Résztvevők:

• River (mesélő)
  
• Karasu Vex
  
• Adala Cascada

A játékszabályok egyszerűek. Két világ, két realitás. Csupán az egyik tényleges valóság. Te vajon meg tudod-e mondani, melyik az igazság? Válassz hát!

Mintha egy régi álomból ébrednétek. Felocsúdtok a döbbenetre, hogy kicsit többet aludtatok a kelletténél, hiszen ma igazán nagy nap áll előttetek. Minden foglalás, szervezkedés, meghívók, autók kiküldve. Vex, különösen számodra izgalmakkal, esetleg félelmekkel teli ez a nap. Ahogyan kinyitod a szemed, szekrényedre gondosan karfára akasztva elegáns öltönyödet pillantod meg. Úgy bizony, ez az esküvőd napja.
Szereted a menyasszonyod. Los Angelesben ismerted meg, ahol egy akciófilmen kellett eljönnöd egy forgatásra. Az egyik legmerészebb kaszkadőrként vagy ismert, s amióta kiköltöztél, rengeteg szereplést kértek tőled, akár autós vagy motoros, akár verekedős jelenetről van szó. Most még a hajadat is barnára festették, hogy jobban hasonlíts egy színészre, aki helyett elvégzed a veszélyes jeleneteket, de néhány napja kiderült, hogy a menyasszonyod is imádja az új hajszínedet.
Így, hogy a legénybúcsún is túl vagy, már bátran elindulhatsz segédkezni a lagzira. Bár furcsa módon maga az út kiesik neked, egyszerűen csak ott termesz a teremben, ahol majd a lakodalmat rendezitek le.
Nem félsz megmutatni magad a többi segédkező, valamint menyasszonyod rokonai előtt, kik közül a legfeltűnőbb egy szivárvány színű hajú lány, aki a többiekkel ellentétben egyáltalán nem öltözött ünnepibe. Ismered már stílusát, és nem biztos, hogy tetszik neked, hogy nem tisztel meg titeket a formális öltözettel, ráadásul azt a gördeszkát is magával hozta, mindenesetre menyasszonyod húgáról van szó, akinek még te magad is tanítottál néhány trükköt. Ennek ellenére lelkesen díszíti fel a termet különböző, színes lufikkal. Talán izgatott vagy, talán félsz, talán menekülni akarsz, de túlságosan szereted a menyasszonyod ahhoz, hogy egyszerűen ott hagyd. Arról aztán nem is beszélve, hogy már a baba is úton van. Tulajdonképpen boldog vagy. Mindened, tényleg mindened megvan. Bár lehet, félsz egy kicsit a kötöttségtől, azonban olyan nőd van, aki után még a többi nő is megfordul, ráadásul tényleg, igazán szeret téged, s még a családját is kedveled. Karriered is ível, a baba is úton... mi másra is vágyhatnál ebben az álomvilágban?

---

Nem kéne, hogy zsibbadjon a tarkóm, de egyszerűen tényleg fáj, pedig éppen csak megkóstoltam bigsis' lánybúcsúján azt a likőrt! Meg aztán amúgy is bekevertem kólával. >.> Aztán amikor behozták azt a műtortát azzal a vetkőző fiúval, én jobbnak láttam lelécelni. Nem az én világom az egész, és még a zene is annyira tré volt. :/ Persze imádom bigsis-t, és örülök neki, ennyire izgatott az esküvője miatt, de gondolhatott volna arra, hogy engem nem érdekelnek az ilyenek. Hiszen még fiúm sem volt soha! Legutóbb is csak Chuckie próbálkozott be nálam, de ő egy kicsikét dundi, és akkor már inkább nem is pasizok, csak spanolok velük. Retkes friendzone, ugyebár. >.>
Ahelyett, hogy olyan cuki rucit vegyek, amilyet rajtam szeretnének látni, inkább megjavíttattam vele a deszkámat, mert a múltkor kitört a kereke, amikor egy olyan trükköt próbáltam, amit még Rasu bro tanított nekem. Nem csoda, hogy én vagyok a legmenőbb csajszi a gimiben, hiszen a legjobb kaszkadőrtől tanulhatok. Már a lábam is begyógyult a balesettől, szóval semmi para! Még koszorúslánynak sem kell lennem! Éppen csak hajam állítom be egy laza kontyba, mert az úgy laza és nagyon adja, s valami kevésbé kopottabb gatyát húzok magamra, még se nézzenek annyira trógernek, amikor én nem vagyok az.
Tompa fejemen igazából egy öklös segítene, de beérem a reggeli müzli-mese kombóval, s végül különösebb izgalom nélkül pattanok be szüleim mellé a kocsiba egy gyors, ruhámmal való veszekedés után, hogy a lagzi utolsó simításait elvégezzük. Mire a terembe érünk - ahol majd akkorát zabbantunk, mint még soha - , már csak a terítés és a lufifújás marad hátra, utóbbit pedig boldogan vállalom, mert imádom őket! *>*
Míg anyámék pánikolva futkároznak össze-vissza, a felfogadott pincéreknek meg alkalmazottaknak különféle utasítást adva, én hol a gördeszkámmal, Pinkievel szórakozok, hol pedig újabb lufikat fújok. Még héliumot is szereztem, és az aztán tényleg királyság! Végül kukkantom meg Rasu bro-t, akinek boldogan csápolok. Bírom a buksiját, jó gyerek, meg menő is, családban maradhat.
- Hey, 'Rasu bro! Ezt nézd! - fogom a felfújt héliumos lufit, és próbálom ki azt, amit mindig is ki akartam. Egyszerűen nem lehet kibírni. Próbálom nem elröhögni magam, ahogyan elkezdek beszélni, a héliumtól egészen megvékonyodott hangon.
- Shrunken heads, broken legs, body parts on the concrete, cut 'em up butcher style, gators in the swamp! Höhö... Ezt neked is ki kell próbálnod, bro! - rappelek neki kicsit, mert héliumos hanggal még ez is sokkal kúlabb meg lazább tőlem.

Az én sógorom a legklasszabb a világon! Már azóta ilyen jól kijövök vele, amióta bigsis bemutatta, főleg, amikor megtudtam, hogy mivel foglalkozik, mert ez egyszerűen atomkúlos! *.* Amikor elmondtam momnak és dadnek, hogy én is kaszkadőr akarok lenni, persze nem rajongtak valamiért az ötletért, azt mondták, túl veszélyes, de mit tehetnék, ha engem más egyszerűen nem érdekel? A nyakamon a retkes pályaválasztás, már év eleje óta ezt szajkózzák a tanárok is a suliban, és egyszerűen nem értik meg, hogy fogalmam sincs, mi leszek, ha nagy leszek. -.-
Viszont már eldöntöttem, én is olyan kúlos akarok lenni, mint Rasu bro! *.* Akkor szerepelhetnék én is minden menő akciófilmben, és még az is lehet, hogy DJ-ként is befutnék. Bigsis amúgy is megengedte, hogy majd nyomjak én is egy kis zenét nekik, azt mondta, szereti, amit csinálok, igaz, fizetni bezzeg nem fizet érte. >.>
- Hát a múltkor majdnem kitörtem a bokám, bro, de no para, már rendbejöttem. See? Semmi bajom. - még mindig héliumos hangon beszélek, s mindeközben megmutatom a sérült bokámat, amivel fellépek Pinkiere, hogy így támasszam meg.
- Úúú, az nagyon adná, bro! *.* Néhány hét múlva lesz egy amatőr bajnokság, ahol szeretnék berobbanni. Mindenképp meg kell kuksolnod engem! Meg ha addigra hazaérsz a nászutadból, segíthetnél felkészülni is. - ha már megvan az előnyöm, hogy a legjobbaktól tanulhatok, akkor miért ne használnám ki?
Arcomra széles vigyor kerül, amikor megpillantom a twinbossokat. Bár elég ritkán látom őket, általában akkor találkozunk, amikor bigsis meg Rasu bro valami közös ünnepséget szerveznek, Adalát az első dumcsink óta bírom, sokkal lazább, mint amilyennek egy bosst elképzel az ember. Azt kell, hogy mondjam, hogy mától nekünk lesz a legkúlabb családunk, ha olyanok kerülnek rokonságba velem, mint twinbossék, meg Rasu bro!
- Csumpi, twinboss! Neked is muszáj, muszáj kipróbálnod! *.* - még tart egy kicsit a hélium hatása, de mondatom végére már újra tisztán beszélek. Megköszörülöm a torkomat, majd megtöltök egy lufit héliummal, s Adala orra alá nyomom. Hallani akarom, ahogy behéliumozva beszél! *.* Á, ő még sem olyan, mint Saya, biztos nem futamodik meg egy ilyen kihívás elől! Meg aztán, ha feladná ilyen könnyen, nem lehetne olyan bigboss, mint most.
- Jaj, ne már, twinboss! Tudod, hogy utálom a puszilkodást. >.< - pirulok bele és tiltakozok a fejemet forgatva a puszi ellen. Nem vagyok elég csajszi, azt hiszem. Míg a többi csaj a suliból Star meg CoolGirl magazint vesz, én az extrém sportosakat járatom magamnak. Szerintem sokkal izgibb, mint a pasizó tippek. Bár Tim azt mondta, ha így folytatom, sose lesz boyfriendem, és jövőre az érettségi bálomon is egyedül maradok, de csak azért, mert nem veszi észre, hogy kedvelem. >3>
- Nem éri, ha twinbossnak bezzeg elmondod! Hónapok óta faggatlak titeket, és sohasem mondtok semmit! T_T - fakadok ki a kérdésen, hogy unokahúgom, vagy unokaöcsim lesz, mert igazából én sem tudom, de csak mert se bigsis, se pedig Rasu bro nem hajlandóak elmondani. Úúú, ha Adalának bezzeg elmondja, akkor tutkóra beköpöm bigsisnél a sztriptíztáncosnő miatt! Mert tudom, hogy volt... én rendeltem! Igen, spicli vagyok! Megéri aztán a vőlegény és a menyasszony titkával is tisztában lenni.

Egy ideig még beszélgettek mindannyian, s még Saya is csatlakozik körötökhöz. Az idő azonban valahogy furcsán repül. Ahogyan a faliórára pillantotok, megállapítjátok, hogy még dolgotok van a készülődéssel kapcsolatban, a következő pillanatban pedig már valóban dolgotokon vagytok - kinek mi is legyen az. Adala, te is beszállsz a segédkezésbe, s hol az esküvőszervező kirendeltséggel tartod a kapcsolatot, hol a fotóssal diskurálsz, hol pedig a koszorúslányokat terelgeted a helyükre. Az egészet pedig mintha ugrásokkal tennéd. Az egyik pillanatban még telefonálsz, s bár arra nem emlékszel, a megbeszélés után hogyan köszöntél el, s hogyan jutottál el következő feladatodhoz, de már a fotós faggatózására és kérdéseire válaszolsz. Ugyan nem vagy közvetlenül közeli rokon, szereted Vexet, és bírod a menyasszonyát is, így ikernővéreddel már régen eldöntöttétek, hogy segíteni fogtok a szervezésben, amennyire csak tudtok. Ráadásul mindezt Sayával együtt teheted - hát nem nagyszerű? Hiszen Vexnél jobban talán csak nővéredet szereted jobban. Tény, gyerekként még gyakran összekaptatok, de még csak gyerekek voltatok, ugyebár. Ez a világ pedig számotokra is olyan, mint egy megtestesült álom.
A vőlegény és River is dúskálnak a teendők között. Ahelyett, hogy a városházán, esetleg egy templomban mondanátok ki a boldogító igent, a tágas kertben, a szabad ég alatt rendezitek ezt le. Még a limuzinról sem kell lemondanotok! Ahelyett csupán, hogy az esketés helyszínéről a lagzihoz menjetek, egyszerűen csak vesztek egy körmenetet a városban. Az idő pedig megint trükkös veletek. Éppen csak befejeztek egy teendőt, már jön a következő, aztán a következő. Arra ugyan felfigyeltek, hogy minden koszorúslánynak van egy X a ruháján - hiszen a menyasszony oda van a Marvel univerzumért - , az valahogy egyáltalán nem tűnik fel, hogy mindegyiküknek ugyanolyan arca van. Sőt, mi több! Mintha fiúból és lányból is csupán ugyanolyan arcú és öltözetű létezne, mint egy olcsó, számítógépes játékban! Na persze, mindez teljesen természetes számotokra. Hiszen szeretteitekkel lehettek. Mi ebben a rossz? Hirtelen már a vőlegény is a nap kellemes melegében várakozik a menyasszonyra, aki hamarosan megérkezik a sorok között. Felcsendül az induló, s meg is pillantod hófehér ragyogásba burkolózó szerelmed. Eszedbe jut a néhány nappal ezelőtti éjszaka, amikor tenyered növekvő hasára tetted. Érezted gyermeked rúgását a pocakjában. Érezted a szeretetet, s a törödés igényét, melyet feléd árasztott a még meg sem született csöppség. Érezted menyasszonyod melengető kezét, amint a te karodat simogatta, hogy ezzel fejezze ki hálás köszönetét, amiért ott vagy neki. Mert ő örül neked. Örül azért, aki vagy. Örül azért, mert pusztán ott vagy neki, és létezel. Szeret téged.

//OFF: A saját reakciómat mindig a következő kör meséjére írom le, hogy rátok tudjak reagálni. Az esküvői igenekig nyugodtan le lehet vezényelni a játékot. ^^//

Kedves bátyó mosollyal az ajkán rázza a fejét. Ez a lány kitöri a nyakát egyszer, bár igaz, mutatós lenne, nem mindennap lehet látni szivárvány hullát. Vajon a haja végén mi lehet? Korpa, vagy arany, esetleg mindkettő? Hiába a nagy kíváncsiság, nem fogja ezért levágni Riv haját, na meg egy kopasz koszorúslány elég viccesen mutatna, főleg, mert biztos, hogy Riv pufogna egy sort. Majd pufoghat a lagzin, rendes lesz Karasu, és megengedi, hogy egy gyűszűnyi kis alkoholt igyon. Karasu se fog többet, csak a koccintáshoz. A legénybúcsún is alig ivott valamit. Tiszta fejjel kellett kezelni a dolgokat, főleg azért, mert volt egy kis szivárvány madárka, aki bizony az uzsipénzét egy táncosnőre költötte. Szerencse, hogy nem azzal kezdték, hogy felvágják a tortát, mert igen véres mulatság lett volna. Sőt, az is biztos, hogy az egész cécót el kellett volna napolni, olyan pár évre, még Karasut kiengedik a börtönből, ahol remélhetőleg a legerősebb férjet kapja meg, már ha nem lesz Ő az új Bika. Persze nincsenek ilyen hajlamai, hiába mondják Rá, hogy buzi, ha az lenne, akkor Ő lenne az a buzi, aki a legjobban imádja a nőket.
- Ej már, sis, a végén még rosszban sántikálnál, a nővéred meg szerintem letépné a karomat, és azzal verne meg Téged is, ha ez megtörtént volna. S’ bocsi, de köll a karom, anélkül kezeskedni se tudok a munkámért. Na, az igazán kézenfekvő poén volt.- még meg is tapsolta magát, amennyire kitett magáért ezzel a poénnal, igazán megérdemli. Kár, hogy itt kb csak Rajta, és nem Vele nevetnének az emberek.- Oké, sis, mutatok neked pár jó trükköt, amitől Tony Hawk is körbenyalja magát, és alap, ha hazaértünk, és nem szedik le közben a fejemet, meg is leslek, és fel is készítelek. Meglásd, minden kis bugyileső a környéken irigyelni fog azért, amiket tudni fogsz.- ahogy hallja, a hangja is kezd végre normalizálódni, végre nem olyan, mint akinek szorítják a tökét, vagy az akkor van, ha letépik? A fene se tudja, meg nem is akarja nagyon megtudni. Így kell majd a kedves nejének, nem egy gyereknél akarnak megállni, legalábbis reméli Vex, hogy lesz egy rakat kis lurkó, fehér, meg vörös hajúak, vegyesen. S’ ha lesz pár olyan jó nagynénijük, mint Riv, és Vex részéről az unokatestvérei, akkor a kölykökkel se lesz semmi gond, főleg a hajviseletükkel, na, meg jó hobbit is fognak találni, deszka, meg minden más, durva lesz kicsit, de hát kell valami példakép nekik is.
- Naaa, a hajam…- vigyorogva simított végig a haján, így szerette, ha némileg előre lógott, bár ezzel a hajszínnel lehet emosnak néznék, de az eredetivel igen is jól állt. A puszikat is szívesen fogadta, mondhatni az unokatestvérei voltak az egyetlen családja. Testvérei sajnos nem voltak, a szülei se éltek már, így maradtak a nagynénik, és nagybácsik. De mától más lesz a helyzet, egy nősüléssel egy komplett családot is kapott, és ez igen jó üzlet. Mondhatni egyet fizet, sokat kap.- Tudom, hogy az lesz, ezért lehetek kicsit slamposabb, tudod, emlékezetes legyen az alkalom. Ej, nagyon küldi, látom mit csinál, már is dolgozik, vagy végre pasit fog magának? Tényleg, hát Neked mikor lesz a lagzid? Arról is beszélhetnénk, Lil sis-el már mennénk egy másikra is, igaz?- kérdezte vigyorogva a kis sógornőjétől.- Uhhhhh, az oldalam.- fájdalmasan elvigyorodik, miközben dörzsölni kezdi az oldalát. Ha valami nagyon alpári alak lenne, akkor azt mondta volna; Ezért majd megcsavarom a csöcsöd. Ám mivel nem az, csak mosolyogva fogadta az „ajándékot”, még ha nem is annyira erre számított.- Ezaz, puszilja csak, lassan kinő a pelusból, és még nincs egy pasija se. Ha jól emlékszem, Te nem ilyen voltál, Dala, nem?- mindkettőjüknek odabökött már egy kicsit, mert ne csak a vőlegény legyen már az, akin ma mindenki köszörülni fogja a nyelvét.- Na, szívjatok egyet mindketten, addig beszélek.- na igen, a gyerek neme. Szeretnék tudni, de nem fogják, még nem születik meg. Édes az íze annak, hogy nem tudhatnak mindent ezek a nők.- Ha minden igaz, még két hónap, és megszületik, akkor pedig készülhettek az ajándékokkal, mert keresztszülők lesztek mindhárman. De nem fogjátok megtudni, és nyugi Lil sis, nem fogják megtudni Ők se, majd egyszerre mindannyian.- játékosan rájuk öltötte a nyelvét, majd átvette a borítékot, amit már mohón bontott is volna fel. Remélte, hogy valami kajakupon, mert már kezdi unni ezt az izmos külsőt. Lassan szeretne átnyergelni majd a színészetre is, ott is inkább karakterszínész lenni, de sajnos erre még nincs lehetőség.- Na jó, nem bontom ki.- morgott magában, micsoda kegyetlenség, most várhat a kibontásával legalább holnapig.
- Na, de dologra, a végén leszedi a fejünket a mennyasszony, ha nem lesz minden kész.- hamar indul is a dolgára. A gyomra már így is akkora, mint egy teniszlabda, izgul, fél, ha evett volna reggelit, akkor most biztosan a budin ülne az izgalom miatt, és könnyítene magán. Bár nem tudja, hogy mi is folyik itt, de egyszer itt van, egyszer ott. Lehet volt valami a fogkefében, amitől betépet, és pár dolog kiesik? Fene se tudja, de tuti rááll erre az új márkára. De már ott is van az oltárnál, kiöltözve, és még a haját is hátra simította valaki, bár csak tudná ki volt az, rácsapott volna a kezére. S’ felcsendül a dallam, jobban is figyelne rá, ha a lábai nem remegnének, a tenyere nem izzadna, és nem forgatná a szemét a koszorúslányok miatt, vagyis a ruhákért. Legalább csak ennyi van rajtuk, és nem az eredeti kezeslábast kapták meg. Kicsit elég gázos a helyzet, még mindig jobb, mintha pornó mániás lenne a kedvese. De a pap is éppen elég. Elég karakterhű, kerekesszék, kopasz, és ha még gondolatban is olvas, akkor teljes a varázs. Ami el is illant minden varázs, amint megpillantotta élete választottját. Minden kétség elszállt, előtörtek az érzések, a szerelem, a boldogság, a mérhetetlen boldogság, ahogy visszaemlékszik arra, amikor elsőnek rúgott a gyerekük, vagy amikor megkérte a kezét. Mindig is azt akarta Vici, hogy híres legyen, vörös szőnyeg, és ilyenek. Így kérte meg a kezét, leterített egyet a lakásban, végig, fel a szobába, ahol rózsákkal körbevéve ott volt a gyűrű, Vex pedig az ajtó mögött bújt el. Sikeres is lett volna, ha nem nagy erővel nyitnak ajtót, és törik el Karasu orrát. Az emlék hatására egy kis mosoly is végigszaladt az ajkán, és már ott tartottak, hogy az esküket mondták el. Karasun volt a sor.
- Nem is olyan rég, még csak kocsikból ugrottam ki, vagy éppen ablakokon löktek ki, emeletekről le. De egyik érzés se volt ahhoz fogható, amikor megismertelek, tudtam, hogy az életem legnehezebb szerepe, most fog elkezdődni. A másik felednek kellett lennem, a férjednek, a gyerekeink apjának, és a családod tagjának. Remélem, jól fogok teljesíteni, és nem fütyülnek ki… Ja, és ez az utolsó, amit elszívok, remélem nem gond.- elővette a cigijét, és rágyújtott egy szálra, az utolsóra, mindenkinek kell áldozatot hozni, és Karasunak ez lesz az. A végső, csodás, drága cigi, ki kell élveznie, mert utána vár rá az igazi élet, igazi boldogság.

Fintorgok kicsit, amikor csak azért is kiosztják nekem a puszikat, én akkor sem szeretem, mert azok a szőke libák szoktak csak így puszilkodni a suliban, és szerintem gáz. Amúgy sem kedvelem őket, mert folyton csak hangosan vihorásznak, és azon vitatkoznak, kinek lesz pöttyös a lába az epilátortól, meg arra büszkék, hogy mennyi pasijuk volt, ami szerintem hülyeség. Mondjuk Kimet bírom amúgy, pedig régen nem csíptem a búráját, aztán az egyik tanulmányi úton meg kiderült, hogy tulajdonképpen jófej ő, csak nagyon félénk. Na persze, ha nem kerülünk egy szobába, akkor valszeg vele sem beszélek egy mukkot sem, de tulajdonképpen tényleg csak az önbizalom az egyetlen baj vele, nem csoda, hogy az összes elfajzott nősténygörény ledominálja.
- De én nem akarok nagylány lenni. ¬_¬ - tiltakozom továbbra is, s meg is törlöm az arcom ruhám ujjával, pedig az nem nyálas, éppen csak twinboss szájfényétől lesz zsíros meg csillámos az arcom.
- Blöööh... most mehetek arcot mosni. >_> - finnyáskodok még egy sort. Ráadásul megint engem vesznek elő! Utálom, amikor ezt csinálják! Nem, nem vagyok annyira csajos, de én így vagyok menő, nekem így jó! >.<
- De csak mert Tim nem vesz észre... >.> - morgom alig hallhatóan az orrom alatt, még kicsit bele is pirulok, s a fejemet is lehajtom, hogy a sportcipőm orrát nézegessem. Aztán persze twinboss is folytatja a témát, mire megelégelem az egészet. Mintha az olyan egyszerű lenne, mint azt ők gondolnák!
Rasu bro-t szaván tartom, mert akarok olyan trükköket tanulni, amiktől még Tony Hawk is körbenyalja magát, s persze nem kételkedem benne, hogy ha valaki, akkor Rasu bro tényleg képes arra, amire még Tony sem! *.* Most pedig, hogy mindhárman túlestünk a hélirapen, mindenki indulhat a dolgára, nekem pedig az első nyilván a mosdó, ahol elkeseredetten próbálom leszedni magamról twinboss csillámszájfényét. Még a végén csillámpóninak hisznek, bár az mekkora királyság lenne már! Még edvárdékat is bealáznám. No persze, annyira kapkodok, hogy még azt is elfelejtem, egyáltalán mivel búcsúztam el twinbosstól meg Rasu brotól, de végül megvonom a vállam, hiszen mindannyian ismerjük a menetrendet.
Miután a pólóm is csurom víz lett - amit egyébként én magam dizájnoltam meg néhány festékszóróval, szóval teljesen egyedi, és csak egy van belőle a világon - , s több-kevesebb sikerrel levakartam magamról a zsíros csillámanyagot, a táncparkett melletti DJ pultnál termek, hogy minden egyes lemezt előkészítsek. Bár volt egy pillanat, amikor komolyan fostam attól, hogy otthon hagytam az összes lemezt, ráadásul azt hittem, táskát sem cipeltem magammal, kiderült, talán muterom már figyelt erre ezelőtt, mert közvetlenül magam mellett, egy széken találok mindent, amire szükségem lesz. Imádlak, muter, de tényleg! *.* Nem hiába az én anyám a legmenőbb a világon, a spanjaim is megmondják, már Briant kis híján a falnak döngöltem, amikor kimondta azt a szót, hogy milf. Ezzel jár, ha skacokkal spanolsz. Na persze sokan nem gondolnák, hogy ő az én anyám, egyszerűen annyira más világ vagyunk, ráadásul az én eredeti hajszínem sötétbarna, míg ő világos vörös. Sokan inkább a nővéremnek nézik, meg ő olyan elegáns, tudjátok, amilyen én sosem akarok lenni. Bigsis sokkal jobban kijön vele amúgy, és amíg el nem költözött itthonról, akkor sosem tudtam jól ellenni vele, de amióta elkezdtem a gimit, meg bigsis is elköltözött, azóta egyre többet beszélünk, és mindig támogat az ügyeimben. Például segített transzparenseket készíteni, amikor diákelnöknek akartam megválasztani magam, mindezt pedig csakis azért, hogy azt a bunkó szőkét legyőzzem. Azt hittem, kemény meccs lesz, mert Cloe, alias Miss Szolárium mindig olyan népszerűnek tűnt, szépségkirálynő is volt, meg minden, ráadásul látszólag mindenki jóban volt vele. Aztán én is meglepődtem rajta, hogy tulajdonképpen az egész iskola, még az ő barátnői is engem támogattak inkább, mert azt mondták, én sokkal megbízhatóbb meg lazább vagyok. Akkoriban voltam túl az első drasztikusabb hajfestésemen is, azt hiszem. Szóval, azóta már tényleg imádom a gimit, meg mindenkit, aki oda jár. *.* Na jó, majdnem mindenkit. Cloét azóta sem csipázom. >.>
Miután a DJ pultnál is végzek, már csak néhány apróságot kell megtennem. Többek között anyámmal is volt egy kis vitám, mert leszólta a pólómat, meg hogy vizes is, de nem igazán érdekli, hogy nem érdekel. Rasu bro utálja, ha megjátszom magam! Meg biztosan kinevetne, ha magassarkúban és szoknyában állítanék be... A vita után nem sokkal már az egyik padon ülök a napsütésben twinsis meg anyám között, apám pedig bevezeti a menyasszonyt a szertartásra. Anyámnak sikerült elérnie, hogy legalább a sapimat levegyem, bár így amúgy is jobban látszik az a konty, amit sebtében alkottam két hajgumival meg egy fésűvel.
Kicsit türelmetlen vagyok, ami ezt a ceremizét illeti, bár az X-men koszorúslányok bombaötlet, ha durvább rucijuk van, még az is lehet, én is beállok közéjük. Székem két szélét fogom, ahogyan várom, hogy történjen valami, én az egészet kicsit olyan vontatottnak találom meg minden, szóval most megesküszöm, nekem sosem lesz esküvőm! Aztán a fater végre bevezeti bigsist, hogy a "pap" ( ) összeadja őket, bár azt nem tudtam, Rasu bro ilyen faszántos kis beszéddel is készült. Biztos valamelyik stáb taggal együtt dobta össze.
Szerintem a dohányzás változatlanul tré dolog, így nem csak az esküt, de az utolsó szálát is megtapsolom majd, ha odajutunk. Bár kicsit csípi a szemem, hogy mindkét oldalamon bőgésbe kezd mindenki. Oké, oké, tényleg nagyon megható meg minden, de miért kell ezt ennyire felfújni? Emberek, nincs miért szomorkodni! Hisz minden heppi, csicseregnek a madarak, és a parti még hátra van!

---

Valóban. Csicseregnek a madarak, daluk pedig mintha lelketek könnyedségét fejezné ki. Hiszen minden olyan tökéletes, nem? Hiszen szeretnek titeket! Eltávozott, vagy igazán sohasem élt szeretteitek ott vannak mellettetek, s segítenek betölteni azt az űrt, amit valaha maguk mögött hagytak. Új kapcsolatokat alakítottatok ki, új életcéljaitok van. Mindenetek megvan, amitől igazán boldogak vagytok. Siker, és szeretet. Mert sikeresek vagytok, és szeretnek titeket. Valóban biztonságban vagytok.
Mégis mit tesztek akkor, ha kiderül, az egész csak egy delíriumos álom? Mi van akkor, ha csupán belemenekültetek ebbe a fantáziába egy olyan keserű, száraz, kemény élet elől, amit arrancarként kell megélnetek? Mit tesztek, ha ezt a boldogságot egyszerűen egyetlen csettintéssel, egyetlen szempillarebbenéssel elveszik előletek?
Csicseregnek a madarak. Halljátok most is éneküket, mely az imént még olyan vidámnak, olyan könnyed dalolászásnak tűnt. Hideg van. Dermesztő hideg. Egészen csontjaitokban érzitek, s nem képletesen.
Mindeddig álomba merültetek - talán a hideg tehetett róla. Talán csak ti nem akartatok ezzel az embertelen időjárással foglalkozni. Most, hogy végre felébredtetek, révetegen bár, de emlékeztek arra, hogy eddig is mennyit küzdöttetek azért, hogy kinyissátok szemeiteket, s mentsétek életetek. De valahogy mégis mindig visszazuhantatok. Hiszen ott minden tökéletes, ott mindenetek megvan! Míg itt csupán hűvös fájdalom és a valóság vár rátok.
Las Noches külső falánál tértek magatokhoz. Mindenre emlékeztek, ami álmotokban történt, s egymást is felismeritek. Azonban a legfurcsább mindebben, hogy hó esik Las Nochesben, ráadásul bent, a falak közt. Eddig lehetetlennek tűnt, hogy valaha is hó fog egyáltalán Hueco Mundoban esni - lehet, hogy csupán ez is álom? S a többi arrancar miért nem ébred fel? Talán csak ti maradtatok életben? Bármi is történik, valamibe belekeveredtetek, amiről még magatok sem tudjátok, mi lehet. Csupán egy a biztos. Ez a sok hó, ez a fagy, ez a hideg igencsak reálisnak tűnik, a helyzet abszurduma ellenére is.

Nem héliumozza a hangját? Ahhoz képest egész szépen szól a rappje, bár a szövege pont nem illik ide, de Karasu se éppen verset idézett. Na, meg hogy nagyfőnök a kis szőnyegcirkáló, ez megmosolyogtató, de szereti annyira a kis Dalat, hogy ezt nem mondja meg, inkább csak mosolyog, és ütemesen rázza a fejét a rögtönzött rappelésre. Jó az ilyen rokonság, boldog, és hosszú életük lesz. Kerti bulik, családi nyaralások, és a végén majd öregkorukban is összejárnak, már ha nem felejtik el bevenni a Cavintont, na meg a fogaikat. Vagy valami ilyesmi.
- Élni, mert talán Én meghalni készülök? Fene se gondolta, hogy ez lesz majd. De mintha csak tegnap lett volna, hogy találkoztam Vicivel, és tessék, már jön a baba, és házasodom is, mintha csak egy álom lenne az egész. Sayanak meg fogunk valami pasit, na meg Neked is Dala, ja, és Lil sisnek is. Aztán majd vigyorgok a lagzitokon.- kárörvendőkre jellemzően vigyorog. Már eltervezte az egészet, milyen beszédet fog mondani, és ilyenek, jó lesz az, csak lenne már itt a nagy nap. De addig is szélesedik a mosolya, amikor Riv kezd el panaszkodni. Pedig már kész nő lett belőle, és kicsit több smink, és nincs az a pasi, aki nem szeretne bele. Ám Karasu csak remélni tudja, hogy nem egy tipikus izomagy lesz a választottja, hanem valaki, aki még viheti is valamire. Na, nem lehet mindenkinek olyan szerencséje, mint Vicinek, aki kifogta a normális izomagyat.
- Márpedig az vagy, nagylány, bár nem kell olyannak lenned, mint az ittlévő legtöbbnek. Megmarad ez a stílusod, befejezed a sulit, és ha gondolod, szólhatok pár jó szót az érdekedben. Na persze nem kaszkadőr, azt már nem. De szerencsére ismerek pár embert, aki talán be tud jutatni a TV-be, vagy újságba, ahol beszélhetsz, vagy írhatsz az extrém sportokról. Ja, és persze Dalaék is segíteni fognak ebben, igaz!?- ellentmondást nem tűrően néztem Dalara.- Hehehe… várjál már, ha neked is olyan lett az arcod, akkor az Én arcom? O.o - kérdezte meglepve, és hamar ellenőrzésbe is kezdett. Persze, hogy olyan lett. Mintha csak arcon nyalta volna egy csillámpóni. Eh, csillámpóni, ez is Rivről ragadt át, a csillám meg Dalaról.
- Imádnak, de tartanál már meg egyet. Jó, tudom, hogy milyen egyik ágyból ki, majd másikba be, de a végén azon kapod magad, hogy ez nem elégít ki, és a legrosszabb, nem lesz reggel senki, aki úgy ébreszt; Anyuuuuu, már megint bekakijtam.- megint csak vigyorog, de ez már annyira nem őszinte, hiszen most jut eszébe megint, hogy lesz alkalom, amikor Neki kell cserélni a pelenkát, és hát az nem lesz egy vidám dolog, sőt, lehet élte legdurvább pillanatihoz fog tartozni.
- Mit motyogsz Riv? Milyen Tim? Hohó, van egy Timed? Elhívhattad volna, manapság már nem vérgáz, ha a csajok hívják el a pasikat egy randira. Na meg akkor elbeszélgethettem volna Vele, mint férfi a férfival, hogy vigyázzon a kis Rivre, mert ha nem, hát megtudja milyen is az a nagytestvéres pofon… lehet be is megyek majd a sulidba, ha hazaértünk Vicivel, hogy már akkor elbeszélgessek azzal a Timmel. - bár komolynak hangzik, de a szemén is, meg a vigyorán is látszik, hogy nem tenné meg, annyira nem akarja beégetni Rivet. Majd ha összejön azzal a sráccal, az első családi látogatásnál, akkor viccesebb lesz.
- Akkor oszoljunk a dolgunkra.- Karasu is lelép, és teszi a dolgát, hogy minden a lehető legjobban, mederben folyjék, és már ott van, hogy az esküt is elmondta, és egyszerre kering benne a boldogság, és a bánat. Boldog az élete legszebb napja miatt, és szomorú, mert vége a legényéletnek, és többé még rá se gyújthat T.T . Ám öröm az ürümben, látja hogy a Twinbossok sírnak.
~ Oh Uram, kérlek, könyörgöm, ezt vegye fel valaki, hogy utána az orruk alá dörgölhessem.- micsoda remek kis bizonyíték lesz ez arra, hogy Dalaékat is meglehet bőgetni, sőt, lehet képeket kér ebből, és bögrékre nyomtatja, majd elküldi ajándékba, csak hogy érezzék a törődést.
~ Haj, olyan remek ez a nap, a madarak is csicseregnek, mindenki jól érzi magát, és a java még hátravan. Ki kapcsolta le a Napot? Hú, kezd hideg lenni, nagyon hideg. A bőröm eddig szinte lángolt, de belül most majd megfagyok… olyan fura minden, mintha nem ez lenne az igazság… Hol vagyok? Mi a faszért van ilyen hideg?- lassan remegni kezdenek a szempillái, fáradtan, fázva kezd el tapogatózni, ám alig mozdította meg az ujjait, valami puhát érzett meg, puhát, és hideget. Ha puha, és meleg lett volna, tudja, hogy szarba nyúlt, de így kicsit tanácstalan. Oldalra dönti a fejét, és fájdalmasan nyitja ki a szemeit, és egy igen érdekes látvány tárult a szemei elé.
- Hó? De akkor most ho vagyok? Hol van Vic, meg mindenki, mi a szar ez az egész?- fejét fogva ült fel, és nézet körbe, lassan kezdtek normálisan visszatérni az emlékei, és nagyon nem tetszik ez Neki. Szinte hihetetlen, hogy itt van, nem akar itt lenni. Minden rossz, hideg van, szenvedés, kíméletlenül szar élet. Ez az, ami itt vár Karasura. Egy rossz élet. S’ nem akarja ezt, vissza akar menni Vichez, boldogan akar élni, ott akar lenni amikor megszületik a gyerekük, és az unokája, látni akarja, ahogy felnőnek, és Vicel akar megöregedni, és végül meghalni. Pedig tudja azt is, hogy van egy arrancar nő, aki iránt érzelmeket táplál, de ez... ez túl kegyetlen.
- Nem, ez nem lehet a valóság, biztos csak egy álom, igen, ez csak egy álom.- kevésbé érdekelte az a tény, hogy havazott, még mindig az esküvőjén gondolkozott, makacsul kapaszkodott abba, hogy az volt az igazi élete, nem ez. De akárhogyan is kapaszkodik abba az álomba, ahogy lassan feltápászkodik, és körbenéz, és ki is ült az arcára a meglepetés, amikor felismeri Rivet, és Dalat. Küszködni kezd a feltörő érzelmek ellen, ahogy egyre inkább realizálja az egészet, de nem engedheti el magát, hiába érzi nyomorultnak Magát, hiába érzi azt, hogy kitépték a szívét, kifacsarták, megvágták, és sóval meg citrommal locsolták. Lassan botorkál oda valamihez, amibe megtud támaszkodni, majd engedi, hogy kitörjön belőle…
- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHH!!!!- nem csak a hangja szakadt fel a torkából, hanem a reiatsujából is annyi, amennyi a jelenlegi formájának a maximuma. Felkavarta körülötte a havat, a levegőt, és talán még néhány közelben lévő alvó arrancart is arrébb lökött vele. Nem nagyon érdekelte, hogy két másik éber arrancar is volt a közelben, és talán bajuk eshet. Túl sok volt neki ez az egész, ilyen hamar, és egyszerre. S' talán nem csak a reiatsuja volt az, ami szabadon lett engedve, talán némi könny is végigfolyt az arcán.
- Akárki legyen a felelős, ezért kibelezem, és lenyomom a torkán!- eszeveszett düh tombolt benne, szemeiben pedig a gyűlölet lángolt. A fenevad elszabadult, vért akar, zabolátlanul gyilkolni, a felelőst akarta, méghozzá holtan.

A mögöttem ülő Agatha néni, és vele egyidős barátnője meg-megkocogtatják a vállamat, hogy felhívják magukra a figyelmem, majd ujjal mutogatnak rám, és az éppen megesküdő párra, hogy azzal fenyegessenek, hogy "te leszel a következő". Pletykás vénasszonyok, mindig ezt csinálják valakivel... Legutóbb talán pont a nővéremmel. Most pedig, hogy a nővérem végre megházasodik, úgy tűnik, megint engem vesznek elő. >.< Arcbőröm egészen sápadttá válik, és azonnal elhatározom, hogy soha többé nem megyek olyan esküvőre, amire Agatha néni is elmegy, mert akkor megint csak ezt kell majd hallgatnom. Na majd visszakapja ezt tőlem ő is, meg a barátnője is! >.< Az első temetésen, ahova el kell mennie, megmondom nekik viszont, hogy ők lesznek a következőek...
Mivel mindkét oldalamon pityeregnek, mögöttem pedig nénikémék piszkálnak és zavarnak folyamatosan, így vannak részletek az esküből, amikre nem sikerül odafigyelnem, bármennyire is szeretnék. Éppen fordulnék hátra, hogy megmondjam nekik, hogy picit maradjanak nyugton, amikor előkerülnek a gyűrűk, hogy nővérem és Rasu bro ujjára kerüljenek. Mondjuk meg tudom érteni, hogy ennyire fontos neki ez a nap, s hihetetlen dolog számunkra, hogy tényleg megélte ezt az alkalmat. Sokan nem tudják, hogy gyerekként leukémiában szenvedett, aztán mindenki pánikba is volt esve, hogy elveszítjük őt. Még csupán gyerek voltam én is ugyan, de emlékszem rá, hogy jó ideig parókát viselt, ha kiment az utcára, és hogy nagyon beteg volt. Aztán pedig csoda történt, és egyszerűen jobban lett. A mai napig nem tudjuk, hogy melyik kezelés az, ami Victoriát meggyógyította, de azt hiszem, ha van Isten, akkor hálásak lehetünk neki ezért. Meg aztán, valahogy az hozta össze ennyire a családot, hogy képesek voltunk kitartani egymás mellett a legrosszabb időkben is. A sok szenvedés, ami akkor ért minket, már kifizetődött, azt hiszem, hiszen Vic sis most úgy ragyog, mint még soha ezelőtt. Azért bevallom, picit irigylem, amiért ennyi szeretetet kap, míg engem bezzeg Tim még akkor sem venne észre, ha jövő héten valami igazán dögösben mennék suliba. >.< Bár úgy tudom, hogy nem szereti a plázacicákat, hiszen amikor Amber rányomult, akkor még őt is finoman kirakta. o.O *.*
Azt hiszem, a meteorológust lazán beperelhetnénk, hiszen gyönyörű és napos időt ígért, aztán meg még én is kezdek fagyoskodni, pedig én még csak nem is olyan vékonyan vagyok öltözve, mint sokan mások. Valahogy szokatlan számomra ez a hideg, azonban egyáltalán nem esik jól. Ásítok egyet fáradtan, pedig egyáltalán nem unom magam az ücsörgéstől. Egyszerűen csak olyan hideg van, olyan fagyos minden...
Sose szerettem a havat. Legalábbis azóta nem, hogy egy jeges januárban nővérem, Victoria végleg eltávozott az élők sorából. Azóta pedig mintha minden rosszabbá vált volna. Hah! Még meghalni sem tudtam rendesen. Fekszem széttárt karokkal a hóban, nyitott szemeimbe pedig színes tincsek lógnak bele. Jól emlékszem arra az elkeseredett, utolsó próbálkozásra. Azt sem tudtam rendesen megcsinálni... és még halálom után is élnem kell. Lehet, az öngyilkosság tényleg a Pokolra juttat?
Szánalmas vagyok. De az egész világ ugyanennyire szánni való! És én még elhittem, hogy boldog lehetek! Bármi is volt az az álom, ott tényleg az lehettem, aki lenni akartam. Aki mindig is lenni szerettem volna. Csakhogy ő nem én vagyok. Tápászkodok fel lassan a hidegben, hiszen még rémlik, hogy hol is vagyok valójában. A falaknál csak a hó fehérebb, s egészen furcsa, hogy itt van. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is havat látok nem hogy Hueco Mundo kietlenségében, de egyenesen idebent, Las Nochesben. Lassacskán a számomra még mindig tompának ható, ámbár éles zajok felé fordulok. Két espada, két, az előbb még olyan magabiztosnak, boldognak tűnő espada, most pedig jobban szenvednek, mintha sosem kellett volna abban az álomban lenniük. Mert az álom volt biztosan, ugyebár. Ha én szenvedek, nekik miért is lenne mentségük? Szenvedjenek ők is! Nem érdekel, ha rossz nekik. Nem érdekel, ha kínlódnak. Az ő bajuk... Ha nekem nem lehet jó életem, akkor nekik sem lehet. Mert az ott, odaát egyértelműen nem az Én életem.
Felülök a hóban, és letisztogatom a rózsaszín légdeszkát. Nagyon furcsa, hiszen az álomban is éppen egy ilyet láttam. Fejem lehajtom, hajam pedig hagyom, hogy az arcomba hulljon. Nem akarom, hogy foglalkozzanak velem. Mindenki hagyjon békén! De mégis miért hallom még mindig az esküvőről a madárcsicsergést?

---

Talán hosszú percek telnek el, mire rájöttök arra, hogy még mindig halljátok a madarakat. Még a szél zúgása sem képes elnyomni azt. Abban a pillanatban, amikor mindannyian felfigyeltek erre - vagy bármelyikőtök hangosan megjegyzi ezt - , abbamarad a madárzaj, helyét pedig egy füstös alak veszi át. Nem látjátok a lábait, hiszen azok valóban füstszerűek, valamint a pocakos, ősz hajú figurának ugyan remekül kidolgozott ruházata van, még sem látjátok arcának részleteit. Mintha az nem is lenne annyira fontos. Mégis úgy érzitek, bármikor szembejönne veletek az utcán, könnyedén felismernétek.
Kuncogására biztosan felfigyeltek akkor is, ha nem is igazán akartok vele foglalkozni. amikor viszont végre beszélni kezd, már megbizonyosodtok róla, ha vissza akartok kerülni, akkor hallgatnotok kell rá. Máskülönben lehet, itt ragadtok, ebben a keserű valóságban. Már ha ez tényleg a valóság.
- Jó reggelt mindannyitoknak! Úgy látom, mindhárman felébredtetek! - kuncog bele markába. Kifejezetten idegesítő. Azonban ha meg akarjátok támadni, a támadás egyszerűen keresztülmegy rajta.
- Tudom, mit gondoltok, tudom, tudom... ismét a régi duma. Azonban én csak egy egyszerű feladatot hoztam nektek. Két álom, ám az egyik valóság. Két életveszély, de csak az egyik igazi fenyegetés. Tudjátok-e, melyik világ az igazi? Tudjátok-e, melyik világban van a valódi életveszély? - kuncog bele ismételten a markába. Ha van kérdésetek, most feltehetitek neki, s nyugodtan szóba elegyedhettek vele - legfeljebb kitérően válaszol, ha nem akar igazat mondani. Aztán újra madárcsiripelést hallotok, s megint ott vagytok, abban a kívánt, tökéletes valóságban, ahonnan kénytelenek voltatok felkelni.
Megállapítjátok, hogy már nem a sorok közt vagytok, s az esküvő szertartási részének is vége. A nagy dínom-dánom közepette készültök a táncra, s arra a sok alkoholra, amit az ünnepre szereztetek. Hiszen közeleg a csokordobás, de ami még fontosabb, a pohárköszöntők! A vőlegény pedig hihetetlen dolgot tapasztalhat: még saját, eddig halottnak hitt szülei is itt vannak, hogy ők is elmondják saját pohárköszöntőjüket. valamiért rajta kívül mások azonban egyáltalán nem lepődnek meg rajta. Igen, az az előbbi biztosan csak az alkohol okozta, csúnya rémálom volt. Biztosan úgy lehetett. Úgy kellett lennie! Hiszen oda tudsz menni a szüleidhez, megölelheted őket, s anyukád édes parfümét is tökéletesen érzed. Mégis mi lenne ez, ha nem a valóság?
Adala, téged nővéred rángat meg kissé az asztalnál, hogy megkérdezze, jól vagy-e, hiszen elbóbiskoltál. Biztosan azért, mert nem ittál ma elég kávét. Vagy talán éjszaka nem aludtál eleget? Megnyugodhatsz, nővéred most is itt van melletted, hogy a pohárköszöntők után táncolni hívjon téged a táncparkettre. Vagy valóban csupán álmodod ezt az egészet? S mégis mi volt az a bizonyos életveszély, amiről a köpcös alak beszélt neked?

A reiatsuja némileg csökkent, de a haragja egy pillanatra se, ám azzal nem ér el semmit, ha feleslegesen kifejti az erejét. Nincs olyan szerencséje, hogy idejöjjön az a szaralak, aki az egészet meg csinálta, és át kurta az agyát azzal a csodás álommal. Mintha csak egy ínycsiklandó tortát látott volna, ám amit beleharapott, és élvezni kezdte az izét, elért a szarral töltött részhez, és mindjárt megrontotta a még finom részek emlékét is. Nem tudja, hogy képes lenne-e még egyszer ugyanúgy tekinteni arra a tortára, és merne-e enni belőle egy újabb falatot. Talán ha elég meggyőző, és jól van tálalva, akkor talán igen. De nehéz elfelejteni azt az érzést. Kiszakítani valakit az egyik legcsodásabb álomból, és még ha ismét visszatérhet, az érzés megmarad. Bent az a nyomasztó gondolat, hogy talán az egész csak átverés, hogy nem igaz, és csak szórakoznak Vele. Nem lesz képes arra, hogy tisztán, és ősszintén elhiggyen mindent, amit látni fog, bár talán a vágyakozás az az élet után elég erős lesz, és elfogadja a boldog, kellemes, és meleg érzést, ami a szívét járja át, amikor láthatja a feleségét, és a gyerekét. Ám tovább nem vergődhet a kétségek közt, mert érzi, hogy megrándul a ruhája, majd valaki megkapaszkodik benne. Hirtelen kapja a fejét arra az alakra, aki megzavarja a tobzódásba, ám ahogyan meglátja az arcot, a lelkét mardosó, tomboló düh is alábbhagy. Adala, aki az unokatestvére, legalábbis abban a világban, itt pedig csak egy másik espada. De mit kereshet itt, miért néz ki rosszabbul, mint Karasu, miért kapaszkodik ennyire erősen benne, és miért álmodott Róla? Túl sok a kérdés, ám egy rövid gondolkodás után rájött Vex, hogy nem véletlen álmodhatott Adalaval, ez egy többszemélyes szívatás volt. Még inkább megérdemli Morpheus, hogy a száján keresztül tépjék ki a beleit, és a gerince köré tekerjék fel. Ám ideje jobban körbe nézni, és ki is szúrt valakit, aki nem vízszintesbe volt, mint a többiek, hanem előre dőlt fejjel üldögélt. Az arcát ugyan nem látta, de nem is volt szükséges, a hajáról is felismerte, hogy Lil sis volt az. Oda akar menni hozzá, de alig hogy felemelte a lábát, megmerevedet, szemei összeszűkültek, és fülelt. Ismét hallotta a madárcsicsergést, és kedve lett volna mindkét tenyerét a füleire tapasztani. Nem akart emlékezni, el akarja felejteni az egészet, és nyugodtan élni az arrancarok életét. Harcolni a shinigamik ellen, hajtani Thea után, beszólni Diegonak, és ennyi. S’ a madár csicsergés oda, helyette egy eddig Las Nochesben nem igen látott alak került elő, sőt, Karasu eddig sehol se látta ezt ködmant. Ám az is elég volt, ahogy kuncogni kezd. Vex már emeli is a karját, és egy cerot lőtt a dagadtra. Csakhogy a várva várt hatás elmaradt, nem a szénné éget test maradt vissza, hanem a támadása egyszerűen áthaladt azon a dagadt testen, és pofátlanul folytatja tovább a dumálást. Szerinte két világ, egy igazi, és valamelyikben valóságos a halál, ha elcsesznek valamit. Kibaszott jó kilátások, legszívesebben addig szorítaná a nyakán ennek az alaknak, még az arca nem színeződik át kékre. S’ kérdés nincsen, helyette ismét vidáman csicseregnek a madarak.
Nem érti, hogy mi is történik körülötte, emlékszik, hogy az előbb fázott, és hóba feküdt, majd valaki, valami oltári nagy ostobaságot mondott. Sőt, ott volt Lil sis, és Dala is. Fehér ruhában voltak, és még valami furát érzett Karasu, hogy nem vert a szíve, mégis élt, sőt, valami kék energiát is kilőtt a kezéből, és még valami ormótlan kasza is volt Nála.
~ Pedig nem is ittam. Volt valami abban a héliumban? Hárman próbáltuk ki, és mindhárman ott voltunk. Jobb lesz, ha megkér…- Ez meg mi a fasz!?- elkerekednek a szemei, és leesik az álla. A szüleit látja, élnek, és virulnak. Pedig arra is emlékszik, hogy reggel még sajnálkozott azon, hogy milyen kár, hogy nem lehetnek itt ezen a napon, mert meghaltak, sőt, még régen Gin cicának is beszélt erről. Mennyire bántja, hogy nem fogják látni az unokáikat. S’ hiába néz hebegve-habogva körbe, és lesi a többek arcát, nem vesz semmi változást észre, talán csak annyit, hogy hülyének nézik a vőleg… a férjet, akinek az alkohol szaga is elég volt, ahhoz, hogy részeg legyen. Ám nem tud mit tenni, hajtja a vére. Oda kell mennie, és megölelnie a szüleit, egyszerre mindkettőjüket, bár idővel az ember nem nő tovább, hanem csak összemegy, az apja még így is kaparja a 187-et. Boldogan beszívja az illatukat, az anyja csodás parfümjét, és az apja arcszeszét. De nem tud tökéletesen boldog lenni, valamin megakad a szeme. Egy pincér a szemei előtt vitt el egy tálcát, amin olyan süti volt, amit ma már megevett, és nem is ez volt rajta a gyanús, hanem az alakja, pont olyan, mint amit abban a havas világban tartott.
- Bocsi anya, apa, ki kell mennem a WC-re.- mást nem is mondott, hamar kapkodta a lábait, nem állt le beszélni senkivel, berobbant a mosdóba, és lihegve rátámaszkodott a mosdókagylóra.
- Mi a franc, mi a franc, mi a franc folyik itt?- feltekint a tükörbe, néhány hajtincse belóg a szeme elé. Jobbjával nyúl oda, hogy egy részét hátrasimítsa, és közben folyamatosan nézi magát, és valahogy tetszik Neki a látvány, ez a hátranyalt haj, csak éppen a színe nem, valahogy a fehér inkább illik hozzá. Ám nem sokáig nézegeti, átvándorolnak a szemei a jobb alkarjára, amin felhúzza a ruhát, és tapogatni kezdi a bőrét, mintha csak keresne ott valamit, egy számot, majd végül az ingén keresztül tapogatni kezdi a mellkasát, kutatva valami után, és hiába találja meg a szívét, valahogy túl fura ez az egész. Nekidől a mosdó falának, és gondolkozni kezd.
- Valami itt nincs rendben. Hogy kerültem otthonról ide, majd már az oltárhoz, és végül a lagziba? Mi van azzal az idővel? Mi a francot csináltam közben? Álom, valóság, életveszély? Mi a jó büdös franc történt?- idegesen dobol a térdén, és kattog az agya, nem nagyon sikerült eddig kitalálnia semmit. Úgy dönt, inkább kimegy egy kis levegőt szívni, és hallgatni a madarakat.

Nem tom, mi történik velem, de nagyon nem okés, hogy mi van. Mert igazán én sem tudom. Az előbb még minden hideg volt, én pedig magányos, most pedig ismételten a DJ pultnál ücsörgök. A technikusra ébredtem, aki megrázogatta a vállamat kissé, hogy felébredjek.
- Hé, haver, minden rendben? - hallom magam mellől a hangot. A technikus egyébként egy nálam idősebb srác, talán Rasu bro korosztálya lehet, egyébként laza, ráadásul tetkói is vannak. Emlékszem, hogy már akkor is mekkorát dumcsiztunk a zenéről, amikor az előkészületeket segített megcsinálni. Meg aztán ő ért ezekhez a kábelekhez, amikhez én annyira nem, mert a muter folyton sopánkodik, amikor megmondom, hogy mi akarok lenni. Azt hiszi, majd folyton meg akar rázni az áram, ha ilyeneket dugdosok a konnektorba. -.-
Most azonban nem tudtam, hogy kinek, minek higyjek. Önkéntelenül is megrázkódik a testem, mintha még mindig azt a hideget érezném. Csak álmodtam... biztosan csak álmodtam. Én nem lehetek ennyire elhagyatott.
Nyilall fejembe hasított fájdalom az emlék hatására. Az a fehér palota... Valahogyan annyira, de annyira ismerős volt. Csupán most fehérebb volt, mint szokott. Minden csupa hó, minden csupa jég, ez nem normális. Minden olyan fagyos volt. Pedig valamiért emlékszem arra, hogy onnan merre kell tovább menni a... saját szobámba? o.O Egyáltalán miért lenne nekem ott olyanom? Meg aztán volt valami fura dzsinn is, akitől végül nem kérdeztem semmit. Ostoba egy álom. De akkor miért nem tudok nem erre gondolni még mindig? >.>
- Pilla, megyek, megmosom a búrám. - pattanok le a székről, s hagyom, hogy a zenét addig ő intézze. Rohamléptekkel indulok a mosdó felé, mikor megpillantom, hogy Dala-chan is a férfimosdóba megy, egyenesen Rasu bro után. Hirtelen nyitom tágra az ajtót, mint akinek olyan sürgős lenne, amikor...
Torpanok meg az ajtóban, s hosszú másodpercekig szólni sem tudok. Meglátom twinbosst, mikor kezét Rasu bro vállára helyezik. Lehet, nem kellett volna ilyen meggondolatlannak lennem. Mi van, ha valamibe beleütöm az orrom, és olyat vakerálnának egymás közt, amihez nekem semmi közöm? Meg aztán hogy adjam elő, hogy az előbb egy hóviharban láttalak kuksolni titeket egy dzsinnpacák mellett? >.>
- Sorry, my bad. Csak valami zavarosat álmodtam. - mondatom végén a szemükbe nézek, ha sikerül, hátha reagálnak erre valamit. Nem, nem, mit is gondolok? Csak az élénk fantáziám műve az egész! Nem volt itt semmiféle hóvihar! Én még mindig River vagyok, a menő! A legjobb lesz, ha elhúzok innen.

Miután megbeszélitek a történteket - már ha időt szakítotok ilyesmire - , újra olyan, mintha az időben ugranátok előre. A menyasszonyi csokorért kisebb cicaharc keletkezett, hiszen legalább öt szingli, hosszú lábú, csinos, de tökéletesen arctalan (tényleg nincs arcuk) nő vetekedett érte az első sorból. Megtépázott frizuráik viszont nem térülnek meg számukra, hiszen a csokor a másik twinbosshoz kerül, aki ezután jelentőségteljesen kacsint rá testvérére.
A menyasszony még mindig gyönyörű, a hangulat még mindig idilli, ráadásul a különböző, képregényes sütemények és egyéb ínyencségek sem akarnak elfogyni. A torta olyan hatalmas, hogy a habos, fehér csodát csak targoncával lehet a vendégsereghez vontatni. A torta tetején pedig a marcipán ugyan pontosan lemintázza a friss házaspárt, mindezt stílusosan tette a művész: egyedi Marvel hősöknek állították be a párt.
Ugyan érzékelitek, hogy már lassan estelednie kéne, a Nap még mindig ugyanolyan magasan jár, mint délben. Holott már legalább szürkületnek kéne lennie. Mit tesztek? Félrevonultok megbeszélni a továbbiakat? Vagy egyáltalán nem beszélitek meg a dolgot egymással? Furcsa módon, a csokoreldobás után valaki folyton közbelép, hogy megzavarhasson titeket. Mintha szándékosan akadályoznának titeket abban, hogy beszélgessetek. Vagy talán csak paranoia az egész? Minden esetre mindannyian megkapjátok a magatok társaságát. Vexet egyfolytában menyasszonya köti le, hiszen ez az ő nagy napja, táncolni akar. Adalát hol testvére, hol pedig a vele táncolni szándékozó rajongó hadak foglalják le. Rivernek pedig egyszerűen zenélnie kell, hiszen mégis csak ő a leszerződött DJ. Ráadásul az a fiú is ott van mellette, akiért annyira odavan a haverjai közül. Továbbra is próbálkoztok? Vagy végképp belemerültök az álom szülte nyugalomba?
Éreztek jeges fuvallatot hátatokon. Kellemetlen. Éppen, mint mikor jéghideg vízzel locsolnak le. Ugyanakkor éppen annyira frissít is fel. Újra a hidegben vagytok, újra Las Nochesben vacogtok. Valamiért a centrumban, a Kupola alatt találjátok magatokat. Felnéztek. Mesterséges Napotokat jól látjátok. Kék. Felhők sehol, mégis esik a hó. Fagyott arrancarok jégszobrokat alkotnak. A legtöbbjük hétköznapi cselekvéseik közben dermedtek meg, mint akik észre se vették a hideget. Van, aki még mosolyog is. Mi lehet ez?

Átok. Igen, biztosan ez lehet az oka. Jelenleg egy átok sújtott le ránk. Valamiért az ég ezzel akar minket büntetni. Engem. Csak mert megkínoztam azt az ostoba, szőke libát. Hmphhh...
Hótakaró mélyére fúrom magam, s egészen elzombult tekintettel meredek üveges szemekkel a másik kettőre. Adala... Adala olyan lány, akit szívesen választottam volna barátnak, amíg még éltem. De valamiért még sem tettem. Jobban mondva, ő nem választott engem. Szóba sem álltak velem. Állandóan kinevettek, gúnyoltak, csúfolódtak! Hah! Most én nevetek rajtad... Igen, ez az, csússz csak, csak mássz, csak mássz tovább aljas féreg módjára! A harag, mely bennem dulakodik, mikor meglátom a két espadát, éppen elég arra, hogy melegen tartson. Hiszen ők kapcsolódnak. Én megint ki vagyok hagyva. Én megint nem kellek senkinek. Legjobb lesz, ha újra elcsendesedem. Legalább a látszatja meglegyen.
Féltékenységem haragommal együtt lenyelem. Utálom. Utálom, hogy én nem lehetek ők. Zavar, hogy látom azt, amit talán még ők sem. Gyűlöletes dolog, mellyel élnem kell. Tombolni akarok! Kitörni, zúzni, gyilkolni! Pusztuljon mindenki! Pusztulás... mégis csak fagyott könnyeim takargatom. Nem ér.

Pillanatra olyan, mintha oxit pumpálnának búrámba. Valamiért kiráz a hideg, arcomon pedig valami nedveset érzek. Hát berszaráááás! Csak nem bőgtem el magam? Törlöm bele a sós nedvet ruhám ujjába, még mielőtt valaki bárki meglátja. Hát oda lesz a repütésönöm!!!4!!4!44négyNÉGY4!!!!4!!gyöktizenhat!!4 Mégis mit fog rólam gondolni Bigbro? Hogy sírós picsogós kislány vagyok??! Aztán majd Barbi babát kapok tőle karácsonyra ahelyett, hogy becsempészne forgatásra. Még mit nem! ¬_¬
Azonban sehol sem emlékszem arra, hogy elpityeregtem volna a szertartást. Sőt, mi több, magára az esküvőre sem emlékszem. Hiszen legutóbb még csak bementem a mosdóba valamiért, aztán jött egy pislogás, meg az a sok hó, és Las Noches, és valami gonosz manó és szerencsekerekes feladvány... Kapom fel fejem, és nézek körbe, tekintetemmel Bigbrot és Twinsist keresve. Megy a mjúzik magától is, hiszen valamiért hozzá se kell érnem a DJ pulthoz, akkor is adja a ritmust. Ráadásul folyamatosan, mindig ugyanazt. Felpattanok a helyemről, s Bigbro felé próbálok russholni, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mert az isióta, negyvenes szinglik feszt akkor toporognak csokorért, amikor nekem baromira haladnom kell. Tarkón is baszarint a kóróhalmaz, mire olyan WTF fejet vágok, hogy az egész pereputty elképed.
- Fúj már! - szimulálok hányást a gondolatra. Na nehogy már! Én nem akarok giccs parádét! Tessék, nesze, kaptok tőlem! Tartsátok meg a csokrot! Én leléptem!
Amint megvan a gondolat, ismét ismerős hideget érzek. A forrásra is rálelünk, azonban hogy miért lett hirtelen karácsony Las Nochesben, az kevésbé érdekel. Inkább azt akarom tudni, hogy what the hoof folyik itt, és miért nincsen végre nyugi? És Bigboss pedig miről beszél? Nem értem a karattyot, ez nem ér. :/
- Hát nem tom, Bigbro... Tény, nem csipázom a hideget. De tudod, engem tarkón baszott egy csokor. >.> - erős érv, nagyon erős érv. Inkább megfagyok, mintsem házasodnom kelljen. Fúj már... egy fiú meg egy lány... ez gusztustalan. Undorító.
Bigbossra nézek viszont, majd megcsóválom fejem. Attól félek, bekattant. Meg attól is, hogy Bigbroval mekkora állatok már. *.* Kár, hogy nem őt találta el a csokor.
- Bigboss, te mit mondasz? Mi legyen? Én nem tudom, melyik helyet csipázom. - mert hát a boss az boss. Szeretem a bossom, imádom. Mellette leszek, örökké, akár itt, akár a másik lesz ezután világom.

Kevés az időtök minderre. Csupán pár percet töltötök a kupola alatt. Egy pislogás, és újra odaát vagytok. A helyszín ugyanaz, de valahogyan mégiscsak más. A napnyugta fényében egészen másként tündököl a menyasszony, s a vendégek is másként járják táncukat. Szanaszét fekvő holttestek, melyek nem maradnak holtan. Kúsznak előre, felétek, Vic pedig egy asztal tetején sikongat segítségért. Habos-babos ruhájának alja így is a földet súrolja, s hiába állította bele fél pár cipőjét egy koponyába, az még mindig gusztustalan, hörgő fröcsögéssel koslat utána. Mint egy rossz zombis filmben, rántja le végül a másik ikertestvér maga mellé. Fogait agyvelejébe mártja, bárhogyan is legyen képes feltörni koponyáját. Megtette, Vic nincs többé. Ahogyan a másik testvér sem.
A tekintetek, immáron a menyasszonyéval együtt a trió felé fordulnak. Lassú cammogással menetelnek feléjük. A lemez pedig még azóta is ugyanazt a dalt játssza le. Itt pusztítás lesz, érzitek. Hacsak... hacsak nem választotok egy másik valóságot.

//Utolsó kör Ha nektek is megfelel //

Hideg, hó, és Tél. Hogyan? Mikor? Miért? Ki az a füstalak? Mit akarhat hármójuktól? Hogy érte el ezt az egészet? Ha akkora ereje van, hogy az egész sivatagot hóval tudja befedni, vagy ha csak az otthonukat is, miért szórakozik? Elég ereje lenne mindenre, és mégis három arrancar elméjével játszik, hogy szakadna rá az ég, és fosna kaktuszt. Egyszer akadjon Karasu kezébe, pontosabban akkor, mikor Karasu kezében egy porszívó van, és akkor végleg elintézi azt a dzsinnek látszó akárkit. Porzsákba bezárja, és tűzbe bedobja, többé nem lesz ilyen játékra lehetősége. Lehet csak egy arrancar, és nem látszik annak, de ha kijön belőle a szörnyeteg akkor az égen csináljon házat, de ott is ferdén. Elhitetni a békés életet, hogy egy olyan csajt húzogathat aki után nem csak a nyála, de a farka is elcsöppen, ez már maga a legnagyobb szemétség, és még belerángatni két másikat is. Főleg Rivert, aki még csak egy kölyök, bizony ez vért kíván.
- Gyáááá!!- gyorsan vakarja a halántékát, vagy már inkább kaparja, nem érdekli a haja. - Mi a…?- félbeszakad a fejének sanyargatása, nem nagyon tudja mire vélni a továbbiakat, Adala viselkedése enyhén is furcsa. Különösnek találja a vállain pihenő kis kacsokat, mik kígyóként mozognak, dereka köré tekeredő láb, ez tényleg durva. Siklik ide, és siklik oda, még végül szemből állapodik meg rajta.
- Öh… ja… persze, beszélek én eleget, és jobb szeretem ha a hús meleg.- őszintén fogalma sincsen arról, miről is hadovál Adala. Talán elborult az agya? Vagy csak szimplán betépet a drága? Ha igen akkor passzolhatná Karasunak is, ráférne egy kis anyag, mert ez így szimplán szopacs.
- Pálcikára? Hát… nem is nyalókázok mostan, és még jégkrémet se kérek. Életet? Na jó, ezt tényleg nem értem.- lerázhatná magáról, de az kegyetlen lenne, engedi, hogy mint a pók fonala, úgy szője körbe. S’ a lényeg, River se érti az egészet.
- Szerencséd Sis, hogy csak az, és nem egy üveg.- okosabbat nem tud mondani, összezavarodott mát teljesen, lenne már bár végre, csak a megoldásra kéne rájönniük, melyik is az igazi. Megkeresni az eltéréseket, és kimondani végre mit is akarnak.
S’ ismét az esküvőn, ami talán már inkább egy halotti torra emlékeztet. Végtagok itt, belek ott. Nem emlékszik Karasu, hogy zombikat és kértek volna, de valahogy nem érzi jónak azt, hogy ilyenen viccel. A felesége bajban van, és mennie kéne meg menteni, de nem mozdul a lába, egyszerűen lebénult a látványtól, és attól, ahogy végül bevégzi Vic. Üvölteni akar, de nem tör elő hang, sírnia kéne, de nincsenek könnyei, helyette hullák kúsznak feléjük.
~ Mi az igaz, és mi a hamis? Gyorsan mérlegeljünk, mielőtt megjön Brad Pitt. Ez a világ: Élnek a szüleim, a feleségem… na jó, Vic már inkább élőhulla. De mi a gyanús még? Az arcok amiket láttak, hogy mindig ugyanaz a napszak van, és van egy macskám, akinek Gin a neve… Ezaz, rájöttem, ez nem lehet az igazi. Sose hívnám a macskámat Ginnek, még ha sunyi mint az ördög, akkor se. Na meg azt se hanyagoljam el, hogy az őseim már rég meghaltak, ja, és a hajam, sose festeném be, az túl buzis. Ami pedig nagyon is lényeges, a házasság nem az én stílusom. A retkes, büdös életben nem nősülnék meg. De mi a helyzet a másikkal? Jut eszembe…- egy közel csúszott hullának rátapos a fejére, agyvelő és vér mindenfele. Megragadja a két lány grabancát, és hátrálni kezd velük.
- A másik világ… Igazinak látszott az is, éreztem, ahogy az erő elöntött, a saját erőm, de hó? Ugyan kérlek, egy végtelen sivatagban havazna? Még ha bent is voltunk, Aizen sose rakott bele Telet, és bizony már rég nem Ő vezet minket, újítás pedig nem lett. Haha, kapja be, már tudom az egészet.- szemétmódon elvigyorodik, és diadalmas hangon szólal meg.
- Tudom a megoldást! Ez nem az igazi életünk, ahogy a másik se volt az. Mindkettő csak egy álom, amit rendesen elcsesztél. Ha ezt választjuk akkor élve felzabálnak, ha pedig a másikat, akkor fagyiszobrok leszünk. Márpedig ott nem szokás az a zord időjárás. Füstős! Vigyél vissza minket a sajátunkba, az igaziba. Ahol mindhárman arrancarok vagyunk, ahol a karomon ott a négyes, és ahol rendesen cigizek, és ahol várnak rám Thea drága nagy csöcsei.- most már csak az kell, hogy igaza legyen, és a többiek is belássák ezt. Jussanak haza, felejtsék el ezt az egészet, utána Rivernek szerez egy deszkát, Adalának pedig… hát ha ilyen kicsit fura marad, akkor valami erős gyógyszert.

Halott uralom, teljes unalom. Falni vágyom, eperszínűn csillogó, fémes nedűt. De megenni nem tudnám, ezt a kettőt. Hétszín kislány, oly kedves a szívemnek, húsát falva nem eltűnne a kedv.
Nem érinti, nem is érti, nem kell neki, erejét meg sem éli. Miért nem szökik szárba a kaszás zordon hangja, ereje belevetve, szeretve? Ha csak cseppnyi múló percórákig, járva vele haláltáncot, míg megszakító pehelysúlya el nem szakítja köteleit, újra és újra. Akarja a zordat, de az nem felel, nem foglalkozik, s nem figyel. Ellopja hát a szegnek tetsző füstös szálat, s lopna tőle csókot, de százat. Lábai, akár a polip, nem eresztik, nem engedik, bár félelmét, erejét megremegik. Nem tehetik, hiába sóvárog a lelke a vére után, húsát nem tépi, nem érti. Nyakhoz hajol, szimatolva az érdes folyadékot, átkarolva a halott vállat, karon ragadja őt a bánat. Leereszkedik hát majd fordul párat. Szédüléstől mit sem várhat, nem enyhül a perverz vágya, erőt nem kaphat a fogára. Simogató olaj nélkül megreked a hangja, a hóban esik végül hasra. Elnyúlva a hideg karban, átfordulva a csicsergő felé nyomban.
– Nem vágyom én egyik világra sem. Eszem nem nyugszik a füstlidérctől, nem töri meg illúziónk egyből. Lelkem éhes, s nincs mi véres, a kedvességem pedig, szinte véges. Ürességem, mondd meg nekem, melyik világban kapom meg a helyem?

Villanással kapok végre választ, s az öröm, szinte el is áraszt. Marionett, sötétbe kúszó csendes báb, nem érte a homályt, nem félve a halált. Selymes érzés marja szívét, Meglelte, hát útja végét? Elbámul a lakomán, megindul a tudomány. Kiesik kezéből a csillogó, eltűnve a sötétben, elméje elé fátyol libben. Mozdul a kéz, csosszan a láb, vágyakozva, megmozdul a báb. Sóhaj röppen, az éter törten, mit találhat a vödörben?
Dörzspapírként siklik kezébe a selyemtest, meglelve a véglegest. Szenvedélyes kínja megmarkolja. A mozgó testet, nem ereszti, fogait a helyére illeszti. Nyelve csapkod, mint hal a tűzben, lakmározhat végre a bűnben. Rongybabaként csosszan keze, combja közé szorítva a véres testet, kígyózva a gyönyör kínjától, a vértől többet el nem pártol. Mikor végre kéz érinti újabb testből, hanyatt veti magát a tettestől. Keblére húzva a szenvedélyes szeretőt, szájából kirántva az ehetőt. Vörösség fröccsen az arcára, lelkének hószín mocskos talajára. Érzi végre a rémes késztetést, a gyilkos ösztönt, fényes láncával emelve maga köré börtönt. Lakmároz, míg megteheti, de valaki a combját nem ereszti. Ezer kínnal szeretve a vér-tiszta cirógatást, simogatást viszonozva, letolva magáról, fordulva át amoda, míg végül, megfürödve ételében, a teste félrelibben. Térdén, tenyerén támaszkodva, ráeszmél a zord kaszásra. Ruháján húzza magát nyeregbe, peregve szeme előtt, mi mindent tehetne. Testeket ehetne, köztük azét, kinek köszönheti szerelmét.
Keze az iker felé indul, hátradőlve az erős karokban. Marokban, halottan a múltért nyúl, nyomban. De mit is ér az valóban? Az étel mit megevett, többé nem fog a halottban. Érzi ízét, tapintja a rideg selymet, mégsem lel kegyelmet. Póklábai, a zordon tartják, nem eresztve oda húzzák. Nedves arccal oda hajol, az arcán ragadt maradékba belekóstol. Homlokát hűti a holt mellkason, míg végre a bátorsága erőt vesz a bábon. Éhségét feledve, megindul a nyelve, ajka dönget a kedves kapun.
Kérdés többet nem lehet előtte. Nincs illúzió, mit igaznak vél, mivel reményt elér. Ködalak most merre vagy? Miért nem látni arcodat? Vidd haza a halottat. Ne a télbe, ne a hóba. A valóba. Színpompás vörösbe. A barlangba, az erődbe.

Valóban? Úgy gondoljátok, hogy egyik sem valóság? Jelenti ki fennhangon az egyik Espada, mint aki teljesen bizonyos dolgában. Valóban. Nektek nincs szükségetek egyik világra sem. Hiszen az egyik csak egy álom. Egy álom a múltról, egy olyan világról, melyben sosem élhettek. A másik pedig akár jövőtök is lehetne. Egy jövő, melyet sosem kívántok, hiába tudjátok, mennyire képtelen ez.
Füstalak újra megjelenik, s körbeölel titeket, hogy elbúcsúzzon tőletek. Célja a tréfával? Nem kifejezetten volt. Tanítani akart tán? Nem mondhatni. Összezavarni? Talán. Szórakozni? Minden bizonnyal, így lehetett tán.
A füstben mintha látnátok alakját körvonalazódni, azonban az egész, mint egy múló látomás, hamar eltűnik. A két nő saját tornyában találja magát. Mindketten továbbra is a maguk állapotában. Vex pedig tőlük külön tér magához saját lakrészén. Sehol egy jégcsap, sehol egy hópehely, minden ugyanolyan, mint rég. Talán csak ti változtatok. Talán csak titeket fűzött össze ez a közös élmény.

A küldetést LEZÁROM, jutalmatok 2500 LP és 3000 ryou.