Pietro Mattiace
Arrancar
 
Hozzászólások száma : 13
Age : 24
Tartózkodási hely : lakásom
Registration date : 2012. Sep. 08.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Pietro Mattiace Szomb. Aug. 17, 2013 7:49 am | |
| - Spoiler:
Credits:
- Alapelgondolás, történet-írás, képességek: Pietro Mattice
- Történet, képesség javítások, ötletek: Kazuho Kira
Jelszó: ieo aiae
~ Adatlap
Név: Pietro Mattiace
Nem: Férfi
Kaszt: 87. Arrancar
Szül. ideje: 1290
Kor:
Emberként: 23 év
Lélekként: 700 év
~ Előtörténet
Prológus: Nemesből szegény
A szüleim gazdag nemesek voltak Rómához közel, saját birtokukon. Mivel elszigetelten éltek, és csak ritkán mentek látogatóba, avagy mentek hozzájuk látogatók, nem tartották magukat a nemesi formaságokhoz, családias légkörben éltek, habár látogatások alkalmával mindig felöltötték magukra a komoly nemes maskaráját, s én is ehhez illő nevelésben részesültem. Megtanítottak számolni, írni, olvasni és rajzolni, vagyis az általános műveltséget elég korán, hat évesen magaménak tudhattam, korán kezdtek tanítani. Ezek mellett a napi mozgás, tornagyakorlatok se maradhattak el. Egyszer télen bejelentették, hogy nyáron a spanyolországi Madridhoz közel, a város széléhez közel akarják kipihenni nemesi életük fáradalmait (noha el se tudtam képzelni, hogy ilyen létezik), és engem is magukkal szándékoznak vinni, tehát meg kell tanulnom a nyelvükön, méghozzá anyanyelvi szinten, mert nem különbözött a sajátomtól. Kis túlzással éjjel-nappal kellett tanulnom, hogy tudjak beszélni spanyolul, mire eljön a vakáció ideje. Ez némi üggyel-bajjal sikerült is, de az útra kaptam egy spanyol nyelven íródott növényhatározót, hogy azzal gyakoroljak, és így, mire leértünk a spanyol fővárosba, egész szép szókincset és –a hangos olvasással való gyakorlással, valamint a szeleimtől kapott javítgatással- elfogadható kiejtést tudtam magaménak.
Már csak egy néhány mérföldnyi út választott el az erre a célra vásárolt kúriától, amikor rajtunk ütöttek a banditák. A velünk utazó őrökkel rövid viadal után elbántak, mikor apám is kardot rántott. Fuss, Pietro, fuss! Kiáltozta olaszul, de nem kellett a biztatás. A város peremét nem hagytuk el olyan régen, és a banditák a zsákmánnyal törődtek, így bejutottam a házak közé. A ruhám egyszerű volt, nem nemeshez illő, így a menekülésnek, valamint annak, hogy néhányszor elestem, könnyebb dolga volt bekoszolni, valamint szétszaggatni néhány helyen. Az arcomat és ruhámat bedörzsöltem porral, és így a sikátor másik végén igazi koldusnak tűnjek, de a növényhatározót és a nyakláncomat nem dobtam el. És, egy szemfüles nőnek, valamint néhány válasznak köszönhetően bejutottam az árvák házába. Ekkor voltam kilenc éves.
Első Rész: Az árva
Az árvaház soha nem jelentett különösebb biztonságérzetet, és a családom helyére se tudtam igazán beilleszteni. Mindig rettegtem, hogy elveszik a határozón kívüli egyedüli tárgyat, amelyet szüleim nekem ajándékoztak: egy egyszerű nyaklánc, ami viszont nagyon sokat jelentett nekem. Mindig, amikor úgy éreztem, reménytelen a helyzetem, csak megmarkoltam, és új erőt öntött belém. Amikor bántottak, és éppen nagyon rosszul érintett a dolog, vagy akármilyen helyzetben. Négy éven át tudtam tűrni a körülményeket, a rosszindulatú nevelőkkel, a nevetséges fejadaggal és a rengeteg munkával együtt, de amikor el akarták tőlem venni vagyonomat, már besokalltam.
Esős nyári délután volt, így a házban kellett eltöltenünk az időnket. Estefelé kisütött a nap, így kimentünk játszani. Sok volt a csiga, és én véletlenül ráléptem egyre. A sok szétfolyt vér és összenyomott belsőség valamiért arra késztetett, hogy felnyissak egyet, és közelebbről megnézzem, mit is rejt a ház. Be is tettem egyet az egyik, még régebben szórakozásból formázott agyagedénybe, és egy apró kővel feltörtem a házat. A látványtól elkapott a hányinger, és öklendezni kezdtem, de amint lépteket hallottam, a csigát egy fűcsomó alá rejtettem, de az öklendezést nem hagytam abba. Oda is jött az árvaház egyik különösen „keménylegénye”, és se szó, se beszéd, letépte a nyakláncomat, s elsétált vele. Nem akartam nagy hűhót, ezért elhatároztam, hogy visszaszerzem, ami az enyém, és ennyivel nem fogja megúszni a kis mocsok. Így éjszaka, mikor a nevelők elbóbiskoltak, kiosontam a kertbe, és fellapoztam a határozót. Tisztán tudtam olvasni, mivel derült, holdfényes éjszaka volt. „Mérgező gyomnövények” Kerestem ki, és mindent átolvastam ezzel kapcsolatban. Leghatásosabbnak a csattanós maszlag bizonyult. Csak kép alapján, a holdfényre támaszkodva nehéz volt megtalálni, de úgy húsz-huszonöt magot végül is összegyűjtöttem, összetörtem őket, és a csiga megmaradt belsőségeivel összekevertem őket. Ezek után belopóztam, és óvatosan rácsöpögtettem a vagyonomat ellopni próbáló gyerek ajkára, aztán, reményeimet beteljesítve álmában lenyalta, s lenyelte. Miután az összes kotyvalékot a gyomrába nyelte, megvártam, amíg utolsó adag levegőit is magához veszi. Ezután ruháimmal, a határozómmal és a nyakláncommal karöltve kisurrantam a házból az egyik gondatlanul bezárt ablakon, mivel a kert magas kőkerítéssel volt körülvéve. Olyan messzire mentem, amennyire pirkadatig tudtam, ott aztán egy díszes ház tetején, - amire a sok faragott képet, formán és mintán tudtam felkapaszkodni- tértem nyugovóra.
Második Rész: Orgyilkosok szolgálatában
Arra ébredtem, hogy be vagyok zsákolva, és visznek valahova. Nem volt valami jó tájékozódó képességem, de az undorító szag, amit feltehetően emberi és állati dögök, valamint különféle ürülékek bocsátottak ki, feltételeztem, hogy egy mészárszéken, vagy egy csatornában vagyunk. Miután végre letettek és kiszabadítottak, rájöttem, az utóbbi tippem nyert. A teremben, ahova vezettek, halványan szűrődött be a fény, alkonyati, pirkadati, nappali vagy holdfény, nem igazán tudtam megállapítani, de ahhoz elég volt, hogy lássam, a fal mentén karókra voltak tűzve különböző emberi testrészek, vagy megcsonkított testek, alig bírtam ki, hogy ne hányjam el magam. Ekkor egy hang a sötétből megszólított, öblös, rekedt, mély hangon:
- Hogyan csináltad?
Azt nem is kérdezte, hogy mit, és jobb is, hiszen hirtelenjében nem tudtam volna mit felelni, lévén fogalmam se volt róla, miről van szó. Aztán megint meg kérdezte, most úgy fogalmazva, hogy tudjam is, miről van szó.
- Hogyan végeztél a gyermekkel? Fegyverek nyomát nem találtuk a testen, és kizártnak tartjuk, hogy ilyen eszközök nélkül, ilyen hatásosan tudna egy gyerek végezni egy másikkal. Mondd hát el!
El is beszéltem mindent töviről hegyire, és végig is hallgattak. Miután beszámolómmal végeztem, fél perces csönd következett. Aztán újra megszólalt az idősebb ember:
- Nos, az én nevem Manuel, és Madrid legnagyobb orgyilkos céhének feje vagyok. Mikor egyik emberem látta, hogy hatásosan kevertél ki és használtál egy mérget, nagyon kíváncsi lett, így utánad ment, és amikor látta, hogy elszenderültél, bezsákolt, és idehozott. Most pedig itt vagyunk. És most munkába állítunk, akár tetszik, akár nem, mert vagy ez történik, vagy megölünk, de nagy kár lenne egy ilyen érzékkel megáldott gyermekért. Szóval igen, muszáj velünk dolgoznod, méghozzá méreg- és ellenszerkeverőként. Szabad kezet kapsz az eszközök iránt is, bárhol nézelődhetsz, valamint a tulajdonaidat is megtarthatod, nem vettünk el tőled semmit. Jó munkát!
Ezzel már be is vezettek egy másik helyiségbe, ami viszont látszólag tiszta volt, meleg, száraz és bűztől mentes. Itt kezdtem el dolgozni, később megmutatták a feljáratokat, és így bele tudtam nézni a különböző szakkönyvekbe, határozókba, majd én magam is kísérleteztem sokat, és tíz év alatt tökéletesen elsajátítottam a méregkeverés művészetét. Ami azt illeti, talán túl tökéletesen.
Harmadik Rész: A tökéletesség átka
Tíz év gyakorlása, tanulása mindig meghozza gyümölcsét, ahogy esetemben is. Pontosan ki tudtam úgy keverni a mérgeket, húsz-harminc másodperc kilengéssel, hogy az időzített méreg a megfelelő időben fejtse ki hatását, bár ehhez az alanyt sokáig kellett tanulmányozni, hogy mennyit bírna el. Csapatunk pedig nagyon hatékonyan dolgozott, sokan is voltunk, ezért kétheti felderítés és pontos leírások után el tudtam készíteni a pontosan időzített mérget. Így is történt utolsó megbízatásom során, amikor egy bonyolult mérget kellett elkészítenem, ugyanis kevésnek is elégnek kellett lennie, valamint az alanynak a legkisebb mértékben se volt szabad megéreznie a méreg bejutását, és másfél óra után kellett hatnia. Ez igen bonyolult feladat volt, így a miért-et muszáj volt megkérdeznem. Azt a választ kaptam, hogy a megbízásunk egy magas rangú nemes megölésére szólt, a célszemély pedig éppen bált készült tartani. A kapu viszonylag kicsi volt, biztonsági okokból, és csak egy volt belőle, bár egy hintó még befért bőven. Három őr vigyázta, és csak hivatalos meghívóval engedtek be akárkit is. Ezek az őrök pedig, bár csak hárman voltak, állig fel voltak fegyverezve, és a legmagasabb szintű képzést kapták, hogy nagy létszámú zsoldossal is el tudjon bánni, amíg a többi katona megérkezik. Mivel a páncél áthatolhatatlan volt, ezért a páncél felvétele előtt kellett bejuttatni az áldozatok testébe a mérget. Mivel minden ilyen eseménykor egyóránként őrszemle van, és három óránként van őrcsere, ezért kell a másfél órás késleltetés. Ennyi választ kaptam, mielőtt az erre kijelölt gyilkos útjára indult, és bejuttatta a mérget az áldozatok testébe. De az akció vezetője ezúttal elszámította magát, ugyanis az őrszemlélő most fél órával később érkezett, pont, amikor hatni kezdett a méreg. Az őrök reszketni kezdtek, majd összeestek. A szemlélő azonnal felkiáltott:
- Orgyilkosok! Kopókat kiengedni, kapukat bezárni! Utánuk!
Egy orgyilkos menekült meg a kirendelt huszonötből, a vezető. Mivel magát nem akarta bajba sodorni, ezért rögtön a főnökhöz sietett, és azt mondta, hogy én vagyok mindenért a hibás. Manuel pedig, akármilyen jó is voltam, nagyon dühbe gurult, mivel a legjobbjai vesztek el azon az éjjelen. Mivel már messziről hallottam a kiáltozást, fogtam két kést, bekentem a maradék méreggel, és úgy vártam a gyilkosokat. Rám is rontottak: az alapképzésnél sosem kaptam többet, azt is csak azért, hogy magamat megvédhessem, ha rajtaütnek a tanyán. Ez is történt, ezért néhány orgyilkost sikerült késemmel megsebeznem, mielőtt én is megkaptam a halálos sérülést. Mielőtt szememre végleg ráborult volna a homály, megragadtam nyakláncomat, és még hallottam az öreg recsegős szavait:
- Így áruld el a céhet! És legyen ez intő példa mindnyájatoknak!
Negyedik Rész: A hollow
Kívülről még láttam és hallottam, hogy az öreg még ordítozik, aztán betörik a mennyezet, felém pedig egy fehér maszkos alak kap kitátott szájával. Én lebénultam a félelemtől, nem tudtam tenni semmit, felfalt mindenestül.
Egy kietlen sivatagban ébredtem. Éhségemen, ami akkor és ott rám tört, egy arra járó kis gyíkkal próbáltam meg csillapítani, hiába. Amikor újabb zsákmány után néztem, egyszerre csak egy fekete nyílás tátongott előttem, amit ösztönösen átléptem. Egy kis falucskában találtam magamat, ahol vadászni indultam. Szegényes volt a koszt, de néhány száz év múlva megnyílt előttem a hasadék, ugyanolyan, mint évszázadokkal ezelőtt. Úgy is tettem vele: átléptem. Ott aztán minden eddigit felülmúló éhséget, valamint abban a pillanatban kimeríthetetlennek tűnő táplálékmennyiséget éreztem, mégpedig a lábam alatt. Kerestem is egy lejáratot, majd arrafelé indulva pedig egy hatalmas verekedést láttam. Becsatlakoztam, és kihasználva testi adottságaimat, fürgén cikáztam a verekedő hollowok mellett, lába között és alatt, közben itt-ott megejtettem egy-egy harapást, karmolást. Egy idő múltán éreztem, hogy letompulok, és egyre csak magasabb, magasabb és magasabb lettem, miközben a körülöttem lévő hollowok eltűntek. Majd a fejemben szörnyű üvöltéseket hallottam, és csak néha-néha tudtam megmozdulni, bár nem csak ekkor mozogtam. Az akaraterőm nem volt elhanyagolható, így majdnem az összesen nem olyan sok idő alatt felülkerekedtem, de volt egy, ami nem akart engedni, én viszont akartam, hogy akarjon. Egyszer ő irányított, egyszer pedig én. És így ment ez egy ideig, amíg egy fehér ruhás ember elénk jött, és erőt ajánlott nekünk. Látszólag nem volt tisztában a helyzetünkkel, és mivel a másik Hollow volt fölényben, azonnal rábólintott. Az ember zsebéből előkerült egy kis golyócska, amely elsötétült, majd egy villanás kíséretében újra emberi méreteket öltöttünk. Intett, hogy kövessük.
Ötödik Rész: Az Arrancar
Szerencsére valamiért az én külsőmet kaptuk eredeti formánkban. Változatlan maradt, hogy felváltva, de nem szabályos időközönként irányítottuk a testet. Mialatt a másik irányított, szerzett valahonnan dohányt, és rendszeresen rágyújtott. Habár az én tudatom nem irányította a testet akkor, de tapasztaltam az érzést, ami a szívással járt, és éreztem az ízt. Egy időben még utáltam, de idővel megbékéltem vele, sőt néhány héten belül én is, saját tudatomban rágyújtottam. Hónapok múltán pedig egyre többet irányítottam én, és egyre kevesebbet ő, Végül pedig teljesen háttérbe szorult, de továbbra is próbálkozott, de megacélozott akaraterőmet már nem tudta megtörni, hogy megszerezze a testet, az övé pedig meggyengült, azonban továbbra sem hagy fel a próbálkozással. Így éltem hétköznapjaimat, dohányossá válva.
Ahogy éltem az életemet, hangokkal a fejemben, amik gyakran aludni sem hagytak, egyszer csak reményt találtam, hogy valahová tartozzak: egy csoport, egy gyógyító csoport készült alakulni, ahová embereket hívtak, egyetlen feltétel az volt, hogy ismerjünk valamilyen gyógyító technikát. Mivel ebben az időben is sok időt töltöttem a könyvtárban, néhány technikát is elsajátítottam, s így nem láttam akadályát, hogy elmenjek a gyűlésre. A beszédet, amelyet a furcsán kinéző vezető mondott, eleinte figyelmesen hallgattam, de a végére éppen elálmosodtam, jól időzítve, ugyanis pont akkor fejeződött be a monológ, amikor ásítottam volna. Mit is mondhatnék, az időzítés mindig erősségem volt!
~ Kinézet
Nem tűnik ki szinte semmivel a többiek közül, talán csak azzal, hogy 185cm körüli a magassága. Haja sűrű, fekete és torzonborz, de mindig előre igazítja. Hollow maszk töredéke a jobb vállán található, Hollow lyuka pedig a bal csuklóján. Megjelenése magabiztos, a legtöbb körülmény között mindenekelőtt nyugodt magatartású, és ez tartásából is látszik. Biztos keze van,
~ Jellem
Amint az előtörténetből kiderült, multiplex személyisége van, az egyik, maga Pietro jelleme, ami magabiztos, határozott, nyugodt és ellentmondást csak a feletteseitől tűrő. Kedvtelésből néha beszédébe olasz szavakat is sző, mert szereti anyanyelvét. Nem szereti a tétlenséget, így mindig talál valamit, amivel elfoglalhatja magát, szolgálaton kívül általában néhány szál cigarettával, aminek szokását még másik személyiségétől vette át. Kíváncsisága sokszor eluralkodik rajta. Tűrni szokta, ha kritizálják, de ha beleun, akkor dolgozik a legjobban, bár üröm az örömben, ilyenkor kizárja magából a külvilágot. A másik, leigázott személyiség, amely eredetileg másé volt, csak susogni szokott fejében, de akkor gyilkosságra ösztönöz, minthogy vérszomja hollow léte után se enyhült. Még arrancar létük korábbi szakaszában néha átvette a testet, és végleges legyűrése után se hagyott fel a próbálkozással. Van, amikor csak kérdőre vonja Pietro-t, vagy csak beszélget.
~ Zanpakuto/képesség
~ Képesség(ek)
Asimilación/Beolvasztás: A szervezetében tárolt jótékony hatású gyógynövényeket magába tudja olvasztani, hogy élvezze hatását, például ha kávét használ, akkor felélénkül. A növényeket akkor használja, amikor akarja, és a használatot kedve szerint leállíthatja, vagy újraindíthatja. Resurrección pontoktól függ, hogy milyen sebességgel szívódnak fel, és ugyanezen múlik, egyszerre mennyit tud raktározni. A képesség válogat, hogy a bevett anyag a gyomorba, a méreg összetevőkhöz, avagy a beolvasztandó dolgokhoz kerül, Több lehetőség esetén Pietro választ, pakolgathatja is akár az anyagot, ám a felhasznált növényeket nem tudja visszahozni.
Képessége még, hogy ha mérget vesz magához, akkor az az ő mérgeihez kerül, nem pedig a gyomrába, és így meg tudja állapítani, hogy milyen fajta méreg és mik az összetevői, s így ellenszert is tud készíteni.
~ Zanpakuto
Neve: Lagartos de Comodo/Komodói Varánusz
Parancsa: Infectar/Fertőzz
Resurrección: Mily’ meglepő, egy óriási, fehér komodói varánusz lesz. hosszú, (20 cm) és éles és hegyes karmokkal, égy ugyanilyen fogakkal, bár csak a szemfogak ilyen hosszúak, a többi csupán 10 cm.
Támadások:
Caldero Enojado/Mérges Üst: A testében képes az előre magához vett alapanyagokból mérget előállítani, majd azt a száján át kilövellni. Csak az előre elraktározott anyagokból képes dolgozni! Minél több resurrección pontja van, annál többféle alapanyagot tud elraktározni, és annál többet. A méregre is ez vonatkozik, öt resurrección pontonként még egyfajta mérget tud egyszerre tárolni, valamint készíteni. A mérgeket kombinálhatja is, valamint a kész mérgekhez további alapanyagokat hozzáadhat. A mérgeket le is tudja bontani. Ha ezt a képességet használja, sokkal lassabban mozog, és minden mozdulat közben lassul maga a folyamat, csak mozdulatlanul tudja teljes sebességgel végrehajtani a méregkeverést, alapanyagok mennyiségétől és számától függően változik az alapidő.
Letal Ortiga/Halálos Csalán: Ez a képesség lényegében az előzőhöz tartozik. A mérget, amelyet kikevert saját testében, belevezetheti egy csalánhoz hasonló nyúlványba, amit magából növeszthet ki. Ez úgy is működik, mint a csalán: A „tű” hegye letörik, amikor felsérti a bőrt, és a mögüle kiáramló méreg így beáramolhat az áldozat testébe. 5 Resurrección pontonként még egy tüskét növeszthet ki egy időben a többivel. Hierro-t csak akkor sérthet fel, ha a Resurrección (!!!) pontja magasabb, mint az illető hierro pontja.
~ Szeret-nem szeret
 : Kísérletezés, olaszul beszélni, bagózni, nosztalgiázni, felfedezéseket tenni
 : Másoktól függés, ha parancsolgatnak neki (kivéve, ha az illető nem a felettese), Ha az ő alá rendeltek nem engedelmeskednek neki, ha siettetik munka közben, ha sértegetik
~ Felszerelés(ek)
Néhány fémből készült fiola, amikben különböző anyagok vannak mérgekhez, vagy saját használatra, valamint az ehhez tartozó, méretre szabott bőröv. Ezt a ruhája alatt, a vállán átvetve hordja.
~Próbajáték
Nem igénylem, köszönöm szépen.
A hozzászólást Pietro Mattiace összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 26, 2014 8:23 am-kor. |
|
