Pietro Mattiace
Arrancar
 
Hozzászólások száma : 13
Age : 24
Tartózkodási hely : lakásom
Registration date : 2012. Sep. 08.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Luis de Savona Pént. Márc. 01, 2013 2:40 am | |
| Engedély kariújításra: Shinji-samától
Jelszó: ui e aoa
~ Adatlap
Név: Luis de Savona
Nem: Férfi
Kaszt: 78. Arrancar
Szül. ideje: 1970 Augusztus 24.
Kor: 42 év
- Emberként: 32év
- Lélekként: 10 év
~ Kinézet
Nem tűnik ki szinte semmivel a többiek közül, talán csak azzal, hogy hasonlít kicsit a japánokra, bár ezzel senki nem vádolná, mert 185 cm körüli a magassága. Haja sűrű, fekete és torzonborz, de mindig előre igazítja. Sőt azzal se vádolnák meg hogy annyi idős amennyi, mert még halálakor se látszott meg, hogy 32 éves vén trotty. Egész jobb arcát elfoglalja a hollow maszk. Hollow lyuka a csípőjén található.
~ Jellem
Orvos mivolta miatt rögzült benne az elv, hogy akin tudunk, azon segítünk, nem számít, hogy éveket vagy perceket nyert ezzel neki. Emberként megtanulta tisztelni az életet, de arrancar-ként egyre inkább feledésbe merült ez. Csak akkor ideges, ha már huzamosabb ideje nem szívott el egyetlen szál cigit sem, de ezen kívül megtartja önuralmát, és ha belekötnek, akkor saját döntésből üti/rúgja meg, nem pedig harag uralkodik el rajta. Nem keresi a konfliktust, de nem veti meg a harcot, a sor kerül rá, és inkább kiáll, minthogy elfusson, még inkább, ha ezzel másokat menthet.
~ Zanpakuto/képesség
~ Zanpakuto
Neve:Buitre/Keselyű
Parancsa: Fiesta!/Lakmározz!
Resurrección: Luis teste fehérré válik, a lábai kis mértékben a dögkeselyűéhez lesznek hasonlatosak, a növesztett szárnyai úgyszintén, bár ezekre inkább átokként tekint, mert a szárnyának töve az egyik gyenge pontja, és amíg kicsi a hierro-ja, addig nehezen tudja megvédeni. Erről rajta kívül még senki nem tud. Valamint maszkja is kiteljesedik, és egy keselyű csőrével nézhet szembe az ellenfél. A kezei csak fehérek lesznek, ezekben lesz egy-egy tőr.
Támadások:
Pico di Buitre/Keselyű Csőre: Tulajdonképpen egy kiterjesztett, nagyobb hatótávú- és hatású Gonzui, akit ezzel fal fel, és nagyobb Reiatsuval rendelkezik, annak egy meghatározatlan részét megkapja Resurrección pont x fél percig. Négy elnyelt átlagos lélek után egy karakter által IC megválasztott ponttal erősödik (Kivéve Ressurrección!!). Ez a pontmennyiség maximum 3 lehet akárhogyan osztotta is el a karakter, a fentebb leírt ideig.
Garra di Buitre/Keselyű karma: A Resurrección-ban használt két penge többe válik, gyakorlatilag karmokká válnak az ujjain.
Feloldás nélkül egy dísztelen, átlagos kinézetű tőr.
~ Szeret- nem szeret
Szeret: Cigizni, Anatómia, Nagy terek, Másokat műteni, Idegek
Nem szeret: Szűk terek, Ha csak nézhet egy műtétet, éhesnek lenni, ha nem cigizhet, közvetlenül másoktól függni
~ Felszerelés(ek)
Egy vagy két doboz cigi, csak szolgálaton kívüli szívásra.
~ Előtörténet
Spanyolországban születtem 1970-ben. A szüleim átlagos polgárok voltak, de tisztességes körülmények között éltünk. Tisztességes állást töltöttek be, az anyám könyvtáros volt, apám pedig ügyvéd. Rá meglehetősen hasonlítottam is. Korán felfedezték tehetségemet a tanulást illetően, ennél fogva csak könyveket bújhattam. Engem különösebben nem izgattak a mozgást követelő tantárgyak, noha nem voltam satnya gyermek, jó erőben voltam. Már kicsi koromban a biológia izgatott a legjobban, de csak idősebben korlátozódtam speciálisan az idegek tudományára, mert az érdekelt a legjobban.
Tizenéves koromtól már idegsebész szerettem volna lenni, és ez meg is hökkentette a legtöbb embert, mert az ilyen korú gyerekek világsztárok akartak lenni, akármilyen téren, de világsztárok. De én nem. Arra vágytam, hogy az idegeket tanulmányozhassam, akár embereken is.
Magamnak való ember voltam, amíg meg nem szereztem az orvosi diplomát, ami nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. De sikerült. Az anatómia lett maga a sebészet mellett a kedvelt tárgyam, szinte mindent tudtam róla, amit egy magamfajta átlagos spanyol orvos tudhat.
Később a sebészet mellett boncmesternek is tanultam, majd ott is foglaltam állást, mert nagyon izgatott, hogy pontosan milyen is az emberi test, mert könyvekből még is csak más, mint testközelből.
Nem sokára rászoktam a cigarettázásra, mert anyám tisztázatlan körülmények miatt öngyilkos lett. Én magam akartam boncolni, de nem tehettem. Közben, amikor épp nem kellett dolgoznom, elkezdtem hobbiként a pengeforgatást gyakorolni. A hosszabb kardokkal nem mentem sokra, így a tőröket, valamint a szikét kezdtem el preferálni. Ez a három foglalkozás ki is töltötte minden időmet, de ez nem zavart. A tőrharcban egyre inkább fejlődtem: ez megmutatkozott a halálomkor is.
Átlagos nap volt, átlagos napnyugtával. Ám este neszezésre ébredtem. Nem tudtam, hogy ki az és miért, betörtek-e, vagy csak egy idetévedt rágcsálót hallok, esetleg csak a képzeletem játszik velem. De nem az játszott, és nem is rágcsáló volt, hanem betörtek. Fél tucatnyian. Befértek, hisz’ a ház nagy volt, mert bár egyedül éltem, élveztem a nagy tereket. Apám viszont itt lakott ideiglenesen, az ő háza leégett, és természetesen engedtem, hogy nálam lakjon.
Kezembe vettem a késemet, és vártam. Mikor beértek a szobámba, és körülnéztek, megláttak. Egyikük megkérdezte:
- Te vagy Pedro de Savona?
Rögtön tudtam, hogy apám bajba keveredett, és érte jöttek. Mivel ügyvéd volt, nem lepődtem meg annyira, mint talán kellett volna. Mivel meglehetősen hasonlítottam rá, elhatároztam, hogy kihúzom a bajból.
- Igen, én vagyok.
- Akkor…. neked annyi!
Vicsorgott, és az összes emberével rám rontott. Fohászkodtam, hogy a sok gyakorlás meghozza gyümölcsét. Nagy meglepetésemre, csak a vezetőnél volt pisztoly. Anatómiai ismereteim segítségével gyorsan, egy-egy vágással akartam végezni sorra az ellenfeleimmel. De dördülést hallottam. Minden elhomályosult..
Aztán kívülről láttam az eseményeket. Annyit sikerült kivennem, hogy egy csomó ember ver egy élettelen testet, aki körül egyre növekedik egy vértócsa. Odamenve láttam: az én testem az. Pánikba estem. Próbáltam a kezemben maradt kést beléjük döfni, hiába, mert nem volt nálam.. Kirohantam a házból, és rohantam, ameddig bírtam. Elég sokáig ment, végül nem a testem, hanem a szellemem fáradt ki, nem bírtam gondolkozni.
Nem is kellett már soká: zengő lépteket hallottam. Hátranézve egy hatalmas szörnyet láttam, fehér maszkkal közeledni. Meg sem próbáltam menekülni, legalább nem kell majd szenvednem.
De nem így történt. Valóban lenyelt, de egy sivatagban éledtem újjá. Nagyon éhes voltam. Igazából csak tudtam, mit csinálok, azt nem, hogy miért. Egy fekete rés nyílt lőttem, amin átléptem.
Egy szigeten voltam (OOC infó: Indonéziában, de a karakter ezt nem tudta), egy gyönyörű öbölben. a emberként érkezem ide, biztosan érdekelt volna dolog, de így egyre csak az éhségem csillapításán dolgoztam. Évek teltek el így, aztán egyszer csak hatalmas hullámok érkeztek a tenger felől. Nem egy, hanem sok. Egyre-másra sodorták el az embereket, és egyre szaporodtak a lelkek. Mikor rengetegen voltak már, nem tudtam tovább várni, és elkezdtem enni a különleges képességem segítségével.
Elkezdtem szívni: rengetegen végezték bennem. Ezután éreztem, hogy vissza tudok térni a sivatagba. Egy fekete rés nyílt előttem, és átléptem. Pár perc haladás után megpillantottam a végtelen homoktengert. Elkezdtem járni azt, élelem után járva. Láttam egy hatalmas várat, de délibábnak hittem. Viszont nem afelé indultam, hanem lefelé, mert ott több ennivalót éreztem. Szerencsém volt, hogy ahol lementem, ott éppen lidércek hadakoztak, én pedig becsatlakoztam. Egy harapás valaki vállába, egy másik egy lábba, egy harmadik derékra, közben pedig csodával határos módon sikerült a többit elkerülnöm. Majd fura érzés kerített hatalmába: kezdtem elbutulni. Kezdtem érezni, hogy sötétül a tudatom, és ahogy igyekeztem megtartani, azt vettem észre, hogy mások is akarják ezt a testet. De elhatároztam, hogy nem fogják megkapni. Igen csak megizzadtam azért a testért, és minden időérzékemet elvesztettem, de sikerült. És nagyon éhes voltam.
Jártam az erdőt, és ettem a menosokat, a kisebb hollowokat pedig egyszerre tudtam megenni. Egyszer, amikor épp a Pico di Buitre nevű képességet használtam, aminek a nevét akkor még nem tudtam. egy fehér ruhás ember jött elém, és minden teketóriázás nélkül megkérdezte:
- Csatlakozni akarsz hozzám? Ha igen, olyan erőt kapsz, amilyet álmodban se gondoltál.
Folytatni se hagytam a gondolatát, kimondtam:
- Igen, csatlakozni akarok.
- Nagyon jó!- mondta, majd egy gömböt elővett, ami elsötétült, majd felragyogott, nekem pedig a maszkom bal része letört, és emberi alakot kaptam. Aztán követtem vissza az erődbe, ami az ő palotája volt, ahogy megtudtam. Az ő közkatonájaként szolgáltam tovább.
Egyszer elment a három legerősebb Espadával, hogy háborút indítson a shinigamik ellen, én pedig megrettentem, amikor hallottam, hogy történt vele valami, és nem tud majd visszajönni. Így hát vártam türelmesen a sorsomra. Meg is tudtam, mi lesz az, amikor Las Noches orvosi osztaga felvételt hirdet, azonnal mentem, mivel úgy gondoltam, hogy hasznos lehetnék, akkor is, ha nem a baleseti sebészetre szakosodtam. |
|
