zombi nő támadást zsebelek be.*
- Házsártos búza semmisítődet! Letéplek kenyérnek, ha megtöröd arany rudacskáimat! >.> *Morranok rá a nyüvító viszintesen támadó pincsicsincsiminchire. Még hogy merészeli betépni a hajamat? Inkább tépetne be engemet. >.> Lemerem fogadni nyüvítőnyüszítőjére úgy beállnék, mint izgalomban a cövek. Olajoztatni kéne már, csak nem éppen egy hiszti libával. Na meg tegyük hozzá, hogy Kobu tájcó cirmos cicája. Nyilván nem koktélozom meg ő nagyságát, pláne egy mélytelep kellős közepén szívós anyamarók társaságában. S akkor még nem ejtettem szót az újdonsült Godzillánkról. Képembe való orbákolására elmosolyodom, és lehéjjaztatom magamról a csincsillát. Velem senki se baszakodjon, mert ívből leherélem. De mivel jó kedvemben vagyok, így csak rágyújtok az utolsó előtti szál cigimre, és gondolatban felvillanyoztatom ama ötletet, hogy királyság van. Kapitány nélkül végre lehet pangni, kinek kell vigyázba állás? Csak a nyálzó verő hörcsögöknek kábé, akik okulárét imádnak polírozni és cerkát koptatni. Az utóbbit én is igen kedvelem, csak éppen betegebb fantáziám értelmében. Rolling Eyes Sóhajtva, és zsebre vágott kezekkel követem a csürhét.*
- Szerezz nekem cigit Minchintó, és akkor béke veled, peace.. *Mutatok neki egy béke jelet, majd szépen hátba veregetem. Vá, szegény hajam, most mehetek majd fodrászhoz. S ha már fodrászhoz kell mennem, akkor tutira ki hidrogéneztetem. Így is feltűnő vagyok már, nem árt ha még jobban felismernek. Dicső Godzillánk meg talpaljon jó sokat. Látásomat egy beszívott folyó vonala kezdi beszippantani. Na ácsi, hol a picsában vagyunk már emberek? Most egy Dzsungel könyvét baszarintottak fel, vagy beszívott a Jumanji? Valamelyik latin amerikai madám kegyesen kezd kicseszni. Kaja, lassuló folyó, és még nagyra nőtt ebihalak is. Na persze! Fogadjunk, ha belelépek ebbe a geciségbe, akkor béka királlyá változom majd! Ó, Csituskám, smacizhatunk is ám, persze csak ha túl éled. Surprised Rázom meg fejemet, s lassan már csak azért is kezdem kedvtelenül kedvelni ezt a helyet, mert egyszerűen beszívott ez az egész hely. Ellopták a mariskámat, szar a kertészet, de ez az egész hely maga a marihuana! Na meg aztán jön az erős facepalm, mikor egy fahíd előtt észrevehetővé válik a beton út. Hogy a nővérek biliruhájába már, és még disznót se tudtunk lopni! >.> Vagy is, még megtehetném!
Reményekkel teli tekintettel pillantok vissza az erdőbe, majd kis híján elvérezve viszsa a társulathoz. Éhes vagyok, fogy a cigim, és körbe vagyok véve nőkkel. Valamint Godzillával a hermafroditával, tehát mélységesen jó arányban szenvedek. A funktusunk felé fordulva kacsintgatok, érzem, hogy Tasu-chanchu megakar engem kínálni egy kis cigivel. Azonban mire jelezném a kiváltságos állapotomat, rá nyikorgatva a fahídra, észre veszem a dübörgést. Ennek a dübörgésnek tutira valami gigászi háttere van. Vagy Godzilla kezdi kinyírni, vagy ismét jönnek a vaddisznók. Keo-báró-sama eszének logikája akcióba vált, és szépen lecsücsül a híd korlátjára. Megy a rák tovább, ha jönnek a disznók, akkor mi biza vacsizunk. Az már teljesen mindegy, hogy mivel falusi suttyó vagyok, tudom ,hogy ez ló pata zaja. Mindenesetre megvonogatom szemöldökömet, mikor sokan bokorbilit akarnak játszani. Én nem teszem, elvégre ki tudja, mikor akar egy idegen éppen brunyálni. Ez egy roppant szar ügy, inkább kivárom a bölcs érkezőnket. Addig is cigizek továbbra is, és csodálom a beszívott tájat. Nyomorult Marihuana föld!*
Vissza az elejére Go down
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyKedd Feb. 28, 2012 12:41 am

Mitsuko és Hana

A tündér örömmel fogadja tőletek a sakét, és a cukorkát, így szívesen, széles mosollyal vezet ki titeket a csarnokból. Ha követitek, akkor egy igen szép, virágos rétre érkezhettek, ahol pillangók és katicabogarak repkednek, szóval elég idilli látképet kaphattok. A táj hasonlatos ahhoz a réthez, ahová megérkeztetek küldetések kezdetén. Annyi különbség lehet köztük csupán, hogy a réten két lovat láthattok legelészni. Az egyik egy világosabb, míg a másik egy fekete színű. Rajtatok áll, hogy melyiket választjátok, hiszen utatok további szakaszát lovaglással fogjátok folytatni, minden lovagló felszerelés nélkül. Ők ki tudnak vezetni titeket, s talán visszacsatlakozhattok a többiekhez is.
Hosszas, pár órás lovaglás után végül megérkeztek a palotához, ahol már várnak titeket. A lovakat, melyeken megérkeztetek, elvezetik, ám még ezek előtt történik valami igazán furcsa. A lovak egyike, mély férfihangon szól hozzátok:
- Igazán örvendtem, hölgyeim – majd hangos nyerítéssel elhagyja a lovászfiú kíséretében a helyszínt.
Még a sokkból szinte fel se ébredtek, mikor megpillanthatjátok társaitokat, akik épp egy lovas hintó után szaladva érkeznek meg.

Mindenki más
Takeo úgy határoz, hogy nem hajlandó vállalni a felelősséget kapitánya, valamint egyik társának megölése miatt, így inkább olajra lép, és elhagyja a helyszínt, amíg a többiek mással vannak elfoglalva.
A lovas kocsi megáll előttetek, majd egy kedves, szelíd férfi hang szól ki az elhúzott függönyök mögül:
- Kövessetek, kérlek.
Rajtatok áll, hogy követitek-e a kocsit, vagy sem. Azonban ha mégis azt választjátok, hogy utána mentek, utatok nyugodtan folytatódik tovább, minden probléma nélkül, így lassan, de biztosan megérkeztek a palotához, melyet még a szakadék túlsó felén láthattatok. Közelről még hatalmasabbnak, s csodálatosabbnak tűnhet, mint messziről, s nagysága talán egy kis félelmet is kelthet bennetek.
A kocsiból egy hosszú, szőke hajú, szép arcú, magas férfi száll ki, s szinte sugárzik róla nemes mivolta. Kezében pálca, fején egy igen magasra nyúló, lilás színű kalap pihen. Minden szó nélkül, pálcájával jelez nektek, hogy kövessétek. Még mielőtt belépnétek a csodálatos palotába, feltűnhet, hogy ismerős alakok közelednek felétek, akiket eddig halottnak hittetek. Ismét teljes a csapat. Vagyis inkább majdnem, hiszen Takeo már nincs veletek.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyCsüt. Ápr. 05, 2012 5:08 am

Üdvözlet!

Az inaktivitásra tekintettel a sorrend továbbra se kötött, így bárki szabadon írhat. Ezen kívül mindenkinek, az utolsó posttól számítva egy hete van az események lereagálására, különben kimarad, vagy kizárom a küldetésből!
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te21100/30000Csodák Palotája 29y5sib  (21100/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzer. Ápr. 11, 2012 3:53 am

Elhatározásomból végül is annyira futotta, jól magamra ijesztettem. Surprised Nem is azért, mert annyira nagy volt a hősies hevületem, hanem, mert jött a nagy dobogás, és én elméletileg nagyon bújtam, amiből végül semmi sem lett. ^^" Jobbat ugyan nem tudtam kitalálni az így alakult veszedelemre, mint nem sokat mocorogni, de hajtott a tettvágy, hogy indítsam a felmentő sereget Mitsu-taichounak és Hana-channak. Végül aztán hiába voltam olyan jó szobor, amilyen nem is, csak ránk talált a kocsibizgere, mert megállt, és nem csak megállt, hanem még követni is kellett. Nem tudtam, kövessem-e, vagy sem, de...
Azt a villásfarkú kisördögöt, hát még itt volt, most meg nincs. Bizony, nálam megint eltört a mécses, de nem tehettem mást, mikor hirtelen a semmiből megint egy emberrel kevesebben lettünk. T-T Bajtársat nem hagyunk hátra! Én így tanultam, és erre megint elvesztettem valakit, hiába volt hibás Keo-báró-sama, hogy Hana-chan és Mitsu taichou lezuhantak, akkor is én osztagostársam volt, és meg akartam keresni, mert féltem, hogy elveszett, és valahol egyedül sír, retteg, várja, hogy érte menjünk, megkeressük. Nagyon szomorú lesz, ha senki sem keresi, de nem mertem utána menni. Féltem, hogy majd én is eltévedek, és aztán külön leszünk elveszettek, és senki sem talál meg, aztán egyedül lehetek egymagam azzal a sok és veszélyes állattal az erdőben, amik vannak.
- Mi-mi…? – néztem hatalmas golyószemekkel Tasu fukutaichoura, mert hirtelen pont nem tudtam, már kinek is ecseteljem reménytelen helyzetem, amiben még benne sem volt. Éppen szólni akartam neki, hogy már előre mentsem meg, mert ha elveszek, akkor nem akarok örökre elveszve lenni, mert hiányozni fog Nyuci-chan, és mindenki, és akkor se a Taichout, se kedves Hanát nem fogom tudni megmenteni, és hatalmas galiba lesz, meg sírás, és jaaaj. T~T
Elgyötört sóhajjal, remegő szájjal és könnyes szemekkel fordultam egyetlen reménységem irányába, hogy ha már ő a hadnagy, hát ő majd tudni fogja, mit is kell tenni, és mivel a lovas kocsi elindult, másképp nem is igen tudtunk ellenni, mint szépen, csendesen utána menni. Én azért, őszintén megvallom, féltem is egy kicsit, meg hát, elég fura volt a hely, és már az sem lepett volna meg, ha a hintóból egyszer csak kihajol Szamár, és akkor én még meg is szerettem volna, mert annyira cukiiiii volt, hogy nagyon. *.* Sőt, mivel én hallottam is, hogy valaki beszélt, így már egészen kezdtem biztos lenni benne, hogy egy cuki beszélő csacsi kuporog odabenn, és csak arra vár, hogy ott legyen már, és kivágódhasson a hintóból. ^o^
Hirtelen már nem is volt olyan fontos, hogy Keo-báró-sama nem volt meg, mert Szamár annyira, hogy nagyon, és szó sem volt rá. Very Happy Nagyon látni akartam, ahogy kipattan kicsi patás lábaival a kocsiból, és bevigyorog egy csillámlós mosolyt, aztán meg csak puccosan pakolja a popóját jobbra-balra. Én úúúgy elkapnám, és széééjjel szeretném, meg ami jobb is lenne, hogy Mézit is előkerestetném vele, ismertessen meg Süttyővel, mert nekem személyesen is találkoznom kell vele, ha már Nobu-channal megépítettük őt, és hát sajnos el is sirattuk, mert olyan balesetet szenvedett még minden előtt, hogy hatalmas nagyot. ~o~
Végül aztán semmilyen galibába sem keveredtünk, míg én azon ábrándoztam, milyen is lesz megismerni Süttyőt, és utazni a vállán, meg szétnézni a hatalmas, óriási terepen, megnézni a még óriásibb palotát, ami így közelről csak még nagyobb volt, mint amilyennek a szakadék túlsó feléről tűnt, és hát igazából kicsit meg is ijedtem tőle. Annyira, hogy azt figyeltem, nehogy véletlen rám boruljon, és addig-addig néztem rá kitekeredett felsőtesttel, meg össze-vissza jojózó szemekkel a nagy magassága miatt, hogy teljesen, minden lendületemmel együtt, amim csak volt, meg nem is, jól elgázoltam valamit, ami puha volt. Hát menten oda is kuksiztam, hátha sikerült pont Szamárba botlanom, és már emeltem is a kezeimet, hogy majd én megölelgetem a csacsi fejét, mikor is megláttam, hogy pont eltévesztettem a házszámot. O_____o
Hátra is ugrottam, meg majdnem el is estem, de sikerült megtartanom az egyensúlyomat, csak mégis megijedtem a fiútól, bár lehet, nem is annyira fiú volt, hanem már idősebb. Kicsit olyan Kalaposnak is néztem, de csak mert szép nagy kalapja volt, lila színnel, de meg is ijedtem tőle. Egészen olyan volt, mint Lucius a varázslós meséből, ami könyvben is van, csak a filmet is meglestem kicsit, de nem nagyon, mert ijesztő volt. o.O Még sétapálcája is volt a fiúnak, és pont olyan volt, mint a Lucius, már csak az kellett volna, hogy előrántsa a pálcáját, de e helyett, csak pantomimezett egyet. Vagyis hát, nem beszélt velünk és ez is teljesen Luciusos volt, csak a kalap nem illett a képbe, de nem akartam megkérdezni, nehogy varangyos békává varázsoljon. Surprised Nem akartam brekegő nyálkaként leélni az életemet, és egyébként is féltem a békáktól. T~T
Mielőtt még utána mehettem volna legnagyobb bűvészmágus Luciusnak, két kis harcost láttam baktatni a messzi délibábos homokhegyoldalon, vagyis, igazából nem voltunk semmiféle sivatagi vakvilágban, csak már én hittem azt, hogy teljesen hallucinálok, mert annyira nem lehetett elhinni, hogy nagy zuhanás-sikítás, és paff után még mindig itt csoszognak, és… ééés… TTTT.TTTT Olyan boldog voltam, teljesen majdnem fejtetőre is álltam, hogy mi is történt, hogy is, de aztán mikor már rájöttem, hogy hát nem csak elájultam, vagy Lucius gonosz kínzó varázslatozott rajtam, akkor aztán úgy megindultam, mint akit puskából lőttek ki, és lendülettel terítettem le Mitsu taichout és Hana-chant, is ha véletlen maradt volna ép csontjuk, azt úgy gyorsan megrongáljam, annyira megörültem nekik. Olyan boldogságos volt, hogy rettentően nagyon is, és nincs is rá szó, hogy mennyire, de annyira le akarom írni, csak sehogy sem tudok kifejezni érthetően, mikor húsz méterrel a föld felett lebegtem, és kicsi angyalkák daloltak hősi himnuszt, bár nem nekem, de nem az volt a lényeg, hanem, hogy megvannak, és mind itt vannak, és dzsííííí! \(o*u*o)/
- De hogy, meg hogy, és… hogy? Surprised – kérdezősködtem, hogy megtudjam, mi is történt, meg mit csinálnak itt, mikor éppen indulni akartam a hősmegmentő nyusziakció keretében búvárruhát kunyerálva Varázsló úrtól izééére, hogy nem is tudom, miről is voltam szó. O-o – Én akartam, hogy megmentselek, vagyis menni akartam, de szörnyűűű volt, nagyonnagyon-anygooooon! T.T Taichou-chan is csak zuhant, és utána Hana-chan, vagy fordítva, vagy nagyon nem tudom, mert annyira megijedtem… T~T Bocsánat-bocsánat-bocsánat! – pityeregtem, miközben sűrűn hajlongtam, térden csúsztam, és borzalmasan szörnyülködtem.

Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te33500/45000Csodák Palotája 29y5sib  (33500/45000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzer. Ápr. 11, 2012 6:10 am

Én túrtam fúrtam, alagutat meg Közép-Európának négyes metrót ástam. Csináltam én minden ki fia körül metélését! Könyökig turkáltam a turkálni valóban, elő varázsoljak még némi repkedő tündér bündér bögyörőnek való lomot, de a zsákos hermelin bűzmirigyére! Nem kirágta zsebem a kisegér! Nem volt benne egy megveszekedett gomb sem! Ilyenkor azért értékelném a leárazást, ha le tudnék egyet egyet tépni a fekete ruháról. Bedobhatnám mekkora csóró vagyok. Így meg ecsém, annyira aljzatra voltam égve, még műanyag gombra se futotta. Tiszta ciki! A kis manónknak meg pech! Picike aranymoszatkánknak nem tudtam semmi értelmes bigyuszt kicsengetni. Nem, azért, ha nagyon kenném az ötletes házi asszony szerepkört, most fognám a tünci képikéjét, rálötybölnék egy kis alkoholt, begyújtanám és nesztek gyerekek, szárnyaló fáklya! Persze, nem! Nem szabad! Nem vagyok tündér meg ember és élőlény kínzó! Általában, tényleg nem vagyok. A kis fifikás kísérőnk, viszont kóstolgatta a jó fej küszöbömet. Szemtelenkedik itten némi ingyen közvilágításért cserébe. Én is sztrájkolhatnék sake-ért, mert önkívületi állapotban estem le ide és még annál is áldozatibb bárányként tévelyedtem ebben a barlang rendszerben. Nem vagyok én buckalakó, barna medve, tűzokádó sárkány, mély vermekben éljek éldegéljek. Fényt! Természetes fényt a népnek! Fotoszintetizáló zöld fikusz vagyok! Szükségem van a napenergiára vagy szottyadt, vén banya leszek. Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék! Remek ez a mondóka és tartanám is. Szeretnék még néhány szép szál görög oszlopot sakkban tartani vele. Szóval, eresszenek kifelé! Nem mindjárt, nem holnap, MOST!
-Fantasztik ötlet, Mitsusito béjbe! Ha együtt eszi tökre diannás cukorka! Le se sittelhetnek kiskorú züllesztéséért!-
Kacsintok rá szuperszágos kapitányomra, micsoda nagyszerű és egyszerűen ésszerű ötlettel állt elő. Mármint, én jöttem fel vele a bányából, de a lényeg érthető. A szárnyaló betéten múlik, ha kiegyenesíti a kanyarokat és felkenődik mindenféle fűre, fára, rézangyalára! Mi megtettük, amit kér. Kipakoltuk neki csonkára a kincseinket. Koppanhatott szegényke. Na, de csóringer halálistenek vagyunk, nem mercivel és bundával repesztő csilliárdos mamókák. El bírnám fogadni azt a szörnyűséges életet, nem azért, hogy most nagyon kötöszködjek. Több tőkét igazán megengedhetne nekünk a fémes bácsesz bödöne. Vagy eladhatnánk pár réz edényét. Ráírnánk ő készítette, tutkóra nagyobbat kaszálhatnánk vele. Erre még visszatérünk. Érzem ám a lehetőségeket és a Nőegyletnek ő is ellensége. Nem kivételezünk a főkapitány főkapitányi címével, ami alapjaiban véve, eléggé beszaratós pozíció, de mi kőkemény páncélos szűz leányok vagyunk. Nem félünk semmitől! Kivéve, amitől igen, abba meg ne pitiszkáljunk benne. Lépjünk arra a témára, lebegő manóka hón alatt szerzeményeivel lódult előre. Ment, de nagyon ment. Ő biztos tudta hova én meg nem voltam bátorságos sötétben látó szirén, hátra maradjak csontváznak. Vettem az iszkoló cipőt és Mitsusito felettesien óvó karjaiba csimpaszkodva battyogtam kijárat felé. Bizony ám! Kipenderítettük az exit pálcika emberrel jelölt ajtaját! Sikerült kijutnunk!
-EZ AZ! ANYAFÖLD! Végre! Imádlak! Szeretlek élet! Szeretlek Mitsusito! Szeretlek…öhehöm…világbéke!- Térdre borulva csókolgattam be a drága és borzasztó ízű földet, amitől hevesen törölgettem megkínzott nyelvemet ruhám ujjába. Ez nem esett jól. Hogy bírják a bocik?!-Mitsu-Mitsu-Mitsu! NÉÉÉZD! Ottan-ottan, micsoda szépségek zabbantják a füvet!-
Támadtam le szerencsétlen pár másodpercre elfeledett kíséretem, hogy karját rángatva bökdöshessek a lovakra. Két szépséges coci legelészett nem messze. Eszem meg, persze nem szó szerint őket, annyira csudimudisan szépek voltak, csillámló szemekkel hánytam szivárványt a rét közepére. Legalább hibátlanul meg volt a gyerek rajzos képi világ. Oda se neki! Ennél sokkalta fontosabb harci feladat volt, becserkészhessem a két gyönyörűséget. Nekem kellettek! Taknyom-nyálam korinthoszi oszlop díszbe állt, annyira rájuk akartam támadni és nyeregbe huppanni, aztán meg jihá! Már mióta akarok lovon, ti perverz kis olvasók lovagolni, hogy az valami hihetetlen. Húzta a boci, boci tarka a hentes száját! Fogtam a gyors lövetű shunpo-mat és végiggyalulva a réten, szaltóztam harci kiáltással az egyik csacsi hátára. Már, ha nem állt volna arrébb. Kis rafinált fülemüle! Tudta ám, hogy jövök! Nem vész, azért se hagytam magam. Felszívva tüdőmet kanalaztam összes spárgában jajveszékelő virgácsaimat és lendültem neki újból. Kézen állásból löktem fel tini lányokat megszégyenítően karcsú testem leendő hűséges társam nem létező nyergébe.
-Micsoda csődör az annya, lazannya! Nem adom a sötét bikámat!-
Öleltem be sztrájkoló aktivistaként kicsikém nyakát. Ő már az enyém és semmiféle Végzet hegye nem veszi el tőlem! Kivéve, ha rám vicsorog Szauron. Akkor, azért fontolóra venném az alku szó gyakorlati bevethetőségét. Na, de vágta! Mert mi aztán vágtattunk és vágtattunk, ti meg olyan fejeket vágtatok, sírva röhögtem a késő esti nasim felett. Szóval, szeltük a végtelen mezőket. Azt nem tudom merre, vagyis egy idő után feltűnt a sokszori vélemény cserén átesett kastély felé menetelünk. Ezen csodálatosan elhúztam számat. Ki akarna oda menni azok után meg akartak ölni, barlangászkodnom kellett és pozitívumként cukker táltos hátán ügetek. Na jó! Ez az utóbbi, azért bejött. Nem gyengén szőke hercegnőnek éreztem magam a fekete mustung-on. Végén, bejön a luxus érzés! Kár, hogy elfogyott az út. Lepaterolt az ingyen taxink és érezhettem az „o” nevezetű láb fájdalmas előnyeit. Már kezdem érteni, miért járnak furán a vadnyugati hősök…
-Szintén, peckes!- Toltam be a haver mellkas ütögetést. Kicsit eltartott a leesési fázis négylábúval haverkodok. Miután agyra esett a szöveg környezet, állat padlóba mélyesztve sápadoztam a délutáni napsütésben. -Mit szívtam?! Ez a ló, most beszélt, vagy megártott a réti zsálya virágzása és totál beképzeltem?-
Bandzsítottam össze-vissza, vajon még mit képzelhetek magam köré-fölé-mögé. Vagy túl sok mindent, vagy semmit, de azt nagyon hatásosan. Michi nevezetű bomba robbanás csapódott előre megjelöletlenül duónkra és hiába a szumós bekészülés, nagy levegő vétel, vagy elszánt földbe gyökereztetés. Kidöntöttek, mint tavaszi fűzfát a kései árvíz! Lapos halként kapálózhattam támadónk súlya alatt, aki nem volt nehéz, csak elsöprően megnyerő. Alig bírtam felkászálódni alóla.
-Mindegy a sorrend! Kaszáska beparázott a Nőegylettől, igaz Mitsusito? Még ő se mer velünk ujjat húzni!- Kell egy kis propaganda szöveg. Pletykálják, csak az újoncoknak micsoda halhatatlan szervezet vagyunk. MUHAHA!-Na, ki vele, Michi! Hol az a felkoncolni való szőke troll?!!-
Radaroztam körbe szemeim elé helyezett tenyérrel. Ide, azzal a köpcös suttyóval! Majd én megmutatom neki, kivel szórakozzon dominó lökdösődést! Akkora keresztapát gyártok belőle, megköszöni a maffia. Csak, hogy az a déli veteményes kis kert nem akaródzott elő merészkedni, hiába fújtattam, toporogtam, kutattam. Felszívódott! A gyáva féreg! Azt hiszi ennyivel megmenekült? Háh, álmodik a nyomor! Megtalálom és kitaposom a nemesebbik felét a fülcimpáján keresztül! Az már tuti nem hagyom ennyiben, se annyiban, csak felfüggesztve. Például, mostantól valameddig. Sokkal izgibb látvány volt az a kalapos szőke gyönyör, aki idő közben merészkedett elő.
-HÍDBA MEGYEK! Szőke herceg tök hintóban!- Böktem rá totálisan fatálisan kiakadva. Szerény leány vagyok, nem szemérmes. Alap diszkréten végig morzésztam az előkelő paramétereit és elégedetten hümmentve fordítottam oldalra fejem. –Nem rossz, nem rossz! Hello, srác!- Intettem oda széles vigyorral. Gondoltam megküldöm egy füttyentéssel összekötött nyelvlógatással, de azért szoruljon már belém némi nemes vér. Beértem a csábosan elhintett szövegelés folytatásával.
-Elnézést a zagyva zavarkodásért! Tudna nekünk segíteni, hova kerültünk és Önben kit tisztelhetek tiszteletlenül csöpögő nyállal?-
Vissza az elejére Go down
Hitoshi Retasu
8. Osztag
8. Osztag
Hitoshi Retasu

Férfi
Hozzászólások száma : 66
Registration date : 2009. Nov. 18.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te5000/15000Csodák Palotája 29y5sib  (5000/15000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptySzomb. Ápr. 28, 2012 9:07 pm

Még mindig nem voltam képes feldolgozni azt a tényt, hogy az a balfék Takeo megölte az új tisztet és a kapitányt. Vagy legalábbis a mélybe taszította őket mert szerintem egy kapitány meg tudja magát védeni essen le bármilyen magasról is. Vagy legalábbis remélem, mert ha nem akkor nagyon nagy baj van. Kapitány nélkül nem ér semmit se az osztagunk és biztos, hogy nem kapunk még egy olyan jó kapitányt amilyen Mitsuko tájcsó volt. Na, de mindegy nekem most nem ezzel kell foglalkoznom hanem a küldetés sikerével.
Már éppen Takeohoz akartam fordulni és ondani akartam neki valamit amikor arra lettem figyelmes, hogy eltűnt. Hát mit ne mondjak ez egy elég gyáva húzás volt tőle. Nem elég, hogy valószínűleg megölte a kapitányunkat és az új, számomra ismeretlen tisztet cserbenhagyta a társait. Hát igen... ezen látszódik, hogy nem kapott normális nevelést. Na, majd ha itt végeztünk megkeresem és jól lehordom és ha kell akkor majd tőlem megkapja azt a nevelést amit a szüleitől nem kapott meg. ~Igen tőlem... nos, lehet, hogy ezt én se gondoltam komolyan...~ gondoltam majd észrevettem,h ogy a szekér ami elől elbújtunk megáll előttünk és egy szelíd férfi hang szólal meg belőle, hogy kövessük. Nem tudom, hogy hogyan vett észre minket hiszen szerintem elég jól elbújtunk, de mindegy most nem az a lényeg. Lehet, hogy ha követjük akkor út közben betekintést nyerhetünk a szakadékba ami elnyelte a kapitányékat.
Gondolkozás nélkül előjöttem rejtekemből és a szekér után iramodtam miután láttam, hogy Michiyo-chan is követte. Természetesen ahogy haladtunk előre a kezemet nem vettem le kardom markolatáról, míg a a tekintetem a terepet pásztázta. Elég lassan haladtunk, de végül megérkeztünk a palotához amit még a túloldalról láttunk. A szemeim tágra nyíltak a szám pedig tátva maradt ugyanis sokkal nagyobbnak látszódott ilyen közelről sőt még sokkal szebb is volt. A a kocsiból egy szőke hapsi szált ki és még mielőtt kérdezhettem volna tőle bármit is pálcájával intett, hogy kövessük. Kicsit furcsálltam, hogy be se mutatkozik, de nem nagyon érdekelt, mert miközben követtem két ismerős alakot vettem észre felénk közeledni. Amikor elég közel értek hozzánk rájöttem, hogy az elhunytnak hitt társaink azok. Annyira megörültem nekik, hogy széles mosolyra húzódott a szám.
- Reménykedtem benne, hogy még éltek. Hiszen egy kapitánynak nem okozhat gondot egy szakadék. - mondtam miközben jobb kezem még mindig kardom markolatán pihentettem és haladtam befelé abba a bazi nagy épületbe és azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen velünk ez a idegen hiszen azt se tudja, hogy kik vagy mik vagyunk. Kicsit nyugtalanított ez a dolog, de ahogy néztem egyenlőre csak engem, na mindegy majd kiderül, hogy mit is akar tőlünk pontosan.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
http://hellhousefrpg.forumotion.net
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
Ninomiya Mitsuko

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 33
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te25000/30000Csodák Palotája 29y5sib  (25000/30000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyCsüt. Júl. 12, 2012 5:23 am

Sokat, nagyon sokat, de nagyon nagyon sokat filóztam azon, hogy talán érdemes lenne-e lepasszolni azt a fincsi cukorkát, amit még néhány napra vágtam zsebre, de természetesen arra jutottam, hogy odaadom tündérkének, mert hát szeretnénk innen minél hamarabb kikeveredni. Fájdalmasan sötét van, és fájdalmasan félek a sötétben. Na jó, nem, de akkor is ijesztő egy ekkora helyen, ilyen sötétben lenni. Ki tudja, mi ugrik ránk a legközelebbi sarokból, ha egyáltalán létezik errefelé ilyesmi.
- Nem is gyerek ._. – bökök a mellei irányába, ami látványosan majdhogynem meghaladja az enyémeket. Na jó, akkorák azért nem, de a méretéhez képest nagyok. ._. Vagy csak én látok már hülyeségeket a sötétség miatt? O.o Lehet a megvilágítás teszi. Az mindig is olyan csalóka volt. Surprised
Éééééés zseni vagyok, ehhez kétség sem fér. Most már képes vagyok lefizetni egy mini embert is, aki pillangó szárnyakon repked egy sötét és ijesztő barlangban. Cool A lényeg, hogy nagy sebesen robogva sikerült kirobbannunk a barlangból egy tisztásra, vagy rétre, vagy nemistudom, hogy mire. Mondjuk nem nagyon érdekel a neve, csak az a lényeg, hogy világos van, jó illat, és van egy csomó pillangó, meg virág, meg minden.
Kicsit ijedten pillantom meg a két… szép… lovat. Sose jöttem ki jól velük, mindig sikerült ledobniuk, vagy valami. Nem áll szándékom rajtuk lovagolni, még csak véletlenül se. Inkább mennék haza, és áztatnám magam a bazinagy kádamban, néhány finom eper, és pár szifonnyi tejszínhab társaságában.
- Nem, nem, nem és nem!!! T.T Én ugyan fel nem szállok erre az izére! - siránkozok egy sort, miközben Hana-channal robogunk a négylábú jószágok felé. Ráadásul nincs is rajtuk még csak nyereg se, nem hogy kengyel, vagy valami. Legalább lenne valami jóképű úriember, aki vezető száron kísér minket, de semmi. Fel fogja törni a popsimat a paci T.T Nem akarooooom! T.T
Nagy nehezen sikerül felkecmeregnem a ló hátára, óriási kínszenvedések közepette. Persze először sikerült háttal felülnöm, és a farkával jó alaposan pofán vágott… Tuti még két hét múlva is a szaros szőrét fogom a számból kivakarni. Undi~ T.T Na meg persze a gerince nyomja a valagamat. Neutral Mi lesz így a csinos, és formás popsimmal? Feltöri ez a hülye gebe! Surprised
Na, de még fel se szállok normálisan, máris robogunk előre, én meg visítva kapaszkodok a paci nyakába, természetesen csukott szemmel, attól rettegve, hogy mikor hagy el. De természetesen addig még csak véletlenül se pottyanok le, amíg meg nem érkezünk, és le nem parkol a barnaság. Természetesen, mint valami idióta dőlök le oldalra…. Már miért is ne. >.>
Nagy nehezen fel is kecmergek a földről, és leporolom ruhámat. Nem sok hiányzott, hogy belezúgjak a lókakiba, de szerencsére sikerült megúsznom egy szagos földre érkezést. Surprised
Boldogan próbáltam megállni a két lábamon, de éreztem, hogy fáj a hátsóm. Kiegyenesedni még nem tudtam egy ideig, úgy éreztem magam, mint valami vén nagymami, aki legalább 80 éves, és lumbágóval küszköd. De persze nekem kicsit lentebb fájt. Tuti véresre törte ez a hülye kanca, vagy tudomisén, hogy milyen nemű. Őszintén szólva, nem is érdekel. >.> Fúj! >.>
Akkor meg persze majd leesik az állam, mikor meghallom, hogy a ló megszólal.
- Ez az izé, beszélni is tud? °O°”””” – esik le az állam, és már kb a padlót súrolja, mikor megpillantom a többieket. Amilyen sebesen csak tudok – ami hát nem valami gyors – rohanok oda, hogy megölelgessem Re-chant, és Michi-chant. Annyira örülök, hogy végre láthatom őket!!! ToT
- Tökmindegy, Michi-chan, csak az a lényeg, hogy megtaláltuk egymást!!! – nyomorgatom még mindig szerencsétlen tisztecskémet, mintha azt hittem volna, hogy soha többet nem látom – Igen, hol van Keo-kun?! Had nyomjam le a torkán az ökömet! Bár Kobaa-chan nem fog neki örülni, de nagyon nem, de nem érdekel! Most nekem kell igazat adnia, és kész! >< – magyarázom nagy beleéléssel lengetve öklömet. Mi az már, hogy csak úgy lelök a szakadékba, puszta mókából? Még a 46-ok tanácsa elé is állíthatnám, emberölési kísérlet miatt. Fúúú hogy ezért mit fog kapni, ha hazaérek! ><
Vissza az elejére Go down
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyVas. Júl. 29, 2012 4:22 am

Csapatotok immár majdnem teljes, hiszen eltűntnek hitt társaitok, Hana és Mitsuko visszakerültek hozzátok. Tasu úgy döntött, nem kockáztat, így nem követte az ismeretlen, jóképű idegent, és inkább hazaindult.
A palotába egy igen díszes, virágok és indák által díszített óriási kapu vezet, melyen egy aprócska, ugyancsak díszes ajtócskát fedezhettek fel. A magasabbak kénytelenek kicsit meggörnyedni, hogy bejuthassanak a csodás épület belsejébe, azonban az alacsonyabbak minden gond nélkül átslisszolhatnak a küszöb felett.
Belépésetekkor, valami furcsa érzés futhat végig rajtatok, egyeseket talán még a hideg is kiráz, s csak később jöttök rá, hogy ez valamiféle kötés lehet, mellyel megfogják lélekenergiátokat, és így az használhatatlanná válik. A palota falai közt csupán normális emberként léteztek, semmiféle különleges erőt nem tudtok alkalmazni, mely segítségetekre lehet a küldetés során. Ha kidout próbálnátok alkalmazni, semmi se történik, akár csak akkor, ha próbálnátok aktiválni zanpakutouitokat.
A gondosan ápolt kertből, egy ugyancsak szépen elrendezett és megkomponált előcsarnokba léphettek, ahol máris szemetek elé tárul a megannyi, furcsán elhelyezett lépcső. Némelyik fejjel lefelé halad, azonban van, mely 180°-ban elforgatva helyezkedik el, majdhogynem a levegőben lógva.
Háromféle lépcső közül választhattok, azonban semmi támpontot nem kaptok, csupán a szerencséteken múlik, hogy melyik is visz el titeket a néhány méterrel felettetek elhelyezkedő ajtóig.
- Üdvözöllek benneteket szerény lakhelyemen – emeli meg díszes kalapját üdvözlésként. – Belépésetekkel elfogadtátok a palota játékszabályait, így ti is részeseivé váltatok a csodálatos mókának, aminek szívem roppantmód örül. Arra kérlek benneteket, ne tegyetek kárt semmiben, hiszen rengeteg pótolhatatlan érték található e falak között. Kívánom, hogy érezzétek jól magatokat.
Még mielőtt bárki, bármit is kérdezhetne, egy halk pukkanással, és némi lilás füsttel eltűnik szemetek elől. Ha kicsit közelebb léptek a lépcsőkhöz, egy aprócska sziklatábla bújik elő a földből, melyen díszes írással szerepel a következő:

Ha elindulsz e lépcsők valamelyikén, talán sose látod újra a kinti világ kék egét, így fontold meg vándor, vagy-e olyan bátor, hogy megkísérled a lehetetlent. Azonban ha elbuksz, itt ragad lelked e falak között, egy elveszettnek hitt kép mögött.


A szöveg utolsó mondata egyelőre még homályosnak tűnhet nektek, azonban ne aggódjatok, később világossá válik, mit is akarhattak ezzel mondani. Most azonban el kell döntenetek, hogy merre szeretnétek indulni.
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Csodák Palotája Cl0te33500/45000Csodák Palotája 29y5sib  (33500/45000)

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyVas. Aug. 19, 2012 5:03 am

Nyári szellőben lengedező bambusz levélként markolásztam Michi chan kimono-jának vállát, vagy válla kimono-ját. Dehogy érdekeltek a részletek, amikor álmaim lovagja libbent elő a tök hintójából, ami eleve gyanakvásra adhatott volna okot, valami nem stimmel az uborka szezon lecsengése után keletkező piac pangásával. Hamupipőke történet nemcserés megfordítása már előre vetítette problémák merülhetnek fel és komoly átverés áldozatává válva szenvelgek varázslattal megszállt ebihalként a csodával teli ábrándozás habzó medencéjében, de ha ennyire szőke volt és magas, bár nem kosaras, ki lett volna képes a részletekkel foglalkozni?! Örültem nem dőlt szökőkútként füves gyepre orrom véres tartalma, ezzel végelgyengüléses halálba kergetni, épp a Kaszást pár perce kicselező mázli faktorom! A kétes, na meg mindenképp véges eredmény nem emelhetett elém szöges dróttal kerített börtön érzetet, ne csordogáljon némi nyállal vegyes vörös csík államra. Annyira, de annyira, hogy nagyon ez a pasi és annyira, de annyira, hogy nagyon kellett folyadékban bugyogó kis picsaként szobroznom előtte, amire már nincsenek alkohol mentes pillanatokban megfogalmazott elméletek.
-Micchan! Mond, hogy nem álmodom és jövendőbeli fehér lovát elhagyó, csak most kosaras szerkóját otthon felejtő, korinthosz-i oszlopom riszálja el szemérmetlenül tökéletes hátsóját, gyenge női szemem világa előtt!-
Rángattam meg sokkot kapott hisztérikaként szegény szerencsétlen és ártatlan tiszt társam, hiszen eszméletlen, hihetetlen, na meg teljesen bekészítően szédítő volt a helyzet. Muszáj volt ötvenmilliószor megerősített választ bezsebelnem biztosan, de atom biztosan nem hatott rám fordított napot teremtő szerként a sake kontra tavaszi napszúrás egyezményesen közös erőbedobással irányba vételezett kommandós különítménye. A szuflé álá lélek csírásan szólva magjának kirángatása közepette, igen érzékenyen ütötte meg kristálynál is tisztábban halló füleim járatát háttérben meglapuló férfi elem, jócskán felháborodásra okot adó megjegyzése. Ezt az alávaló gaz sajtfaló mondatot nem hagyhattam az enyészetté válva megtorlás fővesztéssel járó bűne nélkül elpárologni! Felszívva női büszkeségem és Mitsusito becses nevét védelmező egyleti jogaimat, gyűrtem fel a kimono ujját, minél kevesebb zavaró tényezővel rendelkezve rohamozhassam le szemtelen ifjoncunk. Dühödt bikaként fújtatva forgattam meg karjaimat Popey barátom hathatós jobb horogjára felkészülve csaphassak le szumó birkózók terpesztéses járásával megspékelt, külső szemmel, nyakamat rá szarógalambnak ható totyogással, aminek végtelen szövegelésre nyúló végeredményeként, kioszthattam egy elementális erejű és minden anyák nevében mondhatom, nevelő célzatú, fejtetőre érkező koppintásom.
-Ej, te ebadta kölyke! Figyelhetnél a kukótojásos hátsódra miket mersz beszélni érett és sok veszélyes helyzetet átvészelt NŐK társaságában! Rajtad tartom a szemem, Recchan!-
Ropogtattam meg ujjaimat pokoli aurába burkolózó házisárkányként. Még csodálatosan sötét hajszálaim is szélrózsa minden irányába lebegve hirdették a Pokol eljövetelét. Újabb kísérletet tenne a sokkal magasztosabb és nemesebb célokért küzdő női nem sértegetésére két napi sake adagomat öntöm csatornába nem fogom vissza az öklömet és Kleopátra után, vagy előtt, vagy között, lényegtelen kérdés, mesteri ívben repül negyedik osztag berkeibe pisis ágyneműt csutakolni! Na, de görgedezzünk tovább a kőkemény szigor osztásán, mert álompasi messzi vizekre kezdett lavírozni, amit nem hagyhattam, mert egy felé tartunk és nézni mindent lehet. Tapírkodó zaklatásra úgy se vetemednék, viszont azt mondom, hogy mondom azt szabad, erdei bokaficamos nimfaként utána libeghessek az épületbe.
A könnyed hullámzással egybe kötött bebukdácsolásom után, elvégre tök logikusan happogok minek pakolnak küszöböt és mennyezetet ilyen közel egymáshoz, szóval ezeregy százalékosan lerúgtam, majd fejeltem az ajtón álló berendezést, mire késő bánatként rádöbbentem a turpisságos lódításra! Szempillantás alatt bedöglöttek a lélekenergia érzékelő detektoraim és az erőmet jelző súly se játszott potyautast vállaimon. Könnyebb voltam, aminek kicsattanó boldogsággal örömködnék, ha fogyókúrás receptről lenne szó, azonban ennek köze se volt a helyes táplálkozáshoz. Galád módon elcsaklizták az erőmet, hiszen vagyok annyira menőségesen járatos, de senki se jöjjön azzal, vén, pusztán tapasztalt róka, igazán kevéske reiatsu-t tudjak áramoltatni tenyerembe, ezzel ellenőrizve minden szekér megfelelő irányzékban görgedezik. Az eredmény egy sikító frászt generáló nem lett! Hiába vörösödött arcom a mélyről ható erőlködéstől, még csak odalent se távoztak gázok, nem, hogy elő bírtam volna varázsolni egy kis energiát.
-Tudtam valami ifa kamionnal elcsapott kóbor kutya szőreként sántít! Nincs az a párhuzamos univerzum, ahol ne lenne átverés egy ilyen helyes muksóval fémjelzett kastély! A csudiba!-
Csettintettem ingerülten, megint nem jött be a szépségesen gyerek könyvekből lenyúlt, boldogan éltek, míg meg nem haltak záradék. Ezután tűntető sztrájkot hirdetve fogadtam meg nem foglalkozom vele, feltűnően és kizárólag előre haladok a díszes kerten át vezető csarokba, ami telis tele volt bizarr lépcsőkkel. Fejemet vakarásztam még is milyen ittas kakadunak néz minket a tulajdonos, ezeken a kacifántosan gravitációnak bemutató kaptatókon át tudjuk hámozni magunkat. Rajtam nem fog múlni a siker már zsebben! Némi alkohollal felfűtött kortyot követően a feje tetejére állított piramist is megmászom! Estem is a témának, minél hamarabb segítőkész állapotba kerülhessek. Ittam néhány kupicával a ház tulajdonosára, építészére, kicsiny társaságunkra, egyletünk felvirágoztatására, meg ehhez hasonló hétköznapian egyszer egy témákra. Azért túlzásba nem estem, hát mi lenne velem a későbbiek során. Hagytam néhány cseppet ínségesebb időkre, meg jött lelkem kegyetlenül elraboló szőke égimeszelő legényem, akiről megfogadtam tudomást se veszek, de négy dimeziós élményben már nem sandíhattam el. Attól a sok girbe gurbás lépcsőtől, végén jojóztatós forgolódást kapva terülnék ki habzó szájjal.
-SZÍVTELEN…azért imponálóan kúlosan elpárolgó…DISZNÓ!-Tört darabokra szívem pillanat töredéke alatt. Még arra se hagyott időt drámai szenvedéssel emelhessem felé viszonzatlan szerelemtől meggyötört karjaimat és borulhassak térdre teljes megsemmisülésem jeleként.-És még kérdezik mi bajom a férfiakkal!-
Rúgtam bele csak úgy mellékesen az egyik lépcsőbe, hátha kedve támadna összedőlni, vagy láncreakcióként beindulva, szívemet újra melegséggel feltöltve, összes tákolmányt romhalmazzá varázsolni. Mit mondhatnék, majd nem öngólt adva magamnak rogytam össze. Friss tavaszi szellőként libbent ki hajszálaim közül cseppnyi erőm sincs és kőkemény ütéseim nem érnek többet egy felajzott pincsi nadrág szaggatásánál. A kemény fával történő koccanástól, olyan szinten belehasított sípcsontomba a fájdalom, hagymás vagdalás könnyezésével vetekedő jajveszékeléssel terültem ki földanyán. Kivehetetlen átok mormolásom szórása alatt, felvéve a detektív svájci sapkát lépdeltem a szikla táblához. Képzeletbeli szemüvegem igazgatva vágtam mérhetetlenül komoly arcot. Kukkot nem értettem, ebből a felsorolásból, abból az igen fontos szempontból, hogyan lenne hasznunkra a kijutásban.
-Lássuk, lássuk miből élünk! Lépcsők, mászás, eltévedés, portré készítés és…nem azért túlságosan kötögetős kedvemben lennék, de ennek, most úgy totál lényegtelen elemként van valami haloványan derengő segítő szándéka, vagy a hasunkra csapunk, aztán megindulunk az orrunk szimatolta égtáj felé?-
Vissza az elejére Go down
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 33
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája EmptyKedd Aug. 06, 2013 3:39 am

Yo!

A saját és a játékosok inaktivitása miatt, úgy gondolom, hogy lezárhatjuk a játékot. Volt elég idő mindenkinek, hogy írjon, egyedül Hana tette meg, hogy írt, ráadásul mindenkinek rágni is kellett a fülét, amíg viszonylag folyamatosan haladtunk.

Mivel már lényegében belekezdtünk a 4. körbe, és az maradt félbe, kaptok jutalmat is.

Ninomiya Mitsuko - jutalma 1000 ryou
Kitetsu Raidon - Mivel lényegében csak egy körben vett részt, így nem kap jutalmat.
Hayakawa Tasumi -  Mivel lényegében csak egy körben vett részt, így nem kap jutalmat.
Mizushima Takeo - A két körben való részvételéért, valamint a minőségi potok megírásáért jutalma: 500 lp, illetve 500 ryou.
Hitoshi Retasu - jutalma 1000 ryou
Ayumu Michiyo - A szépen megírt postokért jutalma 500 lp, illetve 1000 ryou
Kuchiki Hana - Mivel lényegében te voltál az egyetlen, aki eljutott a 4. körig így jutalmad 1500 lp, valamint 2000 ryou.

Köszönöm, hogy részt vettetek a küldetésen, még ha nem is fejeztük be!
Vissza az elejére Go down
https://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




Csodák Palotája _
TémanyitásTárgy: Re: Csodák Palotája   Csodák Palotája Empty

Vissza az elejére Go down
 

Csodák Palotája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-